Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-20 / 43. szám
Egy és más az ifjúsági klubokról Bemutató gyermekleikűeknek N em tanulmány és nem példatár, nem teljes kép és nem is szentencia, ami itt következik. Csupán »hangos gondolkozás« az ifjúsági klubokról. A klub a társas együttlétnek, a közös időtöltésnek az a formája, amelyik kis csoportokra építő közművelődési ■ rendszerünkben talán a legjobban bevált. Százszámra sorolhatnám az önálló vagy más művelődési intézményben — elsősorban művelődési otthonban — működő ifjúsági klubokat, amelyekben a szórakoztató, művelődő, szabad idejük egy részét együtt töltő fiatalok rendszeresen találkoznak. Akkor tehát minden rendben. Nem. Nincs minden rendben. Kétségtelen, hogy léteznek jó példák, örvendetes eredmények. De csak ezeket számon tartani, a gondokról, a még megvalósításra váró feladatokról szólni egyszerűen káros lenne. A számok azt mutatják, hogy évenként szaporodnak az ifjúsági klubok. A számok nem hazudnak. Igazuk azonban csak a dolog egyik oldalára vonatkozik: a meny- nyiségre. Mert e klubok között a kelleténél még mindig több az olyan, amelyik egyetlen ember, a klubvezető által 'kényszerűen kitalált programot valósít meg. Egy kérdés itt nem jogos, csak egyszerre kettő. Miért nem épít jobban a klubvezető a tagokra? Miért nem igénylik a klubtagok, hogy beleszólhassanak a havi program összeállításába? Azért a kettős kérdés, mert egyik helyen erről, a másikon arról van szó. Az ifjúsági klub csak akkor lehet igazán, klub, ha a tagok érdeklődése, kívánságai szerint és közreműködésével szervez és valósít meg minden rendezvényt. Jó példa erre a többi között a budapesti, erzsébetvárosi ifjúsági klub, amelyik egy nagykörúti bérház egyik emeletén kapott csak helyet, mégis kiválóan működik. Ha valaki külföldön — vagy belföldön — járt, diafilmekkel, fotókkal illusztrált élménybeszámolót tart a többieknek. Más játékmesternek szegődik és vidám vetélkedővel tűzdelt foglalkozást vezet egy alkalommal. Ismét mások azt mutatják be a többieknek, mivel töltik az idejüket odahaza. Aki rajzol, fest, megrendezi a saját »•klubtárlatát«. Aki verseket tanul, »előadóestjén« elmondja a neki legkedvesebbeket. És így sorolhatnám tovább. Attól klub tehát a klub, hogy szervezett keretek között művelődve és szórakozva, az érdeklődésüknek leginkább megfelelő témákhoz közösen megkeresik ezek a fiatalok a legalkalmasabb kötött és kötetlen formákat. Van más gond is. Mint már említettem, egyre több ifjúsági klub alakul a művelődési otthonokban. Jó ez. Nagyon jó. A már írásban is megfogalmazott közművelődési kívánalmaknak megfelelően így lesznek a művelődési otthonok egyre jobban az ifjúság otthonaivá. Tényleg lesznek? Igen, de csak ott, ahol a fiatalok nem az ifjúsági klub helyiségét ismerik és látogatják egyedül az épületben. Mert sok helyen ma még az okoz gondot, hogy a lányok és fiúk útja a főbejárattól a klubszobáig meg vissza vezet. Nemigen vesznek tudomást az épületben zajló más rendezvényekről, a művelődési intézmény egésze által nyújtott lehetőségekről. Nem tudják — vagy csak kevesen közülük —, melyik ajtó mögött van a könyvtár, mi folyik az első emeleten, milyen szakkörök munkájában vehetnének részt és így tovább. Azt is mondják, hogy kis településen kicsi a pénz, kevesebb a lehetőség, mint *a nagyobbakon. Hiába jut egy- egy szoba a klub számára, bizony nem tudnak sokrétű, változatos programot biztosítani. Erre is van megoldás. Például a vándorprogramok, amelyek négy-öt közeli település klubjába is »ellátogathatnak«. S okáig folytathatnám, de a hangos gondolkodást is abba kell hagyni valahol. A közművelődési formák között megkülönböztetett figyelmet érdemlő ifjúsági klubokkal kapcsolatban vannak még gondok, de, mint láthattuk, mindig akad megoldás is, ha népművelők és klubtagok, fenntartók és használók egyaránt — és közösen! — gondoskodnak és cselekednek. M. L Május Kiállítás az I.J<erületí művelődési házban Á nő fekete-fehérben A nő a képzőművészetiben mindig hálás téma volt. A barlangrajzok, a klasszikus szobrok, a középkori madonnák, az orosz portrék, majd az impresszionisták nőalakjainak alkotóin keresztül Pi- cassóig, vagy a ma élő képzőművészekig minden alkot! szívesen választotta témának.. Az anyaság, a női szépség állandó ihlető. Ha megnézzük, ugyanaz a mosoly ragyog a madonnák arcán, mint a legmodernebb festők fiatal anyáién, és láthatunk tiszta, szép női arcokat a mai festők vásznain ugyanúgy, mint ezelőtt ötszáz évvel. A téma tehát örök. Az ábrázolás módja, technikája azonban változik. Talán ezért is volt izgalmas a budapesti I. kerületi művelődési ház, a Hazafias Népfront és a KISZ-biaottság kezdeményezése, amely arra hívta föl az ország fotósainak figyelmét, hogy a nőt ábrázolják. A kiállításra, melyet a héten nyitottak meg a fővárosban, több mint hatsizáz alkotás érkezett. Mintegy' hatvan képet mutattak be: a legkülönbözőbb korú, érdeklődésű lányok, asszonyok szerepelnek ezeken. Az ország, többségükben amatőr fotósai az élet különböző eseményeit »kapták lencsevégre«, és igyekeztek ellesni a nő jellegzetes pillanatait, örömét, bánatát, gondját, kapcsolatait. Igaz, láthatunk sokszor megörökített, ugyanazt a helyzetet ábrázoló, ismert megoldással készült képeket. A Tánc, a Keringő ezerszer látott képek, és nem azért unalmasak, mert már láttunk hasonlóit, hanem, mert nem tud vele újat mondani a szerző. Ugyanez vonatkozik a cigánypartékra is, amelyeknek egzotikusságán nem lépett túl a fotós. Érdekes viszont, hogy az első díjat nyert budapesti Tomhauser István éppen egy nagyon sokaik által fényképezett témát, az anyaságot tudta úgy megkomponálni, hogy méltán lett a kiállítás egyik legmegragadóbb alkotása. Fotóján egy nagyon fiatal anya szoptatja újszülöttjét. Az anya arcából szinte nem is látszik semmi, csak az állának egy részlete, amelyen ott a gyengéd mosoly; ruhátlan válla, karja azonban csodálatos egységbe forr a gyerek apró testével. Másik képe, a Karbantartás egészen más té- Ina. Egy öreg, vakító fehérre meszelt falusi ház döngölt földjét sikálja a háziasszony, aki az épülettel egyidős lehet. A képet szinte mérnöki pontossággal szerkesztette meg. A falak, az ablakok, a küszöb, a siikálórangy — mind jelentőséget kapnak. És derűt, i amely sajnos sok képből hiányzik. A második díjat Gyenes Kálmán kapta, Kofa és öregek napközije című képeiért Érdekes, hogy az öregséget milyen soikam és jól ábrázolták. Gyenes Kálmán Kofa című képén egy igazi, lompos, nagyszájú piaci árus asszony kínálja portékáját. A jól eltalált portréhoz hasonlók az öregék napközijében üldögélő, kissé riadt, határozatlan asz- saonyok is, akiknek félszeg mosolya, mögött ott érződik, hogy nem szoktak a semmittevéshez. A harmadik díjat munkatársunknak, Gyertyás Lászlónak ítélték, megosztva Eise- mann József sportfotóival. Gyiertyás Lászlónak két képe került a legjobbak számára fönntartott helyre. Öröm című fotóján ugyanaz a mosoly van az anya és a gyermek arcán. A kisgyereknek azt a pillanatát örökítette meg, amikor az anyához tartozás már tudatos is. Másik képe, a Ragaszkodás, embereknek és tárgyaiknak nagyszerűen kifejeződő egysége. Göcsörtös botot szorongat egy öregasszony. Besüppedt oldalú házához hasonló a lilogatlan arca is. Tekintete azt mondja: ő elválaszthatatlanul ide tartozik. A kiállítást tavaly, a nőik nemzetközi éve alkalmából hirdették meg. Hálátlan sors? Erich Kästner nevéről nem versei, elbeszélései jutnak az olvasó eszébe, hanem humorral áldott ifjúsági regiényei: az Emil és a detektívek, a Május 35, a Pici és Anti, A két Lotti és A repülő osztály. Egy nagyon tisztességes, eredendően humanista írói egyéniség »-jókedvében« írott művei. Gyermekeknek és mosolyra mindig (kész, gyermeklelkű felnőtteknek szánt írásai. Nem, nem hálátlan írói sors és utóélet ez. Hiszen gyerekkori olvasmányaink alapvető élményként bennünk élnek, alakították egyéniségünket, formálták akkor még puha tudatunkat. S Erich Kästner — aikinek könyveit a fasizmus korszakában máglyára dobálták — három fontos dologra tanított bennünket műveivel: becsüljük a családeszményt, a közösség erejével próbáljuk megoldani egyedül megoldhatatlan feladatainkat, legyünk emberségesek minden időben, minden viszonylatban! A kaposvári Csiky Gergely Színház jól választott akkor, amikor Kästner Május 35 című regényét színpadra vitte. Hiszen e mű forgatagos, örökké változó helyszíneivel egyenesen kínálta magát a feldolgozásira. S ezt a munkát a Pi- nocchío-val már bizonyító és országos méretű sikert arató Litvai Nelli vállalta magára. Még sohasem olvastam arról egyetlen szakfolyóiratban, lapban sem: milyen nagy jelentőségű dramaturgiai munka folyik ebben a színházban. S itt nemcsak az adaptációkról van szó, hanem az úgynevezett »kész darabokról« is, melyek az írói kezekből már kikerültek, de feszessé, sallangtalan- ná a megvalósítók dramaturgiai munkájával válnak. Aki olvasta is, látta is például Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című művét, az tudja ezt. Felvételünk a próbán készült. csódabolygónkon. A kästneri lényeg ez: protestáció minden, szabályokba kényszerítő némákra épülő világ ellen. De ez így nagyon is »fel- nőttes«. Holott a színpadon fergeteges játék.. kacagtató gag-sorozat tombol. Királytigris, álomból realizálódott oroszlán, szárazföldi bálna, nem létező békés szörny — a Moszkoja riogatja a Konrád nevű kisfiút, s mulattatja a néző gyerekeket. Ütöd ott, de jószívű indiánok, puffancs lusták, iskolapadba kényszerült gonosz szülők, patvarkodó történelmi hősök árasztják el a színpadot. Ezernyi ötlet a cse- leikvésben, a díszletben, a jelmezekben. Minden együtt, egyért — a sikerért, mely nem is marad eh A Május 35 olyan darab, mely — ritka az ilyen —igazi csapatjátékért kiált. S valóban: csapatmunka eredménye ez a produkció. Sok apró, A Május 35 színpadra te-1 majdnem azonos méretű sze- remtése tökéletesre sikerült. S j rep. A színészek — érezhető ezt nagyban segíti az, hogy az j— élvezik a sok átváltozást, átdolgozó, Litvai Nelli olyan s nagy kedvvel kcmédiáanak. alakokat álmodott a darabba. ! Nem lennénk azonban igazsá- kik az eredeti regényben nem j gosak, ha nem említenénk szerepelnek; a színpadi mű- I név szerint is Pogány Judiben viszont az a funkciójúk, hogy újabb és újabb helyszínekre, újabb csodavilágokba röpítsék hőseinket: a kelekótya patikust, egy kisfiút és egy görkorcsolyás pacit Litvai Nélli úgy idézi meg az író — más műveiben inkább jelenlévő — humanitását, hogy rosszindulatból, érzéketlen leiekből gyúr figurákat. Szépre szenvteleneket, miesei igazságra nem hajlóikat, fantáziával ,nem áldottakat. tot, aki felszabadultan sok megfigyelés-részletből építi fel Konrádot, ezt az általa kiskamasznak megformált fiúcskát. Nagybátyja, a poén- tulajdonos agglegény: Pólyák Zoltán. A csodapacit Helyey László alakítja makrancos, falánk és örök-jókedvű kentaurrá. Csákányi Eszter emberi, lompos és szeretnivaló szörnyetege az előadás legkellemesebb pillanatait szerzi. Tóth Béla, Dánffy Sándor, Velez Olivia, Kiss Jenő, Szegó Zsuzsa az »üldözőboly«. Gazdag Gyula, az ismert filmrendező vendégként állította színpadra a művet. Az eddigiekből is kiderült: pompásan. Asher Tamás díszlet- tervezőként mutatkozott be, szemet gyönyörködtető, ugyanakkor stílusparódiát is adó díszleteivel. Csővári Lenke jelmezei bűbájosak. Nagy szerep jutott Haraszty István színpadtechnikusnak is. Jó érzésűiéi és örömmel fogadtuk, hogy a darabhoz a színház Weöres Sándortól kapott csengő-bongó verseket. A »házi komponista«, Jeney Zoltán ismét remekelt: tehetségéből még Mozart, Bizet persziflázsra is futotta. Nagyon reméljük, hogy dalai megélnek majd önállóan is. Weöressel mondom: »Május harmincötödiké, / bizony gyakoribb lehetne« ,az életünkben. Leskó László 2700 kötet olvasnivaló A közművelődésnek vasásnak egy újabb »-várát« adták át szerdán Fonóban, a mezőgazdasági könyvhónap alkalmából a falu olvasni szerető lakóinak. A Göllei az ol-, nősen sokat tett azért, hogy ez a könyvtár minél előbb Simon Márta Ok üldözik végig hőseinketi Községi Közös Tanács külödénárral kezdte A szóládi Ősz József, a hajdanvolt suszter, most kazán- kezelő. De szabad idejében — akárcsak korábban —■ a határba indul, hogy értékes régészeti leleteket találjon. Lehet ezt így csinálni? Ügy látszik, ahogy ősz József teszi, úgy lehet; ott megmozdul a föld is, és kiadja kincsét. A nagy kert csalogatta át a szomszéd községből, Kötéséből, ősei földjéről, de Bala- tonföldváron várják a kazánok. A szóládi őszödi utca 17. szám alatt lakik ez az ember, aki annyi értékes régészeti lelettel gazdagította már a somogyi múzeumot. Sose tartott ma- J gánál olyan értéket, mely nem illetné meg: a köznek adja. — Mióta foglalkozik régészkedéssel? — A negyvenes évek elején pénzgyűjtéssel kezdődött: találtam egy I. István korabeli dénárt, de ezt rögtön eladtam. [ Kaptam is érte negyvenkét pengőt Pécsen. rá őseink veremlakásamak a maradványaira, melyeknek a belsejét festéssel is díszítették már. Ilyen faltöredéket adtam a múzeumnak is. Jól ismeri a vidéket, ahol él, a dédszüleitől megőrzött történetek ■ szereplői között Patkó Bandi is megfordult. Szabad idejében a friss szántások hasadékaiban barangol, mert ilyenkor kerülhetnek slő a leletek. Rádpusztán szinte csak le kellett hajolnia egy római házi isten szobráért.., A múzeumban tekintélyt vívott ki magának Ősz József. Könyvtárának értékes kötetei azok a régészeti szakkönyvek, melyek útba igazítják. A családban csak az utóbbi időben kezdték elismerni értékes munkáját, tudását. Es a falu? Az iskola? Otthon őrzött régészeti és néprajzi anyagából néhány éve Kötésén rendezett egy érdektelenségbe fulladt kiállítást. ■— Sok mindent lehetne csinálni, ami a tanácsnak, az iskolának lenne a dolga — mondja. És milyen könnyen megfe lelhetnének ennek a követel menynek egy ilyen ember segítségével ! Felújított lakása szinte házi múzeuma lehetne a községnek, ahol megismerhetnék múltjukat, történelmüket.1 Mindezt élettel töltené meg Ősz Józsi bácsi, mert tudása, a régészet iránti vonzódása tartalmas és gazdag. Horányi Barna műiéi 1954-ben egy megyei zeumi kiadványban tűnt először ősz József leletbejelentő neve. Kőkorszakbeli használati eszközök, csontmaradványok jutottak a múzeum birtokába gyűjtése nyomán. — Hogyan talál az ember leletet? — A vízmosásban érdemes keresni. Ilyen helyen találtam elkészüljön. Az elmúlt 25 évben többször kellett költöztetni az olvasnivalót, míg végül a mostani épületben — melyet 180 ezer forintos költséggel alakítottak át erre a célra —, végleges' helyet kapott. 2700 kötet sorakozik a vadonatúj polcokön. És ez a készlet évről évre gyarapodik, hiszen évente több mint száz kötet érkezik, hogy friss olvasnivalót adjon a falu ötszáz lakójának. Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgatója adta át az új létesítményt leendő gazdáinak, akik zsúfolásig megtöltötték a könyvespolcok között szabadon maradt helyet. A fonóiak verssel, énekkel köszöntötték az új könyvtárat, azután valamennyien az előadóterembe vonultak — mert előadóterem, színházterem, KISZ- és pártheiyis-ég is tartózik a létesítményhez —, hogy dr. Sárközy Péternek, a MÉM Mérnöktovábbképző Intézete professzorának előadását meghallgassák, a mező- gazdasági vezetésben kialakuló emberi kapcsolatokról. Perceken belül szinte baráti légkör alakult ki az előadó és a hallgatóság között, ami bizony — és ezt sajnálattal kell megállapítanunk — a hasonló jellegű előadásokon ritkaság. Az előadást kötetlen beszélgetés követte. Megyénk 137. ilyen könyvtárát avatták szerdán Fonóban. Ezt az ünnepséget különösen emlékezetessé tette az, hogy a nagyberki faragószakkör tagjai legszebb fafaragásaikból kiállítást rendeztek itt. mgä/miop i
