Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-22 / 120. szám
A népgazdaság fejlesztésének feladatai Miniszterelnöki beszámoló az NSZEP kongresszusán Plnczési Pál és Marton László, az MTI tudósítói jelentik: A Német Szocialista Egységpárt IX. kongresszusa tegnap délelőtt folytatta munkáját, Az ülésen, amelyen Algred Neumann, a NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja elnökölt, Horst Sinder- inann, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, az NDK miniszterelnöke tartott előadói beszédet az NSZEP IX. kongresszusának az NDK népgazdaságának fejlesztésére és az 1976—80-as évekre érvényes ötéves tervre vonatkozó irányelveiről. A miniszterenök hangsúlyozta, hogy a VIII. és a IX. pártkongresszus között lévő időszak az NDK fejlődésének legeredményesebb szakasza, s ez szilárd alap ahhoz, hogy a jövőre még igényesebb cél- lokat tűzzenek ki, mint ahogyan az az NSZEP Központi Bizottsága által országos vitára bocsátott irányelvekben meg is történt. ) Az 1971—75-ös népgazdasági fejlődésről szólva, Sin- dermann kiemelte annak a jelentőségét, hogy ebben az időszakban az NDK-ban államosították a volt félállami üzemeket, továbbá számos maígáinüzemet és az iparszereién tevékenykedő kisipari termelőszövetkezeteket, s ezzel a nemzeti jövedelem termelésében a szocialista üzemek aránya az 1970. évi 85,5 százalékról 1975-re csaknem 90 százalékra emelkedett. A nemzeti jövedelem öt év alatt 32,7 milliárd márkával emelkedett, az ipari árutermelés 137 százalékra nőtt, ez 6,5 százalékos évi növekedésnek felel meg. A mezőgazdaság 11 százalékkal több terméket adott a népnek, mint öit évivel korábban. Az áruforgalom 128 százalékra növekedett. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott külkereskedelem 83 százalékkal nagyobb, mint 1970-ben. \ A lakosságnak 609 000 új, illetve modernizált lakást adtak át. A lakosság tiszta pénzbevétele 126,6 százalékra emelkedett. A lakosság reáljövedelme 1975-ben 1970-hez képest 131 százalékra nőtt. 381 000 volt a végzett egyetemi, főiskolai és szakiskolai hallgatók száma. A szónok ezután nyomatékosan hangsúlyozta, hogy 197S és 1980 között a fő feladat változatlan marad, sőt magasabb színvonalra emelkedik. A francia baloldal csúcstalálkozója A három pártküldöttség közös nyilatkozatot fogadott el Georges Marehais, az FKP i fordulóba. Ez pedig egyértelA nemzeti jövedelem 1980- ig 127—130 százalékra no, s eléri a 182—185 milliárd márkát. Az árutermelés növekedési aránya: 34—36 százalék, a munka termelékenysége pedig 30—32 százalék. A népgazdaságba öt év alatt 240— 243 milliárd márkát ruháznak be, azaz 60 milliárd márkával többet, mint 1971 és 1975 között. A szocialista országokkal folytatandó külkereskedelem 1980-ban másfél- szerese lesz az 1975. évinek. A miniszterelnök ezután részletesen foglalkozott a termelés még hatékonyabbá 'tételének problémájával, s külön aláhúzta, hogy elsőrendű feladat a KGST-országokkal való, még fokozottabb együttműködés. Ez az NDK elsőrendű nemzeti érdeke, hiszen a nyersanyagokban szegény Német Demokratikus Köztársaság importigényeinek legnagyobb részét a testvéri szocialista országokból biztosítja. Elsősorban a Szovjetunióból behozott nyersanyagok nélkülözhetetlenek az NDK számára. Az árucsere az NDK és a KGST-országok között 1980-ig 50 százalékkal növekszik. Az NDK természetesen szívesen kereskedik az európai és az i Európán kívüli fejlett kapitalista országokkal, de természetesen csakis az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elvének megtartásával. Sindermann a vezetés, a tervezés és az anyagi érdekeltség további javítása problémáinak taglalásával fejezte be referátumát: főtitkára, Francois Mitterrand, a Szocialista Párt első .titkára és Robert Fabre, a Baloldali Radikálisok Mozgalmának elnöke — pártjaik küldöttségei élén — tegnap megbeszélést folytattak a Szocialista Párt székházában. Tavaly június óta ez volt a francia baloldal vezetőinek első csúcstalálko- zó ja. A találkozóról kiadott közlemény szerint három párt küldöttsége ismét leszögezte ragaszkodását a közös programhoz, melynek alapvető iránya és céljai ma időszerűbbek mint valaha. A három pártküldöttség közös nyilatkozatot fogadott el, amely elítéli a kormánynak a választási eljárás módosítására irányuló javaslatát, s hangsúlyozza annak antidemokratikus jellegét. A kormány ugyanis olyan törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé, melynek értelmében az összes szavazatok húsz százalékának megszerzése lenne szükséges ahhoz, hogy egy jelölt, vagy lista tovább jusson a választások első fordulójából a második mű a választók egy jelentős részének automatikus kizárásával — hangsúlyozza a közlemény. A három párt vezetői újságírók előtt nyilatkozva hangsúlyozták, hogy a találkozó szívélyes, baráti légkörben folyt le. (MTI) Ciszjordánia Feloldották a kijárási fisaimat Az izraeli hatóságok tegnap előbb Nabluszban, a megszállt Ciszjordánia fővárosában, a több hete tartó zavargások központjában, majd a Jeruzsálemtől északra fekvő Ramallahban és El- birában is feloldották a több nappal ezelőtt életbe léptetett kijárási tilalmat. Nabluszban egy héttel ezelőtt hirdették ki a kijárási tilalmat, azután, hogy a városi fiatalok egyik tüntető felvonulásán egy izraeli katona golyója kioltotta egy tizenhét éves diáklány életét. Ford sajtóértekezlete Ford elnök tegnap tenesse-i újságírók számára tartott sajtóértekezletén kijelentette: »Továbbra is az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti feszültségek csökkentésére« törekszik, még akkor is, ha Amerikában egyesek »a _ hidegháborúhoz szeretnének visszatérni«. Ford kizárta annak lehető ságét, hogy az elnökválasztásokon Reagannel, mint a.lel- nök-jeiölttel induljon együtt. (MTI) fi szovjet kormány nyilatkozata az enyhülésről A szovjet kormány tegnap nyilatkozatot tett közzé. A nyilatkozat hangsúlyozza: »Fel kell figyelni arra, hogy az NSZK bizonyos körei, amelyek mindeddig a „hidegháború” dogmái szerint élnek és változatlanul hadilábon állnak a valósággal, megpróbálják tönkre tenni mindazt a jót, ami az utóbbi időben a szovjet—nyugatnémet kapcsolatokban történt, oly módon, hogy arcátlanul eltorzítják a Szovjetunió külpolitikáját, különféle valótlanságokat terjesztenek céljairól és szándékairól. Ezzel kapcsolatban szükségesnek látszik rámutatni a Szovjetunióra és politikájára vonatkozó állítások abszurd voltára, ismét megvilágítani a nemzetközi ügyekben, köztük a Német Szövetségi Köztársasággal fenntartott kapcsolatokban érvényesülő elvi irányvonalát. A Szovjetunió szándéka az, hogy türelmesen és következetesen keresse a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés és kölcsönösen előnyös együttműködés fejlődésének útjait, tárgyalóasztalnál rendezve a vitás kérdéseket. A Szovjetunió ezen az alapon alakította eddig és alakítja a jövőben is a Német Szövetségi Köztársasághoz fűződő kapcsolatokat is. lémáinak szemléletéről folytatott vitát összekapcsolják a mai nemzetközi fejlődés kardinális kérdéseivel. A vélemények vízválasztója itt nem mindig és nem mindenben egyezik meg a politikai pártok közötti választóvonalakkal. Az NSZK egyes, politikai személyiségei, akiktőridegen a dolgok józan szemlélete, azt szeretnék bebizonyítani, hogy a NATO-országok erélytelenek a Szovjetunióval kapcsolatos ügyekben, s hogy ennek következtében az enyhülés állítólag csupán a szocialista államoknak hasznos. E célból szántszándékkal leki- csinylik a Kelet és a Nyugat közötti gyakorlati együttműködés elért eredményeit, a meglévő nehézségeket pedig leküzdhetetlenexnek állítják be. Világos, hogy milyen cél vezérli a nemzetközi helyzet normalizálódásának nyugatnémet ellenfeleit, akik egynú- ron pendülnek az Egyesült Államok és a más kapitalista országokban élő hasonló gon- dolkodásúakkal: meghiúsítani az enyhülést, és ha sikerül, ellenkező irányba fordítani a fejlődést. Egyáltalán nem véletlen, hogy a Szovjetunió szándékait es jóakaratát, a népek közötti kölcsönös megértés ügye iránti odaadá. , . sát elsősorban azok próbálják ; kétségbe vonni, akik még ződés alapján — mint ismeretes — lényeges fordulat állt be a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolataiban. E kapcsolatok rendes kerékvágásba kerültek, az egyetlen lehetséges alapon, a meglévő európai határok le ■ r< mbolásának szándékáról való lemondás alapján. Nyilvánvaló, hogy e fejlődés hasznos mind a két félnek, mind pedig egész Európának. Egyik nagy politikai párt sem vonja ezért elvileg kétségbe annak szükségességét, hogy aNSZK-nak normális kapcsolatot kell fenntartania keleti szomszédaival. Bizonyos körök nem hagynak fel arra irányuló kísérleteikkel, hogy az NSZK »keleti politikájának« értelméről és céljairól, az enyhülés probnem mondtak le revansista nézeteikről. Az NSZK-ban éppen azok, akik mindenkinél nagyobb mértékben híresztelik a szocialista országok más államok ügyeibe való állítólagos beavatkozását, naponta gyakorolják az NDK belügyeibe való beavatkozást, sőt, mi több, cinikusan azt állítják, hogy ily módon »nemzeti kötelességüket« teljesítik. Azt a vádat, hogy a Szovjetunió »védelmi szükségleteinek kereteit meghaladó« katonai előkészületeket folytat, a leggyakrabban azok a nyugatnémet személyiségek terjesztik, akik szoros kapcsolatban vannak fegyver- gyártással foglalkozó konszernekkel, és erősen kardoskodnak a katonai költségvetés növeléséért, a NATO-tömb militarista tevékenységének I aktivizálásáért és a nyugat- európai katonai integrációért. A Szovjetunió békesze- | rető állam és nem készül I senkinek megtámadására ! sem. Az SZKP és a szovjet j kormány alkotómunkára, a | többi népekkel és államokkal | való békére és barátságra I ösztönzi a szovjet embereket. I Az. ami a Szovjetunió saját | biztonságának védelmében és I a szövetségesei irányában vállalt katonai kötelezettségek I tekintetében tesz, a mai hely- ] zet miatt szükséges; amikor a másik fél fegyverkezési hajszát folytat, visszautasítja a leszerelési javaslatokat. A kölcsönösségnek és annak az elvnek alapján, hogy nem érheti károsodás egyik résztvevő ország biztonságát sem, a Szovjetunió e téren kész a legradikálisabb intézkedésekre. Ezzel kapcsolatos javaslatai jól ismertek és változatlanjai érvényben vannak. A tények elferdítése, az enyhülés ellenségeinek semmiféle egyéb mesterkedése nem képes keresztülhúzni a háború utáni évek tapasztalatait. E tapasztalatok pedig meggyőző módon bizonyítják, hogy a nemzetközi biztonság nem teremthető meg a politikai és katonai szembenállás feltételei között. Az enyhülés lényege elsősorban abban rejlik, hogy az államok közötti viták és konfliktusok esetében ki kell zárni az erő alkalmazását vagy az azzal való fenyegetőzést. Az enyhülés célja az új világháború fenyegetésének megfékezése, annak a lehetőségnek megteremtése, hogy a népek félelem nélkül tekinthessenek a jövőbe. legalap- orszá- be nem szigorú államok szuvere- tartása. Szovjet—kínai árucsere-forgalmi megállapodás Tegnap kormányküldöttség élén Pekingbe érkezett Ivan Tyimofejevics Grisin, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterhelyettese és még ugyanaznap aláírta Wsen Csie kínai külkereskedelmi miniszterhelyettessel az 1976. évre szóló szovjet—ikínai árucsere-forgalmi és fizetési megállapodást. Az aláírás előtt I. F. Qri sírit fogadta Li Csiang kínai külkereskedelmi miniszter. (MTI) Az irrikei Rákóczi Mg. Termelőszövetkezet — tipizálás miatt — eladásra kínál SZK—4-ES GABONAKOMBÁJNHOZ különböző alkatrészeket, 50 000 Ft értékben. (13290) Híresztelések Mao Ce-tungról A Kínai Külügyminisztérium tájékoztatási osztályának szóvivője pénteken „kifejezett képtelenségnek” nevezte a külföldi sajtóban az utóbbi időbeni Mao Ce-tungról terjesztett híreket. Nyugati lapok ugyanis olyan híreket terjesztettek, hogy .Mao elnök meghalt, vagy haldoklik. A nyugati hírügynökségek ezt azokra az értesülésekre alapozzák, amelyek szerint Mao elnök egészségi állapota az utóbbi napokban súlyossá vált. A kínai szóvivő ezekhez azonban a fenti kijelentésen kívül semmilyen kommentárt sem fűzött. , , Befejeződött a NATO miniszteri tanácsának ülésszaka Központban a kelet—nyugati kapcsolatok álltak Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Oslóban tegnap délben befejeződött a NATO miniszteri tanácsának kétnapos tavaszi ülésszaka. A kiadott közös közlemény szerint a miniszterek egyetértettek abban, hogy »fenn kell tartani az atlanti szolidaritást, és a szövetség katonai erejét, mert a kelet— nyugati kapcsolatok csak akkor javulhatnak tovább, ha ezen az alapon gondoskodnak a szövetséges országok biztonságáról«. A tanácskozás központjában a kelet—nyugati kapcsolatok kérdése állt. A közlemény a vitát összefoglalva azt mondja, hogy »vannak bíztató jelek, de ugyanakkor más jelenségek aggodalomra. adnak okot«. A NATO tagállamainak ugyan »folytatniuk kell a feszültség enyhítésére irányuló törekvéseket, de »meg kell őrizniök a szövetség összetartását és erejét«. A miniszterek szerint »az igazi és tartós enyhülés csak akkor lehetséges, ha valamennyi érdekeit ország mérsékletet tanúsít mind egymás közti kapcsolataiban, mind a világ más körzeteiben«. A tanácskozás ugyanakkor »kifejezésre juttatta a részvevők aggodalmát amiatt, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak fegyveres ereje a szárazföldön, a tengeren és a levegőben tovább növekszik«. Az európai biztonsági konferenciáról szólva a NATO- tanácskozás résztvevői azt hangoztatták, hogy »meg kell gyorsítani« a helsinki záróokmány előírásainak teljesítését — azonban a megszokott at- vább javították a város for- lanti logikával első helyen és .galmát, de ismételten amela legtöbbet az úgynevezett harmadik kosár intézkedéseiről beszélnek, csupán utálva a gazdasági együttműködés fejlesztésének lehetőségére. A fegyveres erők és a fegyverzet közép-európai csökkentéséről folytatott bécsi tárgyalásokról a NATO-tanácskozás meglehetősen egyoldalú képet Üst, meg sem említve a szó cialista országok idei javaslatait. Az Atlanti Szövetség a közlemény szerint ragaszkodik saját javaslataihoz, sőt megismétli, hogy a múlt év decemberében előterjesztett elképzeléseit is csak akkor hajlandó érvényesíteni, ha a szocialista országok elfogadják a. NATO alapvető követelését — mindenekelőtt az úgynevezett közös plafont, amely a szocialista országok többször kifejtett álláspontja szerint egyoldalú előnyökhöz juttatná a NATO tagjait. A kommüniké azt mondja, hogy »a közös plafon elvi elfogadása és az amerikai és szovjet szárazföldi erők csökkentése az első szakaszban lett kardoskodnak, hogy az NSZK-nak »joga van Nyugat- Berlin külföldi képviseletére« s egyes — meg nem nevezett — országok ezt »korlátozni akarják«. Nyugat-Berlinnél egyébként részletesebben foglalkoztak az angol, az amerikai, a francia és a nyugatné met külügyminiszter pénteki közös ebédjén. A Földközi-tenger térségéről szólva a közlemény igen óvatosan fogalmaz, azt hangoztatva, hogy »fenn kell tartani a téi'ségben az erők egyensúlyát«. Értesülések szerint az eredeti tervezetben emellett a »stbilitás« szó is szerepelt, ezt azonban olasz kérésre törölték, mivel közvetett utalást jelenthetett volna az olasz belső helyzetre. Mind Luns, mind pedig Kissinger amerikai külügyminiszter tagadta, hogy a NATO-tanács- kozás foglalkozott volna &/ olacz belpolitikai helyzetté;, az amerikai külügyminiszter azonban sajtókonferenciáján utalt az Egyesült Államok közismert állásfoglalásaira, kiKentese az eiso szanaszoan ; / . , - , , • olyan fontos és gyakorlati első ! ielentv5 hof. azo*h^ lépés lenne, amely a második 1 hozzaruznivaloja. Tagadták ’ azt is, hogy Kissinger es Luns között valamiféle incidens történt volna az olasz helyzettel kapcsolatban. Az olasz téma viszont sokat szerepelt a kétoldalú megbeszéléseken: szakaszban elvezetne a közös plafonhoz«. Luns NATO-főtit- kár sajtókonferenciáján azt mondotta, hogy a tagállamok »egységesen« elvetették a szocialista országok februári javaslatát. egyes NATO-vezetők ugyanis keresik annak módját, hogyan Hosszú fejezet foglalkozik a j akadályozzák meg közvetlen közös közleményben Nyugat- j — és igy esetleg a kezdemé- Berlinnel. Ebben elismerik nyezőkre visszaütő — beavat- ugyan, hogy a két német al- I kozás nélküli, a baloldal, a lám közötti szerződések to- J kommunisták előretörését. Az enyhülés egyik vetőbb felétele a más gok belügyeibe való avatkozás elvének megtartása, az egyes függetlenségének és látásának tiszteletben A Német Szövetségi Köztársaság a Szovjetunió fontos nemzetközi partnere. Az utóbbi éveket a szovjet—nyugatnémet együttműködés legkülönbözőbb területein (egyaránt jelentős előrelépések jellem- 1 zik, ugyanakkor nem szabad szemet hunyni a még meglévő nehézségek és megoldatlan problémák felett sem. A Szovjetunió számára elvi fontosságúak a két ország kapcsolataiban bekövetkezett változások. A nem kis erőfeszítéseknek köszönhetően az idegenkedés és a bizalmatlanság mindinkább átadja helyét a közös nyelv megtalálásának azokban a kérdésekben, amelyek közös érdekeket érintenek. Ebben a folyamatban óriási szerepük van a legfelső szintű személyes találkozóknak. A Szovjetunió és az NSZK kapcsolataiban a stabil politikai alap megléte hozzájárul a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok állandó fejlődéséhez. Magáért beszél az a tény, hoey öt év alatt ötszörösére emelkedett a két ország közötti árucsere-forgalom. Leonyid Brezsnyev. az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta: a tartós békének az összes európai népek természetes életformájává kell válnia. Ezért szállnak síkra az európaiak milliói. A Német Szövetségi Köztársaság népe i előtt, akárcsak bármely európai állam népe előtt, ma ugyanúgy, mint tegnap, az az alapvető kérdés áll: mire fogja irányítani energiáját, a mérleg melyik serpenyőjére gyakorol befolyást, a béke vagy a háború serpenyőjére. Az e kérdésre adandó választ nem kerülheti el egyetlen értelmes ember sem, még kevésbé egyetlen olyan személyiség sem, akinek köze van a külpolitika kialakításához. Az NSZK jövője és sorsa elválaszthatatlanul összefügg az európai ügyek alakulásával, mégpedig a békés fejlődéssel.« (MTI)