Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-30 / 127. szám

^Városiasodé“ igények fi zinte már közhelynek ^ számít, ha azt mondjuk: megváltoztak az emberek igényei. És természetesen, mint általában a közhely- szerű kijelentések, ez is igaz. Az igényváltozás az élet min­den területére vonatkozik; nemcsak a szórakozásra vagy a tanulásra, hanem a mun­kára is. Talán erre a legjob­ban. Nem hiszem, hogy va­laki készített volna felmérést arról, hogy a falun élő em­berek hány százaléka foglal­kozik háztáji állattartással: adat arról sem áll rendelke­zésünkre, hogy közöttük mekkora a fiatalok aránya. Egy biztos: ez az arány ala­csony. Ha végigjárjuk azokat a termelőszövetkezeteket, ahol az elöregedés gondja égető — azaz: a tsz-tagok többsége nyugdíjas vagy már közel jár a nyugdíjkorhatárhoz —, ak­kor azt tapasztaljuk, hogy ezekben az üzemekben jelen­tős háztáji gazdálkodást foly­tatnak. És ennek a fordított­ja is igaz: ahol sok a fiatal, ott a háztáji gazdálkodás egyre inkább a háttérbe szo­rul vagy legalábbis egészen más formában történik. Jó páran aggódva szemlélik a jövőt, mondván: mi lesz, ha az idősek már nem bírják az otthoni munkát? Akkor vége a háztáji állattartásnak. Ez elsősorban a szarvas- marha- és a sertéstartásra vonatkozik, hiszen a baromfi, a kisállatok — például a há­zinyúl — a falusi porták zö­mén megtalálható. S tulaj­donképpen kézenfekvő a ma­gyarázat is, hiszen egy ter­mészetes folyamatról van szó: az igények változásáról. Pon­tosabban arról, hogy a ter­melőszövetkezetben dolgozó fiataloknak ma már más az életfelfogása. Igénylik, hogy a szabadidő valóban szabad idő legyen. Azaz: a napi nyolc vagy tíz óra munka után hazatérve ne a nehéz munka várja őket, hanem a mozi, a színház, a könyvek, .es jusson idő a tanulásra. Természetes tehát, hogy a fiatalok nem választanak olyan otthoni keresetkiegé­szítő foglalatosságot, ami után nincs más hátra, mint ágyba zuhanni és reggel min­dent elölről kezdeni. Ezért nem is érheti őket elmarasz­taló szó, hiszen szocialista társadalmunkban a szórako­záshoz, a tanuláshoz, a pihe­néshez mindenkinek joga van. és ezzel a joggal egyre többen szeretnének élni. Más kérdés, hogy a nép­gazdaság még nem nélkülöz­heti azokat az állati termé­keket. amelyeket a háztáji gazdaságok produkálnak. Te­hát egy ellentmondással ál­lunk szemben, olyannal, amit viszont fel lehet oldani. Az tény, hogy ahogy múlnak az évek.1 csökkenni fog a nagy­állatok tartása a háztáji gaz­daságokban, és előtérbe ke­rülnek azok az állatfajok, amelyeknek gondozása keve­sebb és könnyebb munkát kíván. Keressük annak a módját, miképpen tehető »nagyüzemivé« a kisüzemi szarvasmarha- és sertéstar­tás. Módszerek máris van­nak. Ahogy múlnak az évek, a szocialista nagyüzem egyre erősödik. És ha olyan szín­vonalon termel majd, hogy teljes egészében kielégíti a népgazdasági igényeket, bizo­nyos állatfajok tartására a háztájiban nem is lesz ok­vetlenül szükség. 1 T gy érzem tehát, nincs ^ igazuk azoknak,. akik sö­téten látják a jövőt. Hiszen nem szabad elfelejteni, hogy a nagyüzemi állattenyésztés — ha gyakran kell is gon­dokkal megküzdeni — fejlő­dik, és most már olyan uta­kon jár, ami bizakodással tölthet el mindenkit. Nem érheti szó a fiatalo­kat sem azért, mert mások az igényeik, mint apáiknak vagy nagyapáiknak. Ennek '.’'