Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-30 / 127. szám

Ära: 1 forint yi VAG?*.R O t ETÄ E J A tE G YE S O L'] ETEK 1 Somom Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXII. évfolyam 127. szám 1976. május 30., vasárnap Kossigin Bagdadban Alekszej Kosziéin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke tegnap hivatalos baráti látogatásra Bagdadba érkezett. A szovjet kormányfőt az Arab Újjászületés Szocialista Párt­jának vezetősége, az Iraki Köztársaság Forradalmi Pa­rancsnoki Tanácsa és kormá­nya hívta meg. Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar küldöttség Az SZKP Központi Bizottsá­gának meghívására május 24-e és 29-e között a Szovjetunió­ban tartózkodott az MSZMP pártmunkááfcüldöttsége, élén Komidesz Mihállyal, a Köz­ponti Bizottság tudományos, közoktatási és kulturális osz­tálya vezetőjével. A pártmun- , kásküldöttség az SZKP tudo­mány- és oktatáspolitikai munkájának tapasztalatait ta­nulmányozta. A küldöttséget fogadta M. V. Zimjanyin, az SZKP Központi Bizottságának titkára. A delegáció tegnap hazaér­kezett Budapestre. A küldött­séget a Ferihegyi repülőtéren Tóth Dezső, a KB osztályveze­tő-helyettese fogadta, jelen volt P. P. Bicskov, a Szovjet­unió magyarországi nagykö­vetségének tanácsosa. Rendezvények a békéért Támogatjuk a második stockholmi felhívást Leszerelési világfórum Helsinkiben Dr. Réczei László nemzetkö­zi jogászprofesszor, az Orszá­gos Béketanács alelnöke és Sebestyén Nándorné, az OBT főtitkára vett részt a magyar bekemozgalom képviseleté­ben a Béke-világtanácsnak a napokban megtartott kibőví­tett elnökségi ülésén Athén­ban, ahol azok a legfonto­sabb nemzetközi politikai témák szerepeltek napirenden, amelyekből fontos feladatok hárulnak a világ békemozgal­mára, a nemzeti — köztük a magyar — békemozgalomra. Az eseményről hazaérkezése után dr. Réczei László az alábbiakban nyilatkozott az MTI tudósítójának: — A legfontosabb napirendi témák közé tartozott a görög fővárosban rendezett BVT-ta- nácskozáson az európai biz­tonság és a leszerelés kérdés­köre. Nemzeti békemozgal­munk jelentésben adott tájé­koztatást az új — sorrendijén második — stockholmi felhí­vás, a Béke-világtanács ismét nagy hatásúnak ígérkező tö­megmozgósító . dokumentuma nemzetközi v visszhangjáról, a felhívás nyomán szerte a vi­lágon — így Magyarországon is — a békeerők által megfo­galmazott újabb feladatokról, foglalkozott a nemzetközi bé­kemozgalom vezető testületé az ősszel Helsinkiben megren­dezésre kerülő leszerelési vi­lágkonferencia előkészítésé­vel. Tárgyaltak a BVT vezetői a közel-keleti kérdés megol­dásának békemozgalmi előse­gítéséről is, — Nagy érdeklődéssel és el­ismeréssel fogadta a BVT el­nöksége a magyar békemoz­galom elemző — egyértel­műen pozitív — jelentését az október 8—12-re Budapestre összehívott fejlődési világkon­ferencia szervezési és tartal­mi előkészítéséről. E konfe­renciának — mint ismeretes — az Országos Béketanács lesz a házigazdája. Együttes harc a fejlődésért, a békeerök szerepe — ezt a címet viseli a konferencia. A vitaindító anyagot — az OBT részéről — magyar mun­kacsoport dolgozza ki. dr. Bog~ nár József akadémikus, a Világgazdasági Kutató Inté­zet igazgatója vezetésével. Azt is elmondta az OBT al­elnöke, hogy a BVT athéni tanácskozásán elhatározták: 1977 májusára Varsóban vi­lágtalálkozót hívnak össze, amelynek céljául azt jelölték meg. mit tehetnek a békéért küzdő erők az enyhülési poli­tika megszilárdításáért és to­vábbfejlesztéséért társadalmi, tömegmozgalmi síkon. Az ázsiai biztonság kérdéseit elemző dokumentumot fogad­tak el. Az elnökségi ülés meg­hallgatta a nemzetközi ciprusi szolidaritási bizottság jelenté­sét a nemzetközi békemozga­lomnak a Ciprusra vonatkozó ENSZ-határozatok megvaló­sításáért indított akcióiról, és aztán elhatározta, hogy októ­berben Frankfurt am Main­ban nemzetközi tanácskozást rendeznek — »M egmenteni Ciprust, megmenteni a békét:•» címmel, Romesh Chandra fő­titkár számolt be a BVT kül­dötteinek tapasztalatszerző útjáról Angolában, s ennek nyomán az elnökség határoza­tot hozott az angolai nép tá­mogatására indítandó újabb békemozgalmi nemzetközi ak­ciókról es annak támogatása érdekében, hogy az Angolai Népi Köztársaságot felvegyék az ENSZ-be. Győzött a Rákóczi Rákóczi-SZEOL 3:1 (2:0) Á labdarúgó NB I 11. for­dulójában végre megszületett á Rákóczi első tavaszi győ­zelme. A nézőtéren helyet fog­laló nyolcezer szurkoló e re­mélt két pont mellett azon­ban rádión keresztül kíván­csian figyelte a többi mérkő­zést is. A kaposvári együttes hátránya miatt egyáltalán nem volt közömbös, hogy mi­ként végeznek az ellenlába­sok. A vaskos meglepetés ez­úttal sem maradt el. A ZTE Budapesten fektette kétvállra az ugyancsak kiesőjelölt Cse­pelt. A listavezető Videoton viszont nem bírt a Tatabá­nyával. A bányászegyüttes biztos kétgólos győzelmet ara­tott — ezzel újabb lépést té­ve a kiesés elkerülésére. A másik fővárosi kiesési rang­adón az MTK VM lelépte a Diósgyőrt, s a Budapesti Hon­véd is győzött a Békéscsaba ellen. Ezekkel az eredmények­kel lényegesen javult a Rá­kóczi helyzete. Két hazai próbálkozás ve­zette be a mérkőzést. A zöld­fehér csatárok azonban csak a vendégek 16-osáig tudtak eljutni. A 3. percben viszont a szegediek veszélyeztettek. Jemei egy csellel elment Ág- falvi mellett, baloldali beadá­sát Vass dr. elől Patyi két­ségbeesetten szögletre men­tette, majd Kádár 17 méteres közvetett szabadrúgása után, ugyancsak szöglet árán mene­kült meg a kaposvári kapu. Az 5. percben viszont a má­sik oldalon alakult ki kecseg­tető helyzet. Nagy átadásával Kanyar iramodott meg, 25 méteres nagy erejű lövését Bencze bravúrral tudta csak hárítani. A 9. percben újabb nagy lehetőséget hagyott ki a Rákóczi. Burcsa kitűnő cse­lekkel jobb oldalon az alap­vonalig futott. Jól gurított vissza, de Kovács F. 5 méter­ről a vetődő szegedi kapusba lőtte, a labdát. A 15. percben viszont »javított«. Ezúttal ő indította pontos labdával Bur- csát, akinek kapáslövésébe az utolsó pillanatban dobta bele magát Bencze. Ezután egy Nagy L. szóló jelentett ese­ményt, de a kaposvári közép­pályás is a szegedi kapus ke­zébe gurította a labdát. A 27. percben szerezte meg a tűzetést a Rákóczi. Két szögletet rúgott egymás után a kaposvári csapat. A máso­dikat Burcsa ívelte be bal ol­dalról. A labda átszállt a vé- \ dők fölött, melyet Duschák jól I fejelt vissza, s az előrevetödő j Varga ugyancsak fejjel to- 1 vábbított a jobb sarokba. 1:0. Tovább tartott a hazai fö­lény. Két perccel később Var­ga iramodott meg, de szép cselek után 8 méterről nem tudta bevenni a vendégek ka­puját. Egy perccel később ja­víthatott volna, ezúttal Du­schák labdájával tört kapura, de a gyenge lövés most sem okozott gondot Benczének. A 34. percben növelte elő­nyét a Rákóczi. Hangai buk­tatta Nagyot 25 méterre a kaputól. A szabadrúgást Ko­vács F. óriási erőivel küldte a (Folytatjuk a 8-as oldalon.) — Végül hadd említsem meg, időben legközelebbi, ki­emelkedő jelentőségű BVT- rendezvényként — mondta az OBT alelnöke —, hogy az elnökség elhatározása szerint szeptember 28—29-re leszere­lési világfórumot hívnak össze Helsinkiben, ahol majd a nemzeti békemozgalmak és a többi haladó erők képviselői elemzik az európai biztonsági konferencia záróokmányában foglaltak megvalósulását és új akciókat kezdeményeznek a világszerte élénk érdeklődéssel és cselekvő aktivitással foga­dott második stockholmi fel­hívás további támogatása ér­dekében. Természetesen ha­zai békemozgalmunk küldött­sége is ott lesz e leszerelési világfórumon — zárta nyilat­kozatát dr. Réczei László. (MTI) Űttörőtalálkozó a Cseri parkban Tegnap megyeszerte az úttörőket és a kisdobosokat köszöntötték a nemzetközt gyermek­nap és az úttörőszövetség harmincadik születésnapja alkalmából. A 4. oldalon tudósításban számolunk be az eseményekről. Közös ceruzával I A legszívesebben üresen hagynám ezt a papírlapot, a címoldal hasábjait. Hadd írják, rajzolják teli ők maguk. Teljen meg a tiszta fehér papír vallomásukkal; élünk, néz­zetek minket, lássatok csodát, mint a mesében ... Gyerek. Gyerek már akkor, amikor szülei még várják, gyerek, amikor még csak az édesanyja tud „beszélgetni” ve­le, ahogy domborodó hasára kulcsolja a kezét. És gyerek ti- zenegynéhány évig. Növekszik, nagyobb lesz, a fejünkre nő, közben a jelzői is megváltoznak: óvodás, iskolás, kamasz. De még mindig gyerek. Életének rövidébb ideje pillana­tok alatt elszáll, mondjuk már felnőtt fejjel. Ezért a húsz évnyi pillanatért, ezért a hirtelen múlandóságért kell min­dennél jobban becsülnünk. Sehol a világon semmiben sincs akkora egyetértés, mint a gyermekek szeretetében. Megszűnnek a nyelv korlátái, egy mosoly, egy kicsiknek szóló gügyögés, egy nagyobbaknak „já­ró” tréfás legyintés, barack a kobakra mindent kifejez. Lát­tunk már vasútállomáson két anyát, akik egy kukkot sem értettek egymás nyelvéből és mégis két órát elbeszélgettek. Jelekkel. Gyétyi, children, enfants, gyerekek . . Az ENSZ 1976-ot a gyermekek nemzetközi évének nyilvánította. Ünnepeljük a gyerekeket a nemzetközi gyermeknapon. Ajándékozunk, di­csérünk, ezt a napot igazán felhőtlenné tesszük. Ma min­dent, majdnem mindent szabad. Ma övék a világ. De csak akkor ünnepeljük őket őszintén, ha ezt a napot arra Szán­juk, hogy észrevétessük; mindennap értük kerül — a vál­lalással, a neveléssel, a gondoskodással — minden család­ban piros betűvel a házi naptárba. Most tudjuk: gyermeknap van. És megnyugvó szívvel örülhetünk, nemcsak ezen az egy napon vállaljuk oly „meg­győzően” életünk folytatóit. Ok szerencsére nem tudják, hogy volt idő, nemrég, amikor megfeledkeztünk róluk. Nem­csak mi, nemcsak itt. De a világon sokhelyütt megszólalt lelkiismeretűnkben a „riadó”. Ma azért Őrülhetünk emelt fővel, mert évente 30 ezerrel több gyermeket ünnepelünk, mint a „felejtés éveiben”. Először akkor lehettünk boldogok, amikor a közös gondolkodás, a közös elhatározás eldöntötte: szükségük van arra, hogy vállaljuk a harmincezer — és tud­juk még több apróság hétköznapjait. Nem túlzás, nem „képzavar”: egy egész nép szülői, anyai, apai felelőssége ébredt föl. Ha ma. elolvasunk egy új­ságot vagy meghallgatunk egy-egy utcai beszélgetést, lépten nyomon találkozunk a bizonyítékokkal: tízmillió ember dön­tött, és dönt úgy: megszületik a gyermek. A nagyobbodó évszámok hoztak egyre nagyobb tudatos­ságot, fokozódó törődést, külön tudómé,nyágakgt, új intéz­ményeket, iskolareformot, törvényeket, amelyek mind-mind gyermekeinket szolgálják. Magunk is felnőttebbé vadítunk és talán ezért is kerülünk egyre közelebb a gyerekekhez. A ka­masz is eltávolodik saját nemzedékétől, kapaszkodik a még elérhetetlenért és azért — így mondjuk — szeles, meggon­dolatlan, megveti saját gyerekségét. Ahogy felnő, visszadöb­ben és igyekszik minél többet megőrizni „emberségét” kez­dő éveiből. A nagyobbodó évszámok hoztak egyre hirtelenebb ugrá­sokat. nemzedéki „forradalmat”. És saját értetlenségünk mondatta ki velünk, hogy baj van. Most, a gyermekek — ki­csik és nagyok — „visszajelzéseiből” értjük meg, hogy a tartalom jól változott, és csak a formától — egyszerűbben: a ruházattól, a hajviselettől, az érintkezés „stílusától” — a lé­nyegtelentől ijedtünk meg. A visszajelzések sem jöttek ma­guktól, a mi megértésünk kezdete indította el a „párbeszé­det”. Egymásba fonódó, elválaszthatatlan folyamat, amelyet napjainkban alakítunk, megújult, egyre őszintébb, természe­tesebb, tisztább kapcsolatot gyermekeinkkel. És talán egy „kulcsa” van: mi sem félünk tanulni tő­lük. És — egy tizennégy éves kisdiák mondta — ma már sokszor nincs az, hogy mi felnőttek és ti gyerekek, vagy for­dítva. Ahogy a családban is úgy beszélnek a családtagok: mi négyen, öten... Ezért kell újra leírni a mondatot: nem fé­lünk tanulni egymástól. így igaz. Gyerek. Gyerek már akkor, amikor még csak az édes­anyja tud beszélgetni vele, ahogy domborodó hasára kulcsol­ja a kezét. És gyerek tizenegynéhány évig. Emlékezetünk legélőbb képei gyermekkorunkhoz vezetnek vissza. Hétköz­napjaink is gyermekeinkhez vezetnek, a harmincezerrel több­höz, ahogy játszanak az utcán, csak körül kell néznünk. Legszívesebben üresen hagynám ezt a papírlapot. Üre­sen hagynám a címoldal hasábjait. Hadd írják, rajzolják teli ők maguk. Teljen meg a tiszta papír... És ma már mi is odaülhetünk az asztal mellé ugyanazzal a ceruzával. Egy kedves könyv példája jut az eszünkbe: Berruith Aurél és unokája közös rajzai. És a címében a jel; amely az egész társadalom elhatározása is: — Lássuk, mire megyünk ketten!

Next

/
Oldalképek
Tartalom