Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-13 / 62. szám
As első kórushangverseny ÉNEKLŐ FALU Merevség helyett rugalmasság A mezőgazdasági kistermelők adóztatásáról A vérükben zene van Beraance kultúrájáról a Zászlós lakodalmas él az em- 1 ékezetemben. Tollal, kamerával és fényképezőgéppel töltöttem ott egy napot jó néhány évvel ezelőtt. Táncolt az egész falu. Ha jól tudom, a televízió, most tavasszal színes filmten örökíti meg népi hagyományukat az örökvi- dám Csalfa Mari néni közreműködésével. Erre azért emlékezem most vissza, mert újabb hagyományébreszitő eseményre hívtak a berzenceek. Nem tudok róla, hogy egy három és fél ezres fahl valahol is önálló kórushangversenyt rendezett volna Somogybán ... Nemcsak táncol, hanem énekel is a falu. A vérükben zene van. 1965-ben felnőtt- kórussal kezdték, nem tudni, mi okból: az nincs már. Különben minden nemzedék ott lett volna a tsz szűk kis _ éttermében, és dallal, zenével töltötte volna meg . Mégsem volt hiányérzetem. Szeretném elkerülni a fölfedezés látszatát, hiszen a kóruséneklés nem újdonság a faluban. De még sohasem fordult elő, hogy egyszerre, együtt, néhány közös művet is bemutatva zengték volna a dalt. Ezért lelkesedem a felnőttek, a szülők jogos bírálatáért, hiszen laknék volna több okuk-joguk »-követelőzni« saját értékeik megásmieresééit, ha nem éppen nekik. A KISZ- kamarakórus éppen tízéves, ele csak egy-egy számot hallhattak tőlük a társadalmi eseményeken. Rádiófelvételt, azt igen. Be már »-arany okleveles« az iskolai kamarakórus, és a nagy iskolai együttes is ezzel dicsekedhet. A KISZ- esek ezüst minősítést kaptak, és járták a vidéket, az országot. Csak itthon nem hal-' iották őket együtt. A felnőttek követelőzése — mondom- — jogos veit, és hagyomány- ébresztéshez vezetett... Másutt nehéz közönséget toborozni önálló kórusestre. Itt több mant százan rekedtek a falakon kívül... Az emberek vérében zene van. S hogy énekeljen a falu, ahhoz támogatók, szakemberek, lelkes zenerajongók kellenek. Elég, ha azt mondom: az örökifjú és kimeríthetetlen energiájú Peperö Gyula ezen az estén három kórus 22 műsor-számát! vezényelte! Ki vállalkozna még rá? Egy epizód. A kisddbos- énekkar kezdte a programot, s amikor a fiatal tanítónő, dr. Tornóczky József né apró énekesei elé lépett, úgy örültek neki, hogy a közönséggel együtt tapsolni kezdtek. És fegyelem, és vidámság, a zene szeretető és élvezete ült az arcokon mindvégig. Igaz — nem titkolt szándékkal — meghívták a segesdi iskola énekkarát is. Hogy legyen összehasonlítási alap — nyertek a hazaiak. S hátha valaki észreveszi a falu vezetői közül, hogy az ottani fiatalok népi hímzésű blúzban, a fiúk hímzett nyakkendőben álltak a pódiumra... ök is megérdemelnék. Nehéz volna csaknem harminc mű megszólaltatását értékelni. Annyi szentigaz: tisztán, lelkesen, jó hanganyaggal, élményt nyújtva énekeltek a berzencei fiatalok. A segesddak műsorából a Tavaszébresztőt, a kisdobosokéból a Karai-művet emelném ki. És meglepett a szakmailag is jó módszer: egy-egy blokkot egyszólamú népdal- csokprral kezdenék az együttesek. Ez nemcsak az ősi forrás tiszteletét jelenti és hangulatot teremt, hanem mintegy »»beéneklése« is a kórusoknak, hogy hangjukra találjanak, s könnyebben vegyék a nehezebb akadályokat. A jó módszert bizonyítja a KISZ-kórus ellentétes piéldája is, mely Mozart Alkonyóra című művével tisztán, de bátortalanul kezdett, s csak később, például Giardini művében vagy a drámai hangvételű Muradelli- műben találta meg önmagát. Ügy gondolom, a biztonságos intonációra törekedve aránytalanul sok zongorakísé- retes művet választottak a kórusvezetők. Ez azonban nem csökkenti vállalkozásuk, színvonalas szereplésük értékét Mint ahogy egy távlatokat sejtető elképzelés is ragyogóan valósult meg. A kó- rusrruűvek között ugyanis Schubert és Bartók egy-egy világhírű zongoraművét hallottuk Kenedy Tibornak, a nagyatádi zeneiskola igazgatójának, és Kardos Kálmánnak, a kaposvári zeneiskola művész-tanárának ihletett megszólaltatásában. S mindezt Berzencén, az éneklő, táncoló, daloló faluban, ahol a zene szeretete gazdagabbá tette az embereket. Tudom, hogy más falu lakóinak vérében is zene van. Csak több »megszállott« ember kell, aki utat nyit a muzsika áradásának. Jávori Béla Otyenpercenként egy futózás A Kaposvári Vasipari és Műszaki Szövetkezet gumi javító részlegében négy év óta készítenek új futófelületet a személygépkocsik gumijára. Részlegüket még ebben az évben fejlesztik, és újabb típusú és méretű futózókat vásárolnak. Később radiáigumik futózását is vállalják majd. Békés Sándor [ ......... ..... 1 E gy baráber élete Ök öten szédülve állnak az ünneplők gyűrűjében, de az igazi élmény számukra, a lelkűk legmélyén, mégsem ez az ünneplés. Nagyobb, igazabb, emberibb dolog, ami áthatja őket, s ez saját erejük tudata. Mindent elérhetünk... Mindent lehet... A vezetők Molnár István kezét rázzák, szenes arcát csókolgatják. ö pedig arra gondol: megmondtam, ugye ... Fél három van, amikor az újságírók elrohannak. Molnár marad, s nem is sejti, hogy most indul el egy úton, amely beláthatatlan messzeségekbe vezeti majd. IV. A SOKARCÚ KOMLÓ Mindennek éppen 22 éve. A régi iratok, fényképek fölé egy markáns, de megöregedett arc hajol. Hangosan kell beszólni — Molnár István kissé nagyot hall. Egyik szeme is... Zihál, s úgy nevet, mintha a zokogás rázná. Somogyi Néplap Pécs, Szigeti út. Példásan, rendben tartott, nemes vakolatú családi ház, garázzsal az oldalán. Se nem kisebb, se nem nagyobb ez a ház szomszédainál. A me- csekszaboicsi Békaváros ful- lasztó levegőjű bányászlakása volt a kiindulópont, s ez a végállomás. A két pont között egy tíz éves epizód — fényben, ragyogásban. — Mikor volt Anna-aknán? — Nem is tudom... — Komlóm? — Gyakrabban ... — Vajon vissza lehet-e emlékezni ennyi év után arra, mit is gondolt azon a bizonyos napon, 1952. június 25-én, amikor munkatársai élén kifelé haladt a bányából? — Mindenre emlékszem szinte: a legtöbb esemény órára bennem van. Meg tudom mondani például, mikor volt nagyobb géphibánk, mikor gyengült le a kompresszorokban a levegő ... Amikor jöttünk kifelé, úgy éreztem magam, mint egy boldog, gondtalan gyerek. Elértük, amit célul tűztünk ki. Bebizonyítottam, hogy lehetséges 100 métert haladni előre egy hónap alatt, s megmutattam azt is: nemcsak az erő számít. A siker titka a munkaszervezésben rejlett, a ciklusos technológiában és munkarendben, amelyet álmatlan éjszakák során alakítottam ki. — Hogyan kezdődött? — 1952-ben városi rangot kapott Komló. Városi párt- és DISZ-bizottság alakult. Én ekkor — 1950-től —, az aknamélyítők pártszervezetének titkára voltam. Ennek meg a következő a története. 1945- ös párttag vagyok, de a fel- szabadulás után sokáig a területi alapszervezetekben működtünk. Amikor megalakultak a bányás-alapszervezetek, átigazoltattam magam, de semmiféle rangom, címem nem volt. Egyszer taggyűlésre hívnak. Meglehetősen rossz volt a hangulat: a sok összeverődött emberből nem tudott még kollektíva kialakulni. Látom ám, ott van a taggyűlésen Du- ga Jóska. Ö volt a tröszt párttitkára, nékem testi-lelki jóbarátom. Kőműves volt ő is eredetileg, akár csak én: együtt voltunk inasak. Amikor meglát, azt mondja: Jó, hogy itt vagy, komám, szükség lesz rád. Ebben az időben az anyagokkal való takarékosság, észszerű gazdálkodás volt a központi kérdés, s ez bizony Komlón nem volt éppen jellemző. Aztán suttogtak az emberek arról is, hogy a mi titkárunk az sztb-titkárral el- dorbézolt egy pesti úton 30 ezer forintot. Gondolhatja, A somogyi mezőgazdasági nagyüzemek főállattenyésztőinek továbbképzésén hallottam: a háztáji árutermelés fejlesztését sem segítik elő az érvényes adóztatási formák, így szembe kell nézni vek»: nem lép előre a kívánt ütemben ez az ágazat. Valóban így lenne? Nehezen képzelhető el, hogy hiányozzék az összhang a háztáji termelés segítését célzó intézkedéseknél. Aligha hihető, hogy az egyik oldalon tapasztalható hatékony ösztönzéssel szemben álljon valamiféle visszahúzás. Hánya~ dán is állunk hát a mezőgazdasági kistermelők adóztatásával? Erről beszélgettünk Műdig Istvánnal, a megyei tanács pénzügyi osztályvezetőjével és dr. Fenyő Árpád csoportvezetővel. A mezőgazdasági kistermelők azzal, hogy önellátásra és értékesítésre termelnek, kettős feladatkört látnak el. Mindkettő fontos, egyik sem nélkülözheti a termelési bizton~ ságot. Ennek megteremtését hivatott segíteni egyebek között az adóztatás eszközeivel is a megyei tanács, illetve valamennyi helyileg illetékes tanács. Ezen a területen a politikus jogalkalmazás a célravezető, s mindenkor a kormányhatározatok, a miniszteri rendeletek az irányadók. A megyei tanács pénzügyi osztálya ügyel rá, hogy a megvalósítás a községi államigazgatási szerveknél se szenvedjen csorbát. A jelenleg érvénes adórendszer elvei nem változtak, sőt a gyakorlati megtralósítással elő kell segíteniük a kistermelők árutermelését. Ebből következik, hogy a termelési cél elsődlegességét tartják szem előtt, s az eddigi tapasztalatok szerint nem merevség, inkább rugalmas jogalkalmazás érvényesül a gyakorlati munkában. A háztájival vagy illetményfölddel rendelkező mezőgazdasági lakosság kétféle módon adózik — kaptuk a tájékoztatást a megyei tanács pénzügyi szakvezetőitől. Ezek egyike a földhasználat után történő adózás. Itt az 1975. évi szintnek megfelelő, kedvezményezett adótételeket veszik alapul, melyeket a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai állapítottak meg. Somogybán ez az összeg átlagosan az utóbbi három évben változatlan maradt, vagyis a szántó és rét művelési ágnál holdanként 370, a szőlő, kert és gyümölcsös művelési ágnál pedig holdanként 980 forint. Azonban ott. ahol a terület gazdasági adottságai, a jövedelem eltérő alakulása azt feltétlenül indokolja, módosítják — növelik vagy csökkentik — az adótételeket. Erre csak rendkívüli esetekben, s akkor is körültekintő, gondos vizsgálat alapján kerít sort a helyi tanács. Egyre terjed a megyében, hogy a mezőgazdasági dolgozó eleve lemond a háztáji vagy illetményföldjéről, s ehelyett természetben vagy pénzben megváltást kér. Ilyenkor a nagyüzem a megváltási összegből levonja az adót. Egyéb esetben a mező- gazdasági lakosság adóztatására vonatkozó előírások érvényesek. A másik adózási mód azokra vonatkozik, akik az átlagosnál magasabb — ebben az esetben az 50 ezer forintot meghaladó összegű — jövedelmet érnek el. Jövedelemről van 6zó, melynek megállapításánál általában még a 100 ezer forint bruttó termelési értéket egy év alatt elérők — itt elsősorban az állattartók érdekeitek — sem kerülnek ebbe az adókategóriába. A figyelembe vehető költségek leszámítása után megmaradó tiszta jövedelem adja az adóalapot. _ Ahol az említett 100 ezer forintot meghaladja a bruttó árbevétel, ott is csak rendkívül indokolt esetben — akkor, ha ehhez idegen munkaerőt vesz igénybe az adózó, vagy nyilvánvaló a spekuláció szándéka — alkalmazzák a progresszív adóztatást. A kistermelők állattartási tevékenysége csak kivételesen esik ilyen adóztatás alá, akkor, amikor ez már vállalkozásszerű méreteket ölt, következésképp a kistermelők döntő többségét nem érinti. Már csak azért sem érintheti, mert a háztáji keretein belül aligha nyílik mód akkora állat- tenyésztésre vagy hizlalásra, amely éves viszonylatban több mint százezer forint bruttó árbevételt adna. Itt említjük meg: a háztáji tehénállomány fejéséből származó tejpénz nem számít bele az adózó bruttó árbevételébe. A tartási költségek kiszámításánál, a kiadási hányad — s végső soron az adóalap — megállapításánál a pénzügyi szervek minden esetben a megalapozott szakvéleményre támaszkodnak. A megyei tanács pénzügyi osztálya — és a községi, városi tanácsok Somogybán mindenütt — a pénzügyi politika sajátos eszközeivel, rugalmas jogalkalmazással igyekeznek elősegítem a mezőgazdasági kistermelők árutermelő tevékenységét, ugyanakkor fokozott figyelemmel kísérik és fékezik a nem kívánatos túlnövéseket. Erre is, arra is alkalmas a megfelelő mértékű, a jövedelmek összegén alapuló adóztatás. Hern esz Ferenc Alkatrészbeszerzési gondok Kaposfüreden A kertészetben elkezdődtek a tavaszi munkák Hiába fordult hidegebbre az idő, a mezőgazdasági üzemekben javában készülődnek, hogy minél előbb megkezdhessék a tavaszi múnkákat. A közelmúltban Kaposvár egyik termelőszövetkezetében, a kaposfüredi Vörös Október Tsz-ben jártunk. A gazdaság kertészetében az asszomilyen képet vágtak egyesek, aimikor meglátták Dugát. Rettegtek tőle az ilyenfélék, mint ördög a tömjéntől. Azt mondta Duga az egyik elvtársnak: ezek repülnek. Te felállsz, s Molnárt jelölöd ... Hát így történt. Párttitkár lettem, huszonnyolc éves fejjel. Megállt a szívverésem, de egyhangúlag elfogadott mindenki. Háromszoros sztahanovista voltam már ekkor, simertek. Ekkoriban az altárót építették 60—70 métereket hajtottunk havonta. Megvolt a pénzünk is: 3000—3500 forint körül kerestünk, ami akkor szép summa volt. Szóval egy perc alatt minden megváltozott: párttitkár lettem, 1100- ért... — Aki változatlanul hajnali négykor kezdte a műszakot ... — Pécsett laktam, a négy órai busszal mentem ki tényleg, minden hajnalban. Fél nyolcra bejártam a bányát. Amikor kiszálltam, s jött az igazgató, én már tudtam, ml a helyzet odalent, mi hiányzik, mi fáj. Olyan is volt, nem is egyszer, hagy egész műszakot lent töltöttem a csapatokkal. Akkoriban a teljesítmény volt az isten. Akinek megvolt a százszázaléka, annak mindent lehetett; aki száz alatt volt, jobb, ha tartotta a száját. Mindennap, minden műszak után névre szólóan kiírtuk a teljesítményeket. (Folytatjuk) nyok a melegágyakat készítették, — azóta már elvetették a paprikamagot is. A kertészet egyik fő növénye náluk a paprika: 12 hektáron termesztik majd. Ezenkívül karfiolt és káposztát is vetnek, s az idén először megpróbálkoznak a dinnyével. Az őszi kalászosok fejtrágyázását február végén már befejezték. Az üzem tagja a NEGE-nek, így az 1076 hektárnyi területből mintegy 800 hektáron repülőgép végezte a fejtrágyázást. A soron következő; feladat — ha a talaj föl- szárad majd — a tavaszi vetések alapműtrágyázása lesz. A készülődés egyik legfontosabb része a gépek kijavítása, a szükséges alkatrészek beszerzése. Ez a munka azonban nem halad úgy, ahogy a gazdaság vezetői szeretnék. A bank a tsz hitelszámláját még nem nyitotta meg, így alkatrész- és gépvásárlásra nincs lehetőségük. S attól tartanak, hogy mire pénze lesz a gazdaságnak, az Agroker raktárából az alkatrészek nagy része elfogy. Az alkatrészellátás nálunk eléggé kampányszerű. Év elején csaknem minden szükséges eszköz kapható, s aki idejében nem vásárolja meg, annak később már sokszor nem jut. SFC-vetőgépet, nehézboronát viszont akkor sem vásárolhatnának a fürediek, ha volna rá pénzük. Rossz a Ze- tor 5611-es és a román traktorok alkatrészellátása is. Bugyin Pál, a gazdaság gépészmérnöke keserűen jegyezte meg, hogy »»a legelemibb eszközt«, az egyszerű köszörű- korongot sem tudják beszerezni. A rendkívül drága — 95 ezer forint értékű — LCF 5M 45-ös, Mosonmagyaróváron gyártott ekével is elégedetlenek az üzemben. Tavaly ezzel végezték a szántás egy részét, és mire 600 hektáron megforgatta a talajt, kétszer kellett a kormanylemezeket cserélni. Az idén különösen a múlt évben vásárolt új gépekkel kellene nagy teljesítményt elérniük. Az új Rába-Steiger 260 lóerős traktort már az ősszel kipróbálták, s nincs róla jó véleményük. Az ikerkerekes gépnek kicsi a fajlagos talajnyomása. így nyugodtan dolgozhatnak vele tavasz- szal, száraz talajon akár a már zöldellő vetésre is rámehet. Ám ha a talaj egy kicsit fölázott, a gép — éppen a kis fajlagos talajnyomás miatt —, nem boldogul. A kerekei csúsznak, pörögnek, ilyen területen nem használható. Az üzem a KITE rendszerben termeszt cukorrépát. Ezt az ágazatot teljesen gépesítették. A szedőgép például 500 hektár répát is kiszedni egy szezonban. Naponta 30 vagonnal szállíthatnának a cukorgyárnak. A gyár azonban csupán napi öt vagon répát vett át tőlük az ősszel, így három hónapig tartott itt a répaszedés. A tsz-nek ez — mivel a kiszedett répa egy része prizmákba rakva kiszáradt vagy elrothadt — 40 százalékos veszteséget jelentett. És akadályozta a többi Ő6zi munka végzését is. Az üzem az idén még két E—512-es, NDK gyártmányú kombájnt vásárol. Ez a típus felel meg legjobban náluk a követelményeknek, mivel kukorica, borsó és gabona betakarítására egyaránt alkalmas. A meglevő kombájnok javítására majd csak ezután kerülhet sor — épp az alkatrészvásárlási nehézségek D. X. miatt.