•ak örülni szabad, nem pe­dig ---mint néhány helyen t eszik — sopánkodni miatta. I.gen is. ez kell, -hogy célunk legyen. Mert előrelépni nem lehet másképp. És ma, ami­kor különösen sok szó esik a falu és a város közötti kü­lönbségek csökkenéséről, nem szabad elfelejtem, hogy ez elsősorban az igények »vá­rosiasodását« jelenti. Dán Tibor Négy hónap mérlege A szokásosnál nagyobb’ figyelem és érdeklődés kísér­te az 1976-os év indulását. Az j új ötéves terv »startja« | ugyanis nem egyszerűen foly- [ tatása, továbbfejlesztése mind­annak. amit az előző öt esz­tendőben eredményes munká­val, jó gazdaságpolitikával el­értünk, hanem lépésváltás, a fokozott hatékonysági köve' telményekhez való felzárkózás időszaka is. Határozottan tö­rekszünk a népgazdaság egyensúlyi állapotának hely­reállítására. Az idei első négy hónap adatai biztatóak,' bár még nem vonhatunk le az eszten­dő egészére messzemenő kö­vetkeztetéseket. A népgazda­ság tervszerűin, a célkitűzé­seknek megfelelően fejlődik. A szocialista ipar termelése 4.7 százalékkal növekedett, az élelmiszeripar nélkül számol­va pedig 6,8 százalékkal. Eves szinten bizonyosan tel­jesül a tervezett 6 százalékos ipari termelésnövekedés — annak ellenére, hogy az élel­miszeripar termelése az első négy hónapban 4,5 százalékkal csökkent, az állatállomány és -felvásárlás ugyanis kedvezőt­lenül alakult. Az idei tennivalók közt azonban a minőségi követél­mények a döntőek. Biztató jel, hogy az ipari munka ter­melékenysége 5,3 százalékkal j nőtt, gyorsabban mint a terme- | lés. A foglalkoztatottak száma ugyanis 0,6 százalékkal csök­kent, mégis — főként a köz- j ponti intézkedések hatására \ — mérséklődtek a nyomasztó j munkaerőgondok. (Kivéve a textilipart, ahol három szá­zalékkal csökkent a létszám, már-már veszélyeztetve a tervfeladatok teljesítését.) A vállalatok újabban többnyire már nem terveznek létszám- növelést, de általában csök­Úszódaru Szíriának A Magyar Hajó és Darugyár j teherbírású, most átadott daru angyalföldi gyáregységében sorozatban készítik — külföldi megrendelők réslsére — az úszódarukat. Afr első, 32 tonna Szíriában dolgozik majd. Be fejezés előtt áll a szovjet meg­rendelésre készített 25 tonnás daru is. (MTl-foto — Bara István felv. — KS) kentést sem. A minisztériu­mok Viszont igyekeznek ezt néhol kikényszeríteni. Kije­lölték azokat a vállalatokat, amelyek a termelékenység gyorsabb emelésével már az idén létszámot szabadíthatnak fel. Meghatározták a főváros agglomerációs övezetében megszüntetendő telepeket, te­vékenységeket. Több megyében meg­kezdték a létszám átcsopor­tosítását a korszerűbb ter­mékek előállítására. A köz­ponti utasítások és az előírá­sok fegyelmezett végrehajtá­sán túl azonban.több vállalati kezdeményezésre. határozot­tabb felelősségvállalásra van szükség, hogy az élőmunkával való következetes takarékos­ság általánossá váljék. Az építőipar az idén ápri­lis 30-ig mindössze egy szá­zalékkal termelt többet, a be­ruházási kifizetések pedig még némileg csökkentek is — a tavalyi hasonló időszakhoz képest. Mindezt az új felté­telekre és gazdálkodási idő­szakra való átállás indokolja. Az év végéig teljesíthető lesz a beruházások szerény — két­százalékos — tervezett növe­kedése. Erre utalnak a gyor­sított beruházások kedvező ta­pasztalatai. Az induló új nagyberuházások kis száma ugyanis lehetővé teszi széles körben a tervezés és a kivi­telezés további koncentrálását, így Egyebek közt a pályáza­tok útján odaítélt idei 7,5 milliárd forintos exportfejlesz­tési hitelkeret hatékony fel- használását is. A lakásépítke­zéseknél — különösen Buda­pesten — a tavaly őta tapasz­talható előkészítési és szerve­zési zavarok felszámolása, a tervek maradéktalan teljesíté­se a legfontosabb építési és beruházási feladat. Az új Ötéves terv által igé­nyelt lépésváltásban talán a legnehezebb követelmény a minden piacon előnyösen ér­tékesíthető termékek gyártá­sának fokozása: Az első há­rom hónap adatai szerint a külkereskedelmi forgalom ki­sebb volt mind a tervezettnél, mind a tavalyi első negyed­évinél. Az indulást mégsem mondhatjuk kedvezőtlennek. Az igényes tőkés piacokra irá­nyuló 'kivitel ugyanis 12 szá­zalékkal gyorsabban nőtt, mint a behozatal, s így dollár adósságunk növekménye csu­pán a fele volt a tavalyinak. ’ Tartós javulás, a népgazdaság egyensúlyi állapotának hely­reállítását csak a hosszú távú fejlesztő és piaci munka ala­pozhatja meg. A hosszú távú fejlesztések­hez — csakúgy, mint a ter­melés nyersanyag- és energia- ellátásához — szilárd alapot teremtenek a KGST-tagorszá- gokkal öt esztendőre kötött ál­lamközi szerződések. A Szov­jetunióval ezenkívül tízéves megállapodást is kötöttünk: marhahúst és gabonát szállí- I tunk — olaj és más tőkés piacokon beszerezhető nyers­anyagok ellenében. Az ilyen kölcsönös szállítások értéke öt év alatt eléri az 1,3 mil­liárd dollárt. Az 1976-os esztendő java — időben1 is. tennivalókban is — még előttünk áll. Változatla­nul érvényes az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi ülésének útmutatása, amely szerint a fő figyelmet »to­vábbra is a társadalmi. ter­melés hatékonyságának növe­lésére. az anyagi és szellemi erőforrások ésszerű hasznosí­tására kell fordítani. Az ipar­ban a gazdaságos termelés bővítésére törekedve folytatni kell a termékszerkezet kor­szerűsítését, javítani kell az üzem- és munkaszervezést, a munkaerő-gazdálkodást.« Az új ötéves terv egyik sajátossága, hogy a kö­vetelmények felfokozottan, az anyagi lehetőségek viszont csak visszafogottan növeked­nek. (Különösen az idén és a jövő esztendőben, hogy az eladósodási folyamatot mi- | előbb lefékezzük és megállít­suk.) Az ellentmondás felol­dása feltételezi a politikai munka, a társadalmi aktivi­tás fokozását is. A szocialista, munkaverseny, a tömeges ak­tivitás és kezdeményezőkész­ség különösen fontos most, amikor a belső tartalékok fel­tárása, az ' anyagi javak, a szellemi és fizikai erők éssze­rű, takarékos felhasználása, a korszerűbb, olcsóbb és jobb munka — sok kampányszerű nekibuzdulás után — hosszú távú, stratégiai feladattá, pa­rancsoló létszükségletté vált. K. J. Bizonyára sokat kérdezik munkahelyén a százötven kommunista és pártonkívüli egészségügyi dolgozót, aki részt vett a megyei pártbi­zottság egészségpolitikai aktí­vaülésén. A feleletekből tük­röződhet, hogy a társadalom elismeri és sokra tartja az j egészségügy eredményeit, j amelyek megalapozzák az í egészségügy új korszakának kezdetét — mert erről van szó. Minden eddiginél több figyelmet fordítanak majd a betegségek megáüözésére, a betegellátásra: és általában a színvonal emelésére. Az in­tegráció nem csupán szerve­zeti kérdés, hanem minőségi is. minden intézkedés a haté­konyabb gyógyulás érdekeit kell. hogy szolgálja. Hogy mindez szép. de túlontúl ál­talános? A vita mást bizo­nyított. Az említett ú.i' korszak fölpezsdítette az egészségügy életét, s ez igencsak kedvez a friss gondolatoknak, a mó­dosított szakmai elképzelé­seknek. Számvetést tartottak a nép­front megyei bizottságának tanácskozásán is. Figyelemre méltó sikerekről adtak szá­mot, s megállapították, hogy a mozgalom jelen van egész közéletünkben, ezért sokféle­képp segíti társadalmi és gaz­dasági életünk fejlődését. A tanácskozáson bejelentették, hogy június 12-én lesz Ka­posváron a megyei küldöttér­tekezlet, melynek beszámoló- tervezetét jóváhagyta a nép­front megyei bizottsága. Nem tudom, hogyan véle­kedtek a héten néhány közös 1 gazdaságban a májusi esőről, amely közismerten aranyat ér. Vagy inkább az Orbán-napi fagy veszélyét emlegették? — A fagy elmaradt, az eső azon­ban bőven locsolta a somogyi mezőket, s így meglehetősen nehézzé vált a , szálastakar­mányok és a pillangósok be­takarítása. Többi termelőszö­vetkezetben szükség volna a frissen kaszált takarmányra, mert a tartalékok lassan ki­merülnek. A meteorológiai előrejelzések biztatóak, a jö­vő héten talán sokat be lehet hozni a lemaradásból. A lakossági szolgáltatás említésekor is gyakran nyel­vünkre jön a szó: lemaradás. Igaz, a megyei tanács tavaly decemberi ülésén megállapí­totta, hogy Somogybán az utóbbi években az országos átlagnál gyorsabban fejlődött a lakossági szolgáltatás, ez | azonban nem az egész megyé­re jellemző — néhány Bala- ton-parti településen, továbbá a nagyatádi és a barcsi járás­ban, meg a megye három vá­rosának külterületein bőven vannak fehér foltok. így mindenki megnyugvással fo­gadta, hogy ebben az ötéves tervben a textiltisztítás érté­kének 75—80 százalékos, az építőipari szolgáltatás 60—70 százalékos, a személyi szol­gáltatás 20—25 százalékos, az elektromos háztartási gépek és elektroakusztikai berendezé­sek javítása szolgáltatásának 45—50 százalékos, a gépjár­mű-karbantartási szolgálta­tás 75—80 százalékos növelé­! sét tervezik. Hogy mindez [ minél előbb valóra váljon, ennek érdekében a héten pályázatot írt ki a megyei ta- | nács. Pénzügyi támogatást I kaphatnak mindazok a válla- ; latok és szövetkezetek, ame- j lyek 1980-ig a lakossági szol- : gáltatás fejlődését segítő be- ; ruházásokat akarnak megva­lósítani. A pályázatra hatvan­öt millió forintot szánt a ta­nács. a pályázatok benyújtá­sának ideje június 15. A hűvös idő ellenére igen nagy volt a forgalom a Ba­laton partján, ha tehetik, a villatulajdonosok hét közben néhány órára is odautaznak a »birtokra«. Remélhetően nem­csak a villákat teszik rend- j be, hanem a telek előtti köz- j területet is, és nem várnak | mindent a tanácstól. Aki ezt [túlontúl fáradságosnak találja, tétlenségével is segíthet •—• ha ! tartózkodik a szemeteléstől, a ! virágágyások széttaposásától. Közel a tanév \;ége. a diá- [ kok — főleg a középiskolások J — már javában kutatnak a i nyári munkahelyek után. Ter­mészetesen a balatoni mun­kák a legcsábitóbbak. még akkor is, ha nem ott ígérik a legtöbb pénzt. Az idén mintha kevesebb diák panasz­kodna, hogy nem akarják el­engedni a szülei. Lassan a kétkedők is elhiszik: minden­féleképp jó, ha a gyerek be­lekóstol a rendszeres munká­ba. Hogy milyen tapasztala­tokkal tér vissza szeptem­berben az iskolapadba, az a munkaadóktól is függ. , Pintér Dezső Betonút a táblák között Teherautó hozta az előre összekevert be­tont; napbarnított, inas-izmos férfiak hajla­doztak, cipelték az üt szélét haté,roló fage­rendákat, egyengették az alapot, jelzőcölöpöt vertek vaskos kalapáccsal. Kétoldalt kukori­catáblák. távolabb búza. Betonút épül a határban. A képzelt, a kívánt, az álmodott jövő be- tejjesülése — valami ilyesmire gondoltam. Meg arra: mezőgazdaságunkban egyre sűrű­södnek a sorsformáló események, a történel­mi jelentőségű mérföldkövek. Mindenféle tu­datos rendszerezés nélkül villant fel az em­lékezetemben az elmúlt tizenöt-húsz év né­hány ilyen „mérföldköve”. Az első aratógé­pek, az első kombájnok, a burgonyaszedőgé­pek, aztán a burgonya- és cukorrépakombáj­nok. Látni véltem a műtrágyát kézzel szóró asszonyokat — akikről ma, a légi növényvé­delem korában már nem is esik szó. Az egyes gépek gépsorokká, egy termelési fo­lyamat teljes géprendszerévé fejlődtek. Az­tán a termelési rendszerek, a toronyszárftőlk, a tárolók ... Most betonút épül itt, a barcsi szövetkezet darányi kerületében. Azt mondják, mire ott a kukorica melletti búza kasza alá érik. ad­digra ennek el kell készülnie. Egyszerűsödik az üzemszervezés, nagy teljesítményű, gyors járművek kapcsolódhatnak be a sok száz va- gonnyi termény betakarításába. A jó úton a nagy értékű gépek elhasználódása lassúbb lesz. S ahogy az ipari munkásokat a gyár­kapuig viszi az autóbusz, a földeken dolgozók is a munkahely „kapujáig” utazhatnak ké­nyelmesen.. Mit jelent ez forintban is, embe­rileg is? Hamarjában nehéz lenne körülírni! Hihetetlenül sokat! Itt már beteljesülőben van az álmodott jö­vő, másutt még csak cél, amiről úgy beszél­nek: „majd egyszer, ha betonút lesz a ren­dezett táblák között a határban...” Elérhető, szép cél. Épül az út. V. M. Napbarnított, Inas-Ionos férfiak egyengettek az alapot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom