Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-23 / 121. szám
Az első repülés — oktatóval. így látja a tájat a pilóta. Leszállni készülő gépmadár. (Gyertya« László képriportja) A kudarcok ellen Sorozáson A jövő pilótái A repülőidény március 24-én kezdődött Kaposváron, az MHSZ Noszlopy Gáspár vitorlázórepülő-klubjában. Szarka Antal vezetésével mintegy hatvan fiatal dolgozik itt. Eredményük figyelemre méltó: az országos értékelés alapján a klub a harmadik helyen végzett. A karcsú gépek — ha az idő engedi — mindennap felszállnak. A fiatalokat három oktató vezeti be a repülés tudományába. S ha sikeresen megoldják az előirt feladatokat. 64 órás elméleti képzés és a kötelező — oktatóval együtt végrehajtott — 42 órás repülés után önálló vitorlázó pilóták lesznek. Rajtra készen a vitorlázó-repülőgépek. Fél évvel az alkoholellenes társadalmi bizottság újjáalakulása után A legigazabb ügyet is óv“ ja meg a sors a túlfűtött kampányoktól, az irányvonalat« szajkózó fon- toskodóktól, az agyonszerve- zéstől. A szüntelen nyüzsgés a rendszeres jelentésgyártás szintjére süllyeszti az eredeti becsületes 'Szándékot, s az egészből egy újra fölismert igazság marad, amely szerint a pokol tornácára vezető út is jóindulatai van kikövezve. Néhány hónapja attól tartottam, hasonló veszély fenyegeti a megyei alkoholellenes társadalmi bizottság jövőjét is. Egyre-másra érkeztek a vállalatok, intézmények, szervek levelei, melyekben föl tétlen támogatásukról biztosították a bizottságot. S leírták, mekkora veszélyt jelent az alkoholizmus; bőven, indulaísza- vakkal tarkítottan, szomorúan, de a holnapot már fölemelőnek ábrázolva. Mindezt a bizottság tudomására kívánták hozni — nyilvánvalóan azért, mert úgy vélték, annak fogalma sincs a helyzetről- Hogy a főorvosok, a vöröskeresztes es tanácsi vezetők, a rendőrök, az ügyészek, a bírók, a vendéglátóipari szakemberek még az alapok megismerésénél tartanak. Divat lett akkoriban az alkoholellenes munkáról beszélni, biztató eredményeire azok is úton-útfélén hivatkoztak, akiknek a szeszárusítás korlátozásához, az üdítő italok választékának bővítéséhez, az okos fölvilágosító előadások megtartásához az égvilágon semmi közük sem volt. »A siker mindnyájunké« — hangoztatták, s még elismerést is szerettek volna besöpörni ezért. Zavart csönd támadt, amikor bejelentették, a megyei alkoholellenes társadalmi bizottság életre hívja négy munkacsoportját: lesz egészségügyi és szociális, gyermekes ifjúságvédelmi, jogi, valamint vendéglátó és kereskedelmi csoport. Elnevezésük a feladatkörüket jelöli, meg azt is, hogy pontosan el kell sorolni, melyik szerv milyen feladatot mennyi határidőre vállal. Ahogyan kezdett meg- nighatóvá válni a munka, úgy csappant az ügy »barátainak« száma. Nehogy azt gondolja valaki, hogy a társadalmi bizottság vezetőit emiatt aggodalom töltötte el. A mindenkor mindenért lelkese- iők felszínes buzgalma akadályozta volna a feladatterv elkészítését és végrehajtását- Valamelyik munkacsoport mág komolyan vette volna egyik-másik tagjának lángoló szavait... M aradtak tehát azok, akik ■ * az alkoholellenes küzdelmet becsületbeli kötelességüknek tekintették, s maradtak, akiknek hivatalból kellett az üléseken részt venki. (Ez korántsem azt jelenti, hagy az utóbbiak kényszerből fogadták el a meghívást.) A munkacsoportok elkészítették a tervüket: igényesen, pontosan. Elhatározták, hogy a me- ve mindhárom városában külön bizottságokat is létre hoznak; a fölmérések szerint sok támogatóra találhatnak. A megyei társadalmi bizottság nyolc sűrűn gépelt oldalon foglalta össze a tennivalókat, szám szerint harminc- nyolcat- Hogy miért írom ezt le ilyen részletesen? Ezeknek a részleteknek a végrehajtása lenne most a feladat. És a sikerhez kevés a megyei alkoholellenes társadalmi bizottság — túlnyomórészt tenni- akarástól vezérelt tagokból álló — gárdája. Hova tűntek a bizottságnak szóló levelek? Hol az a bizonyos egyetértés, amelyet előszeretettel hangoztattak, amikor még nem kellett »-tartani tőle«, hogy ez a feladatvállalással azonos? De ne legyünk egyoldalúak: mintha maguk a munkacsoportok is »leengedtek« volna egy kicsit. Kedvüket szegte volna, hogy azonnal nem születnek világra szóló eredmények? Keserűek tennének, mert nem mindenkitől kapták meg az ígért segítséget? A lelkiismeretet egyetlen írásba foglalt feladat kipipá- lásával sem lehet megnyugtatni. Változatlanul családok züllenek szét az alkohol miatt, részegen gyilkolnak, karamboloznak, s áldoznak föl mindent — néhány korty italért. Megnyugvásról még akkor sem beszélhetnénk, ha kevesebb ilyen eset fordulna elő. mint korábban. Hát hogyan lehetnénk elégedettek most. amikor az Ittasság irányította fekete Erafikorf még magasabbra kúszik? Legyen bátrabb minden vendéglátó vállalat, és végre ébredjenek föl a falusi kocsmákért felelősek is, és ismerjék föl, hogy nemcsak a bevételért kell felelniük. (A korlátozások egyébként sem okvetlenül járnak együtt a kassza elszegényedésével, ez az utóbbi hónapokban jóné- hány kaposvári presszóban bebizonyosodott. (Nem akarom újra kezdeni az unalomig fújt nótát, mely szerlat a kulturált vendéglátás nem a vendégek leitatásával azonos. Meg a hangulatteremtés sem. De hát csönd van, főleg az áfész-ek hallgatnak. A napokban egy szocia- lista brigádnál jártam, hat éve vannak együtt, a legjobbak között emlegetik őket. Azaz: emlegették, mert tavaly novemberben a brigád egyik tagja ittasan üzemi balesetet okozott. Régóta kapatosán járt be; eleinte szóltak neki, később csak legyintettek, »úgyis hiába«- Elfogadták ilyennek, s ezzel közösségük jövőjét is eldöntötték. Nemcsak azért, mert előbb- utóbb kiesik egy tag, hanem mert beismerték a gyöngesé- güket, A héten volt a második botrány: egy másik brigádtagot lopáson értek. Nem nagy érték, de fájdalmas az ügy. Dehogyis akarok én párhuzamot erőszakolni. hogy egy közösségben kezdődik az ivással, folytatódik a lopással, meg ki tudja mi mással. De nem hagy nyugton a gondolat: ha olyan erős ez a közösség, mint korábban volt, vajon megesik-e ez? A kampány 06torozásával kezdtem, azt hiszem, s most, a cikk végére értem — a lényeghez. A megyei alkoholellenes társadalmi bizottság sokat tehet — tesz is —, de a lehetőségei korlátozottak. Minden erőfeszítése semmivé foszlik, ha a rossz útra téved- teket körülvevő közösségek belenyugodnak az első kudarcokba. Pintér Dezső — S ha éppen a katonaságnál ér a főiskolai felvételi értesítés? — Érdeklődő fiatalok csoportja veszi körül Hermann László őrnagyot, a sorozó bizottság elnökét. Korban éppen hasonlóak — más. fényleges katonai szolgálat előtt álló fiatalokhoz. Egyben azonban különböznek: valamennyien most fejezik be a középiskolát — vagy nemrég érettségiztek —-, s egyetemi, főiskolai tanulmányokat kívánnak folytatni. Érthető, hogy kérdéseik is elsősorban a tanulással kapcsolatosak. Nem arról van szó. hogy helytelenül értelmeznék állampolgári kötelezettségeiket és szívesebben »mellőznék« a katonai szolgálatot. A néhányukkal folytatott beszélgetés erről győzött meg. No meg arról, hogy többségük tudatosan, határozottan kiválasztott életpályán halad. A kaposvári Filotás Ikreknek — Andrásnak és Gézának — nemcsak az öltözékük hasonló, hanem a jövőről alkotott elképzeléseik is. Most végzik a gépipari szakközép- iskolát, s Miskolcra szeretnének menni az egyetemre. Általános gépészmérnöknek készülnek. — Most lesz az írásbeli. Kapunk-e lehetőséget a szóbelin való részvételre, vagy arra, hogy a hadseregben kamatoztathassuk műszaki ismereteinket? Drankoi'ics József, a Táncsics Mihály Gimnázium tanulója nyugodtabban várja az érettségit, meg az egyetemi értesítőt is: — Az országos tanulmányi versenyen nyolcadik lettem, s így nem kell írásbeli és szóbeli felvételi vizsgát tennem. Ám ismerőseim azt .mondták: egy év alatt is nagyon sokat felejt az ember, kiesik a tanulásból, s nehezen tudja pótolni korábbi ismereteit. Van-e lehetőség arra, hogy a szabad időmben tanuljak, matematikával, kémiával foglalkozzam, hogy kellően felkészülve mehessek majd az egyetemre? Ez a gond foglalkoztatta a tahi Dusza Lászlót, a Rud- nay gimnázium végzős tanulóját is. — Ml történik akkor, ha az egyetem arról értesít, hogy most nem nyertem fölvételt? Van-e lehetőség a tényleges katonaidő telejes letöltésére s arra, hogy esetleg újból jelentkezzem a főiskolára, vagy egyetemre? — kérdezte a boronkai Frankó László. Ö most fejezi be a mezőgazdasági szakközépiskolát Keszthelyen, s ott szeretne továbbtanulni az egyetemen. Olyan kérdések, gondok ezek, amelyek joggal foglalkoztatják a fiatalokat. S nagyon jó volt, hogy ezeket elmondták; nem önmagukban vívódtak azon, hogy mi lesz a bevonulás után. Most valamennyien kielégítő választ kaptak. A felvételin való megjelenést biztosítják, s azt is, hogy pihenten kezdhessék meg a katonai szolgálat után — az egyetemi, főiskolai tanulmányokat. Van és lesz is mód arra, hogy az elutasított fiatal még a hadseregben újból jelentkezhessen egyetemre, főiskolára. A laktanyáinkban jól felszerelt könyvtárak vannak, több ezer kötetes könyvállománnyal, s szakképzett könyvtárvezető áll a katonák rendelkezésére. S itt nemcsak a szépirodalmat, hanem a tanulmányaik megkezdéséhez, folytatásához szükséges szak- irodalmat is biztosítják. Időt is adnak az olvasáshoz, a tanuláshoz. Ma szeretik, becsülik és segítik azt a fiatalt, aki példás, fegyelmezett szolgálat mellett hasznosan tölti idejét a hadseregben, — és készül arra, hogy társadalmunk jól képzett, hasznos polgára lehessen. Szalai László GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS Rákóczi csalódása elsősorban XIV. Lajosnak szólt. Fájlalta, hogy a nagy uralkodó ennyire lekicsinyli a szövetséget, amelyből pedig nagy hasznot húzhatott volna a francia érdek. Katonaság, pénz, fegyver kellett volna, de komoly segítség helyett csak két hadmérnököt — akik egyébként sok fontos szolgálatot tettek Rákóczinak — hozott magával Des Alleurs. A követ jötte így alig volt több üres formaságnál. Május 5-én meghalt I. Lipót, és Bécs szerint automatikusan magyar király lett az elhunyt uralkodó József nevű fia, akit kilencéves korában, az 1687. évi országgyűlés alkalmával koronáztak meg. De a kurucok soha nem ismerték el ezt az országgyűlést. Tagadták a függetlenséget durván sértő határozatait, tagadták az ekkor hozott törvényt, mely örök uralkodóháznak ismerte rl a Habsburgokat. Sok indok gyűlt már össze, amely sürgette a kuruc országgyűlés összehívását. Most váratlanul közbejött egy állam- és közjogi kérdés. Rákóczi haladéktalanul hozzálátott az ország- gyűlés előkészítéséhez. Az államügyek intézése mellett napjai nagy részét a táborban töltötte. Serege Eger alatt, a makiári kapun kívül táborozott, személyesen ügyelt a kiképzés menetére, a fegyelem, az új szabályzatok begyakorlására. Akár gyalogosan, akár lóháton intézte dolgát, egy fejjel kimagasodott környezetéből. Elmondhatjuk, nemcsak fizikailag volt ez érvényes. Sajnos, vezető társai nem igyekeztek felnőni képességeihez. Még sajnosabb, ő pedig nem mutatott velük szemben akkora erélyt, mint amekkorára feljogosította volna képességei szerinti elhivatottsága éppúgy, mint mélyen átérzett és vállalt felelőssége. Nagyszabású stratégiai biztosítékkal akarta alátámasztani a Rákos mezejére tervezett országgyűlést. Rengetek fáradsággal dolgozott tél óta az újabb dunántúli hadjárat tervén. Bottyán János már javában munkálkodott Solt táján a hídfő létesítésén. Az volt Rákóczi elképzelése, ha felszabadítják a Dunántúlt, sort kerít Erdélyben a tavaly nyár óta esedékes fejedelmi beiktatására. S Rákoson tarthatják meg az országgyűlést. Külföldre is figyelve, nyomon követte Ausztria és Svédország szélesedő elhidegülését, ezért Ráday Pált újra elküldte XII. Károlyhoz, hogy tájékozódjon a szövetség lehetőségerői. Gondolva a hátország gazdasági hatékonyságával, számos intézkedése mellett Egerbe hívta a legjelentősebb kereskedőket, megbeszélte velük a kivitel es a behozatal ésszerű módozatait, különös tekintettel a hadsereg fegyver-, puska- és posztószükségleteire. Ekkor, június elején már hetvenezer főből állt a kuruc haderő. Az összes lehetséges feladat elvégzése után a Közvetlen parancsnoksága alatt lévő tizenötezer katonával június 20-án elindult Egerből a dunántúli hadjárat támogatására. Gyuláról magához rendeli seregestül Károlyi Sándort, de a gróf nem akar engedelmeskedni. Még Debrecent is felbiztatja, hogy ragaszkodjon az ő tiszántúli tartózkodásához. Csak a fejedelem újabb erélyes parancsára vonul Szeged felé, mivel időközben a császáriak fenyegetésének nézett elébe a Tisza- parti város. Bercsényi rossz hadvezér volt, de bátor katona, s igen intelligens politikus. Hírszerző hálózatának nagy hasznát vette a szabadságharc. Most is ő látta el megbízható adatokkal a fejedelmet a császáriak dolgairól. Heister helyett Glöckelsperg ezredes lett az ellenséges csapatok magyar- országi főparancsnoka. Seregével Budára érkezett, onnan nyomult tovább a Duna vonalán, majd keletre fordulva Erdélybe akart betörni, hogy fölmentse Nagyszebeni. Ezzel egyidőben Herbeville, az öreg tábornagy osztrák fővezér a Csallóközben lapult, innen készült megkísérelni Lipótvár fölmentesét. (Folytatjuk.)
