Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-17 / 40. szám
Hiányzó bizonyítványok IHttn doki Lászlóné fonónő 1930-ban született. Az idén. végzi el — egy év alatt — az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályát. Most vizsgázott a hetedik anyagából: 4,7-es átlagot ért el. Tizennyolcán járnak egy osztályba, köztük a férje is, áld ugyanilyen jó eredménnyel végezte el a hetediket. A csoportban, amelynek Mándokiné az osztálybizalmija, nagyrészt hasonló korúak tanulnak. Hetente két alkalommal hat órát — munkaidőben. A »kiesett« idő azonban nem jelent keresetkiesést; fizeti a vállalat. Mándoki Lászlóné szabadkozik, amikor arról kérdezem, hogy miért most kerül sor a tanulásra. Azt mondja, egyszerűen elmaradt ez a két osztály, amikor annak lett volna ideje. Most, hogy már a lánya is nyolcadikos, úgy döntöttek a férjével, hogy megpróbálják befejezni az általános iskolát. — Bár már hamarabb kezdtük volna! — mondja. — Ha fiatalabb lennék, talán még tovább is tanulnék, any- nyira belejöttem. Érdekes, hogy sok mindenre emlékszem régi tanulmányaimból, pedig mikor volt az már... A gyárban sokan vannak, akik nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát. Én mindenkinek azt mondom: kezdje el, mert érdemes. Van is kinek elmondani, hiszen a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában 289-en nem végezték el az általános iskola nyolcadik osztályát. Számuk 1974-ben 310 volt. Ez azonban mégsem jelent csökkenést, hiszen azóta kevesebben dolgoznak a vállalatnál, s így az arány inkább növekedett. Ez nagyon elgondolkoztató. Sőt: aggasztó; Bajer Nándor, a gyár igazgatója erről azt mondta: — Rólam már azt beszélik a városban, hogy vesszőparipám ez a téma, mert ahol lehet, elmondom: a kerékkötője a korszerű technikának, ha dolgozóink több mint húsz százalékának nincs meg az alapműveltsége. Így nem lehet korszerűsíteni, új gépeket bevezetni! E húsz százalékhoz ugyanis nemcsak segédmunkások tartoznak, hanem sokan a gépen dolgozó betanított munkások közül is. A hetedik-nyolcadik osztály elvégzése alapkövetelmény lenne. Lenne! Ezzel szemben mi a helyzet? A hozzánk jelentkezők jelentős részének nincs meg az általános iskolai végbizonyítványa. Mi néhány évvel ezelőtt itt, a gyárban megkezdtük az oktatást. Ide jönnek hozzánk a tanárok. A legszívesebben mindenkit »beiskoláznánk«. De nem megy. Pedig a meggyőzés és az anyagi juttatások valamennyi formáját fölhasználjuk. Munkaidőben tanulhatnak, ingyenes a könyv, a tanszer, s az iskolai eredménytől függően jutalmat kapnak, ha pedig befejezték, fizetésemelést. Kényszeríteni senkit sem lehet. De kérdezem: mi az oka annak, hogy a hozzánk belépő fiatalok harminc év alattiak között növekszik azoknak a száma, akik csak öthat vagy még ennél is kevesebb osztályt végeztek. Hol voltak, amikor iskolába kellett volna járniuk? Hogyan csúszhattak ki az állami oktatás kereteiből? A gyár — akár csak a többi munkahely — mindent megpróbál ezeknek az embereknek az érdekében. Még önnön makacsságuk ellen is. De nem elsődleges feladata az iskolai képzés. Szigorúbban számon kellene kérni az iskolába járást. Az általános iskola elvégzése nálunk kötelező. Néhányan mégis »kicsúsznak« ebből a körből. A megyei pártbizottság fölmérése szerint a somogyi betanított munkások 50 százaléka nem végezte el a hetedik-nyolcadik osztályt... A társadalom nagyon sok áldozatot hoz, hogy ezt az állapotot fölszámoljuk, de min~ den társadalmi segítség kárba vesz, ha nem találkozik az egyén igyekezetével. Dr. Szabó Sándor, a gyár személyzeti vezetője, majdnem mindenkiről tudja, hogy milyen iskolát végzett. Amikor belép valaki, a kérdések egyike az, hogy elvégezte-e az általános iskolát. Ha nem, rögtön fölajánlja a lehetőségét, hogy gyorsan elvégezheti. Kevés eredménnyel. — Volt már olyan, aki jelentkezett, kétszer el is ment az iskolába, harmadszor már nem. És olyan is, aki csak a munkaidőben tartott órákat látogatta, szabad idejéből már nem volt hajlandó áldozni a tanulásra. Tervet készítettünk a beiskolázásról. Egyenként odamentünk a dolgozókhoz és megkérdeztük, akarnak-e járni. Volt, aki kijelentette: ►»eddig is megvoltam nélküle, minek nekem már a tanulás«. És az a szomorú, hogy ezeket a válaszokat gyakran fiataloktól kapjuk. Az iskolába jelentkezőknek több mint fele a negyven év körüli korosztályból kerül ki. Tavaly a 18 végzős közül 14 elmúlt már negyven éves. Az kellene, hogy hozzájuk csatlakozzanak a fiatalok is. Ilyen lehetőség a munka melletti tanulásra más fokon már nincs. Sem a középiskola, sem a főiskola, sem az egyetem munka melletti elvégzése nem jár ennyi kedvezménnyel. Mégis sokan vállalják a tanulást. Azok pedig, akik a hetedik-nyolcadikba nem jelentkeznek, gyakran maguk sem tudják megindokolni, hogy miért nem. Kényelmességből, tunyaságból? Pedig elég körülnézniük saját környezetükben: találnak példát arra, hogy érdemes tanulni. A vállalat biztosította a feltételeket. Most azokon a sor, akiknek érdekében mindez történik. Simon Márta •• Ülést tartott a Berzsenyi emlékbizottság Tudományos ülés Kaposváron — Szobrot avatnak Niklán A megyei művelődésügyi osztály tegnap összehívta a Berzsenyi emlékbizottság tagjait, hogy ismertesse az ünnepségsorozat végleges programját. A Magyar Tudományos Akadémia június elején, szombathelyi ülésén elsősorban a Berzsenyi évfordulóról emlékezik meg. Tudományos tanácskozás szerepel a somogyi rendezvénysorozatban is: Kaposváron vitatják meg Merényi Oszkár könyvét, melyet a nagy költőről írt. Vas és Somogy megye közösen versmondó versenyt hirdetett Berzsenyi emlékére, a költő halálának 140., születésének 200. évfordulóján. A somogyi döntő áprilisban lesz, a két megye legjobbjai pedig május 7-én találkoznak Nik- lán. Május 9-én, illetve 18-án fúvószenekari és kórustalálkozóra hívtak meg a vasiak két-két somogyi együttest. Somogy fotó, Vas kisgrafikai pályázatot hirdetett: a fotópályázaton bárki' részt vehet, a képek témájául a Berzsenyi-emlékeket választhatják a fotósok, a pályázati határidő április 30. Somogyi együtteseket várnak Celldömölkre, ahol Berzsenyi emlékestet rendeznek. A Magyar írók Szövetségének költői szakosztálya Fodor András szervezésében Kaposváron, Marcaliban és Niklán ünnepi műsort, valamint találkozókat rendez. A költők tiszteletadása Ka- posváron a megyei könyvtárban május 10-én lesz. A megyeszékhelyen ebben az időben. mutatják be Martyn Ferenc Berzsenyi-illusztrációit, majd egy Berzsenyi-ikonográfia kiállításért cserébe Vas megyébe utaznak a rajzok. Berzsenyi születésnapjának évfordulójára lesz készen az új irodalmi kiállítás Niklán. Erre az időre helyreállítják a költő méhesét is. A niklai kúria előtt ugyancsak május 7-én avatják föl Berzsenyi Dániel kőből faragott szobrát. A niklai rendezvényeknek már az újjáalakított művelődési ház ad otthont. Lelkesen készülnek az évfordulóra a marcali és a marcali járás fiataljai is. A Berzsenyi évfordulóra emlékbélyeget jelentet meg a Posta, Niklán emlékbélyegzővel látják el az itt feladott lapokat. A kaposvári levéltár kiállításon mutatja be a Berzsenyidokumentumokat, a tanulóknak dokumentum másolatokból albumot készítenek. Az évfordulóról megemlékezik a honismereti mozgalom is. A levéltár idei évkönyvében napvilágot lát egy tanulA kulturált vendéglátás tennivalóiról tanácskoztak mány, mely egy eddig ismeretlen. Berzsenyiről készült festményt mutat be. A kép a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, s ezt a portrét választotta a rendzvények emblémájául a somogyi Berzsenyi emlékbizottság. A kaposvári Berzsenyi általános iskola ünnepi műsorral adózik névadója emlékének; a megyei könyvtár a TIT-tel közösen a megyében mintegy negyven ismeretterjesztő előadást tart Berzsenyiről. A Somogy című folyóirat nyári számát Berzsenyi emlékének szenteli. H. B. Fehér falak között — egyedül A két ház úgy lapul a járda mellett, hogy alig veszi észre az ember. Aprók, fehérek, szerények és nagyon öregek. A kerítés is beleillik a képbe : az idő már erősen megtépázta deszkáit. Az ajtókat alacsonyra méretezték csakúgy, mint a szobát. A belépőnek ügyelnie kell a homlokára. Bent duruzsol a 'kályha, szól a rádió. Vadonatúj készülék az öreg falak között, új zene szól a régi gerendák alatt. A ház lakója, Egyed Kovács Ferencné elmenni készül. Gyuláné örül a látogatóknak. Végre van kivel beszélgetnie, mert különben csendesen telnek a napok. Csak a rádió hoz valami változatosságot. ■lÜttM... •— A Bözsi vette — mutat a készülékre Annus néni. — Amikor náluk voltam, Pécsen, ö az unokám. De van dédunokám is, már nyolc. Pécsre szeretek menni a gyerekeknez — folytatja. — Ott mindig meleg van, 'központi fűtés. Még cipőt sem kell húzni, az ember naphosszat harisnyában járkálhat a lakásban. Persze egy hétnél tovább Annus néni sincs ott szívesen. Mert annyi minden történhet addig itthon. Ott a baromfi és a macska. — Nekem alig kell valami. Sütök egy-két tojást, az elég. Mindennel így vagyok. Villanyt sem sokat pazarolok. Amikor lefekszem, még világos van, amikor fölkelek már nincs sötét. Nappal meg minek a villany? Valaha sokat bíró, dolgos asszony volt. Naphosszat ott gömyedezett a földeken. Most azonbrfn már nehéz lenne a kapa, hisz elszaladt 73 év. A háború előtt más földjét művelték az urával harmadrész termésért. Utána a saját nyolc holdjukat. 1929-ben jöttek Pa- tosfára, és ez a fehér ház lett az otthonuk. Öt gyereke született, négy él, mind családot alapított, másutt. Ö meg itt maradt a férjével, az édesapjával. Azután meghalt a férj, meghalt az apa, és ő egyedül maradt, de nem magányosan. — Régebben horgolni is szerettem, de már nem olyan jó a szemem. így most rádiózga- tok, meg olvasok szemüveggel. Néha eljön valamelyik dédunokám. Akkor behordják nekem a fát, a vizet, hetekre valót. Még azt sem kell csinálni. Ha meg jó idő van, sétálni szoktam, beszélgetni, viccelődni. Gyorsan mennek a napok. Képek kerülnek elő. Megsárgult felvételek, fiatal férfiak, nők: későbbiek az unokákról. Mind kedves emlék. Néha előveszi, nézegeti őket. Máskor csak gondolatban látja, itt vannak vele a falak között, és akkor nincs egyedül. A másik ház lakója sokkal magányosabb. Egyedül ül a félhomályba burkolózott szobában, és várja a napokat. Kovács Ferencné 1897-ben született, ebben a kis házban, és azóta itt él. Három gyermeke koporsójánál állt már fekete kendőben; az urát is eltemette még 1946-ban. Senkije nem. maradt. De erősebbnek bizonyult az időnél, az tette keménnyé őt. — Tíz hold földet műveltem egymagám — meséli —, amikor a férfiak az első háborúban harcoltak. Egyedül álltam az eke mellett,, egyedid vetettem, és egyedül arattam, amikor még élt a családom. Már akkor egyedül voltam. A termelőszövetkezet megalakulásakor az elsők között volt, aki csatlakozott a közöshöz. Keményen dolgozott ott is, fáradságot nem ismerve. Nyugdíjazása óta is csak eljárt a gazdaságba, amíg bírta a munkát. Mert mit tehetett volna otthon? Amikor végleg a négy fal közé kényszerült, a szomszédok nyitották rá az ajtót, ők segítettek, ha nem hírt egyedül a ház körüli munkákkal. De most már nem marad tovább. — Nem várok meg még egy telet. Most is fát kellene venni, aztán ha megvan, ki hordja be? A kocsiról csak leborítják a ház elé, én meg egyedül nem tudom becipelni. El kéne menni az öregek otthonába. Azt mondják, ott törődnek az emberrel, ott ápolják, gondját viselik. Mert nyáron csak jobban elvan az ember, de a tél... Nem várom meg a következőt. A házak dideregnek a hidegben. Az öregek is fáznak, még a kályha sem melegít eléggé. Egyre több melegre vágynak. Van, akit szeretnek, akikről gondoskodik a család. Mások egyedül, magányosan várják a tavaszt. Leslie a postást, hozza-e már a nyugdíjat, meg azt a pár forintot, melyet a tanács juttat nekik. Várják, hogv betér-e hozzájuk valaki. Csak pár szóra, mert akkor nincsenek egyedül. D. T. Annus néninek gondját viseli a család. Demográfiai gondok Lengyelországban Lengyelországban — a többi szocialista országhoz hasonlóan — intézkedéseket hoznak a lakosság számának növelése érdekében. E célból 1975-ben A kedvezőtlen jelenségek mellett meg kell említenünk a lengyel demográfiai mérleg alakulásának egyik kedvező oldalát is: az ország lakossákormányszervet alakítottak, gának száma három évtized A néptáplálkozás fejlesztésének elősegítését határozta meg legfontosabb feladatának a munkahelyi, valamint a gyermek- és diákétkeztetés minőségi színvonalának javítását, s a kulturált vendéglátás tennivalóit tárgyalta meg hétfőn reggel kezdődött közgyűlésén a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetsége. ' Venesz József, a szövetség elnöke, beszámolójában hangrintnormák, az előfizetéses normarendszer módosításának szükségességét, a korsze-. rű táplálkozás — egészségesebb nyersanyag-felhasználás, speciális üzlethálózat •— feltételeinek bővítését. Bejelentette, hogy a szövetség az idén. az arra érdemes magas gasztronómiai színvonalú éttermekben, vendéglőkben a szövetség elismerő és védnöksúlyozta a korszerűtlen, fo- ségét jelentő táblát helyez el. rét. amely összehangolja a különféle minisztériumok intézkedéseit. A lengyel szociálpolitikai program fontos vívmányai közé tartozik a fizetett szabadság meghosszabbítása és a kisgyermekes anyák számára biztosított három év fizetés nélküli szabadság. Módosították a családi pótlék rendszerét is, amely így az alacsony jövedelmű, több gyermekes családok számára igen kedvezővé vált. Komoly ösztönzést jelentenek a fiatal házaspároknak nyújtott, lakás" és bútorvásárlásra fordítható állami kölcsönök is. Ezek a kedvezmények lehetővé teszik, hogy leküzdjék a születések számában a 60-as évek óta tapasztalható fokozatos csökkenést. Az előrejelzések szerint a születések száma hamarosan ismét meghaladja az évi 600 ezalatt, a felszabadulástól napjainkig 24 millióról több mint 34 millió főre emelkedett. A népességnek több mint 50 százaléka városokban él, ami azt mutatja, hogy Lengyelország 30 év alatt mezőgazdasági népességű országból ipari állammá lett. A háború óta eltelt időszak másik jellemzője az átlagos életkor emelkedése. A nők átlagos életkora a 30 évvel ezelőtti 51,4 évről 73,8 évre, a férfiaké pedig 48,2 évről 66.8 évre emelkedett. Ugyancsak jelentős — elsősorban az újszülöttek és a gyermekek között — a halálozási arány csökkenése, ami a háború előtt 18 százalék volt, ma pedig 2-»- 3 százalékot tesz ki. A hosszú távú előrejelzések szerint Lengyelország lakosságának száma 2000-ben 38—40 millió körül lesz. Köznmliés közelről A közművelődés sarkalatos pontjait tette nagyító alá a televízió új sorozatának szombati adása. Művelődés politikánk egyik legfontosabb kérdése kapott hangot a riportok nyomán: hogyan lehet mindenkié egy művelődési intézmény? Mi a módja annak, hogy az emberek hasznosan töltsék el növekvő szabad idejűiket: mit tehet a művelődési ház vagy egy olyan elzárt- nak hitt intézmény, mint a múzeum? A múzeumiban különböző kiállításokat lehet megtekinteni, de ami a vitrinek mögött van, az a köztudat szerint a szemlélő számára ismeretlen világ. Ám, hogy mennyire nem az, erre jó példákat láttunk. A dunaújvárosi ásatásoknál munkások, vasöntők, nehéz fizikai munkát végző emberek segítenek a régészeknek. Ezen keresztül szinte maguk is amatőr régészekké váltak. Nehéz munkához szokott- kezük a szakértőkét is megszégyenítő gondossággal hántja le a földet a csontvázakról^ fémtárgyakról. Ügy mennek el egy kiállításra is, hogy tudják, értik, mi honnan, milyen módon kerül elő, milyen korból származik, és ismerni akarják a kort is. Hasonló érdeklődésűek azók a gyerekek is, akiket a muzeológusok amatőr gyűjtőkké szerveztek. Munkájuk segítségével sok értékes, régi anyag kerül elő. Innen már csak egy lépés, amit a film is bemutatott: a múzeumban naponta több tucat gyerek fordult mag. A múzeumi történelemórákon kívül a tanárok mellett néprajzosok is foglalkoztak velük. Előkerültek a népi hangszerek, a bábok; készítésüket szakemberek tanították, és a múzeum falai közé életet, vittek az érdeklődő gyerekek. S ez nem megy az alkotó-, kutató-, restauráló munka rovására. A szentendrei és a kőbányai művelődési központtal ismerkedhettünk meg. Mindegyik új, s a szakemberek szerint túlságosan a hivatásos művészet számára készült. Nem bizonyos, hogy kielégíti a környéken lakók egyéni kívánságait, igényeit. A szent- edreiben például mindössze négy szakköri helyiség van. Azzal vitatkoznunk kell, hogy a kőbányaiban luxus-e a ház külső falán elhelyezett monitor, melyen az utcán sétálók láthatják, mi történik egy-egy foglalkozáson. Ahogy a művelődési ház igazgatója mondta, esténként körülbelül száz gyerek cselleng arrafelé céltalanul, és ha jó programot lát a monitoron, megnézi belülről is. Minden közművelődéssel foglalkozó tudja, hogy ha nyitva van egy ház ajtaja, ez még nem biztosíték arra, hogy sokan be is térnek oda... S. M.
