Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-19 / 144. szám

HÉTKÖZNAPJAINK „Megmondom az őszintét!” Czefeel doktor előadói eré­nyei közt még senki sem em­lítette sikerének »talpkövét«, az előadások sodrában soha nem bicsakló nyelvét. Be­széde jólesően lepte meg a nem indokolatlanul gyanakvó füleket; a hátulgombolós ko­runkat idéző ee-öö nyögések gyakorisága a ludas abban, ha rányomjuk a tévégombot az efféle körítéssel tálalt mű­sorra. Nyög már nemcsak a laikus; ezek a fülcsikorgató »szájmókák« azok száján is gyökeret vertek, kiknek be­széd a kenyerük. A riporter kerestetik helyenként gond­talanul nyögdécselő bírái sze­líd megintessél figyelmeztet­ték az izzadó próbálkozót eb­béli fogyatékosságaira, felejt­vén, hogy egy idejében ki nem szűrt dadogó vagy egyéb beszédhibás gyerek is képes pillanatok alatt megfertőzni egy egész ép nyelvű dedót! És hol van még a nyelvünk gyö­kerén rágó sok egyébfajta csimasz? Édes anyanyelvűnk ragá­lyos betegségeivel hadakozni 'nehezebb, mint a testi nyava­lyákkal; ennek az alamuszi kórnak nincs eredete, se ol­tóanyagul patikaszere, léte ti- tokszerűen talányos, akár egy középkori kóborlovagnak; hogy honnan jön, ki a baci­lusgazda, ki tudja? Gondol­junk csak a rádióban, tévé­ben elhangzó és az onnan azonnal felkapott kifejezések terjedésére. A lelkesedésben és a kameralázban égő dol­gozó bizonyára csak azért rongálja ilyesfajta »szabvány­nyal« az egyébként ízes be­szédét, mert így hallotta nem is egyszer, és hát ki akar ma­radinak tűnni, ha már ország- világ előtt szóra nyitja szá­ját? Újabb szócska üli diadalát szájunkon, mondat nem kez­dődik nélküle. Vannak na­gyobb hibák is nyelvünkben, mondhatná valaki, de régi !■ igazság, hogy sok kicsi sokra megy, és ezek summája most .már több, mint sok, ha sze­retjük anyanyelvűnket. Csa­lafinta szó ez a »hát«, túljár az eszünkön, hányavetiség látszatát kelti, megváltoztatja mondanivalónk előjelét, amo­lyan fej vakaró szó; amelyik állításunkra rányomja bélye­gét, az mindjárt színt vált, el­bizonytalanodik, komolyta­lanná válik. Nem sántul bele a mondat, de megzápul, még­is használjuk hatra-vakra, és nem vesszük észre, miként vigyorog benne a kisördög, mert ha példának okáért egy tsz-elnök így kezdi meg a szót a terméseredményről: — Hát...! — az máris sán­tít fülünkben minden létező igazával. Nem különb a hatás, ha a dolgozók szabad idejé­nek helyes felhasználásáról szólva megkérdezik a riport­alanyt: szeret olvasni? — Hát...! — hangzik a meggyőző felelet, miközben egyetlen fránya szó azt mo­tiválja fülünkben, hogy az árva nyilatkozónak minden gondja az: miként másszék ki a csávából? Levelezők, esti iskolások válaszolnak többek között ar­ra is: az elvtársnak hogyan jutott eszébe a továbbtanulás, magától? — Hát.. .1 — rögtön úgy is értjük, ugye? Üj lakásba költözött a csa­lád, teljes díszben ragyognak az örömtől a kamera előtt, mégis megkérdik tőlük: Örül­nek? — Hát.. .1 — bizonyítják örömük hitelességét, mi meg máris látjuk, amint reklamál­nak a ferde ajtók, púpos par­ketták és a makacs lefolyók dolgában. Ugye, hogy micsoda beug­rató, csalafinta szó ez; azon­nal megbirizgálja a leghívőbb fület is, hogy ki füllentett vajon? — Milyen telhetetlen is az ember, hát már semmiféle nyavalyája se legyen? Még ama régi gazdasszonymondás se vigasz, hogy »megtetszik a tejen, mikor lesz túró«! Hát?! Mindenesetre már csak az az esküvői élmény hibádzik, mikor is így kezdődik a hol- tomiglan-holtodiglan: — Hát...! Mihályi Margit Előre gyártott híd A hídóriásoik sorsát az egész világ figyelemmel kíséri. A műszaki alkotóerőnek való­ban a nagy, karcsú, merészen ívelő hidak a legnagyobb ki­fejezői. De a kiseb hidak je­lentősége sem marad el a nagyokétól — gondoljunk csak arra, hogy egy nagyvá­ros főútvonalán levő kis híd megrongálódása, átépítése milyen forgalmi gondokat okozhat! A második világháború után egy ideig a legtöbb ki­sebb híd még a helyszínen, vasbetonból készült. A beto­nozáshoz zsaluzat szükséges, azt pedig állvánnyal kell alá­támasztani. A zsaluzat készí­tése igényes munka, az áll­ványzat pedig — különösen, ha a híd víz fölött húzódik — sok munkaórát és renge­teg anyagot kíván. Épp ezért világszerte egyre terjed a hi­dak alapelemeinek előre gyár­tása. Néhol már azzal is pró­bálkoznak, hogy egész átíve­lésekkel, komplett hidakat készítsenek előre gyártással. Ilyenkor persze az egyik leg­nagyobb probléma az, hogy miként emeljék helyére a sokszor több száz vagy ezer tonna súlyú építményt. A képen: a japán szakem­berek sikerrel oldották meg ezt a nehéz feladatot. A par­ton előre elkészített vasbeton átívelést — amely egy 2x3 nyomsávos, kétoldalt gyalog­járóval is ellátott autópálya része — először vízen úszó pontonokra helyezték, majd hatalmas úszódaruk segítségé­vel szállították és emelték a helyére. A hidat egyetlen, középen elhelyezett vasbeton ívvel merevítették ki. Teknősök eldorádója táplálkozási, szaporodási le­hetőség és nyugodt életük. Ha a kíváncsi zoológus megmeríti gyűjtőhálóját a se­kély berekvíz fenékrégiójában, azonnal meggyőző tájékozta­tást kap a sok teknőst eltartó, dús táplálókról. Tucatjával kerülnek elő az »ebihalak«, köztük a nappal sohasem lát­ható ásóbéka szinte hal nagy­ságú lárvája. Nagy szitakötő­lárvák, gőték, vízi rovarok, férgek nyüzsögnek a háló­ban. A vízi csigákkal, kisebb halakkal együtt mind ked­venc tápláléka a teknősnek, amely igen gusztustalan lát­ványt nyújt táplálkozáskor. Áldozatát — foga nem lévén — erős karmaival és szaru bevonatú állkapcsaival eleve­nen szaggatja szét. A szárazföldön nehézkesen mozog. Haspáncélját és farkát szinte vonszolja a földön, jel­legzetes nyomot hagyva a homokban. Június elején — követve ezeket a nyomokét — esetleg megtaláljuk tojásrakó helyüket. Egy-egy száraz, ko­pár homokhalom tucatjával vonzza a nőstényeket. A laza talajba kapart sekély mélye­désbe rakják 8—10 tojásukat, homokkal lefödik és haspán­céljukkal le is »döngölik«. A fészek láthatatlanná válik. A rókák, borzok azonban a szag­ról megtalálják, kikaparják a tojásokat és elfogyasztják azo­kat, nagy pusztítást végezve a leendő teknősnemzedékben. Ha nem éri baj a fészket, a nap melege mintegy száz nap alatt megérleli a tojáso­kat. Kikelnek a mintegy öt­forintnyi nagyságú kis teknő­sök, és elindulnak elemük, a víz felé. Somogynak e kies területén sok alkalmas tojásrakó hely van. Biztosítottnak látszik ér­dekes, védett állatunk nagy kolóniájának fennmaradása. Dr. Marián Miklós Eltűnt a himlő Az alkolioüzmus Franciaországban A La Revue du Practicdem c. francia orvosi szaklap egyik száma átfogóan foglalkozik az alkoholizmussal. Franciaor­szágban az egy főre jutó fo­gyasztás (tiszta alkoholban számítva) 30,4 liter. (Olaszor­szág áll a világranglistán a második helyen 15 literrel.) A felnőtt férfiakra számított adag: 54 liter tiszta alkohol- fogyasztás, vagy is naponta át­lag 1,5 liter bor. Az alkoholizmus okozta ha­lálozás 1936-ban kb. 5000 volt, ez a szám 1943«ban (a borfo­gyasztás korlátozása miatt) 2800-ra csokiként, 1950-ben már 6000-re emelkedett és 1956-ra rekordnagyságot, évi 20176 halálozást ért el. Ez a halálö- zásszáim azóta évről évre cse­kély változtatással azonos ma­radt, sohasem csökkent 16 000 alá. Az általános halálozási statisztikában az alkoholiz­mus a harmadik helyen áll. Alkoholos m áj zsu gorodásban Párizs területén 100 000 lakos­ból 400 hal meg (Angliában 57/100 000). Az alkoholizmus súlyosan befolyásolja a tbc megbetegedési arányt is. A 40—60 év közötti tbc-betegek 2 3 része alkoholista. Világszerte 17 nagy földren­gés volt ebben az évben, de a tudósok szerint a földrengé­sek száma nem rendkívüli. A 17-ből csak öfot soroltak a »jelentős« földrengések közé Waverly Persons geofizikus szerint, aki az Egyesült Álla­mok geológiai intézetének or­szágos földrengéstani tájékoz­tató szolgálatánál! dolgozik. »Mindenki azt mondja, hogy szokatlanul sok a földrengés, pedig nem — mondta. — Az óv első felében normális . volt a földrengés-aktivitás. Sőt, ha az évre jósolt földrengésátla­got nézzük, még egy kicsit el is vagyunk maradva.« Mocsár partján ülők. Jelleg­zetes somogyi berek terül el előttem. Csend és nyugalom. A háborítatlan természet. Pe­dig csak egy-két kilométerre vagyok az egyik főközlekedési úttól és a vasútvonaltól: a barcsi ősborókásban. Udezöld foltként csillog a ragyogóan szép napsütésben a berek. Magas sás, ritkásan növő nádszálak, köztük a se­kély vizű helyeken félarasz­nyi vastag vízimoha, mint va­lami vízzel telt zöld szivacs. Megmozdulnak a nádszálak. A víz színe alatt közlekedő valamilyen állat kanyargós útvonalát jelzik. Éppen felém tart a hangtalan vándor. Kis szögletes fej emelkedik a víz íölé. A fölvert, aránylag nagy hullámok elárulják, hogy meglehetősen otromba test közeledik: egy mocsári tek­nős. Korong alakú testével, úszó­hártyás lábaival jól úszik. Megriasztva gyorsan bukik a víz alá és tűnik el a növé­nyek között. • Inkább éjszakai állat, de zavartalan környezetben nap­pal is elhagyja a vizet. Pán­célozott testével nehézkesen mászik fel a part sima, nö­vénymentes darabjára, vízbe dőlt fatörzsre vagy öreg zsom- bék korhadt csonkjára, és órákon át mozdulatlanul na­pozik. Alkalmas »standokon« 5—6 példány is sütteti magát. Sőt, egy helyen 19 kisebb-na- gyobb teknőst számoltam meg, mintegy 4 méternyi fatörzsön. Százával élnek a tájvédelmi körzet berkei ben!. Bizony, kevés helyen él már ilyen nagy népességük ha­zánkban. Az Alföld legna­gyobb részén kipusztult, vagy csak mutatóba fordul elő. E ritka nagy teknősállomány egyik legfőbb értéke a barcsi tájvédelmi körzetnek. Mi teszi lehetővé ilyen, szinte az ősi természeti viszo­nyokat idéző, nagy számban való fennmaradásukat? A jó Rendes körülmények között évente 16—18 jelentős, föld­rengés várható, viszont az el­múlt három évben évente csak kb. tizienkettő volt. Persons szerint az idei föld­rengések azért keltettek na­gyobb feltűnést, mert néme­lyik lakott területen fordult elő, nem pedig elhagyatott vi­déken. A május 6-d földrengés Észak-Olaszországiban és a május 16-á földrengés a Szov­jetunió közép-ázsiai részében emberéletekbe került. Minden egyes emberéletbe kerülő föld­rengésre több száz olyan jut, amelyet észre sem vesznek. Gyakorlatilag eltűnt boly­gónkról az egyik legsúlyosabb fertőző betegség, a himlő — állapította meg az Egészség- ügyi Világszervezet, a WHO A szervezet azt javasolja, hogy semmisítsék meg a him- Lőellenes vakoinakészleteket és tegyék egyszerűbbé a nem­zetközi utazások alkalmával előírt egészségügyi rendszabá­lyokat. A WHO értékelése szerint a himlő már csak egyedül Etió­piában fordul elő járványsze- rűen. Ebben az országban szá­mos etióp és külföldi egész­ségügyi szakember vesz részt a betegség elleni »utolsó had­járatban«. A hadjáratot vég­ző orvosok és felcserek szá­mos gépkocsit, öt helikoptert és egy repülőgépet vetettek be a harcba. A vakcinák megsemmisítése során a WHO javaslata sze­rint meg kellene tartani mint­egy négymillió fiolányit, ami »előre nem látható sürgős esetben« 200—300 millió sze­mély beoltását tenné lehetővé. Az Egészségügyi Világszer­vezet úgy vélekedik, hogy a repülőgépen vagy hajón utazó személyek által importált him­lő olyan ritkán fordul ma elő, hogy az elmúlt 17 hónapban egyetlen megbetegedést sem tudtak regisztrálni. Himlőmegbetegedés fordult elő még — Etiópián kívül — Indiában és Bangladesben is tavaly ősszel. E lóét országban azonban 2,4 millió dollár rá­fordításával sikerült elejét venni a járvány kialakulásá­nak. Az Egészségügyi Világszer­vezet Genfben megtartott köz­gyűlésén az a javaslat is el­hangzott, hogy szervezzenek nemzetközi értekezletet a himlő teljes felszámolásával kapcsolatos problémák tanul­mányozása céljábóL Ez lesz az első olyan betegség, amelyet emberi akció nyomán siicerült teljes mértékben kiiktatni az ismert betegségek sorából. Zajsziitvizsgálat üzemekben Szokatlanul sok-c a földrengés? A technika fejlődésével ug­rásszerűen megnőtt a zajos üzemek száma, a munkahe­lyeken pedig a zaj szintje — és ezekkel együtt a zajárta­lomnak kitett és már zajár­talmat szenvedett dolgozók száma, (hazánkban jelenleg 12—14 ezerre tehető a szá­muk). A veszélyeztetettek en­nek többszörösét teszik ki, s ez kényszerítőén követeli a zaj elleni küzdelem megszer­vezését. A zajártalom első­sorban a halláscsökkenésben nyilvánul meg, de élettani kí­sérletek bizonyítják, hogy a vérkeringésre is károsan hat. A zajártalom megelőzése elsősorban műszaki feladat. Leghatásosabb módja az üze­mi zaj keletkezésének a meg­akadályozása. A már létrejött zajt ugyanis nem lehet meg­semmisíteni vagy semlegesí­teni, csupán a terjedését aka­dályozhatjuk meg, illetve hangelnyeléssel csökkenthet­jük az erősségét. Az üzemi zaj keletkezésé­nek megakadályozására leg­jobb megoldás a zajos mun­kafolyamatok megszüntetése, a zajos gép kicserélése. A ke­letkezett üzemi zajok tova­terjedését akadályozza, ha a zajforrást — vagy a helyi­séget — hangelnyelő burko­lattal veszik körül. Ha a műszaki megoldások nem ki- elégítőek, egyéni védőeszkö­zökkel is csökkenthető a zaj­hatás. Zajszint ellenőrzés egy NDK-bell őzemben. Nemcsak csendes, hanem kihalt is A Hawaii-szigetek közelé­ben egy halászhajónak el­romlott a motorja, majd a kormánya. Az öt halász kény­telen volt elhagyni irányítha­tatlanná vált hajóját, és a mentőcsónakba telepedett át. Teljes két hónapon át fújta őket a szél a Csendes-óceán hullámain. Végül valahol Ja­pán környékén egy kereske­delmi hajó fölszedte a sze­rencsétlen halászokat. A ritka eset iránt érdeklő­dő újságírók megkérdezték a halászokat, hogyan érezték magukat a 60 nap alatt. Ki­derült, hogy a nyílt tengeren a halászok egyáltalán nem éheztek: volt víz- és élelmi­szer-tartalékuk és ezenkívül horgászbotjuk is. Ugyanakkor mind az öt em­ber kijelentette, hogy rettene­tesen szenvedett attól, hogy az egész 3000 mérföldes kény­szerű utazás alatt nem talál­kozott egyetlen hajóval sem: »Sohasem gondoltuk, hogy ez az óceán ennyire kihalt...«

Next

/
Oldalképek
Tartalom