Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-21 / 69. szám
Fílmlrvél Árvácska Most már mindig így látom őket majd: egy csupasz kislány ballag tehenével a sárga mezőn a halhatatlanság felé. Akkor is, ha csak hatvanan-hetvenen ülünk a mozi nézőterén. Mert — igaz, ami igaz — a magyar filmek az utóbbi években nem csalogatták. hanem riasztották a közönséget. Műviek. kiagyaltak voltak, á'.drámák, álvígjá- tékok, szerzői filmek. Mintha egy-egy stáb a maga számára készítette volna őket. Megjegyeznünk az utóbbi évek filmterméséből jószerével esak kettőt kellett. Fábri Zoltán—péry Tibor 1,41 perc a Befejezetlen mondatból című alkotását és Dárdai István jutalomutazás című munkáját. És most a Móricz Zsigmond drága »zsoltáros- könyvéből« készült filmet, az Árvácskát. Igen: maga Móricz osztotta könyvét fejezetek helyett »zsoltárokra«. E kései, szívéből szakadt gyermek, írói remeke 1940- ben jelent meg folytatásokban 'a Kelet Népe folyóiratban, majd egy év múlva könyvként. Az irodalomtörténet tanúsága szerint ihletője az a fiatal lány volt, aki Csibe néven vonult be a magyar irodalomba, mint több Móricz-mű szereplője. Kádár Erzsébet a Magyar Csillagban így írt az új regényről: »Félelmes és .. . megindító, oly nemesen szorongató, hogy a legkülönösebb ötvöződésnek vagyunk a tanúi: tragédia és idill forrnak egymásba.« Gyerekkorom borzongató élménye volt az Árvácska; egy héttel ezelőtt kicsit félve kezdtem neki újra. De nem csalódtam. Felnőtt ésszel ugyan már éreztem, hogy ez a zsoltáráhitatú, mégis sziklakeménységű irásmű helyenként fölenged. Megáll. De hatása most is nagy volt rám. szorító kioktatás, farkastörvé- nyü figyelmeztetés. Ha a forgatókönyv vélt vagy valós fogyatékosságairól beszéltünk, ne feledkezzünk meg erényeiről sem. Arról, hogy rovidebb-hosszabb súlyos jelenetsorokkal gazdagította Móricz művét. Egyik ilyen jelenet az árvaházi embervásár, melyben, egy, a gyerekét kereső anya figurája igen jelentős epizódszerepre adott lehetőséget Molnár Piroskának. Reménytelen kutatása, majd felragyogása, s újbóli csúggedése szavak nélkül is beszélne. Nagy színésznő. A forgatókönyvírók — helyesen — kihagyták Árvácska esti borcipelését is. Ez a rész a regény olvastakor «-visszaköszönt«, Móricz valószínűleg Ha könnyű a zene Kilenc múzsa képviseli az l Schwarzkopf, Nicolai Gedda Olimpuszon a művészeteket és;-Svéd ’Sándor, Gyurkovics Má]Ady Endre a tudományt. Napjainkban vi- láglott ki, hogy a tizedik múzsa hiányzik. Vagy tán okosak voltak ókori elődeink, amikor a könnyű műfaj ihletűjét nem személyesítették meg külön« Tháliát két álarc jelképezté: az egyik síró, a másik neúető volt. Gyakran hallott megfogalmazás szerint: van komoly és könnyű zene, vannak komoly darabok és könnyű vígjátékok színházainkban. Arisztofanész neheztelt volna és joggal, ha műveit a könnyű, prózai előadások közé sorolják . . . Plauria, Ilosfalvy Róbert, László Margit, Melis György, Házy Erzsébet, s lehetne sorolni hosszan. Párhuzamot vonva az operával, el lehet játszadozni az azonosságokkal. Könnyű lenne csak a vigoperák vizein kalózkodni. A Sevillai borbély Figarója, aki az első felvonásban derűsen énekli a világba, hogy ő aztán remekül viszi az ügyeket, párja az Egy éj Velencében Caramellójá- nak, aki szintén borbély, házi titkár, bizalmas és mindenes, s éppen olyan agyafúrtan botus híres és hetvenkedő kato- nyolítja a cselekmény szálait, nájával — melyet nemrég musicalesiteitek — ugyancsak. Moliére és Shaw nevettettek majd kerekíti ki saját haszná i'a és örömére. Az operácskák berkeiben találkozhatunk azanélkül, hogy darabjaikat a után olyan nyilvánvaló és bűkönnyű műfaj reprezentánsa- bájos plágiummal is, mint ként a művészeti élet perifériájára száműzhette volna akár a szí sorú müítész, akár a közvélemény. Csatlakozzunk tehát ahhoz a véleményhez, hogy nincs könnyű- és nehéz zene — a muzsika vagy jó. vagy rossz. Minősége súlyegységgel ki nem fejezhető. Korai századokban csakúgy, mint az operaéneklés virágkorának idején, az aktuális tánczene része volt, sokszor ihletője is egy- gv zeneműnek, vagy i híres áriának. A menüett, a pavane, a bolero, a kaszíanyettel táncolt habanera a Carmenból — és máris az operaszínpadon vagyunk. Szinte a háromnegyedes ütem ritmusára alapozva megszületett egv új zenei műfaj, melyet Offenbach nevezett először operettnek, vagyis operácskának. Szerepelt benne prózai szöveg is, zömmel azonban olyan áriák, duettek, kórusok váltakoztak a szövegkönyvnek megfelelően, melyeket igényes és operai színvonalú nagyzenekar kísért. Idézzük Strauss Denévérjéből Adél például a Laguna-kerirtgő záróhangjaiként énekelt szöveg és dallamsor: la donpe e mobile ... (az asszony ingatag). De hát olyan valószínűtlen, hogy a mantuaí herceg és a velencei borbély ugvanegy megállapításra juthasson ebben az azóta is sokakat foglalkoztató kérdésben? Ravel Bolerójának címe is utal a tánczenei ihletésre, s emellett, egyik legismertebb nagyzenekari mű, a klasszikus »nehéz zene« műfajában. Debussy —- akit igazán nem lehet a közönségigény mindenáron való kiszolgálásának vádjával ihletni — megkomponálta az Egy faun délutánját. Érdekességként tegyük hozzá. hogy művével a prózai színpadnak és Rajnay Gábornak adott lehetőséget csodálatos, máig visszhangzó alakításra. Gershwin híres dzsesszope- rája, a Porgy and Bess ugyancsak a kortárs könnyűzenei ihletésére született. Napjaink jó példája e témakörben Bernstein, és híres musicalje, a West Side Story. A zenés színpad vidám TháRanódy László gyönyörű filmje a közeli élmény ellenére meglepetésként ért. Ez az irodalom iránt örök lekötelezett és alázatos alkotó az elmúlt negyedszázadban ‘következetességből példát adva, sorra filmesítette meg a magyar irodalom remekeit. A Ludas Matyit, a Szakadékot, a Légy jó mindhaláligot, a Pacsirtát, az Aranysárkányt stb. S tudjuk: forgatókönyvet írt a Rozsdatemetőből, a Viszontlátásra, drágából, az Esti Kornél novellaciklusból, A helyiség kalapácsából, az Aranyketrecből. Csak sajnálhatjuk, hogy — nem tudni, milyen okból — | e filmjei nem születtek meg. Az Árv4cska forgatókönyvét jó tíz évvel ezelőtt Elek Judit dramaturg-rendező nyújtotta be Ranódynak. Ezt alkották most újjá ketten. Mint minden adaptációval, ezzel is vitába lehet szállni. Hogy fontos, kulcsjeleneteket, I már-már magyarázható; tudatosság nélkül emelte át a . kacagódalát, a Cigánybáróból szituációt Victor Hugo Nyo- ! Barinkay belépőjét, Offenbach j Héjának mosolyától tehát sem- morultakjából. Arra a részre j számtalan műve közül például j miképp sem idegen az igényes kis árvát : a SzéP Helénát, vagy Suppé j könnyűzene. *- Í gondolok, amikor a Thenardier-né éjszaka vízért i zavarja az erdei forráshoz, s Jean Valjean karolja föl a lánykát. Már leszögeztem: nagyon szép, nagyon emberi, nagyon jelentős film született Ranó- dv László rendezésében. (A társrendező: Mészáros Gyula.) Olyan megrendítsen ábrázolja a kiszolgáltatottságot, mint azt magyar filmben eddig taAz érdeklődés Boccacciojának olasz kettősét; I egyre inkább a romanticizmus mindmegannyi mosolyra és I felé fordul, vidámságra hangolt áriácska. Ezt a fajta zenét, melyet ma összefoglaló jelzővel klasszikus operettnek nevezünk, nálunk is, külföldön is az éneklés jelesei művelték és művelik. Alpár Gitta, Richard Tauber, Jussi Björling. Elisabeth Talán érdemes volna odafigyelnünk jobban, hogy színpadjainkról ne hiányozzék ez a fajta zenei hangvétel, hogy ne süllyedjenek feledésbe. inkább teret kapjon sok vidám, kellemes dallam, jó muzsika. Bedö Ildikó Itt a nagy harc Tavasz ran és a lázadókat Imádta mindig az élet. a láz. Jaj annak a magyar hajónak, Mely olcsón és mindent elmagyaráz: Jaj százszor a megbocsatónak. Engesztelhetetlenül úgy fusson Minden bilincselt, bántott, bús maggá" Hajója, hogy büszkén eljusson Víg partra, melyet tört szive javait, Perlőinket perlő nagy jusson. Hiszen ök már úgyis inognak, Már küldik a kegyes üzenetet. Nagy harcba fogni úgyse fognak Ezek a zagyva úri seregek. Rablói száz elrablóit jognak. Trónjukon már vitázva ülnek S már nem kacagják gőggel a tavaszt. Persze hogy meg nem szelídülnek, Werbőczi fajától ki várja azt? Eddig csak zsandárokat küldtek. De vér serked bőrük-alatta. Itt a tavasz, hol panaszkodnak is, Jön az úri, bosszús ,.ebadta", ■ Jön a prédikáció, mely hamis S jön a mi bosszús vágyunk-adta. No, végre hát. ők védekeznek, A hóhérok, akiknek lelke sincs, Adván módját amaznak s eznek, v Lóg hangosan róluk a vén bilincs: Ök, félők, legtöbbet vétkeznek. Tartasz van, ezerszer pusztuljon Minden alkuvás, minden habozás És ezerszer egymásra hulljon Minden régiség és minden szokás: Most már nincs, hogy ki elöl bújjon. Ez a magyar teljesedettség: Itt a tavasz és itt a diadal, Minden hitetlenség betegség. Es magyarul sokszor szent az a dal: Itt a nagy harc, hát tessék, tessék. (Népszava-melléklet, 1911. május 1.) .Tänzer Frigyes: Nagy Balogh János. — Mondja, Rónai, maga Ián csak Fábri Zoltánnak si- szerint mi lesz ennek a vége? A szölgabirósági irodatiszt drámai csomópontokat elhagytak. A kislány megrontó jának, Kadarcs Istvánnak bűnhődésére nem utaltak, s a Dudás család szétesésére sem. Talán a végső — Móricz regényeiben gyakran előforduló — nagy tűzvészt sem kellett volna Árvácskára, mint okozóra »ruházni«. Kezdettől érzékeltetni kellett volna ! — Móricz is ezt tette regényében —, hogy a kislány bánata, daca abból táplálkozik: jussa van ahhoz az állami gönchöz, amelyet nevelőanyja ■a saját gyerekére ad. Erre a film csak később hívja fel a figyelmet, így a megelőző jelenetek feszültsége kicsit magyarázatlannak tűnik helyenként, s igazi drámai töltést csak Csőre »kedvesany- jának« magyarázata kap: »ne lopj többet kisfiam, mert az a legnagyobb bűn. El ne vedd többet a másét. Itt neked minden a másé... tanuld meg, hogy neked sehol a világon semmit se szabad elvenni, mert neked nincsen semmid. A bőröd, az a tied, íe egyebed nincsen.« Torokkerült a Hannibál tanár úrral. Pontos rajzát adja a korabeli társadalmi viszonyoknak, úgy, hogy azt tulajdonképpen csak közvetetten állítja elénk. Két alapvető réteggel ismertet meg bennünket. A csaknem nincstelen tanyásokkal és a falusi gazda típussal. Embertelen, kegyetlen mindegyik. A tanyások a mindennapi ‘betevőért verekednek, a nagygazdáék a szerzésbe nyomorodnak bele értelmileg. A gyilkosság ebben a világban következménvszerű. Czinkóczi Zsuzsa nem szí- nészkedik, nem játszik, ő Árvácska. Olyan tökéletesen, olyan természetesen, hogy minden pillanata megolvasztja a jeget még a férfilélek- ben is. Rajta kívül főként Mo&r Marianne fogott meg a főbb szereplők közül; gyű- lölnivaló Zsabamári. Ranódynak volt mersze kiléptetni őt a színészi skatulyából. Megérte. Bihary József gyönyörű Vénisten. Nagy Anna jó, de más tájszólást beszél, mint a többiek, zárt á-ival. (Néha egyébként gyorsan, érthetetlenül beszélnek többen is.) Sára. , Sándor operatőri munkájáról még — bizonyos vagyok benne — tanulmányok születnek majd. Az általa megfogalmazott tájba szinte szeretne belesétálni az ember. Maros Rudolf zenéje olyan meghitt, mélyet már régen hallottunk. Egy meztelen kislány megy a halhatatlanság felé. Fölötte vörösen izzik az örök nap. Leskó László ■* KÉRDŐÍV — Mi az? Már tizenegy óra? Na, akkor én ezt a marhasá- got befejeztem. Csináljon ve— sapadt, fenylo-fekete hajú fiatalember — nem nézett föl Aladár helyett, akit február ja oda. A vezetőét meg a he- tőinek 1 A p az előtte fekvő kimutatásból, vegén népgyűlés váltott le, az lyettesét. Ne mondják, hogy Nagy gonddal húzogatta tollát alispán — ha nem is szocia- letagadtuk a létezésüket. Men- a tintásüveg öblös száján, lista, mint ahogy a követeié- jünk tovább mintha sejtené: aligha kerül sekben elhangzott — legalább — Igenis. »Kik azok, akik egyhamar akár egy szó is a demokratikus érzelmű járási valóban a nép vezetőinek te- lepedőnyi nyomtatvány rub- vezetőt nevez ki. Hát ez min- kinthetők?« rikáiba.. Pedig izgalmas kér- dennek nevezhető, csak nép- — Jó .kérdés' Mit szól hoznem. T 1 •feladónak, »a Nemzeti Tanács sóban különbözik az kebelében működő Országos hogy szidja a grófokat, nyomtatni? Aligha. Az atyaisten tudja! Mi vagyok én? Nem látok a leikekbe! Döntöttem: erre a kérdésre nem válaszolunk. A még hátralévő rubrikákat töltse ki. Én mindenesetre aláírom — látja, mennyre megdésekre kellett választ adni a szeretőnek nem. Legföljebb RóíiaiT Hovalutu‘nk, “Tiä ^TdjTÄra'kÄm éf ■ótoi-ÍT mar ^yen kérdést is ki lehet kutya sem keres délután. Propaganda Bizottságnak«. Bizonyára valami összéütkö- ^miféle™ jogrend?’3 lt*-‘ ^ Csendes nap van’ mi tortenEzek után már azon sem csoAmikor dr. Gaál György fő- zése volt valamelyikkel. szoigabíró átfutotta az egy «- Nézzük a kérdéseket. Ol- dálkoznék, ha egy kőművessehete érkezett aktát, undorral vassa csak! gédet raknának ide, a hivatal lökte félre. Káromkodott, és — »Milyen politikai szerve- élére. azt mondta az előtte álló iro- zetek működnek a község- a negyven év körüli, testes t>en?’'l . _ ■ kockás zakós főszolgabíró egyIgen T-tt a Nemzeti Ta- ,-e gyorsabban járkált a tágas nacsot kell kiemelni. Az x --- kezében da tisztnek: — Töltse ki, ahogy akarja! Maga évek óta itt dolgozik, én meg éppen ma három Hete kerültem Marcaliba. De az ajtóból mégis visszahívta: — Várjon csak! Mégseín. Gondolkodom rajta. Március 21-ig kell postára adnunk. Majd aznap kitöltjük. Ki tudja, mi történik addig? ° irodában. Az üveges szekrény- t vfí\ van az irányítás. hez lépett> pálinkát töltött kl£blrtokossag a földosztást Meg szerencse, hogy ilyen ősz .,, magának. Azután az ablakhoz ,mŰk°dik: J*.klke: állt, hátrakulcsolt kezével idegesen babrált. Nem mesz- sze, az udvar túlsó oldalán az emeletes börtön magasodott. — Szépen ringatja a szökhetne? Ha pedig mégis felütné a fejét valami, talán jobb is, ha nem vagyok itthon. Ahogy a főnöke kiment. Rónai folytatta az űrlap kitöltését. »Milyennek ítéli meg a földkérdést?« Gyorsan rótta a betűket: »Földéhség van. A a cselédek egy része a szövetkezeti termelést követeli.« Végül az utolsó kérdés: »Milyenek a közművelődési viszonyok?« Mit lehet erre válaszolni? A falu nyomasztó nyáit a börtönőr felesége. Ügy gondjait bizonyára isnierik látom, fiatal is a férjéhez. íönt is. hadd tudják meg, Amúgy tiszta asszony? Tudja, hogy itt sem más a helyzet, hogyan értem. Ja, nem erről »Nem kielégítők. Szükség len- kell jelentést írnunk. Szóval, ne az iskolák államosítására kik azok, akik valóban...« és fejlesztésére, az Egyesületi Fiúiskola internátus rülték belőle az izgágák, a nincstelenek. A Kopári kereskedő rafinált ember — nem véletlenül szerzett emeletes sarokházat meg egy pusztát is —, és a jószágigazgató Kaffkával jól megértik egymást. Ma reggel pedig átjött az a múltkor is milyen könnye- irodájába, és eléje lökte a dón leszerelték a handabandá- nyomtíitványt. De Jiiába már- zókat. Hiáha. Függnek tőlük togatta a tollát, főnöke nem az emberek. Fogalmazza meg _ . f D . T szólt, helyette kérdezett. Hogy szépen. hogy jó kezekben van Tudla mit? írion, amit akar! Polgári Leány- es mi lesz ennek a vége? a politikai irányítás. ügy érz™. nem eszem meg melle megfelelő — Mit mondhatok erre, fő- __ Főszolgabíró úr, bátor- sok ^ ebben a községben, építésére.« s zoigabíró úr? kodorfi megjegyezni, hogy a Akk°r ”lindeßy. mit a hivatalszolga kopogott be. — Amit tud es gondol! Ma- munkástanács... firkálunk? Tehat? Jelentette, hogy egy küldönc ga minden este ott van az — Az nem hivatalos szerv! Zsirka Kovács. Petrás, a van itt. A Petrás úr kéreti az .paioskörben, úgy hallom, szí- jó, létezik, eltűrjük — leg- Tóth tanár, Decsi Imre, irodatiszt urat, szíveskedjék ni rendezéssel is^ foglalkozik, alábbis egyelőre —. de nem Knausz, Né(vy doktor... — átfáradni az iparoskörbe. Na— Igenis. Valaha színésznek számolunk vele. Játszadozza- sorolta magában az, irodatiszt, gyón sürgős, készültem. nak csak! De azért nem értem, ,de nem szólt, csak a tollát tisz— Na. Hát akkor? Külön- hogy egy polgári iskolai ta- togatta elmélyülten az erre a vas- célra összevarrt, cifra szélű hív- szövetdarabbal. Kopogtak. Fekete zubbonyban az öreg hivatalszolga lé- intel- pett be. összekapta magát ben hagyjuk a fenébe! Én nem nar, az a Tóth, meg egy politizálni jöttem ide Kapos- úti pénztárnok, hogy is várról, hanem a közigazga- jak tást irányítani. ' — Petrás Dezső: Meg kártyázni és vadászni. — Igen. Szóval hogy Rónai a lap aljára gyorsan ráírta a dátumot: Marcali, 1919. március 21. * Paál László mint az előde; — tette hozzá ügens ember létükre hogyan — Tekintetes főszolgabíró magában az. irodatiszt. Pedig keveredtek az iskolázatlan nép úr, alássan jelentem, a fogat mennyire várták, hogy Tóth közé. Hát azért a nevüket ir- előállt.
