Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-20 / 118. szám
PULL AI ÄRPÄD SOMOGYBÁN Átmentették az állományt, de... A hatékonyság összetevői Izgalmas párt- és gazdaság- politikai kérdésekről folyt az eszmecsere tegnap a siófoki járásban. Felelősségteljes tájékoztatók és kérdések, megfontolt válaszok hangzottak el. Ha röviden kellene összegezni e jelentős találkozó tartalmát, azt mondhatnánk: a pártirányítás, a politikai és a gazdasági munka hatékonysága állt a középpontban. Nem kétséges tehát, hogy napjaink légi fontosabb feladatairól volt szó, s ehhez a helyszíni tapasztalatszerzés is indítékot, érveket adott. Pullai Árpádot, a Központi Bizottság titkárát Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára, Balassa Béla, a járási pártbizottság első titkára és Virovecz József, a járási hivatal einöke fogadta Siófokon. Vendégünk — somogyi programjának első részében — részt vett a járási párt-vb rendkívüli ülésén, és meghallgatta Balassa Béla tájékoztatóját a járás gazdasági helyzetéről, a mezőgazdasági üzemek s azok közül is a gyenge adottságú tsz-ek tevékenységéről. A járás jellege ismert az olvasó előtt; jól tudja, hogy az utóbbi években számottevő ipari fejlődés következett be, elsősorban Tab térségében: hogy az idegenforgalomnak, a Balaton-part fejlesztésének milyen na.gy szerepe és orszá- j gos jelentősége van. A siófoki ! járásban mégis a mezőgazdaság a meghatározó. Sajnálatos | természeti adottság, hogy a látványnak szép dombvidék — különösen Tab környékén — milyen nagy gondot okoz. Elsősorban ez az oka annak, hogy — amint az első titkár mondta — a szövetkezeti gazdálkodás eredményei nincsenek arányban az erőfeszítésekkel. Néhány számadat elég is volt ennek bizonyítására. A termőterület 52 százai léka gyenge adottságú; a megyeinél később alakultak ki a megfelelő üzemméretek. Az eszközellátás rendkívül gyenge, a gépek nagy része elavult, s, csak a tsz-ek fele vesz részt gyengeség is hozzájárult nehézségeinkhez. A helyzetképhez természetesen az is hozzátartozik, hogy ahol jobbak az adottságok, s ahol a szakvezetők hivatásuk magaslatán tevékenykednek, ott nincs ok a panaszra. Hogy milyen nagy érdeklődésre tartott számot a tájékoztató, azt talán az is bizonyítja, hogy Pullai elvtárs kérdések özönével árasztotta el a végrehajtó bizottság tagjait. Érdekelte például, hogy ha a járás jellegét a mező- gazdaság, akkor a párttagság összetételét mi határozza meg? Milyen módszerekkel irányít a járási pártbizottság; kialakult-e harmonikus, hatékony és határozott vezetés azóta, hogy az alapszervezeteket a közbeeső pártbizottságok irányítják? A testületi tagságon kívül hány nő jutott vezető poszthoz a járásban? Milyen az átlagkereset és az átlagjövedelem; beszámítva a a termelési rendszerekben; J azok, amelyeknél valamivel | jobbak az adottságok. Feszítő j ellentmondás az is, hogy a megyében épült 20 szarvasmarha-telep közül mindössze egyet, a 13 sertéstelep közül kettőt, s az épülő 5 szaktelep közül is csak egyet mondhat magáénak a siófoki járás. Ez azonban még mindig nem fejezi ki eléggé a mezőgazda sági üzemek helyzetét, ugyanis közöttük is nagy a különbség. Két számot ehhez — bizonyítékként. Amíg a jó adottságú szabadi tsz-ben 28 872 forint az egy hektárra jutó eszközérték, addig a leggyengébb tsz-ben csupán 14 690 forint. A bizonyító erejű tények fölsorolása természetesen en nél sokrétűbb volt. Kiderült az is, hogy a kedvezőtlen adottságú tsz-ek eddigi támogatása nem hozta meg a kívánt eredményt. Ügy fogalmazott a járási első titkár, hogy ezek a közös gazdaságok csak központi támogatással, annak ésszerűbb és célszerűbb elosztásával tudnak jobb eredményt elérni. Nem titkolta azt sem, hogy a kedvezőtlen időjárás mellett több belső üzem- szervezési gond, döntési hiba és bátortalanság, azaz egyéni kétlakiság. a háztáji, az üdülési szezon bevételeit is? Hogyan alakult a mezőgazdasági üzemek termékszerkezete; milyen az állatférőhelyek benépesítésének a foka? A gyenge adottságú tsz-ekben mire kellene fordítani a támogatást, és a jelenlegi eszközellílotiság esetén — jobb munkával, megfontoltabb vezetéssel — számolhatunk-e a termelés szolid növekedésével, és így tovább. A végrehajtó bizottság tagjai — okosan és demokratikusan megosztva a válaszadás jogát — részletesen tájékoztatták a Központi Bizottság titkárát. Nem titkolták: a saját portán is van mit tenni. De kétségtelen, hogy ezeknek a tsz-eknek kevés a fejlesztési alapjuk; ebből, s a személyi feltételek javításával nem tudnak gyökeres fordulatot elérni. Mondanivalójukat Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára is kiegészítette, így azután a megyei és az országos helyzetbe ágyazva kaphatott Pullai elvtárs hiteles képet a mezőgazdasági üzemek helyzetéről, gondjairól. A Központi Bizottság titkára útmutató megjegyzéseket fűzött a tájékoztatóhoz. Meg állapította, hogy nem a legkedvezőbb feltételek gyűjtőhelye a siófoki járás. De rögtön hozzátette: az, hogy az országban kiegyensúlyozott a politikai helyzet, annak köszönhető: ez a politika hosszú idő óta nemcsak eszmei, etikai, erkölcsi értéket meg eligazítást ad és követendő utat mutat, hanem az életszínvonal állandó emelését is biztosítja. S ebben a járásban sem élnek rosszall az emberek. Az is igaz, hogy jobban élünk, mint ahogy azt a gazdasági feltételek lehetővé tennék. Ezt az ellenmondást — hosszú távon — sem a politika, sem a gazdaság nem bírja ki. Ezért első, második és harmadik helyen is a hatékonyságot, a' termékszerkezetet, a vezetést és szervezést, s a fegyelmet kell említeni, mert ettől függ, hogy megnyerjük e napjaink és a következő évek nagy csatáját, vagy sem. Ez a harc rendkívül nagy erőt, megfeszített munkát, kitartást, következetességet követel. Eddig sem lett volna szabad, de ezután már nem lehet nagyvonalúan es pazarlóan bánni meglévő értékeinkkel — mondta a Központi Bizottság titkára. Utalt a sok milliós állattenyésztő telepek, a régi, de még nem elavult gépek kihasználatlanságára. Hangsúlyozta, hogy a gazdaságok önállóak, de tevékenységük nem lehet független a gazdaságpolitikától. Hogy a hatékonyság nem nélkülözheti a kisebb és nagyobb kezdeményezések sokaságát, a tartalékok feltárását, az eszközkihasználást, mely a legnagyobb hatékonyságot növelő tényező. A szakembereknek nem öncélúan — csak az egyén, a kisebb közösség érdekében —, hanem politikai szándékkal és elkötelezettséggel kell közeledniük a hatékonyság megteremtéséhez. Végezetül azt mondta: a mezőgazdasági üzemek abszolút biztonságát kell megteremteni — ez a hatékonyság követelménye. A Központi Bizottság titkára és kísérete délután Tabra látogatott, ahol Kaveczki Ja nos, a nagyközségi pártbizottság titkára, Baksai Ferenc, a tsz-pártszervezet titkára és, Horváth Pál tsz-elnök fógadla a vendégeket. A hat községből és öt szövetkezetből -egyesült tsz elnöke sajat gazdaságukon mutathatta be élő szóval, s a majorok bemutatásával a gyenge adottság okozta gondokat. Először fölvázolta az öt kis tsz egész fejlődés- történetét, a vezetés gondjait; erőfeszítéseikről adott számot, majd azt a lehangoló tényt bizonyította, hogy miért vált hitelképtelenné,' s miért volt veszteséges a múlt évben a Béke Tsz. Szóba került itt1 sok személyes gond, vezetési nehézség is. De nem titkolhatta el, hogy a művelésre nem a legallcalmasabb domvidék, a termőtalaj állapota, a szegényes eszközellátás s egyes rendelkezések hogyan akadályozzák a kibontakozást. Pullai elvtáre megtekintette a gépműhelyt, a torvaji és a Jaba-pusztai majort. Beszélt állattenyésztőkkel, szakemberekkel, asszonyokkal. Tudakozódott életükről, munkájukról, jövedelmükről és elképzeléseikről. Látta a papi birtokból itt maradt, dugadőlt épületeket, a meredek dombok ’közé szorult majort.' a kis számú és elavult gépek sorát, az emberek erőfeszítéseit. S azután még kérdéseket tett fel. összegezte a tapasztalatait. Mégy egyszer hangsúlyozta: most a termelés hatékonyságára törekvés a legfőbb feladat. Mindenképpen el kell rugaszkodni a gazdaságnak a jelenlegi állapottól, s ha önerejükből nem is képesek mindent megtenni, a változás személyi, szervezeti feltételeit itt helyben kell megteremteni. És így nyilatkozott Balassa Béla is, akit még délelőtti zárszavában azt mondta: várjuk, igényeljük a segítséget, de azt is tudjuk, hogy gondjainkat végtére is mi magunk oldhatjuk meg. Tartalmas eszmecserével, sok tapasztalattal és útmutatással zárult a Központi Bizottság titkárának egynapos somogyi látogatása. Abrakot, szénát venni kellett Az újságíró jegyzetfüzetében megtalálhatók a múlt év nyarán és őszén beírt, a megyei tanács mező- és élelmiszer-gazdasági bizottsága fejlesztési albizottságának ülésein elhangzott megállapítások, sürgető intézkedések. Ezek között szerepel a tót újfalui Dráva menti Egyetértés Termelőszövetkezet időszerű munkáival kapcsolatos elmarasztaló bejegyzés is. Akadoztak a betakarítással, és a Somogy, megyei Állattenyésztési Felügyelőség jelzése — no meg a Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskola aggodalma — a szarvasmarha-állomány takarmányellátásával kapcsolatban ugyancsak erre a közös gazdaságra irányította a figyelmet. Simcrra Vendellel, az üzemi pártvezetőság titkárával és Bíró János főagronómus- sal beszélgettünk arról az időszakról. A főagronómus említést tett az' akkori állapotokról, hogy érzékelhetőbb legyen a változás: — A múlt év decemberében kerültem az Egyetértés Tsz- be. Nem sokkal később, hogy új szakemberek jöttek a gazdasághoz, fölmértük a rendelkezésre álló takarmány- készletet. Abrakból 135 vagon igény mutatkozott, de csak 23 vagon szemes takarmányunk volt. Szénából 40 vagon helyett 12 vagonnal volt, 340 vagon szilázsra lett volna szükség, azonban. mindössze 161 vagonnal rendelkeztünk. A 6 vagon alomszalrna á 116 vagonos szükséglettel szemben ugyancsak, elenyésző mennyiség. Mindenből az , új termésig számoltuk az igényeket, így jöttek ki ezek a szárnak. Csupán a szilázsnál kellett korrigálnunk, mert május elsején kezdhettük a legeltetést, így ez enyhített a gondon. A pártvezetőségi titkár csak megerősítésként’ mondta: — Decemberben a kukoricaszár volt a széna, áz abrak és az alom is egyben. Vegetált a jószág ... A vezetőség a helyzet ismeretében újólag megbeszélte: hogyan lehet átmenteni az állatállományt az új takarmány betakarításáig. Különösen az 1974-től működő, 26,5 millióért épüit, 1216 férőhelyes tehenészeti szaktelep követelt sürgős intézkedést, Íriszen akkor 826 szarvasmarha várta itt az eleséget. Nem maradt más hátra, me(j kellett venni — és venni kell ma is — a hiányzó takarmányt. Csaknem hatmillió forintos rövid lejáratú üzemviteli hitelből vásároltak abrakot, tápot. szénát. A jószág megsínylette a takarmányhiányt, s jóllehet igyekeztek a leromlott állományt feljavítani, a termelési eredmények mutatták, hogy ez az időszak nem múlt el következmény nélkül. A párt.vezetőség titkárával és a főagronómussal együtt megnéztük a szaktelepet és környékét. Délután volt, a tehenek gazdag legelőn habzsolták a füvet. Az idén vezette be a gazdaság a szakaszos, sávosan adagolt, vil- lanypász/toros legeltetést. Előzőleg 1.4 millió forint értékű műtrágyát adtak a gyepnek, és tárcsáztak, tisztították a jókora területet. Félezer szarvasmarhának' juttattak olyan bőséges fűhozamú legelőt, amilyennél jobbat kívánni se lehet. Mindent egybevetve:, zöldet és szénát már idei kaszálásból etetnek, s ez a gazdag legelő főképp a tehenészeti telep gondjait enyhíti. A sertéstelepen ugyancsak szemmel látható a változás. — A múlt év végén 130 kocánk volt, ötvennel kevesebb, mint egy évvel korábban. Most ismét szeretnénk eljutni legalább 180-ig — mondták a vezetők. — A fejlesztés annál inkább érdekünk, mert jelenleg az állat- tenyésztési főágazaton belül csak a sertéshizlalási agazat nyereséges. Ne ismétlődjön meg még egyszer a tavalyi gond — erre törekszenek a tótújfalui Dráva menti Egyetértés Termelőszövetkezetben. A jelekből következtetve nincs akadálya annak, hogy ezt elérjék. H. F. PA P I Ifi II AUS AZ PAPÍBHEGYEK között élünk. Óriási tömegű kimutatás, jegyzék, akta halmozódik fel a hivatalokban. Mi magunk ».gyártjuk« ezeket. Vajon szükségszerű, hogy így legyen? Nem. Harcolunk ellene, ám legtöbbször a papír győz. Információkra, adatokra szükség van. A számitógépes feldolgozásnak elsődleges célja, hogy az országos es helyi szerveket, intézményeket és vállalatokat gyorsan és megbízhatóan ellássa a szükséges információkkal. így segítse a munkájukat. Ennek az információszolgáltatásnak azonban előfeltétele, hoov kellő pontosságú és egységes tartalmú adatok álljanak a számítógépek rendelkezésére. Ezeket az adatokat . -viszont az ember szolgáltatja, gyakran hibásan, rosszul, és így nemcsak akadályozza a gépek munkáját, de sok gondot okoz másoknak; szaporítja a papírt. A vállalatoknak, szövetkezeteknek negyedévenként, a mezőgazdasági üzemeknek pedig évenként egyszer, az év végén kell — a számviteli és pénzügyi jogszabályok alapján — mérlegbeszámolót készíteniük. Ezzel egyidejűleg a gazdálkodó szervek elkészítik a költségvetési kapcsolatokat tartalmazó bevallásaikat is. Ezeknek á mért egb eszámöl óknak, bevallásoknak az átvételét, ellenőrzését és továbbítását számítógépes' feldblgozasta a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága; valamint annak területi szervei, az igazgatóságok, megyei hivatalok végzik. Ezeknek a szerveknek több éves tapasztalata bizonyítja, hogy az adatszolgáltatás mi í nösége, mely a vállalatok, szövetkezetek számviteli munkájának a színvonalát is tükrözi, az utóbbi években nem javult számottevően. Sok helyütt csak a teleírt papírlapokat szaporítják, és nemhogy hasznos információkat szolgáltatnának, de Veszélyeztetik a mérlegösszesítési munkák határidőre történő elvégzését, rengeteg többletmunkát adnak másoknak, arról nem is szólva. hogy az elektronikus adat- feldolgozás során — mely nem olcsó dolog — jelentős többletköltségeket okoznak. TAVALY a PM Bevételi Főigazgatóságának Somogy megyei Hivatalához összesen 247 gazdálkodó szerv nyújtotta be mérlegbeszámolóját és bevallását. Ezeken az átvevő revizorok összesen 6000 javítást végeztek. A leadott mérlegeknek a 80. a bevallásoknak pedig a 61 százaléka volt hibás. Egy-egv mérlegben átlagosan 17 hibát találtak. A hibaszázalék a szövetkezetek adatszolgáltatásaban lényegesen nagyobb volt. A vállalatoknak 32 százaléka adott be hibás mérleget, illetve bevallást. a tsz-eknek pedig 90 százaléka — átlagosan húsz hibával — küldött be hibás mérleget. A hibák mintegy 90 százalékát az átvétel és az ellenőrzés során a hivatalban kijavították, azonban a- gépi adatfeldolgozáskor még így is sok javításra volt szükség, ami határidőcsúszásokat okoz, holott a gépi feldolgozás és adatszolgáltatás egyik fontos jel- | lemzöje a gyorsaság. Mindez, nagymértékű idő- és pénzpocsékolást jelent. De ha »csupán« azt vesszük fi- ] gyelembe, hogy a mérlegekből és a bevallásokból a gazdasági vezetőség olyan információkat szerez, amelyek fontos döntések alapjául szolgálnak, máris látható hogy a mérleghitelesség elvének be nem tartása súlyos következményekkel járhat. A bevételi főigazgatóság megyei hivatala az Ismételten hibás adatokat szolgáltató gazdálkodó szervekkel szemben több esetben szabálysértési eljárást .indított. A cél azonban az. hogy a hibaszázalékot csökkentsék. Éppen j ezért a hivatal az elmúlt évek I során rendszeresen tartott tájékoztatókat a vállalatok, szö- j vetkezetek számviteli és pénz- I ügyi vezetőinek a bevallások, í mérlegek készítésével kapeso- I latban. I EZ ÉVBEN TÖBB központi I intézkedés és egyszerűsítés is történt ezen a téren, hogy ígv : segítsék a számviteli munka j színvonalának növelését. Kü- | Ionosén a termelöszovetkeze- j tökben végzett számviteli munka színvonala aggasztó. Arra, hogy kilóra mérhessük a vállalatok általi készített kimutatásokat, beszámolókat, ninds szükség. Szeretnénk. ha eltűnnének a papír- hegyek. erről azonban csak azok gomdoskodhatnak, akik most még növelik őket. Az ő pontos és felelősségteljes munkájuk kell ahhoz, hogy az ország számviteli gépezete hibátlanul működjék. Dán Tibor
