Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-04 / 81. szám

Arcok, emlékek A kifejezés: új korszak, mindenkiben más és más képzeteket id>éz. Háborút, romokat — kényel­mes, jól fölszerelt lakásokat; rossz ruhát — divatos öltözé­ket; szegényes étkezést —finy- nyás gyerekeket; megalázást — őszinte emberi kapcsolatokat. A ma fiataljaiban azonban nem élnek e kiáltó ellentétek: ők filmekből, szépírói alkotások­ból, tankönyvekből meg szüle­ik visszaemlékezéseiből építik fel maguknak a jelen számuk­ra oly távolinak tűnő előzmé­nyeit, a hajdan volt élet alig hihető körülményeit. A nekünk új korszak pedig, melyben esz­mélnek, vívódnak, utat keres­nek — nekik kezdet, melyből kiindulva magasabbra léphet­nek. Bennem emberek élednek, ha a kifejezést hallom. Mozdulata­ik, szemvillanásuk, szavaik, hangsúlyuk. Még inkább: az akaratuk, a hitük. A lobogásuk, a hűségük, a magukat nem kí­mélő kitartásuk. A felelőssé­gük, a holnap-vállalásuk. Arcok, emlékek. Évtizedek távlatából és a mából. A földosztó Szabó János bá­csi. Ahogy öles léccel mérte a határt, közben aggódó, kishitű társait próbálta rádöbbenteni a valóságra; éjszaka számokkal, betűiekéi bajlódtak íróeszköz­höz nem szokott, vaskos ujjai. Pedig neki sem jutott több és jobb, mint társainak: a sorshú­zás döntött. — Osztálytársam, barátom Horváth Jancsi, aki negyvenhatban egyedül vásá­rolta és olvasta közülünk a Sza­bad Népet — mindössze tizen­négy éves volt —, tíz évvel ké­sőbb, egy október végi estéi) minden pátosz nélkül kijelen­tette: nem tudom, hogyan ala­kul az ország sorsa, de egy bizonyos, én mindenképpen kommunista maradok. Betar­totta szavát. — Előttem áll Ki­rály István, a hajdani cseléd­gyerek ma már erősen ráncos arca. öt akarták, hát vállalta a közös élén a kezdés mázsányi terheit, össze is roppant alatta. De újra erőt tudott gyűjteni ahhoz, hogy traktorosból ismét a tsz megbecsült elnöke legyen. Nem karrierista eszközökkel: kemény tanulással, emberség­gel. Hosszú idő után nemrég hal­lottam Gelencsér Jóskáról, az egyik megyei kórház igazgató­járól. A nagyon szegény pa­raszti család gyereke volt éle­tem első szemináriumvezetője a népi kollégiumban. Csodál­tuk képzettségét, élveztük fel- nőttesen komoly, gyerekesen lelkes szavait, ahogy a marxiz­mus igazságáról szólt. — Né­meth Istvánnal nemrég talál­koztam. A legnehezebb időben jelentkezett rendőrnek, majd immár húsz esztendeje ugyan­abban a faluban tanácselnök. Mindig féltettem, de csodáltam is, ahogy vállalta a kockázatot, a község érdekében. — Balogh János nem vitte ennyire: »csak« vasöntő lett és az is maradt. De honnan indult! Cigány volt, ma a párt propagandistájaként vi­tatkozik társaival. Az egyik gyereke szakmunkás, a másik érettségi előtt áll. — Nagy Já­nosáé sose hiányzott a járási tanács üléseiről, pedig a legtá­volabbi községből jött, fárasz­tó utazással juthatott csak be. Fölszólalt, érvelt, vitatkozott. Kevés szóval, de sokatmondó- an. Otthon ő alakította a tsz első szocialista brigádját. Egy­szer panaszkodott, hogy nem tud mindenkinek »elégséget« tenni, de büszkeségét alig tud­ta eltitkolni, hogy bíznak ben­ne, hallgatnak a szavára. És nemcsak a nők: a férfiemberek is. Sokan vannak. Pártalakítók, munkájukkal, magatartásukkal agitálok, a legnehezebb idők­ben is hitet ébresztők, a szün­telenül tanulók és tanítók, bri­gádot szervezők, versenyt, moz­galmat kezdeményezők; a csa­ládjukhoz, társaikhoz a fel- emelkedésben is hűségesek, az igent és a nemet is keményen mondók, a mások bajaitól düh­be jövők, a dönteni merők, a kérdezni és meghallgatni tudók, a mát és holnapot egyszerre tekintők. N emrég még itt éltek, többségük ma is közöt­tünk munkálkodik. For­radalmárok? Talán soha nem fordult meg gondolataikban, hogy önmagukat a nagy válto­zások magasztalt hőseihez ha­sonlítsák. Valószínű, hogy tilta­koznának is a jelző ellen, mondván; nem ilyennek kép­zelték a kimagasló, nagy egyé­niségeket, Cselekedeteik, maga­tartásuk rezzenései észrevétle­nül szétáradtak a köznapok pergő eseményáradataiban. Nélkülük mégsem jutottunk volna idáig, mint ahogy to­vábbra sem nélkülözhetjük a belőlük sugárzó hitet, önmaguk és társadalmunk teljes vállalá­sát. Paál László HAGYOMÁNY ÉS KORSZERŰSÉG Ihltlíj égj páríizékházérí Szocialista brigád a barátságért Különös íze, varázsa van e szónak: barát­ság. S hogy, mennyire mély tartalmat kap ott, ahol őszin­tén érzik és ápolják, arról meggyőződ­hettem, ami­kor olvastam a Balaton bogiári Állami Gazda, ság Magyar Jó­zsef vezette szocialista bri­gádjának nap­lóját, s beszél­gettem a hu­szonöt tagú kö­zösség tagjai­val. — Négy esz­tendővel ezelőtt április 4-e tisz­teletére hatá­roztunk : brigá­dunk neve a Magyar-Szov­jet Barátság lesz. Elsősorban eredményeink növelésével akarjuk ezt a barátságot ápolni, erősíteni. A szovjet barátainkkal való személyes találkozás útján is közelebb kerülünk egymáshoz, jobban megismerjük egymás életét. Lukács Árpád brigádvezető­helyettes fogalmazta meg va­lamennyiünk törekvését. Bors Miklós gépműhelyvezető mér­nök — itt dolgozik a brigád, s ö is a tagja — így egészítette ki ezt: vörös vándorzászlóval tüntet­ték ki. Tudják, szovjet barátaik is éppen úgy örülnek majd a brigád eredményeinek, mint saját sikereiknek. Tavaly meg­kapták a gazdaság kiváló bri­gádja kitüntetést, most pedig múlt évi munkájukkal har­madszor érdemelték ki az aranykoszorús szocialista bri­gád, címet. Ápolni, erősíteni a barátsá­got. Ezt a célt tűzte maga elé a Balatonboglári Állami Gaz­daság gépműhelyének szocia­lista brigádja, amikor fölvette a Magyar—Szovjet Barátság nevet. Szalai László Az építőművészet eiis mert alkotása lett a pagybajo- mi pártszékház. Tervezője: Egyed Tibor építészmérnök, Ybl-díjat kapott. A Magyar Építőművészet 1975. évi 4. számában így mu­tatja be a házat Szigetvári György, a Somogy megyei Ter­vező Vállalat igazgatója: — Egy aránylag kis feladat részleteiben is gondos végre­hajtásaként a megszokottól el­térő megoldású épületet talá­lunk a háborúban oly sokat szenvedett somogyi nagyközség főterén, elbújva sok fenyő kö­zött. Az új keresése, a hagyo­mányostól eltérő forma, a kivi­telezésben jelentkező ellenállás éppen nem egyszerű volta jel­lemezte a megvalósulást. Egy olyan gondolat vezérelte a ter­vezőt. hogy az épület belseje és külseje is mutassa: a válto­zás, mely egész életünket át­szőtte az elmúlt három évtized­ben, az építészetben is" jelent­kezni tud. Az épület a meg­szokott nézőpontot — a moz­dulatlanságba merevedett falu­si építészetet — új helyzet ér­tékelésére kényszerítette. Azt hiszem, fontos mondani­valót vetett papírra a sorok írója. Nemcsak az új alkotást jellemezte helyesen, hanem si­került azt is bemutatnia, hogy milyen nehéz elfogadtatni a korszerűt. Egyed Tibor: — A szép, zöld környezetben igyekeztem úgy elhelyezni az épületet, hogy a művelődési házzal együtt az igény szerinti tér alakulhasson ki. Egyetlen fa kivágásával próbáltam formálni a meglévő fák együttesét, hogy ebben a faluban régi népi építészetünk hagyományainak az egyszerű­ségét. szerkezeti tisztaságát megőrizzem; az épület egysze­rű megjelenítésével, tetőszer­kezetének megformálásával, mai gondolatok, anyagok fel- használásának a segítségével. Igyekeztem az igény szerinti három kis tanácsterem elhe­lyezését, a szép környezette] közvetlen és tényleges kapcso­latot úgy megoldani, hogy az egymással összekapcsolható magasabb belső terekbe »ki- és befolyhasson« a természet. Mintha nem is épületről len­ne szó ... Ismerem a nagyba­jomi pártszékházat. Megcsodál­tam! — Izgalmasan új, s főleg'egy somogyi nagyközségben az. Mé­gis: inkább emberi, mint a sok tucatház, vagy ahogy Szigetvá­ri György írta: »mozdulatlan­ságba merevedett falusi építé­szet«. Számít-e, hogy itt szüle­tett Somogybán? — Iharosberényben szület­tem. Harmadéves építészhall­gatóként köteleztem el maga­mat, hogy most már saját elha­tározásomból is Somogybán él­jek, dolgozzam. Ösztöndíjat kaptam. 1965. június 1-től dol­gozom a tervezővállalatnál. Minthogy egyszer éppen Iha- rosbsrényben beszélgettünk erről a kérdésről — csak ak­kor másképp fogalmazódott meg —, röviden annyit mond­hatok, hogy hatottak rám a népi építészet még itt élő em­lékei, de nem vonhattam ki magam a stílustalan, mai falu­si házak lesújtó hatása alól sem. A követendő példákat tartom szem előtt. — Tud-e valamit tenni az építészet azért, hogy megvál­tozzon az emberek szemlélete, s ennek következtében a mai falu képe? — Egyet tud tenni: létrehoz­za az alkotását, ez a legfonto­sabb. Ezek az épületek hatnak a környezetre is. Az az épület, amelyik eddig hatni is tudott, iskolát teremtett. Tulajdonképpen már a kivi­telező is provokálta a tervezőt, amikor az ívesen vezetett te­tősíkra a palát a tervezővál­lalat dolgozójának kellett el­helyeznie, megmutatva, hogy lehet, ha akarom. Egyed Tibor azonban nem ilyen „hősnek” született, inkább szereti, ha megértésben dolgozhat minden építőmunkással. Szép szóval mindent könnyebb elérni. — Harcos szakma a mienk. Nem elég jó tervet készíteni, bábának is kell lenni, míg meg nem születik az épület. Most, hazánk felszabadulá­sának harmincegyedik évfor­dulóján, a megérdemelt Ybl- díj a nagybajomi pártszékház nagyszerűségét is kifejezi. De meg kell emlékeznünk Egyed Tibor többi, ismert épületéről is. hogy egész pályáját átte­kintsük. Az első nehéz felada­tot, ahogy mondják „mély víz­be dobást”, a megyei pártbi­zottság székházának a tervezé­se jelentette. Azután készült a siófoki járási pártbizottság és tanács épülete, majd a nagyatádi óvoda. Nemrég vet­ték, birtokukba a tanítóképző főiskola hallgatói azt a kollé­giumot, melyet szintén Egyed Tibor tervezett. Most énül Ba- latonföldváron a Nógrád me­gyei Tanács üdülője. ügy gondolom, bár az igazi rangot a nagybajomi pártszékházzal érdemelte ki, Egyed Tibor egész eddigi mun­kásságáért kapta az Ybl-díjat. Korányi Barna Lukács Árpád brigádvezető-helyettes és Ilos vay István esztergályos. Kérés nélkül is ez a Magyar —Szovjet Barátság brigád cél­ja. Segítenek a közösséget gaz­dagító társadalmi feladatok megoldásában, hasznosítják szakmai tudásukat. Jártak a fővárosban a Szov­jet Kultúra és Tudomány Há­zában, s áprilisban ismét el­mennek az űrhajós-kiállításra. A gazdaság MSZBT-tagcso- portjával közösen keresik Nincs olyan rendkívüli ! ?van PMonovics Moroz szovjet feladat, társadalmi munka, melyet a Magyar—Szovjet Ba­rátság brigád szívesen el ne végezne. Drága, külföldi gépek­hez alkatrészeket, fénykép alapján új gépet, munkatársaik családiház-építéséhez betonke j katonát, aki 1943 decemberé i ben részt vett a 'Balatonbog- | lárt felszabadító harcokban, és Szőlősgyörökön Szárnyasi La- I jós — állami gazdasági dolgo­zó — családjánál lakott. Ez a katona emberségévéi nagyon verőt készítenek, csökkentik so^ barátot szerzett a szovjet az üzemanyag-felhasználást. Több százezer forint az eddigi társadalmi munkájuk értéke. Szép elismerés, amit a böl­csőde. az általános iskola, a körzeti orvosi rendelő vezetői írtak a brigád naplójába. Kö- szönetüket fejezték ki a játé­kok, kerítések készítéséért, az elromlott olajkályhák és más berendezések, fölszerelések gyors kijavításáért. „Köszönjük, amit tettek, s kérjük, hogy ezután is segítsék olyan önzetlenül munkánkat, mint eddig” — olvasható a naplóban. népnek. Szeretnék családjával együtt meghívni a gazdaságba, a brigádhoz, hogy láthassa a fejlődést. Április 1-én Ukrajnából, a Nagybaktai Kísérleti Gazda­ságból várnak vendégeket Ba- latonboglárra. Ebben a gazda­ságban közösen telepítettek 150 hektáron bogiári szőlővesszőt. S mennyire örültek nemrég, amikor meghallották annak hírét: a „Barátság szőlőkert­ben” tavaly elért kiemelkedő terméseredmények is hozzájá­rultak, hogy a kísérleti gazda­ságot a Lenin képével díszített • • Önkéntes A társadalmi tanácselnök- helyettesekről beszélgettünk. Somogy megyében az önálló és a községi közös tanácsok­nál 78, a nagyközségi közös ta­nácsoknál hat társadalmi ta­nácselnök-helyettes dolgozik. Barcson Szabó János a tisztség viselője, aki „civilben” a So­mogyi Erdő (— Tanácsülést dr. Németh Jenő — még nem vezetett Szabó János. De volt például önálló előadó. Ö állí­totta össze az anyagot, előké­szítette a jelentést, amelynek témája a társközségek alapel­látásának helyzete és V. ötéves tervi feladatai volt. Ebből már mondja | Megbeszéljük, döntünk, pontot teszünk a végére. Így a tájé­kozottságomat is segítik, s er­re élénken felfigyelnek az em­berek. (Dr. Németh Jenő: — A sze­mélytől függ a tisztség tekin­télye. Nagyon fontos ezért, hogy olyan ember legyen ,,és .Fafeldolgozó ; egyenesen következik, hogy az ! társadalmi tanácselnök-helyet- ureszuzemenek (a ebben reszt vevő szervek mun- , tes, akit elfogad és tisztel az Gazdaság fűrészüzemének (a panelparkettagyárnak) az igaz­gatója. Társadalmi megbízatá­sa nem régi. de az államigaz­gatással hosszabb ideje van kapcsolatban: az 1950-es évek elejétől — egv ciklusmegsza­kítással — tanácstag. (— Nem egyszerűen válasz­tani kell erre a funkcióra — mondja dr. Németh Jenő, a Barcsi Nagyközségi Közös Ta­nács. elnöke —, hanem kivá­lasztani. Olyan embert, aki is­meri a tanácsi apparátus előtt álló feladatokat, aki részt tud venni ebben a munkában, szer­vezni, mozgósítani és kapcso- latokat tartani képes.) Vaskos jelentésben olvasom: önálló feladatokkal kevés j esetben bízzák meg a tanács j elnök-helyetteseket.” — így van ez Barcson is? — Az ügyrendben pontosan I Icájának összehangolása is Sza- j apparátus és a lakosság. Aki bo Janos feladata. Vagyis az ; gyorsan átlátja a bonyolult ta (•Onn hon m QíT h G T o rmotr n Ír - , ügyrendben meghatározottak­nál sokkal szélesebb területen dolgozik, sokkal több dolgozó- j Mert ra kell odafigyelnie.) — Képviselem a tanácsot különböző közgyűléseken és más fórumokon..Az elnök nem lehet mindenütt ott, ugyanak­kor az emberek megjegyzik maguknak, ha a község veze­tői nem mennek el egy-egy rendezvényre. Igénylik a kap­csolatot a tanáccsal, érdekli őket Barcs jövője, a tervek, hogyan változnak majd körül­ményeik. Ezekre a kérdésekre választ kell adni. Érdeklődé« sükből és abból, hogy várnak bennünket, úgy gondoljuk, a nagyközségben lakók nem érzik „nyűgnek” a tanácsot. nácsi munkát, s ebből követ­kezően gyorsan tud dönteni, erre is Szükség van eb­j Ben a tisztségben: a szervezési [ munka döntési képességet is | igényel.) | Elég gyakori, hogy a társa- j dalmi tanácselnök-helyettesek­nek egyéb megbízatásaik is | vannak. Sokuknak 3—4 fóru­l m°n is. helyt-kell állniuk. Az j nagy segítség a mi munkánk időnk van arra. hogy'rendbe hózzuk a pályát, az öltözőt, hogy fogadni tudjuk a csapa­tot és a várhatóan 8—9 ezer szurkolót. Ha kellett, telefonál­tunk. ha kellett, személyesen mentünk el segítséget A lényeg: sikerülni fog. — Felel-e a tanácselnök­helyettes a tanácshatározatok végrehajtásáért ? — Minden döntést hárman — az elnök, a vb-titkár és én — megbeszélünk. A végrehaj­tás szervezésének felelőssége mindhármunké. Volt olyan is, amikor közösen számoltunk be egy-egy feladat megoldásáról. Legutóbb például az elnökkel együtt mondtuk el a falugyű­léseken tapasztaltakat. (Dr. Németh Jenő: — A leg­fontosabb: nem szabad a tár- I sadalmi tanácselnök-helyettest : „agyonadminisztrálni”. Nem az j ő dolga a papírok gyártása. , Más szemmel nézi a társadal- ; mat, mint mi, hiszen nem ta­nácsi dolgozó. Az ő látásmódja előbb idézett jelentésből még egy mondat: „Esetenként több­féle megbízatásuk miatt túlter­heltek, különösen a gazdasági szerveknél vezető beosztásban dolgozók.” — Valóban van még társa­dalmi ’ megbízatásom. Én vá­gyók a sportköri elnök, a hor­gászegyesület társelnöke. Ko­rábban elnöke voltam, le akar­^ _______ ^_______ — A társadalmi megbízatás VU1 f öl vannak sorolva azok a te- j nemjelen tette vajon az embe- tam" mondánk sok volt a mun­kám, nehezen bírtam mind­rületek, amelyek hozzám tar­toznak. Ilyenek a kommunális munka, a zöldövezetekkel kap­csolatos tennivalók, a költség­rek szemében a funkció kiseb bedését. — A szakapparátus segít ne­kem. Ha szabad így monda­vetési üzem feletti felügyelet, i nőm: „bedolgoznak”. Ha vala­a kommunális csoport szakmai felügyelete, a háztájihoz kap­csolódó. feladatok, a kertbarát- mozgalom megszervezése. milyen feladatot kell megolda­ni, ezt ők megteszik. Amikor már mindent „kimunkáltak”, akkor szolok hozzá a témához. egyikkel. Nem engedtek el, társelnök lettem; így könnyebb lett a teher. Egyébként éppen a sportköri munka kapcsán tudom mondani a legújabb példát: április 15-én jön Barcsra a magyar labdarúgó- válogatott Nagyon kevés sikeréhez.) — Miért nem társközség­ben lakó a társadalmi tanács­elnök-helyettes ? — Korábban az volt. Úgy gondoljuk, hogy nem az a he­lyes gyakorlat, hogy minden társközségben legyen egy ta­nácselnök-helyettes. Legyenek ott a tanácsi megbízottak," akiknek munkáját segítik az ottani társadalmi szervek. Az­tán hol az elnök, hol a vb-tit­kár, hol én odafigyelünk; mi­kor van szükség ránk. Mészáros Attila Somogy! Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom