Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-23 / 147. szám
Uj kirendeltség Balatonberényben 40 ezer nyaraló helye Vendégfogadás a Siotournál A balatoni kempingekben már sűrűn tarkállanak a sátrak, s érkeznek a lakókocsik is. Az idén a Siotour — a déli part legnagyobb vendég- fogadója — több új szolgáltatással is várja az üdülni, nyaralni érkezőket. Ezekről kértünk tájékoztatást Futó Koméitól, a hivatal kereskedelmi osztályvezetőjétől. — Már most több a vendégünk, mint tavaly júniusban volt. Mintegy 30 százalékkal többen laknak a kempingekben, a nyaralóházakban, a luxusbungalókban és a fizetővendéglátó-helyeken. Ebben az évben ugrásszerűen nőtt a vállalati üdültetés. magyar, csehszlovák és NDK-beli vállalatoktól érkeztek csoportok a kempingekbe. Ügy akarjuk, hogy az eddigieknél szerve-“ zettebben töltsük meg kempingjeink helyeit. A vállalati üdültetés ilyen módja még tovább fejlődik. Ugyancsak ebben az évben vezettük be a belföldi és a külföldi vendégek részére a helybiztosítást. Csupán a legforgalmasabb időszakban — július 10-e és augusztus 20-a között — nem vállalhatjuk ezt. De az érkezőknek akkor sem "kell az egyik kempingből a másikba vándorolniuk. Rendszeres tájékoztató szolgálat működik a siófoki főirodán, s ott mindig pontosan meg tudják mondani, hol van hely, hova érdemes menni. A Siotour összesen 14 ezer embert fogadhat a táborokban. Különösen a szemesi Vadvirág bővítésétől, korszerűsítésétől várnak sokat. Ha tömegesen érkeznek a vendégek, 3000-mél is'több embert elhelyezhetnek itt. Több éves fejlesztő munka eredményeként ma már a legtöbb kemping ellátása, szolgáltatásainak színvonala jó. Üj létesítését egyelőre nem tervezik, csupán a szemesi Lidót fogják bővíteni, egy eddig ki nem használt területtel, amely a MAHART-é volt. A kempingeken kívül mintegy 24—26 ezer embert tudnak még fogadni a fifcetőven- déglátó-helyeken, a faházakban és nyaralóházakban. Arról is értesültünk, hogy a hivatalnál a nem partmenti településeket is be akarják vonni az üdültetésbe. Az idén Balatonszabadi-Sóstón, Kiliti- ben foglaltak le szobákat, s ezt tervezik Kőröshegyen is. Ez új kezdeményezés, kiszélesítésével jelentősen bővülhet a Balatonhoz érkezők köre, s jelenlétük nem a partmenti ellátó hálózatot terheli. A megyei idegenforgalmi hivatal az idén Balatonbe- rényben új kirendeltséget nyitott, ezzel kiépült a déli parton a vendégek fogadósát, a programok szervezését lebonyolító hálózat. Ám alig, hogy kiépült, máris szűk. Ezért elhatározták a meglevő 14 kirendeltség fejlesztését. A munkát hamarosan megkezdik, s jövőre négy új épület — kirendeltség — emelkedik majd ,a déli parton. Cs. T. Tovább bővül a gázhálózat Barcson és Épül Barcson az ipartelepet ellátó gázvezeték. Erről kap majd energiát a nagyközség mészhomoktóglia-gyára, s a tsz szárítóberendezéseit is ezzel üzemeltetik ezentúl A vezeték óránként 2—300 köbméter.' földgázt ad a fogyasztóknak. A nagyiközség másik nagy ipartelepére is megkezdték a gázvezeték építését. Erről a félmilliárd forintos költséggel készülő építő-vegyianyag gyár kap majd energiát. A technológiát úgy alakítják ki, hogy valamennyi berendezése gázzal működjék. Nagyatádon gazdaságosan hova lehetne még bevezetni a földgázt? A városfejlesztési elképzeléseknek megfelelően még az idén másfél kilométer hosszú vezetékszakaszt fektetnek a földbe, s erre mintegy százötven lakást kapcsolnak majd. A fogyasztás azonlban jóval nagyobb mértékben emelkedik, hiszen egy sor intézmény tér át gázfűtésre. Mód nyílik arra, hogy az antószierviz és a járási hivatal között minden intézményben használják a gázt Aratási előkészületek megyeszerte Egy kombájnra 195 hektár jut Tegnap Kaposváron, a Somogy megyei Állategészségügyi Állomáson tanácskozásra gyűltek össze a járási hivatalok termelés- és ellátásfel- ügyeleti osztályainak vezetői, a mezőgazdasági és élelmi- szeripari termeléssel és ellenőrzéssel foglalkozó intézmények képviselői. Többek között az aratási felkészülés tapasztalatait vitatták meg Tóth Károlynak, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi oszályvezetőjének vezetésével, Kersák Jenő csoport- vezető tájékoztatója alapján. Megyénk legtöbb termelő- szövetkezetében rendelkezésre állnak a gabonabetakarítás szervezett lebonyolítását elősegítő intézkedési tervek, melyek táblákra, emberekre, munkaeszközökre szólóan jelölik meg a feladatokat. Somogy közös gazdaságaiban mintegy 81 ezer hektárról kell learatni és behordani a termést. A jelenlegi becslések szerint több mint 261 ezer tonna szem várható, őszi búzából 32—33 mázsás hektáronkénti átlagtermésre van kilátás, őszi árpából pedig rekordterméssel számolnak. A rendelkezésre álló személyi és műszaki föltételek szerint 22 munkanap szükséges a betakarításhoz, de alaposan rövidülhet ez az idő, ha a szövetkezetek növelik az aratásiban részt vevő gépeknél a kettős és a nyújtott műszakokat. A közös gazdaságokban levő kombájnoknak 73 százaléka üzemképes, s ezeket figyelembe véve egy arató-cséplőre 195 hektár jut az idei betakarításból. Ez a szám még változhat, hiszen a kezdésig újabb gépeket vehetnek az üzemek, illetve kijavíthatják azokat, amelyek most még üzemképtelenek. A tárolókapacitás 165 ezer tonnára nőtt, ezenkívül a gabonaipar 100 ezer tonnát fogadhat, továbbá 65 ezer tonnát ideiglenes tárolókban helyezhetnek el. Mindebből kitűnik, hogy a várható termés tárolása nem okozhat gondot: A szállítás ugyancsak megoldottnak látszik: a 475 tehergépkocsi és a több mint 1700 pótkocsi — csak az üzemképeseket számolva — 11 ezer tonnát meghaladó gabona-mennyiséget vihet egyszeri rakodással a rendeltetési helyre. Ezek a járművek még akkor is zökkenőmentesen elszállítják a gabonát, ha közben egyéb időszerű munkákban is részt kell venniük. A szalmabetakarításhoz 152 járvabálázót állíthatnak munkába a somogyi tsz-ek. Jó, ha idejekorán eldöntik — mint ahogy azt a héthelyi szövetkezetben tették —, honnan viszik majd a szalmát a háztáji állatok alá, hol báláznak, s hol tisztítják a táblát lehúzással. Ugyancsak előzetes szervezéssel kell gondoskodni a gabonaszárítók lehető legjobb kihasználásáról. A 87 üzemi szárító óránként 1100 tonna szemes terményt száríthat 4 százalékos nedvességelvonás mellett. Kétműszakos üzemeléssel 15 nap alatt megoldhatják ezt a feladatot. Természetesen itt közrejátszhat esős idő, amely megváltoztatja a munkanapok számát. A szövetkezeti üzemanyagtárolónak ez idő szerint mintegy 70 százaléka van feltöltve. Megnyugtató, hogy a barcsi és a ta-bi körzetbe ezúttal nagyobb mennyiséget juttatnak a vasúti szállítás mellett tartálykocsikban. Siófokról szintén tartálykocsi viszi az üzemanyagot Tab térségébe. Az aratással egy időben folynak majd a letakarított területeken a talajmunkák, a tarlóvetések. Szükség van arra, hogy a tsz-ek jobban éljenek a lehetőséggel: mohar-, napraforgó-, szudánifű-, olaj- retek-vetőmag elegendő áll rendelkezésre. A gazdaságok idejében adják le a megrendelést, s megfelelő tarlóvetéssel gondoskodjanak a takarmánynak vagy zöldtrágyának szánt növényről. H. F. Folyamatos a termelés a Dunaújvárosi Huilámpapírgyárban A sikeres üzemi próbák és a finombeállítás után tegnap megkezdődött a folyamatos termelés a Dunaújvárosi Hul- lámpapírgyárban. A papíngóp 120 méter hosszú gépsorán óránként 10 tonna hullám- alappapírt gyártanak. A próbaüzem kezdetén a gépóriás sebessége percenként 200 méter volt, azóta elérték a percenkénti 350 méteres sebességet Az új üzem szovjet cellulózból eddig 326 tekercs alappapírt készített, a napi termelés mennyisége elérte a 220 tonnát Az ipari nagyfogyasztók mellett néhány lakásban, is megjelent már ez az olcsó — és nagyon kényelmes — energia. A lakásokba a gáz bekapcsolása az idén tovább folytatódik: a nagyközségben épülő új, több szintes lakásokat már ezzel fűtik majd. A belső szereléseket a járási székhely építője, a Barcsi TÖVÁL végzi el. A lakótelep mellett azokba a családi házakba is bekapcsolják — a tulajdonos kívánságára — a gázt, melyek a szállítóvezetékek mellett fekszenek. Barcsra föld alatti vezetéken Babócsáról szállítják a gázt. Az ottani kutak hozama biztosítja a járási székhely mellett Nagyatád ellátását, s e korszerű energia mind nagyobb térhódítását teszi lehetővé. A bábócsai gázmezőre alapozva most végzik a fölméréseket Nagyatádon, hogy A tárkonyt várják elsőnek A Fejér megyei Pélpusztai Állami Gazdaság kerületeként működik a Somogybán levő, »iMiatos üzemként« ismert daránypusztai gazdaság. Fő feladata továbbra is az illóolajos növények termesztése, illetve feldolgozása. A kerületben termelik az angol és a francia levendulát, a muskotályzsályát, az izsópot, a tárkonyt, a kaprot, a borsosmentát és az őszi beta- karítású angelikát meg a lestyánt. Korábban a környező termelőszövetkezetek is foglalkoztak ilyen növényekkel, melyeket azután Daránypusz- tán dolgoztak fel. Most már csak a ságvári tsz-ből hoznak angol levendulát. A Dalman- di Állami Gazdaságból min- J den évben megérkeznek a borsosmenta-szállítmányok. Ezekben a napokban várják a tárkonyt. Igaz, csak néhány napos munkát jelent a feldolgozása, de ezzel a növénnyel kezdődik az üzem. Július első felében már nagyobb mennyiségű nyersanyag jön a saját gazdaságból: a francia levendula. Augusztus első napjaiban fognak hozzá a komló betakarításához. Most a lepárlóban a berendezéseket készítik elő a nagy munkára. Tizenhat üstöt szigeteinek — ebből négyet állítanak munkába a tárkony lepárlásához —, új gőzvezetéket építenek, javítják a kazánokat Ellentmondás a z utóbhi időben mintha mindenki megtanult volna filozofálni. Nem tudom, észrevették-e, hogy a hivatalos felszólalásokban, az értekezleteken, a családi és az utcai vitákon egyre töbször hallani ezt a fogalmat, hogy ellentmondás. Legutóbb egy járási vezető legyintve és lemondóan vágta a szemembe: hiába, az ellentmondások társadalma, vagyunk. Csak azt nem értettem, hogy mi ebben a meglepő ? És melyik társadalom nem, az? Nem vitatkozom a megállapításán, ámbár tiszta lelkiismerettel leszögezhetjük: balgaság ezt a fogalmat a szocializmus jellemzőinek az élére állítani. Az viszont igaz, hogy az ellentmondás nálunk is társadalmi valóság, s egyben a fejlődés legáltalánosabb, legfőbb mozgatóereje. Csakhogy mégsem árt néhány percet áldozni e gondolatnak, hiszen az ellentmondás nemcsak hajtóerő, hanem a társadalom fejlődóstörvényeivel ellentétben — újabban — hivatkozási alap, vagy ha úgy tetszik: a magyarázkodas és az önámítás fedőneve. E kissé bonyolult bevezető után két idézetted folytatom. Hivatalos fórumon hangzott el mindkettő, s hogy nem különböztetem meg őket egymástól, az azért van, mert igazságtartalmukhoz nem férhet kétség. így hangzott az egyik: „Vannak ellentmondások a szocializmus építésében, de még szükséges rossznak sem szabad tekinteni őket. Ezek az ellentmondások — ha jól kezeljük őket — a fejlődés motorjai lehetnek”. S a másik — egyetértve az előbbivel — így szólít: „Valóban; új szükségleteket, új igényeket hoz felszínre a fejlődés, ezzel számolnunk kell. De sok minden előre látható és megelőzhető. Ezért meg kell vizsgálni az „ellentmondásokat" aszerint is, hogy mi idézi elő őket? A társadalmi fejlődés egyenes következményeiről van-e szó, avagy a felületesség, a hozzá nem értés, a felelőtlenség is teremt látszólagos ellentmondásokat ? ” Ezzel el is jutottunk mai mondanivalóm lényegéig. „Nemzeti katasztrófának” feltüntetni a valós ellentmondásokét éppolyan veszélyes, mint ebbe a kategóriába gyömöszölni minden feszültséget és hibát, baklövést és értelmetlenséget, mely bennünk, az egyénben — és nem társadalomban — gyökerezik. Ideje volna, hogy példákkal bizonyítsak. Nem mulasztom el. Előbb azonban el kell mondanom: felettébb izgat, hogy a fejlődésnek vannak olyan mesterséges gátjai, melyekről négy, öt, talán tíz éve is tudunk, beszélünk, mégis minden marad a régiben. S hogy ez bosszantó, hogy ingerli a közhangulatot? Ne csodálkozzunk... Ezer és tízezer lakást építünk, sikereink világraszólóak. S hogy nő az igény? Néha a feszültség is? Valós ellentmondás. Még többet kell építenünk. Jogos igény. A hőskorból hozzak példát? Eltűntek a lovak a mezőgazdaságból, de még nem voltak traktorok. Azután nagy erőfeszítések árán gépesítettünk. Egyszeriben kicsi lett a föld, nem dolgozhattak jól a gépek. Megteremtettük működésük feltételeit. De az már könnyelműség — és nem ellentmondás —, hogy sok helyen kivonták a forgalomból a még használható, ha nem is olyan nagy teljesítményű gépeket. A pazarló gazdálkodás semmiképp sem vihet előre. Valós ellentmondásokat soroljak? Kör- zetesítettük az iskolákat, még nem volt autóbusz. Most sincs elég. De ki vitathatná, hogy körzetesíteni kellett? Fokozatosan megteremtjük a feltételeit is. Munkaerő-gazdálkodás. Felszabadult munkaerő sokaságáról kellett gondoskodni. Tíz körömmel kapaszkodtunk az ipartelepítésbe, pedig nagyrészt elavult, korszerűtlen berendezéseket „mentettek át” a fővárosból vidékre. Mégis ipar született és munkaalkalom. Azóta fokozatosan javul, tökéletesedik a berendezés. De nem állunk gyakran hadilábon azzal, ami korszerű? Hadd beszéljek a mesterséges gátakról. A korszerűbb gyártó kapacitás azt feltételezné, hogy nő a termelés. Mindig így van ez? Vagy hozzá nem értésből, elhibázott tervezés és működtetés folytán drágább — és minőségileg sem mindág jobb — a termék? Meggyőződésem: settkt sem írhat ja például a szocializmus meg a parasztember rovására a szarvasmarha-tenyésztésben a hús- és a tejhasznosítás látszólagos ellentmondásait. Nem a tsz-ek tervezték — de legalább öt éve hallom —, hogy a sertéstenyésztésben a megszületett — és nem a megmaradt — malacok után ad támogatást az állam. Feszültség? Az a javából! #■ E s ha már az állami támogatásnál tartunk. Szocialista vonás, hogy az állam nem hagyja magára termelő- egységeit. A pénz jön, de ki kíséri nyomon a sorsát? Verseny folyik a. támogatásért aszerint, hogy hány év alatt térül meg egy-eg}r gazdaságban az állami befektetés. Ne beszéljünk most o köntörfalazásról, a megalapozatlan ígérgetésről. Az állam akkor már nincs ott, amikor le kellene mérni, hogy mit hozott a támogatás. Értenek hozzá a szakemberek? Megtartják a technológiát? Egyáltalán — hogy a legegyszerűbbet mondjam __, megetetik és megitatják az állatokat? V ehetjük a talajjavítás, a vízrendezés példáját. Nyolcvan-, százszázalékos az állami támogatás. A helyszínen, úgy mondják: ingyen van. S az elszámoltatás? Rendre elmarad. így ez sem sorolható a szocializmus ellentmondásai közé... És egyáltalán: miért nem a végterméket támogatja az állam? Hogy érdekeltebb legyen minden gazdaság ... Az induláshoz adott milliókat alig tartják kézben, ezért azután gyakran az iparban is „felszívódnak”; az eredményes gazdálkodásról szó sem lehet... Az intéző — régen — csak kitűnő ajánlólevéllel mehetett eä egy másik gazdaságba. De ha „kitűnőt" kaphatott, miért engedte volna el a gróf, a báró? Ma megkérdezhetünk egy negyvenöt éves agromómust? Tucatnyi tsz-t sorol s néhány állami gazdaságot, ahol eddig „áldásosán” tevékenykedett. Mit tudhat a föld termőképességéről, mit tud az ottani emberekről? Legalább öt éve mondjuk, hogy a tsz-ek és az állami gazdaságok együttműködését — jóllehet ésszerű — az elszámolási rendszer akadályozza. Meddig? Évek óta tudjuk: a tervezők abban érdekeltek, hogy minél drágább épületeket „álmodjanak” meg. Meddig? Az építők tízmillión alul ritkán vállalkoznak; a csoportérdeket helyezik a népgazdasági érdek fölé. Meddig? Tudjuk — és kimondjuk —, hogy 20—25 százalékos munkaerő-tartalék (a fölösleg csúnyább szó) van az üzemeken belül. A bérgazdálkodás módszerei hozták így? Kinek az érdeke? Egy képviselő kiszárrií tóttá: húsz százalékkal csökken a munkaidő-alap azáltal, hogy tanulmányi és rendes szabadságon, de főként hivatalos távolléten, tanfolyamokon. értekezleteken vesznek részit az emberek. Ez meghaladja a tűrési határt, időnként kihal a műhelycsarnok. Talán ez is a szocializmus ellentmondása? Vagy bennünk van a.hiba? K i írhatná a szocializmus rovására, hogy felépítettünk Somogybán egy panel parketta-üzemet, s közben divatba jött a szőnyegpadló. Azóta alig akad építő, aki megvenné a parkettet. Ki tagadná: húsz éve az a követelmény, hogy a legjobb pedagógusok dolgozzanak a napközikben? Így van? Pörbem állunk a gyermekruházatot előállító iparral. Ki írhatta elő, hogy importanyagból, „felnőtt minőségben” kell ruhákat varrni drágán, miközben gyermekkultusz, népesedéspolitika van az országban és — állami támogatás a. gyermekruházatra? Tömegsportról beszélünk, s a testnevelő tanárokat változatlanul az olimpiai sportágakban elért eredményeik alapján minősítik. Az ifjúság szocialista szellemű neveléséről beszélünk, s közben a játékos sportvetélkedőkön a felnőttekre kell figyelni, mert ha valakik csalnak, azok csak ők lehetnek. A szocializmus ellentmondásai ezek? Nem! Jó volna gyakrabban önmagunkba tekinteni ... Jávori Béla
