Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-18 / 41. szám

A bűnelkövetők mindinkább elszigetelődnek A néphadsereg művészegyüttesének vendégszereplése Somogy a vagyon elleni bűnözés élén — Az ittasság tragikus szerepe Tízezer lakosra 115 bűncselekmény jut Magyarországi néptáncok Az Utóbbi években nagy címekkel jelentették a lapok a bűnügyi statisztikák egyik fő • következtetését: csökkent az ismertté vált bűncselekmé­nyek száma az országban. Ez a megállapítás most nem ér­vényes, 1975-ben ugyanis nem csökkent, inkább emelkedett a bűncsetókrnényék száma, bár az még így is a 70-es év ék elejének »krimi hulláma« alatt mainad. Tavaly 120 889 ismert­té vált bűncseleíkmény volt az országban. Azaz tízezer lakos­ra 115 bűntett és vétség ju­tott. Tegnapi budapesti sajtótá­jékoztatóján, dr, Szíjártó Ká­roly, a Magyar Népköztársa­ság legfőbb ügyésze elmond­ta, hogy a bűnözés csökkené­sét csak a szocialista tudat fejlődésével, a bűnözés okai­nak feltárásával és megszün­tetésével, a bűncselekmények eredményes földerítésével, a differenciált felelősségre vo­nás helyes alkalmazásával, a megelőző tevékenységgel és a társadalom széles körű össze­fogásával lehet elérni. Ez a program sok munkát adott eddig, s még többet követel ezután. Az összes bűnözés 57,4 szá­zalékát a vagyon elleni bűnö­zés teszi ki, a növekedés 1974- hez képest majdnem 11 szá­zalékos! A bűncselekmények a társadalmi tulajdonban 182 millió, a személyek javaiban pedig 106 millió forint kárt okoztak. A körülbelül 70 ezer, vagyon elleni bűncselekmény közül 281 volt azoknak a tár- . sadalmi tulajdont károsító bűncselekményeknek a száma, amelyek 100 ezer forintnál több kárt okoztak. A legfőbb ügyész kérésünk­re külön szólt Somogyról, mely a megyék között tartja szomorú elsőségét: öt év átla­gában tízezer lakosra itt jut a legtöbb vagyon elleni bűn- cselekmény. A társadalmi tu­lajdon elleniekből tavaly 1146, a személyi tulajdon elleniek­ből pedig 1962 volt. Ezek az adatok a rendőrség felderítő munkáját dicsérik, s azt is jelzik, hogy a hatóságok, rend­kívül nagy gondot fordítanak Somogybán ezeknek a bűn­cselekményeknek a fölszámo­lására. Az országban a társa­dalmi tulajdonban esett 182 milliós kár 64 százaléka az állami szektort, 36 százaléka pedig a szövetkezeteket súj­totta. A személyek javaiban okozott kár 1966 óta megsza­kítás nélkül gyors ütemben növekszik. (Tavaly a tíz év­vel korábbinak a kétszerese volt.) A legfőbb ügyész el­mondta, hogy az állampolg-á- rok jelentős része változatla­nul nem vigyáz az értékeire, és ez a uűnözőknek könnyebb­séget jelent. A vagyon elleni bűncselek­mények után az összbűnozés- ten a legnagyobb »részesedés-« a közlekedési bűntetteké és vétségeké. Az utóbbi évtized­ben megháromszorozódott az ittas vezetés miatt történt szerencsétlenségek száma. Ta­valy 1974-hez viszonyítva több mint 14 százalékos volt a nö­vekedés! Néhány gépjárműve­zető emberteleifeégéről és a közlekedési fegyelmezetlenség­ről ad tragikus képet dr. Szi- jártó Károly másik bejelenté­se: kél éve 480-an, tavaly pe­dig 543-an hagyták el jogta­lanul a közlekedési baleset színhelyét. A múlt évben a korábbinál majdnem 7 százalékkal több volt az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmény az or­szágban. 206 gyilkosság és erős ' felindulásban elkövetett em­Velük együtt A cigánylakosság helyzetéről tárgyalt a megyei tanács vb Mintegy tizennyolcezer em­ber sorsáról, életkörülményei­nek alakulásáról tárgyaltak tegnap a megyei tanács vb- ülésén: a cigánylakosság hely­zetének javítására két évvel ezelőtt hozott határozat vég­rehajtását tekintették át. Összetett, különböző jellegű több szerv, intézmény hatás­körébe tartozó tennivalók so­kaságáról volt szó. És hogy milyen nyomasztó, még hosz- szú-hosszú éveken ' át jelen levő gondok megoldása foglal­koztatja a megye, illetve a községek illetékeseit, ahhoz jelzésként elég ennyi: a so­mogyi cigánylakosság az el­múlt három év alatt több mint tíz százalékkal nőtt, az össznépesség ugyanakkor csak 0,47 százalékkal emel­kedett. Arányúié továbbra is hatványozottan nő. Az szintén _ közismert, hogy milyen gaz- ’ dasági és tudati visszahúzó erők nehezítik felzárkózásu­kat a lakosság átlagéletszínvo- nalához. Mindezeket figye­lembe véve biztató eredmé­nyek születtek. Főként tavaly léptek előbbre az illetékes szervek — mindenekelőtt a helyi tanácsok — a cigányla­kosság életkörülményeinek javításában: megindult a te­lepek tervszerű, következetes felszámolása. A korábbi hat­vannyolcból harmincat szün­tettek meg két év alatt, és ezzel együtt eltűnt kétszáz- harmincöt kunyhó. E megkez­dődött folyamatot csak az tudja igazán értékelni, aki járt már ilyen helyen. Igaz, még mindig maradt öt és fél száz, emberhez méltátlan putri a megye különböző köz­ségeinek határában. A legeredményesebb mun­kát a barcsi és a nagyatádi járásban végezték. Itt költö­zött a legtöbb család egész­séges, államilag támogatott — épített, vagy vásárolt — lakásba. így nem véletlen, hogy például a barcsi járás­ban a megfelelő korosztályú cigánygyerekek 36, illetve 26 százaléka jár bölcsődébe, óvodába. Az is természetes, hogy. ezeken a területeken vállalnak legnagyobb arány­ban állandó munkát a cigá­nyok. A következő években még erőteljesebben kell munkál­kodni helyzetük javításán. Mindenekelőtt újabb, mint­egy ezer lakás építésére, vá­sárlására van szükség ahhoz, hogy 1980-ra végképp fölszá­molják legalább az ötnél több putriból álló telepeket, és ez­zel párhuzamosan gyökeresen megváltoztassák a cigányok egészségügyi, művelődési kö­rülményeit. Az emberek életmódját azonban nehéz javítani az ér­dekelt családok, személyek akarata ellenére. Elkerülhe­tetlen tennivalójuk tehát a tanácsi szerveknek, hogy a cigányokat az eddiginél haté­konyabban bevonják sorsuk megváltoztatásának folyama­tába. Kompák György, a ci­gányok egyik elismert szószó­lója — a Kaposvári Városi Tanács tagja — is hangsú­lyozta: sokkal több meggyőző szóra van szükség ahhoz, hogy a cigányok megküzdhessenek hallatlan elmaradottságukkal. Mert bár a putriban élő csa­ládok — legidősebb tagjaik kivételével — határozottan kifejezik elvágyódásukat nyomorúságos körülményeik­ből, a megoldás módjában nem nélkülözhetik az eligazí­tó szót, a tanácsot, a folya­matos segítséget. Az is igaz, hogy nemcsak a tanácsoknak kell felelősséget érezniük a helyzet javításáért, hanem a különböző üzemeknek, vál­lalatoknak, melyek munkaal­kalmat nyújthatnak számuk­ra. ( Arról is szó esett — és a cigányok képviselője sem hallgatta el —, hogy a meg­győző, felvilágosító tevékeny­ség önmagában nem elég. A telepszerű elhelyezésben előli között ugyanis — sajnos — szép számmal akadnak garáz­dák, békétlenek és még töb­ben munkakerülők. Velük szemben nem lehetnek elné- zők a hatósági, a rendfenn­tartó szervek. Sőt, következe­tesebb szigorral, adminisztra­tív eszközök igénybevételével kell segíteni őket a beillesz­kedésben. A maguk és más tisztességesen élő társaik ér­dekében Is. P. L. berölés, továbbá 569 rablás történt. Igen sok a szándékos, súlyos testi sértés, viszont ör­vendetes módon kevesebb a hivatalos személy elleni erő­szak. A legfőbb ügyész hangsú­lyozta, hogy emelkedett azok­nak a büntetett előéletűeknek a száma, akikkel ismét baja támadt a hatóságoknak. Eh­hez hozzáfűzte: »-Nem aggó­dom a növekvő tendencia mi­att, mert ez azt jelenti, hogy a ‘ bűnözés — elkövetői szem­pontból — egyre zártabb kör­ben marad. A bűnelkövetők a társadalom becsületes élet­módot folytató tagjaitól mind­inkább elszigetelődnek, soraik között az utóbbi években egy­re csökken az első bűnténye- sek száma. Igaz, bűntényeikkel általá­ban -nem okoznak jelentős kárt a gyermekkorú — tehát még nem büntethető — elkö­vetők, számuk azonban meg­döbbentően emelkedik: egyet­len évben majdnem 36 száza­lékkal! A 14 évnél idősebbek, a fiatalkorú bűnözők is töb­ben voltak tavaly, mint két évvel ezelőtt. Somogybán a gyermekkorú és a fiatalkorú bűnözők száma és aránya nagyjából megegyezik az or­szágos átlaggal. Dr. Szíjártó Károly több­ször felhívta a figyelmet az alkohol hatására: tavaly 14 ezer, közbiztonság és közrend elleni bűncselekményben volt szerepe az ittasságnak, s a többi bűncselekmény bekö­vetkeztének oka is egyre többször a mértéktelen szesz- fogyasztás. A sajtótájékoztatón szó volt az ügyészségi törvé­nyességi felügyeleti munkáról is. Többek között azt elemez­tek, hogyan érvényesül az 1971-es tanácstörvénynek az a rendelkezése, amely a ko­rábbinál több feladatot, na­gyobb felelősséget ró a vb- titkárokra és a végrehajtó bi­zottságokra. Az országos vizs­gálat tapasztalatai kedvező­ek: javult a tanácsi munka törvényessége. Dr. Szíjártó Károly a csa­ládjogi ítélkezés törvényessé­géről elmondta, hogy az állam az új rendelkezés alapján már több mint kétmillió forint tar­tásdíjat fizetett — helyeseb­ben : előlegezett — bújkáló, szülői kötelességüket nem tel­jesítő apák helyett. A legfőbb ügyész hangsú­lyozta. hogy az összes tavalyi bűnelkövető az ország lakos­ságának csupán 0,7 százalékát teszi ki. Van remény rá, hogy a következő években csök­kenjen a bűnözők és ezzel együtt a bűncselekmények szama is. Pintér Dezső Lelkes és nagy számú kö­zönség várta Kaposváron a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttesének vendég- szereplését. A- Csiky Gergely Színház nézőtere zsúfolásig megtelt hétfőn este, amikor az együttes a Magyarországi néptáncok című műsorát adta elő. A kultúra hazai és nem­zetközi értékeit juttatja el a művészet eszközeivel a had­sereg és a polgári lakosság széles rétegeihez a több mint negyed százada alakult mű­vészegyüttes: ez a nemes hi­vatása. Első fellépésüket 1949. április 29-én, a budapesti Vá­rosi Színházban tartották. A nemrég jubilált együttesnek több mint négymillió katona tapsolt a laktanyákban, s az országhatáron túli vendégsze­repléseket is mindenütt siker koronázta. A Magyarországi néptáncok című műsorukat bátran ne­vezhetjük a megújhodás álló­Hegyen-völgyön barangoló diákok Somogy harmincként közép­fokú oktatási intézménye kö­zül jelenleg tizenháromban működik országjáró diákkör. Az általában negyventagú csoportok a diákturisztika lel­kes közösségei. Országjáró diákkörnek va­lamennyi középfokú oktatási intézményben kellene működ­nie. Erre határozat van. De a tantestületekben nincs erre ráérő ember. Kik vezetik az országjáró diákköröket? Általában föld­rajz szakos pedagógusok, de van közöttük szakoktató, ma­tematika szakos tanár is. Nem szükségszerű, hogy szak­tanár vezesse a diákköröket. Sokkal jobban használ' a diákturisztika céljainak, ha a turizmusért lelkesedő pedagó­gus vezeti, még akkor is, ha az »idegen« területen dolgo­zik. Ilyen ember pedig majd minden iskolában akad. A kék túra útjain A fonyódi Karikás Frigyes Gimnáziumban KISZ érdek­lődési körhöz tartoznak azok a diákok, akik a turizmust választották. Az érdeklődési körön belül működik az or­szágjáró diákkör is harminc taggal. — Nehéz ennyi fiatalt moz­gósítani egy-egy túrára — kezdi beszélgetésünket a diák­kör vezetője, Göndöcz István matematika, fizika szakos ta­nár —, mégis számtalan fel­adatot teljesítettünk eddig is. Bejártuk az országos kék túra második szakaszát, barangol­tunk a Keszthelyi-hegység­ben. Az iskola saját sátraival kéthetes vándortábort szer­vezünk most az Északi-Közép- hegységbe. — Melyik volt a leghosz- szabb túrájuk? — A Bükkben tartottuk, harminchat kilométeres tá­von. Sajnos, a turistatérké­pek nem nagyon segítik mun­kánkat. A saját osztályaim mellett, ha kértek, más osz­tályoknak is szerveztem ki­rándulást. Olyan kirándulá­sokat, amelyek élményt je­lentenek a fiataloknak. Nem hinném, hogy az jelentené az igazi kirándulást, ha autó­busszal végigutazunk egy út­vonalat. Mi gyalogtúrákkal »tűzdeljük« meg barangolá­sainkat. Túl a határokon A siófoki gimnáziumban öt­százhúsz tagja van az ODK- nak, legalábbis papíron így van. Ök vállalták a környék 102 kilométer hosszú turista- útjainak felújítását, a jelzé­sek fölfestését. A kör működéséről Papp László földrajz szakos tanár­tól, az országjáró diákkör ve­zetőjétől érdeklődtünk: — Hetenként egyszer tar­tunk tantermi foglalkozást, havonta egyszer pedig túrát szervezünk. Általában 15—30 kilométeres távon, harminc taggal. — Milyen útvonalakon? * — Zamárdi környékén, a Keszthelyi-hegységben és a Bakonyban. Utazunk külföld­re is. Kapcsolatunk van Len­gyelországban és az NDK- ban egy-egy iskolával, csere- üdültetések keretében így nekünk is lehetőségünk van a határokon túli turizmusra. Részt veszünk az iskolai ki­rándulások szervezésében is. A diákjóléti keretből a hát­rányos helyzetű fiatalok ki­rándulásaihoz hozzájárulunk, egyébként mindenki maga fi­zeti a költségeit. A siófoki gimnázium or­szágjáró diákköre a tájfutás­ban is szép eredményeket ért eL A megye egyik legjobb 17 éves női tájékozódási futója, Pohner Zsuzsa is a gimná­zium tanulója. Két iskolában jártunk a ti­zenhárom közül, legközelebb talán mind a harminckét is­kola országjáró diákkörének életéről számot adhatunk. Nagy Jenő másának is, hiszen a nagy múltú együttes fontos felada­tának tekinti, hogy élen jár­jon az új törekvések elismer­tetésében, népszerűsítésében. Az összeállítás újszerűsége a folklór teljesebb és tisztább feldolgozásában, színpadra ál­lításában rejlik. Novak Fe­renc SZOT-díjas, a tánckar vezetője a forrásból közvetle­nebbül, hitelesebben meríti koreográfiáit, ugyanakkor nem mond le a színpadi teremtés eszközeiről sem. Nem mondanánk újat azzal, ha az együttes kiváló képes­ségeit dicsérnénk. Alapos fánctudásuk elismerésre mél­tó, de ezt csupán művészetük alapjának tekinthetjük, mert ennél többre képesek. Táncaik meggyőzőek, »lélekhez simu- lóak«. Ilyen élményt nyújtott a gyertyafényes Tavaszkö- szöntö bársonyos virágszirmo­kat idéző táncuk, melyet nyi­tányként láttunk. A táncegyüttes egyenrangú társa az olykor kíséretről, máskor önálló élményről gon­doskodó népi zenekar. (A ze­nekar vezetője Szalai Antal.) Ehhez az- is szükséges. hogy megfelelő zeneszerzőkkel dol­gozzanak együtt. Az együttes a magyar zeneszerzők legjobb­jait nyerte meg minden idő­ben. A gazdag tapasztalatokkal rendelkező táncegyüttes ma is olyan fiatalos, mint a huszon­hét évvel ezelőtti, melyet — érdekességként említjük — Szabó Iván szobrászművész »teremtett meg«. A Magyarországi táncok cí­mű összeállításból nehéz bár­melyik táncot kiemelni. Mégis külön kell szólnunk arról, hogy a táncegyüttes bátran nyúlt a népi gyerekjátékokhoz is, D. Bárdos—Györgyfalvay ilyen forrásból merítette a Karikázót. A látványos műsorzáró szá­mok előtt egyszerűségében szép Eleki párostáncot, Feke­telaki csárdást láttunk. Belé­nyesi Éva, Varga Tóth István, Vásárhelyi Sándor Liszt-díjas és Péli János nevét jegyeztük e táncok mellé. Kovács—Novak fergeteges Tiszaháti csárdása volt a mű­vészi élmény csúcsa, ezzel búcsúzott a Magyar Néphad­sereg Központi Művészegyüt­tese Kaposvár közönségétől, mely — szűnni nem akaró tapssal — nehezen engedte le a színpadról a táncosokat. A művészi élményekért jelképes köszönetét kapott az együttes minden tagja abból a két ko­sár szegfűből, melyet előadás után adtak át. Korányi Barna Ilii mii \

Next

/
Oldalképek
Tartalom