Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-09 / 85. szám
I A megyei tanács határozata nyomán Sokat ígér a kezdet Intézkedések a túlzott szeszfogyasztás ellen A szándék tisztességes, de kivihetetlen — a szakemberek közül is sokan így foglalták össze véleményüket a megyei tanács egy évvel ezelőtt született határozatának arról a részéről, mely a túlzott szeszfogyasztás ellen indított harcban a vendéglátó vállalatnak is feladatokat jelölt meg. Ha a vállalat ezt komolyan venné, a saját érdekei ellen, s ezzel együtt a társadalmi érdek ellen is cselekedne — számtalanszor elhangzott ez a megállapítás. Mostanában ritkábban halljuk, s ez talán annak is köszönhető, hogy egyre többen fogalmazzák meg: a társadalomnak igenis ráfizetés a nagyobb szeszforgalmazás. A több ital az alkoholizmus teremtette bajokat mélyíti el, s ezek már eddig is rendkívül sok erkölcsi és anyagi kárt okoztak az országnak. Csakhogy ez — legalábbis anyagilag — nem érzékelhető sem a kereskedelemben, sem a vendéglátásban- A feladat tehát nehéz: a vendéglátásban úgy kell küzdeni az iszákosság ellen, hogy az ed~ digieknél jobban érvényesüljön a társadalmi érdek, s a vállalati kassza se legyen szegényebb. A megyei tanács tavaly áprilisi határozata alapján a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat megpróbálta ezt az utat járni. Eleinte se cset- lett-botlott, de most már kifejezetten határozottak a lépései. Egy éve hatvan üzletvezető és szocialistábrigád-ve- zető megígérte, munkahelyén segíti megvalósulni a vállalat új ösztönző rendszerét. Ennek az a lényege, hogy a korábbiakkal ellentétben nem adnak jutalékot a szeszforgalom után. Az intézkedés az ételek, a hidegkonyhai termékek, a cukrászsütemények és az üdítő italok eladásában tette érdekeltté az üzleteket. Kővári Tibor igazgatóhelyettes elmondta, hogy az üzletek nem maradtak magukra a megváltozott helyzetben. — Vitrineket állítottunk föl, hűtőpultokról gondoskodtunk — de elsősorban nem új fölszerelésre, hanem más szemléletre volt szükség. Sok dolgozónk értetlenül tartotta kezében körlevelünket, amelyben közöltük, hogy mi is teszünk a túlzott szeszfogyasztás ellen. Aki pálinkát kér, ne szolgáljuk ki? Aki bort kér, bambit kapjon? Ki pótolja a keresetkiesésünket, ha az ígéret ellenére kevesebb lesz a borítékban? Ezeket kérdezték legtöbbszörNem alaptalanul, mert új gyakorlatot kellett — néhány helyen: kellett vol na — teremteni. Papír szerint már nem volt érdeke a pincérnek, hogy a kapatos vendég elé újabb féldecit tegyen, mégis odatette, és néhány helyen odateszi a mai napig i§. Igencsak összetett dolog a vendéglátó alkalmazottainak anyagi érdekeltsége, s nem mindig lehet meghatározni egy becsületes ösztönző kidolgozásával. Igaz, az üzlet nem ad százalékot a féldeciért, de a vendég nem marad hálátlan ... Hát akkor hogy állunk? Néhány alkalmazott meg tudná torpedózni a közérdeket szolgáló elképzelést? Nem tudja, s a túlnyomó többség nem is akarja. Amennyire kívánatos a vendéglátó szakemberei szemléletének megváltozása, annyira fontos, hogy a közvélemény előítélete is megszűnjön. Sértő és ostobaság minden felszolgálót és üzletvezetőt csalónak kikiáltani. Ezt az előítéletet a szóban forgó tanácsi határozat folyamatos végrehajtása is cáfolja- Voltak üzletek, ahol az új ösztönző rendszer kisebb keresetet jelentett, de ott vessen magára az üzletvezető. A vállalat központja megfelelő ellátást Ígért a hidegkonyhai termékekből, a cukrászsüteményekből, az üdítő italokból, a tejtermékekből, csak rendelni kellett volna belőlük. Úgyse kéri senki, jósolta néhány alacsony színvonalú vendéglő vezetője. Honnan tudja, ha soha meg sem pró" balta? — ebből indultak ki a központban, amikor kidolgozták a ' választékminimumot, így azután akarták, vagy sem, rendelniük kellett az üzletvezetőknek, de ez még mindig nem a megoldás. Hogy elfogy-e az áru, az az alkalmazottaktól is függ, főleg attól, hogy megkedveltetik-e az új termékeket. Ahol nem azt akarták bebizonyítani, hogy a vállalat központjának rossz az elképzelése, hanem egyéni ötletekkel tovább akartak lépni, ott a jövedelem nem csökkent, hanem nőtt. Az üzletvezető, aki eleget tett a vállalat igazgatója felhívásának, és a FÜSZÉRT-nél szerdánként személyesen válogatta ki. mire lenne szüksége az üzletének, jó hangulatot teremtett a beosztottak körében is. Máról holnapra nem történnek csodák, s ezek elmaradtak a Somogy megyei Vendéglátó Vállalatnál is. Igaz, hogy tavaly 11,5 százalékkal több üdítő italt adtak el, de 11 százalékkal nőtt az égetett szesz, 21 százalékkal pedig a sör forgalma is- 1970- hez viszonyítva viszont a teljes bevételben kisebb volt az alkoholforgalom aránya. Egyéb híján csak az arányokba kapaszkodhatunk, mert minden évben a korábbinál j több pénzt költenek szeszes italra — halvány vigasz, hogy üdítőkre is ... Ha nem hoz határozatot a tanács, több szesz fogy a vendéglátó üzleteiben. Néhány talponálló megszüntetése, az alkohol reggeli kiszolgálásának korlátozása több helyen, a közétkeztetés ideje alatt megtiltott szeszárusítás máris eredményeket hozott. Átfogó országos intézkedésekre — magyarán: korlátozásokra — van szükség, s egy egészséges közhangulat kialakulására, amely nem a szesz- fogyasztás tényét, hanem a mértékét kéri számon. A határozott korlátozások mit sem érnek, ha nem értik a lényegüket, s a megfelelő háttér kialakításával nem kell várni az olyannyira kívánt országos intézkedések bevezetésére. A Somogy megyei Vendéglátó Vállalat eltelt tizenkét hónapja is ezt bizonyítja. Pintér Dezső BERZSENYI-HISTÓRIÁK Épül az új ház Az a ház, ahova Berzsenyi Dániel ideköltözése alkalmával 1804-ben érkezett, nagyon régi volt. Az öreg Bab Imre bácsi szavai szerint még a »■terek időkben készült-«. Nem volt csoda, hogy a nagy vihar tönkretette. Az új udvarház megépítésének történetét Komár Pap Józsi bácsi szavai szerint mondom el én is. Az tudta leghi- telsebben visszaidézni, aki nagyon sokszor az édesapjától, Komár Pap Jánostól hallotta. Az volt az új épület megter- vezője, és az építkezés elindítója. Mindenhez értő, fúró-faragó embere volt a Dani uraságnak. A belsőség végén levő főidőin, ahol nagyon jó agyag volt, ásták a falaknak a földet és hordták szekéren a helyszínre. Még az én gyermekkoromban is megvoltak azok a gödrük. Télvíz idején odajártunk csúszkálni meg ri- csássni. A faanyagot már a télen kitermelték és haza is hordták. A faragó emberek nekiláttak a faanyag megmunkálásának. Faragták, bárdoltáka szép, egyenes szálú, gerendának való fákat. Egy nagy gö- dörfiélén pedig keresztülfek- tették a deszkáknak való rönköket, nagy kárász hasító fűrésszel — amelyet lent a fenéken hat ember húzott — szabdalták egymás után a széles deszkákat. A fűrészt fönt a gödör tetején Komár Pap János, az építkezésnél az első ember vezette. A sok baj és gond mellett a pénzbevétel azon a tavaszon jól alakult. Berzsenyi hizlalásra fogott ártány disznai szépen meghíztak, jó árért el is tudta adni őket. Nemcsak any- nyi pénzt kapott, amennyi a vasi jószágainak kiváltására kellett, hanem jóval többet. A házépítésre is szép összeg maradt neki. És amint az építőanyagot összehordták, neki is álltak az építkezésnek. Az épülő ház udvarában rögtönzött tűzhelyen, nagy bográcsban főtt a paprikás, birka- vagy disznóhúsból. Kemencékben sült a finom, foszlós bélű kalács. A házépítésnél segítő falu népe mind ott kapott enni. Nagyon kellett vigyázni, nehogy valami hiba csússzon a főzésbe, mert hamar szó érte a szakácsnékat. A jó ebédek mellől a jó bor sem hiányzott. Szépen termett az újonnan telepített gombai szőlő. Amint kimérték a ház helyét és kiásták az alapot, Berzsenyi Dániel ünnepélyes hangulatban egy ólomtokba irat- tekercset és némi pénzt zárt, és helyezett el az alapban. Hogy hol, arról nem tud hírt mondani senki, de arról sem, hogy mit tartalmazott az irat. A munkások egy-egy pohárka pálinkát kaptak. A néphit szerint a pénzt azért helyezte el, hogy a ház soha pénz nélkül ne maradjon, s pálinkát azért adott, hogy az új ház lakói mindig vígságban éljenek. Csak azután rakták fel a deszka kalodákat, amelyek közé a falakat döngölték súlyokkal. Az építkezésen az egész falu dolgozni tudó népe, még az asszonyok is részt vettek. A férfinépség a falakra állva döngölte a földet, melyet a lányok és az asszonynépség hordott fel a fűzfákból vájt tek- nőkben: ezeket a teknővájó cigányok előre elkészítették. Most azok is ott dolgoztak vgjdástól együtt, vályogot vetettek a közfalaknak. Dani uraság sem volt tétlen. Mindenütt ott volt, ahol segíteni kellett. Hol a falat döngölte az emberekkel, hol a földet szedte el a fehérnépektől, s öntötte ahova kellett. Kedvteléssel nézte a sokaság szorgalmas munkáját. Minden evéskor velük ült az asztalhoz, ott evett családjával együtt a munkások között. Komár Pap József elmondása szerint nagyon tetszett neki a közös munka, a közös étkezés. A régi görög családok életéhez hasonlította azt, ahol egyben volt az egész nagybirtok, és mind egyben dolgoztak közösen. A legöregebb családfő irányította őkpt. így nem volt az, hogy egyik igen gazdag ember volt, amíg i a másik koldús&zegény. Jövendölést is mondott jobbágyainak. »-Eljön az idő nemsokára, i mikor vasból utat építenek az j országban és az egész világ- j ban, s azon gőzmasina egész sor kocsiházat húz maga u\in, j s abban emberek utaznak J Diákszínjátszók Csurgón (Folytatás az 1. oldalról) l_n68-ban úttörő kezdeményezésként országos diákszínjátszó napőkiat rendezett a nagyközség. Szükségességét bizonyítja, hogy már az első évben visszhangra talált a felhívás, melyet azóta is — kétévenként — az egész országban várnak a középiskolai színjátszók. — A diákszín játszásnak nemcsak az oktatás segítése — az irodalom népszerűsítése — a célja és szerepe, hanem nevelési, emberformálási feladatai is vannak, s a színvonalas szórakoztatást sem mellőzheti — mondta a nagyközségi tanácselnök. A megye első gimnáziumának a szomszédságában áll a költő. Csokonai Vitéz Mihály szobra, ahol tegnap ünnepélyesen felvonták a diákszínjátszó napok zászlaját. Itt Molnár László gimnáziumi igazgató mondott .beszédet, akitől arról hallottunk, hogy egyre teljesebb lesz a kép a költőről. A hűbb Csokonai-portréhoz hozzájárulnak a diákszínjátszók is, akik ezekben a napokban éppúgy, mint eddig, az ő szellemét idézik, mai módon, fiatalosan. Ezután a részt vevő együttesek helyezték el koszorúikat. Csurgónak nemcsak Csokonai kedves, hanem Nagyváthy János is, aki gróf Festetich jószágkormányzójaként előbb Keszthelyen alapított tanintézetet a mezőgazdasági szakemberek képzésére, majd kiváló gazdatisztként megteremtette az alapját annak, hogy Csurgón is alapítson iskolát a nagybirtokos. Nagyváthy fő műve a »Szorgalmatos mezei gazda«, nemzeti gazdálkodásunk első rendszerbe foglalt, a gazdaság minden ágát felölelő, korszakalkotó műve. Méltán emeltek szobrot Nagy- váthynak is Csurgón. Záhor- zik Nándor alkotását Dicenty Ernő, a csurgói mezőgazdasági szakmunkásképző intézet igazgatója avatta fel. Ezútán a művelődési házban megkezdődött a bemutatósorozat. Elsőként a nagykanizsai dr. Mező Ferenc Gimnázium együttese lépett színpadra — sikerrel. Baranyi Ferenc A lónak vélt menyasszony című vásári komédiáját nagy tetszéssel fogadta a közönség. A kikiáltó szerepében Soós Erika remekelt. egyik városból a másikba, még külországba is.« Ezeket a jövendöléseket az egyszerű falusi emberek nagy figyelemmel hallgatták, volt aki elhitte, de nagyon sokan nem. Siettek a munkával, az idő és a viszonyok is sürgették őket. Kényelmetlen volt Dani uraság és a család helyzete az egyetlen kis szobában, ahol sem írni, sem olvasni nem lehetett. Nem is igen tartózkodott otthon, csak aludni járt be, állandóan kint volt az épülő háznál. Még a mezei birtokára sem ment ki, mert nem volt hozzá kedve a sok elemi csapás miatt. A nagy épület méteres falait a falu népének segítségével állítólag hat nap alatt verték föl. Örömmel lobogózták, virágozták ki a ház sarkait, áldomás közben még mulatság is volt, amelyen Berzsenyi Dániel minden ott levő asszonyt és lányt megtáncoltatott. A következő napokon már az elkészített fákból Komár Pap János közreműködésével az ácsok fölrakták a ház tetejét. Késő ősz felé járt az idő, amikorra némileg kiszáradt az épület, s be lehetett pakolni. Berzsenyi mindenütt ott volt, segített helyre rakni mindent. Hű zselléreinek megmutatta, hogy melyik lesz az ő szobája, be is fűttetett a kandallóba. elhelyezte az íróasztalát, ahol nagyon sok éjszakát dolgozott. S abban a sarokban helyezték el az ágyát, ahol azután örökre lehunyta a szemét. Hársházi István (Folytatjuk.) A nagykanizsaiak előadása nyitotta a bemutatósorozatot. Tegnap délelőtt még két együttes mutatkozott be. A sümegi gimnázium Kisfaludy irodalmi színpada Görgey Gábor Egy fiú és a tündér című Csongor és Tünde »átköltését« vitte színre. A veszprémiek — az alumínium és vegyipari szakközépiskola Radnóti irodalmi színpada — pódiumjátékot állított össze Somlyó György, Soós Zoltán, Szabó Lőrinc és Váci Mihály verseiből. A bemutatott piodukciákat zsűri értékeli. Tagjai Mólé Lajos — a zsűri elnöke —, a Népművelési Intézet munkatársa, Gálos Tibor, az Oktatási Minisztérium főelőadója, Wigmann Alfréd, a KISZ kb munkatársa, Hars György a televízió, Asperján György, a rádió munkatársa, Vájná Pál, j a megyei művelődési osztály i főelőadója. Horányi Barna „Ne tegye újságba!” Halva született riportok Ha példát akarunk állítani, követendőt mások elé, akikor nehéz »toliban tartani« a ri- portot. Vagy, ha közérdekű ■ügyben szólnánk. De felhív, vagy személyesen lép közbe az érintettek egyike, s arra kér: »Ne írja meg, kérem«. Bár ez is előfordul: »Megtiltom!« | | Hét évvel ezelőtt vélet- I * lenül akadtam a reményt dajkáló példára. Tegyük a helyszínt messze a valóságtól! A Balaton mellé, de nem közvetlenül a pereimére. Faluriportot írtam. Ott hívták fel a figyelmemet az emberek arra a családra, mély messze megelőzte életmódban, szemléletben, anyagi javakban a falun kívül élő telep lakóiét, akik repedezett, »se ajtaja, se ablaika« putrikban élnek. A férfi törzsgárdatagja volt egy közeli munkahelynek, a gyerekek — csupa lány —dolgoztak, tanultak. A domboldalon, magasan a falu fölött sárgállott az a ház. Antenna állt az épület tetején, s a segítségével a kis szobába »folyt« a világ. Megírtam, hogy a férfi a nevét is el akarja hagyni. Ne emlékeztessen a régmúltra az sem. Hét év után — barátként — betoppantam újra. Mértem a mérhetetlent. A még magasabbra jutásról árulkodó látható és nem látható jeleket. Igen: a domb tetejére jutottak ők most már gondolkodásban is. De azért soroljuk csak a megfogható bizonyítékokat! Duplájára dagadt a régi ház. Es épült nyári konyha, újabb szoba is. Nagy lépést tettek a falu felé. Megvették az egyik lánynak az időközben megüresedett szomszéd házat. Hátuk még a lakatlan felé fordul, szemük azonban a lakottra néz. Táskarádió, magnó, könyvek. Űj bútorok. Olajkályha. Minden, ami a komfortot jelenti anyagi és szellemi értelemben. S talán nem véletlen, hogy a lányokat nem fajtájukbeli kérte házastár- sul. Szépen él mindegyik család. Példának akartam állítani őket. De az egyik ifjú férj megkereste a szerkesztőséget, még mielőtt a riport megíródott volna. Anyósa tudatlan asz- szony — mondta, megtiltva, j hogy annak szavait újságba tegyük. Felesege bizonyosság fedezetű vallomását is hely-. telenítette. Értettem öt is: nem akar »bélyegzett« lenni. így a nevek n^Wsül, más tájra »telepítve« a családot, írtam ezt a pár sort. De mégis.: dicséretükre. | 'j I Apró falu a völgyben. 1 A I Készül az úgynevezett »faluriport«. Mindenki, akivel találkoztam, nyíltan, őszintén beszélt. S mégis: volt valami, ami zavart engem. Nem titokzatos, csak homályos valami. Az egyik házban föllebbent a függöny erről a »valamiről«. Nyugtalanságérzet volt az, amit érzékeltem ott. S a nyugtalanság mögött érlelődött a faluban a határozni akarás. Magánügyben vagy közérdekű dologban foglalnak-e állást? Ez a kérdés izgatta őket. A tanítónő arra kért, ne írjak az ügyről. Nincs is szándékomban őt a neve közlésével még kellemetlenebb helyzetbe' hozni. De a körülötte kialakult légkör, a megoldatlanságérzet arra késztet, hogy — mint a falu problémájáról — írjak az esetről. Több évtizedig élt együtt férjével, kutya—macska barátságban. Nem voltak egymáshoz illők. Rendszeresültek köztük az összetűzések, sezek — volt rá példa — a tanítványok előtt zajlottak le. Végül elváltak. A nem pedagógus férfi és a tanítónő — mivel a szolgálati lakás méretei megengedték — egy fedél alatt kellett volna tovább éljenek, elváltán is. Az asszony azonban nem merte ezt vállalni, az előző évek alatt kialakult rossz tapasztalatai miatt. Jelenleg a negyedik albérletben él a szóban forgó faluban. A nem pedagógus férj egyedül lakja a szolgálati lakást, eljárva más községben lévő munkahelyére. Azt kérdezi tőlem a falu egyik vezetője: »Mit csináljunk ebben az áldatlan helyzetben, melynek végső soron az iskolás gyerekek isszák meg a levét?« Töprengenek, fontolgatnak. Nemrégiben fordítottak huszonöt- ezer forintot a szolgálati lakásra : fürdőszobát létesítettek. Most az birtokolja a helyiségeket, aki nem »illetékes«. Nem könnyű találós kérdés. De lépniük kell, annyi bizonyos- L. L.
