Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-23 / 96. szám

Szomszéd megyei fotóklubok Nyolcvan éve született Zalka Máté N evezhetnénk egyszerűen [ katonaírónak is. Volt | ebből a derekas példa- ; képtajtából több is a magyar históriában és irodalomban. Csak hát életének teljességét — a teljes életet — ez a megnevezés alig fejezi ki. Volt idő, amikor hivatalosan gyártott legendák ködébe burkolták alakját, olyannyira, hogy egykori segédtisztje, Eisner német internacionalis­ta lehangoltan írta: »Alakja lassan-lassan elmosódik, arc­vonásai eltorzulnak, elferdül­nek, s olyanná lesz. mint amikor a kontár fényképész nekifog, hogy egy kis fény­képből retusálva és akvarell festékkel összemázolva, mell­képet készítsen.« S bár a szépítés, a mes­terkéltség valóban nem illik különben joggal legendává nemesedett figurájához, mégis van valami népmeséi ízű ab­ban, ahogyan Franki Bélából, a matolcsi mészáros legki­sebb gyermekéből Zalka Má­té szovjetunióbeli emigráns magyar író és Lukács tábor­nok, spanyolországi magyar internacionalista mártírhős lett. Az életút látszólagos kacs­karingói, logikus mozgással álltak össze egyenes vonallá. A kereskedelmi iskolát vég­zett, érettségizett és tiszti rangra jogosult fiatalember sors- és kortársai naiv' neki­buzdulásával indult 1917-ben a háborúba. »Tudtam, hogy szolgálni és tisztelni kell má­sokat, méltóságteljesen visel­ni magamat, és meghajolni a felettesek bölcsessége előtt... Mentem őszintén, egyenesen és azzal a szent naivsággal. amit az iskolákban loptak belém. Meghalni, de győzni! Na de, hisz így ment az egész had, ez volt a tömeg tragé­diája ...« S az imperialista háború értelmetlen borzal­mai, az orosz hadifogság, a forradalom és a polgárháború megvilágo6ító zivatarjai az ő szemét is felnyitották. Mün- niph Ferenc visszaemlékezé­seiből tudjuk, hogy Omszkban, a volt osztrák—magyar hadi­foglyok konferenciáján a for­radalom mellett adta le vok­A nagyatádi művelődési házban hangversenysorozatot szerveztek a szakmunkástanu­lók részére. Az első két kon­cert sikere biztató, a színvo­nalas előadások meghódítot­ták a diákokat. sát. »Viharos tetszéssel kí­sért, lelkes beszédben... ak­tív részvételt követelt az orosz forradalom védelmében. A közgyűlés egyhangúlag így határozott.« Zalka Máté Szibériában esett át az új, az előzőnél sokkal igazságosabb harc tűzkeresztségén. Győzelmek és vereségek, börtön, fogoly­táborok és szenvedések kísér­ték útját a győzelemig. Ka­landosan és rövid úton szer­vezett partizánosztaga regu­láris vörös zászlóaljjá alakult az internacionalisták hadosz­tályában. Dél-Ukrajna, a Krím és a moszkvai katonai kerület voltak Zalka oroszor­szági tevékenységének továb­bi állomásai. A polgárháború nemcsak katonává, hozzáértő parancsnokká nevelte Zalkát, aki járatos lett a lö- vészárokharc stratégiájában, a partizántáktikaban. a lo­vasrohamok harcművészeté­ben. Belül is átalakította, ki- kovácsolta világnézetet. Ifjú kora fellángolásait és hajla­mait jellemmé edzette. Leszerelése (1923) után né­hány évig a szovjet állam diplomáciai munkával bízta meg. Futárszolgálatot teljesí­tett Nyugat-Európában. Skan­dináviában és a Közel-Kele­ten — Törökországban es Perzsiában. Közben pedig egyre több lehetősége volt a régen benne szunnyadó ösz­tönzésnek engedni: írni! No­vellákat, karcolatokat, kisre­gényeket. Nagy terveket, re- génytrilógiákat kovácsolt — ideje és lehetőségei nem min­dig engedték ezek valóra váltását. Irásművé6zete. forradalmi és katonai tapasztalatai gaz­dag fegyvertárából merítette tematikáját. Mindig visszatért az internacionalizmus, az osztályhoz való hűség, a ka­tonai, emberi, parancsnoki helytállás irodalmi rangú és rendű propagálásához. S köz­ben egyre mélyebben, árnyal­tabban tárta föl a jellemeket és a helyzeteket. Mindemel­lett közéleti kulturális tevé­nek, hogy a következő tanév­től indítsanak komoly zenei szakkört. Bíznak a sikerben. K. Gy. | kenységet is kifejtett. 1925 és j 1828 között a Forradalmi Színház vezetője volt. Miköz­ben állandóan tartotta a kap­csolatot a moszkvai magyar internacionalista emigráció­val, annak kulturális tevé­kenységébe. kezdeményezoen kapcsolódott be, s jó néhány rövidebb lélegzetű írással a háta mögött végre nagyobb munkába is foghatott. Legis­mertebb művében, a Dober- dóban (1936) egy fiatal kato­natiszt világháborús kiábrán­dulásának, eszmélnének és lelki felépülésének történetét követhetjük nyomon. Máig egyik legjobb háborús regé­nyünk ez, bár utolsó fejeze­tei már a sietség nyomait vi­selik magukon. Meg hocsat hatóan. Ugyanis Spanyolországban kitört a polgárháború, és Zalka már készülődött.. »Nem új viszo­nyok elé megyek — írta csa­ládjának. — Csak a régi lec­két kell újra átvenni. És nem érzek nyugtalanságot az is­meretlen előtt. Azzal a szi­lárd meggyőződéssel utazom, hogy hasznomat veszik, ami­re büszke leszek majd, 6 ami már most melegséget, erőt és harci kedvet önt szívembe.« Az újonnan szervezett 12. Nemzetközi Bxigád parancs­nokaként. Lukács tábornok néven, több mint fél éven át harcolt Spanyolországban. Jelentős sikereket ért el Mad­rid védelmében, a Jarama mentén és Guadalajaránál. Ludwig Renn német író, Ro­man Karmen szovjet filmren­dező, Mihail Kolcov haditu­dósító és Hja Ehrenburg írá­saiból tevékeny szervező és leleményes katonai vezető ké­pe áll előttünk. »Ö inkább a bátor, szívélyes, vidám pa­rancsnok-apa, parancsnok­testvér típusa. Mindenkihez van néhány szava, olykor egészen meghatározhatatlan nyelven: spanyol-francia-né­met-magyar-arosz szókombi­nációban.« S egédtisztjétől tudjuk, hogy időnként ábrán­dozott az irodalomról, néhány nyugodt évről, ami­kor nem hallja majd a golyók süvítését, a srapnelek robba­nását és terveit valóra vált­hatja. De mindig hozzátette: »Én most Lukács tábornok vagyok. Zalka írót otthon hagytam. Nerm tudom ketté­osztani magam.« Terveit a maguk teljessé­gében nem válthatta valóra. Mégis teljes élete volt. 1937. június 11-én a huescai fron­ton elesett. Valenciában nyugszik jeltelen sírban. D. M. Hangverseny szakmunkást ami lóknak Németh József autószerelő- tanuló így vélekedett: — Egyre többen leszünk, akik örömmel látogatjuk a hangversenyeket. Egy időben azzal vádoltak bennünket, hogy nem szeretjük az ilyen »rendezvényeket«. Ez részben igaz volt. de a dolog másik oldala az, hogy többségünk kevéssé — csak a tv-ből, a rádióból — ismerte ezt a mű­ajt. Hogyan szerettük volna ••zt, amit nem is -ismertünk? y, »élőben« sem lehet má­tól holnapra megkedvelni va­lamit, bár könnyebb, mint a tv-ből. Több társam «ak rosz- szul értelmezett »vagányság- :tól« nem ismeri el, hogy szí­vesen hallgat komoly zenét. Ezért is jó, hogy az iskola és a művelődési ház szorgalmaz­za a hangversenylátogatást. Ha minél többen metósmerjü'.' a legszebb műveket, lassan a zene iránti szemléletünk is megváltozik. Kovács László gépszerelő- tanuló : — Szokatlan számunkra ez a műfaj. Ha úgy válogatják össze a műsort, mint legutóbb megkedveljük. Hallottam egy — Úgy érzem — egyre jobban nagyon jó elképzelésről, remé­lem lesz belőle valami. »Kom­binált« bérlet kiadását terve­zik részünkre, am ?! tóién szín­házi előadások, hangverse­nyek és egy-két beaskoncert is lennének. A KISZ-ben már beszéltünk erről, s mi is oda­figyelnénk arra, hogy ne csu­pán egy-két alkalommal jöj­jenek a bérlettulajdonosok. Az iskolai KlSZ-bizotteág fölmérte az érdeklődést, s ja­vasolja az iskola vezetosége­GERENCSER MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS De amikor Thököly lett a nevelőapa, a könyvek mellől gyakran *hyergébe vette a fiút, szoktatta a tábori élet­hez, a katonás edzettséghez. Alig gyaníthatta a héteszten­dős Rákóczi, hogy később a nélkülözésekkel. szenvedé­sekkel teli hadjáratok idején mennyire hasznára válnak majd ezek a korai leckék. Bármennyire 'szerette csa­ládját a kuruc vezér, rövide­sen meg keltett vánlia tőle. Szakadatlan hadakozásban teltek napjai és a távolabbi veszélyes vállalkozásokra nem vihette magával a ve­zért sorsra szánt apró kato­nát. Kevéssel a házasságkötés után elfoglalta Kassát, a bá­nyavárosokat. egészen Füle­kig ellenőrzése alatt tartotta Felső-Magyarországot. A pil­lanatnyi állás szerint sze­rencsés jövőnek nézett elébe, Kórösy György tehát nyugod­tan oktathatta a tudományok­ra kis tanítványát, aki rendre szép vizsgáidtól jutott túl az iskola alsó osztályain. Thököly Imre ekkor már rég a függetlenségi törekvé­sek egyedüli, kimagasló vezé­re. Királyi címet kapott a portától, de nem fogadta «L Csak a »Felső-Magyarország fejedelme« címet viselte. Ret­tegett harcosok serege enge­delmeskedett szavára, de a vakmerő, szerencse« harcos kevéssé értett a politikához. Elkövette azt a végzetes hi­bát, hogy a haza ügyét me­reven a török győzelmeihez kötötte. Pedig az ozmán bi­rodalom már csak az igényei szerint volt nagy, erejének megroppanása gyorsan köze­ledett. Európában elcsende­sedtek az évszázados vallás­háborúk, egyre szilárdabb lett a protestánsok és a pá­pistáik közös szándéka, hogy ki kell űzni a szultánt a ke­resztény Európából. A várha­tó hadmozdulatok fő szintire nem lehetett más, mint Ma­gyarország. Tisztában volt a porta a készülődő offenzívá- val, ezért megelőző hadjárat­tal kívánta elejét venni a csa­pásnak. Kara Musztaía óriási se­reggel vonult Bécs ellen 1683 tavaszán. Thököly az ö olda­lán szállt" táborba. Ennek a viágtörténelmi eseménynek részben a kis Rákóczi is szem­tanúja volt, mert Pozsonyig ő is eljutott a sereggel. Találkozás cserekiállíiással Tóth Károly: Quartett. A Somogyi Foto- és Film­klub pécsi bemutatkozásáért cserébe a pécsi Mecsek Foto- klub kiállítást rendezett Ka­posváron a megyei könyvtár­ban. A szomszéd megyei fo­tóklubok találkozása élénkíti a közösségek életét, serken­tőleg hat az alkotókra. Meg­jegyzendő továbbá az is, hogy az amatőrök Pensen és Kaposváron művelődési in- tóssményben kaptak helyet a bemutatkozásra. Ez — túl az elismerésen — közművelődési szempontból is fontos. A kö­zönséggel is érdemes szem­besíteni a klubok tevékeny­ségét, eredményeit. A Mecsek Fotóklub kamáira- kiállítása és nyilvános klub- program tette teljessé a ta­lálkozót. (Dia- és diaporáma- vetítós.) A pécsi klub fotósainak az alkotásai több napig láthatók a könyvtárban. A kiállításról olyan összkép alakult ki ben­nünk. hogy a fptoklub nem tartotta elég fontosnak a megfelelő képek kiválogatá­sát. De így is vannak olyan vonásai e gyűjteménynek, amelyeket jellemzőknek ítél a néző. A pécsi fotósok — el­lentétben a kaposváriakkal — szívesebben foglalkoznak a fiatalok életével. Stenrer Fe­renc a zene felől közelíti meg őket, Surányi Éva a gyerek­kortól a tizenévesekig. Sten­rer képei közül megjegyzen­dő a Rhoda-monlazs. Czakó i László a fiatalságot a ssép- ség igézetében mutatja be. Az egész kiállítás legmegkapóhb alkotása Bartó László Alice csodaországban. Körtvélyesi László képei tartoznak még a sorba. Tetszett — Körtvélye­si tol — a Kofa című »ízes« fotó is. A másik jellemző vonás a néprajzi érdeklődés, bár ez csupán egy személyhez kap­csolódik. Lantos Miklós tár­gyilagosan szemléli témáját, bár ezen olykor változtathat­na is — amikor a kép sze­repe lehetővé teszi. (Azaz: a kép nem néprajza illusztrá­ció.) De meg tud nevettetni is (András II.), és gondolko­dásra is késztet (Lovak). Az erőltetettség is jellemző vonás: dr. Mátrai Árpád Tör­ténelem című képe nyersen fogalmazza meg Pécs törté­nelmi múltját es jelenét.) A régi templom tornya és az uj tv-adó áll egymás mellett a térben, hagy kifejezze az | időt.) Tőle a Vízen című kép tetszett. Cseri László erőlte­tett megoldása szinte súrolja a rossz ízlés határát — Virá­gok című felvételére gondo­lok. Tillai Ernő csendéletei közül a Furcsa dolgok tarto­zik ebbe a sorba. Tetszett vi­szont az Űr a után játékossá­ga. leleménye. Beidek András | Áramszünet, Regős István Hajnal című képe is a mara­dandók közül való. Tóth Károly anyaga összes­ségében jó válogatást nyújt az alkotó munkásságából. A Reggel, a Tel. a Csikós és kü­lönösen a Quartett olyan fotó, amelyet szívesen érzünk meg emlékezetünkben. Ezek bizo­nyítják a pécsi Mecsek Fu­tóklub szép sikereit, eredmé­nyeit. H. B. Diáklap a Táncsicsban A kaposvári Táncsics Mi­hály Gimnázium újságja, a Voluntas a magyar diáksajtó egyik ismert és elismert lap­ja. Az első »Voluntast 1919. A nyolcéves gyermek szor­galmasan gyakorolta a latint Bárkány Jánossal közhen a puskaporos leckékből is kiju­tott neki. Thököly bizonyosra vette a török győzelmet, ám keserűen csalatkozott. Minden­esetre baj nélkül hazakerült Munkácsra a gyermek Rákó­czi, noha a megvadultén me­nekülő török tábor majdnem legázplta. A győzők nagy' diadalt ül­tek a törökön. Nemcsak Bécs alól űzték el, de a Duna völ­gyében előrenyomulva birto­kukba vették Esztergomot és Párkányt, ahonnan már csak egv lendület kellett a legkö­zelebbi es legfontosabb hadá­szati célig, Budáig. Thököly Imre elszigetelő­dött. Az egész Európát kép­viselő roppant zsoldos erővel szemben nem sok babér te­remhetett számára, ha még olv elszánt kuruc csapatok fölött rendelkezett is. Hűsé­géért közönnyel, sőt bizalmat­lansággal fizetett a török. Visszaszorult északkeletre, a viszonylag nyugodt ország­részbe, amelynek biztos kö­zéppontja volt Munkács vá­ra. Megpróbált kitömi politi­kai elzártságából, tájékozódott a nyugati hatalmaknál. Fran­ciaország barátságát kereste, de már késő volt. Megkísé­relte felélénkíteni szövetségét a törökkel, ez ügyben a hó­doltsági terület török vezetői­nél puhatolódzott. Legnagyobb megdöbbenésére Nagy-váradon vasra verték a budai nasa pa­rancsára és Belgrádha hur­colták, 1685 októberében. (Folytatjuk) február 8-án alapították az akkori kaposvári gimnazisták, majd kihagyások és kevésbé sikerült próbálkozások után 1969. február 8-an szervező­dött újjá. A szerkesztő bizottság a diákság soraiból tevődik ösz- sze; felelős szerkesztő dr. Szí­jártó István tanár. Az elmúlt évek .sarán a Voluntasra csak­úgy, mint a magyar cjtóksajtó történetére általában, jellemző volt, hagy egy-esgy tehetséges szerkesztőgárda távozásával nemegyszer színét, dinamiká­ját vesztette a lap. Ez a ter­mészetes folyamat azonban nem jelentett hosszú távon hullámvölgyet; az iskolai ha­gyományok ápolása, az önmű­velésre való készség és igény rövid idő alatt »kitermelte« az új generációiból is azokat az irodalmi érdeklődésű fiatalo­kat, akik a lap szerkesztési munkáit lelkesen es eredmé­nyesen folytatták. A Voluntasnak nyolc száma jelenik meg évente, s az új­sághoz kapcsolódva adják ki a Szülőföldünk című mellék­letet, mely a honismereti szakkör munkájának legsike­rültebb közleményeit foglalja magába.. A Táncsics Globe cí­mű kiadványuk angol nyelvű műfordításokat tartalmaz, me­lyeknek külön érdekességük, hogy a gimnázium diákjainak fordításában látható a ma­gyar szőve®, az angol eredeti mellett. A Diákköltők a Tán­csicsban című, ugyancsak Vo- luntas-melléklet összeállítói­nak egyik büszkesége, hogy az első számhoz az előszót Fodor András költő irta. Erdős Judit. Kelemen Márta es Kr aszna i Ildikó, a szerkesz­tő bizottság tagjai most készí­tik elő nyomdába az újság ötvenedik szántót. Erdős Judit most ismerkedik a tördelő- szerkesztő munkájával, s ért­hető izgalommal várja, miként sikerül ez a szám, s vele együtt az q első tördelői pró­bálkozása, Kelemen Márta el­mondja, hogy a tavalyi diák- főszerkesztq fizika szakos volt; ennek ellenére az újság akikor is, most is zömmel humán jel­legű érdeklődést elégített ki. Krasznai Ildikó szerint helyes lenpe, ha a természettudomá­nyoknak is helyt adnának a lap hasábjain; tervezik, hogy a jövőben, ilyen témájú szak- dolgozatokat is bemutatnak. Beszélgetésünk során kitű­nik, hogy bár az ifjú szer­kesztők büszkék az újságjuk­ra — s joggal, mivel két év­vel ezelőtt a KISZ kb dicsérő oklevelét nyerte el a Volun­tas —, kellő kritikai érzékkel és jobbító szándékkal bírálják saját munkájukat és a lap egé­szét. Bár Szíjártó István ta­nár fogja össze és irányítja a lapszerkesztést, a tantestület többi tagja is véleményezi, bírálja az elkészült szamokat. Az újságírás — mint annyi más egyéb — kollektív mun­ka. A közösség egészének elis­merés és megtiszteltetés, ha egyikük elnyerheti az 1970- ben alapított Gyergyai irodal­mi dijat. Büszkesége a Volun­tas szerkesztő gárdájának, hogy ezt a díjat azóta is min­den évben közülük kapja va­laki. B. I. Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom