Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-16 / 91. szám
Kiléptünk a lakóeépböl Társadalmi tudat - köznapi tudat M i van a tudatban? — teszi fel néha magának a kérdést egy-egy meghökkentő, újszerű — vagy makacsul kitartó — magatartás vagy vélemény kapcsán az ember. Hol úgy tűnik: mennyire elmaradt, mennyire konzervatív ez a tudat. Azután pont fordítva: honnan, hogyan kerülnek ezek a soha nem látott, soha nem tapasztalt tartalmak — ötleteik, vélekedések, gondolatok — a tudatba? Nem új a benyomás a tudat kettősségéről: hol a múlthoz kötődik, hol pedig elrugaszkodik, nemhogy a múlttól, hanem a jelenünktől is. Mi minden van a társadalom tudatában? Definíció helyett kezdjük el felsorolni. Szokások és normarendszerek. (Vonatkozhatnak ezek az erkölcsre, az íz-, lésre, a divatra, a fogyasztásra. az életmódra.) Vannak benne hirtelen támadt hiedelmek és igencsak stabil beidegződések, közhangulatok és előítéletek. (Vonatkozhatnak ezek a politikai helyzetre, embercsoportokra. intézmények, országok, népek, nemzetiségek megítélésére.) Már itt Látható: a társadalmi tudat olyan gyűj törnéd ence. melyben az ismeretek, a vélekedések nem a valóság fényképszerű másolatai. A normákba, a beidegződésekbe, az előítéletekbe belejátszik a hagyomány, belejátszanak érzelmein,k, belefólynak a társadalmunk vezetésére hivatott intézmények és tömeghírközlő szervek. Valamennyien már értelmezett formában bocsátják rendelkezésünkre életünk szűkebb és tágabb társadalmi képét, amelyet saját magunk újabb értelmezések tárgyává teszünk. A lényeg mindenképpen az, hogy a társadalmi tudat — mely a társadalmi lét valamilyen kifejeződése — soha nem olyan »egy az egyhez« »képezi« le a valóságot. mint a fényképezőgép. Miért? Mert a társadalmi tudat meg van terhelve, időnként túl van zsúfolva a múltból, a történelemből, más társadalmi helyzetekből átörökölt vagy átvett tartalmakkal. Olyannyira, hogy ezek — mint előítéletek, mint jelképek, szimbólumok, mint tekintélytisztelet, mint erkölcsi beidegződések — esetenként el is takarhatják a társadalmi jelenséget. Ami arra mutat, hogy a társadalom tudatának bizonyos mértékben önálló élete, belső, sajátos törvényeknek engedelmeskedő folyamatossága van. a z ebből adódó visszás helyzetek, a tudat, és a lét időnként szemet szúró meg nem felelése azonban bizonyos pozitívumot is hordoz: a társadalmi tudat megőrző jellege teszi lehetővé, hogy tudatosítsuk az időt, hogy kifejezzük és aktualizáljuk' azt. ami a múltban történt, ahol nem lehettünk jelen, amit nem élhettünk át saját érményünkként. A történelmi korszakok, a történelmi időbeliség jelentkezik ezért a társadalmi tudatban, amikor az nem feleit«, nem hajlandó »megtörténtként« letudni eseményeket, amikor tanulságosnak vél és aktfia- lizál mások által átélt tapasztalatokat. amikor »makacs«, »konverzativ«, nehezen változó. A társadalmi tudat jövőt i előre jelző jellege megintcsak lehet nagy pozitívumok és visszásságok forrása. Pozitívum. hogy a társadalom tudata képes »leképezni« a jövőbeli még meg nem történtet, hogy a tudományos valósag- megismerés segítségével hipotéziséket alkosson, hogy következetesen a várhatóra, hogy közeibe hozza és kikalkulálja a lehetőségeket. De ez a sajátossága vissza is üthet: a társadalmi tudat — miközben kifejezi a jövőbeli még meg nem történtet, a várhatót. az esedékest —, ezt időnként behelyettesíti az adott vaLcságba. Az egyelőre csak ésszel elgondolható jövő megjelenik, mintha már lenne. A köznapi tudat az egyes emberek konkrét élethelyzeteinek és társas kapcsolatainak tudata. A társadalmi tudat erre a szintre az emberi viszonylatrendszerek közvetítésével. felerősítve vagy meggyengítve jut el. A köznapi tudat a társadalom alapegységeinek (család, munkahely stb.) beiktatásával tudatosítja a társadalmi összefüggéseket, az ember csak ezek szövevényébe ágyazódva találkozhat »a« társadalommal és »a« társadalmi tudattal. És így termeli újjá azt —' miközben a tudomány, a tudományos ismeretterjesztés, a köznapi életbe betörő objektív összefüggések jóvoltából valóban vissza is tükrözi. H ;szen csak e visszatük- rözés révén lehet zökkenőmentesen — vagy legalábbis kevés zökkenővel — működtetni magát a társadalmat. lehet kitűzni történelmi irányokat és megközelíteni történelmi célokat. P. Zs. Vallomások a szülőföldről A Honvéd utca dicsérete Az ember vesz a közeli pékségben két sósrudat. és elindul majszolni valahova, ahol nyugodtan leülhet. Ha az illető ismeri Kaposvárt, tudja merre menjen. Az első öreg házon még ott a tábla: II. kerület 19. Honvéd gyalogezred utca. A következőn az új, csak két szót tartva a régiből : Honvéd utca. Czakó Gábor Indulatos jelentések című szociológiai munkájában elkeseredetten ír az új telepek lakógépeiről és arról, hogy az ott élők nem tudják használni környezetüket. A Honvéd utcai tömb belső zárt része tavaly még legtöbbször kongott az ürességtől. Igaz. a »terep« rendezetlen volt. És az emberek nem tudták használni új környezetüket. A házak közé bekódorog a szellő. Megszelídülve szétnéz — kint még erős szél volt —, és visszafordul. Néhány gyerek abajgatja a hintát, szaladgál. visít. Délelőtt van. A nagyobbak az iskolában, a felnőttek a munkahelyen végzik dolgukat. A pádon néhány napozó öreg tereferél. Kintről, az »igazi« utcáról munkazaj szűrődik be az »udvarra«. Amíg nem dolgoztak itt, járművek surrogtak az úton, és az egyre jobban a falhoz szoruló gyalogos csendes félelemmel nézte őket. Az újságok levelezési, rovataiból — bárhonnan: A házak közötti terület szűk, veszélyes, mert autók járnak arra. A gyerekek nem tudnak hol játszani, mert ha behúzódnak az épület közelébe, mindig rájuk szól valaki, hogy legyenek csöndben. Játszóteret kér a környék. Százegy néhány aláSenki sem szól rájuk. Az emberek tudják már. hogy ez és ez ebben és ebben a lépcsőházban lakik, esztergályos, a felesége most GYES- en van és jövőre tervezik a harmadik gyereket... Az emberek tudnak egymásról. A lakógép kinyílt. A monstrum házak nem nyomasztóak. Védelmezőén veszik körül a nyugalom szigetét. A gyerekek nagyokat esnek, potyognak, azután fölkelnek és nevetnek tovább. Eltűnt a bábáskodás. Természetes, hogy a kicsi jól érzi magát, akár a porban is. Az ablakból lekiált a feleség vagy a férj a társának: rántotta legyen vagy tükörtojás? Senki sem kergeti el a fiatalokat, máshol zajongjanak, tessék csendben játszani... Ez nincs az újság levelezés: rovatában. Magától értetődik, nem kell miatta szót emelni. Nem tudom, hogy a pécsi mérnökök közül kik tervezték a Honvéd utcai lakótömböt. Dicséret illeti őket. Dicséret illeti a művet, amelyet létrehoztak. Az otthonteremtőknek köszönet jár. ök segítették, hogy az urbanizációs gondok között az ember megtalálja a i közösséget, megismerje a kör- ! nyezetét. Létrehozták a formát. Végre. Csepp a tengerben. Néhány városban egy-egy hasonló. Követendő példák, sok ilyet várunk a jövőben. Az ember elindul valahova, ahol nyugodtan leülhet. Ha ismeri Kaposvárt, az egyik úticélja a Honvéd utcai tömbbelső — nevezzük nyugodtan így — udvara lehet. Az első házon még ott a régi tábla, a következőn az új. A régi — urbanizációs I robbanás előtti — világ nyu- I galmát találja a pihenni vá- j gyó az új épületek között. | r Luthár Péter írás. A Szovjet Irodalom hangos melléklete A derű jellemezte a megyei könyvtár legutóbbi irodalmi estjének műsorát, amelyet »Érzékeny lélekkel« címmel a Szovjet Irodalomban megjelent írásokból, versekből, elbeszélésekből, riportból, megzenésített művekből állítottak össze a budapesti Irodalmi Színpad tagjai. Tavaly áprilisban jelent meg először nálunk a lap azzal a céllal, hogy a soknemzetiségű ország legújabb irodalmi alkotásai mihamarabb eljussanak a magyar olvasókhoz is. Ezekből a művekből válogat az irodalmi Színpad, és már a negyedik összeállítással járja az országot. Következő előadása már a félszázadik lesz. Érzékeny lélekkel. Valóban: öröm, bánat, társadalmi problémák, nemzedéki ellentétek, szerelem, magány, az orosz, a j litván, a grúz, a tadasik ember rezdülései kaptak hangot az előadott művekben Keres Emil, Kohut Magda, Győry Franciska, Verdes Tamás, Somhegyi György tolmácsolásában, Dénes Margit zeneszerző zongorakíséretével. A legnehezebb fajsúlyúak- kal kezdték, majd egyre jobban oldották föl derűvel műsorukat a szerkesztők. Elsőként egy interjút hallhattunk Szergej Nagibinnel arról, hogy milyenek is a mai fiatalok? Ahogy az írásból és annak dramatizált változatából kiderült, nemcsak nálunk térnek el a vélemények az ifjúság megítélésében, hanem a Szovjetunióban is. Ott is »lejárt lemez« már a fiatalok hosszú haját, divatos pulóverét szidni. Nagibin így fogalmazott: »A divatot számon kérni a fiataloktól — mindez a harcos szellem primitív értelmezése. Én láttam egy filmet a harmincas évek fiataljairól. Lelkesek, vidámak voltak — és rosszul öltözöttek. Most ugyanilyen vidám fiatalok építik a BAM-ot — divatos ingben ...« Az emberség himnusza E. Miezelaitis Lenin-díjas litván költő verse. A zenéről, Beethoven muzsikájáról, az ember gigantikus erejéről, az akarat győzedelmeskedéséről j kina, Belsevic költeményéi i alapján gyűjtöttek egy cso- korrí^’alót. És hogy az elmúlt évek nagy sikere se maradjon ki, Keres Emil elmondta Jev- genyij Jevtusenko Bűvölőjét. Az est egyik kedves duettje volt Kohut Magdáé és Somhegyi Györgyé. A közelmúltban jelent meg a rendkívül tehetséges dagesz- táni költő, Gamzatov prózai kötete az Én Dagesztánom címmel. A költő szülőföldje szeretetéről vall. Régi, az ősöktől hallott regek mellett személyes élményei töltik ki a kötetet. Mottója az egész est mottója is lehetne: »Azt a dalt, amelyet nem találsz meg szülőhazádban, nem találod meg másutt sem!« Simon Márta ír — mélységes hittel. .Kohut Magda — legjobb versmondóink egyike — ezt a kulcsverset kitűnően tolmácsolta. A táj, a tavasz több versben is visszatér. Hallhattuk a mai orosz költőnemzedék egyik vezéregyéniségének, Szergej Vinokurovnak Dénes Margit által megzenésített versét a vadhattyúcsapatról, Nonnesvili költeményét a fenyőről, az észak-orosz költőnő, O. Fokina Darvak ősze és Hőség című költeményét. Az utóbbi már a derű, a felszabadult nevetés jegyében zajlott. Két költő idézte a gyerekkort: A. Kvilídze Kisgyerek, Macsavariani Megidézett gyermekkor című verse. A legjobb szerelmesversekből Miezelaitis, Kvilidze, FoAz urbanizáció felgyorsulása előtt úgy építették a házakat, hogy azokhoz mindig udvar is tartozott. A mikroközösségek »gyülekezőhelye«. Délután, amikor a nagyobbak hazajöttek az iskolából, a felnőttek a munkahelyről, zsibongott az udvar. A vacsorát előkészítő munka előtt az asz- szonyok és a férfiak kiálltak, kitelepedtek gondolatot cserélni. A mai méretekhez szabott, óriási udvar délután kezdi meg igazi életét. Rengeteg apróbb-nagyobb nebuló ordít, verekszik, zajong. dobog, bőg. Játszik. Az apukák fociznak velük, az anyukák kis kört alakítanak, beszélgetnek. A kamaszok birtokukba veszik a zugokat, gitároznak, rádióznak. BERZSEH Yl-HISTORIÁ K A fekete halál Niklán Amikor 1831-ben a nagy kolerajárvány dühöngött az országban, százezrével szedte az áldozatait. Egész faluk, tanyák, pusztáik lettek lakatlanok. Vadócok, bojtorjánok és más gazok nőtték be az udvarokat. Az időben nem csendült fel a széip magyar nóta, nem volt vigalom sehol. Mindenkinek arcára fagyasztotta a nevetést a kegyetlen végzet. Ez a nagy vész, amint a népek nevezték, a »fekete halál«, Niklát sem kerülte el. Amikor híre kelt a veszedelemnek, Berzsenyi Dániel nem várta meg. A Brünn nevű marcali orvosdoktor tanácsára a családjával együtt Hallbára ment. Korenikára és Vitola hajdúra bízta az összes jószágát. birtokát. Távozásuk után néhány napra már a faluban is aratott a halál. Volt olyan család, ahol a gyerekek pusztultak el vagy ők maradtak árván. Előfordult, hagy valaki egészségesen indult dolgozni, azután egyszer csak elesett, megfeketedett és meghalt. Akit elért, egy nap alatt végzett vele. Egy hét alatt a faluban harminchaton haltak meg. Egy régi irat szerint, melyet a községházán találtam 1940-ben, ez állt: »A nagy járvány idején 1175 lélekszámból a három hét leforgása alatt 179 személy halt meg és mind megfeketedtek s azért is nevezte el a nép fekete halálnak«. A baj kezdetén Berzsenyi embereit még nem érte a kórság, csak a vége felé, amikor már szűnőben volt. Akkor halt meg Vitola hajdú. Reggel még kiment az istállóhoz, ott elesett, estére már halott volt. Három nap múlva követte a felesége is. Három kis árvát hagytak maguk után. Koreni- kának, az ispánnak is ez időben halt meg a kislánya. A vész után Berzsenyiek hazajöttek Vas megyéből, mert Hallbáról oda mentek át. A költőt nagyon megrendítette a szomorú esemény. A mondák szerint sírva fakadt, amikor megstudta, hogv kedves és hűséges zsellérjeit és jobbágyait is tizedelte a járvány. Igyekezett mindenhol segíteni a falu népének, jótéteményeivel enyhíteni fájdalmain. Ehhez nagyban hozzájárult Zsuzsa nemzel.es asszonynak j az áldozatvállalása is. A három kis Vitola árva fölneve- J lését magukra vállalták. Odavették őket az udvarházba, s i mint saját gyermekeiket, úgy | nevelték őket. De a kislány, Katica, gyenge alkatú gyermek volt, nem sokkal élte túl a szüleit. Csak a két fiú nőtt fel: az akkor tízéves Jancsi és a hétéves György, aki az én dédapám volt. A két fiú a Berzsenyi gyerekekkel együtt nevelkedett. Egy asztalnál ettek, együtt játszottak, együtt is tanultak. Dudás Vendelen kívül még csak ők tudtak írni és olvasni Niklán. Ezért az emberséges magatartásért az akkori uraságok meg is szólták a családot. Még a költő édesapja, Berzsenyi Lajos sem nézte jó szemmel, többször szóvá is tette a fiának. A két Vitola gyerek, miikor a serdülőkort elérte, a gazdaságban dolgozgatott. Majd Berzsenyi mindkettőt megházasította: a zsellérházakban adott lakást. A két fiú. amint megembe- resedett, vezető ember lett Berzsenyi gazdaságában. Hársházi István Húsvéti szokások Április van, közeleg a húsvét. A régi korok termékenységszimbóluma volt a tojás, különösen azoknál a népeknél, melyeknél a vallás alapja valamiféle madárkultusz volt. Ki ne hallott, olvasott volna Heyerdahl híres Kon-Tiki expedíciójáról, amikor a neves kutató a Húsvét- szigetek titkát oldva-boncol- gatva megismertetett bennünket a »madárember-választás« ma is élő hagyományának szertartásával? Évszázadok, talán évezredek óta. a sziget férfiai tavasszal versenyt úsznak a tengeröbölben. Aki az első madártojást a partra hozza. az lesz egy álló esztendeig a közösség köztiszteletben álló »madárembere«. Ez papot, jóst. tudós embert és közigazgatási szaktekintélyt is jelent a helyi fogalmak szerint. A Húsvét-szigeteknek egyébként mindössze annyi közük van a húsvéti ünnepekhez, hogy 1722 húsvét délutánján kötöttek itt ki az első felfedezők, a hollandok A később érkező spanyol hódítók ezt az elnevezést San Carlos szigetére, a perui fókavadászok megint más névre változtatták; ez azonban az ott lakókat nem zavarta, ök földjüket mindvégig és ma is a Világ Köldökének nevezték, nevezik; ez jóval önérzetesebben hangzik, s mivel a föld gömbölyű, lehet igaz is. A régi mezikói indián kultúrák alapja is madárvallás: a mayák, toltékok, aztékok főistene Quetzalcoatl, a Tollaskígyó ugyancsak a fény és a termékenység szimbóluma. Az égből szállott alá és uralkodott népén mindaddig, míg a kasztíliai Izabella és aragóniai Ferdinand — Kristóf nevezetű hajósa partot nem ért Amerika földjén. Ezt követte a felfedezőhöz kötődő szállóige: minden egyszerű, mint Kolumbusz tojása. De hagyjuk a művelődéstörténetet, és nézzünk szét a saját házunk táján. Móra Ferenc írja spanyolországi útijegyzeteiben, hogy Toledóban húsvétkor hallani vélte a félegyházi nagyharang szavát »Érzem az ünneplő kalácsszagot, végignyargalászom az udvart rozsdás kolompot rágva: Kígyók, békák, menjetek a háztól...« S ez már hazai népi hagyomány. Mint ahogy a tavaszkezdetet jelenti az élet piros színére festett húsvéti tojás is, melyet a szapora nyúl hoz. Termékenységet, bő gyermekáldást kíván jelképesen a húsvéti locsolkodás szokása is. S mivel — különösen az ifjabb korosztályban — akadnak, akik még nem találkoztak a magyarázattal: miért mozgó ünnep a húsvét, itt mondjuk el, hogy mindig az első tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra e6ik. A húsvéti piros tojás mellett a tájegységenként másmás népi motívumokka! díszített hímes tojás egyre kevésbé ismert. Felgyorsuló életritmusunkba, városiasodó életformánkba egyre kevésbé fér bele az idő és a lehetőség tojást hímezni. Kiskereskedőknél, piacon lehet ugyan kapni színes, mintázott tojást, ez azonban inkább csak az ünnepi asztalt van hivatva díszíteni. Mert a gasztronómia az ünnephez kötődve időállónak látszik: gyermekeknek a húsvétvasámap reggeli ' nyuszi fészek-kereses izgalma, fiataloknak a húsvéthétfői locsol- kodás-öntözés zajos öröme lassan feledésbe merül. De az ünnepi asztalra a háziasz- szony ma is a hagyományos sonkát és főtt tojást, a bárányhúst és a diós-mákos kalácsot adja. (Bár egy régesré- gi ínyesmester ajánlja a natúrszeletet és a bécsi szeletet is ez alkalomból — s kedves, ahogy kuruckodó hazafisággal »természetbeni szeletnek« fordítja. illetve a bécsit »tulipánszeletnek« magyarítva, stílusában is tükrözve a kiegyezés utáni húsvétok hangulatát.) JÖN A HŰSVÉT és április van, szeszélyes. »A ritkás ágak zöldjén átveti A messzi nap a sűrű sugarat« — hogy is mondja a 90 éve született Tóth Árpád: »A földnek a Tavasz telefonál.. .« Bedő Ildikó
