Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-06 / 31. szám

Állami támogatás a ruházati kereskedelemnek, Bővülő méretválaszték Összehangoltabb, fegyelmezettebb munkára van szükség Évzárás Marcaliban Nem feltételez alapvető vál­tozást a lakosság keresletének összetételében a ruházati ke­reskedelem. A kötöttáru-for­galomnak az átlagot változat' tanul jóval meghaladó növe­kedésére, a konfekcionált ter­mékekből az átlagosnál alig valamivel nagyobb keresletre, lábbeliből az átlagot megköze­lítő forgalomra számítanak. A gyermekruházati cikkek for­galma megelőzi a felnőttekét, a lakástextíliák forgalma pe­dig a - ruházkodási cikkekét, Ezt a prognózist terjesztették elő a ruházati kereskedelem vezetőinek csütörtökön dél' előtt kezdődött országos érte­kezletén, amelyen megvitatták az ezzel kapcsolatos feladato­kat. A tanácskozás megállapítot­ta, hogy a lakosság ruházati ellátásában egyre nagyobb sze­repe van az importnak. Ezért, a termelő és külkereskedelmi vállalatokkal együttműködve gondoskodni kell elsősorban azoknak a cikkeknek az im­portjáról, amelyekből itthon kevés készül, amelyek gyártá­sa nem gazdaságos. Elhang­zott az is, hogy a kereskede­lem támogatja a korszerű, könnyen kezelhető, divatos cikkek termelését, de nem ért egyet a lakosság ellátásában nélkülözhetetlen, más forrás­ból nem biztosítható termékek j gyártásának csökkentésével, megszűnte téséveL Az értekezleten bejelentet­ték, hogy állami támogatásban részesítik azokat a vállalato­kat, melyek az új méretválasz­ték mind teljesebb bemutatá­sa érdekében alakítják át, bő­vítik boltjaikat. Ugyancsak tá­mogatják a ruházati kereske­delemben az önkiválasztó, ön­kiszolgáló rendszerű üzletek kialakítását. Főleg a gondok kerüi­j tek felszínre. Azok a bajok. amelyeket még nem sikerült | orvosolni. A marcali Egyesült | Vörös Hajnal Termelőszövet- I kezet zárszámadó közgyűlésén : néha forrt a levegő, szanve- j délyesek a hozzászólóik sza- j vai. Nem csoda, hiszen az év. i amelyet zártak, nem volt sze­rencsés, és nem csupán a tsz- tagókon múlott, hogy az idén sem fizethették ki a húsz szá­zalék részesedést. Igaz, az előző évivel szemben — ak­kor ugyanis csupán öt száza­lék kiegészítő részesedést fi­zettek — a mostani javulás­nak könyvelhető el. A javu­lás azonban itt nagyon is vi­szonylagos, és nem elegendő ahhoz, hogy jó hangulatot te­remtsen a tagok között, elége­detté tegye őket. Év elején még szép tervek­kel láttak neki a munkának, és mindent elkövettek, hogy­ne ismétlődhessen meg az előző rossz esztendő. Egy ideig úgy látszott, nem lesz hiábavaló az erőfeszítés. Az­után jött július 19-e, az óriási jégverés, mely a csaknem 6000 hektár terület egyetlen parányi részét sem kímélte. Bizonytalanság ütötte föl a fejét a vezetésben és a tag­ság soraiban egyaránt. Hátra­volt még a nyári munkák zö­me, folytatni kellett a szárító, a tároló építését, alkatrész nélkül javítani a gépeket. Az őszi kalászosoknál a kiesés másfél millió forint volt. A? Állami Biztosító csak később fizetett, a pénzügyi egyensúly is felborult. A növénytermesztésben te­hát eredményekkel dicseked-. ni nem nagyon lehet. Itt az Állami Biztosító által fizetett kártérítés összege és a kuko­rica mentette meg a gazda­ságot. Laskai János, a szövet­kezet elnöke beszámolójában a következőket mondta erről az ágazatról: — A növénytermesztés ter­mésátlagai kedvezőtlenek. A l ] befektetett munkát csak a i I kukorica adta vissza, s az eb- | j bői származó hárommillió fo- 1 rintos többletbevétel megmen- ; tett bennünket a nagyobb ] bajtól. Az időjárási tényezőit ! — a csapadék mennyisége kedvező volt ugyan, de meg­oszlása annál kevésbé —, kö­vetkeztében nem sikerült meg­felelő minőségű takarmányt sem betakarítani. A hozzászólók nagy része az állattenyésztésben végzett munkáról beszélt, annak mi­nőségét kifogásolta. Varga Józsej tsz-íag például ezt: — Olyan abrakot hoztak a szarvasmarháknak, melyet eredetileg a sertéseknek szán­tak, de a rossz minőség, a nem megfelelő keverés miatt a sertéseknek sem volt jó. Ennek következményeit érezte is a szarvasmarha-te­nyésztési ágazat. A hízómar­háknál a havi súlygyarapodás az előző évihez képest csök­kent, mindössze 25,22 kiló volt. Viszont nőtt az egy kiló súlygyarapodáshoz felhasznált abrak mennyisége. A tehené­szetben még rosszabb a hely­zet. Az egy tehénre jutó tej- j termelés mindössze 1418 liter csaknem kevesebb, mint egy tejelő típusú juh évi tejter­melése . — Olyan szilázst kapnak a szarvasmarhák, hogy majd­nem az egészet ki kell hor­dani az istállóból, mert nem fogyaszt jatk el — szólt az j egyik tsz-tag. Így persze ért- J hető, hogy alacsony a tej ter- j melés. Mégsem megfelelő te- j hát a magyarázat: 1975--ben negativizálast hajtottak vég­re, és emiatt a legtöbb tejet adó teheneket ki kellétt selej­tezni. A juhtenyésztésben sikerült a korábbi szintet tartani, a | sertéstenyésztésben pedig ja­vulás mutatkozik. A régi ál­lományt KA—HYB-ra cserél­ték: a csere sikeres volt, ja- _ vultak az ágazat mutatói. Más jellegű ugyan, de még­is elengedhetetlenül fontos tennivaló a szövetkezet életé­ben a tulajdonvédelem. A hozzászólóik többsége erről is szólt. Igazán jó eredmény csak akkor érhető el, ha a tulaj­donvédelmet minden tsz-tag egyaránt kötelességének érzi. Csíak így akadályozhatok meg a műtrágya- és terménylopá­sok, csak így kerülhető el a takanmánypazarlás. Egyes ágazatoknál az ön­költség rendkívül magas volt, a gépek kihásználtsági foka viszont alacsony. Ebből jelen­tős többletköltség szárma­zott. A tsz-elnökének beszá­molóját idézve: »A traktorüsem a terve­zett teljesítménytől 26,8 szá­zalékkal maradt el. a több­letköltség viszont 31,6 száza­lékos volt. A fogatoknál a tel­jesítmény 29 százalékkal volt kisebb, a költségtúllépés 38,2 százalékos. Ha ez a két ága­zat a tervezett szinten gazdál­kodik. 1.7 millió forintos megtakarítást érhettünk vol­na el.« Persze vannak ágazatok melyek tervteljesítése jobb a tervezettnél, például az erdő- gazdálkodásé vagy a takar­mánykeverő üzemé, ám ilyen nagy 'kieséseket nehéz ellen­súlyozni. I Az itt felsorolt nega­tív tényezők ellenére sem mondható, hogy túlzottan rossz esztendőt zárt volna az üzem. Ezt bizonyítja, hogy 17 százalék kiegészítő részese­dést ki tudtak fizetni. Ahhoz azonban, hogy az eredmények 1976-ban megfelelők tegyenek — mint azt a Vendégek között jelen tevő Bogó László, a tsz- szövetség titkára felszólalá­sában megfogalmazta —, jobban figyelni kell az alap- tevékenységre, és összehan­goltabb, fegyelmezettebb mun­kát kell úégezni. Dán Tibor MAI KOMMENTÁRUNK Értékes órák Bármennyire közhelynek hisszük is, egyre többször fi­gyelmeztetnünk kell rá ma­gunkat és masokat is, hogy az idő pénz. Különösen, ha a munkaidő perceiről, óráiról van szó. Egyre jobban terjed az a helyes szemlélet, hogy a jó gazda módjára ügyel­jünk a kihasználásukra. A kaposvári gyárakban is ké­szültek különféle fölmérések erről. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában például naponta tizenöten- húszán vannak távol min­denféle kikérővel, s ez hova­tovább feszültségeket okoz minden területen. A cukor­gyáriak bizonyos napokon nem győzik írni a kapucédu­lákat, annyiféle ürüggyel ké- rezkednek el az emberek. A villamossági gyár gondja, hogy egy évben huszonhét ezerre rúg a táppénzes na­pok száma, s ez száz ember teljes munkáját jelenti. Óriá­si tartalékot jelent, ha sike­rül kiszűrni az indokolatlan »betegségeket«. Ezek a fölmérések tehát többé-kevésbé elkészültek vagy most készülnek az üze­mekben és a gazdaságokban. Az viszont már egy rubriká­ban sem található meg, hogy mennyit állnak a munkások anyaghiány vagy szervezet­lenség miatt. A városi pártbizottság leg­utóbbi ülésén sok szó esett arról, hogy az igazi takaré­kosság már a tervezőasztalon kezdődik. Amikor például a kivitelező szorosan együttmű­ködik a tervezővel, s nem akkor derül ki bizonyos anyagok beszerezhetetlensé­ge — s emiatt a határidő több hónapos elcsúszása —, amikor már nagyon nehéz a hibát kiküszöbölni. Ez a fo­lyamat természetesen egy üzemre is vonatkoztatható: ott is nagyok a tartalékok a tervezésben. Könnyen besze- rezhető-e az anyag egy gép­hez, milyen minőségben és árban, korszerű marad-e fel- használásával a termék, mi­lyen gondot okoz a gyártása a dolgozóknak és még lehet­ne folytatni a sort. Az előkészítés ésszerűsége, pontossága a percek kihasz­nálását eredményezi. S külö­nösen sokat hoz a konyhára, ha gondoskodnak arról, hogy a műhelyek folyamatosan megkapják az anyagot, a szerszámot. Gyakori panasz rgég ma 'is, hogy az értékes munkaidő nagy része azzal telik el: a művezető, a he­lyettese néhány emberrel a raktárban anyagra vár. Az építők sem azért támaszkod­nak a szerszámra, mert ,any­agira ráérnek, csupán a gép­kocsit várják órák óta a megígért anyaggal. A tétlen munkás tehát — kivéve, ha valóban fegyel­mezetlenségről van szó —, csak okozat, az ok pedig a nem megfelelő színvonalú szervezés. Sok tényezőtől függ, hogy hol megy olajozot­tan a munka. Eddig is, ez­után pedig még inkább azok­ra az üzemekre lesz jellem­ző, ahol jól terveznek, min­denről' időben gondoskodnak. A munkások hasznos észre­vételei, tapasztalatai jó ala­pot adhatnak ehhez az ötéves terv készítésének időszaká­ban. Az értékes órák titka éppen ebben rejlik. L. G. A dolgozók véleményét továbbítják Százezernél több megyei I kell fordítaniuk a szociális i a területen számítunk a leg- szakszervezeü tag kepvjselete- | tervek kidolgozására. A kői-1 több és legfelelősségteljesebb ben ült össze tegnap a Szak- j lektiy szerződéseknek rugal- | állásfoglalásra — az ugyan- szervezetek Megyei Tanácsa, másán kell biztosítaniuk t csak öt évre szóló kollektív Értekeitek az elmúlt terveik- piaci feltételekhez való £ÍVOT*5 S?.f>r7nrtáz0lrL'0l Öccvofi i rtrfAc tusban végzett munkát, s meg­határozták azokat á feladato­kat, melyek a szakszervezetei: megyei vezető testületé előtt állnak az V. ötéves terv idő­szakában. piaci feltételekhez való győri alkalmazkodást. Számos fel­adatunk van a munkaver- seny-mozgalom szervezésé­ben, az újítómozgalom kiszé­lesítésében is. Részt veszünk a vállalati öt­— Az írásos előterjesztés éves, illetve a megyei területi tartalmazza a megye vala- í és tanácsi tervek kialakításá- mennyi gazdasági ágazatára ban. A vállalati, gyári terve­vonatkozó fejlesztési előirány­zatokat, a tanácsi fejlesztés irányelveit, a szakszervezeti szervek 1976. évi és középtá­vú feladatait. Mivel lehet ezt kiegészíteni? — kérdeztük dr. Szerényi Jánostól, az SZMT titkárától. — Számokkal, adatokkal, té­nyekkel, összehasonlítások­kal, amelyeken keresztül ké­pet kaphatunk a IV. ötéves terv megyei eredményeiről. Akárhány adatot mondanék, a végeredmény: az öt évvel ez­előtt megfogalmazott terveink megvalósultak. Ebben a me­gye dolgozóinak, szakszerveze­ti tagságának nagy többsége áldozatkész munkával segí­tett. Az SZMT köszönetét fe­jezte ki ezért szakszervezeti tagságunknak. A jelenlegi tervidőszak elő­irányzatainak teljesítése min­den dolgozótól és minden szin­ten az eddigieknél fokozottabb erőfeszítéseket, szervezettebb, jobb munkát követel. Szak- szervezeti szerveinknek is leg­fontosabb feladatuk, hogy te­vékenységük minden területén támogassák a megyei célkitű­zések megvalósulását, mozgó­sítsák tagságukat a végrehaj­tás érdekében. Sok feladatunk van. Például a területi terv­ben szereplő ipari, építőipari és egyéb fejlesztési feladatok megvalósítása során a SZOT és az ágazati központok illeté­kes szerveinél egyeztetni kell a beruházással és az üzembe helyezéssel kapcsolatos, a ter­melést segítő és az érdekvé­delmi feladatokat. Az üzemi szakszervezeti szerveknek megkülönböztetett figyelmet zéshez közvetítenünk kell e tagság, a dolgozók véleményét, állásfoglalásait minden fontos kérdésben. A legnagyobb fi­gyelemre a szociális és kultu­rális tervek készítésénél van szükség, tekintve, hogy ezen Termelési rendszerek Somogybán szerződésekkel összefüggés­ben. Ugyanakkor szakszerve­zeti szerveinknek meg kell ha­tározniuk saját feladataikat is, amelyekkel részt vállalnak a tervek végrehajtásában. Ilyen . ,. _ .... , . . fonte tennivalóink: segíteni £ a™nd­gazdalkodás belső tartalékai- j ^k ma-as szfnv^alú nak a feltárását, a munkaidő- I 7>er, .. rPa?a .. alap jobb kihasználását, a munkájának köszönhetek, Somogy mezőgazdaságában a IV. ötéves terv során hono­sodtak meg és terjedtek el fokozatosan a növénytermelé­si rendszerek. Vitathatatlan, hogy ezek megjelenése rövid idő alatt szinte ugrásszerű fejlődést hozott. A IV. ötéves korszerű munka- és üzem szervezés megvalósítását, szor­galmazni a pazarlás megszün­tetését, vagy közreműködni a munka szerinti elosztás szo­cialista elvének következetes érvényesítésében. M. A. Somogybán hét termelési rendszerhez csatlakoztak a megye gazdaságai; kukoricát, búzát, burgonyát, cukorrépát, szóját, lucernamagot, borsót, napraforgót termelnek a rend­talatokat hozott a múlt év, gyakorlat felszínre hozta eze- milyen további fontos felada- két a gondokat. tok állnak a rendszerszerű termelés előtt —■ erről tanács­kozott tegnap a megyei tanács mező- és élelmiszer-gazdasági bizottságának fejlesztési albi­zottsága a hét termelési rend­szer képviselőivel. Az az álláspont alakult ki, hogy a rendszerek mindegyi­ke megfelelt a várakozásnak, eredményes volt. Nemcsak az adott növény termelési ta­pasztalatainál mérhető ez, ha­nem közvetve az üzem egészé­ben is. A minden tekintetben nagyobb pontosságot, fegyel­Turbina Finnország részére szereken belül. Miiven tapasz-1 met igénylő termelés közvetve ~________' befolyásolta és kedvezően ha­tott az egész gazdálkodásra. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a gyakorlat során nem jelentkeztek és nincse­nek ma sem gondok, megszív- lelésre váró figyelmeztető je­lenségek. Különösen sok szó esett tegnap a termelési eredmé­nyekben jelentkező szóródás­ról. Magyarázatot — de első sorban intézkedést — kíván, hogy azonos technológiájú rendszer, azonos módszer mel­lett 1 miért van a termelési Jórészt ezek a tapasztala­tok indokolják, hogy 1976-ban nem a rendszerek területi nö­vekedése az elsődleges cél, ha­nem a tapasztalt hibák, fo­gyatékosságok megszüntetése, a tartalmi munka javítása. Szinte valamennyi rendszer- gazda arról tájékoztatott, hogy mérsékelt területfejlesztés mellett munkájuk hatékony­ságát kívánják fokozni első­sorban. Ez a szándék találko­zik a taggazdaságok igényei­vel, melyek joggal a szolgál­tatások színvonalának javítá­sát várják a rendszergazdától. A másik, ami ugyancsak igényként jelentkezik: egy adott rendszer terjessze ki te­vékenységét több növényre. Így kerülhető el, hogy egy gazdaság tagja legyen két vagy több termelési rendszer­nek is. A részletek helyett a teg­napi tanácskozás még egy ta­nulságára kívánunk utalni. Egész életünkben meghatáro­zóan fontos a hatékonyság, a gazdaságosság fokozása. A fejlesztési albizottság ezért ! arra kérte a rendszergazdákat, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet fordítsanak a költ­ségelemzésre. a befektetések megtérülésére. A termelési rendszerek, il­letve a rendszergazdák fel­adatai ma összetettebbek, mint kezdetben. Magasabb eredményekben olyan nagy különbség, mint amilyen a ta­valyi. Például az IKR megyei taggazdaságai között volt olyan, amelyik csaknem 84 mázsa kukoricát termelt hek­táronként és volt olyan, ahol ennek a felét sem érték el; ,, akadt 220 mázsás és 430 má- js’lrdrol továbblépni csak ko- zsás cukorrépaátlag a KITE I vetkezetesebb, céltudatosabb taggazdaságai között. Ahogy í munkával lehet. Ehhez az el- a tegnapi tanácskozáson kidé- I monőottakon túl arra is szűk­ült, többnyire szubjektív séS van, hogy még szorosabb okok játszanak ebben közre, kaocsolat iobb eaviittmfiködés középnyomású részét is (képünkön). Gondolunk itt elsősorban a technológiai fegyelem be nem tartására (nincs meg a kellő tőszám, nem megfelelő a táp­anyag-visszapótlás rendje stb.) és a körültekintő telő- I készület hiányára. Ahol nem ! volt kellően megalapozott a •zítő munka. részletesen a ezetésének tárgyi és személyi feltételeit, ott a kapcsolat, jobb együttműködés alakuljon ki a rendszergaz­dák és a megyei szakirányí­tási szervek között. Mert a nagyobb feladatok elvégzésé­hez, a tartalmi munka javí­tásához közösen könnyebb megteremteni a feltéteteket. V. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom