Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-17 / 40. szám
Bontják a gyenge iorgalnm vasútvonalakat Bontják a Nyugat-Magyar- otszágon megszüntetett öreg, gyenge forgalmú vasútvonalakat. A nem mindennapi munkát a sárvári városgazdálkodási vállalat dolgozói végzik. A bontás mellett a felszabaduló területek újrahasznosítása is az ő feladatuk. A »-nyugdíjazott-« vasutak új, egészen másfajta közlekedési létesítményekké »alakulnak át«. A bontásnak és az újrahasznosításnak a KFM által visszautalt ellenértékéből például összekötő út épült két kis Rába menti falu, Zsennye és Gutatöttös között. Ugyancsak ebből létesül híd a szombathelyi Markusovszky kórház területén az ott átfolyó Gyöngyös patakon. ' Cselekvési program Nagyatádon Ésszerűsíteni kell az irodai munkát is Cselekvési program készült a Danuviánál. Előírásai, egyes pontjai minden gyárra kötelezőek. A nagyatádira is. A programban megszabták, hogy az idén javuljon az alkalmazottak és munkások aránya: 1,2 százalékkal a munkások javára. Ezzel szorosan összefügg a nagyatádi gyár vezetőinek még egy, sajátos helyi feladatuk: a munkáslétszám gyors növelése. A gépeknél dolgozók rendszeres utánpótlás révén a szakmunkástanulók közül kerülnek ki. Most is 115 fiatal tanulja a szakmát, ismerkedik a vasasmunka fogásaival a A közgyűlések margójára Szándékok és tettek Á zárszáimadó közgyűléseik befejező szakaszához érkeztünk. Szövet- kezeiteink több mint kétharmada befejezte számvetését. Ezúttal nemcsak a meglehetősen sok ! nehézséget okozó 1975-ös év munkáját értékelték. hanem valamennyi közgyűlésen mérlegelték azt is. hogyan fejlődött a gazdaság a negyedik ötéves terv idején, mennyiben valósultak meg az öt évvel ezelőtt megfogalmazott célok. A vezetőség beszámolója általaiban sehol sem szorítkozott csupán a tények ismertetésére, hanem a jól vagy kevésbé jól elvégzett munka tükrében szinte mindenütt szót váltottak a tapasztalatokról, és a vita során megfogalmazták a jövőbemutató tanulságokat. A közgyűlés hangneme, a vita egy kicsit tükörképet is ad az egész közösségről. H o- g y a n és miről beszélnek egy közgyűlésen az emberek: ez önmagában kifejezi, hogy milyen ott a közszellem. milyen a gazdaság belső élete. A mostani közgyűlések nagyon figyelemreméltó tapasztalatokat hoztak. A régebbi időkre annyira jellemző, önös érdekből fakadó személyes ügyek szinte teljes mértékben »kihaltak«. Nagyon » elvétve fordul az elő, hogy valaki azért kér. szót az évet záró nagy, közösségi számvetésen, mért év közben valami — vélt. vagy jogos ■— sérelem érte, vagy nem jól számoltak el válamit, vágy például nem akikor szántották föl a háztáji földjét, amikor szerette volna. Évekkel ezelőtt még temérdek esetet lehetett volna fölsorolni, hogy a személyes ügyek mennyire elvonták d figyelmet az egész közösséget érintő fontos kérdésekről. A magyarázatot —- úgy vélem — abban kell keresni: kialakult a szövetkezeti demokrácia kiteljesedésével az a gyakorlat, hogy ezeket, az egyéni problémákat azonnal orvosolják, ne hurcoljon senki tüskét magában egy éven át. Ügy is lehetne mondani, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlődésének ez is fontos jellemzője. S zorosan összefügg ezzel, hogy a személyes ügyek eltűnésével a zárszámadó közgyűlés az egész közösséget érintő tanulságok, feladatok megvitatásának fórumává válik. A mostani számvetések m^sik sajátos tapasztalata az, hogy a beszámolókat meglehetősen élénk vita követi. S ennek során jól kifejezésre jut: a tagság helyesen ítéli meg a gazdaság helyzetét, a feladatokat, és hangot ad annak is, hogy a célok elérésé érdekében nekik, személyesen is, mit kell tenni. »Ne gondolja senki azt — jegyeztem föl például az egyik közgyűlésen —, hogy sikeresen zárva az évet, most már minden rendben van, ezután <--ak a boldogság következik. Igenis, nagyon nehéz és nagyon kemény munka vár itt mindenkire, mert a követelmény mindig ' nagyobb, továbblépni pedig mindig több erőfeszítést kíván .. .« »Mondjuk meg őszintén — hallottam egy másik közgyűlésen —, hogy van nekünk még olyan tartalékunk, amiből meríthetünk. Meg lehet szervezni azt a krumpliszedést úgy, hogy jobban összhangban legyen minden részmunka — a szedés, a szállítás, a válogatás, a tárolás —; hogy ne legyen ki- | esés, ne kelljen se itt, se ott j tétlenkedni. Több munka el- I készülhet így egy napon. És nemcsak a krumplis zedésnél van ilyen lehetőség, hanem másutt is.« Sorolni lehetne még példákat. Nem egyet, igen sokat. A végső következtetés egy lehet: kifejezésre jutott a mostani zárszámadások többségében, hogy jól látják a tagok: hol lehel és hol kell javítani a munkán. A tenniakarás szán- j déka érvényesült, és ez min- ] demcéppen biztató a jövőre I nézve. Alapvetően fontos most. hogy ezek az értékes szándékok ma, holnap, vagy két hónap múlva ne merüljenek feledésbe. Hogy legyen erő, ha úgy tetszik, a szövetkezetek vezetői találják meg a módját annak, hogy a közösség javát szolgáló szándék tettekké váljon. A tanulságos, értékes vita, felelősségteljes számvetés csak így töltheti be igazán rendeltetését. A z eddig lezajlott közgyűlések margójára ezt lehetne írni: tartsuk ébren a tenniakarás szándékát; segítsük, hogy értékes köznapi tettekké váljanak! Vörös Márta tanműhelyben. A gyár vezetői egy térképet is mutattak: pontosan mutatja, hogy a Nagyatád vonzáskörzetébe tartozó községekből mennyien járnak be dolgozni. Megjelölték azokat a településeket is, ahónnan további emberekre számítanak, s igyekeznek is, hogy közülük mind többen a gyár dolgozóivá valjanak. A munkát jobban segítené, ha a bejárás feltételei javulnának : , ha — mondjuk az autóbuszjáratok menetrendje jobban igazodna a műszakkezdéshez. Talán segít majd a nemrég elkészült nagyatád —segesd—böhönyei út és a májusi új menetrend. A munkáskezek »gyarapításának« azonban van egy nehezebb, a gyár belső életében »fájdalmasabb« módja is: a kialakult foglalkoztatottság szerkezeti ésszerűsítése. — Az alkalmazottak létszámának . tízszázalékos csökkentésére törekszünk — mondja Gerber Endre igazgató —, összhangban a párt- és kormányhatározatokkal, és saját jól "felfogott érdekeinkkel is. Hogyan gondolják mindezt Nagyatádon? Az irodában sokan vannak — ez tény. De munkájuk van, nem ülnek tétlenül — ez is tény. Mit lehet akkor tenni? Van az irodai munkának egy kevésbé ismert oldala, s erre áz igazgató hívta föl a figyelmünket. A munkaszervezést a könyvelőknél, az adminisztrátoroknál, a statisztikusoknál és a többi munkakörben is végig kell csinálni. Mert előfordul itt fölösleges párhuzamosság, ésszerűtlen szétaprózottság. Ezen kell mielőbb változtatni. S javítani — mielőtt az átszervezést megkezdenék. — Pontosan föl fogjuk mérni, hogy az alkalmazottaink mennyit és mit dolgoznak — mondja az igazgató. S mindjárt egy példával világítja meg; mire gondol: — A fúrótokmányt gyártó üzemben 600—800 munkalapot állítanak ki egy hónapban. Utánanéztünk, s kiderült, hogy ennek a fele is elég a megfelelő bérelszámoláshoz. A gyárban a műszakiak munkáját is fölmérik, felülvizsgálják. Más vállalatok, más emberek példája is bizonyítja: a jó szándék nem mindig elég a színvonalas ] van, akinek a képzettsége nem megfelelő. Talán még j használ is egyiknek-másiknak, ha a tömérdek bosszúságot, i állandó fejfájást okozó íróasztal mellől a sokkal. kisebb felelősséggel járó géphez kell majd állnia. A műhelyekben a mindennapos jó közérzet nagyrészt attól függ. hogy folyamatos-e a termelés, mindig van-e anyag, munka, s hogy a dolgozók lássák értelmét annak, amit csinálnak. Ezek a dolgok szorosan összefüggenek a szervezéssel, az előkészítéssel és a megfelelő irányítással. Ezért is hangsúlyozta Gerber Endre a vezetési színvonal emelésének fontosságát. — Készülnek az ügyrendi utasítások, meg akarjuk erősíteni . a közvetlen termelés- irányítást, kiküszöbölve ezzel az esetlegességet és a kapkodást. A művezetőknek nagyobb felelősséget kell kapniuk. A munka hatékonyságát nem kis mértékben meghatározza az is, hogy milyen az arány a közvetlen termelőmunkában dolgozók és az előkészítést, az anyagmozgatást, a kiszolgálást végzők között. A gyárban a produktív - és az improduktív munkát végzők arányát egy százalékkal akarják javítani. — Sokan foglalkoznak gépbeállítással, anyagmozgatással. Ezért elhatároztuk, hogy központi anyagmozgató brigádot hozunk létre; ők tervszerűen, jó beosztással végezhetik ezt a munkát. S ezzel eltűnnek az egyes műhelyekben a csellengő emberek. Foglalkozunk azzal is, hogy föladjuk az egy gép, egy ember elvet. Tapasztalataink szerint vannak olyan munkafolyamatok, hogy egy munkás két gépet is kielégítően el tud látni munkával. Tervezzük még, hogy a meóban dolgozó, kiváltait ’ kéjeit1 «fcakmilhká- sokat a. gépek mellé állítjuk, s helyükre az irodából technikusok kerülhetnek. Ezzel két legyet üthetünk egy csapásra! irányító-vezető munkához. Van, aki nem erre termett, A nagyatádi gyárban tavaly 63 millió forint értékű I terméket állítottak elő. A termelést 1980-^ig 100 millióra akarják fejleszteni. Ez csak úgy sikerülhet, ha következetesen haladnak a cselekvési programban meghatározott úton. Cs. T. Fejlesztik a juhászatot Ordacsehiben Cj fiaztató épül — llústípusú kosokat vásárolnak HAZÁNKBAN a IV. ötéves tervidőszakban a juhállomány fokozatosan csökkent. Megyei viszonylatban, tsz-einkben az anyaállomány körülbelül az 1970-es szinten van, az állami gazdaságokban a csökkenés mintegy 75 százalékos. A IV. ötéves terv célkitűzése szerinti állománynak az 57 százaléka van jelenleg megyénkben. A I csökkenés egyik oka az alacsonyabb gyapjúár. valamint 1 az, hogy egyre több gondot okoz szakképzett juhászokat \ | találni a nyáj mellé; Ezekből természetesen az következik, hogy az V. ötéves j I terv időszakában az állomány \ ' növelése mellett erőteljesebb koncentrációról kell gondoskodni. A feltételek biztosítása érdekében pedig további férőhelyek megépítése szükséges. A fonyódi Balaton Terme- ! lőszövetkezetnek régóta van I juhászata. Állományukat — mely zömmel magyar fésűs- merinó — az ordacsehi üzemegységben helyezték el. Az ágazat jelenlegi helyzetéről, valamint a jövőről beszélgettünk Tóth Szabolcs főállatte- ny észtővel. — Jelenleg hétszáz anyaállatunk van. Ebből 100—150 anyajuh öreg, továbbtenvész- ! tésre alkalmatlan. Fontos, j hogy ezeket minél előbb ki-1 cseréljük fiatal állatokkal. Ta- f valy 70 jerkét hagyjunk meg! állománypótlásra, mely az idén j tenyésztésbe állítható. Ebben az évben az öregek közül körülbelül 50 anyát selejtezünk majd ki, így állományunk nagyjából szinten marad. Tavaly 750 bárányt adott el a gazdaság' tejesbárányként. Gyapjút összesen 38 mázsát nyírtak. Ebben az esztendőben azonban jóval kevesebb bárányt értékesítenek. Hogy miért, erre Tóth Szabolcs a következőket válaszolta: _ — A nyári jerkék közül 3Ó0-at szeretnénk tenyész- 1 utánpótlásnak megtartani. Eb- j bői adódik, hogy az értékesí- j tésnél kiesésünk lesz. ám ez j később busásan megtérül. A ! tenyésztésben is változtatni1 szeretnénk az eddigieken. Má van két. NSZK húsmerinóva! j keresztezett kosunk, és a tava- j szí nyírás után három húsme- rinó kost vásárolunk. Az az elképzelésünk, hogy ikerellő j vonalakból _ származó kosokai j szerzünk be, így növelhető | majd a szaporulat. Szóba került, hogy a köz- gazdasági szabályozóktól, a: araktól függően esetleg áttérnek a pecsenyebárány-hízla- lásra. Ehhez megfelelő takarmányra is szükség van: ebben az esetben bevezetnék az ure- betinetetést. A tavalyi esős időjárás miatt az idei széna nem megfelelő minőségű, éppen ezért az így kiesett takarmányt silóval pótolják. Abrakként továbbra is .a teiporos juh- és báránytápot adják. Rendkívül fontos a juhász személye, hiszen eredmények csak akkor érhetők el, ha megfelelően tapasztalt, szakképzett gondozó van az állatok mellett. Szabó János juhász több mint három éve került Nagybajomból Ordacsehibe. és csaknem az egész családdal együtt a juhok mellett dolgozik Munkája nyomán az állomány lényegesen javult, a beteg állat kevés. Az ő személye az egyik biztosíték arra, hogy a gazdaságban a juhá- szattal kapcsolatos tervek valóra váljanak. A TERMELŐSZÖVETKEZET terveiben az szerepel, hogy három éven belül az anyajuhok száma 1000 lesz. Ehhez természetesen nem elegendő az állománynövelés, hanem megfelelő beruházásra is szükség van. A gazdaság építőbrigádja egy régi szarvasmarha- istáilóbór háromszázas juh- üaztatót alakít ki. Az épület előreláthatólag májusban elkészül, és az idén már ott lát napvilágot a bárányok egy része. Évente száznál több kutatórakétát bocsátanak föl a Szovjetunióban azzal a céllal, hogy kifürkésszék az idegen égitestek titkait és tanulmányozzák a föld közvetlen környezetét a világűrben. Mind nagyobb téri hódít a Szovjetunióban az atomenergia hasznosítása békés célokra. Sevcsenko városát és Nyu- gat-Kazahsztán olajkitermelő telepeit a képünkön látható atonimeghajtású desztiilátor látja el édesvízzel. Képösszeállításunk a nagy szovjetország és 1 rrías népe hétköznapjaiba nyújt betekintést. szorgalA Szovjetunió könnyűiparának dolgozói készítik a világ pamut- és gyapjúszövetének minden ötödik méterét. A felvételen az ivanovói fésűstonoda cérnázórészlegc. A világ legnagyobb, tudományos célokat szolgáló kutatóhajója szovjet zászló alatt fut a tengereken. A »Jurij Gagarin« nevű hajót a kilencedik ötéves tervben bocsátották vízre. fiz ember szolgálatában *
