Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-04 / 29. szám
Megtérül a befektetés »Túlléptük azt a termelési határt, ahol még elegendő volt csupán a felsőbb vezetés tenni akarása. A középvezetésnek és a munkásállománynak szakmai téren föl kell nőnie a feladatokhoz, mert enélkül nincs lehetőség az előrelépésre ... A szakmai képzést tovább kell növelnünk.« Az idézet abból a beszámolóból való, melyet Szabó Gyula, a barcsi TÖVÁL igazgatója mondott el a vállalkozás zárszámadó tanácskozásán. S hogy következetesen törekszenek az iménti feladat valóra váltására, azt az adatok is tanúsítják: 1970-ben a szakipari részlegekben dolgozóknak több mint a fele saját képzésű, fiatal szakmunkásokból állt; az akkori 35-tel szemben most 75 ipari tanulója van a vállalkozásnak. Ahol helyesen értékelik a szakmai ismeretek szükségességét, ott így cselekszenek. A megjegyzés mégis ide kívánkozik: 'a termelőszövetkezeteknél már korántsem tapasztalható ilyen mértékű törekvés a szakmai képzésre. A rövid, közép- és hosszú távú terv megvalósításához szükség van a jól képzett, kellő szakismerettel rendelkező dolgozókra, következésképp gondoskodni kell a képzésükről. Valahogy úgy, ahogy azt a barcsi járás termelőszövetkezeteinek önálló, közös építőipari vállalkozása teszi. Nemcsak nekik éri meg a befektetés ... H. F. Tudományos-műszaki fejlesztés a Szovjetunióban A Szovjetunió Kommunista Pártjának közelgő kongresszusán az ország gazdasági feladatainak, az új ötéves tervnek a megtárgyalá- j sán belül különleges figyelmet I szentelnek majd a tudomá- | nyos-műszaki fejlődésnek. A | Szovjetunióban ennek a szakterületnek a vezetői — így ] például Gvisianyi, a minisz- j tertanács mellett működő tu- I dományos-müszaki kérdésekkel foglalkozó bizottság elnök- helyettese — ismételten rámutattak: a szocialista társadalmi rendszer különösen kedvező lehetőségeket biztosít i a tudományos-műszaki fejlődésnek. A tervgazdálkodás feltételei módot nyújtanak arra. hogy a legfontosabb területekre koncentrálják a kutatási és fejlesztési erőfeszítéseket. A szovjet kormány legfelsőbb tudományirányítási szerve az Állami Tudományos és Műszaki Bizottság. Ez alakítja ki a tudomány és technika távlati fejlesztésének főbb irányait. Emellett javaslatokat terjeszt a minisztertanács és a tervhivatal elé a tudományos és műszaki vívmányok népgazdasági alkalmazására. A jelenlegi helyzetben enínek az utóbbi tevékenységnek ! különleges jelentősége van. 11968 őszén ugyanis párt- és j kormányhatározat született a I termelés és a tudományosműszaki fejlesztési tevékenység kapcsolatának szorosabbá fűzésére. A cél a tudományos munka gazdasági hatékonyságának növelése volt, illetve az, hogy a korszerű technikát gyorsabban vezessék be az iparba. Más szóval: hogy a tu- ) dománytól a termelésig terjedő »átfutási időt« csökkent- ! sék. Ez a határozat számos rendkívüli fontosságú gyakorlati intézkedést tartalmazott. Így i például a tudományos intézetek felelősségét kiterjesztették, és hálózatukat úsy szervezték át, hogy lehetővé váljék közvetlen kapcsolatuk a termelői egyesülésekhez. Fokozták a tudományos kutatómunka intenzitását a vállalatoknál. S nem utolsósorban: a tudományos és műszaki fejlesztési tevékenység területén új ösztönzési rendszert dolgoztak ki. Ennek lényege, hogy az anyagi ösztönzést a tudományos műszaki fejlesztés tényleges népgazdasági — tehát termelési — hatékonyságától tették függővé! Mindez még a szovjet gazdaságfejlődés történetében is páratlan fellendüléshez vezetett a tudományos-műszaki fejlesztésben. . jól járt a gyár is, a munkás is Megtartani könnyebb, mint megtanítani A somogyi vállalatok közül alighanem a VBKM Kaposvári Villamossági. Gyárában készül a legtöbbféle termék: nagy méretű berendezések és filléres villamosszerelési cikkek kerülnek le a szalagról. Az itt készült : termékféleségek száma a múlt évben csaknem kétezer volt. A termékek 10 százaléka új A gyár egy év alatt 60 millió forinttal növelte bevételét. Az 532 millió forint értékű terméket ugyanannyi ember állította elő, mint ahányan egy évvel korábban a gyárban dolgoztak. A bevétel növekedésében jelentős szerepe van annak, hogy emelkedett a korszerűbb, nagyobb értékű cikkek aránya. A gyár szerelő- csarnokaiban készülő termékek 10 százaléka új. Korszerűségüket jól szemlélteti, hogy — az 1974. évi 1167 ezer dollárral szemben — tavaly 2040 ezer dollárra emelkedett a tőkés export. Legjelentősebb az a nagyfeszültségű elosztó, melynek a Közel-Keleten van piaca. Abu-Dabiba tavaly kezdték meg a szállítást egy négyszáz voltos villamoshálózat bővítéséhez. jobban odafigyelnek az emberi gondokra is, a kilépők jelentős részét meg lehet tartani. Miért változtat munkahelyet? A termelés tartalékai között jelentős szerepe van a A kilépés okainak elemzésér, munkaidő, kihasználásának. A re vizsgálatot végeztek a gyárban. Minden embert, aki a munkakönyvét kérte, megkérdeztek : miért változtat munkahelyet? A válaszokból kiderült, hogy tíz közül csak három ember kevesellte a bérét. A kilépők negyede a jobb munkakörülményeket jelölte meg. Ezek a jobb munkakörülmények — a legtöbb esetben — egyműszakos beosztást jelentenek, vagy. könnyebb munkahelyet. A kilépők között jelentős azoknak a száma, akik elköltöznek a gyár vonzáskörzetéből. Velük tehát nincs mit tenni. — A tapasztalat azt is bizonyítja — mondta az igazgató —, hogy a kilépők negyedét — akik a munkakörülményeket jelölték meg okként — meg lehet1 tartani. Arra van | szükség, hogy az eddiginél 1 jobban ismerjük a munkások véleményét, s gondjaikat igyekezzünk orvosolni. Ütemesebb termelés számítások azt bizonyítják, hogy az egyenletes termelés feltételeinek biztosításával, minden különösebb szervezeti intézkedés nélkül körülbelül 5—6 százalékos termelésnövekedést lehetne elérni. Az év elején a tavalyinál egyenletesebb volt a munka a gyárban. A programszerűség és a termelést előkészítő tevékenység javításával érték ezt el. Része van ebben annak is, hogy növelték a munkások érdekeltségét a termelésben: ahol erre mód nyílt, bevezették a teljesítményhez kötött bérezést. Egyes munkahelyeken normát állapítottak meg. Ott, ahol az időbért nem lehetett megszüntetni, teljesítményhez kötött mozgóbért alkalmaztak. Különösen a festőműhelyben járt ez jó eredménnyel: ütemesebben készülnek a termékek, és emelkedett a festők keresete. A gyár is jól járt, a munkás is. Dr. Kercza Imre ! Az a tény, hogy a Szov- [ jetunió gazdasági tevékenysé- [ gében a tudományos és műJ [szaki fejlesztés eddig nem lá- | tott jelentőségre tett szert — megmutatkozik a Szovjetunió nemzetközi tudományos-műszaki kapcsolataiban is. Ennek legfontosabb eleme természetesen a szocialista országok közötti több oldalú tudományos és műszaki együttműködés, melyet a KGST komplex programja is hangsúlyoz. Ezek a kapcsolatok a most elfogadásra kerülő ötéves tervben, valamint az 1990-ig terjedő távlati tervben is megfelelő hangsúlyt kapnak. A KGST-tagállamok jelenleg is csaknem 300 tudományos-műszaki fejlesztési témán dolgoznak összehangoltan. Az 1980-ig terjedő időszakban körülbelül 900 kutatási témában működnek együtt a KGST tagállamai. Ennek a tudományos munkának a kereteit az a több mint 70 több. oldalú egyezmény adja meg, melyet a KGST-országok egymással kötöttek. Ezek az energia és energetika területétől a gépgyártásig és az élelmiszeriparig a termelési ágazatok egész sorában irányozzák elő a közös tudományos-műszaki fejlesztési tevékenységet. A 70 egyezmény gyakorlati megvalósításában a KGST-országok több mint 1500 tudományos kutatóintézete vesz részt. Tevékenységüket 43 koordinációs központ és 12 erre a célra létrehozott nemzetközi szervezet irányítja. Éppen a Szovjetunióban folyó tudományos és műszaki kutatás és fejlesztés színvonalának gyors emelkedése miatt a legfejlettebb tőkés országok is egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a nemzetközi együttműködés iránt. Jelenleg a Szovjetuniót 14 fejlett tőkés országhoz (közöttük a technológiailag élen haladókhoz) fűzi kormányközi együttműködési megállapodás. Emellett a Szovjetunió tudományos és műszaki fejlesztési politikája nagy jelentőséget tulajdonít az egyes vezető cégekkel és a tőkés országok tudományos intézményeivel létrehozandó munkakapcsolatnak. Jelenleg 160 ilyen jegyzőkönyv vagy egyezmény van érvényben a Szovjetunió és a tőkés partnerek között. A pártkongresszus küszöbén e tevékenységből azt a végkövetkeztetést lehet levonni, hogy a Szovjetunió és a KGST-országok kapcsolataiban a tudomány és a technológia közvetlen termelőerővé vált. Ami a tőkés viszonylatot illeti, a Szovjetunió a műszaki-tudományos együttműködés területén is készen áll a kölcsönösen előnyös és egyenrangú kapcsolatok megteremtésére. ami a nemzetközi enyhülés komplex folyamatának jelentős alkotóeleme. — Az új termékek egy részét itt a gyárban fejlesztettük ki — mondta Horváth Attila igazgató. — Ez azt is mutatja, hogy termékeink korszerűsítésében sok még a lehetőség. Dolgozóink hozzáértésének jelentős része van abban, hogy változatlan létszám mellett egy év alatt hatvanmillióval tudtuk növelni termelésünket. A változatlan létszám azonban elég nagy munkaerőmozgást takar. Tavaly 616 új munkás lépett be hozzánk, s ez az 1720-as átlaglétszámhoz viszonyítva rendkívül magas. Igaz, ezek közül »csak« négyszázan jöttek más vállalattól, a többi szülési szabadságról tért vissza, vagy leszerelt katona. Gondunk elsősorban az új belépőkkel van: ők nem ismerik még a gyárat, az itteni szokásokat, s idegen számukra a speciális munka is, amelyet mi végzünk. Minden új belépőnek legalább két hónapra van szüksége, hogy megszokja az itteni rendet, s ez a gyárnak »ráfizetés«. Addig azonban, amíg kilépnek tőlünk az emberek, szükségünk van új dolgozókra. A múlt év statisztikája azt mutatja, hogy. negyvennél többen léptek ki, mint ahányan érkeztek. A idén fontos feladat a kilépések számának csökkentése. Ha a termelés közvetlen irányítói Zalai olajbányászok A Dunántúli Kőolajipar! Vállalat kutató- és feltáró üzemének 5t munkacsoportja dolgozik a zalai olajmezőn. A budafai körzetben. Zajk község határában dolgozik a BF IX. számú fúrócsoport. A fúrás tervezett mélysége ötezer méter. A fúró már túlhaladta a háromezernégyszáz méter mélységet. 0 vándorlás ára T ények: tíz év alatt negyvenhárom állatorvos vándorolt el Somogy állami gazdaságaiból. A visszatérésre nincs példa. Szűkítsük a kört. 1970 és 1974 között a tsz-ek- től három, az állami gazdaságoktól huszonhat állatorvos kérte ki a munkakönyvét, és keresett magának olyan helyet, ahol megbecsülik. Oknyomozásra serkentő tények. Melyek az „élenjáró” gazdaságok? A kaposvári 4. a böhönvei 5, a ba- latonnagybereki 7, azöreglaki állami gazdaság 10 állatorvost „búcsúztatott”. A témát a megyei párt-vb ülésén jegyeztem föl, ahol az állattenyésztés és az állategészségügy helyzetét tárgyalták. A jelentés szűkmarkúan bánt az okok kutatásával; a vita azonban kétséget kizáróan bizonyította: nem az állatorvosokban van a hiba. Az oknyomozást hét állatorvos részvételével folytattuk a szerkesztőség klubjában. Kíváncsi voltam a tapasztalatukra. A szűkre szabott összegezés tehát a vezető testület és a legkülönbözőbb területen dolgozó állatorvosok véleményére támaszkodik. Ily módon nem lehet kétséges: a tanulságokat „illik” megszívlelni. A vándorlásnak ugyanis nagy ára van ... Kertelés nélkül kijelenthetjük: milliókba került, hogy az illetékes szervek „elfelejtették” pontosan kijelölni az állatorvosok helyét megyénk mezőgazdaságában. Az üzemi állatorvos szakvezető! Ezt azonban csak a kinyilatkoztatások tükrözik, a valóság nem. Jó néhány helyen a föállattenyésztö, a kerületvezetö beosztottja. S amolyan ..brigádvezetőként” tevékenykedik az állatorvos. Az anyagi és az erkölcsi megbecsülést is ehhez mérik, bár nem ez a legriasztóbb következmény. Baj van a szemlélettel — mondják. Hozzáteszem: a fegyelemmel, az állami tulajdon iránti felelősséggel is. Még sokan nem értik, hogy a vándorlásnak nagy ára van ... Kissé késve, de 1972-ben állást foglalt az állami gazdaságok országos központja: az állatorvosokat közvetlenül az igazgatók vagy a termelési igazgatóhelyettesek alá kell sorolni. Somogybán ezt elmulasztották. A megyei főosztályon 1967-től 1974-ig — a „gazdasági önállóság” jegyében — ríem volt főállatorvos, azóta is csak másodállásban iátja el valaki ezt a feladatot. Ki törődött volna a javaslat megvalósításával? De nemcsak ez a hiba. A gazdasági vezetők egv része lebecsüli az állatorvost, nem tekinti vezetőnek, nem támaszkodik rá. Legtöbbször elnézi, hogy fizikai munkát végezzen, s szellemi teljesítőképességét ne tudja gyümölcsöztetni. Az üzemi állatorvos tehát felcser, és időnként „hatáskör nélküli hivatalnok.” Bizonyos esetekben hatósági feladatokat is el kell látnia, ezért azután rendre szembekerül „kenyéradó gazdájával”. Megmagyarázhatatlan feszültség ez, hiszen állami a gazdaság, s a hatósági fellépés is állami érdek. A szűklátókörűség azonban látszólagos érdekellentéteket teremt... Faggattam az ankéton részt vevőket: hogyan tudnak bekapcsolódni a gazdaság vezetésébe? Sehogy. Nem is akarják, hogy beleszóljanak az irányításba. Pedig már a tervezéskor szót kellene kapniuk. Miből mennyit, milyen minőségű takarmányt termesszenek: mennyit etessenek, hol és hogyan tárolják a takarmányt? De még azt sem tudják elérni, hogy bekerítsék az állattenyésztő telepet, hogy megtartsák az egészségügyi követelményeket. R égen túlhaladott álláspont az, hogy az állatorvosnak gyógyítania kell a beteg 'állatokat. Fő feladata a megelőzés lenne; tanácsadás az állattenyésztés hatékonyságának növeléséhez. Nem értik. És közben milliók úsznak el. Az elhelyezés, a tartás, a gondozás, a takarmányozás állatorvosi „beleszólást” követel. De ha szóvá teszi a technológiai fegyelem, az állategészségügyi követelmények megsértését, „kellemetlen fickóvá” válik. Pedig pontosan kimutatható: az állatelhullás 80 százaléka a tartási és takarmányozási hibákból adódik, s csak 20 százaléka a fertőző betegségekből. Ez sem tanulság? A termelőszövetkezetekben valamelyest jobban megbecsülik az állatorvosokat, jóval kisebb a vándorlás is. Álláspontjuk azonban itt is gyakran pusztába kiáltó szó. A csoportérdekre hivatkozással megkísérlik lebeszélni őket a hibák feltárásáról, hiszen akkor egymilliótól is eleshet a gazdaság (exportkötelezettség!), s ő maga is kevesebbet kap. Így sem szívlelhetik, hogy Zimányban például négymillióért épült egy korszerű öltöző, de nem veszik igénybe a dolgozók, nincs munkaruha sem. Hogy Kaposfüreden másfél-kétmilliót fordítottak a tbc-mentesítésre, de nincs kerítés, nincs öltöző, az megy be az istállóba, aki akar, s újra szaporodik a gümőko- ros állatok száma. Üjra kezdhetnek mindent elölről. Hiába szólnak a takarmány minősége miatt, hiába ágálnak a „főkönyvelői trükkök” ellen. Mert lehet 130 forintos szénát könyvelni, s ez nyereséget mutat a növénytermesztésben. De kit izgat, hogy az a széna csak 30 forintot ér, s a rossz minőségű takarmánytól nem fejlődik az állat. Azt mondják: hús-, ban, tejben, zsírban kellene „mérni” a takarmánytermelést és nem mázsában! Az abraktakarmányból is csak áz marad otthon, amit nem vesz meg senki; első osztályút sohasem eszik az állat. S ez a rossz értelmű nyereségre törekvés következménye. Azt akarjuk, hogy mindenütt üzemi állatorvosokat foglalkoztassanak, ahol megvannak hozzá a feltételek. Ábránd. Barcson, Berzencén, Vésén, a Dráva menti tsz-ben egyszerűen nem akarnak üzemi állatorvost. A barcsi tsz-ben például három szerződéses állatorvos dolgozik. Ez kifizetődőbb. A gazdaságok ugyanis az állategészségügyi állomásnak fizetnek — és nem a bérkeretből! Nem kellene felülvizsgálni a 8 1962- es MÉM-rendeletet, amely már-már gátolja a fejlődést? É sszerű lenne elfogadni azt a — sok helyről támogatott — javaslatot, hogy állatorvosaink ne a gazdaságokhoz, hanem az állategészségügyi állomáshoz tartozzanak, onnan kapják a fizetésüket is. Akkor jobban tudnák érvényesíteni az akaratukat, és a hatósági feladataiknak is meg tudnának felelni. Ehhez már csak egy intézkedést kellene kapcsolni: azt, hogy az állategészségügyi állomásnak ugyanolyan „státusa”, jogköre legyen, mint a KÖJÁL-nak. Ne a tsz-t, a gazdaságokat büntessék a mulasztások miatt; azt senki sem veszi komolyan ... A vándorlásnak nagy ára van; s az állattenyésztésnek sok buktatója. Érdemes megszívlelni a tanulságokat. Jávori Béla Bérelhető munkagépek Az Oroszlányi Szénbányáknál már évekkel ezelőtt bevezették a »hozom-viszem« akciót. A gépek egy jelentős csoportját központilag újították fel, és a bányáktól bevitt hibás berendezésért ezeket adták oda. Nem mindig tudtak azonban elegendő cseregépet biztosítani. Most ezt a módszert tovább fejlesztik annak érdekében, hogy a lehető legjobban kihasználják a gépparkot. Elsőként a szállításnál al- | kalmazott vitláknál — szállítóláncoknál — vezették be ja- j nuár 1-től a bérleti rendszert. | Valamennyi vitla a központi j i műhely tulajdonába került, es I onnan havi bérleti díj ellené- j ben kapják meg az üzemek. Megállapították, hogy az egyes bányáknak feladatuk | teljesítéséhez hány vitlára van szükségük, és olyan érdekeltségi rendszert . dolgoztak ki, hogy fölöslegesen ne vegyenek igénybe berendezéseket. Az az üzem, amelyik a tervezettnél több vitlát kér, azért már tízszeres bérleti díjat fizet.
