Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-15 / 39. szám

■V Össznépi szavazás P aovjetunió- | szerte folyik az j SZKP KB »A népgazda- ságíejlesztés 1976—1980. évi . fő irányvona­lai-« című j kongresszusi dokumentumtervezetének ossz- j népi megvitatása, amelyet a múlt év december 14-én kö­zölt a sajtó. A lapok hasáb­jain, a rádió és a tv adásai- I ban, a párt-, Komszomol- és | szakszervezeti taggyűléseken a dolgozóik alapjában véve helyeslik a nagyszerű terve- ; zetet; egyúttal javaslataikkal kiegészítik, megjegyzéseket í fűznék hozzá. A szovjet demokráciára jel- j lemző, hogy a tömegek nem I csupán a legfontosabb állami j kérdések végleges eldöntésé­ben vesznek részt — végiered- \ menyben más országokban is rendeznek népszavazásokat —, hanem magának a döntés­nek az előkészítésében is. S ebben még a sok ezer kiváló szakértő sem pótolhatja a dolgozók millióinak alkotó kezdeményezőkészségét, ta­pasztalatát. Tettekre sarkalló vita A Trud című szovjet szak- szervezeti lapnak a tervezet vitájáról nyitott rovatában egy hónap alatt több,- mint száz írás jelent meg. Ä cik­keket nagyrészt munkások ír­ták, de találhatók a szerzők között miniszterek, pártmun­kások, tanácsi dolgozók, vál­lalatvezetők, nyugdíjasok, or­vosok, tanárok is. A legtöbb hozzászóló a saját és közvet­len közössége tapasztalatai alapján igyekszik kiegészíteni a kongresszusi dokumentumot. »A vita őszinte beszélgetés — írta a Trudban V. Szmir- nov, a Balti Hajógyár szere­Évente 15 milliárd köbméter Az Orenburg! gáz nemcsak a legolcsóbb, hanem egyedülálló komponenseit tekintve rendkívül értékes is. Az előző ötéves tervben kezdték meg a gázmező közelében egy gázfeldolgozó üzem építését, amely az ötéves terv legfontosabb beruházá­sává vált. Tavaly az üzem első egységé már termelt, évi 15 milliárd köbméteres kapacitással, most pedig átadták a má­sodik egységet. Az orenburgi gázfeldolgozó üzem. (Fotó: APN—KS) lője — azokról a tartalékok­ról, amelyeket még bátrab­ban kell kiaknázni, s azokról a hiányosságokról, arpelyeket nem szabad magunkkal vinni az új ötéves tervbe.« A sajtó nemcsak a terve­zethez fűződő javaslatokat, észrevételeket, megjegyzése­ket közli naponta, hanem be­számol arról is, amit már a népgazdasági terv sikeres tel­jesítéséért tesznek. Például a Trud egész oldalt szentelt • a Mosakvics-gépkocsigyár mun­kásgyűlésének. Ezen a rész­vevők javasolták a gazdasági és műszaki vezetésnek, vala­mint a szakszervezeti bizott­ságnak: gyorsítsák meg mi­előbb az új gyártási módsze­rek bevezetését, mert már a XXV. kongresszus előtti na­pokban szeretnének hozzálát­ni az új típusú gépkocsik so­rozatgyártásához. Egészség és kenyér Az SZKP KB kongresz- szusi dokipnentumtervezeté- nek az oroszországi föderáció­val foglalkozó fejezetébe ve­gyék be a következő sorokat: »Különös gondot kell fordí­tani a gyógyfürdői-szanató- riumi hálózat fejlesztésére az Uraiban, Szibériában és a Tá­vol-Keleten. Meg kell szer­vezni a gyógyfürdőhelyi komp­lex kutatásokat a bajkál— amuri vasútvonal menti öve­zetben« — egészíti ki a ter­vezetet J. Szergejenko moszk­vai mérnök. A Kijev területi Október Kolhozban pártnapon vitatták meg az SZKP KB dokumen­tumát. A felszólalók fölhív­ták a figyelmet arra, hogy gyorsított ütemben kell meg­honosítani a gabonafélék, el­sősorban a kukorica nagy ter­méshozamé fajtáit. A szovjet emberek az élet minden területén okos gazda módjára elemzik és egészítik ki a pártdokumentumot. Egyénenként és közösségben készülnek az ország életének nagy eseményére, az SZKP XXV. kongresszusára. (APN—KS) Utoljára a tagság előtt A tél még egyszer sandán kitöltötte a mérgét. A hét ele­ji hóesés, a hely énként tíz fo­kos hideg az utóbbi években ritkán látható “-téli élettel« töltötte meg néhány napra a megyét. Üjra előpöfögték a hómarók, a hóekék, és zsibon- gó-szánkózó gyerekhad lepte el a dombokat. Meddig tart ez a kis bemutató a télből? Sen­ki sem tudja, s különösebben nem is figyelnek rá. Ezekben a napokban a vál­lalatoknál, ipari és mezőgaz­dasági szövetkezetnél a belső dolgok felé irányul a figyelem. Á főkönyvek és számoszlopok tanúsága érdekli az embereket. Vastag dohányfüst gomolyog a tárgyalószobák mélyén, vára­kozás feszül az emberek sze­mében. Eves és középtávú ter­vek, programok készülnek, s a tsz-éknél a jövedelemben ilyenkor válik kézzelfogható valósággá a múlt évi munka tetemes része. Melyek a leggazdaságosabb termékek? Milyen mértékben érdemes bővíteni a termelést? Milyen beruházásokra jut pénz, mekkora lesz a támogatás és mennyi hitelt tudnak föl­venni a vállalatok? A felelős­ség óriási, öt évre szólnak a tervek, amelyeket ezekben a napokban végleges formába öntenek, s öt évig szabják meg a vállalati szövetkezeti közösségek életét, munkáját. A napjainkban folyó tárgyalá­sok jelentősége, a döntések és elhatározások bátorsága, a ter­vezés rugalmassága ezért vizs­ga is a vezetőknek, a műsza­kiaknak, a számokkal dolgo­zóknak. A tervek, beruházási progra­mok csak akkor épülhetnek szilárdan a vállalati és szövet­kezeti munka mindennapjai­ba, ha a belső tartalékok meg­felelő fölmérésén és kihaszná­lásán alapulnak. Ezért ma sok helyütt azon is törik a fejü­ket: hogyan lehetne a foglal­koztatottak munkáját hatéko­nyabbá tenni. Keresik a mód­ját, hogyan lehet az íróasztal­tól a gép mellé irányítani az alkalmazottak egy részét, s a jelenlegi technikai fejlettség mellett az anyagmozgatásban, kiszolgálásban vagy más im­produktív tevékenységgel meg­terheltek munka- és alkotó­erejét hasznosabban kamatoz­tatni. Sok elképzelés született már, s emiatt — nem tagadjuk ! — van néhány vállalatnál egy j kis bizonytalanság. A megol­dás : ésszerűsítsék, . az eddigi­eknél jobban hangolják össze I az alkalmazottak munkáját is. j A tervezett létszám-csőporto- ! sítások csak úgy vezethetnek eredményre, ha az irodában nem szül fejetlenséget, a mű- I helyekben a gépeknél haszno- jsan dolgozó munkáskezek szá­ma pedig növekszik. Január vége — február min- I denütt alkalmi ünnepnap: a | tsz-zárszámadások ideje. A í megye szövetkezeteinek több- [ségében megtartották már eze- Iket az összegezéseket,1 s a ki­osztott részesedés egy részéből már televíziót, mosógépet, hű­tőszekrényt vettek a tagok — az áfész-oknál és állami keres­kedelemben jelentősen nő a forgalom e tartós fogyasztási cikkekből. Milyen tapasztalatai vannak az idei zárszámadásoknak? El­sősorban az, hogy a tavalyi rossz időjárás miatt nehéz évet zártak a szövetkezetek. Csak azok boldogultak, azok szá­molhatnak be teljes sikerről, akik szolidan, előrelátóan ter- I veztek. A múlt év nem kedve- J zett a sokat kockáztatóknak, | de a túl óvatosaknak sem. A megyében mintegy tíz szövet­kezet veszteséges és a részese­dést sem fizetik ki mindenhol teljes egészében. A tapaszta­latok arra intik a vezetőket, hogy erre az évre tartalékol­janak, s a tervezés során na­gyobb figyelmet szenteljenek, a biztonságnak, a meglevő ja­vak arányos fejlesztésének. Fontos kérdést tűzött napi­rendre a héten a Kaposvári Városi Tanács végrehajtó bi­zottsága: az iskolák és a köz- művelődési intézmények kap­csolatát. A művelődési házak­nak, a TIT-nek, a színháznak jobban figyelembe kell venni az iskolák művelődési igénye­it, de az iskoláknak — alap­vetően oktatási feladatuk mel­lett — ajtót kell nyitniuk a lakosság előtt: jobban be kell kapcsolódniuk a közművelődé­si feladatok vállalásába, segí­tésébe. j. Csupor Tibor Ugyanúgy, mint máskor, föl­tette szemüvegét, és olvasni kezdte a vezetőség beszámoló­ját — a múlt év gazdálkodá­sának tapasztalatairól. „Köz­gyűlésünk alkalmával szívből köszöntőm valamennyi tagtár­sunkat, kedves vendégein­ket . ..” Ugyanúgy, mint máskor, az általános iskola úttörőinek műsorával kezdődött az évet záró ünnepi esemény. És ahogy [ ez lenni szokott, a böhönyei művelődési ház ismét csak szűknek bizonyult. Ez a köz­gyűlés azonban mégsem olyan volt, mint a többi. Mert ezúttal Szabó Kálmán elnök utoljára tette föl a s^müvegét, hogy egy esztendő munkájáról, gondjairól, tapasztalatairól számot adjon »népének«. A tő­le másfél évtizedig megszokott móíjpn utolsó alkalommal em- . lékezett meg név szerint is | azokról, akik önzetlen társai voltak a múlt év nehézségeivel vívott küzdelemben. Nem fe­ledkezett meg senkiről. Sok nevet sorolt föl — mert nem volt hiábavaló a küzdelem. Bizonyító erejű tények: »A termelőszövetkezet összes be­vétele 65 966 000 forint volt, ami azt jelenti, hogy tervüket százöt százalékra teljesítették. Ezzel szemben a költségek összesen egy százalékkal növe­kedtek, azaz a hárommilliós árbevételi többletet, félmillió forint köliségtöblettel' állítot­ták elő. Hosszú idő után ez a tavalyi volt az első év, amikor 607 000 forint biztonsági alapot is tartalékolhattak.« Mi a titka annak, hogy egy köztudottan nehéz év után ilyen eredményeket mondhat magáénak ez a szövetkezet? — Kutatom az eredmények okait — mondta Böhm József. a megyei tanács elnöke —, s úgy vélem, a legfőbb indíték az, hogy ebben a szövetkezet­ben a tagságnak is, a vezető­ségnek is nagy az egymás iránt érzett kölcsönös tisztelete, bi­zalma. Ez az egyik legfonto­sabb erényük. A másik az, hogy alkalmazkodni tudtak a változó körülményekhez, a vál­tozó közgazdasági környezet­ben. Hosszan és különböző olda­lakról lehetne elemezni a gaz­dálkodás tapasztalatait. Tették ■■■' t * I is ezt a közgyűlésen, de való- I jában mégsem ezért nyúlt í olyan szokatlanul hosszúra ez I a zárszámadás. S nemcsak I ezért történt, hogy alig hang­zott el egy hozzászólás, máris több kéz lendült magasba. Ez a zárszámadás egy kicsit Szabó Kálmán csaknem másfél évti­zedes elnöki tevékenységének összegezése is volt. A kereset­len, olykor a búcsúzás köny- nyeivel küzdő, akadozó sza­vakból kirajzolódott egy nagy­szerű ember portréja. — Végtelen örömmel .hall­gattam végig a beszámolót — mondta Horváth Gyuri bácsi, a hetvenkét éves nyugdíjas. — Öröm az, hogy a terveink való­ra váltak. De a szívünk mégis nehéz, mert elköszönünk attól az elnökünktől, akinek vezeté­sével idáig jutottunk. — Hogy negyvenkilenc óta mi mindenen mentünk mi ke­resztül és hová jutottunk el, azt ma csak páran tudjuk, akik átéltük ezt. Volt nekünk annyi elnökünk,. hogy éppen elég volt. Mi tudjuk a legjob­ban, hogy mekkora fejlődés történt itt, mióta Szabó Kál­mán az elnökünk . . . — Kedves Kálmán bátyám! Másfél évtizede viseled szülő­falud vezetésének gondját. Ta­lán a legnagyobb érdemed, hogy soha nem. szakadtál, el osztályodtól; nevelted társai­dat, s mindig úgy, hogy elő­térbe helyezted a közösség ér­dekeit. Szót kértek megyei, járási, | községi vezetők és szót kértek | elnök társak is. Az ismert j portré mind teljesebb lett. | Szabó Kálmán nemcsak a bö­hönyei szövetkezetnek volt másfél évtizedig köztisztelet­ben álló vezetője; jellegzetes és kiemelkedő alakja volt So­mogy egész szövetkezeti moz­galmának. Elnök társak mond­ták el. hogy nagy élettapaszta­latával, jó kedélyével hány ne­héz helyzeten segített nekik. És most utoljára állt a tag­ság elé. — Nyugodt lelkiismerettel megyek nyugdíjba — mondta —. mert egy biztos alapokon álló gazdaságból távozom. Nem véglegesen. Itt élek továbbra is, és ha szükség lesz valami­kor rám, szívesen segítek. De bár ne legyen erre szükség .,. Válaszolt a véleménynyilvá­nítóknak, megköszönte az elis­merést, aztán letette szemüve­gét, és — mint a többi tag — ő is szavazni indult. Idézet .a szavazatszedő bi­zottság jelentéséből: »Kétszáz- tizenhat érvényes szavazatot adtak le tagjaink; elnöknek egyhangúlag Illés Lászlót vá­lasztották meg .. .« A négy és fél órás közgyűlés után ezúttal nemigen volt sen­kinek sietős a dolga. Ember­gyűrű vette körül a régi és az új elnököt'. — A megkezdett úton meg­próbálunk becsülettel tovább menni... Vörös Márta Hiányzik az útmutatás A beszámoló taggyűléseken mérlegre tették a pártcsopor- tek tevékenységét is. Csurgón tizenhét pártcsoport van a Napsugár Ipari Szövetkezet­ben, a faüzemben és a gim­náziumban; tevékenységük színvonala nagyon .eltérő. A beszámolók egy része őszintén elemezte, hogy milyen felada­tokkal nem foglalkoznak még, hogyan lehetne föllendíteni a munkájukat. A tapasztalatok szerint a nagyközség pártcsoportjainak a többsége gondot fordít a taggyűlések előkészítésére; mozgósítja a rendezvényekre a kommunistákat és a párton- kívülieket. A fűrészüzemben például a kommunista mű­szakok sikere nekik volt kö­szönhető. Ennél azonban jó­val nagyobb követelmények állnak a pártcsoportok előtt: van, ahol már közelednek efelé, máshol azonban még messze vannak tőle. A mos­tani beszámoló taggyűlések előtti pártcsoport-értekezletek j egy része — például a Nap­sugár Iúari Szövetkezetben — megrekedt az értékelések meghallgatásánál; a tagok nem mondták el véleményü­ket, nem egészítették ki. A pártszervezetek vezetősé­ge jól ismeri a helyzetet, s úgy számolt be a partcsopor­tokról, hogy az előrehaladás elismerése mellett a feladato­kat is megszabta. A Napsu­gár Ipari Szövetkezet 2. ázá- mú pártszervezetében a vasas szakmákban dolgozók tevé­kenykednek. A három párt­csoport sokat tett eddig is a termelés segítéséért, ellenőr­zéséért, a tagok feladatokkal való ellátásáért, és nevelésé­ért. A vezetőség és a taggyű­lés most olyan követelményt állított eléjük, hogy a bíráló, felvilágosító kiállásukkal has­sanak a környezetükre. E ki­sugárzás révén érezze a kö­zösség, hogy a csoport tevé­kenykedik. Egyre több a kö­tetlen beszélgetés, s éppen ezért nagyon fontos, hogy a párthatározatok, a munkahe­lyi feladatok ismeretében he­lyesen képviseljék a párt po­litikáját. A szövetkezet másik alap­szervezetében elsősorban az önálló kezdeményezésre buz­dították a négy pártcsoportot. S mert sok a harminc éven aluli a varrógépek mellett dolgozók és az irodaiak között, felhívták a figyelmüket a ve­lük való foglalkozásra és a tájékoztatásra. A választások óta eltelt egy évben különö­sen három pártcsoport tette meg az első lépéseket az ön­állóság útján, ez az útmuta­tás most a még gyorsabb elő­rehaladást szolgálja. A faüzem 6. sz. pártszervezetében meg­köszönték a pártcsoportoknak, hogy javasoltak, bíráltak — a pártmunka színvonalának javítása érdekében — s tevé­keny részvételre mozgósítot­ták a tagokat. A vezetőségek egy része még most, a beszámolás idő­szakában nem elemezte a pártcsoportok munkáját. A faüzem három pártszervezeté­re ez volt a jellemző. Pedig a gondoltat növeli, hogy a csurgód tizenhét pártcsoport- veziető közül többen a tavalyi választáskor kerültek tisztsé­gükbe, s felkészültségük, ta­pasztalatuk nem elegendő még ahhoz, hogy megfelelő I útmutatás, irányítás, tájékoz­tatás nélkül tevékenykedje­nek. S ezt nem rejtettem véka alá a beszámoló taggyűlése­ken sem. A Napsugár Ipari Szövetkezet 1. sz. pártszerve­zetének egyik tagja kifogásol­ta, hogy a vezetőség nem tá­jékoztatja a pártcsoportokat. A faüzem 4. számi! pártszer­vezetének vezetősége önkriti­kusan elismerte: jóval többet kell foglalkozni a két csoport­tal. A nagyközségi pártbizott­ság véleménye is az, hogy most a legfontosabb feladat a pártcsoportbizalmiak tájékoz­tatása és képzése. A szövet­kezeti, a faüzemi pártvezető­ségnek ugyanúgy, ahogy a titkárokat összehívják, rend­szeresen értekezniük kellené a pártcsoportbizalimiakkal is. Ezek a meghatározott témájú vagy kötetlen beszélgetések nagy segítséget adhatnának a bizalmiaknak, akiknek a nagy többsége fizikai dolgozó (va­sas, ruhaipari, faipari szak­májú), s igényli a tapaszta­latok átadását. Várható, hogy néhány párt­csoport megszűnik, más he­lyeken azonban újak alakul­nak. A pártcsoportok munká­jának javítása tehát napi­renden marad Csurgón. A nagyközségi pártbizottság a mostani tapasztalatok alapján nagy figyelmet fordít arra, hogy a pártvezetőségek a ja­vaslatokat, a bírálatokat meg­szívlelve adják meg az állan­dó és tervszerű útmutatást a bizalmiaknak. Lajos Géza Somogyi Néplap a i

Next

/
Oldalképek
Tartalom