Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-30 / 127. szám
Ära: 1 forint yi VAG?*.R O t ETÄ E J A tE G YE S O L'] ETEK 1 Somom Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXII. évfolyam 127. szám 1976. május 30., vasárnap Kossigin Bagdadban Alekszej Kosziéin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke tegnap hivatalos baráti látogatásra Bagdadba érkezett. A szovjet kormányfőt az Arab Újjászületés Szocialista Pártjának vezetősége, az Iraki Köztársaság Forradalmi Parancsnoki Tanácsa és kormánya hívta meg. Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar küldöttség Az SZKP Központi Bizottságának meghívására május 24-e és 29-e között a Szovjetunióban tartózkodott az MSZMP pártmunkááfcüldöttsége, élén Komidesz Mihállyal, a Központi Bizottság tudományos, közoktatási és kulturális osztálya vezetőjével. A pártmun- , kásküldöttség az SZKP tudomány- és oktatáspolitikai munkájának tapasztalatait tanulmányozta. A küldöttséget fogadta M. V. Zimjanyin, az SZKP Központi Bizottságának titkára. A delegáció tegnap hazaérkezett Budapestre. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Tóth Dezső, a KB osztályvezető-helyettese fogadta, jelen volt P. P. Bicskov, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének tanácsosa. Rendezvények a békéért Támogatjuk a második stockholmi felhívást Leszerelési világfórum Helsinkiben Dr. Réczei László nemzetközi jogászprofesszor, az Országos Béketanács alelnöke és Sebestyén Nándorné, az OBT főtitkára vett részt a magyar bekemozgalom képviseletében a Béke-világtanácsnak a napokban megtartott kibővített elnökségi ülésén Athénban, ahol azok a legfontosabb nemzetközi politikai témák szerepeltek napirenden, amelyekből fontos feladatok hárulnak a világ békemozgalmára, a nemzeti — köztük a magyar — békemozgalomra. Az eseményről hazaérkezése után dr. Réczei László az alábbiakban nyilatkozott az MTI tudósítójának: — A legfontosabb napirendi témák közé tartozott a görög fővárosban rendezett BVT-ta- nácskozáson az európai biztonság és a leszerelés kérdésköre. Nemzeti békemozgalmunk jelentésben adott tájékoztatást az új — sorrendijén második — stockholmi felhívás, a Béke-világtanács ismét nagy hatásúnak ígérkező tömegmozgósító . dokumentuma nemzetközi v visszhangjáról, a felhívás nyomán szerte a világon — így Magyarországon is — a békeerők által megfogalmazott újabb feladatokról, foglalkozott a nemzetközi békemozgalom vezető testületé az ősszel Helsinkiben megrendezésre kerülő leszerelési világkonferencia előkészítésével. Tárgyaltak a BVT vezetői a közel-keleti kérdés megoldásának békemozgalmi elősegítéséről is, — Nagy érdeklődéssel és elismeréssel fogadta a BVT elnöksége a magyar békemozgalom elemző — egyértelműen pozitív — jelentését az október 8—12-re Budapestre összehívott fejlődési világkonferencia szervezési és tartalmi előkészítéséről. E konferenciának — mint ismeretes — az Országos Béketanács lesz a házigazdája. Együttes harc a fejlődésért, a békeerök szerepe — ezt a címet viseli a konferencia. A vitaindító anyagot — az OBT részéről — magyar munkacsoport dolgozza ki. dr. Bog~ nár József akadémikus, a Világgazdasági Kutató Intézet igazgatója vezetésével. Azt is elmondta az OBT alelnöke, hogy a BVT athéni tanácskozásán elhatározták: 1977 májusára Varsóban világtalálkozót hívnak össze, amelynek céljául azt jelölték meg. mit tehetnek a békéért küzdő erők az enyhülési politika megszilárdításáért és továbbfejlesztéséért társadalmi, tömegmozgalmi síkon. Az ázsiai biztonság kérdéseit elemző dokumentumot fogadtak el. Az elnökségi ülés meghallgatta a nemzetközi ciprusi szolidaritási bizottság jelentését a nemzetközi békemozgalomnak a Ciprusra vonatkozó ENSZ-határozatok megvalósításáért indított akcióiról, és aztán elhatározta, hogy októberben Frankfurt am Mainban nemzetközi tanácskozást rendeznek — »M egmenteni Ciprust, megmenteni a békét:•» címmel, Romesh Chandra főtitkár számolt be a BVT küldötteinek tapasztalatszerző útjáról Angolában, s ennek nyomán az elnökség határozatot hozott az angolai nép támogatására indítandó újabb békemozgalmi nemzetközi akciókról es annak támogatása érdekében, hogy az Angolai Népi Köztársaságot felvegyék az ENSZ-be. Győzött a Rákóczi Rákóczi-SZEOL 3:1 (2:0) Á labdarúgó NB I 11. fordulójában végre megszületett á Rákóczi első tavaszi győzelme. A nézőtéren helyet foglaló nyolcezer szurkoló e remélt két pont mellett azonban rádión keresztül kíváncsian figyelte a többi mérkőzést is. A kaposvári együttes hátránya miatt egyáltalán nem volt közömbös, hogy miként végeznek az ellenlábasok. A vaskos meglepetés ezúttal sem maradt el. A ZTE Budapesten fektette kétvállra az ugyancsak kiesőjelölt Csepelt. A listavezető Videoton viszont nem bírt a Tatabányával. A bányászegyüttes biztos kétgólos győzelmet aratott — ezzel újabb lépést téve a kiesés elkerülésére. A másik fővárosi kiesési rangadón az MTK VM lelépte a Diósgyőrt, s a Budapesti Honvéd is győzött a Békéscsaba ellen. Ezekkel az eredményekkel lényegesen javult a Rákóczi helyzete. Két hazai próbálkozás vezette be a mérkőzést. A zöldfehér csatárok azonban csak a vendégek 16-osáig tudtak eljutni. A 3. percben viszont a szegediek veszélyeztettek. Jemei egy csellel elment Ág- falvi mellett, baloldali beadását Vass dr. elől Patyi kétségbeesetten szögletre mentette, majd Kádár 17 méteres közvetett szabadrúgása után, ugyancsak szöglet árán menekült meg a kaposvári kapu. Az 5. percben viszont a másik oldalon alakult ki kecsegtető helyzet. Nagy átadásával Kanyar iramodott meg, 25 méteres nagy erejű lövését Bencze bravúrral tudta csak hárítani. A 9. percben újabb nagy lehetőséget hagyott ki a Rákóczi. Burcsa kitűnő cselekkel jobb oldalon az alapvonalig futott. Jól gurított vissza, de Kovács F. 5 méterről a vetődő szegedi kapusba lőtte, a labdát. A 15. percben viszont »javított«. Ezúttal ő indította pontos labdával Bur- csát, akinek kapáslövésébe az utolsó pillanatban dobta bele magát Bencze. Ezután egy Nagy L. szóló jelentett eseményt, de a kaposvári középpályás is a szegedi kapus kezébe gurította a labdát. A 27. percben szerezte meg a tűzetést a Rákóczi. Két szögletet rúgott egymás után a kaposvári csapat. A másodikat Burcsa ívelte be bal oldalról. A labda átszállt a vé- \ dők fölött, melyet Duschák jól I fejelt vissza, s az előrevetödő j Varga ugyancsak fejjel to- 1 vábbított a jobb sarokba. 1:0. Tovább tartott a hazai fölény. Két perccel később Varga iramodott meg, de szép cselek után 8 méterről nem tudta bevenni a vendégek kapuját. Egy perccel később javíthatott volna, ezúttal Duschák labdájával tört kapura, de a gyenge lövés most sem okozott gondot Benczének. A 34. percben növelte előnyét a Rákóczi. Hangai buktatta Nagyot 25 méterre a kaputól. A szabadrúgást Kovács F. óriási erőivel küldte a (Folytatjuk a 8-as oldalon.) — Végül hadd említsem meg, időben legközelebbi, kiemelkedő jelentőségű BVT- rendezvényként — mondta az OBT alelnöke —, hogy az elnökség elhatározása szerint szeptember 28—29-re leszerelési világfórumot hívnak össze Helsinkiben, ahol majd a nemzeti békemozgalmak és a többi haladó erők képviselői elemzik az európai biztonsági konferencia záróokmányában foglaltak megvalósulását és új akciókat kezdeményeznek a világszerte élénk érdeklődéssel és cselekvő aktivitással fogadott második stockholmi felhívás további támogatása érdekében. Természetesen hazai békemozgalmunk küldöttsége is ott lesz e leszerelési világfórumon — zárta nyilatkozatát dr. Réczei László. (MTI) Űttörőtalálkozó a Cseri parkban Tegnap megyeszerte az úttörőket és a kisdobosokat köszöntötték a nemzetközt gyermeknap és az úttörőszövetség harmincadik születésnapja alkalmából. A 4. oldalon tudósításban számolunk be az eseményekről. Közös ceruzával I A legszívesebben üresen hagynám ezt a papírlapot, a címoldal hasábjait. Hadd írják, rajzolják teli ők maguk. Teljen meg a tiszta fehér papír vallomásukkal; élünk, nézzetek minket, lássatok csodát, mint a mesében ... Gyerek. Gyerek már akkor, amikor szülei még várják, gyerek, amikor még csak az édesanyja tud „beszélgetni” vele, ahogy domborodó hasára kulcsolja a kezét. És gyerek ti- zenegynéhány évig. Növekszik, nagyobb lesz, a fejünkre nő, közben a jelzői is megváltoznak: óvodás, iskolás, kamasz. De még mindig gyerek. Életének rövidébb ideje pillanatok alatt elszáll, mondjuk már felnőtt fejjel. Ezért a húsz évnyi pillanatért, ezért a hirtelen múlandóságért kell mindennél jobban becsülnünk. Sehol a világon semmiben sincs akkora egyetértés, mint a gyermekek szeretetében. Megszűnnek a nyelv korlátái, egy mosoly, egy kicsiknek szóló gügyögés, egy nagyobbaknak „járó” tréfás legyintés, barack a kobakra mindent kifejez. Láttunk már vasútállomáson két anyát, akik egy kukkot sem értettek egymás nyelvéből és mégis két órát elbeszélgettek. Jelekkel. Gyétyi, children, enfants, gyerekek . . Az ENSZ 1976-ot a gyermekek nemzetközi évének nyilvánította. Ünnepeljük a gyerekeket a nemzetközi gyermeknapon. Ajándékozunk, dicsérünk, ezt a napot igazán felhőtlenné tesszük. Ma mindent, majdnem mindent szabad. Ma övék a világ. De csak akkor ünnepeljük őket őszintén, ha ezt a napot arra Szánjuk, hogy észrevétessük; mindennap értük kerül — a vállalással, a neveléssel, a gondoskodással — minden családban piros betűvel a házi naptárba. Most tudjuk: gyermeknap van. És megnyugvó szívvel örülhetünk, nemcsak ezen az egy napon vállaljuk oly „meggyőzően” életünk folytatóit. Ok szerencsére nem tudják, hogy volt idő, nemrég, amikor megfeledkeztünk róluk. Nemcsak mi, nemcsak itt. De a világon sokhelyütt megszólalt lelkiismeretűnkben a „riadó”. Ma azért Őrülhetünk emelt fővel, mert évente 30 ezerrel több gyermeket ünnepelünk, mint a „felejtés éveiben”. Először akkor lehettünk boldogok, amikor a közös gondolkodás, a közös elhatározás eldöntötte: szükségük van arra, hogy vállaljuk a harmincezer — és tudjuk még több apróság hétköznapjait. Nem túlzás, nem „képzavar”: egy egész nép szülői, anyai, apai felelőssége ébredt föl. Ha ma. elolvasunk egy újságot vagy meghallgatunk egy-egy utcai beszélgetést, lépten nyomon találkozunk a bizonyítékokkal: tízmillió ember döntött, és dönt úgy: megszületik a gyermek. A nagyobbodó évszámok hoztak egyre nagyobb tudatosságot, fokozódó törődést, külön tudómé,nyágakgt, új intézményeket, iskolareformot, törvényeket, amelyek mind-mind gyermekeinket szolgálják. Magunk is felnőttebbé vadítunk és talán ezért is kerülünk egyre közelebb a gyerekekhez. A kamasz is eltávolodik saját nemzedékétől, kapaszkodik a még elérhetetlenért és azért — így mondjuk — szeles, meggondolatlan, megveti saját gyerekségét. Ahogy felnő, visszadöbben és igyekszik minél többet megőrizni „emberségét” kezdő éveiből. A nagyobbodó évszámok hoztak egyre hirtelenebb ugrásokat. nemzedéki „forradalmat”. És saját értetlenségünk mondatta ki velünk, hogy baj van. Most, a gyermekek — kicsik és nagyok — „visszajelzéseiből” értjük meg, hogy a tartalom jól változott, és csak a formától — egyszerűbben: a ruházattól, a hajviselettől, az érintkezés „stílusától” — a lényegtelentől ijedtünk meg. A visszajelzések sem jöttek maguktól, a mi megértésünk kezdete indította el a „párbeszédet”. Egymásba fonódó, elválaszthatatlan folyamat, amelyet napjainkban alakítunk, megújult, egyre őszintébb, természetesebb, tisztább kapcsolatot gyermekeinkkel. És talán egy „kulcsa” van: mi sem félünk tanulni tőlük. És — egy tizennégy éves kisdiák mondta — ma már sokszor nincs az, hogy mi felnőttek és ti gyerekek, vagy fordítva. Ahogy a családban is úgy beszélnek a családtagok: mi négyen, öten... Ezért kell újra leírni a mondatot: nem félünk tanulni egymástól. így igaz. Gyerek. Gyerek már akkor, amikor még csak az édesanyja tud beszélgetni vele, ahogy domborodó hasára kulcsolja a kezét. És gyerek tizenegynéhány évig. Emlékezetünk legélőbb képei gyermekkorunkhoz vezetnek vissza. Hétköznapjaink is gyermekeinkhez vezetnek, a harmincezerrel többhöz, ahogy játszanak az utcán, csak körül kell néznünk. Legszívesebben üresen hagynám ezt a papírlapot. Üresen hagynám a címoldal hasábjait. Hadd írják, rajzolják teli ők maguk. Teljen meg a tiszta papír... És ma már mi is odaülhetünk az asztal mellé ugyanazzal a ceruzával. Egy kedves könyv példája jut az eszünkbe: Berruith Aurél és unokája közös rajzai. És a címében a jel; amely az egész társadalom elhatározása is: — Lássuk, mire megyünk ketten!
