Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-26 / 123. szám
Tévedések, meglepetések Nemrég egy szülő kopogott a tanári szoba ajtaján. — A hetedik osztályt keresem. A kislányommal, Katival szeretnék beszélni — mondta. — De hiszen Kati nyolcadikos — szólt az egyik tanár- ' nő, majd elképedve útba igazította a tájékozatlan apukát. Nem akarok általánosítani ebből az esetből, és még a többi hasonló apróságból sem, amelv a szülők tájékozatlanságára vall. Bár meglepett, amikor egy anyuka arról érdeklődött, hogy a fia milyen iskolát jelölt meg továbbtanulási lapján, vagy amikor egy másik az osztályfőnöktől tudta meg, hogy csemetéje cigarettavásárlásra fordítja havi zsebpénzét. Ügy érzem, az ítélet még ezek alapján is elhamarkodott lenne, de a kérdés mindenesetre indokolt: tudnak-e eleget a szülők gyermekeikről; élég időt fordítanak-e a velük való foglalkozásra? Tudom: amelyik családban az anya is dolgozik, a gyerek napjának aktív részét az iskolában, a tanulószobán, a napköziben tölti, és a nyolc vagy főbb órás nehéz munka után idő és energia sem igen jut már rá. Sokan meg is nyugtatják lelki ismeretüket ezzel a magyarázattal, és a gyerek nevelésével, oktatásával kapcsolatban az összes tennivalót az iskolára hárítják. Hamis és veszélyes módszer ez. Még csak a labdát sem akarom visszadobni a pedagógusok nevében, akiknek valóban kötelességük ellátni ezeket a feladatokat. Pedig egyre több tennivaló hárul rájuk — éppen a dolgozó szülők gondjainak csökkentése miatt. A legtöbb iskola már ■a tanítási szünetben is nagy szerepet vállal a tanulók foglalkoztatásából és szórakoztatásából. Sok tanár rendszeresen azzal tölti a szabad napjait, hogy túrákra, színházlátogatásra, táborozásra viszi a tanítványait, akik közül családi kiránduláson még alig voltak néhányan. Pedig húszharminc gyerekre Vigyázni nem kis felelősség. Miért vállalják mégis? Azért, hogy az iskolán kívül is nyújtsanak valamit a gyerekeknek, hogy tájékozottabbá, élményekben és érzelmekben gazdagabbakká tegyék őket. Az osztályfőnöknek kötelessége, hogy családlátogatásokon vegyen részt, tekintet nélkül arra, hogy hány gyerek van az osztályban, és neki hány gyereke van. De vajon túlzott-e az a kívánság, hogy a szülői értekezleteken mindenki részt vegyen, s hogy érdeklődjön az iskolai munka után? Vagy létezik olyan elfoglaltság, amely négy év alatt is igazolást ad ezek elmulasztására? Aki az ilyen »apróságokkal-“ nem törődik, azt gyermekének sorsa sem érdekli igazán. Az oktató-nevelő munka a társadalom követelményeinek megfelelően sokat változott az utóbbi időben. Cél, hogy a gyerekek már a tanórákon elsajátítsák az új ismereteket. így több idő jut a pihenésre. Csökkent a házi feladatok mennyisége, tehát ne .csodálkozzon, ne elégedetlenkedjen a szülő, ha gyermeke a szokásos otthoni kérdésre azt feleli:, már az iskolában elvégeztem a feladatomat. De elintézettnek se tekintse a dolgot, mert a szülői érdeklődést, a dicséretet, a figyelmeztetést egy pedagógus sem tudja vállalni. Ha közös játékra, szórakozásra csak ritkán jut is idő, minden családban akad tennivaló, amiből — korához mérten — a gyerek is kiveheti a részét. Nélkülözhetetlensége és egyenrangúsága tudatában sokkal őszintébb és megköze- líthetőbb lesz, mint máskülönben. Ahogy a pedagógus munkája a család kis közösségében létrehozott eredményekre épít, azokat fejleszti tovább, úgy a szülői feladatok sem láthatók el az iskolai tevékenység ismerete, állaÁdó támogatása nélkül. A szülői értekezletek, a családlátogatások, a fogadóórák kitűnő alkalmak a káp- csolatteremtésre. Ha a szülő és a pedagógus egyaránt gondot fordít a gyermek megismerésére — ami a további munkához nélkülözhetetlen —, jól hasznosíthatja ezeket a lehetőségeket. így nem kerülhet sor egv újabb — szerencsére kitalált — meglepetésre. Arra ugyanis, hogy Kati már egy éve nem is ebbe az iskolába jár. Kozák Viktória PÉCSI KIADVÁNY Tisztázó és értékelő munka Kiadványban jelentette -meg a Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztálya annak az értékelő—elemző vitának az anyagát, mélyet tavaly rendeztek Kodoldnyi János emlékezetére az író munkásságáról. A rendezvényt egyébként a Pécsi Akadémiai Bizottság egyik társadalomtudományi szakbizottsága, a Magyar írók Szövetségének dél-dunántúli csoportja, valamint a Jelenkor szerkesztősage abból az alka- lomiból tartotta, hogy Tüskés Tibor Kodolányi János című monográfiája a Magvető Könyvkiadónál megjelent, méltán aratva nagy sikert az olvasóközönség előtt és irodalmi körökben egyaránt. Kodolányi János irodalmunk egyik legproblematikusabb alakja — több felszólaló is hangsúlyozta ezt. Életében, világnézetében, írói munkásságában bonyolult egyéniség. Helyét, szerepet, jelentőségét keresték s meghatározták az irodalomtörténészek, kritikusok. Tüskés Tibor könyvének segítségével a vitanapon, illetve ebben az új kiadványban, amely hű képet ad az ott elhangzót Iákról. A péc&i külön- nyomatban találjuk Péczely László kandidátus megnyitó előadásának szövegét, Várko- nyi Nándor irodalomtörténész és Kovács Sándor könyvtáros — felkért hozzászólók — magvas értekezését, Bardosi Németh János, Csányi László és Tüskés Tibor személyes hangvételű. mégis objektív hozzászólását. Kodolányi Janos szavai hangszalagról hangzottak el. A vitat Szederkényi Ervin, a Jelenkor című irodalmi és művészeti folyóirat főszerkesztője vezette és foglalta össze. Tüskés Tibor szavait idézzük : ,.Ez a vitaülés, úgy vélem, Kodolányi János elismertetésének és értékelésének egyik állomása volt.” Szederkényi Ervin zárszarvában ezt hangsúlyozta: „Kodolányival szembenézni Pécsett és Baranyában nem csupán elvont tudományos feladat, hanem egyszersmind alkalom és kényszer önmagunk, múltunk és jelenünk jobb megismerésére, s a szembenézés a nemzeti önismeret szempontjából sem tanulság nélkül való.” A kiadvány fényképanyagát Lantos Miklós készítette. GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS Augusztus 11-én Pudmeric falunál a menekülő osztrákok verték meg a támadó kurucok at. Igaz, a veszteség ezúttal sem változtatott az erőviszonyokon. sőt Herbeville szinte legyőzöttre valló sietséggel vonult tovább, de ez jottányit sem szépített a keserű tényen: a nagy felkészülés ellenére egyetlen ütközetet sem sikerült még megnyernie a kuruc seregnek. Még szerencse, hogy a rettegett portyák sikerei megóvták a kudarc hatalom tekintélyét, s ezzel Rákóczi vezetői presztízsét. '"Bercsényi Miklós, aki a nagy hadmozdulatokban sorra alul maradt, rajtaütéseivel próbálta megvigasztalni a fejedelmet. Kevéssel a balszerencsés pud- merici ütközet után lovassága élén beszáguldozta az egész bécsi medencét, sorra-rendre tönkreverte az útjába kerülő császáriakat, portyái rettegésben tartották Morvaország nagy részét, győztesen nyomult egészen a bécsi hidak- ig, rémületben tartva a császári udvart. Szilárdan birtokolta malackai táborát, pedig ez & Pozsony megyei mezőváros nyargalásnyi távolságra volt Bécstől. Rengeteg zsákmányát megosztotta a fejedelem parancsnoksága alatt lévő csapatokkal. Am a huszáros bravúrokkal nem lehetett megtörni a Habsburgok erejét. Jól tudta ezt Rákóczi. Gondjaiba, teendőibe mélyedve töltötte napjait Nyitrán. Ide hívta Bercsényit a malackai táborból, hogy tanácskozzék vele az összehívanló osszággyűies ügyében. Önfejű nagyurak A történelmi folytonosság szerint Rákos mezeje kínálkozott legalkalmasabbnak a kuruc országgyűlés megtartására. Épp a folytonosság politikai hordereje miatt a császáriak gyorsán megszállták Rákost, hogy legalább a történelmi helyszín nyújtotta jelképes tekintélytől fosszák meg a nemzeti önállóság képviselőit Bercsényi Miklós osztatlan befolyásnak örvendett a Felvidéken, ezért ő Lévára kívánta összehívatni a rendeket. Sok megye küldöttei már a felvidéki városban gyülekeztek. Rákóczi mégis Szécsény mellett döntött: Nógrád megyében, éltek leg- odaadóbb köznemes hívei, ehhez az erőhöz kötődött nélkülözhetetlen bizalmasa, egyik legönzetlenebb politikai támasza, Ráday Pál. Persze, a kedvező földrajzi fekvés is Szécsény mellett szólt. De azzal, hogy Léva ellenében a nógrádi mezővárost részesítette előnyben a fejedelem, Bercsényivel szembeni külön véleményét is jelezni kívánta. Bethlen Gábor óriási sátrát állították fel Rákóczi számára a szécsényi nagyréten, az úgynevezett Borjúpáston. A tizenkét árbócos palotasátrat félkörívben vette körül huszonöt vármegye táborhelye. Több ezer küldött gyűlt ösz- sze, de azért számos vidékről hiányoztak, így a Parti- uirnból, az Alföld egyes részeiről és az egész Dunántúlról. Német és latin helyett magyarul folytak a tanácskozások. Rákóczi 1705. szeptember 12-én nyitotta meg az országgyűlést, majd letett minden hatalmat, magánemberként kívánt a tárgyalások részesé lenni, hogy a vallott szabadság szerint tárgyalhassanak, dönthessenek az ország dolgaiban a nemzet képviselői. Hivatalos szerepének ilyen önkéntés feladása egyáltalán nem jelentette azt, hogy passzivitásra szorítkozott az országgyűlésen. Változatlan energiával tett elegeit napi vezetői kötelességeinek, s a főnemesi rang jogán hallatta véleményét a vitákban. Hallatta, de nem juttatta érvényre. Csak annyit fogadtak el álláspontjából, amenyAs utolsó parasztíró ?” Faluról szóló könyveket várunk pon házasodtak. Fiaikat és lányaikat is erre tudták szorítani. Csakne^n teljesen kiveszett ez az emberinek alig nevezhető szemlélet, azt hihetnénk. A film azonban azt is bemutatja: az unokák szemlélete alig jobb ennél. Berendezett, palota nagyságú lakással, kocsival várják a diplomás férjet. Jómód a diplomához — nem tollhegyre alkalmas téma ez is? Aki a falut járja, annak előbb-utóbb feltűnik, hogy nagyon sok helyütt a legidősebb generáció a háztól külön, az úgynevezett »nyári konyhában« él. Vajon mikor, s miért »száműzték« őket. Egyáltalán: miféle önfeláldozás ez? írt már valaki erről a nem éppen elő humanizmusra valló témából nem regényt, csak novellácskányi terjedelmű művet is?! »Utolsó parasztírót« emlegetünk. Noha az évszázadok alatt beidegződött rossz szokásokat, még inkább: gondolkodásmódot átalakítanunk — kimondom: szocialistává tennünk — nagy feladat, íróilag ábrázolni való kötelesség. Miként az ember és munka viszonya, a kisüzemből nagyüzemi gazdasággá fejlődés hétköznapi heroizmusa szintén regénybe méltó. Maga a nagyüzemi gazdálkodás, több fejlődési szakaszával, megörökítésre vár majd. S az is: a nem központi települések, vagyis a kis falvak milyen jövőbe tekinthetnek? Hiszen nem egy példa van rá, hogy feszültség alakult ki a körzetközpont és a — bizonyos értelemben — »alárendeltségi« viszonyban levő települések között. Elég csak az értelmiségi réteg »kivonódásá- ra« célozni itt. Ki írja majd meg mindezt? Az eszpresszóban alkotók biztosan nem. A vidéken alkotók száma — ami'a prózát illeti — elkeserítően kicsiny. Ha szűkebb országrészünket vesz- szük, a Dunántúlt, azt kell mondanunk: a számon tartottakat egyetlen kézen meg lehetne számolni. Lehet, hogy a kiadók jóvoltából? Elparenlálni nem kell tehát azokat, akik a paraszti lét változásairól, a faluról írnak, haneim felelősséggel szorgalmazni őket új, összetetten ábrázoló, solohovi mélységű írásokra! Leskó László Játékok a parkerdőben A helyben kitermelt faanyagból ügyes ácsmesterek tervezik és készítik a pilisi parkerdő visegrádi feldolgozó telepén a parkok, óvodai kertek fadíszeit és ötletes játékait. Az igazi Arisztophanész MINDEN HÉT mérföldikő a I jobban, mint az, hogy a kiváló világ drámairodalmának be- kritikus, Péterfy Jenő is azt mutatásában, amióta a rádió I állapította meg 1899-ben irt elindította a Világszínház so- ‘ rózatot. Legutóbb ArisztophaBelémgzúrt valami napokban. Egy mondat, megjelenés előtt álló könyvekről szóló híradásban — recenzió igényével írta a szerzője — olvastam a mondatot. A cikkíró »utolsó parasztírónak« nevezi ördögh Szilvesztert, A csikó című könyv íróját. Jó kötet volt — mondja —, de ahogy az ítélkezés szólt megjelenésekor: a következő könyv lesz az író igazi próbája. Az nem zavar — legfeljebb glosszát érdemelne —, hogy a cikkíró elfelejti; volt A csikó című könyvről egy másik »ítélkezés« is: az író, Ördögh Szilveszter József Attilsy-díjat kapott érte, példa nélkül fiatalon. Ami neon múlik el belőlem, az az »utolsó parasztíró« kitétel, s itt: »bélyeg«. Valamiféle »Káin-bélyeg«. Valóban nem lenne szüksége a magyar irodalomnak új Veres Péterekre, Erdei Ferencekre, vagy éppen Ördögh Szilveszterekre? Mert ezt sejteti a gyors elparentálás. S különösképp megerősíti ezt az említett írás, amikor lelkendezve köszönti a fiatal író új könyvét, amely nem paraszti témakörű. Ugyanis a világirodalom, s benne a magyar irodalom — ki tudja hányadik? — Krisztus-regényét írta meg Ördögh Szilveszter, bizonyára ugyanolyan magas színvonalon, mint falusi tárgyú novelláit, kisregényeit. De: csakugyan nem érdemel már figyelmet a falu, s az átmeneti időszakát élő parasztság? Ha az »átmenet« szót leírom, már érzékeltetem: igenis rögzíteni érdemes ezt az állapotot is! Hiszen nem konfliktusmentes az a folyamat, amelyben a paraszt, a földműves szó átlényegül a mezőgazdasági munkás fogalmává. »Vajúdó parasztvilág« ez — hogy Duba Gyula találó kifejezését alkalmazzam. Olykor tragédiák sejlenek fel a folyamat mögött. Falusi, félparaszti mesterségek szűnnek meg. Lassan kiszorul a bognármunka — eltűnnek a parasztszekerek — a termelőszövetkezeti műhelyekből. A földműves egyszerre gépen találja magát. Vajon ez az életmódot is alakító tényező nem ábrázolásra méltó? A televízió valamelyik este megismételt egy díjnyertes kisfilmét. Ez a riportfilm azt érte tetten: a múlt — új köpönyegben — itt van még a kertek alatt. A nagyanyák és nagyapák föld a földhöz alanyiról meg tudta győzni a rendeket. Hivatalából következően ő volt a legtájékozot- tabb vezető, ezért mindenkinél tisztábban látta az országgyűlésre háruló teendőket. Hű támogatójával, Ráday Pállal összhangban elsősorban a háború folytatását, a nemzeti összefogás megerősítését, a nemzeti királyság ügyét, a hadviselési fegyelem megszilárdítását, a vallási ellentétek kiegyenlítését, a jobbágyság iránti igazságosabb viselkedést tartotta a legfontosabbnak. Mindez együtt a szabadságharc nagyobb hatékonyságát, a függetlenség biztosabb kivívását célozta, mégpedig a kedvezőtlenre fordult külpolitikai viszonyok között. Ráday kevéssel az ország- gyűlés megnyitása előtt érkezett haza a svéd király ismételten' nemleges válaszával. Nyugaton rosszul állt a franciák szénája. A törökkel való szövetségek sorozatos kudarcai miatt a tovább hanyatló ozmán birodalomra végképp nem lehetett számítani. Kuruc-Magyarország tehát csakis önmaga erőire támaszkodhatott a hatalmas Ausztriával szemben. Bármilyen aránytalannak látszottak az erőviszonyok a nemzeti ügy hátrányára, Rákóczi reális számvetésre alapozta a győzelembe vetett hitét. Csak arról feledkezett meg, hogy kevés a hozzá hasonló nemes gondolkodású, az egyéni érdekek fölé emelkedő, a haza ügyét mindenek elé helyező harcostárs a fóranguak soraiban, (Folytatjuk) nész komédiájának rádióváltozatát hallgathattuk meg Bozó László rendezésében Devecseri Gábor kitűnő fordításában. Egész biztos, hogy nem véletlenül indították a komédiák sorát a Lüszisztratéval. A, sors nem volt. eléggé kegyes e műhöz hazánkban, mindössze két fontosabb hazai előadását tartja számon a színháztörténet,. s ezek sem a legkiválóbbak: 1933-ban a Belvárosi Színház tűzte műsorra Ernőd Tamás nem nagyon szerencsés átdolgozásában, 1959-ben pedig a Magyar Néphadsereg Színháza mutatta be, egy kicsit a zenés vígjátékok szelleméihez igazítva. Régi művek eredetiben — ez szinte általános ma, gondoljunk csalk Muszorgszkij Borisz Godunovjára, A »komédia atyjának« alkotása is megérdemli az ilyen színpadra vitelt, hiszen a mához is szól. nemcsak aziárt, mert a háború ellen küzd benne, hanem azért is, mert a nők közéleti szerepe mellett is kiáll. A komédia arról szól, hogy Lüszisztiraté és társai szerelmi sztrájkkal kényszerítik a férfiakat a békekötésre. Mindez a dolgok nevén nevezésével témája a párbeszédeknek, s a közszellem sokáig »szégyellte« emiatt a darabot. Mi som jellemzőbb Arisztophanész-tanulmányában, hogy e komédia »ma szinte elviselhetetlen érzéki dévajkodású«. Mesterházi Márton azzal a szándékkal alkalmazta rádióra az eredeti Lüszdsztratét, hogy a mai néző már érett a befogadására. Apró megszorításként ezért azt is jelezték, hogy ez a világszínházi bemutató a 18 éven felülieknek szól. A komédia rádióváltozata elsősorban azért volt olyan hatású, mert kiválóan választották meg a színészeket. É.s arra is gondoltak, hogy a különféle hanghatásokkal, a zenével (Kocsár Miklós szerezte) pótolják. amivel több minden komédia, ha az ember a színpadon látja. Te,l.i,es élménvt nyújtott a rádióelőadás így. A komikus színészek erősen ka- rakírozó ruhái, mozgása nélkül is ki éreztük a dionüszoszi ünnepségek egykori hangulatát. A színészek közül elsősorban a Lüszisztratét alakító Ruttkaí Évát, a Kinésziászt megformáló Avar Istvánt, és a két karvezetőt: Gobbi Hildát meg Major Tamást emelném ki. A VILÄGSZlNHAZ ezzel megkezdte, s a héten Az alk- harnaábeliekfcel, a jövő héten pedig A nők ünnepével folytatja Arisztophanész bemutatását. Érdeme« meghallgatni ezeket is. L, G, t
