Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-05 / 105. szám

Higiénikusok tanácskozása Siófokon A közegészségügy a környezetvédelemért A Balaton közegészség­ügyének napirendre tűzése már 1957-ben, az első bala­toni közegészségügyi napokon is nagy figyelmet keltett. Részben az üdülőtelepek erős vonzásából fakadt az érdek­lődés, de a tudomány műve­lőit aktivizálta az a program is, mely a közegészségügyben a tudományos haladás mel­lett a fokozott társadalmi sze­repre helyezte a hangsúlyt. Tizenkilenc éve töretlen ez a program, s évről évre jobban segíti a kutatási eredmények gyakorlati megvalósítását. Ezt hivatott szolgálni a teg­nap délelőtt kezdődött 19. balatoni közegészségügyi na­pok előadássorozata is, mely a környezetvédelmet állította a középpontba. Csaknem öt­száz közegészségügyi szakem­ber vesz részt Siófokon, a Csepel-üdülőben a higiéniku­sok tanácskozásán, melyen — külföldi — bolgár és jugo­szláv — részvevőket is fogad­tak. Dr. Göntér Ferencnek, a Somogy megyei KÖJÁL igaz­gatójának üdvözlő beszéde után Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese kért szót: a megyei pártbizottság és a megyei tanács vb nevé­ben köszöntötte a tudomá­nyos .tanácskozás részvevőit. Zsögön Éva egészségügyi minisztériumi államtitkár megnyitójában együtt méltat­ta a környezetvédelem terén végzett hazai munkát a bala­toni közegészségügyi napok eseményeivel. Szükség van erre a fórumra, melyen a szakemberek évről évre kicse­rélik tapasztalataikat, és meg­határozzák a soron következő feladatokat. Az idén elfoga­dott környezetvédelmi tör­vény kapcsán megjegyezte, hogy amikor környezetünket védjük, s ennek érdekében intézkedéseket hozunk, mun­kánk középpontjában az em­ber áll. Ez szocialista társa­dalmunkból, humanizmu­sunkból fakad. Az Egészség- ügyi Minisztérium ötéves ter­vének kutatási programjában fontos helyet kapott a kör­nyezetvédelem is. A szocia­lista országok közös feladat­nak tekintik, hogy megvédjék a környezetet a különböző károktól. A megnyitó után hangzott Á siker hátterében Az elmúlt hómapokibain többször is hírt adtunk kü­lönböző megyei és országos vetélkedőkről, tanulmányi versenyekről, művészeti szemléikről, bemutatóikról, ki­állításokról, melyeken figye­lemre méltó eredményt ér­tek el a somogyi diákok. Legutóbb Céklául örömmel tudósítottunk az ifjú kémi­kusok országos versenyén helyezést szerzett fonyódi, il­letve kaposvári diákról és a Táncsics gimnázium új Ka- zinczy-díjasáról — aki mel­lesleg a másolóik' sómoigy! tu­la jdonosa e rangos elismerés­nek. Azt iiiszem senki nem­vonja kétségbe: ezek az eredmények és a Szerényeb­bek is érdemelnek annyi fi­gyelmet, minit mondj ulk a spoirtsikerek, ha nem is lát­ványos körülmények között születnek. Hiszen a fiatalok tehetségének, képességének kibontakozását szo%áljáik; önbizalmat és ösztönzést ad­nak ahhoz, ogy ki-ki a sagát szakterüleitón vagy egy-egy művészeti ágban elmélyültem fejezhesse ki önmagát, és te­hetségével mennél magasabb szintem szolgálja a társadal­mat. A fiatalok többsége a siker szívdobogtató izgalmában mindenekelőtt azokhoz igyek­szik, akik elindították őket, egyengették az útjukat. Akik nagy gonddal választották ki az egyéniségükhöz leginkább illő verset, prózai szöveget, akik kii tudja hány órát töl­tötték el a kiejtés csiszolásá­val, a matematikai, kémiai példák megbeszélésével, a szerelési feladatok gyakor­lásával. a helytörténeti kiad­ványok, források böngészésé­vel. Az ifjú versenyzőik, sze­replők a siker fényében sem felejtik el: nevelőjük nélkül sokkal nehezebben vagy egy­általán nem jutottak volna díjhoz, rangos elismeréshez. E pedagógusoknak pedig min­dennél többet ad az a tudat: tanítványuk — gyakran fel­fedezettjük — az ő segítsé­gükkel ért el sikereket, és indult el nagyon céltudatosan a szakág mélyebb magásime- rése, netán tudományos mű­velése felé. A tanítók, 'tanárok, szakok­tatók munkáját nem lehet órákban mérni. A felkészí­tést pedig kiváltképpen, nem. De ki is tartja számon az er­re fordított időt? (Aki — esetleg anyagi számításból — megpróbálja »lekönyvelni«, nem messze jut tanítványai­val.) A cél a fontos: hoigy a fiatalokat akaraterejük össz­pontosításával, legrejtettebb képességük felszínre hozásá­val segítsék eredményhez jutni. Az igazi nevelő pályá­jának egyik legsizebb élmé­nye : tanítványainak gyakran életpályáját is meghatározó sikere. P. L. el Balzács Tibor professzor előadása a legújabb urbani­zációs ártalmakról és a meg­előzés komplex feladatairól. Ezeket a fontos következteté­seket jegyeztük meg előadá­sából: »A világ biológiailag egységes, melyben minden élőlény. így az ember is alá van vetve a törvényszerűsé­geknek. Helyre kell állítani az ember és a környezet közötti megromlott biológiai egyen­súlyt, környezetkímélővé kell tenni a termelést, humanizál­va a mesterséges, urbánus környezetet, fokozva a benne élő ember alkalmazkodóké­pességét. Mindezen biológiai, higiénés, műszaki tevékeny­ségünket és annak hatásfokát segíti az emberközpontú szo­cialista társadalom, melyben a társadalmi törekvésekkel azonos biológiai - céljainkat meg tudjuk valósítani. Ehhez az eszközöket a tudományos­technikai forradalom bizto­sítja.« Tegnap délután megkezdőd­tek a szekcióülések. A Vöröskereszt főtit­kárhelyettese, Vidosfalvy Magdolna az egészségügyi tö­megszervezet környezetvé­delmi feladatairól beszélt. Tőle kérdeztük meg: a kör­nyezetvédelmi törvény milyen feladatokat , adott a Vörös- keresztnek? — Huszonhárom éves mun­kánkban — mondta — ha­gyományossá vált a tisztasági mozgalom, mely része a kör- nyerzetvédelemnek. Egy Hajdú megyei kis településről in­dult el. s ma már országosan mérhető szemléletformáló ha­tása. Bekapcsolódtak a tiszta­sági mozgalomba az iskolák is, mellettük fontos felada­taink vannak az ipari üze­mekben és a termelőszövetke­zetekben. A környezetvédel­mi törvény olyan időszakban született meg, amikor a Vö­röskeresztben is jelentős vál­toztatásokra, terveink maga­sabb szintű végzésére készü­lünk. Meg kell újulnia szer­vezetünknek, s éz is megfo­galmazódik a május 8-i világ­napon, amikor azt adjuk ki jelszónak, hogy a Vöröske­reszt fiatal. A mai szekcióülésen több előadás foglalkozik a fiatalok, az iskola közegészségügyével is. Számunkra különösen fontos mondanivalót tartal­maznák azok az előadások, melyek a Balatonnal kapcso­latosak. De szó lesz többek között a modern konyhatech­nológiáról, hiszen táplálkozá­sunk hatással van a környe­zet tisztaságára. No és a ház­tartás is okozhat komoly ká­rokat a környezetben. Gon­doljunk csak a sok hulladék­ra, annak tárolására. A tanácskozás ma folytatja munkáját. Horányi Barna IILMLEVEL Labirintus Miért van egy szocialista filmnek csak 200 ezer nézője Magyarországon? — gondo­lom e kérdésért — egy fran­cia fiatalember teszi fel — utazott a Labirintus stábja, Párizsba, a Saint-Michel útra. Mire Kovács András új alko­tása befejeződik, már tudjuk is a választ: azért fogytak meg a nézők, mert ilyen fil­mek is készülnek. S itt nem az egyértelmű esztétikai kategóriát jelenti ez: rossz. Hanem azt, hogy Kovács filmje rétegfilm. Be­fogadására az értelmiség egy része alkalmas. Sokat markol a heves rendező, és — termé­szetszerű — az »anyag« java kicsurog ujjai közül. A cse­lekmény — ha annak lehet nevezni azt, hogy időnként megpihentetve tagjaikat, mászkálnak egy kicsit — egy filmforgatáson »zajlik«. Igen ám, de Fejes Endre Cserepes Margit házassága című da­rabjában sokkal magasabb hőfokon ábrázolta az alkotás születésének gyötrelme« cso­dáját. És Pirandello óta az sem újdonság, hogy a sze­replők belebeszélnek, a saját véleményüket közük az »ere­deti« “műben foglaltak helyett. Mégis: idegesítő film ez, jó értelemben is. Egy filozofikus alkotó töprengését mutatja be eklektikus formáiban. Az más kérdés viszont, hogy so­kakat érdekelhet-e egy ren­dező »beltenyészete«. Am a társadalmi, művészi-etikai, esztétikai gondjaival — gond- 1 jainkkal — a politikummal foglalkoznunk kell. Mert a filmnek ez a vonala igenis értékes, tovább gondolandó! Történt egy vezetői öngyil­kosság, melynek meglehetősen zavaros, a háttere. Többet nem is tudunk meg a konkrét esetről. A rendező erről ké­szít filmet. S ennek kapcsán vetődnek fel azok a jelenté­keny kérdések, melyekről itt már szó volt. Nevezetesen: miben rejlik napjaink forrá- dalmisága, az alkotó akarat­nak szélcsendje i van-e ma, forradalmi taktika-e az, ha valamiről nem beszélünk, s egyáltalán: az alkotói szabad­ság meddig terjedhet, mi a művészet célja és értelme? Ha az, hogy közéleti tényező­vé váljon, hogyan »csinálja« a film? Súlyos, valóban méltánylan­dó, megválaszolásra váró kérdések ezek, s itt a film­beli rendező már nem a ma­gánélet korántsem szférikus magasságában jár. Kovács András e filmje tehát szer­ves folytatása a Nehéz em­bereknek, a Hideg napoknak, a Falaknak, a Stafétának. Csak az a néző gondja, hogy ezeknek a kérdéseknek a ki­mondása még nem tesz film­mé egy alkotást. Ahogy van könyvdráma, mely nem al­kalmas az előadásra, viszont igen izgalmas olvasmány; így .van ez a filmmel is. Talán, ha Kovács egy bő tanulmány­ban fejezte volna ki önmagát, és sokunk gondjait. A filmben pedig — ahogy mondani szo­kás — »egy az egyben« és »vérre menően« nyomozta volna: miért halt meg hőse. Milyen hátterű eset volt ez? A kérdéseit egy igazi film­drámában is íeltehette volna. Avar Istvánt, a -'filmbeli rendezőt végre kiszabadíthat­ná valaki a szerep-skatulyá­ból! Ruttkai Éva igazgalmas színésznőfigurát formál, és Kállai Ferenc mondataid is elgondolkodunk. A film »szinkronban« van azokkal a gondokkal, melyeket Kovács András a legutóbbi pécsi filmszemlén is fölvetett. De jó lenne, ha olyan filmalko­tásokkal tenné ezt. melyek kétszázezer nézőnél sokkal többet vonzanak! L. L. Alkotó ifjúság Hazánk felszabadulása 30. évfordulójának és az MSZMP XI. kongresszusának tisztele­tére indított szocialista mun- kaverseny-mozgalom egyik színfoltja volt az Alkotó if­júság pályázat és kiállítás. A KISZ központi bizottságának kezdeményezésére az állami szervek a KISZ-szel, a szak­szervezetekkel és a tudomá­nyos egyesületekkel közösen hirdették meg pályázataikat. Nyolcvanezer fiatal vállalko­zott különböző munkák elké­szítésére. Érdekes makettek, képzőművészeti alkotások, technikai újítások, találmá­nyok születtek. A legszínvo­nalasabb munkákat most a nagyközönség is láthatja Bu­dapesten, a vásárváros B pa­vilonjában. Az Alkotó ifjúság mozga­lom első országos kiállításán bőven van látnivaló. A köny- nyűipar kiállítása mellett pél­dául a népszerű Mézga csa­lád című rajzfilmsorozat szí­nes változatának vetítését nézhetjük felüdülésként. A MAHART vezérigazga­tóságának kíilöndíját kapta a balatoni üzemigazgatóság két fiatal dolgozója: Csajtai Lász­ló műszerész és Berger Rezső ács. A balatonboglári kikötő makettjét készítették el, amelynek érdekessége, hogy a vasszerkezeti szerelésnél al­kalmazott kilencszáz kötés is megtalálható rajta. A balatoni üzemigazgatóság díját kapta Varga Lajos asztalos, aki egy túravitorlás makettjét csinálta meg. Ugyancsak üzemigazga­tósági díjjal jutalmazták Bertalan Lajost és lakatosbri­gádját egy kicsinyített hajó­kormányszerkezet elkészíté­séért. Primer szabályozású nagy- feszültségű egyenirányító -r GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS Mivel az udvar is foglalko­zott megházasításának tervé­vel, elejét akarta venni a nem kívánt párválasztásnak. A még mindig csak tizenkilenc éves herceg érdeklődését föl­keltette Hesseni Sarolta Amá­lia, egy híres család tagja. A vele/való találkozásra jó ürü­gyet kínált az a körülmény, hogy Ausztria nyugodtan ha­dakozott a franciák ellen, s Rákóczi a harctér meglátoga­tásával, katonai tapasztalatok szerzésével indokolhatta uta­zási célját. Lipót császár meg­örült a tervnek, mert azt hit­te, hogy a rebellisek sarja végre odaadóbban kezd érdek­lődni a Habsburgok becsvágya iránt­Az ifjú 1695 nyarán távo­zott Becsből, sógora gróf As- premont társaságában. Csak tessék-lásséli időztek Bádeni Lajos osztrák főparancsnok társaságában, azután Kölnbe siettek megkötni a házassági szerződést a menyasszony her­cegi szüleivel. Mindjárt más­nap az esküvőre is sor került Köln híres gótikus dómjában. Értelmét vesztvén a további titoktartás, fejedelmi környe­zet kíséretében indult Bécsbe az ifjú pár. Frankfurtba érve levelet kapott Rákóczi. Ugyanaz a Magdolna herceg­nő, akinek halálhíréről még Rómában értesült, most csa­lárdnak, hitszegőnek nevezte az ifjú férjet. A sértett hölgy így leplezte le akaratlanul is legmagasabb rokonát, I. Lipót feleségét, Eleonóra császárnét: őfelsége ugyanis a .Rómába küldött levéllel egyidősen Magdolna hercegkisasszonyt értesítette Rákóczi váratlan haláláról. Ez az együgyű kis álnokság egyike volt a bécsi udvar megszámlálhatatlan bajkeveréseinek. Furcsa fintora a sorsnak, hogy az inkognitóban válasz­tott feleség, a tizenhat eszten­dős — egyébként gyönyörű — Sarolta Amália szintén rokon­ságban állt a Habsburg csá­szárnéval, őfelsége mégis megbocsáthatatlan merénylet­nek tekintette Rákóczi csele­kedetét. Súlyosabb véteknek számított az ifjú férj számlá­ján, hogy a fiatalasszony kö­zeli rokonának vallhatta XIV. Lajos francia királyt is, a Habsburg nagyhatalmi törek­vések legfőbb ellenlábasát­Ügy látszott, komoly bajba keveredik Rákóczi. A császár házi' fogságot parancsolt rá. Megint Aspremont gróf, az udvarnál befolyásos rokon se­gített. Felmutatta a császár­nak a nagykorúsítási okmányt, amely épp az uralkodó akara­tából garantálta Rákóczi ama jogát, hogy belátása szerint házasodjon. A határozatlansá­gáról híres Lipót erre felol­dotta a házi őrizetet, mire az ifjú pár amilyen gyorsan csak tudott, Sárospatakra távozott. Amióta elhagyta Prágát a herceg, életében valósággal egymásra torlódtak az esemé­nyek. így folytatódott ez a Bodrog partján is. a Vörös- torony erődjének árnyékában. Noha semmi jelét nem adta Rákóczi a közéleti érdeklődés­nek, az ország leghatalmasabb főura létére csöppet sem törő­dött a politikával, napjai mé­gis zajosan és feszített iram­ban teltek. Birtokai lezüllöt- tek, jövedelemre csak borból és búzából számíthatott. Meg­kezdte a rendteremtést, szak­embereket fogadott, eltökélt szándéka volt föltámasztani gyarapító őseinek szorgos gyakorlatát. Belekóstolt a va­gyon ízébe, megbánta, hogy fele-fele arányban osztozott nővérével. Felülbírálta önma­gát, pereskedésbe kezdett jog szerinti öröksége érdekében. Kellett nagyon a pénz, hi­szen elvárják tőle. hogy feje­delmi rangjához illően éljen, s maga is kedvelte a pompát- Igaz, a nagy elődökhöz képest nem nagyon dúskálhatott a kincsekben, de tekintélyes száÁiú udvarnépet gyűjtött maga köré. Később elszánt hí­vei lettek a szabadságharc­ban. Birtokrendező, jövedel­met szorgalmazó elfoglaltságai közben egyik mulatság a má­sikat érte, zajos farsangot tartottak, nagy vadászatokat rendeztek. Minden adat arra vall, hogy Rákóczi ebben az időben még távolról sem te­kinthető kiforrott egyéniség­nek. Tehetsége, tanulfcsága, sok vonzó tulajdonsága mellett Lépten-nyomon fellelhető nála a következetlenség. Nem cso­da: mindössze húszéves. Birtokain még mindig, sőt egyre inkább a császári kato­naság a tényleges úr. Tolako­dó, telhetetlen sáskahad. Sá­rospatak várában is a zsoldo­sok pof fészkednek. Érthető, ha Rákóczi Szerencsre; költözik a közelükből, amikor 1696 má­jusában megszületik első fia, Lipót-Lajos-György, hogy ne háborgassák a megszállók csa­ládja nyugalmát. Kusza, zavaros, baljós fej­leményektől terhes idők. Egy­részt kitúrják saját házából a császár zsoldosai, másrészt a császár lesz az újszülött ke­resztapja. Innen a Lipót- A másik név a feleség rokonát, a Habsburgok halálos ellensé­gét, a Napkirályt idézi. A harmadik, a György a nagy ős, Erdély dicsőséges fejedel­mének emlékére tekint. S hogy mennyire tudatos ez az emlékezés, bizonyítja a szívós jogi harc a fejedelmi rang el­ismertetéséért. Lipót császár és környezete nem képes megindokolni az elutasítást. Rákóczi igényét egy sor euró­pai uralkodó támogatja. Bécs enged, de . a fejedelmi címet csalt II. Rákóczi Ferenc visel­heti, újszülött fiára nem örö­kíthető át. (Folytatjuk) ez a pontos neve a siófoki Brancha János és a szolnoki Szabó Mihály villamosmérnö­kök pályázatának. Munkájuk a rádió és a televízió műsor­szórásban . nagy haszonnal alkalmazható elvi javaslato­kat tartalmaz. A Somogyi Er­dő- és Fafeldolgozó Gazdaság technikusokból és mérnökök­ből álló Fekete Zoltán szo­cialista brigádjának A So­mogy megyei fagazdaság sze­repe és fejlesztési lehetőségei­nek egyes kérdései című dol­gozata a megyei pályázaton elismerő oklevelet kapott. Most a B pavilonban láthat­juk a pályamunkát. A Buzsáki Általános Iskola hízmőszakköréből került a kiállításra egy könyvborító, két fejkendő és kilenc terítő. A Kaposvári Gépészeti Szak- középiskola két hallgatója, Tóth János és Róza Pál a ne- mesmedvesi harangláb ma­kettjét alkotta meg. Pályáza­tuk mellett fotókat és egy réz­ből készített képtartót is lát­hatunk, amelyet ugyanésak ők csináltak. A kaposvári Petőfi Általános Iskola egyik tanára, Varga László, rézdomborítás­sal pályázott. Mint azt Csák Istvántól, a kiállítás igazgatójától megtud­tuk, május 1-én és 2-án húsz­ezer fiatal tekintette meg a bemutatót. Ezekben a napok­ban már a százezredik láto­gatót várják! Az Állami Ifjúsági Bizott­ság által kiadott látogatási jegyekkel az egyéni utazók ötvenszázalékos utazási ked­vezményt kapnak, s a kiállí­tás területén beválthatják az ugyancsak az ÁIB által ki­adott tízforintos étkezési utal­ványokat is. A kiállítás a KISZ IX. kongresszusára való felkészü­lés záróeseménye. A kong­resszusi küldöttek is eljönnek ide május 8-án. Délben fo­gadják azt az 1400 fiatalt, aki innen indul majd a kongresz- szusi terembe. Az Alkotó ifjúság mozgal­mat először hirdették meg hazánkban. Egyik haszna máris mérhető, a pályázatok harminc százaléka a gyakor­latban bevezetésre került. Nagy Jenő Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom