Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-09 / 58. szám

Százharminchárom gyerek „plusz” — Sok gyerekem van — mondta egyszer a nőgyógyász. A csodálkozó tekintetekre sem mondott többet. De egy idő múlva értettük valameny- nyien. Nem a családja három gyerekéről beszélt, hanem azokról, akik az ő rábeszélő­képességének köszönhetik éle­tüket. Akiket a korábbi szán­déktól elállva, nem »vetetett el« anyjuk. Szakkifejezéssel: a művi ve­télésekről lesz szó. Nem ra­gadunk az egyedi esetekbe, a statisztikát hívjuk segítségül. Ügy gondoljuk: a tanulság is adott, kommentárra nincs szükség. A mindenki előtt ismeretes határozat, illetve rendelet óta nagyot javult a helyzet Ma­gyarországon a születési arányszámban. Gyökeresen változtak a lehetőségek, tük­rözve egy humánus társadalom törekvéseit. Az anyai hivatás főszerepet kapott akkor, ami­kor eldőlt, hogy három évig kisgyermekük mellett marad­hatnak a dolgozó nők. 1958—60-ban száz nőre át­lagban 6,1 művi terhességmeg­szakítás jutott. 1968—70-ben 7,5. Egyre csökken ez az arány. 1974-ben például már csak 3,8. És hadd mondjuk el azt is, hogy ebben az évben 188 000 gyerek született. Miért beszélünk mégis e ké­nyes témáról? Nem titkoljuk célunkat: szeretnénk, ha az abortuszok száma tovább csök­kenne. Kettős érdekközpontú­ságnak kell itt egymást erősí­tenie. Az egyéninek és a tár­sadalminak. Hagyjuk most a más háza táját! A somogyi számokat idézzük abból a demográfiai statisztikából, mely most je­lent meg, s az 1974-es tény- számokat közli. Megyénkben betegség miatt 553 művi veté­lést engedélyezett a megfelelő bizottság. Nvolcszázan amiatt kaptak a szülés alól »felmen­tést«, hogy lányfejjel estek teherbe.. Önálló lakás hiányá­ra 449-en hivatkoztak, »ered­ménnyel«. Hozzátehetnénk: az »eredmény« szó itt valóban idézőjelek közé kívánkozik. Nyolcszázkilencvenötnél a döntést az indokolta, hogy már több gyermeket szültek, illetve szervezetükre az újabb szülés káros hatással lenne. Harmincöt évnél idősebb ko­ruk miatt 798-an kaptak enge­délyt művi vetélésre. Kétszáz- hetvenketten egészségügyi és szociális körülményeikre hi­vatkoztak, s náluk is indokolt volt a bizottság belátása. összesen 3767 abortusz. A szám arra is figyelmeztet, hogy a propaganda önmagában nem elegendő. Oda is kellene figyelni rá! Akkor a nem kí­vánt terhességek ilyen mér­tékben nem következnek be. És most idézzünk másfajta számokat. Amelyek nem a bo­rút lopják arcunkra. Somogy­bán 1974-ben első fokon har­mincegy kérelmet utasítottak el, mert nem találtak indokot arra, hogy az áldott állapotban lévők ne szüljenek. Ennyien nem is fellebbeztek. Harminc­hat kismamát másodfokon utasítottak el. Voltak, akik en­gedélyt kaptak, de nem jelen­tek meg a közölt időpontban a műtétre. Negyvenhetén gon­dolták meg magukat. Tizen­kilencen pedig vissza is von­ták a kérelmüket. Összesen százharminchárom gyerek jött a világra így. »Pluszként?« Nem! Van közülük, aki már kétéves. És nem hiszem, hogy egyetlen anya is azt mondaná: — Bánom, hogy megszültem. Gyerekek játszanak a parki homokozóban. Csetledeznek- botladoznak. Bizalommal fog­ják meg a kezünket. L. L. A karádiak sikere a szekszárdi gálaesten A karádiak tánca. Ro — Mit értesz rosszindulat alatt? — Semmit. Azt, hogy rossz­indulat. Egyértelmű szó. — Mégis, ha jobban átgon­dolod .. . — Eddig még nem foglal­koztam vele. Nem érdekelt. Rosszindulat, főnév. Más- (ok)nak az ártalmára történő, ellenséges indulat. (Magyar értelmező kéziszótár, 1180.) Valóban ennyire egyértelmű, könnyen megfogalmazható ez a fogalom? — Ha azt hallom: rosszin­dulat, azonnal személyekre gondolok, összekapcsolom a szót néhány emberrel, anél­kül, hogy meghatároznám az ismérveit. Nem is hiszem, hogy pontos leírást lehét ad­ni róla, annyiféle és olyan sokrétűen nyilvánul meg. — A néhány embert milyen alapon válogatja? — Ha most azt mondom, hogy a személyes okokat ki­kapcsolom, akkor hazudok. Azokat szedem össze, akik velem valami rosszat tettek. Ök az elsők. Tudok olyan em­berekről, akik természetükből fakadóan rosszindulatúak. De őket is akkor választom ki, ha ellenem tettek, mivel más­hogy nem »értesülnék« erről a tulajdonságukról. — Négyszemközt megne­vezné őket? — Nem. Ha már a rossz- indulatról beszélgetünk, miért ártsak bárkinek is. Miért szolgáltassak példát az ön vizsgálódásához? — Mi a rosszindulat? Bi­zonyos-e, hogy aki valakinek árt, az rosszindulatú ? — A fogalom szerintem az olyan tetteket takarja, ame­lyek csak az ártásért valók, egyébként nincs különösebb céljuk.'Az az ember rosszin­dulatú, aki anélkül, hogy va­lami haszna lenne belőle, árt a másiknak. — Ezek szerint, ha valaki úgy cselekszik, hogy az ön­magának hasznos és másnak árt, az nem lehet rosszin­dulatú? — Nem, nem egészen így van. Talán úgy mondanám, hogy a rosszindulat minden­képpen valami leplezett, »há­tulról mellbe« dolog. Ha va­lakinek van ideje a töpren­gésre, talán elválaszthatja a gonoszságot a rosszindulattól. Változatlanul azt mondom, hogy az utóbbinak legtöbbször csak a »profit« nélküli ár­tani akarás az indítéka. — Megfigyeltem, hogy a szó meghatározásához mindenki rengeteg példát tud felsorolni. Többé-kevésbé kereken meg­fogalmazza a jelentését. De ha már megkérdez, visszakér­dezlek. Azt megfigyelte-e, hogy amikor a jóindulatról beszélünk, akkor csupa nega­ssz ind ulat tív dologgal, a rosszakarat, az ! ártani vágyás hiányával hatá­rozzuk meg? — Mire akar kilyukadni? — Arra, hogy a rosszindu­lat fölényben van. Sokkal könnyebb megmagyarázni magát a szót. De azt is meg­, kockáztatom, hogy a rosszin- ! dulatú cselekedeteket még í megindokolni, jóként feltün- j tetni is könnyű. Ezért veszé- í lyes. És ezért határozom meg | úgy, hogy a rosszindulat nem más, mint egy »előjel nélküli« cselekvéssor, ami a cselekvő­től függetlenül a többi ember látásmódjának megfelelően válik negatívvá. — így hát rosszindulatú ember nincs? — De van. Látja, ez a fur­csa, hogy mindenki ezt kér­dezi. Van, csak vigyáz arra, hogy ne lássék rosszindulatú­nak. Tudja, hogy a rosszhi­szeműség nagyobb hasznot hoz néki. Gondoljon csak ar­ra, hogy az építő bírálatot há­nyán fogadják el. Hiába te­j szem ki a lelkem, hogy elhi­tessem: jót akarok. A vitát a legtöbb ember személyeske­désnek hiszi. Ebből éh az, aki rosszindulatú. Ha mások nem hinnék a jót is rossznak, kénytelen lenne nyílt sisak­kal ártani. önmaguknak ellentmondó, mégis egymást erősítő véle­ményeket hallottam a rossz- indulatról. Legtöbbször pél­dákkal megcifrázva, ez azt tette, az meg amazt. Egyetlen dolgot nem mondott senki: azt, hogy a rosszindulatú em­bereket ki kell közösíteni, a rosszindulatú cselekedetek »továbbgyűrűzését« gátolni kell. Elfogadjuk. Szükséges rossz. Van, létezik. Miért? — Nézze, ha talál olyan embert, aki még nem ártott valakinek, azért, mert rossz­indulatú volt, akkor meg­eszem a kalapom. Akinek pe­dig vaj van a fején, az ho­gyan tudna a hasonlók ellen tenni? Rögtön azt mondanák, állj a tükör elé, először nézd meg magad. Ezért olyan tar­tós, legyőzhetetlen ez a fogla­lom. Elgondolkodtató nyilatko­zat. És meglehetősen rossz­hiszemű. Csakhogy szinte számtalan példa igazolja. Va­lóban ilyen sötét lenne a helyzet? Luthár Péter Békés Sándor | ...... E gy baráber élete A baráber szó — eredeti értelme szerint — földmun­kást jelent. Hogy az aknamé­lyítők hol, hogyan és mikor vették föl, illetve használták először ezt a nevet — nehéz lenne megmondani. Az min­denesetre tény: legalább másfél évszázada minden va­lamirevaló aknamélyítő-mun- kás barábernek nevezi maigát. Ez a megnevezés tehát egy­részről szakmáit jelez. Más­részről azonban életmódot is. A baráber vakmerő ember. Vállalkozó szellemű ember. Élenjáró ember. A baráber olyan ember, akit nem köny- nyű túllicitálni. Ez az írás egy baráber éle­téről szól. Egy bányászember életéről, aki gyermekfejjel kezdte a munkát, mint kor- tánsai közül annyian, s aki feljutott az elismerés, hírnév és népszerűség csúcsaira. Ügy kezdte, mint egy kis pária. Egy kis senki. Amikor először szállt le a bányába, rangja, »értéke« meg sem kö­zelítette annak a lónak a rangját, illetve értékét, mely véle egyidőtoen kezdte a mun­kát. Az apja is bányász volt — az lett hát ő is. Bár ez csak az élet gazdasági logi­kája szerint volt akkor is természetes — emberileg egy­általán. Az apák mind azt kívánják: a fiuk más legyen. Az apák mind megfogadták: az én fiam soha... Megfogadták, s azután egy szép napon elindultak egymás mellett a dohos vágatokon. Egy fiú tehát munkába állt. Szorongva-hangoskodva beszállt a nyikorgó, zsíros kasba: összeharapott szájjal leste, hogy csorognak el mel­lette a föld mélye felé futó fekete méterek, hogy azután végre kiszálljon odalent, s el­induljon a zsír-, verejték- és porszagú tömeggel, melyben oly egyformává lesz minden­ki. Mtár nem félt, s természe­tesen boldog sem volt, mint ahogy azt az ilyen alkalmak­ról később nyilatkozni szok­ták. Egyszerű volt minden és természetes. És végtelenül is­merős. Ha valamiféle érzés el» uralkodott rajta, hát ez volt az. Annak az érzése, hogy minden olyan, mint képzelte. Mintha már járt volna itt... Egy fiú munkába állt. Egy pillantást vetettek rá, s arca már el is tűnt a kon- túrtalan arcok tengerében. A negyvenes években vagyunk. S aztán egyszer dsak elő­tűnik ez az arc. Fény hull rá. Nőni kezd, mint a fáira vetí­tett portré. Először csak fel­ismerik, majd mindenki is­meri, mert ismerni már-már kötelesség. Neve jelkép lesz, zászló. Neve az újságok dmolrialá­A két évvel ezelőttihez ké­pest — a szövetkezeti nép­táncosok ötödik országos ta­lálkozójának zalaegerszegi területi döntőjéhez viszonyít­va — előbbre lépett Somogy. Akkor a megyéből négy szö­vetkezeti együttes vett részt a találkozón, s közülük há­rom ért el minősítést. Most Szekszárdon, a szövetkezeti néptáncosok hatodik országos találkozójának területi döntő­jén öt somogyi szövetkezeti együttes közül négy szerzett minősítést: egy »ezüst III«-at, kettő »bronz I«-et és egy »bronz III«-at. Várhelyi Lászlónak, a nép­művelési intézet osztályveze­tőjének a véleménye: »A ka­rádiak megértek az ezüstre, különösen kiemelkedik a gyermekegyüttes munkája. Nagyszerű utánpótlást nevel­nek. (Megjegyezzük, hogy a karádi iskola és személy sze­rint Torma Magdolna több évtizede neveli a karádi gyer­mektáncosokat. Művészeti ve­zető: Bajkai István. A bala- tonlellei táncegyüttes egy ponttal maradt csak el az ezüsttől. Fegyelmezett, nagy gonddal betanított táncokat mutattak be, a Cigándi ke­ménycsárdás sikerült a leg­jobban. A szólótáncosuk te­hetséges. Minősítésük »bronz I.« A Balaton táncegyüttesnél 1 nagy szükség lenne a reper­toár frissítésére. Erre az új koreográfus beállításával megvan minden lehetőség. A kórus szereplése nagyszerűen sikerült. Az utánpótlásra azonban az eddiginél nagyobb gondot kellene fordítaniuk. A bronz I-es fokozatot megér­demelték. A Dráva együttes táncosai kezdők, de ígéret van bennük. A zenekar kiemelkedő telje­sítményt nyújtott, a dudaszó- ló nagyszerű volt. Bronz III- ra minősítették őket. A nem­rég alakult barcsi szövetkezeti együttes először lépett szín­padra Szekszárdon, minősítést nem kértek. Olsvai Imre népzenekutató, a Magyar Tudományos Aka­démia munkatársa: »A karádi népi együttes műsorát nagy- I szerűen kiegészítette a Páva­] kör. sok ígéret van bennük. ! Kimeríthetetlen a karádi dal- | lamvilág, a Dráva együttes I zenekara kiváló és a dudásuk egyedülálló teljesítményt nyújtott.« Baranya, Somogy, Tolna és Zala 21 szövetkezeti tánc- és népi együttese — mintegy 800 szereplővel — vette birtokba szombaton és vasárnap a szekszárdi Babits Mihály Me­gyei Művelődési Központ színpadát. A legjobbak között, a gálaest műsorában, ott lát­hattuk a gyermek- és felnőtt j táncosokból, valamint a Pá- I vakörből álló karádi népi | együttest. Műsorukat a közön­ség hosszan tartó tapssal kö­szönte meg. Az eredmények alapján biztosra vehető, hogy a balatoni döntőn somogyi együttes is szerepelhet. D. Z. ra kerül: tábornokok közt látják, politikusok ölelgetik. Mint egy sztár. Ezrek rajon­ganak érte, százak követik. Az ötvenes években va­gyunk. Egy baráber a csúcson. Ezek azok az évek, amikor hozzá hasonló százak nevét kapta szárnyra a hír: százak és ezrek lettek máról holnap­ra dicsfénnyel övezett esz­ményképpé. Százötven százalék, kétszáz­ötven százalék, ki tudja hány százalék. Ismerkedjünk a művészettörténettel A flamandok titokzatos festéke Felajánlás, verseny, újabb felajánlás, s újabb győzelem. te tudományos precizitással A flamandok titka címmel több részes filmsorozatot mu­tat be a televízió. Az első adás krimiszerű bonyodalom­mal vázolta, hogy milyen ti­tokzatos festék birtokába ju­tott Van der Goes, akit egy gazdag firenzei kereskedő bu­sásan megfizet képeiért. Csu­pán az a kívánsága, hogy ne tudódjon ki, miből áll a fes­ték. Nos, a tévénéző utána­nézhet a művészettörténeti irodalomban, mi volt a fla­mandok titka. Érdemes, hi­szen ezzel valójában gazda­godhatunk ennek a sorozat­nak az ürügyén. Gombrich A művészet története című, nemrégen megjelent művében ismerteti a flamand festészet XV. századi fejezetét. — Itáliában — ahonnan ke­reskedőnk származik — szin­Szalagcímek a lapok első oldalán. Haditudósítások — a béke frontjairól. Frontáttörések. Kitüntetések. Aki elől ha­lad, mindent megkap, amit ember megkaphat. Méterek, tonnák. Nincs megállás. Követik, majmolják, irigy- lik, s néhányan talán gyűlö­lik is. Régen volt.. 1 A fény kihunyt, a követők elszéledtek, elhaltak — az iri­gyek másokat irigyelnek. A baráber most zihál, fél tüdő­vel szedi a levegőt. Hallása megromlott, egy kis szél is ágynak dönti. Nyugdíjas — pedig csak ötvenéves. Szőlőt kapál, néha összejön egy-egy régi cimborával, s persze őrzi a megfakult ér­meket, okleveleket. Neve? A fiatalok számára mit se mond, a középkorúak száméra is csak egy halvá­nyuló, távoli emlék. (Folytatjuk) ábrázolják a természeti for­mákat, a festő perspektivikus szerkesztéssel kezdi a mun­kát, Van E yck ellenkező irányban halad — írja a szer­ző. Van Eyckről, a XV. száza­di flamand festészet egyik legkiválóbbjáról megtudjuk továbbá — gondoljunk most a tévéfilmben látott festmény­re —: o valóság illúzióját azzal keltette, hogy végtelen műgonddal dolgozta ki a rész­letgazdag képeket, »amíg a festmény a természet tükör­képe nem lesz«. A tanulmánykötet is kény­telen foglalkozni az új festési eljárással, melyet éppen ez a részletező, tehát lassú munkát követelő irányzat teremtett meg. Van Eycknek tulajdonít­ják az olajfestés bevezetését. De itt különösen érdemes Gombrichra figyelni: »Ez ugyan nincs bizonyítva, he­lyesebben nem tudjuk ponto­san, hogy mennyiben és mi­lyen értelemben volt új a mű­ve. Az olajfestéket már ré­gen ismerték, azt nem kellett feltalálni, mint a perspektí­vát. Az újítás valószínűleg a festékkészítés módjában le­hetett. Abban az időben a festő maga készítette a festé­ket különféle növényekből, ásványokból, maga törte vagy tanítványával törette porrá két kő között, és használat előtt hozzáadta a kötőanya­got, amelyben péppé olvadt. Többféle kötőanyag volt, a középkorban főleg a tojássár­gáját használták a művészek, az is jó, csak túl gyorsan szárad. Van Eyck rájött, hogy ha olajat használ kötőanyag­nak, lassabban dolgozhat, és aprólékosabban kimunkál­hatja a részleteket.« A tévéfilm kapcsán ennyit a flamandok titkáról. Még arra is felhívjuk a figyelmet, hogy érdemes átlapozni a fla­mand festészet bemutatására készített albumokat, köztük az Ermitázs szép gyűjteményét. H. B. Kiállításra készül az Alkotó Ifjúság Folynak már/ az előkészü­letek az Alkotó Ifjúság pá­lyázat első országos kiállítá­sára. Április 25-től május 8-ig a BNV B-pavilonjaban több mint ezer pályamunkát láthat a közönség: az illetékes mi­nisztériumok a beérkezett 37 ezer pályamű közül az újítá- . sok, szabadalmak, tanulmá- Inyok, jelentős elméleti témá­val foglalkozó dolgozatok szí- nejavát felvonultatják. A ki­állítás anyaga jól tükrözi: mi jót adott, mit tett tavaly if­júságunk a népgazdaság »asz­talára«. A kiállítás — amelyre a be­lépés ingyenes — naponta délelőtt 10-től este 7-ig tart nyitva.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom