Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-25 / 149. szám

Szívközeli verseskötet Kaposvárról mér nem ezeretem a verseket. Tu­dom, furcsa re­cenziókezdet ez. De: versek­től roskadoz­nak a folyóira­tok. Naponta — úgy gondo­lom — több száz költe­mény születik ez országban. Kozmikus köz­helyek, cifrá­zott önsajnálat rejti a — semmit. Egyet­len verseskö­tet van csak kézközeiben, szívközeiben a polcomon. József Attila a szerzője. S, hogy most mégis az örö- roös jó érzés diktál kezem­nek; az termé­szetes. Évek­ben mérve: ta­lán a legjelen­tősebb bemu­tatkozó kötet került a Mag­vető Kiadótól. Régen vártam. Régen vártuk Papp Árpád Metszéspontok című köny­vét. Lapunk elsőként szava­zott bizalmat a címadó nagy versnek, miként annyi má­siknak is, mely a Kaposváron élő — de nagyobb méretek­ben gondolkodó — költő mű­helyéből kikerült. Az ünnepi érzés elnyomja bennem a ha­rag feketéjét, hogy ez a kö­tet már régesrég asztalunkra kerülhetett volna. Ne beszél­jünk erről, ne beszéljünk ki­adóink reménytelenül ne­hézkes munkájáról! Hármas keresztet vállalt magára Papp Árpád. Az első az apáké tulajdonképp, s a hamar bevégzett gyermekko­ré. A háború terhét is kevés vele egykorú költő hordozza ilyen nagy súlyként. És a fel­nőtt gondja a harmadik ke­reszt. Már-már az alapkomplexüs határáig adósnak érzi magát azokért, akiknek halálakor nem tűznek gyászlobogót a középületekre, akiket nem te­kint saját halottjának egyet­len közösség sem. Olyan nemzedék volt az apáké, mely hozzászokott, hogy ne kérjék véleményét ott, ahol dönteni kell. »Hallom a göröngy-zuho- gásban: »tied az ország, a ha­talom és a dicsőség.« Szegény apám.-« Hgtalom? Dicsőség? Kérdezte őket valaki is, hogy akarják-e leöletni magukat a háborúban? Milyen jellemző kép ez arra, hogy a jellegte­len jellegét érzékeljük: »sa~ Helytörténeti gyűjtés a Balatonnál Ä balatonszemesi honisme­reti szakkör látta vendégül a Hazafias Népfront Somogy megyei honismereti bizottsá­gát. A művelődési ház folyo­sóján alkalmi kiállítást rök- tönöztek Szemest , krónika címmel, melynek szerepe azonban túlmutat az egyszeri bemutatáson: a gyűjtés és az üdülőtelep-ismeret felszínen tartása folyamatos és minden­kor fontos tényanyagként szolgál Balatonszemes történe­téhez. A megyei honismereti bizottság szemesi ülésének közvetlen témája a balatoni helytörténeti gyűjtőmunka, illetve a megyében működő szakkörök tevékenységének az értékelése, közvetve pedig a községben folyó lelkiismere­tes, eredményes helytörténeti kutatás elismerése volt. Elhanyagolt turistajelzések A honismereti mozgalom minden túlzás nélkül az em­ber érrendszeréhez hasonlít­ható, mivel társadalmunk egé­szét át kell szője. Szerepe azonban kiemelten fontos a B a 1 a ton -par ton, ahol épp a helytörténeti kutatás ' széles körű bemutatásával ellensú­lyozhatjuk a nem kívánatos idegen hatásokat. Politikai cél tehát, hogy fokozódjék a mozgalom e tájon.- S nem­csak ez vezérli az itt dolgozó gyűjtőket; van bőven felada­tuk a helyi értékek teljesebb feltárásában, megerősítésében is. Reöthy Ferenc, a balaton- szemesi honismereti szakkör vezetője erről beszélt. A moz­galom előtt álló feladatok kö­zül kiemelte azokat, melyeket a Balaton-parti adottságok ha­tároznak meg. Mindenekelőtt széles körű kutatómunkát igé­nyel a rohamosan fejlődő gaz­dasági élet bemutatása, mely­nek múltbeli hagyományait sem szabad feledésbe meríte­ni. A balatoni fürdőtélepek története úgyszintén feldolgo­zásra vár. Itt gondolni kell azokra az üdülőkből verbuvá­lódott baráti körökre, melyek ma' is számottevően alakíthat­ják, formálhatják a tópart életét. A Balatonnál nemcsak stran­dok, hanem a parttól néhány kilométerre értékes műemlé­kek, megtekintésre érdemes látvány várják a kikapcsoló­dást kereső embereket. Vajon eljutnak-e ezekre a helyekre? Sokfelé nem — állapította meg Reöthy Ferenc, mivel a turistajelzések elhanyagoltak. A Balaton-part fásítása Fásítottak Balatonszemesen, az 1898-ban telepített parker­dő ugyanis kipusztulóban van. A Rákóczi-fasor száraz ágai az új telepítés szükségességére figyelmeztették a lakókat. De a fásítás nemcsak Balatonsze- mes ügye: komplex balatoni fásítási terv elkészítését is sürgette a helyi honismereti szakkör vezetője. A Balaton néprajzával kapcsolatos ha­gyományok — mint például az endrédi csipkevásár — föl- elevenítését ugyancsak szor­galmazta. Mindezek a feladatok, me­lyekből a honismereti mozga­lom is meríthet, csakis össze­fogással oldhatók meg. A ba- latonszemesi honismereti munka példaként szolgálhat másoknak, eleven kapcsolata a múlttal és a jelennel: a jö­vő záloga. Szili Ferenc levéltáros a honismereti szakkör munkáját értékelve felhívta a figyelmet, hogy a marcali, a kaposvári és a nagyatádi járás iskolai szakkörei alkotják a megye honismereti mozgalmának a gerincét; hiányos ez a tevé­kenység a siófoki és a barcsi járásiban. Ebben az évben ve­zették be a honismereti szak­körök továbbképzésének új formáját. Bemutatót tartottak Hetesen, Mesztegnyőn és Lá- bodon. A nyáron, július 5-től 10-ig Nagyatádon tartanak tanfolyamot a szakkörvezetők számára. A megyei honismereti bi­zottság ülése sok új feladatot adott a mozgalomnak, mely­nek számvetése eredményes munkát mutatott ki A Haza­fias Népfront közelgő kong­resszusa fontos mérföldkő lesz a mozgalom életében is, hogy eddigi eredményeit még több sikerrel gyarapítsa. Horányi Barna rokba húzódnak, a tányér tér­dükön.« Csodálatosak a mun­kában voltak! Az anyák is: »micsoda terheket cipeltek fejükön rongytekercs-glóriá­san«! Iszonyú emlékeket hord ma­gában Papp Árpád a gyerek­ként átélt háborúról is. A fel­nőtt fegyelme — mondjuk így; szemérmes szégyene — tom­pítja ugyan ezeket, de el­nyomni nem tudja. Amikor »olvadt a hó az őszi vetésű aknamezőkön«, akkor mintha »nehéz csizmadobaj hallatszott volna föl / a hálótermeinkbe«, a sebtében elhantolt katonák dobogása. A megnyomorított képzeletű gyereket engedi megszólalni a költő, s mond »■újra, s újra dadogva Nemet a pusztulásnak«. Észrevétlenül épül az em­ber a vele megtörténtekből. És egyszer csak eljön a pillanat, amikor fölteszi magának a kérdést, valahol a krisztusi kor tájékán: »Mire telt el az életünk fele immár?« Ahogy ezt Németh László Berzsenyi^ tanulmányából így ismerhet­jük: »Egyszer aztán rászakadt: hogy ő is egy ember, csak egy élete van, s annak nin­csen az elején.« Papp Árpád szigorú-gyönyörű számvetése a Metszéspontok, mely — bizton mondhatjuk — újkori magyar lű-árak gyötrelmesen szép, legtisztábbak közül való igaz­gyöngye. És az a biztonságot adó érzés, hogy a kötetnek minden verse ilyen. Nem vil­lanás-sebességgel születtek. Olykor félévnyi, évnyi idő ér­lelte őket oly tökéletesre, ami­lyenek a patakcsiszolta szép kövek. Költői képek kötnek meg az olvasóban, majd ol­vadnak fel; energiaként hatva a későbbi napokban is. 1974-es i keltezésű keserűsége új szín- | nel gazdagítja: felszikrázik | humora, öngúnya kerekedik, mint belső ciklon. Kréta, So- mogyaszaló, Kaposvár neve kerül egy oldalra, jelezvén, hogy a költő érzi, s tudja a helyét a végtelenben a véges­nek. S aki az aszalói paraszt- világból, európai intellektusá­ból és a mitologikusán szép ókoriból tudja költészete egy­séges fonalát sodorni. Olyan Orfeuszunk született, aki »a pannon derű hamis mítosza« helyett bennünket énekel. A tétova apákat és a forradal­mas fiakat. »Örvendjetek az örülőkkel...« Leskó László FJODOR ABRAMOV Anyiszjának ma neve napja van. i — Micsoda ünnep!. Azért nem tört volna le a keze, ha segít egy kicsit az édesbáty­jának. Még mindig nedves csizmá­jával csattogva, amely most jobban szorította dagadt lá­bát, mint máskor, Pelageja körülnézett a szobában —a helyiség egyszerű, tiszta volt, világosra festett padlóval, az ablakon fehér tüllfüggöny va­kított, az elülső sarokban fen­ségesen terpeszkedett el egy vaskos fikusz. Tekintete meg­akadt a világospiros, fehér bőröves ruhán, amelyet ha­nyagul a komód melletti szék­re dobtak, a komódon vado­natúj, még sose használt sza­movárok csillogtak. — Hát ez a kanca hol van? — Elment. Tudhatod; hisz nagylány. — Hát szóval, így áll a mi szénánk! Te egész nap csak fekszel, a lányunk meg min­den szökőévben van itthon, az anyja meg csak gebedjen meg. Mindent nekem kell... Pelageja végre lerúgta a csizmáját, és a padlóra hen- teredett. Csak úgy, derékalj nélkül. Egyenesen a puszta, festett padlóra. öt percig, vagy talán hosz- szabb ideig is, mozdulatla­nul, behunyt szemmel, nehéz, sípoló lélegzettel feküdt. Az­után a lélegzete fokozatosan egyenletessé vált — a festett padló jól kiszívja a meleget a testből —, majd a férje felé fordult, és kérdezősködni kéz­iéit, mi újság a ház körül. A legfontosabb és legnehe­zebb házimunkát elvégezték A Néphadsereg Művészegyüttese Kaposváron A bőgő is táncolt Huszonhét évvel ezelőtt, 1949-ben alakult a Magyar Néphadsereg Központi Mű­vészegyüttese. A közelmúlt­ban Magyarországi táncok című összeállításukban gyö­nyörködhetett a kaposvári közönség, tegnapelőtt pedig új műsorukat mutatták be a Csiky Gergely Színházban Dallal, tánccal címmel. Ezzel az összeállítással a Szovjet­unióba utaznak a közeljövő­ben. Dal és tánc. A világ leg­ősibb művészeti formái. Van, aki a motívumok tisztaságára, eredetiségére »esküszik«, má­sok azt vallják, hogy a szín­padi zenében, táncokban a Novák Ferenc és rendező tár­sainak neve fémjelzi, összeál­lításukban hangulatos nyitó képet láthattunk: a színpad hátterében a katomaegyüttes énekelt, előtte a táncosok szí­nes forgataga. Ugyanezzel a képpel zárult az előadás. Ere­deti motívumok alapján mu­tatták be a Kalotaszegi táncok című összeállítást. A néptánc­nak minden alkotóeleme sze­repelt benne. A műsor leg­szebb, legszínesebb forgataga volt ez. A hatást fokozta az erdélyi hímzés színeinek tob­zódása. Egységes, szép pro­dukció volt a Karikázó Daró­ci Bárdos Tamás zenéjére, va­lamint a Pásztortánc. Itt kell megemlítenünk az együttes amelynek főszereplője ugyan­csak ő volt. A vidámság tető­fokán még a bőgő is tán­colt ... Vásárhelyi alakította a bőgőt táncoltató cigányt, jó érzékkel, humorral és mérték- tartással. Az énekkar gazdag műsor­ral lépett föl. Szépen szólt Gounod Faust című operájá­ból a Katonakórus és Kodály Háryjának Toborzója. Nagy sikerrel énekelték Bartók és Novikov kórusműveit is. A szimfonikus és népi zene­kar a kórust kísérte és önálló műsort is adott. Különösen a Széki muzsika című összeál­lításuk tetszett. A művészegyüttes kellemes két órát szerzett a kaposvá­riaknak. , \mmi ; & m. Kalotaszegi táncok. folklórnak csak jelzésekben kell élnie, a szerzőnek joga van ahhoz, hogy stilizálja az eredetit, s a motívumokat a maga elképzelése szerint épít­se be mondanivalójába. Mind­két módszernek megvalósulá­sát láttuk a színpadon. Az együttes hírnevét, sike­reit vezető koreográfusuk, — Atka megfejte a tehenet is, füvet is hozott reggelre. Na­gyon megörült a kis szamo­várnak, amelyet, míg rá várt, Pavel begyújtott — úgy lát­szik, mégse nyomta egész nap az ágyat, azért ma is elvégez­te a - dolgát. Az asszony felállt, egymás után öt csésze erős teát ivott, cukor nélkül — az üres teá­val lehet leginkább lecsilla­pítani a felhevült testet —, azután félrehúzta a függönyt az ablakon, és megint kinézett a kertbe. Ott hever a széna, egész álló nap, pedig ő ma már össze nem szedi — alig érzi kezét-lábát... — Nem, nem bírom — mondta, és újra lefeküdt a padlóra, de most már a vatta­kabátra, melyet az ura szol­gálatkészen leterített neki. — Hát borért voltál-e, mi? — kérdezte kis szünet után. — Voltam. Két üveggel vet- . tem. —Na jól van, jól, édes uram — szólalt meg most már egé­szen más hangon Pelageja. — Kell az a kis bor. Hátha be­toppan valaki. Sok bort vesz­nek mostanában? — Vesznek. Még nem min­denki ment el szénát vermel­ni. Pjotr Ivanovics sokat vett. Fehéret is, vöröset is. — Hát hogyne vett volna — sóhajtott fel Pelageja. — Nagy vendégség lesz. Állító­lag Antonyida hazajött, befe­jezte a tanulást. Nem láttad? — Nem. — Megjött, az elébb mond­ta a munkaügyis. Aszongya, egy katonával együtt jött a csónakon, egy tiszttel, _úgy tett, mintha csak úgy, időtöl­tésből állna vele szóba. Egy fenét! Vőlegény után kajtat, sürgős neki a férjhez menés. — Pelageja elhallgatott. — Nem mondott neked semmit? Nem hívott meg egy csésze teára? Pavel vállat vont. — Látod, látod, hogy sza­lad az idá .Volt-e valaha szőlótáncosalt; akik közül a Liszt-díjas Vásárhelyi Sán­dor nevét emeljük ki. Külö­nösen a pásztortáncban bizo­nyította a tehetségét. Hangu­latos volt a néptáncnak egy másik formája, az életképpel, humorral, balettel kombinált Falusi lakodalom című játék, lyan vendégség Pjotr Ivano- vicsnál, ahova minket fel nem hittak? De most már Pavel meg Pelageja senki — nem kellenek. — Jól van, na — mondta Pavel —, a nővéremnél ün­nep van. Itt volt az elébb — hívott. — Ugyan, én ma már nem megyek vendégségbe — szorí­totta össsze dühösen a száját Pelage jár' — Kezem-lábam nem érzem — hogy mennék vendégségbe? — Na de hát, az milyen nagy bánat lesz neki. Hát hiszen, névnapja van ... — hozakodott elő bátortalanul Pavel. — Mit képzel? Majd az ő névnapja miatt nem tudom kipihenni magam. Éppen e pillanatban léptek nesze hallatszott a tornácon, és — emlegetett szamár meg szokott jelenni! — ^.nyiszja lépett be a házba. 3. Anyiszja öt évvel volt idő­sebb a fivérénél, de egészsé­ge kicsattanó, szemöldöke fe­kete, a foga vakítóan fehér és teljesen ép — Vem is gon­dolná az ember, hogy túl van az ötvenen. Anyiszja háromszor ment férjhez. Az első férje, akitől gyereke született, egy év múl­va elesett a fronton. A má­sodik férjétől el kellett vál­nia negyvenhatban, amikor az asszony börtönbe került (egy kéve gabonát lopott a mezőn). A harmadik férje Rjazany környékéről került ide, az erdőkátermeiésre (az asszony őt szerette a legjobban) — az utolsó ingéig mindenét el­itta, búcsúzóul elverte, és meglépett a törvényes felesé­géhez. Ezután az asszony nem kísérletezett többet a családi boldogsággal. Szabadon élt, a férfiakat nem hessegette el magától — de a szívéhez fér­kőzni nem hagyta őket. Nyári színházi esték A nyár se marad színházi események nélkül az ország­ban. Budapesten több produk­cióra is alakulnak »alkalmi társulatok«, akárcsak vidéken. A Margitszigeti Szabadtéri Színpad ezúttal a Carmen és a Pillangókisasszony című operáknak ad helyet, melyek­ben olyan világhírű énekesek szerepelnek majd, mint Gil­bert Py, Alexandrina Milcse- va, Michele Molese és Matsu~ mo Mikawo. Itt lép fel az Állami Népi Együttes is. A Budai Parkszínpad desz­káin tahiti táncosokat lát majd a közönség, ezt követő­en pedig Szenegál, japán és román művészek lépnek föl. Vendégszerepei a kecskeméti Katona József Színház társu­lata is, Hendersonnak kapos­vári előadásban is látott ope­rettjével, a Diákszerelemmel. A Körszínház az idén Petrus- ka című »népművelő produk­cióját« mutatja be, Kazimir Károly rendezésében. A város­majori színpadon Svarkin Próbababa című vígjátékát játssza egy alkalmi társulat. A Gyulai Várszínház Ke- resztury Dezső Nehéz méltó~ ság című darabjának és Illyés Gyula új drámájának, A mi erős várunk címűnek ad helyet. Egerben. Heltai— Nemeskürty Magyar Dekame- ronját. játsszák. Szegeden, a hagyományos szabadtéri játé­kok keretében Verdi Nabuc- cója, Madách remeke, Az em­ber tragédiája, Erkel Bánk bánja és Srauss Cigánybáró~ ja kerül színre. Szentendrén ismét Wasserman és Leigh musicaljét próbálják, La Man­cha lovagja címmel. (folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom