Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-05 / 30. szám
Önművelés mindennap Tegnap este Barcson ünnepélyesen megnyitották a mezőgazdasági könyvhónap megyei eseménysorozatát. Könyvkiállítás és vásár, író— olvasó találkozók, fórumok követik februárban ezt a nyitányt különböző községekben. Tiszteletreméltó hagyomány a februári mezőgazdasági könyvhónap és az az erőfeszítés is, amely a szakirodalom iránti igény fölkeltését szolgálja. Ma már elfogadott, vitathatatlan és közismert tény, hogy a szakkönyv ■ munkaeszköz. Államunk nagy áldozatot hoz azért, hogy ne legyen »hiánycikk« ez a munkaeszköz, ki-ki hozzájusson a számára szükséges szakiroda- lomhoz. Gondoljunk csak arra, hogy hazánkban havonta mintegy húsz szaklap jelenik meg több mind negyedmillió példányban, évente száz-száz- húsz szakkönyv hagyja el a nyomdákat! Írott sorokban nyugvó, széles körű, hatalmas ismeretanyag, amely csak akkor válhat értékké, ha a gyakorlat alkalmazza. Vajon megfelelően használjuk ezeket a munkaeszközöket? Az őszinte, önkritikus válasz ne tűnjön ünneprontásnak: sajnos nem! Ma még mindig kevés azoknak a száma, akiknek ismeretanyaga »naprakész«. Akiknél belső igénnyé vált a tájékozottság, akiknek nem kell ajánlani, mert maguk várják, lesik, hogy a számukra érdekes témában mikor lát napvilágot egy könyv, vagy jelenik meg egy cikk a folyóiratokban. És nemcsak az ismeretterjesztésig jutnak el, nyomban követi ezt az előzővel legalább egyenrangúan fontos tevékenység: az új ismeretet használják, alkalmazzák a hétköznapok gyakorlatában! Így válik — és csak így válhat — a tudomány termelőerővé. A szakirodalomban, a munkaeszközben rejlő lehetőségek csak így hasznosulhatnak hatékonyan. Tartalék ez is, egyike azoknak a' belső tartalékoknak, amelyekről napjainkban annyi szó esik. A mezőgazdasági könyvhónap hivatása, hogy felhívja a figyelmet erre az igen nagy értékű, de még kellően ki nem használt adottságra. Ezt szolgálják a rendezvények, az ankétok, a fórumok és természetesen a gazdag választék, melyet a könyvkiadó vállalatok bocsátottak ki az ünnepi alkalomra. A könyvhónapra megjelenő könyveknek minden évben megvan a sajátos, az adott időszak fő feladatához alkalmazkodó céljuk. Most, a 19. mezőgazdasági könyvhónap fő jellemzője az, hogy minden eddiginél több alapfokú, vagy a nagy tömegekhez szóló szakkönyv látott napvilágot. (A tavalyi 25 helyett. most 32 általános ismeretterjesztő mű jelent meg.) Nem véletlen ez. A koncentrált szakosított termelés, a termelési, tartási rendszerek gyors ütemű terjedése nemcsak az irányítótól, hanem valamennyi dolgozótól megfelelő szakmai hozzáértést követel. Napjainkban ezért van fokozott jelentősége a szakmunkásképzésnek, és ezért érdemelnek fokozott figyelmet a most megjelent, nagy tömegekhez szóló, közérthetően íródott szakkönyvek. A következő hetekben sok szó esik ezekről, a szak- irodalomról, a szaktudásról. Ha február során sikerül újabb százakban fölkelteni az igényt az ismeretek megszerzésére, ha a rendezvények során olyanok is kézbe veszik ezt a »munkaeszközt«, akik eddig nem használták, akkor már eredményt hozott a könyvhónap. Természetesen ha az olvasókedv nemcsak az igazi eredmény az lesz, februárra korlátozódik, hanem az év minden napjának része lesz az önművelés. V. M. Kis közösségek arculata A tanítónő szociometriái fölmérést végzett osztályában. Huszonkilenc gyereket »interjú-volt meg«. Három kérdést tett föl: »Ki a barátod? Kivel szeretnél még barátkozni? Kivel nem akarsz?- A kérdések célja természetesen az volt, hogy ismeretkörét bővítse az osztályát át- meg átszövő nofconszenvszálakról. Egy heterogén kis közösség arculatáról. A fölmérés arra szolgált, hogy a saját nevelő- munikáját ellenőrizze. Az úgynevezett »vezéregyéniségek-« a jó tanulók sorából Ike- rülnek-e ki? Vagy a közösség mintaképei a kevésbé jó előmenetelű, kifogásolható magatartásé gyerekek ? Ez esetben nevelőmunkája javításra szorul. Nincs szándékomban bővebben foglalkozni evvel, a számára sokat mondó kis vizsgálattal. Hiszen csaknem minden osztályban készül ilyen, s jól segíti a pedagógiai munkát. Szinte reflektorfény irányul egy-egy tanulóra! Arra, aki a vizsgálat során a közösségnek »közömbös« vagy éppen, »nem kedvelt« tagja. Az ilyen jellegű fölmérés tulajdonképpen minden kis közösségben eredményeket hozhat. Jómagam néhány évvel ezelőtt egy szociális otthonban kerítettem rá sort, a pszichológia iránt érdeklődő ottani »munkatárs« segítségével. Ö mondta: »Közösséggé a legváltozatosabb módokon érnek a szobák lakói. Többnyire az együtt átélt élmények: kirándulás, ünneplés, munkasiker, közös tervezést igénylő teendő gyorsítja föl a folyamatot De élesztő hatású lehet a szomszéd szobabeliek csipkelődéseitől szított revans vagy versengési vágy is. Csoportokat, tömegeket tehát nemcsak Érosz tarthat össze, amint azt Freud állította.« Mert végül is arról van szó: ezek a vizsgálódások — legye- * nek akár »házi« kívitelezé- sűefc is — a közösség érésében segíthetnék. Azonkívül az esetleges rossz hangulat eredőinek felkutatásában. Mi akkor a 38-as és az 52es szoba közösségével beszélgettünk. És papírra írattuk annak a nevét, akivel az illető szívesen szerepelne egy fényképen. A másik oldalra: akivel nem. A 38-a.s szobában H. Géza volt a központ, körülötte keringtek a »bolygók«. G. bácsi, aki mások rovására elkövetett csínyeivel igyekezett őt vidítani. B. Zoltán, aki a »parancsnok« minden szavára buzgón helyeselt. K. Béla, aki kisebb szolgálatokkal — gombfelvarrás, pohár víz — igyekezett a kegyeibe férkőzni. V. László ravasz ember; gyenge ellenvéleményével »játszott« a főnöki döntésék »alá«. C. Józsi bácsi pedig valóságos teoretikusa lett ezeknek. Kialakultak a szobán belüli szerepsémák. H: Gézáról a tapasztalat alapján megállapítható volt, hogy mi- niizsarnok, s közössége negatív előjelű csoportocska. Másik — több pozitívumot föl» mutató — közösségbe helyezése kívánatos. Az 52-es szobában F. Lajost nem ereje, hangja, gorombasága tette »elöljáróvá«. Jó irányú szervezők és zsége emelte a többiek elé. Nem fölé! Hanem első cselekvővé, Egyébként a szembe hízelgők közül a »titkos papíron« csak ketten voksoltak a cezaromá- niás H. Géza mellett, míg a másik szobában .nyolcán fény- képészkedtek volna legszívesebben F. Lajossal. Ennyit érdekességként. Az érdekességen túl a konkrét haszonról csak any- nyit: a közösségi légkör javulása, az ember emberhez való viszonyának pozitív változása is várható e tájékozódásoktól. L. L. A VASUTAS KULTÚROTTHON Csak emlékezni lehet Szívesen újra kezdenék.., A régi kaposváriak még tudják, hol volt a vasutasok kultúrotthona. A fiatalok — szüleik emlékezése nyomán — arról is képet kaphatnak, milyen volt az élet az Irányi Dániel utca 13. szám glatt. A kopott épület falán a nyugdíjasok szakszervezeti klubjának tábláján kívül felfigyeltünk egy ittfelejtett rekvizítumra is: »Tánc« — hirdeti az emeleti ablak alatt a vasutas kultúrotthon fémbetűje. Horváth Sándornéval, Molnár Józsefnéval, őelencsér Endrével, Bognár Sándorral és a kaposvári vasúti párt- bizottság titkárával, Betlehem Lászlóval amolyan emlékidézőként arról beszélgettünk, hogy miért volt érdemes fölkeresni a kaposvári kultúr- otthont? Horváth Sándorné a »néhai« tánccsoport szólótáncosa volt. Régi vasutas dinasztia tagja, sőt — mint elmondta —, lánya hamarosan végez a vas- útforgalmi technikumban. Eredeti helyszín — átvitt értelemben Eredeti helyszínt — egy nyárspoligári lakást — bérel legújabb filmjéhez Hajtmansz- ■ky Péter filmrendező, hogy eredeti forgatókönyv alapján nem kevésbé eredeti igazságokat vágjon a nézők fejéhez. Nagy társadalmi igazságokat. Csakhogy: a forgatókönyv rossz, *az igazságok nagyon, is látszatigazságok. Az eredeti helyszíntől még nem lesz igaz a film,, annak is inkább, mert a rendező tehetségtelen. Mégpedig a tehetségtelenek legveszélyesebb fajtájából való: dillettantizmiusa évei alatt szép karriert futott be a szakmában. Több művészeti díj, egy vagy több kocsi, villa és egy fiatal szerető életútjának mérföldkövei. Sőt: előre gondoskodik méltó pihenéséről az örök nyugalom időtartamára: valutáért vásárol sírhelyet a temetőben, méltó társaságban, két fogorvos között. Szépen ívelő pályájának minden bizonnyal csúcspontja lehetne készülő új filmje, amelyet már az első kocka felvétele előtt beneveztek az »Arany tundramókus« fesztiválra. Azonban segítőtársa, asszisztense — aki eddig helyette dolgozott — kimaradt a forgatásból. Nélküle pedig sehogy sem akar indulni. a munka. És mert nagyon nem megy, a színészek unszolására, követelésére ismét visszaveszi Szerdahelyi Kisst, aki a véletlenek furcsa összejátszása folytán már nem asszisztensi, hanem társrendezői minőségben készíti Hajtmansiz- kyval a filmet. És ettől a pillanattól kezdve a jóindulatú, tehetséges segédrendezőn is eluralkodik a hatalomvágy — ahogy ő fogalmaz: már nem tud olyan lenni, mint «©előtt volt. A film forgatása mindenesetre "befejeződik. A segédrendező utolsó utasítása: Gondoskodjanák a színészek hazaszállításáról. A színészek í-jét nagyon hosszan, elnyújtva mondja. Súlya, éle, iróniája van a szónak __ E z röviden Csurka István Eredeti helyszín című-darabjának a története, melyet a közelmúltban mutatott be a Pesti Színház. Műfaja tragikomédia. Témája egy filmforgatás eredeti helyszínen, egy nagyon szakmai, nagyon belső világ konfliktusaival — és ebben az esetben a szó igazi A világ leghisebb hány ve: .Kobzos" a értelmében kulisszatitkaival, ám mondanivalója nagyon is átvitt. Mindenki tudja, érti, hogy ez nemcsak a film, a színhez világára érvényes eredeti helyszín. Az az élet más területein is. Hiszen hajt- manszkyk élnek a társadalom valamennyi közegében. Az Orvostól a mérnökön, a technikuson, a gyárigazgatón keresztül a tez-elnöldg mindenütt ott vannak a könnyen, kapcsolataikon keresztül érvényesülök, azután az érvényesülést a valóban tehetségesék elnyomására fölhasználóik. És jön a következő probléma: ha valaki pozícióba kerül, feltétlenül szükséges-e megtagadni előző önmagát? A társadalom élő kérdéseit feszegeti az író. Szó esik itt ügyeskedésről, törtetésről, arról, hogy ki ki fölött törhet pálcát. Csurka jellegzetes figurákat vonultat föl, komikus, harsány nevetésre ingerel, mosolyt, félmosolyt fakaszt, gondolatokat ébreszt. A gondolatok kiváló színészi alakításokban öltenek testet. Bárdy Györgyöt, Tordy Gézát, Sulyok Máriát, Bilicsi Tivadart, Náray Terit, So- mogyvári Rudolfot láthatjuk a főszerepekben. S. M. te elképzelhetetlen volt a május 1-i ünnep a Jókai .ligetben, ahol a kaposvári ' vasutasok bábegyüttesének műsora is eseményszámba ment. A párttitkári szoba lassan megtelik annak a lelkesedésnek az idézésével, melyről az élő emlékezet még beszélhet. Három zenekart alakítottak a masiniszták; MÁV-dolgozók. Bognár Sándor is közülük való: a cigányzenekarban játszott. De volt dzsessz- és.fúvós- együttesük is. Volt, volt, volt. Soroljuk csak tovább, mi minden volt még: például fa- ragészakkor, amelynek vezetője — Szőke István — ma ezzel a munkával keresi a kenyerét. Természetjáró, fotó- és képzőművészeti szakkör. Ma kevesebben vannak a vasutasok, niint hajdanán. Az 1950-es évekhez , képest háromszázzal csökkent a szárnyas kerék emblémájú munkaruhát viselők száma. Most ezerötszázan vannak. A kultúrotthon épülete rossz, ráismerni, sem lehet arra a házra, melyet a vasutasok második otthonuknak neveztek és tartottak. Annak okát kerestem, miért szűnt meg az életképes közösség, hova lettek az együttesek, hova veszett a. lelkesedés? A kaposvári vasút pártbizottságának a titkára is sokszor föltette magában ezeket a kérdéseket. Gelencsér Endre, a régi kultúrotthon örökmozgó szervezője mondta, hogy a KlSZ-fiata- lok is szóvá teszik olykor, miért nincs úgy, mint régen ... A hanyatlás története az ötvenes évek közepén kezdődött, amikor egy időre elvették tőlük az épületet. Folytatódott azzal, hogy minden meglevő Amikor együtt a család, néha | holmijukat, a táncruháktól szóba jön a szülők fiatalsága kezdve a zenekar fölszÁ-elá- is. Ezzel együtt a vasutasok séig, ugyancsak elvették, vagy szórakozása, művelődése, a j mondjuk így: »centralizálták«, iközös szórakozás, az összetör- Pécsre vándorolt minden. A tozás. A kaposvári vasutasok kul- túrotthong olyan néptáncegyüttest állított ki abban az időben, hogy nemcsak a megyében, hanem a megyehatáron túl is szívesen látott vendégek voltak. Életük szorosan összefonódott az országalakító nagy eseményekkel: részt vettek a színjátszó csoporttal együtt a tsz-szervezésben, társadalmi munkában dolgoztak Dunaújvárosért. Molnár Józsefné a színjátszó együttes emlékeit őrzi. Moliére Danáin György című háromfelvonásosa színházbeli előadásának máig visszhangzó tapsát, a közös alkotás minden örömét. Egyfelvonásosaik- kal járták a somogyi falvakat. Kaposváron szabadtéri színpadjuk is volt. Nélkülük szálirány! u. 13. Itt működött a vasutas kultúrotthon. pártbizottság 1958—59-ben foglalkozott a vasúti dolgozók művelődésének a helyzetével, de addigra a korábbi lehetőségeknek csak nyoma maradt. — Nincs indulási alap — mondja Gelencsér Endre. — Szívesen kezdenék újra? — De még mennyire... Az épület ugyan visszakerült a MÁV tulajdonába, most oktatási célokat szolgál, de azt sem sokáig, mert szanálni fogják. A kaposvári vasutasok kevesek ahhoz, hogy megfelelő megoldást találjanak. A pécsi igazgatóság segítsége nélkül nem jut előbbre a másfél ezer ember közművelődése. Horányi Barna 4 név „elveszett9 a személy „gazdagodik' A Moszkvában a múlt ősszel megrendezett »Könyv—75« című nemzetközi kiállítás slágere az a »Kobzos« című verses kötet volt, amely Tatasz Sevcsenkónak, a múlt században élt híres ukrán költőnek a költeményeit tartalmazza. A könyv, Nyikolaj Szjadrisztij ukrán mikrominiatürista alkotása: 0,6 négyzetmilliméter nagyságú. A méret érzékeltetésére: egy gyufafejen hét, egy mákszemben pedig három ilyen kötet helyezhető el. Szjadrisztijnak ez volt az első kirándulása a »könyv- nyomtatás« területére. Eddig »csupán« áfonyamagra vésett domborműveivel, gabonaszemre festett akvarelljeivel és más »apróságokkal« dicsekedhetett. A mikroszkopikus nagyság ellenére a kötetben eredeti formájukban szerepelnek Sev- csenko versei. A sorok elválasztása mindenütt szabályos. A betűk átlagos szélessége 0,0035 milliméter. A könyv tizenkét oldalas. Minden oldalon nyolc verssor található, kéto ldalon pedig illusztrációk vannak. A lapok olyan vastagok, mint a cigarettapapír. A rajtuk levő szöveg 0,5 négyzetmilliméternél kisebb területet foglal el. Az ukrán mester négy hónapig dolgozott a könyvön. A mikroszkópon kívül semmilyen különleges, modern eszközt nem Jiasznált munkájához. Könyv a honfoglalásról Figyelemre méltó kiadványt jelentetett meg a Baranya megyei Levéltár. Dr. Zsolt Zsig- mond könyvének címe: Árpád? Nem véletlenül került a végére a kérdőjel. A tétel levezetése során — szigorú, töretlen logikával — kiderül: honfoglaló vezérünk eredetileg nem ezt a nevet viselte. Föl kell hívnunk a figyelmet arra, hogy nem a »szokásos« deheroizálásról, »csakazértis« kételkedésről van szó. A szerző felfedi azokat az értékes tényeket, amelyek a név hamis értelmezésével, az etimológiai tévedésekkel elsikkadtak. A hatalmas forrásanyag, az írásos emlékek és a helynévkutatás eredményei alapján rengeteg új, eddig ismeretlen, vagy csak részben ismert tényt tudhatunk meg a honfoglalás idejéről. Nem volt Árpád személynevű fejedelmünk. Elvesztettünk egy nevet — de megtanulhatjuk a valódit. És megtanulhatunk egy sor másik nevet, tudomást szerezhetünk történel- 1 műnk ma még kevéssé ismert, kezdeti korszakáról. A név »elvesztésével« a nevet viselő fejedelem személye is gazdagodik, mert az új elemzésből sok —eddig nem is sejtett — tettre, történelmi valóságra is fény derüL A kutatások nemcsak a magyar nevek tisztázására, a történelmi körülmények pontosabb meghatározására jók. A könyv végén a szerző felhívja a figyelmet, hogy a települések névanyagának feltárása és rendszerező vizsgálata a magyarság és más népek pontosabb nyelvészeti, néprajzi, történeti megismeréséhez vezet. A névkutatásból, a földrajzi és más módszerű összehasonlításokból természetesen az itt leírtaknál jóval több következtetés vonható le, a könyvből is többet tudhatunk meg, szinte valószínűtlenül sokat. Reméljük, sikerült felhívni rá a figyelmet. L. P.
