Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-21 / 119. szám
Kamarazenei találkozó kezdődött Kaposváron Muzsikáló zenetanárok Jön a nyár, utazunk A Loire völgyében Külsőségektől \ mentesen is fesztiválhangulat jellemzi a zeneiskolai tanárok IV. kaposvári kamarazenekari találkozójának kezdetét; tegnap .délután á zeneiskolában Kovács Ferenc, a városi tanács elnöke nyitotta meg a háromnapos rendezvényt. Nyolcéves hagyomány Kaposváron, hogy kétévente pódiumot, szereplési lehetőséget biztosítanak a muzsikáló zenetanároknak. Az idén tizenhét zeneiskolából vesznek részt a találkozón; a .pódiumra lépők zöme visszatérő vendég. Az is hagyomány, hoigy a találkozót a város tanácselnöke nyitja meg. ez is kifejezi, hogy Kaposvár magáénak érzi a rendezvényt. — A hagyományosan visz- szatérő kamarazenei találkozó pótolja a nagy zenei intézmények, fórumok hiányát; peas- dülést ad a város zenei életének — így fogalmazott megnyitójában a város tanácselnöke. A zeneiskolai tanárok szereplésének a fontosságáról pedig ezeket mondta: — A jó és magas színvonalú zenélésnek a szerepköre bővül és ezután még inkább bővülni fog. A mi zeneiskolánk tainárai, és biztosan így van ez más városok, megyék esetében is, évről évre több és jelentősebb feladatot vállalnak a város és a megye zenei közművelődéséért. A váI ros zeneszeretői, hangverseny- ' látogatói e három napon gazdag programnak lehetnek részesei. Kovács Ferenc megnyitója után megkezdődött a program, > az első hat város, illetve ka- j marazenekar hangversenye. Korai lenne még akár csak az első bemutatókról is értékelést adni. Kíváncsiak voltunk viszont arra, hogy vendégeink mit várnak a találkozótól. Budapesti zeneiskola először vesz részt a kaposvári találkozón. Hírét Erdélyi Ilona vitte el a fővárosba, aki Dunaújváros színeiben már két alkalommal is részese volt a kamarazenei programnak. — A tánítás most egy kicsit háttérbe szorult — mondta —, ellenben megfelelő hangsúlyt kap a zenetanárok aktív muzsikálása. Szeretem ezt a zenei légkört Kaposváron. Tudjuk, hogy kétévente itt találkozunk, s készülünk is rá. Olyan célt jelent ez, amit már alkalom nem biztosít számunkra. A nyíregyházi zeneiskolából mind a négy alkalommal voltak érdeklődők — szívesen vállalták a hosszú utazást is, hogy Kaposváron részt vehessenek a találkozón. Pálkövi Mária, Fesztóry Ágnes, harmadszor lép pódiumra, Csősz Sándorné másodszor. A zeneHonvédelmi napok a szakmunkásképzőben — Hatodszor rendeztük meg Négy napig diákoktól volt • hangos a Magyar Néphadsereg Füredi úti gyakorló- pályája. A kaposvári 503-as Ipari Szakmunkásképző Intézet itt rendezte meg első íz ben honvédelmi versenyét. Száztíz rajban ezeregyszáz- ötven szakmunkásjelölt adott számot jelkészültségéről. Valamennyien a lövészettel kezdték; a következő »állomások« már évfolyamonként változtak. Az első évesek lő- elméleti tudásukat igazolhatták, a másodikosok polgári védelemből, a harmadévesek pedig a haditechnikai elmélet anyagából vizsgáztak. Ezután egy újabb elméleti feladat, a tereptan következett, majd kézigránátdobás — célba — tette változatosabbá a versenyt. Ezután egy magas falon, majd egy föld alatti folyosón kellett keresztülhatolni. Valamennyi komoly igénybevételt jelentett. A leányok is tagjai voltak a csapatoknak, s ők is a fiúkkal egyenlő elbírálásban részesültek. A szakmunkásképzőt egy alegység hon véd fiataljai patronálják; ők segítették a diákok minél eredményesebb szereplését. A versenyen jelen volt az iskola valamennyi tanára és szakoktatója is. A szakmunkásképzőben tanéveként húsz órát fordítanak honvédelmi képzésre. A gyakorlati bemutatót komoly felkészülés előzte meg; a .test- nevelési és az osztályfőnöki órákon sajátították el mindazt, amiről ezekben a napokban itt, 4 terepen számot adhattak. Milyen tapasztalatokat szereztek a honvédelmi napokon? — kérdeztük Arató Árpád tanártól, a szakmunkás- képző honvédelmi felelősétől. ezt a versenyt. A tapasztalataink jók: a diákok évről évre tudatosabban, a feladat jelentőségét ismerve hajtják végre a gyakorlatokat. Érettségizett diákjaink többsége azonban még ma is kissé félvállról veszi a honvédelmi munkát; természetesen köztük is vannak kivételek. — Nagy segítséget jelentett számunkra — fűzte hozzá —, hogy ezt a gyakorlópályát ezúttal először igénybe vehettük. Ellentétben a korábbi évekkel, itt nem tört .meg a verseny lendülete, a szemlélők és a pihenő társaikért szurkoló tanulók is egységes képet kaphattak az egészről. A »-jó pálya« hatása az eredményekben is mutatkozott. Az első évesek között a lakatostanulók osztálya érte el a legjobb eredményt: az 1600 méteres távot nyolc perc alatt teljesítették. A másodévesek autószerelőkből és repülőgépszerelőkből álló csapata ugyanennyi idő alatt kétezerötszáz métert tett meg, s a harmadévesek között is az autószerelők bizonyították gyorsaságukat. 3500 métert tizenhárom perc alatt — figyelemre méltó teljesítmény! Összesítésben az első éves repülőgépszerelők első és második raja érte el a legjobb eredményt. Őket az iskola külön értékes jutalomban részesíti. A rajversennyel elérték céljukat. Elősegítették a katonai szolgálat előtt álló diákok számára a honvédelmi feladatok alaposabb megismerését és elsajátítását. J. R. A meredek fal megmászása az egyik legnehezebb feladat. iskolai tanárok szereplését valamennyien fontosnak tartják. Cősz Sándorné még hozzátette : — Nemcak mi tartjuk fontosnak, hanem a tanítványaink is. A tanítást, kiegészíti a szereplés. A nyíregyházi vendégek elmondták azt is. hogy a Filharmónia keretében rendszeresen tartanak ifjúsági előadásokat. — Ez a megtiszteltetés arra kötelez bennünket, hogy a produkciónk színvonalas is legyen — mondta Csősz Sándorné. GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS Kifogyhatatlan türelemmel magyarázta híveinek a fejedelem, ho;gy nem elegendő a fel-fellöbbanó lelkesedés, az alkalom szülte hősi elszántság — módszeres, hosszan tartó háborúval kell számolni, s kitartó szervező munkával lehet csak biztosítani a hadviselés gazdasági fedezetét. A kizsarolt, tövig tarolt ország viszonyai nem tették lehetővé a reguláris haderő azonnali felállítását, egyszerre kellett dolgozni és egyszerre verekedni. Ugyanarra a tömegre a seregben is, a munkában is égető szükség volt. Súlyos ellentmondás rejlett a körülményekben, erről a népesség egyik osztálya sem tehetett. Véleményt csak arról lehet mondani,' hogy ki miként viselkedett a válságos időkben. Állandóan . a pillanatnyi lehetőségek túlfeszített igénybevételével tartotta fenn magát a kuruc Magyarország. Önerőből, számottevő külső támogatás nélkül szállt szembe azzal a hatalommal, amely a francia birodalmat is megverte a csatatéren. A felszabadító háború egyúttal honvédő háború volt indulása pillanatától. Katonai mozdulataival nemcsak a Habsburg megszállókat igyekeztek kiszorítani a szabadságharcosok, de védelmet is biztosítottak az erőgyűjtő, rendet fejlesztő munkának. E kettős feladat jegyében száll ismét Rákóczi táborba, hogy biztosítsa, a Felvidék nyugati harmadát. Bercsényi a Kis- Kárpátókon túl működik, Bottyán János pedig, akinek »vízi ügyekben is nagy esze van«, Pest környékén gázlókat keres a Dunán. A fejedelem elfoglalja Érsekújvárt, s 1704. november 16-án már kuruc zászló leng a Felvidék legfontosabb erősségén. Majd Galgóc várából irányítja a másik nyugati kulcserőd, Li- pótvár ostromát. Az általános katonai helyzetre megint nem lehet panasza. Náluk van a kezdeményezés előnye. Kassa meghódolt, Forgách Simon Erdélyben tétlenségre kényszerítette a Nagyszebenbe szorult Rabutint, Bottyán János csapatai Morvaországban ijesztgették a császáriakat. És ekkor megint felbukkan Heister, a hidegvérű tábornok- hóhér. Bercsényi levele világosítja fel a fejedelmet, hogy a császári főparancsnok nagy sereggel közeledik Iápótvár fölmentésére. Csakhamar Bercsényi is megérkezik, tüzetesen beszámol személyes tapasztalatairól. Farkashidán, december 24-én, karácsony estén veszi át Rákóczi a főparancsnokságot az országrészben csoportosult, egyesített seregek fölött.s Akárcsak az osztrákoknál, úgy itt is a főerőkről van szó. Tehát nem egyszerű csata, hanem hadászati ütközet ígérkezett. Karácsony első napjának délelőttjén, december 25-én haditanácsot tartottak a kuruc táborban. Rákóczi keserűen látta, tábornokai mennyire híjával vannak a komoly katonai tudománynak. Fellépésük, önbizalmuk egyáltalán nem illett sem tényleges felkészültségükhöz, sem a helyzet komolyságához. Megérthették volna, mennyire eltökélték magukat a császáriak a végső döntésre, ha a tél ellenére is hajlandók ütközetet kezdeményezni. De kritikus észrevételei, ellenére megint elnézte Rákóczi tábornokainak gáncsoskodását. Erélytelenségében közrejátszott az is, hogy jóval fiatalabb volt tábornokainál. Ügy döntött, a Nagyszombat előtti síkságon ütközik meg Heisterrel. Bercsényi Miklós és Esterházy Antal akadékoskodott, hogy inkább a város mögötti magaslatokat szálljak meg. Rákóczi az azonnali indulás mellett döntött, két alvezére azonban erőlködött, hogy jobb lesz reggel az ütközet szírlhelyére érkezni. A fejedelem ebben engedett, de a színhely kiválasztásában nem. (Folytatjuk.) A Concorde tér. cácSkávali amelynek neve 'gyerekkorunk kedvelt regény- hősét, Monte Crístöt idézi, merthogy közel van If vára. De gyorsan vissza Párizsba! A Szajna bal partjára, ahol a macskaköves . utat platánfák szegélyezik, s könyvárusok ládáinak dőlve vagy a vízhez isimuló lépcsősoron József Attilát és a Dunát idézzük; »A rakodópart 'alsó kövén ültem ...« Azután a költővel együtt átlépünk a Pireneusok hegygerincén, hogy ott egy másikkal találkozhassunk, akinek a neve Garda Lorca. Spanyolországban vagyunk. Az államforma ellenére is időtlen szépségében ragyog Granada, a gránátvirágok városa, és »mint egy megvalósult költemény halad az álmokkal és zöld . üvegcserepekkel, teleszórt: tetők között« — írja IxK-ea. Mór stílusban épült" Alhámbrája — egykori kalifák, későbbi királyok székhelye — ma is több mint turisztikai érdekesség: egyszeri és felülmúlhatatlan élmény. Álljunk meg egy pillanatra a legszebb pontján, amelyet Patio de los Leonesnek neveznek. A karcsú oszlopok erdejéből előbukkanó' alabástrom- kutat tizenkét. oroszlán emeli a magasba. Innen a neve: Oroszlános udvar. Holott minden ipkább, ;mint udvar: sző-. „ kőkút, ierecske, márványba álmodott igazi oázis — az arányok és a geometria tökéletes harmóniája. látványának hatását szavakban csak a költő méltó visszaadni: »Az augusztusi levegőben felhővonulat. Álmomban álmatlan lakom a kutat.« Toledo a csipke és El Greco városa; Sevilla az Alcazár arabeszkjeinek városa, ahol a Giralda erkélyén hajdan mór müezzin énekelt, s ma a turista Rossini dallamaira gondolva Figarót, a borbélyt idézi... S Madrid, az Escorial városa, ahol Fülöp király halálhívó áriáját a kripta mélyére űzi egy hetyke füttyszó: »Madridban a donnák álma, don Pedro torrerót várja, azt mondja róla a fáma ...« A »fáma« sok mindent mond. Azt, hogy Segoviában van olyan vízvezeték, amely több emelet magasan ível a dombok hátán, mivel még a rómaiak építették, de ma is friss vizet ad. Hogy Toledo egyik városkapuját a mórok építették, s ma is egy gitár- pendülésnyi hangsorral nevezik Puerta del Sóinak, a Nap Kapujának. Hogy a Prado közelében áll Goya emlékműve, ahol a mester sok vihart kavaró festményét, a meztelen Mayát véste az utókor márványba a talapzaton, kőbe- örökítve a halhatatlan »botránykövet« ... És az aranjuezi kastély porcelánszobája vagy az árkádok alól kibukkanó szökőkutas park vízesései, »a szép, a dús holdfény, csöndes zuhatag /, melyben álom száll a madárra halkan, / s vadul felsírnak a szökőkutak / a nagy, karcsú szökőkutak a parkban .. .« Hogy ez Verlaine-vers és a versailles-i szökőkutakról íródott? Hát persze. De így találkoznak egyetlen versben a madarak és a szökőkutak, Verlaine, Aranjuez és az utazó. S itt vége az »aranjuezi szép napoknak«, vége az utazásnak. Búcsúzunk. Bedő Ildikó A Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviselete és a magyar posta megállapodása szerint évente megrendezik a szovjet lapok és folyóiratok, magyarországi terjesztőinek előÉiietésgyűjtő versenyét. Az idei előfizetések megszerzésében elért eredményeket tegnap értékelte a szovjet klubban rendezett ünnepségen Szergej Kugyinov, a Szovjetunió budapesti kereskedelmi képviselőjének helyettese. A postai lapterjesztők ezúttal csaknem 18 ezer előfizetést gyűjtöttek a szovjet lapokra és folyóiratokra. A verseny legjobbjainak, 59 postai lapterjesztőnek adtak át értékes jutalomtárgyakat. Lapterjesztők versenye Abonyból három fiatalemberrel beszélgettem: Dévai Jánossal, Farkas Róberttel és Szűcs Antallal. — Milyen új művet hoztak magukkal? (Abonyi vendégeink részvételével eddig is együtt járt, hogy ősbemutatót tartottak valamelyik fiatal i zeneszerző alkotásából.) I . — Épp a napokba ért ben- j nünket az a vád. hogy elfordultunk a klasszikusoktól. Azt mondták rólunk, túlságosan : nagy hangsúlyt fektetünk a népzenére. Kár, hogy nem hallják bírálóink a kaposvári koncertünket, amelyen ősbemutatóként Sási-művet ját" szunk, illetve egy Bach-szoná- tát mutatunk be ... A találkozó este hangversennyel folytatódott. Szombaton tartják a szakmai értékelést, illetve a legjobban szereplő együttesek díszhangversenyét. Horányi Barna If vára. Akit jó sorsa és az utazási' irodák francia földre vezérelnek, többnyire Párizzsal kezdi a látnivalókat, s igaza van. Már a régi rómaiak is megtelepedtek a Szajna egyik szigetén — mintegy hajón —, s a város címerében latinul büszkélkedik a jelmondat:: »Hánykolódik, de nem süllyed el.« Párizs a fény városa. A régi korokiban a világ fővárosának, a forradalmak városának nevezték; napjainkban a művészetek, különösen a festők városa. Mennyi jelző van rá — bizonyítékául annak, hogy egyedi és hasonlíthatat- lan. Az Étoile tér tágas körének középpontjában a Diadalív, amelyet Napóleon emeltetett a francia katonák tiszteletére. Amott a Notre Dame, amint két csonka tornyával — tetején a gondolkodó öreg figurával — lenéz a városra, vagy a Montmartre művésznegyede — amely egyre inkái b a szórakoztató ipart szolgálja — csakúgy jelképe a városnak, mint; a Concorde tér az obeliszkkel, a híres Vo- gézek tere vagy a Pont Neuf, az Űj Híd. amely immár több száz éve új . :. No és a Louvre, a leghíresebb múzeumok egyike, ahonnan csak egy szobrot és egy képsort említek. Ä szobor a szamoirakhéi szárnyas Niké, a győzelem jelképe. Egy magas lépcsősor tetején lebeg, görög redőzetű ruhájában röppenni látszik — márvány mivoltában is súlytalanul. A képsor a Jeu de Paume-ban, az impresszionisták múzeumában látható és a roueni székesegyházat ábrázolja kora reggeltől alkonyaiig, a napszakok váltakozó megvilágításában. a Milói Vénuszt, a Mona Lisát és egyebeket már ki-ki magának fedezi fel. Amint a Loire völgyének csodálatos, természeti képét és , a tájba ékszerként beilleszkedő Leihe menti kastélyokat is; vagy Marseille kikötőjének forgalmát, a dokkokhoz közeli utSomogyi Néplap
