Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-31 / 26. szám
Mintha velünk született volna ! ILJICSEVSZK: fi hazafiságról — csakúgy, mint más, életünkhöz kapcsolódó fogalomról — gyakran esik szó közéleti vitáinkban. Napilapokban, folyóiratokban olvashatjuk részletes elméleti kifejtését, filozófusok nagy elődökre támaszkodó eszmefuttatásait, melyekben a legújabb idegen vagy éppen ellenséges nézetekkel vitáznak. A szülőföld sze- retete természetesen szóba kerül a különböző politikai oktatásokon is. Az emberek többsége azonban a mindennapi életben, nem beszél róla, hanem úgy van vele, mint a1 textilművek hat fiatal munkása, akikkel erről a témáról beszélgettem. Valamennyiük véleményét Bcnde Valéria fogalmazta meg, valahogy így. — A hazafiságról nem illik beszélni, dicsekedni sem szabad vele, mert természetes, hogy van. Bennünk él, mintha velünk született volna. A többiek helyeseltek. Vita? Egymással nirfts. Legalábbis alapkérdésekben. Hasonlóan éreznek, gondolkodnak erről is. mint sok másról. Honnan hozták ezt a természetesnek tartott magatartást? Ezen nem gondolkodtak. A családi házat említik. A munkát, a becsületet,. a hűséget mindennél előbbre valónak tartó szülőket, akiktől úgy hallottak szólni munkahelyükről, meg az országos gondokról is, hogy a zsörtölődések mögött is ott volt az azonosulás. Azután verscímek, forradalmi dalok sorai, történelmi leírások bukkannak föl emlékezetükből; a versikét felolvasó óvó néni, a történelmet., magyart tanító nevelők, akiknek hangja most is bennük muzsikál; koszorú- zási ünnepségek, nemzetiszínű meg piros zászlócskákat szorongatva, énekelve, majd későbbről a nagyobb túrák, a hazai tájak emlékei. Apró élményképek, 'a magatartás formálói. telmi6égiek között lehet találni — jegyzik meg, de mindjárt hozzáteszik: az ilyeneknél min-, den bizonnyal hiányoznak a fiatalkori élmények, s valószínű, nincs körülöttük szilárd közösség sem. Mondhatná valaki: a munkásfiataloknak talán szegényes ás egyoldalú a tájékozottságuk azokról az országokról, melyek egyeseket a korlátlan lehetőségek földjeként vonzanak. A beszélgetés bizonyította: a hu- szonegynéhány éves lányok, asszonyok, fiatalemberek sokoldalú ismeret birtokában mondanak véleményt mindenről. különböző újságokból, folyóiratokból idéznek cikkeket, a rádió, a tv riportjaira hivatkoznak. Nem »brosúr a«szöve- get mondanak — közvetett tapasztalataik is vannak, hazánkba látogatott külföldiektől, nyugaton járt honfitársaktól. Jól tudják, nem a technikai fejlettségben, a műszaki cikkek árában kell keresni az összehasonlításul szolgáló alapot. I Példák kerülnek elő arról, mit jelent egy munkásem’oer- I nek bajba jutni — megbete- Igedni. társtalanná válni, meg- j rokkanni —olyan tőkés ország- I ban, ahol egyébként magas az j átlagjövedelem. A közömbös- I ség, a ridegség, a létbizonytalanság, az anyagi érdekek mindenhatósága ekkor nehezedik elviselhetetlen teherként arra isv.aki addig kérkedve hangoztatta: .megállók a magam lábán, nem szorulok senkire! Egymást kiegészítve állították mindezzel szembe a szociális gondoskodás nálunk meghonosodott hivatalos és társadalmi — közösségi — formáit, sorolták fel megkapó példáit a gyárból, lakóhelyi környezetükből. Igen. ezek a fiatalok jól tudják: hol élnek, milyen gondok és lehetőségek között dolgoznak. — Ami van, vállalnunk kell — mondta Borbély László. — Hiszen a mienk. A nehézségeket sem utalhatjuk át másoknak. Azt hiszem, ez is a ha- zafisághoz tartozik. Akárcsak az. .hogy amikor tudomásul vesszük a külső tényezőket, nem lehetünk elnézők, megértők a szervezetlenségből, az átgondolatlan intézkedésekből, a fegyelmezetlenségből származó hibákkal szemben. Kikötő, város, emberek M ind ilyenek, mint ők hatan? Mondják: a többség. Hasonló korú társaik között alig akad, akinek bizonygatni kellene a szülőföld. a társadalom iránti felelősséget. Persze nem mindenki él úgy a gyárban sem, ahogy szocialista hazafihoz illik. Akad még közömbös, magának élő, társaival nem törődő fiatal — olyan azonban alig, aki becsmérelné hazáját, vagy hajbókoló dicsérettel szólna a nyugati világról. — Ilyeneket inkább az agyondédelgetett művészek, sportolók és egyes érEgvik nagyvállalatunknál nemrég tették a pártszervezet elé a hatáskörökről, az alkalmazotti létszáifi* felhasználásáról, az ügyvitelről készített vizsgalat anyagát. Bár az általánosítás még akkor is veszéllyel jár, ha alaposan ellenőrzött és gondosan elemzett tényekből indul ki, én mégis a nagy nyilvánosság elé idézem e vizsgálat eredményét. Miért? — nos kommentár nélkül, döntsön maga az olvasó. A nagyvállalat adminisztrációs apparátusa a szokásos. A vezetők segítségére főosztályokat, osztályokat és csoportokat szerveztek, előírás szerint üzemrendészet is működik. A vállalatnál külön egységként szervezték meg a külkereskedelmi ügyekkel foglalkozó »igazgatóságot« — ennek is tekintélyes az alkalinazotti gárdája. Mindebben sepami érdekes nincs,' illetve: ettől a vállalat akár kitűnően vagy rosszul dolgozhat. Természetesen leegyszerűsítve soroljuk föl a kapott adatokat, ám ezek így is képesek szemléltetni a helyzetet. Kiderült ugyanis, hogy a legfőbb kereskedelmi tevékenységgel 'például két osztály foglalkozik. Ugyanazt a számlázást 'kétszer futtatják végig az ügyviteli csatornákon. A külkereskedelmi »igazgatóság«, a kereskedelmi főosztály is megköveteli ugyanazokat a bizonylatokat, amelyek a rrrá- J síknál is megvannak. Mind- { két helyen iktatják, ellenőrzik. J .szignálják, lerakják stb. ugyanannak az iratnak a má- i solatait — így kétszer három i előadó ugyanazt a munkát I végzi egy vállalatnál. A dolgot j a számítógépes feldolgozás i még tovább bonyolítja, — | ugyanis a bölcs masina először nem akarta (szó szerint) bevenni ugyanazt az adatsort, amelyet már az egyik osztály beléprogramozott. Kiderült az is, hogy a mintegy hatszáz féle számlából, vállalati levélből, elis- mervényből, formablankettából stb. tulajdonképpen 380 is elegendő lenne — ha egy ügyet csak a legszükségesebb, az indokolt elintézési csatornába terelnék, s nem kellene bejárnia a legkacskaringósabb vállalati útvesztőt. Sőt, a bizonylati. fegyelemnek, az előírásoknak meg az áttekinthetőségnek mennyivel jobban megfelelne az egyszerűbb út. A vizsgálat készítői azt szintén kimutatták, hogy ha a hatásköröket. az ügyvitelt a kapott tényeke1 birtokában leegyszerűsítenék, mennyivel kevesebb fajta nyomtatvány- | ra, s hány ezerrel kevesebb ív papírra kellene megrendelést j írni. Csillapítva ezzel a már' fenyegető méretűre duzzadt papíráradatot. Nem tévesztendő el: az | elemzés kizárólag a vállalati belső tartalékra vonatkozik, | arra a több mint két évtized alatt egészségtelenül túlburjánzott belső szervezetre, melyet a fennálló, hatályos rendelkezések figyelembe vételével is úgy lehetne »megope- rálni« —, hogy a célszerű tevékenység nem kerülne veszélybe. Sőt. .. Mit tehetnénk ehhez hozzá? Azt, hogy az efféle tartalékok kiaknázásától valóban nagyon sokat várhatunk, és ezzel tulajdonképpen sehol sem szabadna késlekedni. Am az is felvetődhet az emberben: ha még ehhez a vállalat és a minisztérium közötti kapcsolatokban meglevő tartalékokat is felszabadíthatnánk! Ha például értelmesebb rendet teremtenének az úgynevezett adatszolgáltatási kötelezettségekben, ha egy vállalat nem kényszerülne többféle, rendszerint ugyanazt a feladatot jelentő statisztikai és statisztikaszerű jelentést a valóban indokolt címzetteken kívül nSég ki tudja, hány helyre, hányféle módon megküldeni? Vagy: ha a jelentések közül csak azok maradnának, amelyekre valóban szüksége van áz államnak, a felsőbb szervnek, s melyeknek a sorsa nem csupán az lenne, hogy az egyik adminisztrátor a másik szerv adminisztrátorának küldi egyik helyről a másikra! Az egyszerűsítési tervek végeredménye pontosan kifejezhető megfelelő számú adminisztrátorral és alkalmazottal, a fölöslegessé váló papír ezer kilóival. ) Ami persze csupán egyik eredménye — talán nem is a legnagyobb eredménye — lenne a céltudatos munka- és ü gy v i te Is ze ezé s i intézkedéseknek. M. I. M gkérdeztem tőlük: jár-, tak-e külföldön és volt-e honvágyuk? Nó- hányan vendégeskedtek a Szovjetunióban, egyikük kirándult Jugoszláviába. Azt mondják, honvágyat nem éreztek ahhoz bizonyára huzamosabb ideig kellene távol lenniük. No meg hasonló magatartású emberek között voltak. — A Szovjetunióban mindvégig éreztük jó ehhez a gazdag, és más nemzetek sorsa iránt felelősséget érző, áldozatokat vállaló országhoz, néphez tartozni. Mégis, amikor átléptük a magyar határt, felsóhajtottunk: hazaértünk. Fiatalok, sokfelé járnak még a világban. A hazatérés azonban semmihez nem hasonlítható, felejthetetlen élményeik közé tartozik majd. Akkor is, ha I nem szólnak rpla. Hiszen a2 igazi hazafiság nem beszédtéma : a magatartás egyik min- I dig jelen levő, mozgató rugója. Faál László Iljicsevszkről már régen kezdtek beszélni és írni — tizenöt-tizenhét évvel ezelőtt. Akkor hem a városról volt szó1 (az 1973-ig nem létezett a térképen), hanem az új tengeri kikötőről. Tehertarga. ma hamarosan felülmúlta Ogyesz- száét. és ma a Szovjetunió egyik legnagyobb kiköfőjekánt tartják számon. A kikötőhelyek hossza hat kilométer, és mindez mocsaras, ingoványos homokföldnyelveken épült. A jelenlegi tágas, mély vizű kikötő helyén a tengertől föld- nyelvvel elzárt, sekély öböl voltt. Amikor 1938 telén- ide érkeztek az építők, először majdnem kétségbe estok, any- nyi volt a tennivaló: a partot megerősíteni, a tengerfeneket megtisztítani, felállítani a kikötőhelyek cölöpjeit, bekötő utakat és raktárakat építeni. És mindezt télen, mikor a partra zúduló viharok elpusztítják több napos munka eredményei. A kikötő építésére nagy erőket vontak össze, mégsem feltételezte senki, hogy hét hónap múlva megér- , kezik az első hajó ... Ma az iljicsevszki kikötő- j be 50 országból érkeznék a - hajók, és évente több ezer j külföldi tengerész fordul meg1 itt. Gyakran éppen ezzel a kikötővel, ezzel a várossal kezdik meg az ismerkedést a Szovjetunióval, a szovjet emberek életével. Nem vitatható, hogy sok város van, amelyik szebb, mu- tatósabb, és természetesen nagyobb is a »kétéves« Ilji- csevszknél. De van benne valami sajátos, csak rá jellemző vonzerő, mely arra kényszeríti az ide érkezőket, hogy később emlékezzenek a bulvárokra. a platánokkal szegélyezett sétányokra, a Lenin sugarúira, a tenger fölött magasan húzódó partra, ahol órákat lehet eltölteni. Az ilji- csevszkiek pedig arról biztosítanak mindenkit, hogy semmilyen más városért nem hagyják el az övékét... — Ez a legjobb város a földön - — mondja nevetve Ivan Babec. a kikötői Jupiter olajtöiitő állomás elektrikusa. És hogy meggyőzőbb legyen, hozzáteszi; — Csodálatos vámosi Ivan egyelőre munkásszálláson él, az Ogyesszai Tenger- hajózási Főiskola levelező tagozatán tanul; Az ö sorsa elválaszthatatlan Iljicsevsziktől. Itt lett tengerész, ihnen vonult be katonának, és ide tért vissza, mert kedves neki a kikötő, a város, mely a szeme előtt nőtt fel., Iljicsevszk lakosainak száma ma valamivel több mint 40 ezer. a közeljövőben pedig 130 ezer lesz. Hogy ne legyen gond a nők foglalkoztatottsága. ami az Iljicsevsakhe- hasonló jellegű és méretű ipari városoknak gyakran sajátossága, kötött-árugyár, könnyű- és élelmiszeripári üzemek létesítését tervezik a közeli evekben. A város általános fejlesztési tervében, melynek alapján még négy hatalmas lakótelepet építenek, előirányozták a terület övezetekre osztását. Az iparvállalatokat a város szélére, az öblökhöz telepítik, a lakótelepek pedig a tenger-part vonalában húzódnak majd, köztük széles, zöld ültetvényekkel... A város, bár az árvalányhajas sztyeppén épült, tele van fákkal és virágokkal. Természetesen sokat tesznek az utcák és a terek beültetésével megbízott emberek, de mindez nemcsak az ő gondoskodásuk eredménye. Iljiceevszkben mindenki részes a nagy és a kis feladatokban i egyaránt. Valerij Szankov, az AHN tudósítója Hozzászólások nyomában Javult az ellátás Tabon A Tabon élő és a bejáró dolgozók helyzetéről, gondjairól beszélt Kovács Katalin, a Videoton tabi gyáregységének művezetője a megyei párt-értekezleten. Ezekről a tárnákról azóta is sokat tanácskozott a járási párf-vb tagjaiként. a nagyközség tanácstagjaként. Az ellátás javulását, esetleges romlását háziasszonyiként most még közelebbről tapasztalja, hiszen a közelmúltban férjhez ment, s most már Tilk Ernőnének hívják. A nagyközségi pártbizottságon találkoztunk, s ott vettük sorra, mi valósult meg a javaslataiból, s mi okoz még mindig gondot. — Amit elmondtam a párt- értekezieten, az nemcsak az én véleményem volt. hanem a társaimé is. Még most is sole síző esik a problémáinkról. A műhely-főnök öröme — A közlekedést különösen bírálta, i/an-e javulás? — Még mindig nem megoldott a buszközlekedés. A kocsik zsúfoltak, sok a késés. A legtöbbet a zics—miklósi—ka- polyi vonalon lakó dolgozók Lésnek, a kánya—tengőd—be- degkéri járat pedig a legzsúfoltabb. A termelésben is fennakadást okoz, mikor a dolgozóik később' kezdik a műszakot. Ha például a zsúfolt buszra nem tudnak felférni, akkor az egy órával később :nduló kocsival indulhatnak csak el. Akik a régi telepen dolgoznak, a műszak végén elgyalogolnak a 15—20 perc járásra lévő új üzemépületünkhöz, mert ett meg fölférnek a buszra. Az esti műszakosoknak sokszor annyira kell futniuk, hogy még a fürdésre sincs idejük. Már az is sokat segítene, ha nagyobb buszokat állítanának be. Amikor például elromlik egy kocsi, nem tudnak beállítani másikat helyette. — Ez kihat a munkahely hangulatára? — Természetesen. A közlekedésről azóta is többször szó volt. a nagyközségi tanács ülésén is. a megoldás azon t an egyelőre késik. — Nem tartotta kielégítö- mk a nagyközség élelmiszgr- tlU.tflsái. — Ez sokat javult azóta. Eső helyen említeném, hogy a munkások kívánsága szerint jobb a húsellátás. Amikor a Kaposvári Húskombinát tárgyalt az áfész vezetőivel, erre a megbeszélésre engem ás meghívtak. A kenyér minősége ugyancsak javult. Most új vezető áll. a kenyérgyár élén. Megesett, hogy az itt vásárolt kenyérről azt hitték, siófoki. A hét elején azonban nem mindig ugyanolyan jó a termékük. A választék sokkal nagyobb süteményekben, kug- j lótokban. A zöldségellátái- szintén javult, a tsz-bolt polcai mindig tele vannak. | — Mi okoz még mindig gondot? — Itt van például, hogy kicsi a húsbolt. Először a kózületeket szolgálják ki .reggel, s még az is csak több órával a nyitás után jut be a ooltba, aki a sor e!ején áll. Mindenképpen szükség van egy nagyobb helyiségre. Az áfész vezetői ezt megígérték a legutóbbi falugyűlésen. Az új ABC-áruház tőkehúst' is árusít majd. ez átmenetileg enyhít a gondokon. Az viszont bosszantó, hogy késik az áruház átadása. Sokan szeretnének reggelizni a nagyközségben, a tejbolt azonban kicsi és zsúfolt. Éppen ezért feltűnő, milyen korán nyitnak az italboltok. Sokan egyenesen oda sietnek a buszról. Ezen mindenképpen változtatni kell. Ügy tájékoztattak bennünket, hogy az ABC- áruház megnyitása után az áfész átalakítja az egyik boltot reggelizőhellyé. Ez valóban nagyon fontos, mert mosd az a helyzet, hogy könnyebb szeszés italt kapni, mint reggelit. Megemlítem, hogy a mi üzemünkben most már üzemi étkezde, büfé is van. — A munkásnők panaszát is tolmácsolta, hogy kevés az óvodai hely. — Megépült a hetvenöt személyes óvoda az üzemek hozzájárulásával. társadalmi munkájával. A Videoton hétszázötvenezer forinttal, és nagyon sok társadalmi munkává' járult hozzá a felépítéséhez. Az asszonyok nyolcvan százaléka most elégedett, él tudja helyezni a gyerekét. Sok mindenről beszélgettünk még. A felszólalás nyomán történteknek azok is örülnek, akiknek a véleményét tolmácsolta Tilk íknőné a megyei pártértekezleten. L. G. Somogyi Néplap S'sipíi'áradní (Tudósítónktól.) Nagy István, a . kaposvári elektroncsőgyár- .műhelyfőnöke, évek óta nemcsak oktatja, neveli a jövő szakmunkásait, hanem fáradhatatlanul járja a megye, a város iskoláit és szervezi a következő évre a tanulókat, részt vesz a kiválogatásukban. segíti) őket a vizsgákra való felkészülésben. — A szakmunkástanulók számát elsősorban a gyár ötéves tervei határozzák meg — mondja, amikor a szakképzésről érdeklődtünk. — Ezt a létszámtervet — a vállalat jóváhagyása után — egyeztetjük a megyéi tanács munkaügyi osztályával és az 503, sz. Rippl-Rónai ' Szakmunkásképző Intézet illetékeseivel, akikkel az állandó kapcsolattartáson kívül szocialista sz~rző- désben is állunk. — Az iskolák igaz Fi megbeszélve, osztály főnöki órákon kapok szót, ahol ismertetem termékeinket, azok [ alkalmazási területeit. Ezt követik a gyárlátogatások, melyek látták a gyerekekben j már kialakul valamilyen kép. j érdeklődés egy-egy szakma J iránt. Itt megismerkednek a korszerűen fölszerelt, önálló j tanműhellyel, ahol öt főfoglalkozású. ■ szakképzett oktató ké- I szíti föl a tanulókat összesen ' hat szakmára. Mintegy száz fiatallal foglalkozunk. Á kép- 1 zés folyamán a tanmenethez ; alakítjuk a havi programokat. Ezeket — szakmák szerint — | a gyár különböző üzemrészei- ; bői állítjuk össze. Vizsgák előtt a tanulók fél évet tölte- | nek az üzemekben. Ez a folva- 1 mat megkönnyíti, segíti beilleszkedésüket a felnőtt kő- : zösségekbe. Nagy István- természetesen nemcsak a tanulókkal beszéli meg a kezdeti nehézségeket. | hanem a szülőket is tájékoz- j tatja az utolsó félévben ösz- szehivott értekezleten. A munkakönyvek kiosztása után sem válnak’el útjaik: az állandó kapcsolattartást igen fontosnak tartja a műhelyfőnök. akt az ifjú szakmunkásokat személyesen adja át az illetékes üzem gazdasági vezetőjének, rövid jellemzés kíséretében. — A szakmunkások élnek a továbbtanulás lehetőségével is. A gépipari szakközépiskola mellett a különböző felsőfokú intézmények kapui ■ is nyitva állnak- előttük. Az ötödik ötéves terv ismeretében gépi forgácsoló szakmunkásra lesz szükségük. Ezért a nagyvállalat segítségével társadalmi tanulmányi ösztöndíjalapot létesítettünk számukra — fejezte be Nagv István, akinek az adja a legnagyobb örömet, ha a vizsgákon az ő keze alatt tanult gyerekek érik el : a legmagasabb szintet. j