Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-25 / 98. szám
Öt éve avatták várossá Napyotádot KÖSZÖNTŐ HELYETT Lakásépítés — egyszerűen, célszerűen A másfél évtized akarását- eredményét fémjelző adat immár ismert: Magyarországon 1961—1975 folyamán — a 15 éves lakásfejlesztési program keretében — a óéiul tűzött egymilliónál 47 ezerrel több új otthon épült. Ugyancsak túlteljesítettük a negyedik ötéves terv lakásépítési programját, s most — 1976— 1980 között — az előző fö. évtizedhez hasonlóan 430— 440 ezer új otthont kell átadni (ebből legalább 150—160 ezer az állami lakás). Méltán lehetünk /büszkék arra, hogy az egy főre jutó lakásépítésben az európai középmezőnyhöz tartozunk — ám az utóbbi évek mégsem voltak ellentmondástól mentesek. Emelkedtek a lakás- építési költségek, s e drágulás egyaránt nyomasztotta a költségvetést és a családi otthont önerőből építkezőket. Az Állami Tervbizottság már tavaly, a kormány pedig a közelmúltban határozatot hozott: olyan érdekeltségi rend~ sutért kell kidolgozni s életbe léptetni, amely e költségek csökkentésére ösztönzi mind a beruházókat, mind a tervezőket és a kivitelezőket. Annak tudatában, hogy a közelmúlt lakásépítési költségeinek növekedésében szerepet játszott az építési anyagok világpiaci árának emelkedése is, alighanem indokolt lehet az aggály: vajon a takarékossági törekvés nem vezet-e a lakások minőségének romlására. A válasz egyértelműen: nem. Az új otthonok átlagos alapterülete nem csökken, a felszereltségi színvonal sem változik. Tilos jelzést kapnak viszont a túlzó törekvések: jelenleg nincs mód arra, hogy a tömeges lakásépítés keretében nagyméretű és drága otthonok készüljenek. Az ÉVM felülvizsgáltatta a házgyári lakások típusterveit: mintegy 30, a műszaki-gazdasági normatívaknál magasabb költségszintű terv alapján nem építkezhetnek tovább, hozzávetőleg egy tucat tervet pedig át kell dolgozni. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium szakemberei, a megyei tanácsok, a tervező és a kivitelező vállalatok vezetőivel megvitatták: miként lehet már az idén, majd jövőre is a beépítési tervek és a beruházási programok rugalmas módosításával olcsóbb-takarPko- sabb lakóépületeket emelni. Természetesen a »rejtett tartalékok« között szerepel a szervezés is: tetemes pénz takarítható meg, ha az együttműködő- vállalatok jobban összehangolják munkájukat, ha kevesebb lesz az építkezés színhelyén az állásidő, ha csökken az egy lakásra fordított munkaórák száma. S változatlanul nagy a vá~ rosrendezők, a beruházók felelőssége, részint hogy viszonylag olcsón közmű vetíthető területeket jelöljenek ki, másrészt, hogy e területeket kellő időben építésre alkalmassá tegyék. Az érdekeltségi rendszer kétirányú: a normatívák túllépése esetén felelősságrevo- nás, prémiumcsökkent és következik, — ám akik a költségeket csökkentik, a megtakarításból részesedhetnek. A beruházó előnye: a megtakarított összegből a tervezettnél több lakás épülhet, illetve több dolgozónak nyújthatnak támogatást lakásépítésihez. E határozat nyomán egyszerűbb, olcsóbb, de nem kevésbé célszerű építészeti megoldásokra kerülhet sor. F. T. Egy járás, egy szövetkezet J Rugalmas üzletpolitika Nem illik ehhez a szü- j le tegnaphoz az emelkedett hangú ünnepi köszöntő. Csöndbe« ünnepelt a város is, beérte egy megemlékezéssel a pénteki tanácsülésen. A nagyatádiak kemény munkával alapozták meg az Elnöki Tanács döntését, amely öt évvel ezelőtt városi rangra emelte az akkor tíz és félezer lakosú nagyközséget. Valaki mosolyogva mondta a tanácson: »Igaz, öt éve már, hogy városnak mondhatjuk magunkat, de még legalább öt évre van szükség, hogy valóban város legyünk.« A várost építő, fejlesztő munkának nincsenek hát különösebb dátumai: kiemelkedő eseményeket hétköznapokon kell keresnünk. Milyenek a nagyatádi hétköznapok? Alapjában véve olyanok, mint a többi hasonló adottságú kisvárosé, középfokú központé. A nagyatádiak régóta nem titkolták, hogy várost akarnak a településből. Nem azért, mert Nagyatád két ízben már mezőváros volt, hanem mert a fölszabadulás után Dél-Somogy leggyorsabban fejlődő községének bizonyult. Huszonhét éve már ezt írta róla a krónika: a megye második ipari központja. Két évtizede mjég bátrabban folytatódott az iparosítás. Ennek eredményeként ma másfélezren dolgozhatnak a konzervgyárban, ezerkét- százan a Pamufcfonó-ipari Vállalat Üjpesi Cémagyárá- nak telepén, s a negyedik ötéves terv idején termelni kezdett a Danúvia Központi Szerszám- és Készülékgyára is, ez utóbbi ötszáznegyven embernek ad kenyeret. Szépen fejlődik a Komfort Ipari Szövetkezet, s jövőjük van az apróbb-nagyobb telepeknek is. Nem készítünk teljes számvetést, ennél sokkal jellemzőbb az adat: több mint háromezer az ipari foglalkoztatottak száma a megye harmadik városában, másfélezren a vonzáskörzetbe tartozó húsz községből járnak be. Kellemes időtöltés munkakezdés előtt vagy műszakváltáskor sétálni az utcán; egyszeriben megpezsdül az élet. Mert máskülönben nem túlságosan élénk a város, ezt az őslakosok is készséggel elismerik. Kevés ennyire rendben tartott utcát, takaros házsort látni a miegyében, mint itt. Rengeteg az újonnan épült, kertes családi ház, a benne élő családok igyekeznek megtermelni a konyhára való zöldséget. Előrelátónak bizonyultak, mert zöldségből bizony itt is akadozik az ellátás, s ha tele vannak a boltok polcai, az árak néha meghaladják a kaposváriakat. A mezőgazdasággal itt soha sem dicsekedhettek túlságosan, a termelőszövetkezetet a kedvezőtlen adottságúak közé sorolták. Az atádiak büszkesége az ipar: egy kimutatás szerint a megyeszékhelyen az ezer lakosra jutó ipari foglalkoztatottak száma 267, ebben- a városban pedig 305. Ebből persze kár lenne mesz- szemenő következtetéseket levonni, az azonban mindenképpen megnyugtató, hogy az ót esztendő alatt 38—40 százalékkal emelkedett az ipar termelése. Kevéssé örvendetes, hogy ez a növekedés a tervidőszak végére csökkent. Megpróbálták összpontosítani az építőipari erőket, de a várt eredményt nem érték el. Különösen a lakásépítés üteme miatt aggódnak, a tervezett kilencszáz helyett a negyedik ötéves terv idején csak hétszázötven, lakás épült föl. Lépten-nyomon hallottam: Nagyatád nemcsak fiatal város, hanem a fiatalok városa is. Hogy ez valóban így lengyen, ahhoz sokkal több bölcsődei, óvodai, iskolai helyre és tanteremre lenne szükség. Sok fiatal kifogásolja, hogy a művelődési központban nincs elég alkalom a szórakozásra, ugyanakkor, az üzemek készséggel átadnák klubjaikat egy-egy estére a fiataloknak — s nemcsak azoknak, akik az üzemiben dolgoznak. Nincs elég lehetőség a szórakozásra, a művelődésre? Sokkal több van, mint az a rendezvények, s a színi előadások látogatottságából kiolvasható. Igaz, a könyvtárban sokan megfordulnak, a szövetkezeti könyvesboltban pedig tavaly több mint másfél millió forint értékű könyvet vásároltak — másfélszer annyit, mint a várossá avatás előtti évben. De az is igaz, hogy a faszobrász művásztelep híre bejárta az országot, de sok nagyatádival beszéltem, akinek fogalma sincs róla, hogy mi főijük a telepen. Pedig a művésztelep társadalmi munkában készült, mint annyi minden a városban. Az öt év alatt több mint tízmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek az atádiak — munkához láttak volna többször is, de sokáig akadályozta ezt a szervezetlenség. Az üzemek, s más munkahelyek szocialista brigádjai társadalmi munkával többször is bizonyítanák igazi közösség mivoltukat, csak jól átgondolt feladatokra van szükség. Az ötödik ötéves terv megvalósítása itt is számtalan lehetőséget kínál. A krónikás minden áron jelzőt szeretne találni a városra, valamit, ami csak Nagyatádra érvényes. Gyanús, hogy sok kínálkozik — ez azt jelenti, hogy egyik sem az igazi. Ennek a városnak nincs történelmi múltja, nincsenek építészeti nevezetességei, nincs semmiféle legenda, amely a nevéhez csatlakozna. Dicsérik is, szidják is, meg zavarba is jönnek, ha a hevét említik. Mert itt van például a kórház, /amelyről mindenki tudja, hogy már 1969-ben lerakták az alapkövét, de másfél évig feléje se néztek, s azt is tudják, hogy az átadás után elsősorban mint büszkeségüket szeretnék emlegetni. Milyen hát Nagyatád? Egyszerű lenne a kétségtelenül igaz, de természetesen nem csupán rá vonatkozó megállapítással válaszolni: a jövő városa. Hogyan is fogalmaztak? öt éve avatták, s még legalább öt év kell, hogy város legyen. Pintér Dezső Január 1-én megszűnt önálló fogyasztási szövetkezetként működni a darányi, a homokszentgyörgyi és a ba- bóesai. Egyesültek a barcsi áfésszel. Egy járás, egy fogyasztási szövetkezet. Feladata, hogy gondoskodjék több mint 30 ezer ember ellátásáról. A tagság érdeke A barcsi, fogyasztási szövetkezet gondjai, . feladatai megnövekedtek. Tavaly 112 milliós volt a kiskereskedelmi forgalom, az idén pedig 246 milliót terveztek. Bognár Károly kereskedelmi osztályvezető így fogalmazza meg céljaikat : — Kialakítottuk a hosszú távú üzletpolitikánkat. Figyelembe vettük, hogy a tagság, illetve a lakosság mintegy fele, kis településeken, peremkerületeken él, s azt is, hogy az egyre növekvő barcsi idegenforgalom milyen feladatokat ró szövetkezetünkre. Nfem feledkeztünk el arról sem, hogy a járási székhelyen versenytársaink is vannak, a tanácsi élelmiszer- és iparcikk-kiskereskedelmi vállalat üzemeltet boltokat. Legfőbb célunk a lakosság ellátásának javítása, olyan rugalmas üzletpolitika megvalósítása, amely nem a mindenáron"'való nyereségre törekvést tekinti feladatának, hanem a tagság érdekeit. Boltok és vendéglők Elsősorban a kis településeken, meg azokban a községekben, ahol nem fejlődött kellően az üzlethálózatuk, új üzleteket létesítenek, illetve a meglevőket korszerűsítik. Évek óta mindenütt következetesen együttműködnek a tanácsokkal, a tőlük kapott terület felhasználásával, a nem megfelelő épület átalakításával javítanak a helyzeten. Drávaszentesen vegyesboltot és vendéglőt, Ferenctelep- pusztán élelmiszerboltot, Drá- vagárdonyban ugyancsak élelmiszerüzletet és vendéglőt alakítanak ki. Ladon ebben az évben fejezik be a 2,5 millió forintba kerülő korszerű vegyesboltot. Még több községben — Tótújfalun, La- kócsán. Istvándiban, Komlós- don, Somogytarnócán, Vízváron — tervezik új üzlet, vendéglő építését. Barcs központjában épül a fogyasztási szövetkezet új vendéglátóhelye. A több mint 10 milliós beruházás átadását ez év decemberében tervezik. Étterem, önkiszolgáló bisztró és presszó lesz itt. Az egyre nagyobb idegenforgalmi feladatokat ellátó járási székhelynek nagy szüksége van rá. Megoldódik a közétkeztetés — amely eddig sok gondot okozott —, s lehetőség nyílik arra is, hogy az elavult italboltokat megszüntessék, átalakítsák. Ez a hét a szokásosnál egy nappal rövidebb volt, hétköznapjaink krónikájának összegezésekor azonban nem igen lehet ez,t észrevenni. Mindennapos tettek, •munkasikerek, ünnepi megemlékezés és ünnepre való készülődés jegyében telt el április utolsó előtti hete. A világ haladó emberiségének közös ünnepe Lenin születésének évfordulója. A szovjet állam megalapítójáról, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségéről tisztelettel emlékeztek meg megyénk dolgozói. fiataljai. A megyei pártbizottságon megrendezett ünnepély egy kicsit jelképes is: propagandisták emlékeztek meg az évfordulóról, azok, akiknek legfőbb munkája Lenin eszméinek terjesztése, népszerűsítése. Az ünnepély jó alkalom volt arra, hogy a mintegy másfélszáz részvevő — akik tulajdonképpen a megyében tevékenykedő csaknem ezer propagandistát képviselték —. szót váltson azokról a fontos feladatokról, melyeket a XI. pártkonigresz- szus határozott meg számukra. Ünnepeink elválaszthatatlanok hétköznapjainktól. Kifejezésre jutott ez az évfordulók alkalmából tartott rendezvényeken éppen úgv, mint a hét végén megtartott ünnepi termelési tanácskozásokon. Nemes, szép hagyomány, hogy a munka ünnepe tiszteletére minden évben országos elismerésben részesülnek azok a \ vállalatok, szövetkezetek, intézmények, kisebb és nagyobb alkotó kollektíváH', melyek kiemelkedő gazdasági, társadalompolitikai eredményeikkel dicsekedhetnek. A kitüntetések, elismerések átadásának nyitánya volt ez a hét vége. Magasraragú külföldi vendégünk Ho Dam, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnök-helyettese, és külügjuninisztere, a Balaton- nagybereki Állami Gazdaságot látogatta meg a héten, ám ha bármelyik más nagyüzemünket kereste volna fel, mindenütt különösen pezsgő, törekvő munkával találkozhatott volna. A tények arra vallanak, bogy a mezőgazdasági üzemeink irányítói, dolgozói ezen a tavaszon megkülönböztetett gondot fordítanak a követelmény végrehajtására: munkában teljék minden munkavégzésre alkalmas óra. Az igyekezet szép eredménye, hogy ezen a héten, a kukorica kivételével, végezlek a gazdaságok a tavaszi vetési munkákkal. A körültekintő előkészületnek, a jól szervezett (nem egy esetben éjjel-nappali) munkának köszönhető, hogy a hét végéig a tervezett kukoricaterületnek csaknem a felén már földbe kerültek a magvak. Pezsgő igyekezet a földeken, elmélyült, felelősségteljes tervezés az irodákban — termelőszövetik ezetemk életében ez jellemezte az emúlt napokat. A középtávú üzemi ter-1 I veken lassan az utolsó »simi- I I tásokiat« végzik, rövidesen a tagsággal, közgyűléseken vitatják majd meg, hagyják jóvá a célokat, feladatokat. A tervezéssel bizonyos mértékig összefügg az a megbeszélés, melyet csütörtökön tartottak a megyei tanácson. A tanács vezetői tíz gazdaság, valamint az ezekkel kapcsolatban levő vállalatok irányítóival folytattak eszmecserét a háztáji, a kisüzemi gazdálkodás, az árutermelés fejlesztésének, támogatásának módjáról. Az itt kialakult megállapodások a holnapot szolgálják, az a kiállítás pedig, melyet az ifjúsági házban a héten megnyitottak, a jelenről ad keresztmetszetet. Egy jó kezdeményezés folytatásának tekinthető ez a rendezvény. Tavaly megyéink gépiparával ismerkedhettek meg az érdeklődök, most tíz vállalatunk könnyűipari termékeiből rendeztek kiállítást. Nem csupán az ágazat helyzetéről ad figyelemre méltó áttekintést ez a bemutató ötletet, kedvet is adhat bizonyos szakmák megszerzéséhez. S ha már a fiatalokról szóltunk, érdemes megemlíteni, hogy nemcsak a közelgő év vége — érettségi, államvizsgák — miatt sokasodtak meg a feladataik, hanem a KISZ IX. kongresszusára való készülődés is zárószakaszához érkezett. A küldöttek, akik sokezer somogyi fiatalt képviselnek, nem kis izgalommal és nagy felelőssséggel készülnek a má- I jus 8-án kezdődő eseményre. Acél és A BNV területén, a korábban elkészült víztorony tömbje köré építik a HUNGEXPO négy tagból álló irodaépületét és kiállító-helyiségét. A 12 szintes, 45 méter magas, a hegesztett acélszerkezetű épület egy-egy szárnyát négy darab 00 centiméter átmérőjű csőpillér tartja. A tervek szerint az új, üvegborítású épülettömb augusztus 20-ra szerkezetileg elkészül. Megszűnik többek között a Béke vendéglő, a Hangulat presszó, s az egyik italboltot élelmiszerüzletnek alakítják át. A Dráva étteremből pedig ifjúsági presszó lesz. Olcsó árak Űj könyvesboltot épít a fogyasztási szövetkezet Barcson, s ebben a helyi és a külföldi vásárlóknak nagy hanglemezválasztékot is biztosítanak. Arra is gondolnak, hogj' az idegenforgalom által érintett területeken lépést tartsanak az igények növekedésével. Már az idén több millió forintot költenek barcsi egységeik hűtőgépekkel, vitrinekkel való felszerelésére, megfelelő raktárak kialakítására, s az üzletek korszerűsítésére. Tervezik, hogy a járási szék- h el yen üveg- és porcelán-, valamint ajándéktárgyakat, népművészeti cikkeket árpsí- tó üzleteket nyitnak. Korszerűsítik a csokonyavisontai termálfürdőben levő egységüket, s az utak mentén olyan vegyes- es élelmiszerboltokat, vendéglőket nyitnak, melyekben a külföldiek is igényüknek megfelelő árucikkeket vásárolhatnak. Sz. L. Somogyi Néplap Vörös Márta (MTI Fotó — Basra István felv. — KS)
