Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-04 / 81. szám
Féléve* ismeretség Önálló feladatok előtt Kilencen együtt A hétköznapok krónikáját örökíti meg a brigádnapló. AMIKWJiR a jövőről esik szó, két számot mondanak a Videoton tabi számítástechnikai gyáregységében: a negyedik ötéves terv utolsó évében 270 millió forint értékű számítógép-alkatrészt és részegységet készítettek itt. Az ötödik ötéves terv végén pedig elérik a 880 millió forintot. — Ez a k£t szám a meny- myiségi fejlődést jelzi — mondta Mohos József gyárigazgató —, azt, hogy öt év alatt több mint háromszorosára nő a termelésünk. A mennyiségi növekedéssel együtt minőségi változás is következik: bonyolultabb számítógép-szerelvényeket készítünk majd, s még az idén megkezdődik az R—5-ös kis számítógép gyártása, önálló termékként kerül ki innen az elektronikus megjelenítő is. A számítástechnika éok és jól képzett szakembert igényel. Az év közep>én végeznek már azok a műszerészek, akik a gyár tanműhelyében sajátították el a szakmát. Az őszszel több új felsőfokú végzettségű szakember kezdte meg a munkát: többségük közvetlenül a főiskoláról, az egyetemről érkezett. Szakemberekből azonban még mindig hiány van Tabom. Ahhoz, hogy az ötödik ötéves terv célkitűzéseit a gyáregység teljesíteni tudja, nyolcvan új műszakira lesz szüksége: elektro- és gépészmérnökökre, üzemmérnökökre, szakközépiskolát végzett fiatalokra. Száz műszerészt és körülbelül 100—150 egyéb fizikai munkást kívánnak még fölvenni. A friss diplomások alig fölvált, hogy megismerjék az üzemet. Végigjártak minden üzemrészt, rövidebb, hosszabb időt eltöltőitek már mindenütt. — Amikor ezt csináltuk, megkérdeztük magunktól: »Minek kell ide üzemmérnöki oklevél?« Azután találkoztunk a volt évfolyamtársainkkal, s kiderült, hogy csak nagyon kevesen csinálhatták azt, amit szerettek volna. Amikor az üzemeket jártuk, finomabb munkával biztattak bennünket — veszi át a szót Iiekeli József. — Mo6t az R—5-öt várjuk, az lesz majd a jó munka. De mikor jön ? A gyártás letelepítése úgy húzódik, mint a rétestészta. Kétszer nagydíjat nyert már a vásáron, egyszer jó lenne a sorozatgyártását is megkezdeni. Eddig azonban még csak a fejlesztő intézetben bütyköltek vele. Mi meg itt a bemérésre szolgáló R— 10-esen játszunk, és a kollégáim elég sok papírmunkát csinálnak. No, ne értsen félre, a papírmunka a műszaki osztályon is kell, de csak azt csinálni unalmas. — Haszontalan volt az eddig itt töltött idő? — Semmiképpen sem volt az — mondja Vörös Ferenc —, legalább fél évre van szükség ahhoz, hogy nagyjából megismerjék a fiatalok az üzemet. De ez a fél év lejárt. MOST PROGRAMOZ Futó Kornélné. Ezt is akarta csinálni. A férje a célszerszámokkal akart foglalkozni Egyelőre még »csak« bemérést végez. »Jön egy lap azzal a megjegyzéssel, hogy ehKívülről valamennyi egyforma. Piro6 borítású brigádnapló. De az azonos külső mögött kisebb-nagyobb közösségek ezer színű élete rejtőzik. Mindegyik napló az ösz- szetartozó emberek hétköznapi krónikáját örökíti meg. Ha tehetném, aláhúznám azt a szót: összetartozó. Ennek az »ízére« jöttek rá, a fogalom nagyszerűségének szellemében élnek ők kilencen. Asszonyok. Tulajdohképpen nem különbözteti meg semmi más őket a többitől, csak az, hogy összetartoznak. — Egy évvel ezelőtt, amikor egyesültünk, akkor alakult meg a brigádunk — mondja Magyar Józsefné. — Együtt dolgoztunk mi korábban is, de az mégis más volt. Az egyesülés előtt az ist- vándi szövetkezet Magyar Lajos nevét viselte. A múlt év elejétől a barcsi Vörös' Csillag egy kerületévé alakult át. ő a vezetőnk. Mégis, itt dolgozik az irodán, jobban le tudja írni, mit csinálunk. — Készletkönyvelő vagyok — jegyzem később a szavait —. de lassan azt mondom, pályát tévesztettem. Elmondhatatlanul szeretek kinn lenni az asszonyok között, persze igaz, hogy valamikor ott kezdtem, onnan indultam. De talán nem könyvelőnek, hanem gazdásznak kellett volna lennem. A naplóban gyöngybetűkkel a hétköznapok. A brigád a falu főterét rendbe tette. A brigád egy öreg, özv. Pető Istvánná kertjét felásta, vete- ményezte. A politikai oktatáson mind a kilencen részt vettek. Beteg társuk helyett is elvégezték a munkát. Tanévkezdéskor a cigánytanulók megsegítésére egynapi keresetüket ajánlották fel. Az ötszáz forintot átadták az iskola igazgatójának. Télen esténként együtt kézimunkáztak. Az eltöltött órák emlékeként az iroda dohánvzóas: » talára egy térítőt készítettek. Képek a közös kirándulásról, föl jegyzés: januárban hányán adtak vért a véradónapon ... Nincs leírva, de a sorok köizott mégis ott van, hogy ezekre az asszonyokra mindig lehet számítani. Magyamé annyit mond: — Azt már induláskor megbeszéltük: olyan nincs, hogy valaki ne teljesítse, ha valamivel megbízzák. Ev közben akadt jelentkező, aki csatlakozni szeretett volna. Nem vették föl. — Volt egy igazolatlan napja. A szabályok szerint ez tíz pont levonással jár. Tíz pontért pedig sokat kell dolgozni. Azután egy későbbi mondat: — Mi szívesen fogadunk magunk közé mindenkit, de év elején! Akkor mindenki, hogy úgy mondjam, tiszta lappal indul. Mindenki egyformán dolgozik azért, hogy minél több pontot szerezzünk. És mindenki vigyáz arra is, hogy pontot ne veszítsünk. töttek el többet fél évnél .a nagyközség szélén épült üzemben. Munkájukról, vágyaik teljesüléséről szívesen beszélnek. Mi hozta őket Tabra? A szakma lehetőségei és egy ígéret: a lakásgond megoldása. Vörös Ferenc, a műszaki osztály csoportvezetője a Videoton fej lesztési intézetét hagyta ott Tabért. Lakást kapott, »elfogadható beugróval«. Futó Kornél és felesége- a műszaki főiskoláról került ide: albérletben laknak, s ez Tabon nem olcsó. »Gyorsan fejlődött a gyár, kapós lett az albérlet. Most egy komfort nélküli lakásért 1200 forintot is elkérnek. Ebben még nincs bent a fűtés. A Videoton viszont tényleg mindent megtesz az albérleti gondok csökkentéséért : jelentős összegekkel járul hozzá a díjhoz. A főiskoláról tervekkel, elképzelésekkel jöttek a gyárba. Itt az első feladatuk az hez nincs alkatrész, mert nem írták ki rá. Én fogom, ráírom, aztán megy tovább.« Hekeli Józsefnek, nincs »papírmunkája« : ő ragaszkodott ahhoz, hogy ne a műszaki osztályhoz tartómon. És miként képzelik el a munkát? — önállóan kap egy feladatot az ember. dolgozik rajta, kitalál valami jobb megoldást, azt leírja, elfogadják és bevezetik. Mohos József igazgató mondja: — A fiatalokat lehet úgy fogadni, hogy mindjárt nagy feladatokat bíznak rájuk, aztán »vergődjenek«, s közben próbálják megismerni az üzemet. Én így kezdtem tízegynéhány évvel ezelőtt. Lehet úgy is, hogy először megismerik az üzemet, azután fokozatosan kapnak bonyolultabb feladatot. Azt hiszem, ez a biztosabb. Dr. Kercza Imre — Mi tovább akartuk vinni községünk neves szülöttének a nevét. Ezért határoztuk el, hogy a mienk Magyar Lajos brigád lesz. A napló első oldalán a névadó portréja és szavai: »Hittem és hiszem, hogy ez a harc lesz a végső.« A brigád 1975. február 20-án alakult meg — és egyetlen év után elnyerte a mozgalom aranykoszorús jelvényét. — Ez az ötödik fokozat — mondják. — Tizenháromféle témában fejenként húsz pontot kellett gyűjteni. Mi harminckét és fél pontot szereztünk. Mezőn dolgozó, kapanyélhez szokott, tollat nemigen forgató kezű asszonyok mind. Illetve... — Megkértük az Irmát — Moharos Istvánnét —, legyen Az írott virágot sokan dicsérik, de senki sem szagolja Ez a régi közmondás kapott új értelmet a héten a megyei tanács vb keddi ülésén. A tes- j tület elé terjesztett anyagban j szinte minden bekezdésben ismétlődött a virág szó. Nagy követelmény áll a Somogy megyei Kertészeti és Parképítő Vállalat előtt. Ezt j tavaly úgy fogalmazta meg a } megyei tanács vb, hogy lás- \ sák el megfelelő mennyiségű és választékú virággal a terű- \ létükét. Pontos számok tanúsítják, hogy ez nem is olyan | könnyű. Legkevesebb 365 ezer szál rózsát várnak tőlük, még a szabadföldi nyílás előtt. A | somogyiak kilencszázezer szegfűt vásárolnak. A vállalat j százötvenezer szálat termel, s [ a beszerzést is beszámítva há- j romszázezer szálat ad el. A számítások szerint legalább egymilliót kell adniuk a jövő- i ben. A vállalat elsősorban a dísz- j növénytermesztő berendezéseket korszerűsíti, szeretnék ki- j építeni az öntözőhálózatot, új gépeket kívánnak beszerezni. Fejlesztik az üzlethálózatot, bővítik az üvegházakat. Mindehhez azonban nem elég a vállalat saját ereje. A végrehajtó bizottság 7 700 000 forintos tanácsi támogatást ad az ötödik ötéves terv első három évében a vállalatnak. Ez az alapja, hogy hitelt vehessenek föl, s így az előterjesztésben annyiszor leírt szép virágokat minden somogyi ott láthassa az üzletekben is. Amíg itt kezdődik a fejlesztés, máshol több év politikai beruházása most térül, meg. A városi pártbizottság szerdán összegezte a beszámoló taggyűlések tapasztalatait. Évről évre jobb a számadás a kaposvári alapszervezetekben. A tavaly megválasztott vezetőségek most számolnak be először a tevékenységükről, s mivel nagyon sok az új tisztségviselő a megyeszékhelyen, éppen ezért kétszeresen figyelemre méltó a taggyűlések sikere. A városi pártbizottság szerint új vonás volt e fórumokon. hogy a kommunisták a XI. kongresszus határozatainak szellemében elsősorban saját feladatukat határozták meg, saját párt-, gazdasági, hivatali kötelességüket elemezték. E többet akarás nélkül nem léphetnek előre sehol sem. Az önkritika sem maradt el például abban, hogy nem minden határozatot hajtottak vegre, s mi a teendőjük e hiány megszüntetéséért. Elsősorban a nagy tapasztalaid alapszervezetek alkalmazták azt a módszert, hogy a beszámolóban elsősorban a fő kérdésekre irányították a figyelmet. Volt azonban, ahol mindent belezsúfoltak a számadásba, s nemegyszer még az általános elvek határát sem lépték túl. Az alapszervezetek vezetőségeinek sokkal nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a feladatok meghatározására. A városi pártbizottság a tapasztalatok alapján nagyobb helyszíni segítséget ad a gyengébb alapszervezeteknek, hogy ők is felzárkózhassanak a tapasztaltabbakhoz. Fontos gyári munka kezdődött a héten a Kaposvári Villamossági Gyárban. Ezután számjegyvezérlésű vezérlőberendezéseket is készítenek szerszámgépekhez. A Szerszámgépipari Művek e termékeinek mintegv kilencven százalékát exportálja, így a kaposváriak közvetve elősegítik a tőkés export, a magyar szerszámgépek piacképességének növelését. Virággal kezdtük, fejezzük be azzal. A felszabadulás évfordulójának tiszteletére sok ünnepséget rendeztek. A mindennapi és a hétköznapi munka volt azonban ezeknek a főszereplője is. Azok, akik kitüntetést kaptak és mellé virágcsokrot, ezekben az ünnepi pillanatokban is a még lendületesebb munkáról beszéltek. E nélkül egy ünnepünk sem lenne teljes. Lajos Géza Magyaraéról, Révésznéről, Sebestyénnéről hallottam, hogy nincs olyan hirtelen jött munka, olyan váratlan, »szorult helyzet«, hogy ők készséggel ne vállalkoznának: »Ott leszünk, majd mi megcsináljuk«. És a szárító mellett, vagy burgonyát válogatva, csíráztatott gumót ültetve, autóbuszon munkába utazva, tudatosan vagy csak önkénytelenül arról is beszélnek, hogyan lehetne az idén több pontot szerezni. — Mert az a helyzet — magyarázza Magyarné —. hogy az idén emelkedett a mérce. Tavaly fejenként húsz pont elég volt az aranykoszorús fokozathoz, az idén ezért már harmincat kell szerezni. Nem tudom, sikerül-e, de mi az idén szeretnénk a kiváló fokozatot elérni. Ezért azután össze kell szedni magunkat. A brigádnaplóban az utolsó bejegyzés után sok-sok üres oldal van. Vajon vasárnap délutánonként azt írhatja-e ezekre az oldalakra Moharos Istvánná, amit szívből kívánnak mindannyian?! Tőlük függ, ettől a kilenc asszonytól, akiket tulajdonképpen nem különböztet meg semmi más a többitől, csak az, hogy összetartoznak. Vörös Márta Április fényei H armincegy esztendeje, 1945. április negyedikén már csak egy kis falu szabadult fel, az ország nyugati peremén. De ez jelentett országos felszabadulást, amelynek azóta április negyediké a dátuma, jelképe és ünnepe. Nemcsak' egy kis dunántúli falu megtisztítását jelenti április negyediké: tíz és fél évszázad minden kínlódása és ígérete, s a jövendő minden kilátása benne van. Ahogy november hetedikében nemcsak j dik még e felkiáltójel után is. felszabadító seregek. Roppant magas határoszlop április negyediké. ellátszik hátra a honfoglalásig, s előre a határtalan jövőbe. Egyszerre, varázsütésre nem történik semmi sem. Ezeréves történelemnek — s külön annak a hosszú és dicső mondatnak is, mely a keleti országszéltől a nyugati peremig foglalná magában a felszabadító hősregét — zengő felkiáltójele április negyediké. De olyan mondat, amely foivtatóa Téli Palota sikeres ostroma, hanem ami arra vezetett, egy népko'osszus sok évszázados meggyötretése is benne volt. mindazzal együtt, ami egy tüneményes fölemelkedés lehetőségében vált aznap esedékessé és lett azóta valóság. S ahogy annak idején, ama július tizennegyedikén nemcsak egy Bastille nevű párizsi erődbörtönt rombolt le a nép. hanem benne volt azokban a szekercékben az izmoknak az az ereje is, amely magával a mozdulattal évszázadok béklyóit pattintotta le. s amely attól a naptól fogva még a kalendáriumban is új időszámítást diktált vagy másfél évtizedig. Egymás után július 14. november 7., április 4., egy- egy dátumba foglalt korszakos diadal. Az ország szabad volt már, | mire 1945. április 4-én az utol-j só kisközségből az utolsó náci katona is kitakarodott. Olyan ütemben tisztult meg az ország, ahogy az ellenséget maguk előtt kergették a felszabadító seregek. A nyugat felől behatoló új eszme ezer évvel ezelőtt mind keletebbre; a kelet felől érkező, harmincegy évvel ezelőtt, mind nyugatabbra űzte a barbárságot. Mindkét magasabb eszmény jegyében, s mindkétszer barbárt. Harmincegy évvel ezelőtt már olyan barbárt, amelyhez képest jámbor hittérítő volt minden kannibál. A második világháború végén Debrecenben, Szegeden, Gyulán kezdett már érvényesülni az emberség és a becsület. s mindenekelőtt a parancs, hogy »ne ölj!«, míg Budapest közterein és rakpartjain, majd a dunántúli városokban és falvakban még * javában mutatott be rakásra emberáldozatot, javában koncolt, rabolt, irtott a történelem minden barbárjánál alábbvaló, az immár csak mocskos, el-butult fasiszta haramia. Békés megye már októberben szabad volt. Debrecenben kisvártatva kormányt, törvényhozást is adott magának az ország megtisztult fele, a magyar történelem mélypontját, a nyilasvilágot az Alföld nagy része meg sem tapasztalta már — amikor Budapesten még csak elkezdődött, s túl a Dunán április negyedikén ért csak egészen véget az, amivel 1945 eleje tetézte 1944 iszonyatát és szégyenét. Ügy változott, egészségesedéit, pirosult élőre az ország, ahogy léptek, zúduLtak előre a Hiszen hol tart már miná- lunk is azóta! S mily szépen, logikusan fűzik szavait más hiu-ukban is! N em, varázsütésre ott sem történik semmi. De aki nem vak, iátja, hogy aminek nálunk április negyediké, s aminek világraszólóan november hetedbe véget vetett — s nemcsak Horthy-világ, nyilas- vilag, cárizmus, hanem mindaz, ami kisebbségi osztályok uralmának bárminő formája —, annak hatalmi szférája és kilátása mind szőkébbre zárul. Legdurvább európai maradékaink közül a portugált nemrég döntötte meg, a spanyolt most kezdi likvidálni a történelem. Ami a letünőben levő osztály kisebbségek uralmának parlamentáris formáit illeti, azokat — Olaszországban, Franciaországban — előbb-utóbb szemünk láttára veszi birtokába a parlamenti elv lényege, a nép maga. Nem veszélyek nélküli, de okulást merítve múlt dolgok intő példáiból is — viszont mind határozottabban, s már szabad szemmel is láthatóan. A ho6z- szú elnyomatás történetére Kubában, Vietnamban, s egyebütt már kitették, más földrészeken most teszik ki egymás után a felszabadulás felkiáltójelét. Sehol sem egyszerre: hol itt, hol ott. Idejét sem lehet percekkel mérni, siettetésre sem szorul, de hátráltatni nincs már hatalmában senkinek. A dalban, hogy »nemzetközivé lesz holnapra a világ«, a holnap nem naptári jóslat, de jövendölésnek biztos jövendölés, amelynek 1917 óta él mind erősebb ütemű teljesülésében a világ. M! agyarország előtörténetét — e sokszor dicsőt, többször szomorút — lezárónak, s újrakezdőnek nagyszerű lehetősége virradt fel 1945. április 4-én: mindabban, ami azon a napon véglegessé vált. Mi, akik már akkor is túl voltunk a harmincon, még bele is szédültünk, mint akinek hirtelen csap szemébe a fény. De csak egy percre, mert roppant munka várt. Akik akkor vagy azóta születtek, előbb- utóbb az ország többségét teszik, vagy tán máris ők vannak többen. Figyeljük lépteiket a világosságban, amelyet útjukra április negyedikének fénykévéje vet. Rónai Mihály András Légi híd Budapest—Tyumeny között Budapest és a szovjetunióbeli Tyumeny között légi hidat létesítettek. hogy az Aeroflot A.V—12-es típusú óriás gépel a Tyumeny környéki olajmezőkre szállítsák a magyar szivaty- tyúállomások vezérlőberendezéseit. A hatalmas gép egy-egy útján 10—12 tonna terhet visz magával.
