Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-08 / 84. szám
Nők r f ii ■ az . .. pályán »A szakma elnőiesedett« — halljuk gyakran a pedagógusoktól. »A szakma elnőiesedik« — hangzik egyre gyakrabban az egészségügyi pályán dolgozók, vezetők megnyilatkozásaként. Ez a jelen idejű megfogalmazás talán onnan adódik, hogy egyre több a vezető pozícióban levő orvosnő megyénkben csakúgy, mint országszerte. Eredménye ez természetesen a nőpolitikái irányelveknek, az átalakulóban levő közgondolkodásnak, s végül, de nem utolsósorban annak a ténynek, hogy a tehetséges, tanulmányaikat sikeresen elvégző orvosnők, védőnők, nővérek alkalmasak az összefogott irányító munka ellátására. Sikereik egyik titka talán a képzettségen és a rátermettségen kívül az is, hogy hatványozott lelkiismeretességgel és »odafigyeléssel« végzik munkájukat. Hétköznapi hasonlattal élve: olyan ez, mint a gépkocsivezetés. A nők itt is zömmel a legutóbbi években ültek a volán mögé, s a statisztika szerint balesetmentesebben vezetnek, mint a férfiak. Nem azért, mintha , ügyesebbek lennének: egyszerűen bizonyítani akarnak önmaguknak is és a társadalomnak is. A megelőző-gyógyító munka alapfeladatát a körzeti orvosok végzik. Megyénkben csakúgy, mint Kaposváron, sok nő körzeti orvos van. Munkájuk a gyógyításon kívül a kiterjedt »szűrés« is: szakrendelésre irányítani az arra rászorulókat, rejtett betegséggócok eredőit, összefüggéseit feltárni. Meglátni a napjaink felfokozott életritmusával gyakran összefüggő 6zív- és gyomorpanaszok mögött a nemegyszer idegi megterhelést mint okot,, és ennek megfelelően gyógykezelni vagy szakrendelésre küldeni a beteget. A kiterjedt bölcsődehálózat vezetői, munkatársai mind nők. Tevékenységük a felnövekvő, új nemzedék életritmusának, egészséges életmódjának kialakításában rendkívül jelentős. A középfokú egészségügyi dolgozók, ismertebb meghatározással: a nővérek, asszisztensek, orvos- írnokok, valamint a műtősök és a védőnők felelősségteljes munkája ugyancsak szerves része a gyógyításnak. Alapképzésük megoldott, továbbképzésük azonban a közeljövőben megoldandó feladat. A sokat panaszolt középkáder- hiány e munkaterületen — különösen a kórházi ápolónővéreknél — összefügg a három műszakkal, és áttételesen kapcsolódik a nővérkérdéshez (mely minden esetben társadalmi kérdés is), ameny- nyiben egy nő — feleség és családanya — sokkal nagyobb áldozatok árán végzi a háromműszakos feladatokat, mint más munkaterületeken a férfiak. A kaposvári kórház oktató kórház: az orvostanhallgatók a kórházi gyakorlatot időszakonként itt szerzik. Érdekes lenne megfigyelni, miképp alakul a most végző fiatal orvosnők kapcsolata a gyógyító tevékenység során a betekekkel, munkatársakkal. Még ma is élő a kép sokakban: az orvos egy nagy sza- kállú és pápaszemes doktor bácsi; a fiatal nő az egyéniségével és a szakmai tudásával kell megszerezze a tekintélyt, neki azt nem előlegezik. Az egészségügyi munkakörben dolgozó nők napi munkájáról, a társadalomban elfoglalt helyükről, szerepükről, politikai és közéleti tevékenységükről, társadalmi munkájukról és továbbképzésükről nem lenne érdektelen részletes és elemző képet rajzolná. Munkájuk szerves része mindannyiunk életének, mindennapjainknak. B. I. A kritikus könyve Színházi holmi Felnőttek az elsősök Az Olvasólámpa, a Rendelkezőpróba, az Izgága színház című könyvek után most jelent meg a mai magyar színházi kritika legizgalmasabb egyéniségének, Molnár Gál Péternek új kötete. A Színházi holmi bepillantást enged a kritikusi műhelybe, s ezáltal közel engedi az olvasót a személyiséghez is. A »holmi« szónak meglehetősen sok értelme van, ahogy A magyar nyelv értelmező szótára deffiniálja. Csak kettőre utalok most. Használjuk, ha több, különféle, de valamely szempontból egységet alkotó dologról beszélünk. S akkor is, ha ismeretlen, közelebbről meghatározatlan és jelentéktelen ügyekről esik szó. Molnár Gál új könyvében a kettős értelmezés szervesülését érzem. Vannak e jegyzetek között magvas, agytornára késztető írások, és találhatók a kötetben olyan kurta tolipróbák; is, melyek szinte »feloldják« az előzőket, meg- pihenteti'k az olvasót. Ebből máris kitűnik: jól szerkesztett könyvről van szó. Tegyük hozzá rögtön, hogy a Kozmosz Könyvek sorozatban látott napvilágot. A legváltozatosabb — olykor szinte magánügynek tekinthető — témák közös szálra fűzve. »Magánügy« ? Igen: kinek-kinek a saját élménye az első találkozás a színházzal Molnár Gál azonban úgy tudja ezt megírni, hogy mindnyájunk közös élményévé válik az ő személyes élménye. Mert általános érvényű »szabályokba« rendezi emlékeinek lényegét. Például: »... a színpadnak igenis szüksége van látványos csodákra, erőteljes és élénk szcenikai hatásokra« — szűri le tanulságul a gyermekkori rácsodálkozásak alapján. Igaza van. Az ember a színházban tulajdonképpen egy kicsit gyermekké válik. Néha csillogó-villogó- »sztoriba« , csomagolja kételyeit vagy állásfoglalását. Többnyire sarkalatos- kérdésekről van szó. »Kinézhet-e« egy színész a darabból, hogy »rendszabályozza« a rakoncátlan nézőt? Milyen legyen a szabadtéri színjátszás? Milyen összetevők határozzák meg a sikert? Meddig mehet el a színész a figura hitelességét illetően? Ki sírjon a színházban,: a színész vagy a néző? még ilyen sziporkázó szellemiségű írást sehol, egyetlen szerzőtől sem. Nem tudom megállni, hogy ne utaljak egy olyan tapsemlékre, mely Molnár Gálban 1955-ből maradt. Shakespeare III. Richárdját játszották. A két fontos jelenetet összekötő — tehát dramatur- glailag funkciótlan — írnokmonológ más tartalmat kapott akkor. Ez a tizennégy sor a személyi kultusz elleni protes- tációvá vált hirtelen, »megnőtt«, súlyt kapott. A Népszabadság munkatársa, a színi-kritikus nagyon sokat tud a színházról. Ami megkülönbözteti kollégáitól, az a mindig friss látásmódja, érzékenysége, fölényes tudása. Hiszen egy-egy színészi portré kapcsán olyan széíesre tágítja a horizontot, hogy abból olykor az egészre következtethetünk. (Öze Lajos bohócmaszkban.) S adottá lesz a tennivaló is: »Meg kell tisztítani Shakespeare-szemléle- tünkest a romantikus 'és naturalista beidegződésektől, az ábrándoktól és sablonoktól, a szokástól és a rátelepedett hagyományrétegtől, hogy elfogulatlanul azt láthassuk benne, amit valójában tartalmaz.« Könyvének újabb értéke az ismieretterjesztési szándék sikeres megvalósítása. Érdekes megvilágítást kap Mozart és Schikander című írásában a komponista és a librettó szerzőjének viszonya, s »utóéletük« is. Egy szárnyas oltár hatott a kritikus színházi fölfogására; remekül bontja ki ezt. Fontos dolgokot mond el Dérynéről, Bajor Giziről, Hevesi Sándorról. És idézhetnénk tovább. Következetlenségen nem lehet rajtaérni. Márpedig olyan kritikus nincs, aki mindig pontos éLő mérce. Molnár Gál sokszor hivatkozik olyan rendezőkre. akik ma a Csiky Gergely Színház rendezői gárdáját alkotják. A kávéház című darab kaposvári . előadásáról pedig felsőfokban ír. Mondom: nem lehet következetlenségen érni. Mert a kötetbe nem került bele elsietett, szinte mindent visszavonó —*■ a Csiky Gergely Színházra vonatkozó — varsói híradása. Mert a leginkább tiszteletreméltó kritikusi magatartás az, ha a kritikus — a rálátás! idő távolságból — önmagát is képes »kiigazítani«, ha kell. Zoli a bekarikázott kisfiú a Mindennap elmegyek a kép mellett. Ügy emlékeztem rá a fotóriporterünkkel együtt, hogy úttörőavatást örökít meg a kaposvári Berzsenyi iskolában. Később kiderült, hogy tévedtünk, az 1965. évi tanévnyitót fényképeztük le. Később megnagyítva kikerült a szerkesztőség folyosójára isVajon ki az a két kisfiú és kislány, aki az elnökség előtt lépked kezében a két szál virággal? Ennyi év után nem könnyű felismerni őket. Az első pár sorsáról éppen ezért nem tudok semmit. A hátsó pár kiléte azonban kiderült a hajdani tanító néni segítségével. Az egyik Krasznai Ildikó. Ö most harmadikos a Táncsics Mihály Gimnáziumban, s magyar-ének szakra készül Pécsre. A kisfiú Nagy Zoltán, az 503. számú Szakmunkásképző Intézetbe jár, az idén lesz szakmunkás. Sokáig- -nézegette a kinagyított »múltat«, azonban a két másik társára nem emlékszik. Három év múlva átkerült a Krénúsz iskolába, s bizony igen halványak az emlékei az első iskoláról. — Milyen foglalkozásról álmodozott kicsi korában? — Egy időben mozdonyvezető szerettem volna lenni, mint édesanyám testvére- Mégse az lettem, bár a vonatokat most is szeretem. régi képen. — Szeretnék tovább tanulni a gépészeti szakközépiskolában. Lehet, hogy az érettségi után még tovább megyek ... Az eredményei alapján az átlaghoz tartozik. A válaszai sem szépítik, hogy olykor kicsit jobban is tanulhatna- Van azonban, amikor kitűnik a többiek közül. Amikor például a szakma kiváló tanulója versenyen elindult a munkavédelmi tárgyból, az iskolában az első három között volt, a megyei versenyt pedig megnyerte. Édesapja ezen á szakterületen dolgozik az SZMT-ben, ezért megkérdeztem: vajon ő készítette föl? — Csak anyagot hozott — hangzik a szerény válasz. Fiatalember a főnöke az elektroncsőgyárban. Simotics Károly szerszámkészítő odafigyel a segédjére, hogy az megtanulja mellette a szakma csínját-bínját. Zoli most valahogy úgy van, mint a hajdani ‘ képen. Ott iskolássá fogadták az ünnepségen. Nagy izgalommal készült arra a napra. Most a szakmunkásvizsga előtt áll. Ahogy mondja, izgalom most még nincs- A hangjából azonban érezni, hogy lesz ... Hetenként két délutánja, két estéje az éneklésé. Már az általános iskolában is énekkaros volt, a szakmunkásképzőben is megtalálta az utat a kórusba. Szeptember óta jár a Vikár Béla Kórus próbáira. — Most voltunk Átadón, aztán megyünk Pécsre, a rádió fölveszi a szereplésünket, majd Budapest következik, a Vándor Sándor fesztivál. — Mit szólnak a társak, hogy ennyi szabad idejét áldozza a zenére? — Volt, aki azt mondta: nem sajnálom. A legtöbben azonban irigyelnek, akik szeretik a zenét. — Hangszeren is játszik? — Most tanulok gitározni-.. Karácsonyra kaptam a hangszert. A zene az otthoni programból sem hiányzik, hol a magnó, hol a lemezjátszó szól. Különösen szereti Bach orgonaműveit Lehotka Gábor előadásában. Az éneklésért kapott már jutalomkönyvet, sőt tavaly egy beutalót a bogiári szakmunkásüdülőbe. A négy elsős közül kettő pályája ismert. Talán egyszer a másik páré is kiderül. L. G. 4 tankönyvkiadásról tanácskozott Kellemes, szellemes könyv Molnár Gálié. Ahogy kibontja például azt: plagizátor volt-e Bertold Brecht, roppant élvezetes olvasmány. S még az sem zavar bennünket, hogy a következő írásában újra kitér erre a »vizsgálatra«. Azt hiszem a taps minőségéről, milyenségéről sem olvashattunk Ajánlom e könyvet mindazoknak, akik a színházat szeretik. S mindazoknak, akik nem isimerik belülről a színházaikat. Mert bizonyos vagyok benne, hogy Molnár Gál Péter új könyve Thália templomába kalauzolja majd őket is. Leskó László — Ki ajánlotta a szerszámkészítő pályát? — Délutánonként elmentem édesanyámhoz a gyárba, s ott ismertem meg. Így iratkoztam be a szakmunkásképzőbe. — Szereti a szakmát? — Igen. — S ha felszabadul? Utaztat és utazik Külföldi vasúti jegyet kiadó. Ez a pontos megnevezése munkájának. Aki belép az IBUSZ kaposvári irodájába, nap nap után találkozhat vele. A harminchárom éves Németh Gyula idegenvezető és szocialistabrigád-vezető is egy személyben, s ha történetesen valamelyik ügyfél nem az ő asztalához tartozó témában érdeklődik, akkor is szívesen ad felvilágosítást. — 1943-ban születtem. Az érettségi után két évig az orvosi egyetemre jártam- Abba kellett hagynom a tanulmányaimat. Hazajöttem, s az idegenforgalmi hivatalnál helyezkedtem el. Fél évig dolgoztam ott, majd bevonultam katonának. 1967. december 15-e óta az IBUSZ-nál dolgozom. Ennyit mond az életéről, inkább a munkáról esik szó. — Mihez kell értenie egy külföldi vasúti jegyet kiadónak? — A legkevesebb az, hogy ha az ügyfél mond egy várost, tudjuk, melyik országban van. Ismerni kell az egyes országok vasúti díjszabását, azt, hogy hol, milyen kedvezménnyel lehet számolni. — Mely országokba adott már ki vasúti jegyet? — Spanyolországba, Finnországba, Svédországba. •. — Csak Európába? — Az érvényben levő szerződések szerint Európán kívüli országokba nem adhatunk ki jegyet. — Egy külföldi állampolgárnak mivel kell fizetnie a hazájába szóló vasúti jegyért? — Természetesen valutával, de az országhatárig forintban is kifizetheti. Ha valaki azért adja a fejét idegenforgalmi pályára, mert szeret utazni, érdeklik a távoli vidékek és emberek, az íróasztal mellett sem tud lemondani az utazásról. így van vele Németh Gyula is, aki ha teheti, szívesen kísér csoportokat. — Merre jár a legszívesebben? — A Szovjetunióba. Az elmúlt hét év alatt tízszer kísértem csoportot a szomszédos országba. Most, áprilisban, öt napra Leningrádba megyek, egy harminctagú somogyi csoportot kísérek. — Belföldön? — Elég sok csoportot viszek. Legszívesebben a Veszprém, Pannonhalma, Győr, Sopron útvonalon. Mint gyakran utazó, szakavatott embertől kérdezem : változott-e utazási szemléletünk. — Az utóbbi években egyre többen utaznak a szocialista országokba. Legtöbben a Szovjetunióba, nyáron Bulgáriába, Csehszlovákiába és Lengyelországba. Mi ennek az oka? Egyrészt a nyugati tár- sasutak drágábbak, mint a szocialista országokba indulók, másrészt az utóbbiak sokkal több lehetőséget kínálaz orszáqqyűlés kulturális A szocialista köznevelés fejlődésében, az oktatás korszerűsítésében, a nevelés eredménak az irtásoknak. Egyre kevesebb a »vásárló utazás«. A Latinca Sándor szocialista brigád — amelynek vezetője — tavaly az IBUSZ versenyén országos harmadik helyezett volt. A tagok többsége Kaposváron dolgozik, hárman Barcson, a határátkelőhelyen levő irodában teljesítenek szolgálatot. Az összhang mégis megvan, a távolság nem okoz különösebb gondot. — Mit csinál egy idegen- forgalmi szocialista brigád? — Egymás segítése, a szakvizsgákra való felkészítés, a terv teljesítése a legfontosabb feladat. Részt veszünk az IBUSZ-os találkozókon is, ahol különböző sport- és kulturális rendezvényeket tartanak. Testvérvárosunkból, Ka-' linyinból sok csoport érkezik városunkba, a brigádtagok társadalmi munkában vállalták az idegenvezetést. — Ilyenkor, szezon előtt, mi a legnagyobb munka? — A felkészülés. Már most érződik a szezonhangulat. A »törzsutasok« jó előre lefoglalták helyüket valamelyik útra, és egyre több érdeklődő kopogtat be hasonló igénnyel. — Milyen a forgalom? — Van olyan utunk, amelyre minden hely elkelt már. Nagy Jenő bizottsága ! nyességének növelésében fon- ! tos szerepet betöltő tanköny- j vek kiadásának helyzetéről és ‘ fejlesztésük feladatairól tanácskozott tegnap — dr. Or- tutay Gyula akadémikus elnökletével — az országgyűlés kulturális bizottsága. A magyar tankönyvkiadás együtt fejlődött a szocialista iskolarendszerrel, s a tankönyvek korszerűbb tartalmukkal mind több lehetőséget adnak arra, hogy az iskola, nagyobb mértékben neveljen önálló gondolkodásra és munkára. A tankönyvek megújulása minden iskolatípusban ma is tartó folyamat. A szakemberek új tankönyv- program előkészítésén dolgoznak. Ennek lényege, hotgy tovább emelkedjék a tankönyvek színvonala, tanulhatásága, terjedelmük viszont csökkenjen. Az új tankönyvek kimunkálásánál az az alapvető cél, hogy a tankönyv a legszükségesebb ismeretek, az alapok elsajátítását biztosítja, önálló gondolkodásra és az ítéletalkotó képességek kibontakoztatására neveljen; szakítson a ma- ximalizmussal és a túlzott le- xikalitással. A tervek szerint az 1978/ 79-es tanévben 80 új tankönyvnek kell megjelennie a Tankönyvkiadó Vállalatnál. Üj tankönyvet kapnak például az általános iskolák és a szakmunkásképzési célú szakközépiskolák első osztályai. Somogyi Néplap 00831235
