Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-10 / 8. szám
Társadalmi munka fizetésért? L átszólag mosolyognivalóan naiv a kérdés: mitől »társadalmi-« a társadalmi munka? Egyrészt: társadalmi munkát általában minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül szokás végezni, az efféle tevékenységért nem jár L fizetség, s ezt mindenkinek jó I tudnia, aki ilyesmire vállalko- : zik. Az egyetlen »fizetség-«: a ' közmegbecsülés mely joggal kijár azoknak az embereknek, akik szabad idejük feláldozásával vagy megrövidítésével a közösségért dolgoznak, fáradoznak. Viszont — s ezért is naivitás efféle kérdéseket föltenni — ugyan ki az, aki minden esetben és szigorúan betartja a társadalmi munkavégzés e fontos szabályát? S ha valaki nem tartja be, akkor vajon mitől »társadalmi-« a társadalmi munka? Feltehetően csak attól, hogy annak nevezik, jóllehet ez esetben csak valamiféle külön feladat ellátásáról beszélhetünk, rendszerint munkaidőben és az előírt produktív munkáért járó fizetésért. Ez a sajátságos és sajnos széles körben elterjedt gyakorlat az amúgy is szűkös munkaidőalapot lényegesen megkurtítja. A közüg3rekért fáradozók mellett ki ne ismerne olyan társadalmi tisztségviselőket is, akik »társadalmi munkát végzek« felkiáltással, lázas buzgalommal csellengik át a munkaidőt, jól tudva, hogy tevékenységük általában nem-i csak ellenőrizhetetlen, hanem megakadályozhatatlan is. Mert az esetek többségében minden megbízatás mögött tekintélyes megbízók állnak: ilyen-olyan szervezetek, különböző rangos, i vagy éppen csak mondvacsinált bizottságok. Ezeknek feladataik, akcióprogramjaik, munkaterveik vannak, amelyeket végre kell hajtani valahogyan. s végre kell hajtatni valakikkel. Kikkel? A társadalmi munkásokkal. Akik — már a feladatok jellegéből következően is — többnyire csak munkaidőben tehetnek eleget megbízatásaiknak. Csak akkor lehet elkészíteni az amatőr és általában nem sokra használható fölméréseket, statisztikákat; csak munkaidőben lehet »ügyintézni« és adminisztrálni az ügyes-bajos dolgokat, intézkedni és eljárni, tárgyalásokat folytatni, ilyen-olyan értekezleteket kreálni, sőt: csak munkaidőben lehet tagdíjakat beszedni, viszonylag csekély értékű, de annál el- nyújtottabb gyűlésekre járo- gatni. S ha mindezt lehetne esetleg máskor és másként, akkor is minek ezen töprengeni, minek ezen a jól be vált gyakorlaton változtatni és újítani, egyáltalán miért komolyan venni a társadalmi munkát, ha egyszer hovatovább senki, nemegyszer még a megbízók sem veszik komolyan? A Gazdaságkutató Intézet vizsgálatai és számításai szerint a rendelkezésre álló munkaidőalap 20—25 százaléka (2—2,5 milliárd óra) veszem dőbe megy. Ebből kto. egymil- liárd óra vész el az egész napos, és megközelítően egymil- liárd óra a munkahelytől való fél-, egyórás hiányzások miatt. Ha ezeket a veszteségeket csak 10 százalékkal sikerülne Szerződés hatvan vállalattal Számlázó- és könyvelőgépek szervize csökkenteni, akkor annyi többlet munkaidőt nyerhetnénk, amely 130 ezer ember munkába állításával egyenlő. Senki sem vizsgálta ugyan, hogy a sok elvesztegetett munkaórából mennyi írható az j úgynevezett társadalmi mun- | ka rovására, megkockáztat-1 nám: az eddigi gyakorlat jócs-1 kán hozzájárult ahhoz, hogy ezek az adatok így alakultak. | Tanúim például azok a művezetők, akiknél a műszak kezdetekor rendre-sorra jelentkeznek a beosztottak — az ilyen-olyan bizottsági tagok, a különböző tisztségviselők és mások —, hogy most ide-oda- amoda kell menniük, ezt, azt. amazt kell intézniük. A munkafegyelemről — meglehet: éppen társadalmi munkában és hivatalos munkaidőben — szervezett tanácskozásokon időnként óvatos felszólalások is elhangzanak : valahogy racionalizálni kellene a parttalan és gyakorta értelmetlen »társadalmi« munkát. Valószínű, hogy itt is — mint a termelőmunkában is — elképzelhető a jobb szervezés, az ésszerűsítés, az hogy lényegesen csökkenthetnék az efféle megbízásokat, hogy kiszűrhetnék a fölösleges és párhuzamos tevékenységeket, hogy- megszüntethetnék a formális munkavégzést. M indezen érdemes lenne eltöprengeni minden munkahelyen, márcsak azért is, hogy föléitéíkeljék a társadalmi munka rangját, becsületét, de legfőképpen azért, hogy a munkaidő minden óráját azzal töltsék ki, amire való: értékalkotó munkával. V. Cs. Traktor helyett teherautó Korszerűsítik a mezőgazdasági anyagmozgatást Az Irodagéptechnika Vállalat megyei szervize Kaposváron, a Honvéd utca elején, a 18. szám alatt lévő új bérház földszintjén néhány hetekezd- té meg működését. — Hivatalosan csak január elsejétől dolgozunk, azonban már a múlt év decemberében megkezdtük a próbaüzemelést. Tizenegy műszerészünk 200 000 forint értékű gépjavítást, karban-tariást végzett el 1975 utolsó hónapjában. A számlázó-, író-,. könyvelő- és számológépeket korábban csak Szekszárdon, Zalaegerszegen, Székesfehérváron és Budapesten tudták a vállalatok megjavíttatni, a megelőző karbantartást elvégeztetni. Máris hatvan vállalattal, intézménnyel van szerződésünk, s évente hatszor a helyszínen vizsgáljuk meg az Ascota, a Romayor, a Hunor, a Soemt- ron, a Hungária és más típusú automata könyvelő-, számlázó- és sokszorosítógépeket. Az évi szerviz-szolgáltató tevékenységünk értéke meghaladja a kétmillió forintot — tájékoztatott Kalina György, az Irodagéptechnika Vállalat szervizének vezetője. Fiatal fiúk dolgoznak a műhelyben. Asztalnyi nagyságú, írógépre hasonlító masinán szorgoskodik Csík Zoltán és Bíró Zoltán. A különböző kapcsológombok azt jelzik hogy nem egyszerű szerkezeteket javítanak. — Ez a Soemtron 382-es automata könyvelőgép. Számláz és szoroz, másik típusát már lyukasztó szerkezettel is' ellátták, és többféle műveletre alkalmas — mondják. Mindketten gépipari technikumot végeztek, vonzotta őket az elekrotechnika. Ezért jelentkeztek a szervizhez műszerésznek. — Mielőtt a munkánkat megkezdtük, a vállalat budapesti központjában hathónapos tanfolyamon _ vettünk részt. Megismerkedtünk a leg korszerűbb automata számlázó- és könyvelőgépekkel, s mindazokkal a műszerekkel, amelyeket használni fogunk — mondja Csík Zoltán. Ehhez Bíró Zoltán még hozzátette: — Örülök annak, hogy a szervizhez jelentkeztem, mert á technikumban tanultakat újabb ismeretekkel gyarapít- hattam. Sz. L. Egy újítás haszna A mezőgazdasági anyáéihoz- ] gatásban az idén jelentős műszaki fejlesztéssel további előrelépést terveznek a gazdaságok. Ehhez a múlt évinél jobb gép- és alkatrészellátást ígér a kereskedelem. A népgazdaságnak ebben az ágazatában is fokozatosan kiveszik a munkát az ember kezéből a gépek, a termelés valamennyi területén előtérbe kerül a nehéz fizikai munka helyettesítése és a szállítási, rakodási költségek csökkentése. A megoldást nehezíti, hogy a mezőgazdaságban rendkívül sokféle anyagot kell szállítani, a termelőknek több mint 200 féle különböző anyagot kell rendszeresen, esetenként többször mozgatniuk. A szállítási távolság és a rakodási magasság sem egységes, és speciális helyzetet jelent, hogy a népgazdaság más ágazataihoz képest a mezőgazdaságban a szállítási távolság általában nem nagy, átlagosan mindösze öt kilométer. Az idei gépkínálat összeállításánál figyelembe vették, hogy az anyagmozgatás költsége az összes termelési költségnek csaknem a fele, ezért a termelőknek a leggazdaságosabban kihasználható, esetenként több célú gépeket igyekeznek biztosítani. Az AgrotrÖ6zt az idei szállítóeszköz-megrendeléseknél számolt azzal, hogy a gazdaságok a korábban traktorral szállított anyagok egy részét teherautóval kívánják továbbítani, és az üzemek 1976-ban a korábbinál több tehergépkocsi vásárlását irányozták elő. A megrendelt járművekhez a korábbinál több pótkocsit biztosít az Agrotröszt, éspedig a lehető leggazdaságo sabban kihasználható öttonnás típusokból. 1976-ban összesen 9—10 ezer pótkocsira fogadnak el megrendelést. Ezenkívül speciális típusokat is a termelők rendelkezésére bocsátanak, mégpedig a korábbinál több egytengelyes, közúti, rendfelszedő, rakodó- és szervestrágyaszóró kocsit. i A nagy gondolatokat, az érdekes ötleteket, a korszakalkotó fölfedezéseket gyakran az egyszerűség jellemzi. A laikus a homlokára csap: Nahát! Ez nekem is eszembe juthatott volna. A mezőgazdaságban a korábbi évek műszaki fejlesztésénél nem fordítottak kellő gondot a rakodás gépesítésére, ezen a téren a korszerűsítést most igyekeznek meggyorsítani az üzemek. Megrendeléseiket azonban csak részben tudja kielégíteni a kereskedelem, miután az igényelt csaknem kétezer rakodógépből csak mintegy ezret tudnak egyelőre visszaigazolni. Anyagmozgató gépből is lényegesen többre lenne szükség, egyelőre csak 300-ra számíthatnak a gazdaságok. Az Agrotröszt a gyártó cégekkel újabb szállításokról tárgyal. A szállítást korszerű traktorok segítik majd, ezekből több mint hatezret rendelt' az Agrotröszt. Az idén a korábbinál nagyobb számban érkeznek nehéz traktorok. Egy ilyen »homlokcsapko- dós« újításról hallottam a napokban. Az ötlet olyan egyszerű, hogy az ember az első pillanatban nem is érti egészen, hogy mi benne az új? Másfajta műbőrt a régi helyett. Ennyiből áll. S aki kidolgozta, kikísérletezte, újításként beadta, s örült, amikor elfogadták, egy szerény fiatalember; Csalló László főművezető a Rákospalotai Bőrés Műbőrfeldolgozó Vállalat marcali gyárában. A gyárban már évek óta sok ezer diplomatatáskát készítettek. Tavaly azonban észrevették, hogy ez a hagyományos termékük kevésbé kelendő a kereskedelemben. mint korábban. Valami divatosabbat, elegánsabbat, vonzóbbat kellett kifejleszteni. S a főművezető újítása ezt az igényt elégíti ki. 1 Az újítás lényege egy új anyag, a graboflip alkalmazása. A graboflip textilhordozó, vastagabb tapintású, bőrsze- rűbb, tartósabb és mutató- sabb, mint a korábban felhasznált vékony műbőr. Feldolgozása részben átalakítja a J diplomatatáskák készítésének j technológiáját. S ami a leg- ! fontosabb: egész sor eddig használt anyagra vagy nem lesz szükség, vagy csak jóval kevesebbre. Két példát említünk. A ko- | rabbi táskák gyártásához ki- j zárólag első osztályú keretléceket használhattak fel. A ke- ! retire ragasztott vékony bőr felületén ugyanis a legkisebb dudor, fűrészelésij vágási hiba | is meglátszott. A vastagabb, 1 textilhordozós graboflip felI ragasztása után azonban nem. j így az ebből az anyagból ké- I szült táskák keretei készülhet - I nek másodosztályú — ugyanolyan tartós — lécből is, ipin- denesetre olcsóbban. Korábban a léceknek mintegy 30 százalékát egyáltalán nem tudták felhasználni. Most ez az arány 5 százalékra csökkent. I A diplomatatáska készítésé- | nek egyik fontos része a ragasztás. A vékony bőrt eddig sok ragasztóval erősítették a kerethez, hogy tartós maradjon. Mivel a ragasztóanyag importból származik, ez nem volt olcsó mulatság. Most az új anyag használatával a szo- j kásos ragasztókellék a koráb- i binak legfeljebb egytizede. A megtakarítás tetemes. A vállalat elfogadta az újítást, s jelenleg az új táskák gyártásának tervein dolgoznak. Cs. T. Házgyárak Lengyelországban Eredményjelzők külföldre Lengyelországban 1971— | 1975-ben 1125 ezer lakás épült, 183 000-rel több, mint az elő- i ző ötéves tervben. Ez az eredmény döntő mértékben annak köszönhető,' hogy megváltozott az építőiparban alkalmazott technológia: átálltak a nagypaneles építkezésre. A nagyelemes, iparosított lakásépítkezést Lengyelországban többféle rendszerben valósítják meg. Ezek közül a W—70-es, a WK—70-es, a szczecini és az OWT-rendszert érdemes megemlíteni. A W-riíO-es rendszert az egyik varsói tervezőiroda dolgozta ki. Jellemzője a város- tervezés nyitott technikája és technológiája. Ezzel a módszerrel bármilyen nagyságú és elosztású lakásokat lehet építeni, de lakótelepek építésére is alkalmas. A várostervezőknek és az építészmérnököknek bizonyos mértékig szabadabb megoldásokra ad lehetőséget. A WK—70-es rendszer az előzőnek modernebb változata. Előnye, hogy nemcsak lakóházak épülhetnek ezzel a rendszerrel, hanem bölcsődék, szállodák, orvosi rendelők is. A szczecini rendszer is len- ! gyei találmány. A két előző- 1 vei szemben ezt nem nyitott | jellegű építkezéseknél alkal- | mázzák, hanem a meghatározott építészeti megoldásoknál. Az OWT-rendszer is zárt rendszer. A tervezési lehetőségek korlátozottak, a formától és nagyságtól függnek. A lengyelországi házgyárakat jórészt az itt feisorolt t rendszerekhez igazították. ■ Lengyelország az első házgyá- j rait a Szovjetunióból importálta. Ezek évi 10—13 ezer 1 lakóhelyiséget gyártottak. Pecsenyekacsa a háztáji gazdaságoknak Sok-sok háztáji gazdaságban nevelnek baromfit, köztük kacsát is. A tojások beszerzése, a keltetés többször is gondot okoz. Ezen a nehéz- j ségen akar segíteni a Balatoni Halgazdaság; elhatározták, hogy napos és előnevelt pecsenyekacsákat adnak a háztáji gazdaságoknak. Akik a 67-es úton hajtanak Balatonlelle felé, a község előtti dombról lepillantva — természetesen nem a téli hónapokban — rengeteg kacsát lathatnak a halastó vizén. Mint fehér vatta borítják el a partot is. A gazdaság több százezer állatot nevel föl és értékesít egy-egy évben. Ezekben a hetekben ismét a kacsanevelés ad munkát. Megkezdődött a törzsállománynál a tojástermelés. Február végén kezdődik a keltetés, s három hét múlva telepítik az állományt az istállóba. Onnan már a tó lesz a következő ál- I lomás. A múlt évben a Balatoni Halgazdaság 237 ezer napos- és 34 ezer előnevelt kacsával segítette a háztáji gazdaságokat. Ebben az évben eddig — az áfész-okon keresztül — 141 ezer napos- és 21 ezer előnevelt kacsára ván igény, több szerződést az áfész-ék még nem kötöttek. Pédi'g — ha szükség van rá — további 50 ezret tudnak átadni. A Kaposvári Húskombináttal kötött szerződés értelmében a gazdaság 1976-ban 760 ezer pecsenyekacsát ad a feldolgozásra. Ezek 2 kiló 40 de- kásak lesznek. Üjabb bővítésekkel növelik a termelést. Többek között a nagyatádi kerület egyik telepén 30 ezer kacsa nevelésére alkalmas telepet létesítenek ebben az évben. Somogyi Néplap A VBKM Villamos Előszerelő Gyárának egyik legismertebb terméke az elektromos credm inyjelzö berendezés. A világ legtöbb stadionjában, sportosa mókában sikeresen használják. A forgatható táblájú eredményjelző berendezés most készülő darabjai is külföldre — Alma-Atába, Tallinba és Lipcsébe — kerülnek.
