Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-30 / 127. szám
Körkép — Irószemmel Két antológia, amely egy-egy műfaj legjobbjait gereblyézi össze kötetbe. A Körkép 76 című gyűjtemény elbeszéléstermésünk huszonnégy reprezentánsát ígéri az olvasónak a Magvető Könyvkiadó gondozásában. Kezdjük a kellemetlen ■»meglepetéssel«. A huszonnégy elbeszélésből egynek semmi köze ehhez a műfajhoz — lévén rádiójáték. Karinthy Ferenc Korallzátonyáról van szó, amelyről annak idején, amikor a rádió műsorában elhangzott, írtunk is Bizonyos kiadói morálcsökke- nésre vet éles reflektorfényt e kirívó eset. S nem arról van itt szó, mintha Karinthy műve nem lenne jó rádiójáték! És most az örvendetes tényről. hogy a huszonnégy író között meglepően nagy számban vannak jelen az életkorukat tekintve fiatalok. Hét többé-kevésbé ígéretes tehetséget jelent ez. Közülük né- !lányán már jó pár évvel ez- e'őtt isimertek lettek, egy vagy több művel is. Bereményi Géza. Csapiár Vilmos, Marosi Gyula, Ördögh Szilveszter, Simon: ]y András, Temesi Ferenc Vámos Miklós elbeszéléseit dicsérem most. Közülük, akit kiemelésre mé1 tónak tartok, az Simonffy. Gyermekkorba visszavezető művében egy robbanásos tragédiát' ír meg — tökéletesen hiteles szituációt teremtve. Háború után megmaradt harci eszköztől meghal egy fiú, miközben a másik, a főhős szinte irigyli, hogy az egész iskolát kive- zénylik a temetésre. A másik emlékezetes írás Ördögh Szilveszter Virradatkor című elbeszélése, öreg parasztember hiábavaló hajnali munkáját ábrázolja a fiatal író olyasfajta ihletettség- gel és átélni tudással, mely ritka írói adomány. Tulajdonképpen eleven, színes képet ad\ ez a gyűjtemény egy műfajról. Hiszen Hernádi Gyula fantasztikumból—»mítoszból—realitásból szőtt novellája éppúgy megtalálható benne, mint Sőtér István aprólékos • ábrázolási!, mégis groteszk elbeszélése, vagy a falusi embert olyan találóan jellemző Gal- góczi Erzsébet műve. Vészi Endre Inkognitóban Budapesten című kisregényterjedelmű írásának változatát a televízióban is láthattuk; a Körképbeli jobb. Ami égető hiány: nincs — vagy csak elvétve akad — munkásfigura hős a novellákban. Hatodik alkalommal jelenik meg az irószemmel antológia, amelyet a Kossuth Könyvkiadó tesz közzé. Írók, újságírók irodalmi igényű riportjait, szociográfiáit tartalmazza. Jelen kötet a tavalyelőtti ósztői a tavalyi őszig terjeüo időszak írásaiból » válogat. Mérce az, ha leírom: az író- szemmel 1975 nem alacsonyabb színvonalú a megelőző könyveknél. Való világunk egy-egy szeletét mutatják be Ének Igorról, az orosz Orfeuszról a közölt írások, jobbára nagy igénnyel. Néhányat — mert megérdemlik a szót — kiemelünk közülük. Gombosi Jenő á Mecseki Szénbányák adminisztrációs gárdájáról írt elemző és jellemző szociográfiát Egy vállalat »szellemi kapacitása« címmel. Izgalmas írás ?x, akárcsak a somogyi szüleiem Berták László hosszaob terjedelmű öntőmunkásokja. amelyűen a szerző több, Ígérem] ékezetes portrét formai. Reméljük »kalandozása« a líra területéről a publici^zti- kus riport színhelyére nem egyszeri alkalom lesz. Lázár Ervin Utazás egy régi puszta körül című riportja szembesülés az emlékekkel a mai valóság »fegyverzetében«. Katona Éta Alagsorból emeletre cmimel írt nagyon általánosítható riportot a lakásszerzés stációiról, következményeiről. Külön aláhúzom, hogy figuráit iéiekrajzi hitelességgel ábrázolj a. Balatoni motorcsónakos balesetéből Rákosy Gergely aitalánosításokra is alkalmas tanulságokat tud levonni. Mint tudjuk, azóta intézkedés is született a tóra és a motorcsónakokra vonatkózóan. Ordas Iván Pinceszerének azon túl, hogy »jóízű« írás — leleplező éle is van. Az antológia záró riportja — azt hiszem nem véletlenül — Sze- kulity Péteré. A Bátortalan honfoglalók megítélésem szerint a könyv legjobb munkája. A riporter-író azt mondja el gyönyörű nyelvezettel, tömören és nagy együttérzéssel, hogyan munkál magatartásunkban, s erkölcsi mentalitásunkban is a múlt. Szinte bíztatja övéit — a falvak népét —, hogy merjék már birtokba venni teljesen ezt a rájuk szabott világot! Huszonhat riport — rólunk, énünk. Leskó László Két új somoqyi könyvtár A könyv ünnepe nemcsak az irodalomé és a kiadóké, hanem az olvasó hete is. A könyvtárhálózat gazdái ennek tudatában mindig különös k hangsúlyt adnak a könyv és az olvasó találkozásának. Az idei ünnepi könyvhéten két új községi könyvtárat avatnak. Bár az egyik a barcsi járásban. Szulokban, a másik a marcali járásban, Pusztakovácsiban lesz, egész sor rokon vonást fedezhetünk föl a két intézményben. Szülök és Pusztakovácsi lakossága alig mutat háromszáz lakónyi eltérést; Szülök tagközség, Pusztakovácsi pedig közoont. Itt is, ott is átalakított' . épületben újabb, s korszerűbb otthont kapott a könyvtár. A legjellemzőbb rokonvonás alighanem az, hogy nem elégedtek meg- a gyenge működési lehetőségekkel, hanem saját erőből új feltételeket is teremtettek. Szülök fiatal olvasói. A huszadik század legna- gyobb zenei botránya az ő nevéhez fűződik. Honegger találó és szellemes megjegyzése szerint ez volt »a zene atombombája«. Az 191 3-as párizsi közönség megdöbbenéssel fogadta Igor Stravinsky Tavaszünnep című balettjét, amelyet a Gyagilev vezette, akkor már híres Orosz Balett mutatott be. A pogánykori Oroszország barbár szokásait felelevenítő mű vad és szokatlan ritmusa, dallama fullasztotta botrányba az előadást. Pedig a szerző A tűz- madárral, a Petruskával előtte már ismertté tette a nevét Párizsban. E bemutató óta hatvanhárom év telt el, Stravinsky az 1971. évi haláláig nyolcvan- nyolc művet írt, közben kétszer változtatva a stílusát. A kezdeti orosz korszakát a neoklasszicizmus követte. A korhely útja című operája után pedig az úgynevezett szeriális komponálási'a tért át. Sokan nem értették ezeket a változásokat, s ki igy. ki úgy támadta ezért. Pedig az volt a jellemző rá, hogy sokféle zenei stílus megkísértette. Per- golesi és Bach, Mozart és Beethoven. Csajkovszkij és Rimszkij-Korszakov, Grieg és Weber, bécsi klasszika és jazz, orosz és norvég népzene. Bárhonnan táplálkozott is a zenéje, ezt mégis a maga egyéniségére szabta. Akármit írt is, sohasem tudta az orosz ízeket, színeket kiszűrni a ritmus», a dallamvilágából. Noha sok országban élt (Svájc, Franciaország, Egyesült Államok), mindig megmaradt orosz Orfeusznak. Mi, magyarok örülhetünk annak, hogy jelentőségét korán felismerték hazánkban — elsősorban Bartók Béla, akire nagy hatással volt, s második zongoraversenyében idézi is a Tűzmadár motívumát. Bartók zongoraestjein gyakran szerepeltek a művei, s az ő cikkeiben találjuk róla a legelisme- rőbb szavakat. Ez az elismerés nem minden korszakban járt ki a XX. század utolsó »nagy öregének« hazánkban sem, így aztán a késői művei közül sok nagy késéssel érkezett el hozzánk, sőt több még föl sem hangzott hangversenyteremben. Az utóbbi két évtizedben sokat pótolhattunk Stravinsky megA pusztakovácsi kastélykönyvtár. Szulokban az új vakolatra, a régi községi tanács táblája helyére a könyvtáré került. Bodakas Károly iskola- igazgatótól tudom, hogy a megnyitás előtt tanulók is jártak már az új könyvtárban. Hamarosan nemcsak nézelődni, hanem tanulni is átjönnek, ‘ mivel magyar órákat tartanak itt. Az iskola tanulóinak a nyolcvan százaléka eddig is könyvtártag volt. A megyei könyvtár adományozta szép könyvespolcokon sorakoznak a német nyelvű irodalom gyöngyszemei is. Ne feledjük, nemzetiségi községben járunk. Pusztakovácsiban a volt Márfi-kastélyban előbb az öregek napközi otthona, majd az óvoda, s most a könyvtár kapott otthont. Czuring József vb-titkár festette le előttem .■ a kastély korábbi sorsát. Nem törődtek az épülettel, ha beázott, any- nyi oaj legyen. . . Eltűnőben a vízfoltok:, új parkettán járunk, s a parkot a szorgos pusztakovácsiak társadalmi munkában széppé varázsolták. A tanács évente tizennégyezer forintot költ új könyvekre, ez mintegy négyszáz könyvet jelent. Á 340 olvasó számára az ötezer kötet mellett ez a szám is vonzó. A könyv az olvasó számára ma is nagyszerű barát. H. B. ismerésében. Ez a zenei könyvkiadásnak, a rádiónak, a televíziónak, a lemezforgalomnak, s természetesen a hang versenyéletnek is köszönhető. Ez persze nem jelenti, hogy most már teljes az ismeretünk Stravinsky gazdag pályájáról, életművéről. Elég egy példa, hogy megvilágítsuk a nyolcvankilenc éves korában elhunyt nagy zeneszerző pályájának ívét: amikor született, Liszt Ferenc akkor komponálta A csárdás ma- cabre-t, amikor meghalt, Durkó Zsolt a II. vonósnégyesét. Van tehát mit megismerni. Az a néhány könyv, amely eddig megjelent, legföljebb ízelítőt adott mindebből. Éppen ezért fontos esemény, hogy a Zeneműkiadó megjelentette Eric Walter White Stravinsky című könyvét mégpedig a szerző kiegészítéseivel. Az angol zenetudós három könyvet -írt, s az utolsó kiadás a magyar fordítá, alapja. Révész Dorrit kitűnő munkát végzett a szöveg át-r ültetésével, ezenkívül pedig a magyar nyelvű bibliográfia elkészítésével, valamint a Stravinsky saját hanglemez- fölvételeinek jegyzékével. A z életrajzban különösen érdekes a Stravinsky 1962-es szovjetunióbeli haza- látogatásának részletes leírása. A könyv idézi az akkor megjelent egyik cikket is, amiben leszögezi: »Stílusom orosz. Meglehet, műveimben ez nem elsőre nyilvánvaló; de ott van — benne lappang zenémben.« A Stravinsky művészete iránt érdeklődők elsősorban annak vehetik nagy hasznát, hogy a könyv mind a százkilenc eredeti művét, s a tizennégy átiratát is elemzi, ismertetve a mű megszületésének történetét. Igazi hangversenykalauz ez az orosz Orfeusz művészetének megértéséhez, akárcsak az epilógus, amely nyomon követi a stílusának kialakulását és a változásait. Fodor András szintén könyvet írt Stravinskyról, s Szemtől szembe címmel a közeljövőben jelenik meg. Megyénk szülötte, aki Bartók tanulmányozása közben jutott el e nagy zeneszerzőhöz, egész biztos, hogy kiegészíti majd művében mostani Stravinsky-ké- pünket. Lajos Géza Osvát Erzsébet Zenés ébresztő Rigókórus fenn a fán nektek énekel talán? Gyermeknapra zengenek ünnepi karéneket? Ébresztő ez, » hajnali. Vidám hangjuk hallani mindenfelől, minden fáról, nyirfaágról, nyárfaágról. Ébredjetek, ébredjetek! Várnak már ' i játszóterek, Vidámparkban ' autók, Állatkertben 'mackók, sürgönydróton fecskék frakkban, erdőben gombák kalapban. Vár a pitypang bóbitája. Repítsétek messzi tájra! Weöres Sándor Bújócska Keskeny út, széles út, kettő közt egy csorba kút. Ha benéznél, jól vigyázz, rése száz és udva száz, ha sokáig kandikálsz, virradóra megtalálsz. Kis dió. nagy dió, kettő közt egy mogyoró. Épült benn egy cifra ház, terme száz és tornya száz, ha sokáig benne jársz, esztendőre megtalálsz. Csoóri Sándor TAVA S ZI BODZAVERS Szoknyát varrat a bodza, így készül a, tapaszra, csipkés szélüt és puhát, éppolyat, mint nagyanyja — mert ha nem varratna, hát csupasz maradna. Kelemen Laios Gyermek A kaposvári csecsemőotthon lakóinak Kitakart arcod az ünnepi harangnak; áldás a prédára, fonnyadó-szétszakadt levélre. S az a mozdulat a nyugtalanság egykori ráncainál, az a csúf sírás — zúgott, kérlelt, mint isten tücske, ha fölénk villámot rajzolt, váltig mély dörgést muzsikált. Még azért rázkódik, kerülve messze, árnya még azért sétál a havon: évült, tudatlan cselekményért, hogy ellássa titkon a mi-urunk kibelezett csillagát. Aranyidő Húsz éy, alatt nagy olvasó- tábort gyűjtött maga kört Bernéth Aurél. Most megje- | lent újabb kötete az 19$6-ban megjelent így éltünk Pannóniában című mű után sorban a hetedik. A Feljegyzések éjfél körül, a szerző öregkori naplója. Tartalmát tekintve széles keresztmetszetet nyújt Bernáth Aurél írásművészetéről. A naplóba az eddigi köteteknél is gazdagabb portrét rajzol önmagáról. Ez a sajátos műfaj mindenről beszélni engedi, s nem furcsa, hogy a Goya-élétműről szóló, röviden szárnyaló írás után Bernáth Aurél keresztúri emlékeiről olvashatunk. S ’ rögtön Rembrandt, majd Veronese lép elénk a könyv lapjairól. Bemutatkozik a kötetben a publicista Bernáth is, aki a Balaton védelmének érdekében a közösség nevében szól, belelopva a maga személyes emlékeit, vonzalmát. — Meg kell mondanom, hogy számomra a nád csodálatos szép növény. Háromnégy méteres szára, szelíden hajló arányos levelei, fent a kedve^ bóbitájával a teremtésnek. egyik szépséges alkotása. Mindig volt és van szobámban hat-nyolc félbevágott példány. Jelenlétük köt a vízhez. Hazám szépséges tavának pusztítását nem rovom föl nekik. Nem nekik rovom föl. A naplóforma talán önmagában nem lenne elég ahhoz, hogy ezek az írások megállják helyüket így egymás mellett, más kapcsolat is köti őket. Mindjárt a kötet beköszöntő írása, a Virágok, világok ... felfedi előttünk ezt a különleges kötőanyagot: az öregség beismerése, mely Ber- náthnál nem abból áll, hogy védekezik, hadakozik, hanem kihasználja ezt az aranyidőt. A Feljegyzések éjfél körül termését nemcsak tiszteletlen volna szellemi maradiknak nevezni, hanem a valóságnak sem felelne meg az ilyen ítélet. ^ Déry Tibor nyolcvanadik születésnapjára írott sorokba rejtve ezt olvashatjuk: — Maga bölcsebb, mint én — író —, tehát már csak kényszerből is bölcsebb. Nos, tehát most ezt a bölcsességet valahogy arra kellene felhasználnia, hogy annak a bizonyős dolognak a bekövetkeztéig — nem akarom a dolgot a nevén nevezni. .. Szóval a következő tíz év végén majd, ezt a máig beszerzett bölcsességet ki nem mondható «irányába tágítsa ki, hogy aztán a következő tíz évben, észben, jellemszilárdságban, elszántságban, tehetségben, munkakedvben táguljon ki folyamatosan hatalmassá! Az orvostudomány 'bizonyára megfelelőbb magyarázatot képes adni az öregkori szellemi tevékenység biológiájáról, de példák nélkül, mint éppen Bernáth munkássága — de említhetnénk másokat is — mit sern érő lenne annak bizonyítása, hogy az aranykor épp oly értékes életszakasz lehet, mint a fiatal évek. Van egy külön pikantériája ennek a naplónak. Egy > helyen azt írja Bernáth: — Vannak férfiak, akik gátlástalanul tudnak beszélni a nőkkel fennált kapcsolataikról. Ezt olvashatják a kötet 19. oldalán S a 84-en előszóban tárja elénk »Au« — Bernáth Aurél — IlulW fűződő szerelmének s a leveleknek a történetét. — Ügy látszik, élni akar. — Magyarázatnak elfogadható, hiszen tudjuk, műalkotásban születik újjá előttünk ez a szerelem. S így több. mint puszta tény, s a miénk is öröme, gyönyöre. H órányi Barna *
