Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-15 / 12. szám

A közlekedésrendészet számvetése Eletre-harácsra 1975 nyarán a kővetkező táviratot kapta B. E., szüleinél időző kaposvári tanítónő: »Azonnal jelenjen meg laká­sán Várkonyi Sándor ügyében. Kimaradása esetén lakását fel­törik és a katonai ügyészség eljárást indít.« Aláírás: nincs. A postai nagykönyvben ez áll: Garábi Ernő. Mi dolga lehet a nyári sza­badságát töltő tanítónőnek a katonai hatóságokkal? Semmi. S ki az a táviratban emlege­tett Várkonyi Sándor? »Uni­formis«, biztos fellépés, ősz haj, szíjas, barna arc. Tün­döklésének, s tragikomikus hullásának hiteles története a következő: Az év elején szomorú hírt kapott Mihályiné Major Er­zsébet kaposvári lakos. Leg­nagyobb fia, az egyik dunán­túli munkaterápiás intézet lakója, ásóval leütötte egyik társát, aki súlyos sérüléseket szenvedett. Az asszonynak főtt a feje: hogyan segíthetne gyermekén? Amint az intézet halijában várakozott, a portás fölhívta a figyelmét egy fér­fira: — Ö segíthet magának. Határőr ezredes! S még annyit hozzátett: — A fia is mellette dolgozott. Ezzel eldöntetett. A kis el­dugott intézetből viharos gyorsasággal kezdtek kibonta­kozni az események. Mihályi- né írt az »ezredesnek«, azaz Várkonyi Sándornak: segítsen fia ügyében! És, Várkonyi vá­laszolt, jött, majd az elváltán élő asszony társasházi laká­sába költözött. — Ott lakott nálunk, igen. Házasságot ígért. Beleegyez­tem, de megmondtam: csak úgy, mint Szűz Mária és Szent József. Csak úgy... Közben Várkonyi tartós be­rendezkedésre készült. Fürge szemével fölmérte, melyek a gyenge pontok, amelyeket frontális támadással bevehet. A házat konok ellentét osz­totta meg: a lakók kisebbik része Major Ilonát (Mihályi - né testvére), a telek régi tu­lajdonosát — most egyszerű lakót — akarta gondnoknak. A népesebb tábornak azon­ban nem kellett a régi tulaj­donos. S ekkor jött Várkonyi. Összeköttetésekre hivatkoz­va fenyegetőzött. A két Ma­jornak megígérte, hogy a rendőrséggel viteti el a rivális gondnokot. Garábiéknak eskü- dözött: elintézi, hogy a ta­nács ne sajátíthassa ki a ház udvarából azt a nadrágsgíjnyi parcellát, amelyért Garábi Ernő fűhöz-fához futkosott, hiába. Az ősz »ezredes« elbeszé­léseibe miniszterek, kor­mányférfiak nevét szőtte — s állandóan valami ködös és misztikus titkosszolgálat meg­bízottjának adta ki magát. Ehhez pedig készséggel fala­zott — hívő vagy kétkedő lé­lekkel, nem tudni — szállás­adója is. Tengerészkék ruhát (uniformishoz hasonlót) vett neki a Somogy Áruházban, majd bemutatta a házbeliek­nek Sándort, aki »most kapta meg a katonai ügyészségen az új egyenruháját«. Miből táplálkozott Várko­nyi újsütetű, rohamosan emelkedő hatalma? Túl egy­szerű volna csak annyit mondani: az emberi hiszé­kenységből. Várkonyitól min­denki várt valamit! Hogy bosszút áll, hogy elintéz ezt, azt. A várakozást bújtotta fel az emberekben, igaz vagy igaztalan — de mindenkép­pen el nem intézett — ügyeik megoldásának reményét. Csak a házban lakó B. E. tanítónő sejtette meg először: Várkonyi épülő műve Potem- kin-falu lesz. Földerítette az »uniformis« eredetét és Vár­konyi kisebb hazugságait. S mégis hitt neki... Eljött a tárgyalás ideje. Mihályiné számára szörnyű tanulsággal. Kiderült, hogy a »széles körű összeköttetések­kel« rendelkező hódító Vár­konyi egyszerű börtöntöltelék. Sok évet ült, és már csak­nem tucatszor ítélték el szél­hámosságért. S ekkor Mihályiné kiadta az ősz szélhámos útját. Le­vitte az állomásra, felrakta a vonatra, s visszaküldte, ahon­nan jött. Ügy látszik, örökre eltűnik Kaposvárról. De nem. A köldökzsinórt, amely ide fűzte, nem vágták el. Gará- biék és a tanítónő ezután is látogatták az intézetben. Etették, itatták, sőt pénzelték is. S egy május eleji napon Várkonyi diadalittasan visz- szatért — most már az egye­dül élő tanítónőhöz. ^Megte­szek a kisszobádban is, csak engedj ... hiszen beteg va­gyok, lelkileg tönkrementem, senkim sincs o világon, s en­gem mindenki kihasznált« — írta Kaposvárra Az »unifor­mis« helyett most már az el­nyűtt, pecsétes kabátját kap­va magára, észrevehetően részvétet és szánalmat akaj-t kelteni. Könnyű volt az egyedül élő nőt levenni a lábáról. Köny- nyű volt, hiszen a vén szél­hámos a szomszédok — a leg­szűkebb ismeretségi kör — előtt még változatlan hitelre talált. B. E. dosztojevszkiji jellem. Tudta, érezte a bajt, mégis magához vette Várko- nyit. Sőt, két hét múlva már karikagyűrű csillogott az uj­júkon ... Az egyedüllét szoron­gattatásaitól gyötört nőnek is elég volt öt hét ahhoz, hogy elviselhetetlennek érezze az életet — vele, mellette. De kirakni nem tudta. Ha ki­zárta a lakásából, Várkonyi betörte az ablakot, s bemá­szott rajta. S bizony, a ható­ság sem segített a tanítónő­nek ebben. Csak a véletlen. A nyűgös, szüntelen betegsé­gére hivatkozó, sőt azzal kör­nyezetét zsaroló Várkonyit mentőkkel a kórházba vitette. S mire az ősz szélhámos »gyógyultan« távozott, már zárva találta a tanítónő ajta­ját. S ekkor a szomszédban Garábiék fogadták be. Ott la­kott náluk, két hónapig. Milyen lehetett etetni, el­látni a beszállásolt »ezre­dest«? Csak sejthetjük Vár- konyiról akkor már minden kiderült. E sorok írója mégis hiába mondta Garábi Ernő szemébe: — Ember, kakukk­fiókát rejteget! — Az kono­kul a fejét rázta: — Nem Ezt kérem nem hiszem el! — S inkább a postára ment, fel­adni azt a táviratot... Az ember azt gondolná, hogy létezik valamiféle szoli­daritás: a többszörösen becsa­pott áldozatoknak önnön kö­rüket szorosra záró reflexe. De nem. Erről itt szó se le­hetett. Mihályiné a bíróság­hoz fordult, s 1700 forintot követelt a tanítónőn. Az »uni­formis« árát. Amikor tavasz- szal a férfinak megmondta: kívül tágasabb, a ruhát visz- szatartotta. Májusban azután Garábiné kérte el az asszony­tól az öltönyt, s elhozta a ta­nítónőnél lakó »Sándornak«. S most mégis Garábiné tanú­sította a bíróságon: a követe­lés jogos. S Mihályiné ezt meg is írta: »Figyelmeztetlek, a tanúk vallani fognak.« S nem is számítottak rosz- szul. A tanítónő idegei nem­voltak acélból. Nem bírta el­viselni, hogy a bíróságon új­ból és újból felhánytorgassák az eseményeket. Inkább kifi­zette a pénzt Csak hagyják már békén. Sosem tudja befészkelni magát Várkonyi e szép és modem társasházba, ha nem tenyészik itt buján valami sajátságos, mindenkit besáro­zó szellem. A vacak kis tyúk- pereikkel unos-untalan a bí­róságra szaladgáló asszonyok, az álszemérmes szemforgatás (»Csak úgy, mint Szűz Mária és Szent József, csak úgy...«), J a bosszút dédelgető, kisebb- ’ ségben maradt régi tulajdo­nos gőgje, a sóvár anyagias­ság. S ez a szellem most mégis győzedelmeskedett. — Mindenben nekik lett igazuk! — mondja kesernyé­sen a tanítónő. S valóban, csak ő veszített a kakukkfióka beszállásolá- san* Csupor Tibor Csökkent a balesetek száma Minden harmadik szerencsétlenség oka a gyorshajtás A somogyi balesetekről ké­szült év végi számvetés ismét előrelépésről tanúskodik: 1975- ben a megyében 10,7 száza­lékkal kevesebb közúti sze­rencsétlenség történt, mint 1974-ben. A hatszáznegyvenegy baleset közül negyvenhat ha­lállal, kétszázkilencvenöt sú­lyos, háromszáz pedig könnyű sérüléssel végződött. Tavaly tízzel kevesebben haltak meg a megye útjain, mint egy esz­tendővel korábban. A siófoki járásban 4,2 szá­zalékkal nőtt a balesetek szá­ma, s elérte a százkilencve- net. Itt hárommal több volt a halálos tragédia, mint ko­rábban, és tizenhéttel maga­sabb lett a súlyos szerencsét­lenségek száma is. A marcali járásban viszont a csökkenés meghaladta a huszonhat szá­zalékot, s kevesebb a halálos tragédia is. Ennek ellenére a marcali járásban változatlanul sok a halálos és a súlyos sze­rencsétlenség. A barcsi járás 13,2 százalékos csökkenéssel dicsekedhetne, csakhogy itt egyről négyre emelkedett a halálos balesetek száma, s ez természetesen sokat elvesz a balesetmegelőzés eredményei­nek értékéből. A tizenhat szá­zalékos csökkenés ellenére nem megnyugtató a helyzet a megyeszékhelyen, ahol az 1974-es háromról négyre emel­kedett a tragédiák száma, s mindössze eggyel kevesebb — így negyvenhárom lett — a súlyos baleset. A nagyatádi járásiban a ko­rábbinak az egyharmadára — háromra — csökkent a halá­los szerencsétlenségek sora, ki­lenccel kevesebb lett a köny- nyű sérüléssel járó baleset, viszont harmindkettőről har­mincnégyre emelkedett a sú­lyos baleseteik száma. A ka­posvári járásban a csökkenés 4,5 százalékos, de még így is kilencen meghaltak, negyven­hetén súlyosan, hetvenen pe­dig könnyebben megsérültek a- járásban. Somogybán tavaly minden harmadik baleset oka a gyors­hajtás volt, gondatlan vezetés miatt száznyolc szerencsétlen­ség következett be. A baleseti okok sorrendjében a harma­dik a gyalogosok figyelmetlen­sége, a negyedik az elsőbbségi jog meg nem adása, azután pedig a szabálytalan kanyaro­dás és a szabálytalan előzés következik. A szerencsétlensé­get előidézők közűi százhu­szonötén ittasak voltak. Itta­san legtöbben — negyvenket- tan — a siófoki járásban, hu­szonötén a marcali járásban, tizenkilencen pedig a kapos­vári járásban karamboloztak. A karambolok száma a leg­nagyobb augusztusiban volt, ezt követi a július, az október és a június. A »legcsönde­sebb« hónap a január volt, ekkor huszonnégy közúti sze­rencsétlenséget jelentettek. A legnagyobb figyelemre dél­után néfcy és hat óra között, valamint dél és két óra között van szükség. A Somogy megyed Rendőr­főkapitányság közlekedésren­dészeti osztályának táblázatai szerint tavaly két és fél mil­lió forinttal emelkedett a köz­úti balesetekből származó kár, amelynek összege meghaladja a nyolcmillió-nyolcszázezer forintot. A rendőrség folytatja a bal­eseti statisztika adatainak ér­tékelését. Ez a munka a So­mogy megyei Közlekedésbiz­tonsági Tanács legfontosabb tennivalóinak a meghatározá­sához is nélkülözhetetlen. P. D. Különböző határidőkkel Kötelező lesz a biztonsági öv, a tükör és a tartalék izzó A közúti közlekedés január 1-e óta érvényes új szabályai­val változtak a közúti jármű­vek előírásai is. Ezt figyelem­be véve a közlekedés- és pos­taügyi miniszter — a kohó- cs gépipari miniszterrel egyetér­tésben — rendeletet adott ki a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételei­ről. ,A rendelet a közúti köz­lekedés biztonságának növelé­sét és a környezet fokozottabb védelmét szolgálja. A korábbi rendelkezésekkel szemben bi­zonyos gépjárműtartozékok kö­telező fölszerelését írja elő, egységesíti a járművek vilá­gító- és jelzőberendezéseinek Növényvédelmi tájékoztató Az őszi gabonavetések ellenőrzése Az ősz folyamán megkésett vetések a lehűlt talajban von­tatottan keltek, és a növényál­lomány mindeddig nem tu­dott kellőképpen megerősöd­ni. Ezért fokozott gondosságot igényel a gabonavetések ápo­lása és védelme. Az őszi vál­tozékony időjárás nem ked­vezett ugyan a csócsároló ko­ra őszi kártételének, de a gyengén fejlett állományban már a viszonylag 'kis egyed- szám is súlyos tőpusztulást okozhat, s még a felfagyás ve­szélye is bekövetkezhet a hó­takaró nélküli vetéseken. A csócsároló kártételére az enyhe, plusz 4 fok feletti hő­mérsékleten számítani kell, ezért rendszeresen ellenőriz­zük, figyeljük gabonavetésein­ket, és a fertőzés, illetve ká­rosítás észlelésekor a védeke­zést azonnal hajtsuk végre: az Élőerőn 50 WP, Rovlinka 50 WP, Ditrifon 50 WP 2 kiló hektáronként (350—400 liter vízben kijuttatva), valamint a Wofatox porozó 20 kiló hektáronként, Ditrifon—5 és Rovlinka—3 251 kiló hektáron­ként dózisú szerek valamelyi­kével. A mezeipocokkal fertőzött gócok száma a szokatlanul enyhe téli időjárás hatására nem változott. Az enyhe idő elsősorban a mezeipocok táp­lálkozási körülményeit segíti, a kártevő intenzív élettevé­kenységet folytat. Ha az eny­he idő tovább tart, várható, hogy egyedszámuk (a fertő­zés erőssége) még tovább nő, és a pillangós területeken sú­lyos károkat okozhatnak. A fertőzés elsősorban a pillan­gósterületeken erős, azonban az őszi gabonára, valamint a rétekre, legelőkre is átterjed­het. A károsító megyénk egész területén fertőz, de a legveszélyeztetettebb körze­tek a nagyatádi, kaposvári, siófoki, valamint a marcali járás területén vannak. Fel­hívjuk a termelők figyelmét a védekezések hatékony elvég­zésére, mert a fertőzést csak úgy tudják megállítani és az esetleges tavaszi károkat megelőzni. A levegőből hull a műtrágya A januári napsütés minden­fajta mezőgazdasági munká­nak kedvező. Behozhatják a gazdaságok az őszi lemara­dást, és korábban nekiláthat­nak a tavaszi munkáknak. Ezekben a napokban min­denütt dolgoznak a műtrágya- szórók. Egyre inkább terjed — ahol a körülmények enge­dik — a repülőgépes műtrá­gyázás. Kilenc gazdaság üzemelteti azt a repülőt, amellyel Igái határában találkoztunk. A gép a Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskolai Tangazdaság tátompusztai kerületében dol­gozott. A két, erre a célra át­alakított, traktorra szerelt homlokrakodó 12 mázsa mű­trágyát pakol be néhány pil­lanat alatt a repülő tartályá­ba. Ennek kiszórásához 5—7 percre van szüksége a len­gyel gyártmányú gépnek. Na­pi teljesítménye 300 hektár. Természetesen ez a teljesít­mény nagyban függ az idő­járási viszonyoktól. Erre azonban most nincs panaszuk a pilótáknak, hiszen • ideális repülőidőben dolgozhatnak. Amint ezen a területen be­fejezték a munkákat, átköl­töznek a kaposújlaki részre. számét, színét, meghatározza l a biztonsági és a környezet­védelmi követelményeket. Mindezeket figyelembe véve a járművekkel kapcsolatos kö­vetelményeket, műszaki elő­írásokat a korábbihoz képest megszigorították. A rendelet egészében január 1-én hatályba lépett, egész sor fontos, új előírásának vég­rehajtásra azonban — fígye^ lembe véve, hogy a hozzá szükséges feltételek is csak folyamatosan teremthetők meg — különféle határidőket álla­pítottak meg. Már január 1. óta érvényes az az új rendelkezés, amely a környezetvédelem érdekében előírja, hogy az Ottó-rendsze­rű motorok kipufogógáza _ — üresjáratban és a maximális fordulatszám 60 százalékánál — 4,5 térfogatszázaléknál több szénsmonoxidot, a Diesel-rend­szerű motorok kipufogógáza köbméterenként 550 milli­grammnál több kormot nem tartalmazhat. Ugyancsak köte­lező ellátni a motoros jármű­veket olyan zavarszűrő be­rendezéssel, amely megakadá­lyozza, hogy az elektromos egységek a meghatározott ér­téknél nagyobb rádiófrekven­ciás sugárzást bocsássanak ki. A motoros járművek megen­gedett legnagyobb zajszintjé­re vonatkozó előírások viszont csak a január 1-től újonnan forgalomba állított járművek­re vonatkoznak. A lényegesebb változások életbe lépésének következő határideje július 1. Ettől az időponttól valamennyi újon­nan forgalomba állított sze­mély gépkocsinál megkövete­lik a két visszapillantó tük­röt, az első két ülésen a há­rom ponton rögzített bizton­sági övét, és a rendeletben meghatározott lámpák min­denfajta izzóiból legalább egy tartalékot. Ugyancsak július 1-től minden gépjárművön — a személygépkocsikon, a me­zőgazdasági vontatókon és a pótkocsikon is — csak a ren­deletben előirt színű és szá­mú világító- és fényjelző- berendezés lehet. Egész sor új előírás alkal­mazását követelik meg 1977. január 1-től, így például akkor már minden újonnan forga­lomba helyezett személygép­kocsit el kell látni kiegészítő sár védővel és ablakmosó be­rendezéssel, a motQrkerékpá- rokat az előírt visszajelző lámpákkal. A gyermekszálií-u. tásra alkalmassá tett kerék­párokon megkövetelik a láb­tartót és a kapaszkodót is. Ettől az időponttól valameny- nyí gépjárművön csak az úgy­nevezett európai aszimmetri­kus fényszórók használhatók, s csak borostyámsárga színű irányjelző lehet valamennyi gépjárművön. Akkortól már minden személygépkocsin kö­telező lesz két, minden motor­kerékpáron egy visszapillantó tükör. Űjabb határidők: 1977. jú­lius 1-től minden személygép­kocsi első két ülésénél ott kell lennie a három pontos biz­tonsági övnek — attól kezd­ve megkövetelik használatát, is —, 1978. január 1-től min­den motorkerékpárt és pótko­csiját föl kell szerelni féklám­pával, a gépkocsik vezető ülé­seit pedig napellenzővel. A mostani rendelet minden előírását lényegében 1979. ja­nuár 1-től érvényesítik. A Magyar Közlöny 1975. évi 90. számában megjelent mi­niszteri rendelet természetesen nemcsak ezeket a legfonto­sabb változásokat, újdonságo­kat tartalmazza. A rendelet részletesen foglalkozik a jár­művek forgalomba helyezésé­nek egyéb követelményeivel, meghatározza például a jár­művek méretét és súlyát, az általános biztonsági és kömye- .. zetvédelmi követelményeket, a fékekre, a kormányműre és a futóműre vonatkozó előíráso­kat, foglalkozik a mezőgazda­sági járművekre, a vontatók­ra, a segédmotorokra, a villa­moskocsikra stb. vonatkozó rendelkezésekkel is. Műkincsrablás Pannonhalmán Lakat alá kerültek a tettesek A Gvőr-Sopron megyei Rendőr-főkapitányság nyo­mozói bravúros nyomozással lelepleztek egy nem minden­napi bűnügyet. 1975. decem­ber 21-én a pannonhalmi fő­apátságtól bejelentés érkezett a rendőrségre, hogy 16-án délután 4 óra és másnap reg­gel 7 óra között nagy értékű műkincsek tűntek el a várból. A tetteseket viszonylag rö­vid idő alatt elfogták. A műkincsek egy részét Volkswagenbe elrejtve He­gyeshalmon keresztül akar­ták külföldre csempészni, a többit pedig egy hegyi búvó­helyen rejtették el. A rendőr­ség az eset kapcsán két kül­földi (holland) és három ma­gyar állampolgárt vett őri­zetbe. A részletek kiderítésé­ire a nyomozás tovább folyik. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom