Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-06 / 4. szám

rOij7delt Szcrk cjztőség, ! Toponáron a helyi buszjárat a Fő utcán mintegy 600— 700 méteres út után visszafordul, pedig az utca kb. há­rom kilométer hosszú. így az utasoknak sokat kell gyalo­golniuk. amíg buszra szállhatnak. Különösen nehéz a hosz- szú utat megtenni az idősebbeknek és a kisgyermekkel utazó édesanyáknak. Évek óta kérik a toponáriak: a he­lyi buszjárat menjen végig a falun, ahogy azt Kaposfiire- den. Szentjakabon is megteszi. Az illetékesek a buszfor­duló hiányára hivatkozva elutasították a kérést. Azóta tár­sadalmi összefogással elkészült a buszforduló, de busznak se híre, se hamva. Kérjük a Tisztelt Szerkesztőséget, járjon közbe az illetékeseknél, mielőbb adják át a forgalomnak a busz­fordulót, ne kelljen a buszmegállóig kilométereket gyalo­golni. Tisztelettel: több mint háromszáz toponári ' dóig ózó megbíz ásó b ól 'XiaidŰL 0g uJa nyugalmazott, géplakatos, Toponári út 184. Tisztelt Szerkesztőség! Az Ötvöskónyi és Segesd között épült köve sut létesíté­sével megszüntették a szőlőhegybe vezető gyalogútat, ame­lyen ötven, hatvan család közelítette meg szőlőjét. Kér­jük, hogy a köx:esútról kapjunk egy lejárót a szőlőhegybe a régi gyalogút helyén. Ez körülbelül a szőlőhegy közepén lenne mindenki számára megközelíthető, nem úgy. mint az ötvöskónyi állomástól és a segesdi faluvégtöl pár száz méterre épült lejárók. .A nagyatádi, az ötvöskónyi. a be- legi tulajdonosok is csatlakoznak a kéréshez, mert esős időben gépjárművel megközelíthetetlen a szőlőhegy. Re­méljük, hogy kérésünket mind a segesdi, mind az ötvös­kónyi tanács támogatja. Tisztelettel: (JJálfi 3itoátt Somogyszob, Kálvin u. 17. és még 40 aláíró Tisztelt Szerkesztőség! Melreisz Imre, lengyeltóti, Wesselényi u. 30. szám alatti lakos december 2-án megjelent panaszát kivizsgál­tattam^ és az eredményről az alábbiakban tájékoztatom. 1975. november 23-án a jelzett időpontban és autóbusz- járaton szolgálatot teljesítő személyzet figyelmetlenül. nem az előírásoknak megfelelően végezte feladatát. Ezért a dolgozókat fegyelmileg felelősségre vontuk. A történtekért szíves elnézést kérünk. Tisztelettel: . 'ÍJCjungadg Szakáiéi ssiemélyiargalmi osztályvezető, Volán 13. sz. Vállalat n nCTna:iir4»ri jüJiiiMilEPE XXXII. évfolyam, 4. szám Kedd. 1976. január 6. Bővült az előadóterem Ismét megnyílik a Latinca-emlékszoba Nem pihennek a horgászok Ezekben a hetekben készül­nek a Kaposvári Sporthor­gász Egyesület tagjai a köz­gyűlésükre. Az elmúlt időszak munkájáról lesz szó, s meg­választják az új vezetőséget. Baracskai Ferenc, az egye­sület elnöke elmondta: a hu­szonöt tagú vezetőség már de­cemberben megtárgyalta a munkatervet, a különböző bi­zottságok tevékenységét. Szép eredményekről számolhatnak be a közgyűlésen. Az elmúlt négy év alatt az egyesület minden korábbi időszakhoz viszonyítva többet fejlődött. Kezelésükbe vették többek között a töröcskei tavat, s a huszonnégy hektáros víztározó meghálálja a gondoskodást. A múlt évben 50—60 mázsa takarmányt etettek meg a halakkal. Évenként túlteljesí­tik halasítási tervüket, ezt a fogások is jelzik. Mintegy négyszáz taggal gyarapodott az egyesület az elmúlt négy évben. December végén 1100-an voltak, s ebben az évben várhatóan tovább emelkedig a horgászat iránt érdeklődők szama. Nőtt az egyesület vagyona is. A fo- nyódi Szúnyog-sziget tanyái­nak előterét beépítették és új csónakot vásároltak. Mindezek mellett azonbp 'gondolt a ka­posvári egyesü t a jövőre is. Halasításra, horgászlétesít­ményekre. a majdan elkészülő desedai tó »komfortossá téte­lére-« 150 ezer forintot tarta­lékoltak. A jobb szervezeti életnek köszönhetően nőtt a tagok fe­gyelmezettsége is. 1975-ben mindössze egyszer kellett fe­gyelmi eljárást indítani. A horgászok ezekben a na­pokban adják le fogási nap­lójukat. Sok szép zsákmány­ról beszélnek ezek, például Patkó József szeptemberben fogott csaknem 13 és fél kilo­grammos pontyáról, vagy Var­ga Ernő októberi két és fél kilogrammos angolnájáról. Mihályi Miklói a töröcskei tó­ból emelt ki egy több mint 11 kilós pontyot. A naplók le­adása azért is fontos, mert a halasítási terveket, a telepíté­seket, az állomány fejlődését a szakemberek csak így tud­ják figyelemmel kísérni. Felújították a Somogy me- | gyei múzeumbarátok körének kaposvári otthonát, átalakítot­ták és ismét megnyitják a lá­togatók előtt e helyen a La* tinca-emlékszobát. Az utolsó simításokat végezték tegnap az emlékszoba állandó kiállí­tásán a múzeum dolgozói. Az előadótermet és az em­lékszobát bővíteni kellett, hi­szen a baráti kör eddigi elő- | adásain negyvennél több ér- j deklődőre nem számíthattak a szűk helyiség miatt. Nyolcva-1 nan hallgathatják meg ezután az előadásokat. A Latinca- emlékanvagot elsősorban a korról szóló újságokkal, cikk­másolatokkal gyarapították. A baráti kör klubszobáját leválasztották az előtértől, így az itteni foglalkozásokat nem zavarhatja az előadóterem programja. A klubszoba al­kalmas arra, hogy iskolák, szocialista brigádok itt tart­sanak múzeumi témájú foglal­kozásokat. Tavaly a baráti kör előadó­termében tizenöt előadást tar­tottak, ezeken ötszázan vet­tek részt. Az idén is körülbe­lül ennyi előadást terveznek, az elsőt január 26-án tartják. Élet a földön kívül? Az embert régóta izgatja: »Van'e élet a földön kívül?« Johannes Dorschner nemcsak keresi a választ, de felel is a kérdésre abban a könyvében, mely az Urania Verlag és a Gondolat Kiadó közös kiad­ványaként jeient meg — ma­gyarul a Gondolat Zsebköny­vek sorozatban — Nagy Imre fordítói közreműködésével. A könyv címe maga a kérdés, melyet már idéztünk. J. Dorschner legendákról, áltudományos mendemondák­ról rántja le a leplet a csil­lagászat és az űrkutatás tudo­mányának segítségével. Vitába száll ezekkel — például Da­nikén állításaival —, és köz­érthetően cáfolja a találgatá­sokban a helytelent. A szak­író nem töreltszik a teljes »kizárásra«. Hiszen egyes ál­Metszik a fákat Kaposváron a városgazdál­kodási vállalat dolgozóinak egyik legfontosabb téli fel­adata az »alvó« fák metszé­se, azaz a majdani lombkoro­na kialakítása. A parkfenn­tartás dolgozói decembertől február végéig mintegy tízezer sorfát, díszfát és cserjét met­szenek meg. A téli időszakban a kerté­szeti dolgozók számára keve­sebb munka akad a meleg­ágyak körül, így sokan segít­hetnek a parkfenntartóknak. A lakosság korábban kifogá­solta, hogy a nyáron lombot növesztő fák beárnyékolják a házak ablakait. Most nyújtott koronájára metszik ezeken a helyeken a fákat. A vállalat kertészetében sem szünetel a munka. A ta­vaszi palántákhoz szükséges magvakat válogatják a dolgo­zók, s a magok egy részét már el is vetették. Utasokat a régészeknek kell majd felülbírálniuk. Felsorakoztatja a tudomány eredményeit. Ezek szerint a »föld környékén« nincs való- ] színüsége az életnek. A köze- I lebbi, távolabbi »rádiójelzé­sek« sem mesterségesek. J. Dorschner a képzelettel ku- j fárkodó üzletnek tekinti azo- | kát a müveket, melyek csak a fantáziára, s nem — az al­kotó fantáziát ugyancsak nem nélkülöző — tudományra épülnek. A kutatások tudo­mányos indokait is felsora­koztatja könyvében. De leszö­gezi: csak az ésszerűség ha­tárain belül kell kutatásra ösztönözni esetleges idegen égitesti civilizációk után. Né­hány^ — ma még megvalósít­hatatlan — elképzelést is is­mertet. Izgalmas kérdésekre ad kor­szerű feleletet. Egyet idézünk a kérdésekből: »Mit tegyünk: figyeljük a jeleket és vára­kozzunk, vagy mi adjunk je­leket és induljunk útnak7« A kérdésekre az elvi és gyakor­lati problémák figyelembevé­telével válaszol, s ismerteti az, eddigi legreálisabb elkép­zeléseket a kapcsolatkeresésre, illetve a galaxisunkból való kilépésre. II több fény nem fényűzés Korábban tesztlapokon, most pedig már gyakorlatban vizs­gáztak a gépjárművezetők az új KRESZ-ből. Nem mindenki sikerrel. Vasárnap esti szürkület a kaposvári Kossuíh-téren. A közvilágítás lámpái már ki- gvúltak az utcákon, a város főterére különböző irányból érkező kocsik vezetői azonban még takarékoskodtak a lény- nyél. Aztán lassacskán csak felvillantak a lámpák. De ho­gyan? A jelekből ítélve még kísért a múlt. Valamikor a közleke- ! dési szabályok »a kellően ki­világított utca« esetében til­tották a tompított lény hasz- 1 nálatát. Azután módosult az előírás. Az új KRESZ pedig már kötelezően előírja szürkü­let kezdetétől a tompított fényt. Tíz kocsi közül azonban | 2—3 még a »pipicset«, a hely- zetjelzö lámpát használta. A közlekedési rendőr figyel­meztető jelzését többen ndva- I rias köszönésnek vették, visz- ! szaköszöníek ahelyett, hogy a tompított fényt kapcsolták vol­na föl. Többen (közöttük egy autóbusz meg egy taxi vezető­je is) kitették kocsijukra a si­keres KRESZ-vizsgát jelző kék matricát, mégis feledik, hogy a több fény nem fényűzés, ha­nem biztonság. K. S. A tervezettnél több vért adtak Barcson. a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben, teg­nap százötven dolgozót vár­tak a véradónapon. Az új év első, nagyobb szabású véradá­sával egy időben a Vöröske­reszt tájékoztatása alapján beszámolhatunk a megye ta­valyi eredményeiről is. A fo­lyamatos vérellátásra és a kü­lönleges igények kielégítésére 6600 liter vért terveztek, ezzel szemben 7202 liter vért adtak a somogyi emberek. Százkilencvenkilenc alka­lommal tartottak vidéken és a munkahelyeken véradóna­pot, hetvenötszor a vérellátó | központban. 22 508 véradónak [ mondtak köszönetét azok, akiknek a gyógyulását segí­tette a vér. Elkészült Somogy 1976. évi véradási terve is. Hétezer li­terre lesz szükség ahhoz, hogy a kórházak biztonsággal és folyamatosan számíthassanak az életmentő vérre. Barcsról tegnap a kora dél­utáni órákban arról számoltak be, hogy száznegyvenen ad­tak már vért, még húsz dol­gozót vártak. Álom, álom — Mit tegyék, doktor úr? Minden éjjel azt ál­modom, . hogy bokszolok... — És reggel úgy ébred, ugye, mint egy agyon­ütött? — Én nem, csak a fele­ségem. Biztos, de hatástalan — Mondja, doktor úr, van-e valamilyen ártal­matlan, de biztos szer az álmatlanság ellen ? — Hogyne volna! A leg­hatásosabb, mondjuk, há­romezerig számolni. — Ezt én is ismerem, de sajnos, a kisfiam még nem tud számolni! A legmegbízhatóbb — Mit gondolsz, Hugó, melyik a legmegbízhatóbb fegyver? — Amelyik nincs meg­töltve. Ki a hibás? — Hallottad, hogy Béla és Ibiké válnak? — Ne mondd! És kinek a hibájából? — A Béláéból. — Gondolhattam vol­na! Mit müveit? — Két nappal hama­rabb jött meg a vidéki kiszállásról __ É rdeklődés A fegyór szól Jackson- nak, a rablónak, hogy lá­togatója érkezett: a fele­sége. — Mesélj, Mabei! — mondja a férfi izgatottan a beszélőn. — Mi van a fiaimmal? — Nagyra nőttek, és az utóbbi időben gyakran ér­deklődnek bizonyos dol­gok iránt. — Hát igen. A fiúknak apa kell. S mit ‘szeretné­nek tudni? — Például azt, hogy hova dugtad a zsák­mányt? Tudja... — Azt hiszem, férjhez megyek Pierre-hez... — Pierre már tud róla? — Még nem. — Szivecském, a szere­lemhez két ember kell! — Tudom. Lehet, hogy később Gastonhoz is férjhez melyek... őszinte kérdés Feldúlt férfi ront be a seriff irodájába: — A feleségemet elra­bolták a banditák. Itt van a fényképe. A seriff figyelmesen vizsgálgatja a fotót, majd így szól: — És most mit akar? Megtaláljuk, vagy ne? Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORIB£LA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Postacím: 7401. Kaposvár, postafiók 31. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinca Sándor utca 2. Postacím: 7401 Kaposvár, postafiók 31. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor* Beküldött kéziratot nem őrzünlc meg és nem küldünk vissza 1 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahiva­taloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 20 Ft. Index: 25 967. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinca Sándor u. C* . Felelős vezető: Farkas Béla igazgató*

Next

/
Oldalképek
Tartalom