Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 3. szám
99 Kiárusítás” H I ittem az időben. Hogy megnyugtat a várakozás és leülhetek a gépeimhez. Reme:tani, egyszer csak elmesélhetem ezekét a történeteket — átgondoltan, részletesen. Nem így történt. A fiók mélyén lapuló jegyzetfüzetemből egasz évben egy lapot sem téphettem ki, mert a néhány utalással -magamnak ajánlott feladatokból egyet sem oldottam meg. Jöjjön nát féltett értékeim elkótyavetyélése. Sz. történetéből novellát akartam. Először úgy gondoltam, elváitoztatom a külsejét, s más lesz a foglalkozása, meg a tett indoka is. Hogy utána ne kérdezgessenek: tényleg gyógyszerrel, valóban ötödször, s igaz, hogy a mentőorvos már be sem akarta szállítani? Sehogy másként, csak egyes szám első személyben tudtam elkezdeni. Mintha beszélgetnék, esetleg vele. Nem ment a fondorlat, az események olyan sorrendben követelték magukat a kéziratlapra, ahogy megtörténtek. Üj szereplőket be nem vehettem, régieket ki nem hagyhattam. Nem bántam. ekkor már mindent vállalni akartam, még a megjelenést követő részvétlen kár- üszösködés tortúráját is. Az utolsó nap megírásánál azonban végérvényesen elakadtam. Ahol a megoldást és a választ vártam. Hogy miért tette? Hogy akarta-e a halált? Hogy tehettünk-e volna érte valamit? Persze, hogy tehettünk volna. Vagy soha sem érdekelt igazán a sorsa, nem láttam oenne semmit, ami számomra vonzó lett volna? Csak a tragédia vert volna belém egy hamis bűntudatot? < Addig jutottam: később semmi sem igazolja az elmulasztott segítséget. Jóvá tenni ilyesmit nem lehet, legföljebb az ember saját magában valamelyest javíthat a jó es a rossz arányán. De lehet, hogy ez sem így van. L idi néni. Egy másik la- pon csak ez a név olvasható. Keserű hangú riportot szántam élete megfestésének, de ebből se lett semmi. Lidi néni négy7 gyermeket hozott a világra, de a legkisebbet tizennégy éves korában elgázolta egy tejszállitó teherautó. Február első napjan Lesz húsz esztendeje, hogy meghalt Lidi néni férje, azóta egyedül élt a Kaposvár környéki dombvidéken, egy régebben pincének hasmáit lakásban. Két éve leesett a létráról, eltörött a térde. A folytatást más esetekből jói ismerem: kiderült, hogy a három gyerek közül egyik se hajlandó áldozni az anyjára. Először egymás torkának estek a szülőtartás elosztása miatt, azután anyjukra támadtak, s nem átallták megfenyegetni: ha nem hagyja őket békén, szomorú napoknak néz eiébe. A mérnök fiúból lett a '’léc nagyobb« emoer, az egyik főhatóságnál dolgozik, gyakran nyilatkozik a rádiónak. A riporter kollégával üzente az együk rádiófelvétel után, hogy szálljak le az Ügyről, mert abban szamomra nincs semmi erdekes, és »barátian« figyelmeztet. ne üljek föl egy hisztis vénasszony siránkozásának. Fölültem, / s rohangáltam íú- höz-í ahoz. Szociális ótthonra nem lett szükség, mert Lidi nénit november 3-an elvitte a tüüógyuáadas. Karácsonykor hosszú ideig nézegettem egy drága, remek hímzéssel díszített üdvözlő- kártyát, sehogy se tudtam elolvasni, ki küldte. Tegnap ki- silabizáltam: a főhatósági ember kívánt nekem boldog, békés karácsonyt. A családba nevében is. Miért nem írtam meg korábban Lidi néni történetét? Azt hiszem, attól tartottam, hogy nem tudok újat, mást mondani, mint amit erről a témáról le szoktak írni. Áltattam magam: a szókincsem, az erőm meg a tehetségem véges, és mit ér a példázat, amelyből tizenkettő egy tucat. Hiúság vására ... Jegyzetfüzetem közepe felé egy lapon a cím: Együtt a bajban. Csak ennyi készült el a cikkből. Mindig valami szörnyű nagy dolgot akartam megírni, egy tragédiát, amelynek a megelőzése érdekében vagy a következményeinek az elhárításáért összefogott — s győzött — megannyi ember. Semmire se mentem, bár emlékezeteimben a példákat szorgalmasan gyűjtögettem. A jelzők nevetségesek, az esetek pedig túlontúl tragikusak lettek. Állandóan kísértett az érzés: úgysem hiszik el nekem, hogy ekkora baj érhet embereket. Pedig érhet, mindenki tudja, hogy érhet. S egyáltalán nem ritka, hogy ilyenkor elsimulnak az ellentétek, s az emberek készek áldozni a bajba jutottért, ér annyi jót cselekednek, min', korábban soha. Már tudom, hogy mindezek ellenére miért csak a cím született meg. Életünket nem a tragédiák jellemzik, a kis ügyeket pedig — holott kitöltik mindennapjainkat — nehezebb eszre venni. Igaz. az ilyenkor elvárható segítségei is. A ; ígéretek hitele — ezt ** az egyik országgyűlés után írtam ebbe a jegyzetfüzetbe. Az ülésszak utánmeg'nt sok volt a mentegetőzés, a fogadkozás. Néhány vállalati vezető nyilatkozata gyönyörű simára sikeredett, , az • iliető szemmel láthatóan tudta, hogy mit kell »ilyenkor« mondani. Szerencsére ai néző, a hallgató és az olvasó is tudja, hogy ebből mit nem kell komolyan venni. Furcsa »társasjáték« ez, amely a túlnyomó többség kedve elien van. Míg egyik-másik mondta, mondta a magáét, előkaptam egy papírlapot: »no megállj, egy év múlva ott a helyem az irodádban, majd emlékeztetlek a ma elhangzottakra«. De végül is egy év múlva rém tudnék mit fölsorakoztatni, mert az illető gyakorlatilag nem ígért semmit, sőt még arra is ügyelt, hogy »megfelelő mértékben« szerénynek mutatkozzék, s a színpadias önibírálát lehetőségeit is kihasználta. Jóllehet bajban lennék,- ha mosi egy( órára a vállalati vezető bőrébe kellene bújnom, hogy mutassam meg. miként kell a jövőről beszélni, s szerintem hogyan lehet hitelesen ígérni egy dolgozó közösség nevében. Mondom, kutyaszorítóban lennék. De azt tudom, hogy mit nem mondanék. Pintér Dezső Két fénykép az óévből. Az első márciusban készült, a SZOT-székházban. Gáspár Sándor főtitkártól a szakszer' vezeti munkáért kitüntető jelvény ezüst fokozatát veszi át Bíró Gyuláné, a kaposvári Kalinyin óvoda vezetője, városi óvodai felügyelő. Év végéig a második — a »Hivatásom a munka-"' címmel meghirdetett pályázat díjkiosztó ünnepségén készült. Ismerős arc tekint ránk a képről, a város egyik legismertebb óvónője. Az év utolsó munkanapján kerestük föl munkahelyén Bíró Gyulánét. — Két elismerés is bizonyítja, hogy sikeres, eredményekben gazdag esztendőt zár. A pályázat ennél is többről beszél, arról, hogy pálya« Húszmillió forint értékű munka Parképítés a Balaton-parton Tizennyolc millió forintos munkát terveztek, ezzel szemben húszmillió forint értékűt végeztek a múlt évben a Ba- laton-parton a siófoki Sió Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszövetkezet kert- és mélyépítő ágazatának dolgozói. Tevékenységüket több új létesít ménv, illetve felújítás dicséri — nemcsak a Balaton somogyi oldalam hanem a túlparton is. Mert ott ugyancsak szép számmal kaptak, megjí- zást a tanácsoktól, vállalatoktól. Baiatonmárián autóparkolót, Balatonföldváron bemutatótermet építettek két-, illetve egymillió forintért. Siófokon — a városi tanács megrendelésére — parkot építettek a toronyházaknál; itt a termelőszövetkezet jelentős társadalmi munkát is végzett. A szárszói tanács kérésére sportpályát építettek, a záróárúi községi tanács megrendelésére elkészültek a park- sétány építésének első - ütemé vei. Itt a teljes munkát — melyet szakaszosan valósítanak meg — egy kilométer hosszú partszakaszon a parkosítás, a sétánv és a kocsiparkoló elkészítése jelenti. A Balaton túloldalán. Tihanyban például az Uvaterv vállalati üdülőjének parkosít««'-' Csopakon — a tanács megbí zásából — a sportpálya, és Balatonalmádiban a vízi sporttelep építését végezték el. Mint Reblai István ágazat- vezető tájékoztatott: az idén a tavaly ténylegesen elért termelési eredményű tűzik ki célul, tehát 20 millió forint értékű munkát. A megvalósításhoz hétfőn ,fognak hozzá : mintesv nyolcvan an látnak munkához7 B a1 atonfeny vesen Balatonföldváron és Zamárdj ban. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben történt üze mi balesetek összegezéséből — tizenegy hónap adatai alapján — kitűnik, hogy Somogybán az 1975‘ös év örvendetes javulást hozott. A siófoki járás kivételével — az előző év azonos időszakához képest — mindenütt csökkent a balesetek száma. A barcsi járásban 155-ről 134-re, a kaposváriban . 393-ról 323-ra, a marcaliban 302-ről 277-re. a nagyatádiban 186-ról 179-re; Kaposváron 75-ről 52-re, Nagyatádon 12-ről 9-re. Csupán a siófokiban emelkedett: 229-ről 234-re. S még két adat: a balesetek miatt kiesett munkanapok száma 1974 tizenegy hónapjában 40 788, most 38 355 volt. Akkor nyolc, ezúttal hat halálos kimenetelű szerencsétlenség fordult elő a somogyi közös gazdaságok bam Csökkent tehát a balesetek és a kiesett munkanapok száma, s mindez együttvéve biztató. Ennek ellenére elgondolkodtató, hogy még így is magasak ezek a számok. Ha csak arra gondolunk, hogy jóné- hányszor megelőzhették volna a kisebb-nagyobb sérüléseket. óhatatlanul sürgetnünk kell a hatékonyabb munkavédelmet, az eredményesebb baleset- elháritast megyénk termelőszövetkezeteiben. Riegler Tamás, a 'Somogy megyei Tanacs V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának műszaki és munkavédelmi felügyelője elmondta: a tapasztalatok alapján az idén tovább javulhat a munkavédelem helyzete a somogyi közös gazdaságokban, különösen akkor, ha veszélyforrás tekintetében már -hagyományosnak- számító termelőhelyeken a tsz-tagok fokozott óvatossággal végzik munkájukat. A legtöbb baleset 1975-ben is az állattenyésztésben, a fogatos járműveknél, a rakodásnál fordult elő, és sokan úgy sérültek meg, hogy elestek, vagy leestek valahonnan. Ismét bebizonyosodott, hogy a gépesítés térhódítása a mezőgazdaságban nem jelenti föltétlenül a balesetek számának az esetek . súlyosságának növekedését. A gépekkel kapcsolatos sérülések aránya nem számottevő — mindössze 4— 5 százalék —, s itt elsősorban inkább a munkagépeknél, mint az erőgépeknél fordultak elő. Következtetéseket levonni ezekből az adatokból is lehet. Így. például azt, hogy a szak- képzettség, a munkavédelmi ismeretek megszerzése az erőgépek kezelőinél alapvető követelmény, s ez is közrejátszik abban, hogy itt kevesebb baleset fordul elő. A munkagépek kezelőinél ez már nem mondható el ilyen egyértelműen. A balesetek számának csökkenésében minden bizonnyal része van annak is, hogy — ha egyelőre lassan is — »fiatalodási« folyamat megy végbe a termelőszövetkezetekben. Országos statisztikai adatok szerint a közös gazdaságokban a tagság életkora 1965. évi 54hről 1974-ben 53,3 évre csőként, a nyugdíjasokat nem számolva pedig 47,1 helyett 41,5 év lett. Hogy az életkor a balesetek előfordulásánál olykor meghatározó jelentőségű, sajnos sok somogyi példa is igazolta az elmúlt időszakban. Emiatt tettük szóvá korábban, hogy öregségi . vagy rokkantsági nyugdíjasokat ne foglalkoztassanak közös gazdaságaink olyan munkahelyeken, ahoi ők koruknál vagy egészségi állapotoknál fogva képtelenek biztonságosan — elsősorban önmaguk számára biztonságosán1, — ellátni a rájuk bízott feladatot. Az 1974. évi kevesebb üzemi baleset is figyelmeztet: termelőszövetkezeteink gondoskodjanak róla, hogy a munkavédelmi előírások mindig es mindenütt »éljenek« a gyakorlatban. U. í. •r Az új évben új helyen Megnyílt a kézimunkabolt Kézimunkászaküzlet . nyílt tegnap reggel nyolc órakor Kaposváron, a Május 1. utca 24. szám alatt, az egykori írószerbolt helyén. Az átalakítást — két hónap alatt — a Somogy megyei Iparcikk-kiske- reskedeltpt Vállalat iparosbrigádja végezte el. A 95 négyzetméter alapterületű helyiségben kellemes környezetben, jobb munkakörülmények között dolgoznak az elárusítók. Külön göngyölegtároló és a szabványodnak megfelelő áruátvételi helyiségük is van. Tegnap a szombaton szokásos forgalomnak a kétszeresét bonyolították le: tíz órakor már több mint tízezer forint volt a kasszában. Könyvek megmentése — kozmikus vákuumban Az űrkutatás „földi’’ haszna Az. amerikai Tempi város egyetemi könyvtárában kitört tűzben sok ezer kötetnyi könyv nem a lángoktól, hanem az oltó vízsugarak miatt ment tönkre. Hogyan lehet kiszárítani a tüzból megmentett nedves könyveket, hogy épek máradjanak? E dilemma megoldásában a General Electrit nyújtott váratlan segítséget. Ez a vállalat a kozmikus készülékekben föl- használásra kerülő berendezések es anyagok kipróbálása céljából nagy méretű hőnyo- máskajnrát is működtet Ternyijen. S a kamrába berakott könyveket kozmikus hideg és vákuum együttes hatásának vetették' alá. Pontosan ilyen feltételek között végzik a kezelt anyagok formáját és rajzolatát sértetlenül megőrző, úgynevezett szublimációs szárítást is. A kamrába egyszerre behelyezett mintegy 2 ezer kötet, körülbelül 2 tonna vizet adott le, majd kitűnő állapotban újra a könyvtárba került. Ki gondolta volna, hogy ilyen »iöldi« hasznot is hajthat az űrkutatás? Pályadíj a nők nemzetközi évében „A munka gazdagsága vonzott” Tranzittelep Szárszón 400 mázsa primőr zöldség (Tudósítónktól.) A balatonszárszói áfész tavaly nagy gondot fordított arra, hogy élelmiszerüzletei, ÁBC-áruházai rendszeresen friss zöldséggel lássák el a lakosságot, nyáridőben pedig az üdülőket is. Húsz fóliasátor alatt 368 ezer forint értékű primőr zöldséget termeltettek, és a reggel szedett áru délelőtt már az üzletekbe került. A fóliák alatt termett primőrökből a tervezettnél 18 ezer forint értékkel többet sikerült felvásárolniuk, illetve eladniuk. Körzetükben a legtöbb árut Tóth Lajos teleki. Papp Gyuláne kőröshfegyi, Bors Józsefné balatonszárszói és Weisz József kötcsei termelőtől kapták. A szövetkezet már tavaly megkötötte az idei primőrökre a szerződéseket. A »fóliások« 400 mázsa primőr zöldség termelését vállalták. Paprikából 60. uborkából 50, paradicsomból 60. sárgarépából és gyökérből 65 mázsára, salátából 27 ezer fejre, hónapos retekből 15 ezer csomóra szól a megállapodás. A szövetkezet — az ellátás javítása érdekében — az idén egy zöldség—gyümölcs-tranzit- telepet létesít, előreláthatóan Balatonszárszón. Ott gyűjtik majd össze a fölvásárolt friss árut és ott osztják el — az igények szerinti Az egyes zöldségfélék. előrecsomagolását is elvégzik a Tranzittelepen. Ez a bolti kiszolgálást ■ is gyorsítja. Egy-, illetve félkilós t csomagokban árusítják majd — terveik szerint — a babot, a burgonyát, a paprikát, a paradicsomot. jának egészét a siker jellemzi. — Ezek az értékes elismerések ugyan a nők nemzetközi évében, 1975-ben értek, de huszonegy év munkájának köszönhetem. Pályamunkájának első soraiban így vallott hivatásáról: »Egy Balaton menti nagyközségben bukkantam rá az óvónői munka csodálatos ízére. Mint pályakezdő fiatal nagy tervekkel és elképzelésekkel indultam. Az óvónői munka sokrétűsége, gazdag- j sága és nehézsége az, ami j vonzott.« Hivatásom a munka című pályamunkájával a Pedagógusok Szakszervezetének kü- löndiját nyerte el. S idézhetnénk a vallomását végig, | annyi értékes megállapítás található benne. Fontos dokumentum ez az óvodatörténet számára is. Egy dolog azonban meglepett: -néhol »nem nevezi nevén a dolgokat«. — Kicsi a város, ahol lakom és dolgozom — mondja. — Soiv mindén.annyira személyekhez kötött, hogy ezekről nem szívesen beszélek. Pályázatomban két helyen borítok fátylat a valóságra: az egyik az a körülmény, ahogy lakáshoz jutottam. 1964-ben ugyanis a pedagóguslakás- igénylők felének nem tudták a kérését teljesíteni, s engem az a szerencse ért, hogy felvettek a névsorba. De voltak, akik emögött protekciót láttak. A férjem szülei egy szomszédos faluban laknak, onnan jártam be Kaposvárra dolgozni... A másik: nem szívesen beszélek a »klik- kesedés«-ről. Amikor fölajánlották a városi óvodai felügyelői állást, nem akartam vállalni, mert tudtam, hogy a legnehezebb ennek a »szellemnek« a legyőzése lesz, és tízszeres munkával kell bizonyítanom. Az óvodai programért, és nem a »posztért« vállaltam .akkor a felügyelői munkát.-— Léteznek-e ma is ilyen vagy hasonló tényezők, amelyek megnehezítik a munkát? — Szerencsére időközben ezeket leküzdöttük. A város óvónői társadalma egységes, és jól dolgozik. Az óvónők tudják azt is, hogy igényes vagyok, a követelményeim magasak, de ezekre szükség van. — Az utóbbi időben, úgy vettem észre, a városban sokat fejlődött az óvodai munka. — Mi is így látjuk. Óvónőink nem az óvodai program betűit nézik, hanem a szellemét igyekeznek megvalósítani... Egy óvodai csoportunk ebben az évben már az iskolapadban ül. Eredményeikről rendszeresen tájékozódunk. A sikereiknek örülünk, az eredményeik lelkesedéssel töltenek el bennünket. Horányi Barna A kevesebb baleset is figyelmeztet Az okok „hagyományosak"
