Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-27 / 124. szám

KÖZMŰVELŐDÉS A TSZ-EKBEN Csendes jubileum Céltudatos tevékenység1 legyen! Egy tanácskozáson hangzott el a következő mondat, egyik termelőszövetkezetünk elnö­ke szájából: »-Évek óta az előírásnak megfelelően ké­pezzük a szociális és kulturá­lis alapot, de a kulturális célokra fordítandó pénzt ál­talában nem használjuk fel.« Vajon miért marad felhaszná­latlan ez az alap, mi az oka annak, hogy termelőszövetke­zeteink egy részében, vajmi keveset törődnek a tsz-tagság közművelődésével? Az igaz­ság az, hogy a termelőmunka júellett erről néhány tsz-ben valahogy megfeledkeznek. Tu­lajdonképpen semmilyen ren­delet nem írja elő a gazda­ságnak, hogy konkrétan mi~ re fordítsa a szociális-kultu­rális alapot. Azt szintén sem­milyen határozat nem szabja meg, hogy az alapképzés után az összeg hányad részét hasz­nálják kulturális célra. Kultu­rális alap külön nem létezik, csak szociális-kulturális van. 15 millióval kevesebb Tekintve, hogy gazdasá­gaink egy részében többség­ben vannak a nem dolgozó, nyugdíjas tagok, természet«, hogy az összeg zömét szo­ciális célokra fordítják. Ez csak helyeselhető. Annak vi­szont már kevésbé lehet örül­ni, hogy ugyanakkor teljesen mellékesen kezelik a tsz-tagok művelődésének kérdését. A termelőszövetkezeti tag­ság művelődéséről szóló flső jelentősebb általános irányel­vet 1968-ban adta ki a TOT és az Országos Népművelési Tanács. Az MSZMP Központi Bizottsága 1974. március 19— 20-i, valamint a megyei párt- bizottság. 1974. június 19-i és a megyei tanács 3/1975. I. 6. számú határozata konkrétan megszabta a közművelődés fejlesztésének feladatait. A három tsz-szövetség ta­valy egy időben kezdett fog­lalkozni a gazdaságokban fo­lyó közművelődési tevékeny­séggel, ám elsősorban az ok- I tatás és továbbképzés hely­zetet vizsgálták, ami termé­szetesen fontos, de csupán ré­sze kell legyen a gazdaságok közművelődési tevékenységé­nek. Tulajdonképpen e téren nincs is különösebb baj. Ám a szorosan vett kulturális munka még ákkor sem kielé­gítő, ha anyagi és tárgyi fel­tételei adottak. És sok helyütt még ez is hiányzik. Csupán egyetlen adatot említek: 1975- ben megyénk termelőszövet­kezeteiben az előző évihez képest 15 millió forinttal csökkent a szociális-kulturális alap. Ennek oka, hogy csök­kent a nyereség, amiből ezt az alapot képezik a gazda­ságok. Ez a csökkenés vi­szont elsősorban a kulturális célra fordítható összeg rová­sára történt. Ennél nagyobb baj az, hogy a meglevő keve­set sem tudják megfelelően felhasználni a gazdaságok. A legtöbb üzemben még csak inost alakulnak a szociá­lis, kulturális bizottságok, a tsz vezetőinek pedig egy cso­mó más gondjuk is akad, minthogy azon törjék a fejü­ket, mire fordítsák azt a pénzt. Jó ötletekkel az ember nem túl gyakran találkozhat, és ilyen irányú segítséget nem is kapnak a tsz-ek. A megyei tsz-szövetségnél most terve­zik, hogy felmérik a lehető­ségeket, ajánlást készítenek a gazdaságok számára, és meg­ismertetik velük a jó módsze­reket azért, hogy a kulturális alapot is céltudatosan hasz­náljak feL Mire használható a kulturális alap? Tulajdonképpen miben me­rült ki korábban ez a tevé­kenység? Egyszerűen abban, hogy a község labdarúgó-csa­patának fölszerelést vásárol­tak, illetve a mérkőzések szín­helyére szállították őket. Ez természetesen szép dolog a j gazdaságtól, ám kulturális j tevekenysegnek alig nevez- Az már inkább, hogy | a tsz-ek egy része hozzájárul a községi művelődési házak fenntartásához, hiszen ez a kapcsolat a gazdaságok szá­mára eredményes. A hozzá­járulások összege a tsz-szö- vebség területén mintegy más­fél millió forint. Van ahol kettő, és van ahol százezer forint! 1975-ben 38 község­ben volt ilyen közös fenn­tartású művelődési ház, ettől az évtől pedig még 19 tsz kö­tött szerződést művelődési házakkal. Ez azt jelenti, hogy a megye 82 tsz-e közül 58 már megtalálta azt az utat, ami a célhoz vezet. Tagonként 750 forint Az országos szervek is úgy érezték, hogy valamilyen mó­don szabályozni kell ezt a tevékenységet. A január el­sején életbe lépett rendelet előírja, hogy gazdaságonként a szociális-kulturális alap minden — átlagos állományi létszámot figyelembe véve — tagonként 750 forint Jcell le­gyen. Az idén már mindenütt kötelező megalakítani azokat a bizottságokat, amelyek dön­tenek az alapok felhasználá­sáról. Így remélhető, hogy legalább az a kevés, amit eb­ből kulturális célra fordíta­nak, jó helyre kerül. Persze, az igazság az, hogy ahol a gazdasági vezető a tsz- tagok művelődésének fontos­ságát megérezte, ott régóta működik külön kulturális bi­zottság, és olyan KISZ- és pártszervezet, amelynek tagjai foggal-körömmel ragaszkod­nak ahhoz, hogy a meglevő pénzt valóban a művelődésre fordítsák, s ésszerűen hasz­nálják fel. Számtalan jó öt­lettel állnak elő, és a műve­lődési háztól sem csupán azt kérik, hogy ott tarthassák a vezetőségi üléseket, hanem igénylik a színvonalas prog­ramokat, és másokban i? igyekeznek kialakítani ezt az igényt (Folytatjuk.) Dán Tibor heto. Új keretek, ré«i tartalom A z örvendetesen szaporo- | dó lakóépületek, az új városnegyedek egy re J színesebb, változatosabb és vonzóbb látványt nyújtanak. A formák arányai, az elren­dezés, a parkocskák es a ját­szóterek, a parkolók és az igazi terek egymást váltó di­namikája a geometria ritmu­sát adják. A kényelmes és korszerű otthon azonban hiába szép és modern, ha lakóinak életfor­mája idejétmúlt, esetleg té­tova. A régi beidegződéseket nem lehet úgy »elhelyezni« a praktikus kislakás négy fala között, mint a Varia-bútort, vagy az emeletes gyerekágyat. Nemcsak azért, mert nem illik a keretek közé, hanem mert előbb-utóbb szétfeszíti azokat. S vele együtt szétesik a család, esetleg a lakóközös­ség nyugalma; nemegyszer felbomlanak az érzelmi kap­csolatok, megromlanak a há­zasságok, s a szülők—gyerme­kek egymáshoz való viszonya. Mediterrán tájat idéző te- rfcske egy lakótömb belsőben, tipegőkkel kirakott pázsil — középen parányi medence, s-mdogáló szökőkúttal. Az élénk pirosra festett pádon két fekete ruhás nagymama kötöget. — Most, hogy a kicsit fel-, vették az óvodába, az én lá­nyom is dolgozik újra. De az rrteg nem tűri a szennyest a mosógépben. Ha egy ing, egy törülköző, egy konyha­ruha elpiszkolódik, már áz­tatja is és mossa. Igaz, a szomszédok morgolódnak né­ha, hogy nálunk mindig szösz- mötölés van a fürdőszobában, sokszor fél éjszakán át, de hát olyan népek is azok ... — A ml szomszédunk se különb. Ott a férj csinálja a nagymosást, es nem átall or­szág-világ előtt maga kitere­getni. Még fütyörészik is köz­ben, ahelyett, hogy ■ titkolná! A felesége meg — úgy kép­zelje, ahogy mondom — nem főz vasárnap ebédet! Ven­déglőbe mennek, szégyen­szemre. Azt mondják, semmi­vel sem drágább, ha beleszá­mítjuk a szombati bevásárlás­tól a vasárnap délutáni mo­sogatásig az »idő- és energia- ráfordítást«. Hallott már ilyet? Nekem nem jutott eszembe, soha ilyet mondani az uramnak. Megfőztem va­sárnap a csigatésztás húsle­vest, friss rántot hús volt hoz­zá meg tört krumpli, jóféle házi savanyúsággal... — Tudják is ezek a mai fiatalok, hogy kell eltenni az ecetes uborkát vagy mennyi kapor kell a nyári kovászos uborkába? Ámbár ezekben a kamrákban nem is volna no­va tenni a dunsztcsokat meg 'a lekvárokat. ^ — En összeraktam a kis nyugdíjamból valamennyit, éppen elég lett volna a fes- tetéshez. Oda akartam' adni a menyemnek, hogy festesse ki a szobákat szép rózsásra vagy olyán lila kacskaringó6ra, ami úgy csillámlik, mintha ezüst­porral lenne behintve, az mindig úgy tetszett nekem . .. De hát nem akarják, azt mondják: a fehérre meszelt fal szebb, meg hogy »meg­nyugtatóbb«. Hát ha a faltól akar a menyem megnyugodni, én ugyan nem szólok bele. csak annyit mondtam neki. hogy ha valaki teheti, ne lak­jon ilyen szegényesen. De ki­nevetett. — Másképp élnek ezek, mint mi, másképp is gondol­kodnak. A fölső szomszéd au­tót vett, ők ugyan azt mond­ják, hogy kocsit, mintha az autó szégyellni való dolog lenne... És az ember megen­gedi, hogy az asszony is ve­zessen. Célozgattak már rá mások is. hogy nem lesz en­nek jó vége, az asszony el­kalézolhat erre-arra, aztán egyszer csak megvan a baj... — Hát hiszen baj akkor is lehet, ha az ember vezeti azt a kocsit, ugye. Az éh sze­gény fiam is addig járt kiszál­lásra 1 mindenfelé, míg valami kitanult nő rábizonyított va­lamit, ami miatt most minden hónapban fizetnie keU. Nem értem, hogy a menyem miért haragszik, ha ez a dolog szóba jön. Mondtam is neki: a fiam a saját keresetéből fizeti azt a... Elég'szépen keres ahhoz, hogy így sem kell kenyéren és vizen élniük. De a me­nyem nem érti meg az én jó fiamat, nincs ebben az asz- szonyban egy csepp szív, sze­retet ... — Az én lányomék meg már másodszor mennek el es­te moziba ezen a héten. Mondtam is nekik: minek ez, amikor itt a televízió, az ház­hoz hozza nekik a mozit, és minden este mást. Azt vála­szolták, hogy ők kettesben akarnak lenni, és emberek kö­zé vágynak. Hát lehet ezt érteni? Egész nap emberek közt vannak a hivatalban, itt­hon meg a televízió előtt csak én ülök velük harmadiknak, mert a papa korán lefekszik. — Ml harmincévi házassá­gunk alatt összesen nem vol­tunk el annyit hazulról, mint ez,ek egy év alatt. Ahelyett, hogy örülnének a szép ottho­nuknak, a kényelemnek, a csendnek... I s olydogál a szökőkút, I egyhangú csobogásába vonva a szavak egy­másutánját. A két néni szán­déka tiszta, segítőkész. A leg­jobbat kívánnák a gyerme­keiknek. Elítélik az általuk helytelennek vélt magatartás- formákat, s nem tudják vagy nem érzékelik, hogy mindez regen idejét múlta. Beúő Ildikó Örökös tájolásban Huszonöt évvel ezelőtt született meg egy határozat: legyen színháza a falunak! Május volt, amikor Mátrai Jó­zsefet igazgatóvá kinevezitek, és Ascher Oszkár lett egy leen­dő színház fődramaturgja. Állami Faluszínház — ez lett a nagy létszámú társulat neve, amely elődje volt — mondhatni: »hődkori« őse — a mai Állami Déryné Színház­nak. A feladat mibenléte nem lehetett kétséges: egyrészt megismertetni a falun élő em­bereket a világirodalom reme­keivel, másrészt élménnyé is avatni a drámákat. S az sem titok, hogy az új, országot' »bejátszó«, több produkciót egyszerre játszó színháznak politizálnia keU. Segíteni az aktuális feladatokban, tágítani a falusi emberek látókörét. Magyarázni, érvelni, vitatkoz­ni — a színházikultúra segítsé­gével. Illyés Gyulla így fogalma­zott: »Kimondani egy igen ne­héz 1 fajsúlyú, örök-kemény igazságot a lehető legnépsze­rűbb eszközökkel. Ez itt a föl­adat. Népszerűén szólni a nép­re, nem lefelé, hanem fölfelé tekintve.« Ez világossá teszi, hogy az Állaim Faluszínház i szolgálatot vállalt, fontos és alapvetően szükséges munkát végezve. Örökös tájolásban. Egy—egy produkció olyan eldugott, apró települé­sekre jutott el, ahol sokszor — téLvíz idején — még a szeke­rek is nehezen közlekedtek. Szamtalanszor megesett, hogy az esőzések miatt járhatatlan­nak vélt úton egyszer csak megjelent a Faluszínház autó­busza. S ha késtek is: az em­berek ünneplőruhában, ünnepi lélekkel vártak rájuk, amíg meg nem érkeztek. Sokszor ol­vashattunk ezekről a szép es­tékről beszámolókban, újság­cikkekben, színészek visszaem­lékezéseiben. Kezdetben egyfelvonás« da­rabokat is műsorra tűztek. Be­bizonyosodott, hogy a falu kö­zönsége inkább az egész estét betöltő drámákra vígjátékokra kíváncsi. 1954-ben már való­ban az igényeknek megfelelő, programmal lépett közönsége elé a színház. 2229 előadás 630 000 nézőt vonzott. A színé­szi létszámot — nagy volf az igény — egyre emelni kellett. Tizenkét együttes volt útón az évadban. örökös féltiúrozottság álla­potában éltek. Minden este más és más körülmények, vál­tozó színpadtér, öltözési lehe­tőségek várták őket. Az elő­adások hetven. százalékára kisközségekben, a legapróbb falvakban került sor. A régi ek-hós szekérrel járó -Ő6ók életmódját vállalták akkor is, ha a kornak mindig legjobban megfelelő, korszerű járművek szállították őket. S közben a fővárosi központjuk is »vándorolt« néhányszor, akár csak együtteseik. Végül a Kulich Gyula téri épület lett az állandó otthonuk. Országos elismerésük sem késett. 1953-bSn meghívót kap­ták a III. vidéki színházi hét­re, hogy legjobbnak ítélt pro­dukciójukat bemutassák. Egri Viktor Közös út című drámá­ját adták elő. Ennek alapján minden évben megújították a meghívójukat. Zapolska Dulsz- ka asszony erkölcse, Sásdi Sándor Csereszhyevirág című paraszttragédiája is egy-egy állomás volt a fesztivál! úton. Erejükből futotta a színház- szerető közönség utánpótlásá­nak nevelésére is. Gyermek­élőadásokat szerveztek és ren­deztek már az ötvenes évek­ben. Gyakran eljutattak — s eljutnak — az ország határain túl élő magyarokhoz is. Nincs rá lehetőség, hogy va- | laimeranyi produkciój ükről szót ejtsünk. Ez lehetlen volna: negyedszázad telt el kemény alkotómunkában. Csak ízelítő­ül soroljuk néhány szerző ne­vét, akiktől darabot vagy da­rabokat játszottak. Shakes­peare, Ibsen vagy Moliére színpadi, játékai éppúgy meg­találhatók repertoárjukban, mint Móricz Zsigmond, Illyés Gyula vagy Tamási Áron mű­vei. Megyénkben is nagy mun­kát végeztek, s föllépéseikre számíthait'uinlk ma is. Időköz­ben operatársulatot szerveztek, hogy híveket toborozzanak e műfajnak is. Feladatuk az el­telt negyedszázad második év­tizedére •— természetesen — módosult. Már nem annyira a színházi kultúra megszerette­tése a céljuk, inkább csak erős színházi élmény nyújtása. Értékek eljuttatása a falvakba. Munkájuk az utóbbi években megnehezült. Hiszen a televízió más színházi pro­dukciókkal is megismerteti a nézőket. A szó szoios értelmé­ben »helyt kell állniuk« ah­hoz, hogy közönségüket meg­tartsák, gyarapítsák. Az új évaddal a huszonha­todikat kezdik majd meg. U I« Múzeumba „ vonul’ a kovácsműhcly Több mint száz évvel ezelőtt épült Drávacsehibcn ez a ko­vácsműhely, s fel évszázadon át dolgozott itt a most már tsz-tagként nyugalomba vonult Fábján Ödön okleveles pat­kolókovács (képünkön). A tipiküs ormánsági műhely mintegy 300 darab szerszámát — közöttük a ma már ritkaságszámba menő resicai üllőt — nemrég megvásárolták és Sellyén, a Kiss Géza Ormánsági Múzeum udvarán helyezik majd el. a Drávacsehibcn levő kovácsműhely pontosan megépílett má­sában. ‘ (MTI-fotó — Bajkor József feiv.) Balatoni nyár Június 5-én avatják a siófoki művelődési házat Gazdag program Berénytől a tópart „fővárosáig” A Dél-Balaton nyári kul­turális programja minden ed­diginél gazdagabbnak ígérke­zik. A sokféle esemény közül a legfontosabb, hogy június 5-én megnyílik a Siófoki Vá­rosi és Járási Művelődési Központ és Könyvtár. Mint az intézmény neve is mutat­ja: egységes irányítás alatt. S ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy az intézmény dél-bala­toni műsorirodát is fenntart, nyilvánvaló: nemcsak gazdag, hanem megfelelően összehan­golt program is várja a tó­parton üdülőket. A Balatoni Intéző Bizottság kulturális szakbizottsága külön gondot fordít ez évtől a balatoni nyár kulturális eseményeinek meg­tervezésére, illetve a feltéte­lek javítására — sőt a szó- rakejzási, művelődési progra­mok színvonalának ellenőr­zésére is. A feltételek javí­tása érdekében elsősorban a szabadtéri színpadokat újít­ják fel: előbb a siófokit, majd a balatonf öld várit, a balaton- lelleit, és a balatonboglárit. A siófoki művelődési köz­pont és könyvtár avatása ugyan még a holnap várt ese­ménye, az intézmény dolgo­zói nem tétlenkedtél eddig sém, hanem már az ész ele­ién megkezdték a rendezvé­nyek szervezését. Az intéz­mény avatásával egy időben kerül sor a' siófoki dalkör százéves 1 születésnapjának méltó megünneplésére, illetve a balatoni dalosünnep meg­rendezésére. A június 5-i megnyitóval egybeesik Varga Imre szobrász nagyszabású kiállításának a megnyitása is. A nyár kiemelt rendezvé­nyei között említhetjük a so­mogyi hagyományok bemuta­tását szolgáló folklóresteket — ezeket Siófokon kívül Fonyó­don, Balatonföldváron, Bala- tonbogláron és Balatonberény- ben is megrendezik. A siófoki művelődési köz­pontban jelentős színházi ese­ményekre is sor kerül a nyá­ron. Június 12-én a kapos­vári Csiky Gergely Színház mutatja be Sütő András Csillag a máglyán című drá­máját. majd egy szovjet eszt- rádegyüttes, aztán a budapes­ti 25. Színház előadása követ­kezik. Néhány önálló est is szerepel az éjszakai színházi bemutatókan. Július 13-án Siófokon lép föl a neves amerikai együt­tes, a Golden Gate. A komoly­zenei rendezvényeknek az idén is Kőröshegy lesz a központja, s Balatonbogláron és Siófokon is tartanak zenei programokat. A folklórrendezvények kö­zül az országos szövetkezeti néptáncegyüttesek fesztiválját emelhetjük ki. Ennek elődön­tői Balatonlellén, illetve Fü­reden lesznek; a döntőt Sió­fokon tartják. A gyermekekről sem feled­keztek meg: az Állami Báb­színház hat gyermekdarabját mutatják be. A képzőművészeti kiállítá­sok nagy szerepet kaptak az idén a dél-balatoni nyári kulturális programban. A bogiári kápolnatárlat máris nyitva áll a közönség előtt. Fonyódon az alkotóház ren­dez kiállítást, Siófokon, a mű­velődési központban Varga Imre szobrász kiállításán kí­vül Csiszár •Elek festészete, il­letve a Művészet című folyó­irat nagyszabású kiállítása is szerepel. Vankóné Dudás Juli és Nagy Ferenc kiállítását az ősz folyamán rendezik meg Siófokon. Balatonföldváron a Siotour üdülőhelyi klubjában is színes, eseménydús nyári programok várják a vendé­geket. Á habánkerámia-kiál- lítás és Tavaszy Noémi gra­fikai kiállítása is érdeklődés­re számít. Balatonlellén ismét megren­dezik az id. Kapoli Antal, em lékének szentelt, hagyományos faragókiállítást. Korányi Barna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom