Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-02 / 52. szám
Beszélgetés a párttagokkal Fészekrakók A pártáiét nagy esemélye a tankönyvesére, melyet a XI. kongresszus határozott el. A tankönyvesére jó politikai eszköz arra, hogy a pártszervezetek előtt .álló feladatok megoldására, a kongresszus határozatainak megvalósítására serkentsen minden somogyi kommunistát. Éppen ezért hangsúlyozzuk elsősorban a politikai tartalmát a szükséges adminisztratív munka mellett. Alapos felkészülés után tegnap megkezdődtek a beszélgetéseik a párttagokkal, s július végén fejeződnek be. Az egyéni beszélgetés szerepe 'nagy a tagkönyvcsere előkészítésében. Most először a pártbizottságok beszélgető csoportja a megye több mint nyolcszáz alapszervezeti vezetőségének tagjaival folytatják a beszél- gjetést. Különösen fontosak ezek az eszmecserék a példaadás szempontjából, hiszen a mostani partnerek e tapasztalatokat is felhasználják majd az alapszerviezeti tagokkal folytatott beszélgetések során. A párttagokkal való beszélgetés beszámoló tagigyűlések idején és máskor is alkalmazott módszer. A tagkönyvcsere előtti eszmecseréknek azonban meghatározott céljuk van, mégpedig az, hogy a vezetőségek pontos képet kapjanak a XI. kongresszus határozatainak megvalósításáról, a munkahely, a pártszervezet, a párttag helyzetéről, tevékenységéről. A múlt hónapban befejeződött beszámoló taggyűléseiken minden párttag megismerte a Központi Bizottság levelét a tagkönyvcseréroi, valamint az aiapszervezet intézkedési tervét. Sok szó esett ezeken a fórumokon arról, milyen fontos, hogy a kommunisták isimerjék és értsék a jelentőségét mindennek. A tartalmi feladatok megoldása elképzelhetetlen anélkül, hogy a vezetőség, az alapsziervezet tagjai jól felkészüljenek a beszélgetésekre. Éppen ezért máshol is ajánlható az a módszer, hogy az alapszervezetek többségében — ahol van, ott pártcsoport- ülásen — még visszatérnek a tagkönyvcserére, politikai, szervezeti céljának ismertetésére. A beszélgetésiek csak akkor válnak eszmecserévé, ha minden kommunista felkészül, összeszedi gondolatait, megfontolja mit tegyen szóvá, s azt is, milyen javaslatokat tegyen a pártmunka színvonalának javítására. E találkozások légkörének éppen azért kell meghitt hangiulatúakmak, közvétlensknak' és pártszerű- éknek lenniük, hogy gátlás nélkül beszélgessenek még azok a párttagok is, akik például nagyobb nyilvánosság előtt nehezem nyilatkoznak meg. A XI. kongresszus magasabb mércét állított minden párttag elé. A tagkönyvcsere során éppen ennek szellemében beszélik meg a kommunistáikkal az eddigi gazdasági, közéleti, pártaunkájükat, s azt, hogy miben tudnak többet adni a közösségnek, milyen megbízatásokat vállalnak szívesen az alapszervezetben. A nagy létszámú pártszervezetekben az eszmecserék jó lehetőségiét adnak a feladatok későbbi igazságos elosztására, új erőik bevonására is. A határozatok csak a kommunistáik tevékeny, példamutató munkáján keresztül valósulhatnak meg. Ez , föltételezi a marxizmus— leninizmus alapjainak, a párt politikájának alaposabb ismeretét is. Amikor ezekről beszélgetnek az alapsiztervezetek- ben, megfogalmazódik az is, miben állítanak nagyobb követelményt a kommunisták elé; S nyilván szó lesz a családról, a magatartásról, a kommunista gondjairól is, amint ez egy elvtársi beszélgetésen megszokott. július végéig tartó beszélgetések várhatóan nagyon sole javaslatot eredményeznek. Ezeket az alapszervezetek, a pártbizottságok, a párt egész tevékenységében hasznosítani lehet majd. A mostani pezsgés a hétköznapi munkára is kihat, jobban ösztönöz a párthatározatok helyi megvalósítására. A tagkönyvcsere — a mostani és a későbbi szakaszával együttesen — ezért erősíti a párt vezető szerepét, élcsapat jellegét mindenhol. A somogyi kommunistáik is számot vetnek azzal, mint teljesíthetik az előttük álló nagyobb feladatokat egyénenként és közösen. Ez az esemény egyben a párthoz való tartozásuk megerősítését is szolgálja. Lajos Géza A „Fiatalos megoldásokra törekedtünk’ Megkezdődik az ifjúsági ház építése A földszinten szakköri szobák, az emeleten nagyterem Határidő: 1978 szeptembere Esztendőkig ugyanaz volt a válasz; ha a krónikás az új kaposvári ifjúsági és úttörőházról érdeklődött: »az építkezés előkészítése folyamatban van«. Ennek a folyamatnak egyetlen szemmel látható következménye hosszú ideig csak a megdöbbentően sok följegyzés és az írásba foglalt ígéretek tömege volt. Először 1969-ben,' a KISZ kaposvári küldöttértekezletén fogalmazták meg, hogy a megyeszékhelynek új ifjúsági házra van szüksége. 1970 novemberében a megyei tanács végrehajtó bizottságának és a KISZ megyei végrehajtó 'bizottságának ' együttes ülése után még derűs volt a kép. Azt ígérték, hogy legkésőbb 1972 második felében megkezdődik az építkezés. A majdcsaknem húszezer kaposvári fiatal és a több mint hétezer kisdiák szívesörömest kivette volna részét a munkából, csakhogy erre nem került sor. Kiderült, hogy az új ifjúsági ház helyén még ott áll a Kaposvári Ruhagyár egyik épülete, s túlontúl virágosán ítélte meg a helyzetet, aki azt remélte; a gyár gyorsan lebontja földszintes részlegét. Baj volt a tervekkel, s az építkezés megkezdését más gondok is akadályozták. Kovács Ferenc, a Kaposvári Városi Tanács elnöke azt javasolta, az új ifjúsági ház születését ne korábbról, hanem csak 1973 augusztusától számítsuk. A Pécsi Tervező Válifjúsági és úttörőházzal a kaposvári fiatalokat, akik számos jel szerint társadalmi munkával boldogan segítenék előbbre hozni az átadás napját. P. D. házói programra a megrende-] megörvendeztetnék az új lést. A városi tanács végrehaj-’ tó bizottsága később módosított a programon, és a szakemberek végre a végleges kiviteli tervekkel foglalkozhattak. Az immár hatvannyolcezer lakosú város központjában, a megyei könyvtár szomszédságában emelkedő épület földszintjén lesznek a szakköri szobák, az irodák, a gépészeti kiszolgáló helyiségek, s itt kap helyet a könyvtár is. Az emeleten ötszáz négyzetméter alapterületű nagytermet építenek, itt többek között színházi előadásokat, filmbemutatókat, kiállításokat tarthatnak. 'A somogyvári kálváriadomib ailiatt, a gyógyszertárral szemben hangosabb a szó, mint bárhol máshol a faluban, és a vasárnap csődjét itt a zörgő szenesvödrök veriik föl hórukkoló fiatalemberek kezében. A művelődési házban a négytagú furulyaegyüttes készül a délutáni fellépésre, a községi bemutatóra. A tsiz-szel közös udvarba lovas kocsi fordul be. A pincelejáratitól a mélység gyomráig KISZ-esiek állnak sorban a lépcsőn. Lent gázálarcot viselnék, a szénportól alig látszanak. Hosszú Béla, a Somogyvári Építőipari Ktsz fiatal dolgozója régóta tevékenykedik az ifjúsági mozgalomban, ez évtől alapsasrvezeti KISZ-titkár. A pinceklubaikeió eddigi sikere máris néhány száz óra társadalmi munkával mérhető. — Jó kezdet az új tisztségben. — Nagyon szép szerintem is. Ilyen összefogással menni fog: május 1-re elkészülhet a fiatalok klubja a művelődési ház alatt addig kihasználatlanul tátongó szenespincé- böl. Azt is elmondta a KISZ-tit- kár, hogy az alapszerveziet huszonhét tagja közül csaknem mindenki szívesen feláldozza a szabad idejét a társadalmi munkára. Legyen szó autóbuszváró festéséről vagy a pinceklubról. A lovas kocsit száz forintért fogadták a fiatalok, hogy elhordhassák a pincéből a szenet, a salakot, a szemetet. Pihenőnapján otthonában kerestük fel Móring János tanácstitkárt. — Mit szól a fiatalok buzgalmához. — Örülök. Művelődési ház építésére nem telik a falu erejéből és erre a lehetőségre sohasem gondoltam. . Az anyagot, a klub berendezését mi adjuk a fiataloknak, hogy megvalósulhasson elképzelésük. — A fiatalok magánfuvart vettek igénybe ma délelőtt a szállításhoz. Azt is elmondták, hogy kétszer hiába kérték a tsz segítségét. — Ha lesz még ilyen igény, a tanács ki fotgja fiziethi a termelőszövetkezetnek a vontató fuvarköltségét. — Nem nézik egy kicsit ölbe tett kézzel a felnőttek a fiatalok szorgalmát? — A fellőtt lakosság is szívesen kiveszi a részét a társadalmi munkából, így építettünk útalapot a Petőfi utcá- politikai oktatástól kezdve sok ban. A művelődési igény azonban nem! párosul evvel a tett- rekészséggel. Több éve protekciót kellett igénybe vennie annak, aki be akart jutni a moziba, most alig megy be néhány ember, filmst nézni. A fészekrakó somogyvári fiatalok nemcsak a társadalmi munkában mutatnak példát, har.em abban is követésre méltóak, hogy az összetartozás, a közös művelődés és szórakozás igénye diktálta a tempót a lapátot és szenesvöd- röt forgató kéznek. A KISZ-titkár és a népművelő, Sárvári Álmos, gyakran összenézett, amikor a majdani klub terveiről érdeklődtem. — Máris lekötöttünk egy tizenkét előadásból álló ismeretterjesztő előadássorozatot. Vetélkedőket tervezünk — mondja a község népművelője és hozzáteszi: — Most még minden gondolatunk a »fizikai munkán« van. Hogy végre legyen otthonunk. A községi művészeti bemutató részvevői már ennek az otthonnak a tartalmas életét ígérik. Persze nemcsak ők. A mindent tanulhatnak majd itt a fiatalok, és szórakozásukhoz ■ is megfelelő környezetet alakíthatnak ki. Galambos Ildikó a kaposvári Munkácsy Mihály egészség- ügyi szakközépiskola első osztályos tanulója, Gábriel Ágnes boltvezető, Gábriel Ottilia a kaposvári kereskedelmi szakközépiskoláiba, Szabó Katalin a Munkácsy gimnáziumba jár: ők alkotják a somogyvári furulyazenekart. Jó pár éve Schneider Mária tanárnő oltotta be őket a zene szerete- tével, azóta az énektanárnő máshova költözött, az együttes azonban nam bomlott föl. Kár, hogy nincs a faluban zenei szakember, aki segíthetné őket. Mivel hárman Kaposváron tanulnak, a megyeszékhelyen is folytathatnák zenei to- váb bképzésüket. A bemutatón találkoztunk a társközségek, Pamuk és So- mogyvámos együtteseivel, szólistáival is. Kellemesen töltötték a vasárnapot a socractgyvári fiatalokkal, akik délelőtt a holnapért dolgoztak. Korányi Barna Műveltség és üzem Csúfos és méltatlan vita ] veltsség gyarapodásának is.'többet lát. S hogy a gyárnak Hogy mindez milyen lesz, még nem tudhatjuk, mindenesetre álljon itt egy mondat a műszaki leírásból: »Friss, újszerű, fiatalos megoldásokra törekedtünk a külső, belső térés részletkérdésekben.« A számos reményt keltő ötlet közé tartozik, hogy sok az átrendezhető fal, az egymásba nyitható tér. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat rövidesen, várhatóan április elején hozzákezdi az építkezéshez, amely körülbelül harmincmillió forintba kerül. (Kilenc és fél milliót a KISZ központi bizottsága, hétmilliót pedig az Állami Ifjúsági Bizottság adott, a többit fejlesztési alapjából a tanács fedezi.) Ügy számítják, hogy a munka 1978 szeptemberében fejeződik be. Igen sokan szeretnék a somogyi megyeszékhelyen, ha az építők nem tartalalat ekkor kapta meg a beru- nák a határidőt, s hamarabb Megnyílt az „Építettük 75-ben” kiállítás Az- építőipar kivitelező szervezetei a múlt évben több mint 60 milliárd forint értékű munkát végeztek, és sok száz új létesítményt adtak át. Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium a fővárosi tanáccsal együttműködve kiállítást rendezett »Építettük ’75- ben« címmel, amelyet tegnap nyitott meg a fővárosi tanács bemutatótermében Szilágyi Lajos építési és városfejlesztési miniszterhelyettes, A kiállításon 30 budapesti és vidéki tervező és kivitelező vállalat több mint 100 tablón mutatja be 84 új gyárépület, lakóház, iskola, óvoda, művelődési központ, kórház és más alkotás tervét, fotóját és ismerteti a legfontosabb műszaki jellemzőit. Az Építési és Városfejlesz- | mára. A tési Minisztérium és a fővá- rosi tanács a kiállításon bemutatott legszínvonalasabb létesítmény alkotóit, 12 vállalatot tüntetett ki emlékpla- kettei és oklevéllel. folyt a közelmúltban egy nagyüzemben. Arról volt szó, hogy az üzem illetékesei közül néhányan megkísérelték a tovább tanuló dolgozóktól megtagadni a törvényes tanulmányi szabadságot és a bejáróktól az útiköltség-hozzájárulást is. A takarékosságra hivatkoztak. A pártszervezet és a szakszervezet erélyes közbelépésére volt szükség, hogy a tovább tanuló dolgozók ne rövidüljenek meg. Mondhatnánk: ritka eset. Rendhagyó, nem jellemző. Hiszen a vállalatok, gyárak, intézmények vezetői ma segítik és nem akadályozzák a dolgozók tanulását, művelődését. A támogatás valóban nem tagadható, gyakorlati megvalósulása mégse mindig sima. Fölösleges példákat felhozni, hogy egyes helyeken milyen nehézségekbe ütközik — a jóindulat és a megértéé mellett is — a megfelelő szabad idő biztosítása, a kedvező műszakbeosztás megvalósítása stb. Igaz, ellenpéldákat is mondhatnék — példákat arra, hogy az üzemek, ipariak és mezőgazdaságiak, miként biztosítják a feltételeket dolgozóik művelődéséhez. Nem mondhatjuk tehát, ho,gy valamiféle »általános szemléletváltozásra« van szükség. De azt igen, hogy nem árt alaposabban elgondolkodni néha azon, milyen gyakorlati haszonnal jár a munkások, alkalmazottak művelődése a munkahely szá- szakmai ismeretek Szemléletbeli félresiklások, félreértések inkább ekörül adódnak manapság, ezért érdemes ezt a dolgot jobban szemügyre venni. Rádiósbeszélgetésben kérdezte a múlt év végén egy vidéki nagyüzem termelési osztályvezetője: milyen termelési javakat nyújt a gyárnak, ha egy gépkezelő általános gimnáziumi érettségit szerez? A kérdés hangsúlyában benne volt a válasza is: semmilyet. Ha már mindenáron tanulni akar, szerezzen inkább magasabb szakmai képesítést. Csakhogy a dolog mégsem ilyen egyszerű. Kétségtelen, hogy az általános műveltség — legyünk szerényebbek: az általános műveltség alapjainak — megszerzése elsősorban inkább az egyénnek, mint az üzemnek van hasznára. Szakképzett munkaerő hiányával küszködő iparvállalat vezetői számára csekély öröm, hogy néhány tucat munkásuk — például — általános gimnáziumi érettségi megszerzésére készül. Közvetlen értéke-eredménye a munkahely számára aligha van — mondják. Igaz is, nem is. Mindenesetre: a műveltségbeli gyarapodás társadalmi értéke ilyen számítással nem közelíthető meg. Ellenérvként mondjuk el a közhelyszerű igazságot, hogy magasabb képzettségű, szélesebb látókörű emberekkel könnyebb szót váltani szakmai kérdésekről gyarapodásának a haszna ma- is, hogy a kultúra nagyobb gától értetődő, itt fölösleges a j felületeivel való találkozás bizonyítás. De igen nagy • fölébreszti az érdeklődést a haszna, bár forintokban csak\ részletek, adott esetben a később, s áttételesen mérhető j szakmai ismeretek iránt is. I haszna van az általános mű-1 Hogy, aki magasabbról lát, az azért is érdeke a kollektíva általános ismereteinek emelése, mert annak haszna a jobb közösségi szellemben, az élén- kebb gondolkodásban mutatkozik meg hamarosan. Nem kétséges, hogy a nagyobb távlatokban gondolkodó emberek számára ezeknek az érveknek' súlyuk van. Kivált, ha módjukban van körülpillantani, benyomásokat szerezni olyan ipari, mező- gazdasági közösségekben, ahol a kulturális élet nemcsak formális, időnkénti műsoros estek rendezésében, hanem elmélyült, tartalmas művelődési tevékenységben nyilatkozik meg. E sorok írója az elmúlt hónapokban éppen ilyen jellegű tájékozódás céljából járt több vállalatnál, mezőgazda- sági üzemben. A tapasztalatokról »tételesen« beszámolni itt lehetetlen, de idézhető azoknak a beszélgetéseknek a summája, amely egy-egy munkásközösséggel való találkozás folyamán alakult ki. Többen elmondták: az általános iskola felsőbb osztályaiba (akik valami miatt nem fejezték be tanulmányaikat), a gimnáziumba, a főiskolák levelező tagozataira elsősorban természetesen a jobb egyéni boldogulás reménye vitte őket. Az ember — régi igazság — önmaga számára tanul. De elmondták azt is, hogy a kultúra különféle forrásainak megismerése a tartalmasabb közösségi élet megteremtéséhez is hozzájárul. Eszmecseréik. beszélgetéseik magvasabb tárgy körül forognak. Értőbben nézik a világ dolgait. Világnézetük tudatosáéba válik. Közelebb kerülnek a politikához is. A művészeti élményeket céltudatosabban keresik. Gyakrabban járnak színházba. A televízióműsorok között igényesebben válogatnak. Közelebb kerülnek lakóhelyük, városuk művelődési intézményeihez. Olvasmányaikról gyakrabban, elmélyültebben beszélgetnek egymással. Meglehet, így túlságosan »kisimitottnak« hat mindez. De hát a valóságban nem ilyen egyszerűen és problé- mátlanul következtek be a változások, mint ahogy fentebb fölidéztük. A műveltség eredménye nem máról holnapra mutatkozik meg, aki tegnap örömét lelte egy gics- cses porcelánban, holnapután nem fut súlyos művészi élményeket nyújtó tárlatokra. A folyamat lassú, de biztosan emelkedő tendenciát mutat. Egyik beszélgetőtársunk kifakadt: — Ki gondolta volna, hogy egy nagyüzemben bizonygatni kell az általános műveltség fontosságát és az üzemben hasznosítható értékeit? Bizonyára nem tapasztalatok nélkül beszélt így. Lehettek kellemetlen élményei. Harci feladat , volna tehát a művelődési lehetőségek megteremtése? Nem, ezt nem mondhatjuk: az üzemek, vállalatok nagy többsége megadja hozzá a lehetőségeket, a támogatást. Néhány helyen előfordulhat, hogy küzdeni kell ezekért. De ebben a küzdelemben sok a szövetséges. Nem nehéz megjósolni, hogy a küzdőknek lesz igazuk, mert az általános műveltségben, szellemi javakban gazdagodó munkásközösség minden üzemnek érdeke, hiszen érdeke az egész társadalomnak is. Somogyi Néplap T. I. a
