Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-14 / 89. szám

Tizenhárom nap, tizenhárom kerület Tervezés közben a tervről A virágok következnek. A közelmúltban befejeződött kaposvári tavaszi nagytakarí­tási akció után most — ápri­lis közepétől május közepéig — sokszínű virágokkal, dísz­növényekkel csinosítják a me­gyeszékhelyet a városgazdál­kodási vállalat dolgozói, a la­kosság társadalmi munkafel­ajánlásaira támaszkodva. Egyre közelebb kerülünk a célhoz: tiszta és rendezett vá­rosban élni. megfelelni a régi jelzőnek: »Virágos Kaposvár«. Ezt megelőzően azonban érde­mes szólni arról is: hogyan zajlott le a nagytakarítás, mi­lyen mértékű volt ebben a la­kosság, a vállalatok és az in­tézmények részvétele. Meg­írtuk az akció indításakor: tizenhárom napon át a város tizenhárom kerületében lesz a munka. Összegyűjtik a sze­metet, a lakásokban, a gyá­rak udvarán felhalmozott hulladékot, parkosított terü­leteket hoznak rendbe. Egy várost kitakarítani: nagy munka. Nem is sikerül­het az első ; lépésre. A »vég­eredményt« a vezetők nyil­ván nem április 2-re, a nagy- takarítás utolsó napjára vár­ták. Tapasztalatok azonban bőven gyűltek, jók és rosszak vegyesen. Meglepő volt, hogy egyes . vállalatok szocialista brigád­jai milyen aktívan Vették ki részüket a munkából, s ez talán — a jövőre nézve — figyelmezteti azokat a munka­adókat, akik nem fordítottak elég gondot a társadalmi munka megszervezésére. A Ságvári lakótelep környékén például a MEZŐGÉP kollek­tívái jeleskedtek. Összesen 135 óra társadalmi munkát vé­geztek. Ugyanakkor például a kaposfüredi városrészben csak a városgazdálkodási vál­lalat dolgozói takarítottak. Fedig a részlegvezető szemé­lyesen kereste föl a tsz el­nökét, párttitkárát és az is­kola igazgatóját: adjanak se­gítséget társadalmi munkában, hiszen nekik is' érdekük, hogy tisztább legyen a kör­nyezetük. Meglepő észrevételt olvas­hatunk a nagytakarítási ak­cióról szóló' jelentésben. (A 12. kerületről van szó. Itt a takarítás április 1-én volt, a Bajcsy-Zs. utcától délre, a Virág utcáig.) »A legnagyobb terület, a legnagyobb létszám. A Szín­ház park, a Múzeum park, a Latinca tér voltak a fonto­sabb területek. Az itt dolgo­zók létszáma, az általuk tel­jesített társadalmi munka, kielégítő volt. A lakosság ré~ széről itt sem volt megmoz­dulás. A pázsitos területet a házak előtt társadalmi mun­kában rendezték a jelentke­zők — de nem a tulajdono­sok. Ezt sokan meg is je­gyezték.« Ebben a kerületben egyébként április 1-én csak­nem 300-an vettek részt a munkában, és 860 órát telje­sítettek. Aki szerszámot fogott és a mások által eldobott szemetet összegereblyézte, a letaposott pázsit helyét újra felásta, a kitörött fa helyére egy mási­kat ültetett: jobban meg fogja becsülni a tisztaságot és a rendet. A nagytakarítási akció szervezői a tizenhárom napot arra is felhasználták, hogy közvélemény-kutatást tartsa­nak. Kiderült, hogy a ponto~ san megjelölt munkaterületre többen mennek el. A nagyobb intézményekkel, iskolákkal elöré meg kell állapodni a társadalmi munka időpontjá­ban, mert így szervezettebben lehet dolgozni. Tapasztalták azt is, hogy a kisebb csoportok, a szocialista brigádok fegyelme­zettebben dolgoztak, mint a nagyobb közösségek. A tava­szi nagytakarításban egyéb­ként csaknem 1500 ember vett részt. Tekintélyes és példa­mutató szám, mint ahogy az is: összesen 5300 órát dolgoz­tak társadalmi munkában. Mindez azonban csak az j »első felvonás«. A’ város tisz- j tán tartása állandó és folya­matos munkát követel, a virá­gok. a fák. a dísznövények ültetése újabb és újabb fel­adatot jelent. A tanulságokat a szervezők és a város lakói, dolgozói is levonhatják: ren­dezett környezetben jobb élni. és körültekintő szervezéssel j még szebb eredményt fogunk 1 elérni. m. A. Közgyűlést tartottak a megyei tsz-szövetség küldöttei A javaslatból határozat szü­letett tegnap: a Somogy me­gyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének küldöt­tei egyhangúlag elhatározták, hogy a megye mezőgazdasági ágazatának ötöd&k ötéves ter­vi tervkoncepciója alapján ké­szítik el üzemi középtávú ter­veiket, céljaiknál messzeme­nően figyelembe veszik az abban foglaltakat. Az elgon­dolások már hónapok óta for­málódtak szövetkezeteinkben, a végleges feladatok a most következő hetekben fogalma­zódnak meg, s ehhez ad útba­igazítást, segítséget a megyei tervkoncepció. Termelőszövetkezeteink kül­döttei a megye mezőgazdasá­gának középtávú feladatairól először tanácskoztak, s ez a vita arról tanúskodott, hogy gazdaságainkban értik és ér­zik a következő időszak fel­adatának súlyát és a felelős­séget is. Több órán át tervek­ről, célokról folyt a szó, de számok, adatok alig hangzot­tak el. Elnökök, szakvezetők sokkal inkább arra fordítottak figyelmet: milyen feltételeket kell teremteni ahhoz, hogy végrehajtsa megyénk mező- gazdasága a népgazdaság öt­éves tervéből rá háruló részt. A közgyűlés részvevői egyet­értettek abban, hogy szövet­kezeteink gyengébb alapokkal kezdték az 1976-os, illetve az ötödik ötéves terv végrehajtá­sához, a követelmények vi­szont nőttek és nőnek. Ezért elengedhetetlen, hogy minden­ki az eddiginél szem^ezettéb- ben és fegyelmezettebben ve­gyen részt a célok megvalósí­tásában. Sok részkérdésről, okulásra szolgáló tapasztalat­ról esett szó. Többen is hang­súlyozták, hogy a termelés növeléséhez szükséges műsza­ki feltételéket a korábbinál sokkal tervszerűbben kell biz­tosítani. Elsősorban gépek, berendezések és alkatrészek beszerzésével kapcsolatos ne­hézségekre, hiányosságokra utaltak a szövetkezeti vezetők. Joggal hangzott el a kíván­ság: »Középtávú tervünk vég­rehajtásához nélkülözhetetlen, hogy a mezőgazdaságban használatos ipari eredetű anyagok, eszközök akkor és olyan mennyiségben érkezze­nek meg, amikor arra szük­ség van.« (Még a termelési rendszereknél is van olyan példa, hogy a traktoros meg­érkezik tavasszal, de munka­gépei csak ősszel állnak ren­delkezésre!) A műszaki feltételekkel leg­alább egyenrangú jelentösége van a szellemi felkészültség­nek. A közgyűlés vitájában ezért is kapott különös hang­súlyt a személyzeti és káder­munka fejlesztésének fontos­sága, valamint az, hogy a ter­vek végrehajtása az eddiginél tartalmasabb és hatékonyabb munkát igényel a szakvezetők­től. Ezzel összefüggésben hangzott el az is, hegy a kö­vetkező években több gondot kell fordítani a szakmunkás­nevelésre, a szakmai hozzáér­tés fokozására. Szükséges, hogy az erre von atkozó prog­ram része legyen az üzemek középtávú fejlesztési tervének. A sok problémával küzdő szarvasmarha-ágazatunk fej­lesztésének módjáról éppúgy szó esett, mint a tömegtakar­mány-termeléssel kapcsolatos nehézségek megszüntetéséről, vagy a kisüzemek termelésé­nek segítéséről. Ez utóbbiról nem egy jó. gyakorlati példát is elmondtak a szövetkezeti vezetők; Barcson például a nagyüzem biztosítja —olcsóbb áron — -a sertés- takarmány­keveréket a gazdáknak. Tervezés közben a tervekről váltottak szót felelősséggel a szövetség közgyűlésén. Néhány héten belül a véglegesen meg­fogalmazott célokat a szövet­kezetek közgyűlésén vitatják meg és hagyják jóvá azok, akik alkotó végrehajtói lesz­nek a programnak. V. M. Vegyszerezik az őszi vetést. Az őszi kalászosok gyomir­tása mellett a cukorrépavetés mielőbbi befejezésére törek­szenek az ecseny—felsőmocso- ládi Előre Termelőszövetke­zetben. Szita János elnök mondta: — A szövetkezet megalaku­lása óta termelünk cukorré­pát. Jóllehet gazdaságunk nem j szerepel a Kaposvári Cukor- gyár bázisgazdaságai között, I nyolcvan hektáron foglalko- j zunk répával. Az öt évre szó­ló szerződés szerint megköze­líthető helyre kell vinnünk a termést, ahonnan a gvár gon-i doskodik az elhordásáról. A répavetést megelőzte a j kora tavasziak vetése. Föld- ! ben Van már a tavaszi árpa, I a zab, a lucerna és a vörös- \ here magja, s a hét elején, éppen öttjártunkkor fejezték ; be a len vetését. Ennek az | ipari növénynek is nagy múlt- ; ja van a szövetkezetben: az j idén 130 hektáron termesztik. — Jövedelmezőnek tartjuk j — tájékoztatott az elnök. — Munkáinkat csaknem telj(es egészében gépesítettük. Vegy­szerezéssel gyomtalanitjuk, Gyárbővítés 750 millió forintos költséggel Az Egyesült Izzó nagykani­zsai fényforrás- és üveggyára máris jelentős szerepet tölt be a fényforrás, a különböző vil­lanyégők gyártásában. A vil­lanyégők iránt világszerte fo­kozódik a kereslet, a Tungs­ram márkának pedig minde­nütt jó híre van. Ezért tovább bővítik a nagykanizsai mo­dem gyárvárosi. A tervezett beruházások befejezése után Nagykanizsán lesz a magyar fónyforrásgyártás bázisa. 750 millió forintos költséggel/még ebben az évben megkezdik az új termelőegységek építését, illetve bővítését, amelyek már 1978-ban termelnek. A bőví­tésből eredő terméktöbbletet a tőkés piacon értékesítik. Határjárás gép végzi a vetést és a nyű- vést, s a kötözés mintegy nyolcvan százalékát. A cukorrépához hasonlóan a len termelését is öt évre szóló szerződés keretében vál­lalta az Előre Tsz. Ennek megfelelően a vállalat adja a szükséges gépek egy részét, így három lennyűvőt, három kötözőgépet és egy vetőgé­pet. A szövetkezet fizeti öt évig a gépek amortizációját, ennek lejárta után az eszköz az övék marad. Tehát érde­keltek abban, hogy úgy óvják, gondozzák ezeket is, mint a sajátjukat. A gépek egyéb­ként állandóan a gazdaságban vannak, így akkor állíthatják őket »csatasorba«, amikor ép­pen kell. A húszforintos má- zsánkénti felár, a termés he­lyi átvétele mellett a gépi se­gítségnek ez a formája is nö­veli a termelési kedvet. Ebédidő a kertészetben ... A vasúti töltés mellett, vízbő árok szomszédságában . terül el az a tábla, ahol fóliasátrak alatt és üveglapokkal fedett melegágyakban palántákat nevelnek, s ahol majd a szán­tóföldi kertészet ad — várha­tóan — szép eredményeket. Az asszonycsapat két »részleg­ben« dolgozik. Az egyik cso­port a dinnyemagot veti, táp­kockák hosszú sorát készítet­te el, a többiek a paprikapa­lántákkal foglalatoskodtak. — Huszonegy hektáron lesz zöldségkertészetünk — hal­lottuk a felvilágosítást. — A fertődi kutatóintézettől kapott magból rövidített tenyészidejű főző- és zöldhagymát terme­lünk, két hektáron. A mag­termést a kutatóintézetnek adjuk, tőlük a Somogy megyei MÉK is kap majd. Ügy tud­juk, a kistermelőknek juttat­nak majd a magból, hogy a hagymátermelés ismét • föllen­dülhessen. Hemesz Ferenc Gyorsabban nő a paprikapalánta, ha nem hízik gyom a szomszédságában. Elődök és ati a zokat is köszöntötték, akik nem voltak ott. A távol té­vők szelleme, tettvágya és tapasztalata, az összetarto­zás sugallhatta, hogy ne feledkezzen meg róluk az ifjú­ság. Pedig önmagukról beszéltek a fiatalok; mai életükről és. a jövőről, szándékukról és elhatározásukról. Okosan, higgad­tan és felelősséggel, az elődök szenvedélyével. Nem csodál­koztam, de azt sem titkolom: megragadott a tiszteletteljes hang. örültem, hogy megkapaszkodhatok a gondolatsor egyetlen láncszemében, s elmondhatok róla valamit. A KISZ megyei küldöttgyűlésén voltam, jól éreztem magam. Az el­nöklő fiatal így adta meg az alaphangot: „.. köszöntőm a szülőket és mindazokat, akik a gyermekek, a fiatalok neve­lésében nagy szerepet vállalnak ezután is.” Tiszteletet paran­csoló mondat. De kcll-e parancsolni a tiszteletet? Jött és jön az magától, belülről fakadva — a kölcsönösmegértés egyenes következményeként. Följegyeztem magamnak: lehiggadt a társadalom. Nem csapkod és nem ajnároz; lelkendezás és vagdalkozás helyett lelkesedik és bírál; tartalmi jegyekből, s nem a külsőségek­ből fogalmazza ítéleteit. íme az eredmény: tisztelet és ragasz­kodás. A beszámolóban örömmel állapították meg a fiatalok: ..Kedvezően változott az ifjúság megítélése, fokozódott a fe­lelősség a fiatalok iránt”. A tisztelettudó magatartás, a fel­nőttekével azonos értékű cselekvés meg győzte a kétkedőket: korábban is kár volt lebecsülni, megalapozatlanul elmarasz­talni az ifjúságot. Nemrégiben a forradalmi ifjúsági napok egyik fővárosi eseményéről tájékoztatott a televízió. A riportban több egye­temista nyilatkozott, s egyikük fennhéjázva, elmarasztalóan vágta oda: „Olyan az ifjúság, amilyen a felnőtt társadalom”. Sok igazság van ebben, nem vitatom. Csakhogy azt is ér­zékeltem ezen a küldöttgyűlésen — s a hétköznapok tettei­ből —, hogy ez a kissé elkoptatott megállapítás fékezhet is, és visszahúz; csökkentheti az ifjúság felelősségét önmagával szemben. Vitathatná-e valaki, hogy a fiatalok tette, magatar­tása, politikai állásfoglalása, szellemi fölkészültsége vissza­hat a felnőtt társadalomra? Egyszerű példákat mondhatok: az építőiparban éppen ők szálltak síkra a pontos munkaidő­kezdésért. Legtöbbször -ők kezdeményezik a kommunista műszakokat. A társadalmi tevékenység élvonalában járnak. És mégsem egészen önmaguktól. Egy dalt lehet dúdolni, dünnyögni: hang nélkül, de moz­gó ajakkal suttogni a szöveget. Ok énekelték, s meggyőző­déssel mondták: „Mi, kommunista ifjak indulunk, mert ben­nünk apáink reménye ..Régi dal, a reményen túljutottunk már: céljaink vannak. Önmagunkéig, utódainkért. így hát nincs csodálkoznivaló azon, hogy a cél közös, s’hogy csak a módszerekben lehetnek eltérések — szerencsére. Az elődök ott voltak ezen a küldöttgyűlésen. Meghívtak néhány politikai és gazdasági, társadalmi vezetőt. A gondola­tokban, a mondanivaló lényegében azonban ott volt sok tíz­ezer fiatal édesapja és édesanyja, az öregszülék, ahogy So­mogybán mondjak, s a nagy elődök, a már elhunyt vagy már­tírhalált halt eszmei ősök szelleme. A generációk találkozása volt ez az összejövetel. H álátlan az ifjúság? Csak az beszélhet így, aki elfelej­tette, hogy ő is volt fiatal, s a szülei akkoriban „hálát­lannak” bélyegezték. Csak az verhetne éket, csak az háooroghatna, aki elf eile j tette: azért hozott vagy segített a világra új életeket, hogy beteljesítsék meg nem valósult ál­mait és vágyait. Az öregszik meg, aki elszakad az ifjúságtói, aki nem érti vagy nem akarja érteni életérzését és gondolko­dásmódját; aki nem becsüli a megcsontosodott, elavult mód­szerek elleni lázadását, s nem tiszteli frisességét, új, előrevi­vő gondolatait és cselekvését. Egy felszólalás tanulságos be­fejező mondatát idézem: „Aki gyújtani akar, magának is ég­nie kell”. Útmutatás a fiataloktól? Érdemes megszívlelni! Mint ahogy az utódok szavára is figyelni kell. Kedves epizód zajlott le. Két úttörő állt a pódiumra, köszöntötte az idősebb testvért. Gyerekesen megfogalmazott őszinte szán­dék, tiszta gondolat, „fogadalomtétel” és tisztelet csengett az ajkukról. Vállalom: az én hibám, hogy elsősorban bírálatuk ragadott meg. Idézek: „Egyre érdekesebbek a foglalkozásaink, sok Örsnek van ötletes búvóhelye, többnyire a szabadban, ro­mantikus környezetben. Javasoljuk nektek is: a KlSZ-taggyű- lések egy részét rendezzétek a szabadban! Bizonyára több KISZ-tag vesz részt örömmel a taggyűléseken.” A megcsonto­sodott, öreges módszerek szolgai követelésének bírálatát érez­tem ebből, nemcsak a természet, az egészséges életmód sze- retetet. S a felszabadult, valóban fiatalos és érzelemgazdag találkozások igényét. Nem ennek hiánya' miatt „veszik el” oly sok úttörő, amikor a KISZ várná soraiba? S a másik: „Azt hallottuk, hogy a ÜlSZ-esek már nem szeretnek úgy énekelni, mint az úttörők. Bizonyítsátok be, hogy nem így van. Énekeljétek el velünk, hogy: Pajtás, daloljjunk szép ma­gyar hazánkról!” És énekelt a küldöttgyűlés. Azután megszó­lalt a kislány: „Gratulálok, szépen énekeltetek! Várunk ben­neteket az úttörőcsapatokhoz, tanítsatok nekünk mozgalmi da­lokat!” Hatásos volt ez az epizód? Szép volt, de érdemesebb azt észrevenni, hogy ezek az úttörő pajtások a jövőjüket épí­tik ... Fölnéznek az idősebb testvérre, s ha majd oda kerül­nek, szeretnék a KISZ-ben legalább olyan jól érezni magu­kat, mint az úttörőmozgalomban. Ha valaki azt hinné, hogy az érzelmi hatás, a közelség mellőzhető, az nagyon téved. M ondatokat idézek: „Kívánok elődeitekhez méltó tevé­kenységet!” „Az életkorban idősebb, de szívükben fia­tal kommunisták egy részének Ifjúságért Érdemérem kitüntetést adományozott a központi bizottság. E fórumon fe­jezzük ki köszönelüket azoknak, akiket az ifjúságról való gon- I doskodásukért nem volt mód ilyen magas erkölcsi elismerés­ben részesíteni.” „Tiszteljük az ifjúságot, értékeljük és el­ismerjük eredményeit. Bíráljuk is őket. ha hibáznak, dd úgy vagyunk ezzel, mint a szülők. Segíteni szeretnénk, a fiatalok javat akarják éppúgy, mint a párt...” Az elődök és az utódok találkoztak Somogy ifjúságának legjobbjaival. Mindkét nemzedéktől, az elődöktől és az utó­doktól is érdemes tanulni __ J ávori Béla Nyíltvízi kutatások a Balatonon A Balatonon megkezdődött az idei nyíltvízi tudományos kutatómunka. A szakemberek számos helyszíni vizsgálatot tartanak a tavon. A tihanyi biológusok például a haltáp­lálék-vizsgál átokkal elsősor­ban a süllő éhezésének okát szerelnék kideríteni. Beható vizsgálatot kezdtek a tihanyi kutatók a Balaton tömeghala. a keszeg életkörülményeinek fölmérésére. Figyelemmel kí­sérik a tó idegen halainak, a busának és az angolnának a »viselkedését« is. Vizsgálatot igényel a tó úgynevezett to­rnásszá ja, melybe a legapróbb élőlények sok száz tonnányi I tömege tartozik. Részben nyi-1 tott kérdés még az iszaposo-1 dás problémája, és vizsgálják az algák szaporodását. A VITUKI kutatói és a Keszt­helyi Agrártudományi Egye­tem szakemberei az idén is folytatják a kesztheljd öböl és a Zala-folyó hatásának megfi­gyelését, az ottani fokozott szervesanyag-fehalmozódás okainak behatóbb felderítését. Kettőzött figyelmet fordítanak a kutatók a Kis-3alatan új­bóli feltöltésének és iszap­szűrő szerepének ma még sok vitára okot adó tudományos témájára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom