Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-12 / 36. szám

Váltszó világ és művelődés Párizs, Oxford, Moszkva és Budapest ad találkozót, e folytat rejtett párbeszédet a kötetben. A téma, amely ösz- »zeíogja ezeket az írásokat, a permanens nevelés — a foly­tonos művelődés. Sokat emle­getett pedagógiai összefüggés ez az utóbbi időkben. Egyik oldalról igény, másik oldalról válasz. Társadalmi szükséglet, illetve pedagógiai program. A téma egyik jól ismert ha­zai kutatója — Bernáth Jó' zsef — fordította le három külföldi tudós tanulmányát: rövid bevezetéssel is segítve az olvasó tájékozódását. Üt a nevelőtársadalomba: A francia P. Lengard az UNESCO számára összegezte elgondolásait 1970-ben. Sze­rinte: »-Bár a permanens ne­velés számos eleme létezik már az iskolában és az in­tézményes vagy iskolán kívüli nevelésben, a probléma átfogó szemlélete hiányzik.-« Ezért széles körű elméleti »felvázo­lásra« törekszik. Sorra veszi a jórészt ismert társadalmi té­nyeket: a munka, a növekvő szabad idő igényeit. Az egész életet, a személyiséget átfogó feladatsort rajzol elénk. Ki­emeli: a nevelés jövője a fel­nőttoktatás fejlődésétől függ. Láttatja az érdekeltség szere­pét is: »Ameddig az egyén nem győződik meg arról, hogy előnye származik abból, ha bizonyos erőfeszítéseket tesz Szakmai, politikai és kulturá­lis téren, nem fog részt venni a felnőttnevelésben. Rávilágít ♦ (Permanens nevelés, Bp. 1975.) arra is, hogy az emberi igé­nyekkel ma még sok tekintet­ben nem harmonizál az irá­nyítás. Ezért nem bontakoz­hatott még ki ilyen irányú egységes társadalmi cselekvés. Nagyon figyelemreméltó az is, hogy mennyire társadalmilag »ágyazottan« tárgyalja a kér­dést, összetettségét sem egy­szerűsíti. Az emberi viszo­nyokra, a munka, a művészet, a sport kérdéseire stb. egy­aránt figyel, s a művelődés életmódot vezérlő szervező erőként jelenik meg nála. F. W. Jessup is a szükség­letek oldaláról közelíti meg a témát. A modem társadalom oly gyorsan változik — hang­súlyozza —, hogy a mennyi­ségi változás minőségi válto­zást idéz elő az alkalmazko­dás szférájában. Ez vezet a dinamikus, folytonos művelő­déshez. S ebből következik: »ha a permanens tanulás el­képzelését komolyan vennénk és a gyakorlatban alkalmaz­nánk, a felnőttoktatás roppant méretű kiterjesztéséhez vezet­ne.« Jól látható, gondolatai az előbbi szerzővel egybehang­zóak. Alapvetők a munkakö­vetelmények, de egyre jobban előtérbe kerülnek a szabad idő problémái is. Ez azért is fontos, hogy ne csupán »gaz­dasági vetületben« értékeljük a művelődés szerepét. A pol­gári társadalom mai jelensé­geinek ismeretében írja: A kulturálódás leglényegesebb eszményi egyenlőségét talán a XXI. század fogja megvaló­sítani. Vázolja az iskola, a TELT HÁZ A KLUBBAN Múltidéző művelődés Dr. Kanyar József kandidá­tus, a megyei levéltár igaz­gatója tartott tegnap előadást — Kaposvár művelődéstörté­netéről — a kaposvári Tán­csics gimnázium közéleti klubjában. A fiatalok így bő­vebben megismerték iskolájuk történetét, létrejöttének kö­rülményeit. S ezzel fontos küldetést teljesített a rendez­vény : erősítette a diákok ér­zelmi kötődését ahhoz az in­tézményhez, amely négy évig az otthonuk és egy kicsit meghatározója életük alakulá­sának. A háromnegyed órás beve­zető után kérdés—felelet »já­ték« kezdődött. A kérdezők »eilen« csak egy apró kifo­gást emelhetnénk. Ez szintén a hagyományismerethez kap­csolódik, s érvényes a pati­nás és új középiskolákra is. A diákok általában nem tud­ják, hogy régen — a múlt században vagy még előbb — milyen volt *egy gimnázium hétköznapi élete. Ez a hiány pedig sok dolgot érthetetlenné tesz előttük, s csak akkor érezihetnék, mit vesztettek, ha tudnák, hogyan tanított pél­dául Csokonai... Erről nem hangzott el egy kérdés sem. Természetesen ez nemcsak a diákok hibája és a tanáraikat sem lehet elmarasztalni, az »érdektelenség« alapjai má­sutt keresendők. Csak azért tértem ki arra, ami nem hangzott el, mert a kérdések és a válaszok majd­nem teljesein fölmentik »vá­daskodásom« alól a részvevő­ket. Olyan széles körű érdek­lődésre utaló párbeszéd ala­kult ki e két óra során, amely­ből nagyon sok jóra lehet kö­vetkeztetni. Kaposvár és So­mogy egész művelődéstörténe­te érdekli a fiatalokat, idő korlátáit — sajnos — lehetett legyőzni, ezért mozaikkockák kerültek elő a A jelenlegi helyzetből kö­vetkeztetve a fenti sorok ta­lán nem válnak oktalan, ko­rai lelkendezéssé; a diákok néhány szóból is érezhető lel­kesedése és tanáraik okos irá­nyítása erre a garancia, fis esetleg néhány évtized múlva egy akkori előadó beszél majd erről a művelődési tevékeny­ségről hgy, mint Kanyar Jó­zsef az 1800-as évekről. L. P. tanítás, a tanári szerep válto­zásait is. Nyomatékosan fogal­mazza meg: átfogó rendezésre van szükség az intézmények sorában, s hasznosítani kell az összes művelődési lehetőségei (könyvtár, múzeum stb.). A. I. Markusevics szovjet szerző műve — A kultúra nem kincstár — hangulatában jelentősei^ eltér a két előbbi írástól. Sok hiányosságot is lát, jelentős további fejlődést igényel: mégis a nyugodt ma­gabiztosság talaján néz szem­be a kérdésekkel. Ennek for­rása — kimondatlanul is érzi az olvasó — az a következe­tesen fejlesztett, kiépített fel­tételrendszer, amelyet ma szo­cialista társadalom tud csak igazán megteremteni. Tanul­mányában a kultúra és a könyv kapcsolatára esik a leg­nagyobb hangsúly. Kiemeli: »a kultúra ott éri el teljes jelentőségét és hatékonyságát, ahol a társadalom minden tagja a kultúrát nemcsak tár­sadalmi haszonként, hanem személyes javaként is értél- mezi, amelyhez államilag biz­tosított joga van, és amely jog birtoklására törekszik.« Az önművelés kulcsát a kulturá­lis információk feldolgozási készségeiben, az olvasási kul­túrában látja. Higgadtan néz szembe az új ismerethordozókkal is (rádió, tv stb.). Részletesen vizsgálja a jó könyv és az ember bonyolult kapcsolatait: s az egyik legnagyobb teendőt a folytonos ismeretszerzés készségeinek kiművelésében jelöli meg, amelynek alapvető eszköze a »speciális olvasási programok« kidolgozása, a könyv, a könyvtár. Talán ennyivel is érzékel­hető, hogyan jelenik meg ez a »sürgető korigény« a világ különböző pontjain. S az is, hogy a társadalmi környezet — amelyben kibontakozik és megvalósul a permanens mű­velődés folyamata — megha­tározó szerepű. A szocialista társadalmakban a kulturális forradalom kedvező keretet ad a változó világ és az em­beri művelődés összhangjának megteremtéséhez. Ez azonban magában csak elvont lehető­ség, amelyből csak konkrét kutatási és cselekvési progra­mok útján épül valóság. Terényi Zoltán A. család ünnepei A Társadalmi Ünnepsége­ket és Szertartásokat Szervező Iroda a múlt, év munkáját összegezte. Az iroda tartalmi tevékenysége javulást mutat: emelkedett a névadók, a há­zasságkötések és a gyászszer­tartások száma Kaposváron. A családi ünnepek és a gyász- szertartások társadalmi voná­sai tovább erősödtek, gazda­godtak. A családi névadók száma egy év alatt huszonhatról ötvennégyre emelkedett. Nőtt — de nem a kívánt mérték­ben — a házasságkötési ün­nepségek száma. Többen vet­ték igénybe az iroda szolgál­tatását a gyászszertartások megtartásában is. Az év végi mérleg nemcsak az eredményekről- szól, hanem bemutatja az iroda propagan­damunkájának fogyatékossá­gait is. Ennek javítása nagy­mértékben segítheti, hogy még több család ünnepelhes­sen, tartalmasabban. A Társadalmi Ünnepsége­ket és Szertartásokat Szerve­ző Iroda elnevezése korántsem frappáns, nem is teljes, hi­szen kimarad belőle a család, az egyén. Az iroda ugyan­abban az épületben működik, melyben az anyakönyvi be­jegyzéseket végzik, de mint­ha nem is ott lenne. A szüle­tési anyakönyv kiállítása megfelelő alkalom lehetne ar­ra is, hogy az iroda képvi­seltesse magát, felkínálhatná a névadó ünnepség megren­dezését. De korábban is meg­kezdődhet a szervezés, ehhez jó kapcsolat szükséges a kór­házzal, illetve a terhesgondo­zóval. Az iroda máris megpróbálta előbb kezdeni a propagandát: a Petőfi-emlékkönyvtárral kö­zösen előadássorozatot tarta­nak a fiataloknak. A Szerel­mi líra gyöngyszemei című előadással kezdődő sorozat azonban olyan érzelmi húro­kat penget, melyeken a háza­sulandó fiatalok alighanem szebben játszanak. A család- tervezés fontosabb téma, de a sorozat végén enyhén szólva »baki« A felbomló család cí­mű előadás. Az iroda propagandamun-] családi névadó ünnepségekéi kaján kívül essen szó arról is, I ötvözni lehet,de ez a kezde- milyen érdekek játszanak i ményezés elsősorban az iroda közre, hogy a dolgozók gyere- I feladata. Ennek érdekében két a vállalat, a hivatal cső- ' közelebb kell kerülnie a csa portosan avatja jelképesen a ' társadalom tagjává? A szak- szervezet ilyen ünnep.sé?gel is megpróbálja kifejezni dol­gozója megbecsülését, ezért kedveskedik neki. Nem elha­nyagolható az sem, hogy a megbecsülés, kedveskedés mellé betétkönyv is »jár«. Az anyagiasság is szerepet játszik a csoportos névadás túlbur­jánzásában? Igen. A jövőben a vállalat, az intézmény, a hivatal mondjon le dolgozója gyermekének szeretetteljes fogadtatásáról? Aligha lehet ez á cél. Nem veszhet el a munkahelyi megbecsülés sem a családi névadás esetében. A formákat, a csoportos és a Iádhoz is. A házasságkötési ünnepsé­gek megrendezésébe szintén jobban bevonható a család. Talán így nem esne meg, hogy az esküvőn hervadt mar­garétacsokorral szégyenkezik a vőlegény, vagy nem érkezik meg időre a kért taxi... A számvetés azért is hasz­nos, mert elsősorban feladato­kat jelöl. Olyanokat, melyek a családok múltban gyökerező szemléletét átformálják, de nem feledkeznek meg arról sem, hogy az ünnep közép­pontjában az egyén áll. Horányi Barna Tv-jegyzet A lelkiismeret neve: Filipov A Leningrádi Nagy Drámai Gorkij Színházban ma is táb­lás házakkal jttazamak egy színdarabot, két részben, elő­játékkal. A művet a legneve­sebb rendezők egyike, G. T ovsztogonov állította szín­padra. Szürke című dráma ez: Egy értekezlet jegyzőköny­ve — önmagában még nem lenne vonzó. A rendező sze­mélye azonban garancia volt a leningrádi közönség előtt. És az is ígért valamit, hogy a filmforgatókönyveiről is­mert író — Alekszandr I. Gel- man — első színpadi műve ez. A magyar televíziónézők is tudják már — kedd este óta — a nagy siker titkát: A. Gelrnan műve tiszta szándé­kú, szókimondó, kemény drá­ma. Mindenütt aktuális, élő problémát tárgyal. Jómagam már ismertem részletes tar­talmát a Dramaturgiai Híradó 1975/76-os számából, de a Az i Zsurzs Éva rendezte tévéjáték nem j minden mozzanata lekötött, apró j újnak hatott. egységesség látszatát keltik, azok a szemünk láttára vet­kőznek önálló személyiséggé, egy csoport különböző erője- rű alkotóivá. Az a kérdés, hogy mi a hosszú távra ka­matozó döntés. »Lakkozott«, tulajdonképpen meghamisított jelentésekkel anyagi haszon­hoz, elismeréshez juttatni az építőipari trösztöt — s a munkásgárdát —, vagy a va­lóságot föltárva vállalni a következményeket: esetleges leváltást, prémiumletiltást, szankciókat, magyarázkodást. így fekete—fehéren leírva, nagyon gyors döntést hozha­tunk. Ha azonban belegondo­lunk, korántsem »kétszer ket­tő« primitívségű konfliktus ez. Hiszen a vállalatoknak gazda­ságosan — s ami nem mellé­kes: időarányosan — ikell termelniük, a határidők szo­rításában. A felelősség válla­lásának bátorsága az, amely jellemes embert kíván. Filipovék igazsága győz. Mondhatnánk, ebben törvény van>. Mert hosszú távon az ,. ^ . , . A »történhetett volna itt is« i jgazsag amúgy is napvilágra témakörből. De a kép olyan jegyében idézem a lényegét j kePÜ1 _ ez az egyik ok- A tcitrAln TTAnriOiirnl f 0 9. ' . n _ un ___ -r-tziz____ t ávoli pontjairól kivetített da­rabkák voltak, amelyek átfo­gó látókört feltételeznek. Dr. Kanyar Józseftől nem volt meglepő a biztonságos vá­laszadás, de a diákok bizton­ságos kérdésföltevései egy ki­csit örömteli ajándékként is hatottak. A közéleti klub rendezvé­nyei és az iskola kis »műve­lődési házának« tevékenysége egyre gördülékenyebbek. Fia­tal hajtása ez a magyar okta­tásnak, és tudtommal egyedül­álló. Felválthatja egyszer, az iskolákban mindenütt, a szét­szórt, és sajnos nagyon ötlet­szerűnek ható közművelődési tevékenységet néhány mondatban. Filipov építőbrigádja nem veszi fel a prémiumot. S nemcsak morá­lis okuk van erre, hanem köz­gazdaság! számításokkal iga­zolt anyagi is. Tágabb érte­lemben véve azonban úgy is fogalmazhatunk: Filipovék kommunista meggyőződésből cselekszenek, hisznek abban, hogy a Nagy Cél megvalósítá­sát a lokális elbürokratizáló­dás csak időlegesen hátráltat­hatja. A pártbizottsági ülésen egy tröszt vezetőségének arculatá­val ismerkedhetünk, egyének­re lebontva a munkaerkölcs romlásában való részességet. Akik az első pillanatban az másik: csak a filipovi igaz­ság diadalmaskodásával épül­het az épület, a szocializmus. Mondom. sőt hangsúlyozom: ide is szól ez! Ezért olyan je­lentős, korszakos igazságot ábrázoló dráma A. Gelman műve. Példa sok mindenre. Arra, hogy a vállalatokon belüli pártvezetés színvonalának ilyen magasnak kellene lennie mindenütt. Arra, hogy ha példaszerűen segítik egymást az üzemi »három-, né^'-, öt­szögek«, ez nem jelenthet elvtelen kompromisszumokat. De kontrollt! Arra, hogy a Filipovokat komolyan kell venni! Hogy nem szabad a célokat elmisztifikálni előt­tük, abból az erkölcstelen és hazug alapállásból: »Úgysem értik! Úgysem érdekli őket!« És folytathatnánk. Mind- annyiunkban ott él Filipov. Csak ne hagyjuk aludni! Ez a darab arra is felhív­ja a figyelmet, hogy a szovjet drámairodalom jelen időnk­ben is gazdagon terem. Elég, ha Ajtmatov és szerzőtársa Fönt a Fuzsijamán című szín­művére, Suksin darabjaira, Bokarjév nagy sikerű Acél- öntők- jére, Tyendrjakov Há­rom zsák szemetes búza című alkotására utalunk. Ez utób­bit is Tovsztogonov rendezte. A magyar színházak — azt kell mondjam — jobban is válogathatnának. S gyakrab­ban ... Az Egy értekezlet jegyző­könyve című dráma egyéb­ként Urbán Ernő Írott ma- lasztjának igazságkereső szen­vedélyét, pátosz, nélküli ke­ménységét idézte számomra. Nagy öröm volt Vajda Lász­lót látni Filipov szerepében, mely tulajdonképpen a kata­lizátor e darabban. Vajda, ha nem beszél is, érezhetően je­len van, már jelenlétével is provokál: tisztább tröszt-köz­életi légkört. Vajda a mind­nyájunkban jelenlévő Filipo- vot volt képes érzékeltetni. Szép állomása pályájának. A népes, és jó színészi alakítá­sokkal megörvendeztető szí­nészi gárdából Márkus László hallgatag, maniroktól mentes fődiszpécserét, Sinkó László párttitkárát, Lengyel Erzsi darukezelőnőjét, Inke László sokadik igazgatószerepében is újat adó alakítását emelem ki. fceakó László Repiiiép-szereii [esznek Harminc érettségizett fiatal kezdte meg tanulmányait a repülőgép-szerelő szakmában Kaposváron, az 503. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Ez az első évfolyam. A szakmunkás-bizonyítványt szerzett hallgatókat a repülőgépes növényvédő szolgálat alkalmazza majd. Az intézet nemcsak a megye, hanem az egész ország szá­mára képez szakembereket. A következő tanévre már vál­jak az érettségizett fiatalok jelentkezését, főleg Budapest, Nyíregyháza és Dunaújváros környékéről, ahol repülőgépes növényvédő szolgálat van, vagy rövidesen létesül. lüktatótáblán tanulmányozzák a hallgatók a pilótafülke bel­sejét, a műszerfalat. Szakrajz készül a fedélzeti kompresszorról. A tárgy szétsze­relésével, alkatrészeinek lerajzolásával könnyebb a szerkezet működésének megértése. A repülögépmotor szétszerelése és összerakása nagy figyel­met igényel. Cyertyás László képriportja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom