Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-19 / 117. szám

Ma nyit tavaszi BNV

Tapasztalatok, feladatok

Nők a tsz-ekben

(Folytatás az 1. oldalról)

ba. amelyikkel a vásárközpont toronyépületét, a képviseleti házat építik. Ugyanezek miatt késik az első főbejárat bővítése is. Üjabb aszfaltozott utak várják az idei látogatókat, és felkészült a vendéglátóipar is.

A magyar vállalatok, szövetkezetek túlnyomó többsége fölismerte, hogy a tavaszi BNV jó alkalmat nyújt növekvő exportkínálatuk realizálására, versenyképességük bemutatására, újabb piacok megszerzésére és együttműködési lehetőségeik bővítésére. Igv az idén is túljelentkezés volt,, s a helyigények meghaladták a rendelkezésre álló területet. Különösen sok helyet kért a szerszámgépipar.

A magyar kiálítók

A magyar kiállítók a szokásosnál is gazdagabb kínála- j tot mutatnak be minden piacon jól értékesíthető exporttermékekből, s fontos helyen szerepelnek azok a gépek, műszerek, árucikkek, melyeket a szocialista integráció, a szakosítás és a műszaki—tudományos együttműködés

alapján fejlesztettek ki és gyártanak. A szocialista integráció látványos jelképe és egyben a tavaszi BNV legnagyobb kiállítási tárgya az Al- bertirsa—Vinyica közötti 750 kilowattos távvezeték 42 méter magas tartóoszlopa. Újdonság, hogy a számítástechnikai és ügyvitelgépesítési vállalatok először mutatnak be közösen a számítástechnikai programhoz kidolgozott programkollekciókat. A fém- megmunkáló gépek között gazdag választékot kínál a

Csepel Művek magas műszaki színvonalú marógépekből, fogaskerékköszörűkből, csőgyári és hengerdei berendezésekből, kábelipari, textil-, ruházati, bőr- és cipőipari gépekből. A járműipar bemutatja a legújabb Ikarus buszokat, a La- da-kooperációban készülő műszereket. zárakat és gépkocsi- felszereléseket.

Vendégek több országból

A szocialista országok az idén is a legjelentősebb kiállítók. A hatalmas szovjet ipar több száz gyárának, vállalatának képviseletében 12 külkereskedelmi egyesülés vonultatja fel termékeit több mint 1700 négyzetméter fedett területen. öt árucsoportban vannak jelen szovjet termékek, hasonlóan az NDK kiállítóihoz. Négy-négy árucsoportban kínálja áruit Bulgária, Románia, hat-hat termékcsoportban mutatja be kínálatát' Csehszlovákia és Jugoszlávia. A lengyel \ ipar sokoldalúságát, exportképességét jelzi, hogy hét szekcióban vesz részt áruival. A szocialista országok kiemelt helyen mutatják be azokat a termékeiket, melyeket a KGST-országok közötti szakosodás, termelési együttműködés alapján gyártottak.

A nem szocialista országok közül Ausztriából hozta termékeit Budapestre a legtöbb cég: csaknem 100 kiállító. A sorrendben második az NSZK több mint 70 céggel, majd Svájc, Svédország, Hollandia. Anglia. Franciaország és az Egyesült Államok következik.

Somogyi érdekesség: az

egyik pavilonban — az idén először — a látogatók kötcse’ borral öblíthetik le a vásár porát. - Csupor Tibor

Csaknem harmincezerre tehető a számuk. Megyénk termelőszövetkezeteiben a tagok 52,3 százaléka nő. Tevékenységük, szex-epük meghatározó az egész mozgalomban.

»Termelőszövetkezeteink történetében, az alakulástól kezdve napjainkig, az ott dolgozók nők jelentős szerepet játszottak.« »Az, hogy a szö- vetlcezetek megalakulása után másfél-két évtizeddel ilyen formában foglalkozunk a falun élő nők helyzetével, és ilyen tapasztalatokról adhatunk számot — az önmagában is sokat elmond a mozgalom sorsformáló jelentőségéről.« — Ilyen és ehhez hasonló megállapítások hangzottak el tegnap a termelőszövetkezetek területi Szövetségének elnökségi ülésén, melyen a részvevők — köztük Fehér La~ josné, a TOT titkára — a nőpolitikái határozatok végrehajtásának tapasztalatait, illetve az ezzel kapcsolatos további szövetkezeti feladatokat vitatták meg.

Hat évvel ezelőtt jelentek meg a határozatok és termelőszövetkezeteink történetében éppen ezeket az éveket tartjuk számon úgy, hogy korábban nem tapasztalható mértékben gyorsult fel a gazdasági, társadalmi fejlődés. Ez az általános érvényű megállapítás magában hordozza azt is, hogy a nőpolitikái határozatok végrehajtásáért, a falun élő nők társadalmi, gazdasági, szociális helyzetének javításáért sokat tettek szövetkezeteink. A hosszú távra megfogalmazott, sokrétű feladat végrehajtásának tapasztalatait elemezve megállapítható: nincs olyan részterület, ahol ne lehetne eredméÚjjáválasztották Siófokon a HNF városi bizottságát

BESZÉLGETÉSEK közben már többször tapasztaltam: a város vezetői nagy gonddal figyelnek, amikor a fejlesztésekről, az alapellátásról van szó, hogy Siófok állandó lakói ne érezzék magukat megrövidítve. Ha a csaknem húszezer lakosú város gondjairól, feladatairól esik szó, mindig hozzáteszik: a nyári

csúcsidőszakban 120 ezer emberről kell gondoskodni.

Siófok pár éve város. A minőségi ! váltdzásnak csak feszített terv alapján tudtak megfelelni. Sokat segítettek ebben a lakosok, akik az elmúlt öt év alatt összesen több mint 16 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. Ennek megszervezésében, a feladatok kijelölésében része volt a Hazafias Népfront városi szervezeteinek is.

Az új városi bizottságot a napokban választották meg a Balaton fővárosában. S mint ilyenkor az már szokás, elhangzott a beszámoló az eddig végzett munkáról. A várossá nyilvánítás lényegében kapunyitás volt: tág lehetőségeket biztosít a fejlődésnek, szép távlatokat ígér a lakosságnak.

Bizonyos értelemben Siófok már korábban is város volt. Legalábbis így emlegették: fürdőváros. Csakhogy ennek nem voltak meg a föltételei. Kopottak, gödrösek voltak az utcák, korszerűtlen volt a kereskedelmi hálózat, elmaradott a közművesítés. Mindez egyben, a feladatokat is jelentette. Az állandó lakások közül sokan türelmetlenül várták ezek megoldását. így megtei’emtődött az az alap. amelyről a Hazafias Népfront városi bizottsága megkezdhette a város fejlődését segítő akciók szervezését. Sokan ajánlottak föl társadalmi munkát, kialakult egy olyan gyakorlat, amely most is élő és eredményes: az üzemek és intézmények együttműködése, bölcsődék, óvodák és iskolák pártfogolása érdekében.

A kezdeményezőkészség, a feszített tempó sodrása olyan ötleteket is a »felszínre dobott«, amelyek már országos visszhangra találtak. A siófoki városi bizottság volt a

kezdeményezője a dunántúli kisvárosok évenkénti találkozójának, s ez ma már mozgalommá fejlődött. Bizonyítja a gondolat életképességét, hogy az elmúlt években ezt már hat dunántúli Városban megszervezték. A legutóbbi találkozó Kapuváron volt, ahol — a HNF Országos Tanácsa támogatásával — már külön szekció foglalkozott a hasonló nagyságú városok azonos gondjai megoldásának lehetőségeivel. I

A közelmúltban készült el Siófok középtávú társadalmimunka terve. 1980-ig hatóroz- ták meg: melyek azok a területek. ahol elsősorban várják a lakosság önkéntes segítségét.

A TERV KÉSZÍTÉSÉNÉL

kezdeményező és aktív részvevő volt a HNF városi bizottsága. A kitűzött feladat: elérni a 21 millió forintot.

Nem lesz könnyű. A város fejlesztési terve is feszítettebb a korábbinál. Szerepel ebben a városközpont teljes rekonstrukciója. az üzlethálózat korszerűsítése és még több olyan feladat, amelynek végrehajtása közvetlenül érinti a lakosságot. Siófokon az elmúlt években kialakult egy jó értelemben vett lokálpatriotizmus.

Tíz évvel ezelőtt fele annyi volt az aktív keresők száma, mint ma. Háromszor annyi, lakás van, mint volt egy évtizeddel ezelőtt. A HNF városi bizottságának elnöksége részese volt a helyes .várospolitikai szemlélet kialakításában. Világosan megfogalmazták azt a felismerést, hogy a város általános fejlődésében tevékeny részvevő lehet minden lakos —' a közönség, a lakóhely érdekében végzett j társadalmi munkával. Ezen alapult az a megállapodás is, amelyet — még 1972-ben — kötött egymással a városi tanács és a városi bizottság. Az együttműködés eredményeként — fogalmazta ’ meg Kovács Istvánná, a HNF városi bizottságának elnöke — szorosabb lett a kapcsolat a két testület között, közvetlenebb lett a lakosság részvétele a város előtt álló feladatok megoldásában.

A Hazafias Népfront, számos tennivalója közül a béke- és barátsági munkát emeljük ki. A város közvetlenül érintkezik a sok külföldi vendéggel, nyaralóval. Ez a helyzet kötelezettséget is jelent minden itt élő emberre.

A KŐVETKEZŐ öt évre szóló feszített feladatok megoldásában számítanák a lakosság önkéntes munkafelajánlásaira. Hogy a tervezett 21 millió forintot elérjék, jó szervező munkára van szükség. A városi tanács pénzügyi osztályának vezetője az újjáválasztó gyűlésen azt ígérte, hogy ennek érdekében már most — hónapra pontosan — meg tudják mondani: hol és mikor, milyen munkában számítanak a siófokiak közreműködésére.

M. A.

•| nyékről', jövőbe mutató- iét- I tekről beszélni. Tizenötről hu- [ szonöt százalékra emelkedett I a nők aránya a vezetőségekben és a különböző bizottságokban ; a mezőgazdasági szakmunkásképzésben részvevők több mint egyharmada ,nő: élet-' és munkakörülményeik javítására számos intézkedés született — s lehetne hosszan sorplni, akár szövetkezetenként is, a megtett intézkedéseket. Mindezeknek nem mond ellent az a megállapítás, hogy bármennyire nagyszerű, örvendetes, mégis kezdeti eredményeknek ' tekinthetők ezek. Alapnak, amely felépítményt, folytatást kíván.

A tegnapi tanácskozáson ezt a folytatást sajátos oldalról közelítette meg a szövetség elnöksége. A feladatok sokrétűsége egyetlen fő gondolathoz. a termelőszövetkezetben élő nők foglalkoztatá sához kapcsolódott. A vita során kimondatlanul is bebizonyosodott, hogy ennek az alapkövetelménynek a teljesítése feltételezi és törvényszerűen magával hozza egy sor más, a határozatból adódó feladat elvégzését. »Az érdekeltség és a biztonság — ez a döntő a munkában« —

mondta az egyik felszólaló. Ez gyakran egyszerű üzemszervezési, vagy munkaszervezési intézkedéssel is érvényesíthető. Nem elfogadható állás pont az — állapította meg az elnökség —, hogy a műszaki színvonal emelkedésével, a termelési rendszerek terjedésével, a komplex gépi technológiák kialakulásával — mind nagyobb gond a falun élő nők foglalkoztatása. Meg lehet, és megfelelő törődéssel meg is kell találni annak a módját, hogy minden dolgozni kívánó nő megfelelő munkaalkalmat találjon a nagyüzemben. Ebbe természetesen beletartozik a . szövetkezetek fontos üzemága, a háztáji gazdaság is. Ám a foglalkoztatás nemcsak egyszerűen munkaalkalmat jelent, hanem szorosan kapcsolódik hozzá jó néhány feltétel biztosítása. Ezek sorába tartozik a munkakörülmények javítása, a kereskedelmi ellátottság, a szolgáltatások színvonalának

emelése, a gyermekintézményi hálózat bővítése, — egyszóval azok a tennivalók, amelyek biztonságossá. zavartalanná teszik a szövetkezetben dolgozó nők munkavállalását.

A tegnapi elnökségi ülésen

elhangzottak, az értékelésen túl. valóban útmutatásul szolgálhatnak. És említésre méltó az is, hogy ez a tanácskozás bizonyára nemcsak a téma fontossága miatt lesz emlékezetes, hanem azért is, mert ezúttal a csurgói mező- gazdasági szakmunkásképző iskola adott otthont a rendezvénynek. A tanácskozás végén a szövetség elnökségének tagjai személyesen és közvetlenül is megismerkedhettek . az itt folyó oktató-nevelő munkával.

V. M.

Tejporgyár épül

Mátészalkán százhetvenmilliő forintos beruházással napi kétszázezer liter kapacitású tejporgyár épül. Az új üzem berendezéseit a svéd Alfa—Iáival cégtől vásárolták. Jelenleg a technológiai szerelés folyik.

Magatartása példás

i , \ w •" i, V! , ■ .

R

itkán hangzik el ez a két szó; fukarkodunk az elismeréssel.. jobbára csak' az iskolai bizonyítványokban tklSlkózliátúnk a minősítés e magas rendű formájával, a kifejezés másutt alig használatos. Pedig kétségkívül hűbb képet kapnánk a társadalom, az egyén etikai felfogásáról,, ha gyakrabban észrevennónk a jót, a púi- ciás és követendő magatartást. Akkor gondoltam erre, amu.or az orvos-egészségügyi.szakszervezet megyei bizottsága az or- vosetikai bizottság munkáj&rój tárgyalt. Kissé elszomorodtam. A jelentésből ugyanis'az tűnt ki, mintha — megfontolatlanul — egyenlosegjelei tetteic votna az etikai vétségek cs Somogy megye etikai helyzeté közé. Merő tévedés. Egy társadalmi csoport magatartásbeli állapotát sohasem határozhatják meg a kivételek. S ha a.z. „etika őre ", ez a nagyra hivatott bizottság tévesen ítéli meg a helyzetet, akkor miért csodálkozunk azon, hogy a közvélemény gyakx'an eltúlozza a hibákat; ha általános következtetéseket von lte néhány esetből? Ügy gondolom, itt az ideje, hogy a valóságnak megfelelően fordítsunk a közhangulaton.

Eddigi mondanivalóm általános kinyilatkoztatásnak tűnne, ha nem próbálnék bizonyítékokat felsorakoztatni. Kezdjük a legegyszerűbbel. Az elmúlt években valóban tudtunk Somogybán tiz-tizenkét súlyos, eléggé el nem ítélhető etikai vétségről. (Egyik-másik esetben a lap nyilvánosságát is tanúként és harcostársként hívtuk segítségül.) A tíz-tizenkét vétség mögött azonban rosszindulattal is legföljebb húsz-huszonöt embert fedezhettünk föl. Némi erőfeszítés árán, de végül is megtudtam: Somogybán jelenleg 632 orvos dolgozik! Ezek szerint közülük legalább hatszázan valóban a hivatásuknak élnek, s megtartják e rendkívül felelősségteljes hivatás erkölcsi szabályait. Elismerem, ebben a megállapításban is van némi túlzás ...

Jó néhány vezető orvoslói három példát kéi-tem annak hiteles igazolására, hogy az egészségügyi dolgozók óriási többsége — ez meggyőződésem! — valóban etikusan él és dolgozik. Egyetlen egyet sem kaptam. Vagy azért, mert „szerénységük tiltakozott”, vagy azért, mei;t „milyen jogon emelnénk ki hármat a sok száz közül”, vagy pedig azért, mert az egészségügyben dolgozók legalább annyira fáznak a dicsérettől— a másik elismerésétől —, mint a bírálattól. Ez is egyfajta magatartás, de semmiképpen sem téveszthet meg minket. Ügy gondolom: aki megtartja az örök érvényű hippok- ratészi esküt, s a hivatásának él, az etikus magatartást tanúsít. Tehát érti — és. kötelező érvényűnek tartja — a szocialista etikát, azaz a társadalom által helyesnek ítélt erkölcsi szabályok összegezését. Sok százan élxrek így.

Hol győződhetünk meg erről? Nem a tanácskozásokon, hanem a műtőben és a kórházi ágyak mellett; a beteg fölé hajoló ember átható, aggódó tekintetéből; az éjszaka is zokszó nélkül beteghez rohanó oi'vos magatartásából; az életért küzdők felelősségteljes fáradozásából; a „munkaidő-nélküliségből” és a „korlátozott mozgási szabadságból”, hiszen, a színházból, a moziból is elhívhatják az orvost, amikor a másik néző önfeledten szórakozhat, mert öt órakor „letette a lantot”. Ki vitathatná, hogy orvosaink, az ápolónők, az egészségügyi dolgozók óriási többsége nem ismer lehetetlent;' a betegért él, s az életért fáradozik. A társadalom nagyrészt elismeri ezt. Mondjam, hogy 1970 és 1975 között 227 kitüntetés jelzi az egészségügyi dolgozók erkölcsi elismerését, s közülük 75 az orvos? Beszéljek az „érdemes”, a „kiváló” orvosok karáról?

A

z orvosi eskü azonban nem szavatosság és nem megtorló rendelkezés. Egyéni és belső indíték, önellenőrzés nélkül semmire sem mehetünk. Az egészségügyi törvény lazán fogalmaz, s ez bizalmat sugárzó megnyilvánulás. Az orvosnak cselekvési szabadsága van; ha visszaél ezzel, etikátlan magatartást tanúsít. Egy vezető orvos azt mondta; „Mindenki búntelen addig, amíg a bűnösség nincs bebizonyítva. A kirívó esetek felszínre kerülnek, a tömegesek ritkán..És ebben is van igazság. Érdemes elgondolkozni rajta.

De a közvéleményt szeretnénk „átfordítani”. S ehhez nem árt hangsúlyozni, hogy az etika nem azonos az anyagiassággal! A betegellátás szakmai színvonalát, a betegekkel való kapcsolatot, a hangnemet és bánásmódot, az egészségügyi dol^ gozók egymáshoz való viszonyát, a titoktartást is ide soroljuk. Senki sem vitathatja: van még tennivaló! Merőben hibás szemlélet tehát, ha bárki is a „hálapénzen” az anyagiasságon próbálja lemérni egészségügyünk etikai állapotát. Ez utóbbi — meglevő — gondunkat ugyanis az egyéni magatartáson kívül a személyektől független okok és a társadalmi közfelfogás is előidézi.

Vegyük hát sorra. Az orvosi rendtartásban azt olvasom: Az orvos köteles „az orvostudomány mindenkori állásának megfelelő gyógykezelésben részesíteni a beteget”. Akkor pedig — ha van 60 ezer dollár egyetlen ipari gépsori-a — nem lehet elég évi 10 ezer dollár az egész megye gépi műszerellátására. De ez csak egy példa. Kell, hogy megszűnjön az indokolatlan jövedelemkülönbség is az orvosi szakmák közötte A laboratóriumi orvos, a röntgenes, a kórboncnok, a KÖJÁL-orvos munkaköri pótlékával például — mert közvetlenül és tartósan nem érintkezik a beteggel — más ox’vosoknál hallgatólagosan elismex-ik a hálapénz létjogosultságát. „Ha kis- vagy nagykaput hagy a törvény, ezáltal ledönthető a kerítés is” — mondta az egyik orvos. A feltételes módra: az „adhatóra és kaphatóra” utalt — teljes joggal. De az is igaz, hogy nem kell és nem is lehet törvényben szabályozni az emberi cselekedet minden mozzanatát. Enélkül még lehet erkölcsösen élni és dolgozni. Gondoljuk csak meg: a szülészeteken — es már a terhesség idején —az orvosválasztás ténye például csaknem azonos a magángyakorlattal. Miért nem merik betiltani, miért csak ajánlják a megszüntetését? Nyilvánvalóan azért mert a törvényalkotásban is azok az országos szaktekintélyek a tanácsadók, akik busás jövedelemhez jutnak az orvosválasztás szabad jogán. Elgondolkodtató. De menjünk tovább. A szakmai féltékenység, más orvosok tudásának lejáratása a beteg előtt, a vezető oi'vosok „jóságos atyáskodása”, akik csak hivatalos felszólításra hajlandók vizsgálatot indítani a vétkes orvos ellen — ez mind hozzájárul mai gondjainkhoz. A véd- és dacszövetség hatástalan „orvosság”. Áhhoz, hogy megváltozzon a közfelfogás, hogy lü—12 elítélendő eset se fordulhasson elő, ahhoz — házon belül is — határozottabb fellépésre van szükség. Az orvostársadalom azzal őrizhetné meg igazán szakmai, erkölcsi-etikai, tekintélyét, ha azonnal fölfedné és határozottan elítélné a vétkes cselekedeteket. A hibák takargatása sohasem vezetett célhoz.

D minisztérium most etikai program — és nem akció- program — kidolgozását rendelte el. (Az akció itt eleve hibás fogalom volt, hiszen nem feltételezte az etikai helyzet állandó vizsgálatát.) Mit kell elérni? Azt, hogy a dolgozók valóban díjtalanul jussanak magas színvonalú orvosi ellátáshoz: hogy teljesen megszűnjön a korrupció, az ..ágyárusítás”, a betegek zsarolása, a táppénzzel való visszaélés; hogy az intézményekből kiszorítsák az illegális magángyakorlatot; hogy letűnjenek az orvosi ellátás vám- szedői. hogy visszaszoruljon a hálapénz és az ajándékozás, s hogy kiiktassák az ezek kialakulását előidéző objektív tényezőket is.

Rokonszenves, szocialista törekvés. Megvalósítását leginkább az biztosítja, hogy orvosaink és egészségügyi dolgozóink nagy többségének magatartása ma is példás, követésre méltó.

Jávori Béla