Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-30 / 153. szám
Leonyid Brezsnyev Értekezletünk hozzájárul a békéért folyó közös harcunk fellendüléséhez Kedves elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége forrón üdvözli az európai kommunista és munkáspártok konferenciájának részvevőit. Tolmácsoljuk önöknek tizenöt és fél millió szovjet - kommunista testvéri barátságának és harci szolidaritásának érzéseit — mondotta Brezsnyev és szívélyes köszönetét fejezte ki a konferencia vendéglátóinak. Ebben a teremben Európa 29 kommunista pártjának vezető személyiségei vannak jelen. Olyan emberek gyűltek össze itt, akik életüket a dolgozó nép jogaiért, az új, igazságos társadalmi rendért, a népek közötti, valóban tartós békéért folyó harcnak szentelték. Pártjaink különböző feltételek között dolgoznak, és különböző feladatokat oldanak meg az országukban uralkodó konkrét helyzetnek megfelelő saját taktikát és stratégiát alakítva ki. De valamennyien egységes harc részvevői vagyunk, egy irányban haladunk, és valameny- nviünket egy általános, végső cél kapcsol össze. Ezért számunkra, európai kommunisták számára, közös ügyünk érdekében hasznos, hogy véleményt cserélünk, hogy 'olyan fontos és időszerű témát vitatunk meg, mint az európai béke, együttműködés, biztonság és társadalmi haladás. Bizonyos mértékig jelképesnek tekinthető, hogy éppen itt, Berlinben gyűltünk össze. Ez a város, ahol befejeződött a hitlerizmus összeomlása, a a város, amely 30 évvel ezelőtt még romokban hevert, most a szocialista újjászületés, felvirágzás és előremutató céltudatosság nagyszerű példája. Ma ez a város a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa, és most ez a Berlin vendégszeretően fogadta Európa kommunistáit, akik azért gyűltek össze, hogy népeiknek a béke és a társadalmi haladás új látóhatáraihoz vezető utat ajánlják. Ez valóban világosan mutatja az Európában bekövetkezett történelmi változásokat. Kontinensünk ma már távolról sem az az Európa, amely 30 évvel ezelőtt a második világháborúból lerombolva, vértől bontottan, felperzselve került ki. Amit Európa népei napjainkban elértek, mindenekelőtt a fasiszta agresszorok és csatlósaik elleni felszabadító harc eredménye. A kapitalizmus válságát nem lehet megállítani Az emberek tízmilliói áldozták életüket ebben a harcban. Hozzájárultak Európa megújulásához. Erről sohasem feledkeztünk meg. A mai Európa jelentős mértékben a kontinens számos országában sikeresen épülő szocializmus és kommunizmus gyümölcse. Gyümölcse annak az állhatatos és kitartó harcnak is, amelyet a szocializmus országai a nemzetközi küzdőtéren a békéért vívnak. Európa új arculata ugyanakkor annak a fokozódó csz- tályharcnak az eredménye is, amelyet a munkásosztállyal az élükön a burzsoá országok dolgozói és a legszélesebb társadalmi körök a tartós békéért folytatnak. Az időszaknak, amelyet átéltünk, fontos megkülönböztető vonása az a körülmény, hogy a mai Európában ezek a változások a kapitalizmus általános válságának elmélyülése közepette mennek végbe. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy ez nemcsak gazdasági, hanem politikai és erkölcsi válság is. Ez a válság egyre jobban meggyőzi a tömegeket arról, hogy a kapitalizmus olyan társadalom, amelynek nincs jövője, egyszersmind ez a válság megsokszorozza a másik, a szocialista út híveinek számát is. Ezt a válságot nem lehet megállítani. Ma világosabb, mint bármikor, hogy az imperializmus többé nem diktálhatja Európa sorsát. E sors meghatározásában immár döntő szava van a szocialista államoknak, a tőkés országok demokratikus és munkásmozgalmának. És éppen ezeknek az erőknek döntő érdeme, hogy Európa már 30 éve békében él. Az Európában kialakult új körülmények között végre megoldást nyert számos éiei, robbanásveszélyes probléma, amely a második világháborútól kezdve lázban tartotta a kontinenst. Azok a fontos szerződések és megállapodások, amelyeket a szocialista országok a legutóbbi években Franciaországgal, az NSZK- val és más nyugati országokkal kötöttek, valamint a Nyu- gat-Berlinről szóló négyhatalmi megállapodás, jobb európai helyzet kialakulásához vezettek. A helsinki konferencia valamennyi javaslatát igyekszünk megvalósítani Ä békés egymás mellett élés elvei az államok közti kapcsolatok vezérlő irányzatává lettek. Ez legteljesebben az Egyesült Államok és Kanada részvételével megtartott összeurópai tanácskozás sikeres lebonyolításának tényében jutott kifejezésre. Ez a béke erőinek hatalmas politikai győzelme. A tanácskozás mérföldkövet jelentő dokumentuma az államok békés közeledésének és együttműködésének gazdag, sokoldalú kódexe.’ Valameny- nyi javaslatát igyekszünk megvalósítani. A nemzetközi enyhülés ügyének sikere lelkesítette és megerősítette a béke és a haladás erőit, emelte tekintélyüket és hatásukat a tömegekre. Megmutatta, hogy a burzsoá országok uralkodó köreinek valószerűen gondolkodó képviselői megalapozott álláspontot foglalnak el. Ugyanakkor felháborította és aktivizálta a reakciós és militarista erőket, mindazokat, akik Európát és az egész világot a hidegháborús időkhöz, a nukleáris katasztrófa szakadékénak szélén való egyensúlyozásához kívánják visszahúzni. Megriadtak mindazok, akik a halált és pusztulást hozó fegyverek gyártásából élnek, akik képtelenek más politikai karriert elképzelni a maguk számára, minthogy »keresztes hadjáratra« uszítsanak a szocialista országok és a kommunisták ellen, vagy hogy — mint ahogy azt Kína maoista vezetői teszik — nyíltan »az új háborúra való készülődésre« szólítsanak fel, arra számítva, hogy hasznot húzzanak más államok és népek egymás ellen fordításából. A már eddig is soha nem látott méreteket öltött fegyverkezési hajsza fokozásának érdekében az imperializmus agresszív erői és cinkosaik újból forgalomba hozzák a mítoszt, az úgynevezett »szovjet veszélyről«, amely állítóing a nyugati országok feje felett lebeg. Minden józan megfontolás ellenére, a szocialista országokat teszik »felelőssé« más országokban bekövetkező belpolitikai fejlemények miatt, a polgárháborúk és a nemzeti felszabadító háborúk miatt. A kispolgárokat »-orosz tankoszlopokkal« rémisztgetik, azt sugalmazzák, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi országa hatalmas meny- nyiségben fegyvereket halmoznak fel, »Nyugat-Európa lleni háborút« készítenek elő. Ezek a kiagyalások azonban kártyavárként omlanak össze, mihelyt a tényeket, a valóságot vesszük szemügyre. Ami Közép-Európát illeti, nincs nagy különbség a Varsói Szerződés és a NATO fegyveres erőinek méreteit tekintve. Színvonaluk sok éve többé-kevésbé azonos (a két -él profiljának meghatározott különbözőségével). Ez a nyugati hatalmak számára pontosan olyan jól ismert, mint számunkra. Ezért a szocialista országok megállapodást javasolnak a fegyveres erők és a fegyverzetek (először a Szovjetunió és az Egyesült Államok részéről történő) egyenlő csökkentéséről, azzal a céllal, hogy ne változzanak meg az erőviszonyok, de csökkenjenek a felek katonai kiadásai és az összecsapás veszélye. Ügy tűnik, mi sem lehet lo- gikusabb és igazságosabb en- . nél. Mégis: a NATO-országok ! javaslatot sem fogadta el. A állhatatosan arra törekednek. I NATO tovább növeli^ Közép- hogy a csökkentés ne egyenlő I Európában állomásozó katonai mértékben következzék be, erőinek létszámát és ütőereA magyar delegáció az európai kommunista ■ és munkáspártok berlini konferenciáján. (MTI-fotó — Vigavszky Ferenc felv. — KS) hogy az erőviszonyok javukra és a szocialista országok hátrányára változzanak. Világos, hogy ebbe nem mehetünk bele és a nyugati tárgyalópartnereink láthatólag maguk is megértik ezt. Így hát az általuk elfoglalt álláspontnak csak egy értelme lehet: hogy fékezzék a tárgyalásokat, akadályozzák a közép- európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentését. Éppen a Szovjetunió javasolta, hogy a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó tárgyalásokon részt vevő államok vállaljanak kötelezettséget, hogy mindaddig, amíg a tárgyalások folynak, nem növelik fegyveres erőik létszámát. A Nyugat azonban ezt a jét. Ki van tehát az európai katonai veszély csökkentése mellett, és ki segíti elő e veszély növelését? A Szovjetunió az egyetlen a nagyhatalmak közül, amely nem növeli évről évre katonai kiadásait és a hatalmak katonai költségvetésének általános, egyeztetett csökkentésére törekszik. Eközben az Egyesült Államok katonai költségvetése szakadatlanul nő. Már meghaladja a 100 milliárd dollárt. A NATO nyugat-európai tagjai esetében pedig öt év alatt — 1971—1975-Lg — több mint kétszeresére nőttek a katonai kiadások. Ez a valóság, amely önmagáért beszél. Emlékeztetünk még néhány beszédes tényre. A Szovjetunió fontos indítványokat terjesztett elő A Szovjetunió fontos javaslatot terjesztett elő. Indítványozta, hogy kössenek világméretű megállapodást az erőszakról történő lemondásról a nemzetközi kapcsolatokban, általánosan tiltsák be a tömegpusztító fegyverek új fajtáit és rendszereit (amelyek között a nukleáris fegyvernél sokkal szörnyűbb fegyverek is megjelenhetnek). Ezek a javaslatok világszerte széles körű helyesléssel találkoztak, de a nyugati hatalmak kormányai részéről (nem is beszélve Kínáról) eddig sajnos nem sok akaratot látunk ezek megvalósítására. A Szovjetunió a stratégiai fegyverek további korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások során hivatalosan javasolta, hogy mondjanak le olyan új, az eddiginél pusztí- tóbb fegyvertípusok létrehozásáról, mint például a »Trident« rakétákkal felszerelt tengeralattjáró és a B—l es stratégiai bombázó az Egyesült Államokban és az ennek megfelelő rendszerek a Szovjetunióban. Az Egyesült Államok azonban elutasította javaslatainkat és hozzálátott a tömegpusztító fegyverek eme újabb csoportjának kialakításához. A Szovjetunió javasolta az Egyesült Államoknak, állapodjanak meg abban, hogy kivonják a nukleáris, fegyvereket hordozó szovjet és amerikai hadihajókat a Földközi-tengerről. Javaslatunkat azonban elutasították. A Szovjetunió javasolta, hogy kössenek megállapodást az atomfegyver-kísérletek általános és teljes betiltásáról. Ez a javaslat széles körű támogatásra talált az ENSZ- ben. Más atomhstalmak azonban nem voltak hajlandók tárgyalóasztalhoz ülni a vonatkozó megállapodás kidolgozása érdekében. Mindezek a javaslatok továbbra is éiVényesek — mondotta Brezsnyev és aláhúzta, hogy az eddig elmondottak elegendőek annak a kérdésnek a helyes megválaszolásához, hogy valójában, ki törekszik a fegyverkezési hajsza megfékezésére és ki az, aki cselekedeteivel szítja azt. V. I. Lenin a szovjet államnak az első világháború befejezéséért vívott harca feladatairól szólva hangsúlyozta: »Aki azt hitte, hogy könnyen hozzá lehet jutni a békéhez, hogy csak enyhe célzást kell tenni a békére és a burzsoázia tálcán hozza nekünk, az egészen naiv ember«. V. I. Le- i ninnek ezek a szavai ma is időszerűek. Biztosíthatom önöket elvtársak, hogy pártunk nem csökkenti erőfeszítéseit a i ződés szigorúan vett védelmi hogy elgondolkodjunk a múlszervezet. Ami a NATO-t ille ti, ezt a tömböt az agresszió és a népek felszabadító harca elnyomásának eszközeként hozták létre, és — bármenynyire szépítik is tevékenységét, — ez marad ma is. Mi azonban elvileg ellenezzük a világ katonai tömbökre való felosztását. Elvtársak! Európa népei olyan nemes hagyományok örökösei és folytatói, amelyek a világkultúra elválaszthatatlan alkotó részévé váltak. Kell-e mondani, hogy ezek a nagy hagyományok korunkban sokmindenre kötelezik az európaiakat? Másrészt viszont Európa — az emberiség történelme legborzalmasabb háborúinak forrása volt. Legalábbis százmillió emberélet Európa történelmének véres mérlege napjainkig. Ez szintén az európaiak hozzájárulása az emberiség történelméhez, de borzalmas hozzájárulás, amely figyelmeztet és kötelez. Arra kötelez, ton a jövő érdekében. Európa elvileg új korszakba lépett, amely alapvetően különbözik mindattól, ami korábban volt. Ennek meg nem értése azt jelentené, hogy az európaiak katasztrófa felé haladnak. »Ki kardot ránt, kard által vész el« — tartja a régi mondás. Napjaink Európájában a kardot rántó nemcsak maga vész el. de még csak el sem tudja képzelni, hogy ki mindenki pusztul el vele együtt a tűzben: ellenség, barát, szövetséges vagy egyszerűen közeli avagy távoli szomszéd. A szovjet emberek számára maga a gondolat is borzalmas, hogy Európa területén nukleáris fegyvert alkalmaznak. Európa épülete a végsőkig zsúfolttá és tűzveszélyessé vált. Nincs és nem is lesz olyan tűzoltóság, amely képes lenne a tüzet eloltani, ha az valóban lángralobban. A béke tehát Európa és az európaiak számára létfontosságú. Kölcsönösen előnyös együttműködést Rendkívül fontos az is, hogy megteremtsük Európában a békés együttműködés, úgymond anyagi közegét. Itt a kölcsönösen előnyös együttműködés különböző formáira — a kereskedelemre, a termelési kooperációra és a tudományos-műszaki kapcsolatokra — gondolok. Ez a feladat teljesen reális. Például a Szovjetunió kereskedelmi forgalma az európai tőkés országokkal az utóbbi öt esztendő alatt több mint háromszorosára növekedett. Ügy gondolom, hogy az európai kommunisták egységesek az ilyen kapcsolatok további fejlesztésének hasznosságát és kívánatosságát illetően. Ez segít a tartós béke , -, , , , . , (anyagi alapjainak lerakásá3 neiű k b'zUmsaga ^ E? felel a doigozók 1 lörrz^űiH' tntr/\TT hfin/'hon I , közvetlen érdekeinek. ügyéért vívott harcban. Ezzel kapcsolatban mi továbbra is nagy jelentőséget tulajdonítunk a szovjet—amerikai kapcsolatok javításának. Természetesen elsőrendű je A szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok ezekben a válságos időkben máris sokszázezer, sőt sokmillió ember számára biztosítalentősége lenne annak, hogy | nak munkát Nyugat-Európásikeresen befejeződjék a stra tégiai fegyverzetek korlátozásáról szóló új megállapodás elhúzódó kidolgozása. A Szovjetunió ebben a kérdésben jóakaratról és építő szellemű magatartásról tett, és tesz tanúbizonyságot. Annál különösebb, hogy az Egyesült Államok felelős köreiben időről időre felhívások hangzanak el a gyorsított fegyverkezésre hivatkozással a Szovjetunióval folytatott tárgyalások megrekedésére, vagyis egy olyan helyzetre, amely néhány hónap óta húzódik — nyíltan meg kell mondanunk — nem a mi hibánkból. ban. Ugyanakkor ezen az úton nem kevés az akadály, amelyet a tőkés országok támasztanak a szocialista országokkal szemben gyakran alkalmazott megkülönböztetésekkel — mondotta Brezsnyev és hozzáfűzte: mint ismeretes, javaslatot tettünjf európai kongresszusok, vagy államközi tanácskozások megtartására, hogy megvizsgáljuk az olyan problémák megoldásában való együttműködés kérdéseit, mint amilyen a környezetvédelem, a ‘közlekedés, az energetika fejlesztése. A nyugati államok szavakban emellett vannak, valójában azonban kibúvó álláspontra helyezkednek és egyáltalán nem sietnek a gyakorlati lépésekkel. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni a Helsinkiben elért megállapodások támogatására tett ígéretekkel? Elvtársak! A tartós békéhez olyan szükséges államközi bizalom légkörének megteremtése azt követeli, hogy a népek egyre jobban megismerjék és megértsék egymást. Pontosan és elsősorban ebből a szempontból közelítjük meg a kulturális csere és az emberi érintkezések kérdéseit teljes sokrétűségükben. Hogyan is áll az ügy ebben a vonatkozásban? A Szovjetunió 120 országgal tart fenn kulturális kapcsolatot A szovjet állam minden- | zőktől, mint mi a Szovjetunióképpen ösztönzi a kulturális ban angol, illetve francia szercserét kormánvközd meg- | foktól. Harmadannyi teJeví- allanodásókban rögzíti azt és ziós műsort sugároana,k stb. évről evre szélesíti terjedel- | mét. Jelenleg országunk 120 j stb... országgal tart fenn kulturális i ' Egészében a szocialista or- k a peso la to ka a helsinki kon- j szágok népei lényegesen tájéMeg kell kezdeni a tényleges előrehaladást Elvtársak! Nem egyszerű dolog hatástalanítani azt a puskaporos, pontosabban nukleáris kamrát, amellyé napjainkban Európát változtatták. De meg kell kezdeni a tényleges előrehaladást ebben az irányiban. A Szovjetunió, híven a Helsinkiben elért megállapodás szelleméhez és betűjéhez, lelkiismeretesen értesíti az európai biztonsági konferencia résztvevőit a hadgyakorlatokról, amelyeket a határövezetekben folytat és meghívja ezekre a szomszédos országok megfigyelőit. A szocialista országok — mint ismeretes — többször is javaslatot tettek az északatlanti és a Varsói Szerződés szervezeteinek egyidejű feloszlatására, vagy — előzetes lépésként — azok katonai szervezetének megszüntetésére. Természetesen távol áll tőlünk az a gondolat, hogy ferencián elfogadott záróokmánynak megfelelően. Ugyanezt az irányelvet követik ezekben a kérdésekben az európai biztonsági konferencián részt vett más szocialista országok is. Ami viszont a tőkésállamokat illeti, azoktól meglehetősen sok szép szót 'hallottunk a szellemi értékek cseréjéről, de valóságos tetteket bizony keveset láttunk. Ez nyilvánul meg a legkülönfélébb területeken. Angliában és Franciaországban pélegyenlőségjelet tegyünk a két i dául csak hatod-hetedannyi szervezet közé. A Varsói Szer- J könyvet adnak ki szovjet szerkozottabbak a nyugati életről, mint a tőkés országok dolgozó tömegei a szocialista valóságról. A burzsoá propaganda feltalálta a »zárt társadalom« legendáját, hogy csökkentse a szocializmus vonzóerejét, befeketítse arculatát. Forduljunk itt is a tényékhez. Csupán a múlt évben a KGST-országokfoan több mint 58 millió külföldi vendég fordult meg. Ugyanakkor a szo- j cialista közösség országaiból mintegy 35 millió polgár utazott külföldre. Már ebből is (Folvtatás a 3. oldalon)
