Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-28 / 75. szám
Levél Orosz Pál ezredkapiíányhoz Rozsnyó, 1706, december L * Kedvesen vettem az Kegyelmed tudósítását azon az darab földnek állapotjáról, melynek nyomorúságán szá- nakodni nem szűnöm; csak el is hiszem, van elég oly beszéd, hogy fütöznek az urak, s fázik a rongyos katona. Légyen bár Isten itélöje dolgomnak, ha annyit ne kívánnék tűrni, szenvedni, mint az legmezítelenebb, — csak szolgálhatnék hazámnak. Epgemet okoznak a szerencsétlen harcokért, s némelyek nfondása szerint: könnyű elveszíteni az népet, nem nekünk való az harc, nem tudunk mi az kátéhoz, okosabb ő nálunknál, ha mégegyszer vereséget szenvedünk — •vége lesz hadakozásunknak! Ügy, tehát mi lesz az végei De tudom erre is az magyar feleletit: de az ilyenadta, ha én szenvedek. — szenvedjen ő is, ő sem jobb nálamnál! De mi lesz belőle, ha eszére hagyom? Az hogy ő is, amaz is fog kiáltani: csak hurcolnak bennünket éhen, az lovam is odavan, magam is elbágyadtam, ennyi napja, hogy kenyeret nem láttam! Télen-nyáron rajtunk az munka! És kimorogván magát ott hagy az üres zászló mellett. Mindezekből általláthatja Kegyelmed, hogy távollétemben is hallom, érzem, szánom az katona morgását: de az eszén, ha járok, — magának sem lesz jó, nékem is; hadd m orog ion hát szegény, hamarább megbékélek én vele, mintsem az némettel. Rákóczi Ferenc II. Rákóczi Ferenc írásaiból A század utolsó évében, azaz 1699-ben voltunk, s ennek folyamán a baráti be- ; szélgetések közben nyert kölcsönös bizalommal kezdtem feltárni Bercsényi gróf előtt i az ország bajainak és nyo- ;j morúságainak orvoslására I szolgáló / eszméimet: hogy | előzőleg annyi éven át a csá- f szári udvarban megkísértett | sürgetések, nyilvános pana- jf szók, kérvények a változásra | ■semmi reményt, nem nyújtót- | tak. Éppen ezért nem gondol- [ koztunk ezeknek újrakezdésé- p ről, hanem a nyakunkra ne- he edő iga lerázásáról. Bercsényi nem minden csókái fölfegyverkezve. 500 ember helyet alig volt 200 gya logos, . rossz parasztpuskákkal fölszerelve és 50 lovas. Vezé rük Esze Tamás volt, egy paraszt, tarpai jobbágyom, és Kis Albert. Miután az így összegyűlt kis parasztsereg első örömkitörését mérsékeltem, megszüntettem a. lövői dözéseket és szóltam hozzá juk. Egyesek rámismertek szavaimról, mások kőtelked tek, hogy én vagyok-e. Végül eloszlattam kételyeiket egy hosszú beszéddel. amelyben élénken kifejeztem buzgalmamat a haza iránt és őszinte szeretetemet irántuk. Ek dámozo-s és vigasz nélkül Mányoki Ádám Rákóczi-port- kor buzgó örömmel hűséget tapasztalta, hogy német kön- réja 1707-böl tösöm alatt is magyar és igaz hazafiúi szív dobog. Erről a nemzet széliében másként vélekedett, éppen ezért sen- kisem mert velem az ország és a haza ügyéről beszélni, pedig az előkelő és tekintélyes- nemesek egymás között elegeit sóhajtoztak miatta. Ezek, miután titkos gondolataimat a gróf révén megismerték, igen megörültek ,.. II. Rákóczi Ferenc. (Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotása.) A császári katonaságnak a pénz kicsikarásában követett eljárása a pogánjl zsarnokéhoz volt hasonló, és még bűntettekkel is tetézték. A fizetni nem tudók feleségét meggyalázták, átengedésükre az adósság törlesztése címén kényszerítették a férjeket, s a gaztettet ezek jelenlétében hajtották végre. Másokat ütlegeltek. s ezek olykor az ütések közben lehelték ki lelkűket; jelentéktelen sértések és a nyomorkiváltotta panaszok néha halálesetek előidézői lettek. Ilyen és ezekhez hasonló, a gonosz szellem sugallatára kigondolt kínzásokat a közkatona, a nép, a tiszt, a nemesség ellen követett el. A panaszok felületes megvizsgálása alkalmával egyetlen német vallomását töbre becsülték a magyar tanúkénál, ezért gyakorta az ártatlanokat ítélték el és büntették meg., és arról, hogy az egész magyar nép , — végínségben nyögve és már alig élve — csak énutánam eped és csak az én intésemre vár. Azt is megmondta a két küldött, hogy ezen nincs .mit csodálkoznunk: hiszen az egész nép olyan, mint a pásztor nélkül való nyáj, csak tévedez ide-oda és a véeső kétségbeeséstől űzetve, fal- vanként egészen nyíltan csoportosul, csak engem óhajt szívszakadva, csak én rólam beszél, csak éntőlem remél. A német katonaság viszont kiment az országból, csak a helyőrségekben vannak még, ott pedig, ha egyszer a felzúdult néptömegek ■ körülfogják őket. úgy sem tudják magukat tartani. (Vallomások) Már 1703. áprilisában voltunk. Szökött foglalatosságaimból és néhanapján vadászgatásaimból hazatérve, , 1703. június 13. Déltájban érkeztek, botokkal és kaszákesküdtek nekem. Én magam rendeztem el ezt a bandába oszlott népséget; őröket rendeltem és éj szaka körbejárván titkon kihallgattam bizalmas beszél getéseiket, hogy biztosabban megtudjam, hogyan vélekedik rólam és vezéreiről a nép. Két napot töltöttem a különböző foglalatosságokkal, de addigra érkezésem híre elterjedt a munkácsi hercegségben. és alig lehet elképzelni azt a buzgalmat és örö möt, amely a népet mindenfelől hozzám vonzotta. Bandákban jöttek; kenyeret, húst és más szükséges élelmiszert hoztak. Ezek az emberek fe- leségestől és gyerekestől jöttek és amikor messziről megr láttak engem, letérdeltek és orosz módra keresztet vetettek. Bőven hullatták örömkönnyeiket és ez kifakasztotta az én könnyeimet is. (R. F. emlékiratai) A fejedelem kiáltványa (Részlet) A keresztény világ minden fejedelmeinek és respublikáinak, úgy egyéb akármely, akárminémű állapotú, beCsji- letű, méltóságú, tisztű és fel- sőségű rendeknek. »■Mi, felsővadászi . Rákóczi Ferenc, Istennek kegyélmé- bül fejedelem, Sáros Várrne^' gyének főispánja, munkácsi és makovicai herceg, Sárosegyszer csak azt a hírt két- ! Pataknak, Tokajnak. Regéc- pom, hogy két parasztember j nek. Évsednek, Somlyónak. jött meg Magyarországról. A két ember. mikor a beszédemről rámismert, a lábamhoz borult: szívük nagy örömében zokogva sírtak, aiig bírták elmondani köszöntésüket. Azzal fejszét kértek és kettéhasítottálí fütyköseiket, amelyeket paraszt módon hordtak magukkal, és azokból előkerült a küldetésüket igazoló levél. A két ember nem volt más, mint Pap Mihály és Bige László két parasztnak öltözött nemes. akik azonban már a valósággal is nemesnek számítottak, akko- szegénységbe döntötte őket a német elnyomás. A levelet pedig az én jobbágyaim írták: hallották suttogni, hagy kiszabadultam, arról is járta a hír. hogy Lengyelországban * rejtőzködöm; arra kérték tehát könyörögve a közöttük éldegélő Papot és Bigét, hogy járják be Lengyelországot mindaddig, amíg csak rám nem találnak, akkor aztán biztosít- . sanak' jobbágyaim hűségéről I Lednicének. Szerencsnek Ónodnak örökös ura. A do» lógnak örök emlékezetre! Üjra fölszakadnak a dicsőséges magyar nemzetnek régi sebei, és hazánk megsebesült szabadságának mostoha kézzel ennyiszer enyhítette sebhelye, minekután alat- tomban elbágyadott tagjai, az Austria: Háznak Isten ítéle- tibül való birodalma alatt, féltvén, hogy ép részére is reá hat a végső veszedelem, fegyverrel kíván elvágattat- ni... Adjatok engedelmet igaz fájdalmunknak és panaszunknak, midőn okát igaz táborozásunknak nyilvánvalóvá tesszük, legyetek igaz ítélő blYák. Egynéhány száz esztendeje múlt el, olvassuk, miólta az uralkodásnak negédes kívá násával és az országnak nagy rendei sok jóakaratjoknak béhálózásával, magoknak vették az austriaiak a királyi felségek jussát. Mi kénszerítette régen a dicsőséges Báthori famíliát ez ellen á Ház ellen fegyverfogásra? Mi okot vett föl Bethlen hazánk oltalmára? Mi indította Bocskait a felkelésre? Micsoda a mi eleinket. Rákócziakat és Thököly t? Nyilván van a világ előtt! Nem is lehet semmi álnoksággal elfelejteni országunknak igaz nehézségeit. Legfőbb oka most is, hazánk törvényeinek megmondhatat- lan roncsolása. Sok jószágoknak erőszakos elfoglaltatások, a haza fiai- tul a méltóságoknak elvétet- tetések, az idegen törvényeknek szokatlan béhozattatá- sok és az elviselhetetlen adózásoknak terheinek felvette- tések. Országunknak arany szabadságát szolgai változással elváltoztátták.« ü Dévaira emlékeztek Díszszemle és koszorúzás a Rákóczi iskolában Katonai formát öltött az | ve eredményesebben álljunk úttörők tiszteletadása tegnap i helyt a békéért, a társadalmi azon az ünnepségen, amelyen j haladásért vívóit harcban, a a II. Rákóczi Ferenc Általános| szocializmus építésében. Hajrá! — Hajrá! — zúgta feleletül a tanulók serege. Díszmenettel ért véget a díszszázad ünnepélyes tiszteletadása, majd az iskola előtt II. Rákóczi Ferenc mellszobránál gyülekeztek á részvevők, Cséfalvai György tizedes Petőfi: Rákóczi című versét szavalta el, majd a Rákóézi-indu- ló hangjaira megkezdődött a koszorúzás. Elsőnek a városi tanács és a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola koszorúját helyezték el a fejedelem szobránál; a városi úttörőelnökség, az iskola úttörő- és kisdobosvezetői következtek s végül a Rákóczi Ferenc nevét viselő sportegyesület rótta le kegyeletét. A testvérintézmények közül elsőnek Rákóczi édesanyjának. Zrínyi Ilonának a nevét viselő kaposvári általános iskola igazgatója kötött emlékszalagot az iskola csapatzászlajára. A koszorúzási ünnepség után a vendégek megtekintették az iskola kiállításait. Először azokat a munkákat, amelyeket a tanulók Rákóczi emlékére készítettek. Szép sikere volt a gyermekrajz-kiállítás- nak és a dokumentumbemutatónak, a rajzszakköp tagjai által készített kisplasztikáknak. Az iskola szülői munkaközösségének a tagja. Csonka János tusrajzokkal ajándékozta meg az intézményt: ezek a rajzok Rákóczi-kori történelmi személyiségeket örökítettek meg. Iskola tanulói és nevelői a névadóra emlékeztek. Üttörő- díszszázad alakult az évfordulóra. Takács Sándor tanuló, a díszszázad parancsnoka vezényelte az impozáns felvonulást, majd a Himnusz elhangzása után Tóth György alezredes mondott ünnepi beszédet. Az iskola udvarán emelt díszemelvényen foglalt hélyet Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára, s ott voltak a társintézmények igazgatói is. — Szabadságharcos elődeink- nejc tekintjük azokat — mondotta beszédében Tóth György alezredes —, akik hazánk több mint ezeréves történelme során az igazi hazaszeretettől áthatva, hősies, önfeláldozó harcot vívtak nemzetünk szabadságáért. függetlenségéért, a társadalmi haladás ügyéért. Szabadságharcos elődeink Hunyadi népfelkelői, végvári vitézei. Zrínyi Miklós katonái, akik a hódító törökök ellen küzdöttek, és Rákóczi kurucai meg az 1848—49-es polgári forradalom és szabadságharc honvédéi. Példaként állnak előttünk az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság katonái, a magyar ellenállók és hős partizánok, akik a második világháború idején a fasiszták ellen küzdöttek a felszabadító szovjet hadsereg oldalán. Az ünnepség szónoka beszédét e szavakkal fejezte be: Álljon előttünk a hősök példája! Véssük szívünkbe tetteiket, és példájukon lelkes ül H, B. Szegénylegények élete (Részlet) Nincsen becsület] a katonának, / | Mint volt régentén a kurucoknak. Vájjon vagyon-é hírével a méltóságnak Hogy sok vitézek, Próbáit legények Rossz becsben vannak? Szegénylegénynek olcsó a vére: Három réz forint szegénynek bére. Azt sem költheti el szegény végtére, Melyért méreg. Kínzó féreg Forr a szívére. Igen kedveltük a kurucságot, Oly igen kaptuk, mint egy újságot. Nyerünk, gondoltuk, oly szabadságot: Oltalmazzuk S szabadítjuk Szegény hazánkot. ................................* ................ .........|............ E gy szegénylegény volt Esze Tamás, Magát megvonó jó Boné András. Uruk mellett voltának ők, mint egy lelki más, Jánki Péter, Zöld Demeter Voltak mint darázs. Legelsőbben is Munkácsra jutánk, Az udvarházhoz,. urunkhoz szállánk. Montikukuli hadától' b-észoriUatánk, De Karafát, Német generált Halálra adánk* De vájjon ki volt mind Becs aljáig, Ki nyargalódzott ’ Ausztriáig ? Szegénylegény, nem úr lova, futott mindaddig! Nosza vitéz. No kardra kéz. Légy hű halálig! Győr alatt sok szép hada marada, Akit Forgács pénzen elada, Mely pénzt is nagy éslaüvéssel el Is tagada, Kit Simonnak, Barátjának Raka vállára. Ha valaholott voltának csodák. Mind kívül-belül estek szép próbák: Szegénylegények magokat frissen forgaták. Csak szegények, S nem úrfiak Véreket on tak. Kortársak vallomásai Rákóczi Ferenc herceg már születésekor többet hozott magával. mint amennyi szükséges volt ahhoz, hogy a bécsi udvar gyanakvását fölkeltse. Kapcsolatai és jogai következtében semmivel sem lett ártatlanabbá. 1701 áprilisában letartóztatták és Neustadtba vitték. azzal vádolván, hogy felkelést akar szítani Magyarországon. Eladta mindenét, ami nála volt Neustadtban, ötszáz 'aranydukáltál megnyerte Leh- miannt, a Caktelli-ezred kapitányát, majd 1701. november 7-én megszökött börtönéből; egy külvárosban három ló várta, fölnyergelve, onnan Ra- abba lovagolt, majd Lengyel- országba, ahol is csatlakozott Bercsényi grófhoz, a magyar- országi elégedetlenek egyik vezéréhez. Amint . fölfedezték szökését, akit csak lehetett, üldözésére küldtek; Béesben körözőleveleket szögeztek ki a falakra, fejére vérdíjat tűztek ki. Feleségét, aki Becsben tartózkodott, kolostorba zárták. * * * Rákóczi magas, de nem túlságosan magas férfi volt, telt alakú, de nem kövér, szerfölött arányos és szép termetű, erős és izmos, arca nemes vo- nású, tiszteletet parancsoló, ám csöppet sem nyers; vonásai elég kellemesek, jellegük merőben tatáros. Bölcs, szerény, mértéktartó, kevéssé szellemes ember volt, de minden igyekezete a jóra és józanságra irányult; módfelett udvarias, de kivel-kivei a rangja szerint; mindenkivel fesztelen, ám ugyanakkor, ami ritkaság igen méltóságteljes is. anélkül, hogy a legkevésbé dó’yíos lett volna. Ritkán szóit, de ha igen, megélénkítette a társalgást. Azt, amit maga látott, kitűnően ada elő, bár önmagáról soha nem beszélt. Rendkívül becsületes, egyenes, igaz lelkű, s végtelenül bátor ember volt, szerfölött istenfélő. Jámborságát sem nem fitogtatta, sem nem titkolta, s igen egyszerűen élt. Titokban sokat adott a szegényeknek, sok időt töltött imádkozással, s gyorsan felszaporodott háznépe erkölcseit, kiadásait, pénzügyeit pontosan, de szelíden ellenőrizte. Nagyon jó és igen szeretetreméltó ember volt, a mindennapi érintkezésben szerfölött összeférhető. * * * Egy csausz érkezett Francia- országba a szultán megbízásából, kiváltképp azért jött, hogy magával csalja Rákóczi herceget, s szándéka sikerrel is járt. Konstanitinápolyba és Dríná- polyba érkezvén nagy distinc- tióval fogadták, és úgy is bántak ve-le, ám a körülmények megváltozása következtében felhasználni nem tudták. Itt nemsokáig időzött majd a Fekete-tenger partjára költözött, tizenöt-húsz mér- földnyire Konstantinápolytól egy szép kastélyba, amelyet a szultán fényűzően berendeztetett számára, s ő népes kísérete körében úgyszólván minden idejét a vadászat és imádság között osztotta meg. (Saint Simon herceg emlékirataiból) * * * Rodostó, 8. Április, 1735. Amitől tartottunk, abban már bennevagyunk. Az Isten árvaságra teve bennünket, és kivévé ma közülünk a mi édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel. Ma nagypéntek lévén mind a földi, mind a mennyei atyáinknak halálokat kell siratnunk. Az Isten mára halasztotta halálát urunknak azéj*-/ hogy megszentelje halálának áld ozat.iát. annak érdemével, aki ma megholt érettünk. Amicsoda életet élt és amicsoda halála volt, hiszem, hogy megmondották neki: »Ma velem lesz a paradicsomban!« ... Szegény ma három óra után reggel, az Istennek adván lelkét, elaluvék — mivel úgy holt meg, mint egy gyermek. Szüntelen, reá néztünk, de mégis csak azon vettük észre általmenetelit, amidőn a szemei felnyíltak. Ő, szegény, árvaságra hagya bennünket ezen az idegen földön. Itt ir- tóztató sirás-rívás vagyon közöttünk. Az Isten vigasztaljon meg minket! (Mikes Kelemen CXII. leveléből)
