Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-12 / 111. szám

A megyei közlekedésbiztonsági tanács idei tervei Feszítettebb a munka üteme i ■ / Költők tiszteletadása Berzsenyi Dánielnek Ennek a munkának az eredményeit mérni nagyon nehéz, de nem lehetetlen. Ki­nek, milyen testületeknek köszönhető, hogy a gépjár­művek elképesztő ütemű nö­vekedése ellenére nincsenek állandóan közlekedési tragédi­ák — legalábbis olyan arány­ban nincsenek, mint ahogyan megszaporodtak a gépjármű­vek? Mindenki tudja, a kü­lönösebb örömnek nincs alapja, hiszen az elmúlt évti­zedben kétszázezer baleset volt az országban, s egy ki­sebb város teljes lakossága, tizenkétezer ember vesztette életét az utakon. A kimutatások mégis bizta­tóak, a rendkívüli társadal­mi összefogás eredményéként a fekete grafikonok vonalai nem ívelnek túlzottan a ma­gasba. Ezért küzdenek a ha­tóságok, a különféle szervek, s harcol érte a sok területet és lehetőséget egyesítő közle­kedésbiztonsági tanács is, amelynek megyei tanácskozó testületé a héten tartott ülést. Elfogadták a múlt évi mun­káról szóló beszámolót, majd dr. Sólyom Gábor ezredes, a Somogy megyei Rendőr-fő­kapitányság vezetője, a me­gyei közlekedésbiztonsági ta­nács elnöke ismertette az idei programot. A tanács munkájának van­nak állandó összetevői, me­lyek egy évben sem változ­hatnak. Minél többen üljenek a korábbiaknál nagyobb fele­lősséggel a kormányhoz, mi­nél többen lépjenek a ko­rábbiaknál nagyobb felelős­séggel az utcára — mert a közlekedésbiztonsági tanács nemcsak a járművezetők, ha­nem a gyalogosok magatartá­sával is egyre többet foglal­kozik. Az utóbbi években kü­lönösen sok öreg és gyer­mek szenvedett balesetet, s ez is sok feladatot jelent a közlekedésbiztonsági tanács­nak. Az új KRESZ oktatása be­fejeződött —' tapasztalatairól Kánya János, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat me­gyei titkára számolt be a ta­nácskozó testületnek —, ám a vele kapcsolatos tennivalók korántsem értek véget. A szabályok állandó »sulykolá­sa«, a balesetveszélyes helyek földerítése, a tájékoztató elő­adások tartása nem szünetel­Munkatársunk jelenti »Több mint huszonöt éve vagyok riporter — írja Mun­katársunk jelenti című össze­gező riportgyűjteményében Bajor Nagy Ernő. — Jobbá­ra .soisriportokat írok.« En­nél pontosabban én sem tud­nám meghatározni ezeket az írásokat. Viszont nagyon jel­lemzők rá témái, témacso­portjai. A Kozmosz Kiadónál most megjelent első könyve, azon kívül, hogy végig arról győz meg: a legkényesebb témák­ról is nagy kulturáltsággal, visszafogottan tud »vallatni« mindenkit — egy kérdést is fölvet bennem. Miért csak most, ötvenkét évesen adja közre e gyűjteményt? Talán ez a válasz, amelyet ő így fogalmaz: »Olyan korban va­gyok riporter, amikor nyil­vános hírlapi eszmecsere folyt arról, miért van lenéző, vál­lon veregető felhangja a szó­nak — újságíróskodik.« Noha — tegyük hozzá — ez a való­ságkutató, informáló tevé­kenység legalább olyan erős tehetséget, felkészültséget igényel, mint bármely más, »irodalmi« jelzővel fölékesí­tett műfaj. Bajor Nagy Ernő mélyré­tegeket tár fel peremkerületi riportjaiban. Olyan életeket mutat fel, melyeket megis­merni és befogadni az ő értő magyarázataival tudunk iga­zán. Ami tiszteletet csihol bennem, kollégában is, az az, hogy tiszteli és ellentmondá­sosságában is az értékeket képes kibányászni a legva­dabbnak tűnő, »dzsumbuj- beli« vagányokból is. És egy­szerre megértjük: igaz és ér­vényes a József Attila-i re­ménykedő felkínálikozás. »Azé a szívünk, aki föl­emeli.-« A riporter — s ez is jel­lemző lehet egyéniségére — sokat van fiatalok között. Alanyainak nagy része tizen-, huszonéves. Ez azt jelenti, hogy Bajor Nagy bizonyos mértékig jövőkutató. Hiszen nem is sokára riportalanyai lesznek meghatározói, tovább­fejlesztői annak, ami itt el­kezdődött. Emlékezetes mun­kásportrékat formál, de be­mutatja a csövező, csellengő réteget is. Búcsútól őszig című könyv- fejezetében viszont az érde­kességek, a mindig riporteri szenzációknak számító té­mák nyomába eredt. Jóma­gam harmadszor olvastam nagy olvasói élvezettel a csat- kai búcsúról szóló liíradasat. Vagy a mentőkkel töltött éj­szakájáról szóló riportot. És így tovább. Családi ökörben fejezetcímű írásai — ha jól emlékszem — a Tükör heti­lapban jelenték meg először. Azonkívül, hogy igen jól vá­lasztott alanyai vannak, egy­fajta — tiszteletreméltó — agitációt is jelentenek riport­jai a család, mint szeretet- közösség mellett. Szabad idő, szabad idő címmel két hosz- szabb írást olvashatunk. Jel­legzetes, egyéni portréi ben­nem azt az igazságot erősítik, hogy nincs riporteri véletlen. Aki — mint ő — hajlandó »talpalni« a témáért (az em­berekért!), az »aranyat lel«. Mit lehet még a szerelem­ről írni ? Gondolom, lesznek, akik felteszik a kérdést. Ba­jor ÍJagy bebizonyítja: van, s keli is »értekeznünk« erről. Olyan felelősséggel, követke­zetességgel, ahogy ő teszi ezt, végigjárva minden stációját. Az öngyilkosok kórházát, a szerelemre készülőket, a há­zasság előtt állókat, a párt választókat, a magányosokat stb. Néhány témát villantottam csak fel egy jó riportkötétből. L. L. hét. A megye első negyed­évi baleseti statisztikája ag­gasztóan sok halálos és sú­lyos szerencsétlenségről tájé­koztat, s nyakunkon a bala­toni főidény, amely sajnos minden évben keserű megle­petéseket tartogat. Így a megyei közlekedés- biztonsági tanács idei prog­ramja a tavalyinál feszítet­tebb, a szakbizottságok több feladatot kaptak. Előadások, rendezvények, versenyek lesz­nek, autósok, motorosok, gya­logosok és óvodások részvéte­lével — kiadványok, cikkek jelennek meg azokról a he­lyekről, ahol a legjobban kell vigyáznunk Somogybán. Fe­lülvizsgálják a közúti jelző­táblákat és az útburkolati je­leket, újból tanulmányozzák, hogy tehetnék gördülékenyeb­bé a megyeszékhely és Sió­fok forgalmát. Dr. Sólyom Gábor ezredes befejezésül ezt mondta: — A megyei közlekedés- biztonsági tanács elismerését fejezi ki az eddigi társadal­mi segítségért, de rögtön el ,kell mondanom, hogy az idén még többre számítunk. Leg­fontosabb tennivalónk a sze­rencsétlenségek megelőzése, s itt mindenkinek jut tenniva­ló, hiszen gyalogosan vagy jármüvei de mindenki köz­lekedik. Sok baj elkerülhető, hiszen a sok áldozatot köve­telő gyorshajtás, figyelmetlen vezetés, elsőbbségi jog meg nem adása egyáltalán nem nevezhető objektív oknak. Azt most is hangsúlyozom, hogy folytatjuk az ittasság el­len fölvett kemény harcot, s ha kell, még szigorúbbak le­szünk. A tanácskozó testület ülésén Lóki Sándor főhad­nagy ismertette a közlekedés- biztonsági hetek somogyi programját’, amelyben többek között filmvetítésék, vitafó­rumok szerepelnek. Az autó­klub javítóműhelyében in­gyen beállítják a személygép­kocsik fényszóróit, a műsze­res kocsi pedig a 'megye út- jáin cirkál, ott nyújt segít­séget. Az iskolákban az osz­tályfőnöki órákon ezekben a hetekben a megszokottnál több szó esik a közlekedésről, a KISZ-esek és az úttörők vetélkedőket is tartanak. A sokszínű, tartalmas progra­mokról lapunkban is folya­matosan hírt adunk. F. D. Ünnepi irodalmi est volt hétfőn este a megyei könyv­tár előadótermében, ahöl ez alkalomra rangos kiállítást rendeztek: Martyn Ferenc Kossuth-díjas festőművész Berzsenyi-illusztrációi vár­ták a közönséget. Születése 200. évfordulójának alkalmá­ból költők tisztelegtek a nagy előd előtt. Verseikben mond­ták el: mit jelent számukra Fodor András A magyarokhoz szerzője, ho­gyan él költészetükben gon­dolatvilága, mennyire hat művészetükre erkölcsi ke­ménysége, a köz iránti fele­lőssége és formagazdagsága. . Tizenhét ma éld költő szó- j iáit meg és heten üzentek — j ! régóta Vagy a közelmúltban j | elköltözöttek — verssoraikkal, I I tolmácsolóik által. Huszonegy- I néhány vers, a legkülönbö­zőbb formákban, stílusban — de mind egy tőről táplálkoz­va. Es köztük az ihlető Ber­zsenyi jól ismert, sokat és szívesen hallott költeményei, színművészek előadásában. Ünnepélyes volt a műsor, talán egy kicsit túlontúl fe­szesre is sikeredett. Igaz. eb­ben a rádiófelvétel is közre­játszott, mely láthatóan visz- szafogta a költőket, de a kö­zönséget is. Talán néhány közvetlen szó hiányzott a ver­sek elől, melyet a saját költe­ményeiket előadó költők I mondhattak volna, oldottabb J légkört, bensőségesebb kap­csolatot teremtve ezzel. Igaz, a költeményeknek önmagu- í kért kell beszélniük. Csak­hogy a két és fél tucatnyi j verset — egymás után hall-1 gatva — aligha lehet befő- i gadni teljes szépségében, hangulatában, tartalmi és formai gazdagságában. Ügy meg főképpen nem, ha jó felét maguk a szerzők olvas­GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS Azóta, hogy Rákóczi letar­tóztatásának hírére Lengyel- országba menekült, szakadat­lan fáradozással szőtte-tervez- te a megindítandó felkelést, így, hazátlanul, nincstelenül is nagy tekintélynek örven­dett: Megnyerte a magyar ügynek a francia király var­sói követét, Du Heron már­kit is. A legbefolyásosabb len­gyel főu rak egyike, Adam Si- eniawski -belzi palatínus szin­tén támogatójuk lett, sok más lengyel nemessel együtt. Ugyanakkor lépten-nyomon szaglászókba bérgyilkosokba lehetett botlani. Valószínű, Bercsényi szándékosan viselt toprongyos öltözetet, hogy ez­zel még inkább rangrejtve maradjon, Rákóczi a legyegy- szerű'ob francia polgárruhába öltözött. Találkozásukkor egész éjszaka a körülménye­ket, a lehetőség(éket, a poli­tikai helyzetet értékelték, és megállapodtak a teendőkben. Az átélt veszedelmek után még nagyobb körültekintéssel kívánták az ügyet szolgálni. Tudták, meggyilkolásuk érde­kében semmi áldozattól nem riadna vissza a bécsi udvar, amelynek kémei örökké a sarkukban szimatoltak. A személyes biztonságnál sokkal magasabb érdekek miatt kel­/ lett vigyázni életükre: Lon­gueval árulásakor letartóztat­ták még Szirmay Istvánt, Sándor Gáspárt, a három Vay fivért — Mihályt, Lászlót, Ádámot. Szirmay és Sándor a Habsburgok szolgálatába szegődött, a három Vay bör­tönben. Ketten maradtak tehát a mozgalom irányítására. Szó szerint nélkülözhetetlenné vált a haza számára mindkettőjük élete. Annál indokoltabb volt az elővigyázat, mert az oszt-' rákoktól rettegő II. Ágost len­gyen királytól sem oltalmat, sem segítséget nem remélhet­tek. Csakis a magyar ügyet pártoló lengyel és francia bar rátaikra számíthattak. Főképp Sieniawski palatínusra és Radziejowsky bíborosra, akik Beccsel szemben a franciák­kal való szövetséget pártol­ták. Miközben a külföld támo­gatásáért fáradozik elnyűhe- tetlen szorgalommal a két bujdosó főúr, figyelmük egy pillanatra sem hanyagolja el a hazai viszonyok alakulását. Bármilyen nehéz kapcsolato­kat tartani ezekben a gátlás­talan időkben, bármilyen koc­kázatos soha nem látott uta­zók előtt fölfedni kilétüket, módot tálálnak a tájékozó­dásra. Különösen nagy öröm, hogy kezdeményezően igye­keznek hozzájuk a hírekkel — a maguk részéről ugyan­csak nagy kockázatot vállal­va — a hazai mozgolódások követei. Egyik ilyen kapcso­latot kereső és találó hazafi Szentiványi Sándor, Thököly egykori kuruca, aki sztambuli kereskedőként jutott Rákóczi- ék nyomára. Ami tehát nem sikerült Bécs kémeinek, bér­gyilkosainak, azt meg tudta oldani a ragaszkodás, a haza- szeretet. A hírhozók arról ér­tesítették Rákóczit, hogy a hazában gyülekező harcosok lágy ragaszkodnak hozzá, mint vezérhez, várják a jel­adást a harcra, s várják őt magát a felkelni készülő nép élére. Komor az egész európai ég­bolt. Svédország Oroszország­gal háborúzik, s 1702 májusá­ban Bécs hadat üzent Fran­ciaországnak. Gyanakvás, ide­gesség, létbizonytalanság II. Ágost Lengyelországában. Egyre súlyosabb idők járnak Rákócziékra. Még indokoltabb tartaniuk az életveszélytől. Du Heron francia követet le­tartóztatják, majd kiutasít­ják, így akarja a Habsbur­goktól rettegő Ágost. Öt vi­szont a svédek kergetik el. A lengyel nemesség megosztott, segítségére nem lehet számí­tani. Rákóczi hűséges barát­ja, a belzi palatínus egyik vá­rában, Brezánban rejtezik, mint francia hadmérnök. Ez a hely előnyös a biztonság szempontjából, de a Len­gyelország délkeleti tájain fekvő városka messze volt a tettekre, kapcsolatokra alkal­mas központoktól. (Folytatjuk) emelkedett Keresztúri Dezső­nek erre az alkalomra írt Barbár hattyú című költemé­nye, melyet a gyengélkedő író néhány ajánló szó kísé­retében küldött el e költői találkozóra. Csoóri Sándor Berzsenyi-elégiája ugyancsak emlékezetes marad. Termé­szetesen a többi megjelent költő is — Ágh István, Bár­dost • Németh János, Bisztray Ádám, Berták László, Csorba Győző, Kormos István, Lator László, Nagy László, Orbán Ottó, Pákolitz István, Somlyó György, Takács Imre és Ta- káts Gyula — hozzájárult egy-egy vonással ahhoz a képhez, mely a költői életmű továbbéléséről kirajzolódott. Akárcsak Takáts Gyula szép ívű, költői veretű bevezetője. A közreműködő színészek közül csak Molnár Piroskát és Básti Lajost lehet fenn­tartás nélkül dicsérni gondo­san kimunkált versmondásu- kérti Meg kell említeni még az énekes-gitáros Molnár Pé­tert, aki megzenésített Ber­zsenyi-verseket adott élő, ér­téssel. A műsort Fodor András szerkesztette. Szándéka vilá­gos volt, és nem is lehet mást számon kérni tőle, mint amit az est nyújtott: a Ber­zsenyi műveinek, gondolatai­nak továbbélését bizonyító, tiszteletet kifejező versgyűj­Básti Lajos sák fel — hadd ne sértsek meg senkit — váltakozó si­kerrel. (Néha az volt az ér­zésem!: bizony a költészet és önmaga ellen vét, aki saját versének elmondására vállal­kozik.) Persze, ‘kivételek is akad­tak. Elsősorban Fodor And­rás, aki a legutóbbi, tíz év­vel ezelőtt rendezett niklai évfordulós ünnepségen szer­zett élményeit dolgozta fel Berzsenyi Dánielhez című versében, és adta elő kitűnő érzékkel. Nyilván szép, értő hangsúlyozása is hozzájárult ahhoz, hogy a közönség tet­szését elsősorban ez a vers nyerte el — egyébként meg­érdemelten. Hasonlóan ki­teményt. Ebből azonban va­lamivel kevesebb — szigo­rúbb válogatás — erősítette volna a művészi hatást. A megyénkben vendégeske­dő költők ma Niklára látogat­nak. Délelőtt leróják kegye­letüket a költő sírjánál, majd meglátogatják hajdani lakó­házát, a felújított emlékmú­zeumot. Délután néhányan helyben, a többiek pedig a marcali könyvtárban a kö­zönséggel találkoznak. P. L. A ' __ _ í'1'*' Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom