Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-20 / 16. szám

Az osztályvezetőnő V izsgaidőszak Szenvedéllyel beszél: — Azt mond ják egyesek, —- szerencsére kevesen vannak hogy talán a kelleténél is többet foglalkozom a cigá- nvakkal. Jöjjenek el velem, járják végig a járásban levő tizenöt telepet, a pádpusztait, a taranyait vagy az őrtilosit. Győződjenek meg milyen kö­rülmények között élnek. Ak­kor bizonyára megértik, miért akarok segíteni, hogy ezek az emberek kulturáltabb környe­zetbe, kerülhessenek, a gyere­kek óvodába, iskolába járhas­sanak. Dr. Fazekas Sándomét, a Nagyatádi Járási Hivatal mű­szaki osztályának vezetőjét hallgatva megértem azokat a munkatársait, akik elsősorban ezért a szenvedélyességéért becsülik, dicsérik. — Tavaly 44 cigánycsalád vett igénybe ‘kölcsönt, s vá­sárolt vagy épített házat já­rásunkban. Nem aiz én érde­mem. Azoké elsősorban, akik megértik, hogy ezeket az em­bereket nem hagyhatjuk so­káig az általuk megszokott környezetben. Somogyszobom ma már nincs cigánykérdés. Ez annak az eredménye, hogy a tanács és a pártszervezet vezetői, a társadalmi szerve­zetek. az orvos, a pedagógu­sok mind, mind segítettek. Ezt tapasztalam Lábadon. Kutason es Hánamfán is. Zákányban, ötvöskónyíbam, Segesden és Mikében ugyancsak fontosnak tartják a változtatást a jelen­legi helyzeten. Ha így tesznek mindenütt, akkor 1980-ra nem lesznek cigánytelepek járá­sunkban. Nem ez az egyetlen fontos feladat, amellyel dr. Fazekas Sandámé naponta foglalkozik. — Itt van járásunkban a ’akásépítés. Csurgón, mi is hi­báztunk, nem figyeltünk elég­gé a munkára, késésben va­gyunk 31 lakás átadásával. Kéthavonta rendszeresen be­számoltatjuk a tanácsot és a kivitelezőt is. Négy törpe víz­mű épül az idén. járásunkban: Berzencón, Háromfán, Zá­kányban és Tapsonyban, Ha­todik éve húzódik a Csököly —Kutas (közötti híd építése, néha .. nevetséges okok miatt késik a befejezés. Az idén erre is pontot szeretnék ten­ni. A napokban Budapesten ta­nácskozom Iharosberény rendezési ter­vével kapcso­latban, azután Pécsen tárgya­lok. Van olyan hónap. hogy munkaidőm hatvan-hetven százalékát tá­vol a hivata­lomtól töltöm. Sajnos a sok jelentés, sta­tisztika nagyon sok, haszno- j sabb munkára 1 fordítható energiámat rabolja el. — Nem ta­pasztalja, hogy | egyes tervezők, kivitelezők le­becsülik, csak azért, mert nő­vel állnak szemben? — Egy-egy tárgyalásra ala­posan felkészülök. A tanácsi vonalon dolgozó műszakiak és más beosztásúak is tisztel­nek, lebecsülést nem tapasz­taltam. S hogy ez szakmai vonalon se következhessen be, tanulok, képezem magam. A műszaki egyetemen vízmér- nökként végeztem, most je­lentkeztem kétéves, település­fejlesztési szakra, amelyet le­velező úton fogok elvégezni. Ez az első munkaihelye az egyetem elvégzése után dr. Fazekas Sándoménak. Tevé­kenységét 1970-ben gyakor­nokként kezdte, volt megbí­zott osztályvezető, most pe­dig ő irányítja a műszaki osztályt. — Budapesten élt, hogyan tudott belei! leszkedni az új környezetbe? — A munka érdekelt, von­zott, tanulni, szórakozni pedig itt is lehet. A hivatalban jó a légkör, nemcsak beszélnek a Változás két állami gazdaságnál Megyénk két állami mező­gazdasági üzeménél jelentős változásokkal köszöntött be az idei esztendő. Greguss László­tól, az Állami Gazdaságok Őr­nőpolitikáról, hanem azt kö­vetkezetesen végre is hajtják. Jó volt hallgatni dr. Faze­kas Sándomé szavait, terveit, s jó volt hallani róla a ked­vező véleményeket. A hivatal pártszervezetének, kommu­nistáinak elismerését, akik előtt taggyűlésen számolt be, hogyan kíván változtatni a járásban élő négyezer cigány helyzetén. Tisztán látó ember, aki tudja: nem elegendő az egyetemen megszerzett szak­mai tudás. Ötödik éve osztály- vezető, ez idő alatt kitünte­téssel tett államigazgatási vizsgát, elvégezte az esti egye­temet, s most újból tanul. Két éve, április 4-én megkapta a Vízügy kiváló dolgozója ki­tüntetést. — A legboldogabb akkor vagyok, ha munkámat köz­megelégedésre végezhetem. Akkor is boldog vagyok, ha azok a cigánycsaládok, me­lyek az én segítségemmel ke­rültek új környezetbe, fölke­resnek, beszámolnak életük­ről, a gyerekek tanulásáról, arról, hogy mennyire más most a sorsuk. Ilyenkor érzem, hogy nem volt hiábavaló a fáradozásom. Szalai László A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola aulájában, a tanszé­kek folyosóin több emelet magasságban hullámzik a fél­évi vizsgák hangulata. A pezs­gő légkör szinte kínálja az al­kalmat: megszólaltatni az egyik diákot egy számára izgalmasnak ígérkező szigor­lat előtt, a másikat egy sike­res számadás után. Megkér­dezni a vizsgabizottság tag­jait: a fiatal tanárokat, akik még maguk is testközelben érzik a vizsgadrukkot, az egyik kar igazgatóját, aki sok éves oktatói tapasztalattal ér­tékeli és bírálja az eseménye­ket. Azután újra elvegyülni ’a folyosókon, hallgatni a hall­gatókat. Magas és magabiztos má­sodéves, határozott fellépéssel, kulturált mondatok, jó be­szédkészség. E pillanatban lép ki a szigorlatról, tárgyilago­san, szinte derűsen fogalmaz. — Kevés volt a felkészü­lési idő. A vizsga légköre ol­dott, szinte segítőkész, az ér­demjegy azonban fájóan ala­csony ... Tapintatosan kerüljük az ilyen kifejezéseket, mint az elégtelen és az utóvizsga, vagy ahogy a hallgatók mond­ják: uvé. Búcsúzik, és kéri, hogy maradhasson névtelen egyelőre. Legalábbis addig, amíg néhány sikeres vizsga nem ellensúlyozza a mai si­kertelen produkciót... Az üzemszervezési szakon a növénytermesztés technoló­giájának vizsgái folynak. Hat fiú ül körben, fojtott han­gon, gyorsan pergő mondato­kat váltanak. Wavika Tibor másodéves: — Nem örülünk év közben a zárthelyinek (írásbeli beszá­moló időszakonként), vizsga előtt azonban megnyugtató tudni, hogy egy bizonyos kép már kialakult a tudásunkról. Ennek értékét kell a vizsgán megemelni. Bíró Lajos ugyancsak má­sodéves; szerinte is segíti a felkészülést a szakaszonkénti beszámolás lehetősége. Arra a félig tréfás, diákugrató kér­désre, hogy a vizsga hány szá­zalék szerencse és hány szá­zalék tudás, a jelenlevők köz- felkiáltással megszavazzák a 60—40 százalékot. Persze, ők még vizsga előtt vannak. Az általános állattenyésztési kar másodévese, Németh Ta­más fél perccel a sikeres szi­gorlat után a következőket mondja: — Nekem túl hosszú volt a' felkészülési idő. Az emberr ilyenkor »túltanulja« magát. Hasznos olvasni a témákat érintő szakirodalmat. Mind­egyikünk azzal a speciális területtel foglalkozik beha­tóbban, amelyik különösen ér­dekli. Számomra ez a vadá­szat és a vadgazdálkodás. Dr. Fehér István tanszék- vezető tanár, az általános ál­lattenyésztési kar igazgatója. Első kérdésünkre, hogy mi az oka a szombat-vasárnapi vizs­gáztatásnak, ezt válaszolja: — A hallgatók kérésének adtunk helyt, mivel a két szi­gorlat, kollokvium közötti idő­szak növelése jobb felkészü­lésre ad lehetőséget. A tan­testület szívesen hozzájárult a kéréshez azért is, mert az üzemmérnök-kiegészítőt vég­zők államvizsgái ugyancsak most esedékesek. Örömmel ál­lapítottam meg, hogy a hall­gatók felkészültsége lényege­sen javult. Jobb a középisko­lás anyag, eredményesebben tudjuk kiválogani a leendő el­sőéves hallgatókat. A kedvező eredményt oktatóink hatékony munkájának, az oktatási szín­vonal fokozatos emelkedésé­nek is köszönhetjük. Kérésünkre, hogy a legfris­sebb élményeiről, benyomásai­ról beszéljen, a most zajló vizsgákkal kapcsolatban, ezt válaszolta: — Az alapozó tárgyak kö­zül fel kell figyelnünk a ma­tematikára. A hallgatók kö­zépiskolából hozott tudomá­nya bizony hiányos. Oktatóink erőfeszítéseket tesznek, hogy ezeket a hiányokat pótolják. Az építészet tantárgyához nincs megfelelő jegyzet. Ügy véljük, a gyakorlatba kikerülő üzem­mérnököknek el kell igazod­niuk a terepadottságok és az épületek elhelyezésének lehe­tőségei között. A kémia okta­tás eredményei a tavalyiak­hoz viszonyítva kedvezőek. A takarmányozástan szigor­lati vizsgáit épp most hallgat­tam meg. A hallgatók felké­szültsége jó, az összefüggések feltárásának készsége pontos képet ad tárgyi tudásukról. Szabó László tudományos munkatárs, a vizsgabizottság elnöke szerint már a válasz­adás első harmadában kitűnik, hogy a hallgató elméleti vagy gyakorlati beállítottságú szak­ember lesz-e. A központi aulában, ahol vidám-tarka fotelek sorjáznak a földig érő üvegablakok mel­lett, tarka Indexszel vár vizs­gára Hoffmann Flórián a har­madik évfolyamról. Az eddigi vizsgák eredménye: jeles, kö­zepes, elégséges, ö már a gyakorlati életre készül, ter­vez. Falura megy, termelő­üzembe. -Falusi gyerek, számá­ra nem lesz új az életforma. Arra a kérdésre, hogy gon­dolt-e rá: mint a falu új, fia­tal értelmiségije, egy bizonyos emberi magatartásformát, stí­lust is képvisel majd szűkebb hazájában, nevetve válaszolta: Erre eddig nem gondoltam. Nyílt, egyenes mondatai, gyors és határozott megnyilatkozá­sai rokonszenvesek, oldottak. A stílus kérdéséhez Görgesits Károly is hozzászól, s miköz­ben örömmel nyugtázza a frissen szerzett jelest, a ki­fejezésben gondokról szól. A stílusnehézségeket általában segítik áthidalni a tanárok, ha a válasz egyébként jó. Hogy mi nem jó? Például az, hogy nyakkendő nélkül nem lehet vizsgázni. Mikor vizsga előtt amúgy is szorítja valami az ember torkát... Az üvegfalak túlsó oldalán hullani kezd a hó, idebent kellemes meleget zümmögnek a fűtőtestek. Zsong az aula. Január van, vizsgaidőszak. Bedő Ildikó Sok áru a kis holtokban (Tudósítónktól.) A múlt év decemberében három napon át vizsgálódtak a szakemberek a balatonbog- lári áfész körzetében. Azt néz­ték meg, hogy milyen a kül- , területek, kisközségek és puszták lakóinak az ellátása áruval. A tapasztalatokat Ba­latonszárszón értékelték. A megyei tanács határoza­tot hozott tavaly a kisközsé­szágos Központja Somogy me­gyei Főosztályának főagronó- musától kértünk tájékoztatást arról, melyek ezek a változá­sok, és hogyan hatnak ki az érintett üzemek termelésére. Január 1-én a Bárdibükki Állami Gazdaság átvette a bárdudvarnoki Munkásőr Ter­melőszövetkezetet. Ezzel az állami gazdaság területe mint­egy 2700 hektárral növekszik, ebből 600—800 hektár szántó­földi művelésre nem alkal­mas. Az előkészítés lényegé­ben még a múlt évben meg­kezdődött: az állami gazdaság bérmunkában elvégezte a ter­melőszövetkezet részére az őszi búzavetést, a kukorica betakarítását, és immár saját munkaként az őszi mélyszán­tást. A f elszámolást az e cél­ból alakított bizottság jelenleg is végzi. Szerelőik, műhelydol- gozók, traktorosok és kombáj- nosok váltak tsz-alkalmazot- takból állami gazdasági dol­gozókká. A másik változás: ugyan­csak az idén január 1-én ke­rült a Fejér megyei Pélpusztai Állami Gazdasághoz a Da- ránypusztai Állami Gazdaság. Ez a speciális profilú — illó­olajos és gyógynövények ter­melésével, illetőleg lepárlásá­val foglalkozó — mezőgazda- sági nagyüzem mintegy 1200 hektáron gazdálkodik, s az­zal, hogy a pélpusztaiak átvet­ték, ennyivel csökkent a so­mogyi állami gazdaságok te­rülete. Ennék több minit két­szerese viszont a növekedés a Bárdibükki Állami Gazdaság­Mibő! lesz a fácán? Keramitlapból és fácánto­jásból. E kettő »együttműkö­désének« eredményeként lehet fácánokat lőni a Lábod kör­nyéki csalitokban, erdőszéle­ken, mezőkön. Hogyan kerül ide a kera- mitlap? Pontosabban: hogyan kerül az erdőbe, és mi köze a fácánokhoz? Kénytelen vagyok leírni a kifejezést: mobil gázos mű­anya. Az apróvadtenyésztés­sel — és ezen belül a fácán­neveléssel — foglalkozó szak­emberek nem találtak ki job­bat. Sem az elnevezésnél, sem annál a szerkezetnél, amelyet ez a szó jelöl. Ma már a korszerű vad gaz- dálkodás követelményeinek megfelelően a fácánokat is »nagyüzemileg termelik«. Több istálló sorakozik egymás mel­lett, hetvenszer tizenegy mé­teresek. A múlt évben a Lá- bodi Állami Gazdaság vadgaz­daságában eszel a módszerrel 15 ezer fácánt neveltek föl, s engedték szabadon. Csak­hogy... Feltörték a tojás héját Itt a szó már dr. Galamb Gáboré, a vadgazdaság veze­tőjéé: — Az a tizenötezer már csak végeredmény. Több mint 45 ezer tojást raktunk a keltető­gépekbe, a kikelt naposfácá­nok száma azonban alig volt több, mint 26 ezer. Vagyis mindössze 57 százalékos a ke- lési arány. Ezeket a csíkos kis madarakat a hagyományos ki­futókkal ellátott istállókban neveltük. Áz elhullás 20 szá­zalékos volt... Az apró állatoknak megfe­lelő tér kell. Pontosan ki is számítják, hogy az előbb leírt nagyságú istállókba hány fér, s itt mennyi ideig maradnak. Nem mindig »stimmel« azon­ban minden! Például hideg napok jöhetnek egymás után, és a fácánokat 4—5 hetes ko­rukban nem tudják szabadon engedni, mert elpusztulnának. Közben azonban már feltörte a tojások héját a következő generáció, de több istálló nin­csen. Szorosabbra kell venni a helyet, a zsúfoltság nagy lesz, s ennek eredményeként a ma­darak állandó stressznek van­nak kitéve. — A fiatal fácánok —mond­ja dr. Galamb — szabályosan infarktust kapnak! Ezért — meg a stressz eredményeként gyakran fellé­pő kannibalizmus miatt — van a húszszázalékos, úgynevezett nevelési elhullás. Nemcsak a fiatal madarakat sajnálja mindenki, hanem ez jelentős anyagi veszteséget is jelent. A megoldás: több istállót kell építeni. Ez azonban nagyon drága: 2—2,5 millió forintba kerül egy hetvenszer tizenegy méteres. Egy párizsi presszóban Jó pár hónapja már annak, hogy egy hűvös napon dr. Ga­lamb Gábor beült az egyik párizsi presszó nyitott tera­szára, az ernyő alá. Ami azon­nal feltűnt neki: mindenki ingujjban volt, és mégsem fáz­tak ... Egy gázszerelő szakember­rel — már itthon — leültek tanácskozni: hogyan lehetne a francia fővárosban látottakat a lábodi erdőkben hasznosíta­ni. Négy nap múlva elkészült a prototípus, az első mobil gázos műanya. 200—250 kis madár fér ernyője alá. A »hölgyről« érdemes egy kicsit bővebben is szólni, mert elképzelhető, hogy gyökeresen megváltoztatja a fácánneve­lést. — Nagyon egyszerű szerke­zet. Nem kell hozzá más — mondja dr. Galamb Gábor —, mint egy 22 kilogrammos gáz­palack, egy keramitlap, egy csonkakúp alakú ernyő, az égőfej, a lécváz a 2,5-szer 3 méteres fóliasátorral. A kö­vetkező előnyei vannak: lé­nyegesen ( kisebb az elhullási százalék; a csibék életképe­sebbek; az üzemeltetés olcsó; 30—40 százalékkal csökken a takarmányszükséglet; a sát­rak mozgathatók; alkalmas a berendezés a nagyüzemi te­nyésztésre. De a legfontosabb: nem kell egy istállót két és fél millió forintért felépíteni. Így a vadásztársaságok is meg tudják vásárolni. Mi 1975-ben 65 ezer forintért annyi ilyen nevelőt tudtunk felállítani, amennyi megfelel egy hetven­szer tizenegy méteres istálló-] nak. A gáz termelte hőt a kera- mitlappal sugárzó hővé ala­kítják, az infravörös egy olyan értékes tartományában, amely élettanilag a madarak minden igényét kielégíti — azaz ki­tűnően helyettesíti a termé­szetes napfényt. Ez az újfajta nevelő működésének a lénye­ge. Ügyetlen fácánok Persze ehhez még számos apróságot lehetne hozzátenni. Például az istállókban nevelt fácánok meglehetősen »bo- cák«: nemigen tudják például, hogy mi a szélvihar, hogyan zörög a haraszt. A gázos mű­anyákat az erdőbe telepítik, abba a környezetbe, ahol majd a madaraknak felnőtt koruk­ban megkell élniük. Könnyen mozgathatók a nevelők, szaba­don lehet választani a helyek között. így elevenebbek is a kis madarak, sőt... — Megfigyeltem egyszer — mondja a vadgazdaság vezető­je —, hogy egy »istállós fácán« nem tudott elkapni egy futko­só pókot. Mindig elkésett, a csőre a bogár mögött koppant a falon. Ügyetlen volt, elsza­kadt a természettől. Így sza­baddá válás után is könnyeb­ben elpusztul. Bezzeg az újak! A múlt év­ben 3850 kis fácánt neveltek föl az új módszerrel, a fólia­sátrakkal védett anyák segít­ségével. Bár csak kísérlet volt, az elhullás mégsem érte el a kilenc százalékot. A hangyá­kat, pókokat pedig ügyesen elkapkodják. — A kis nyavalyások! Olyan elevenek, mint a'z ördögök... — mondja dr. Galamb Gábor. Mészáros Attila gek, peremteriileték és pusz­ták ellátásának javításáról. A bogiári áfész-nek nem kellett szégyenkeznie a szárszói érte­kezleten, mert a fejlődés — a vizsgálat megállapítása sze­rint — számottevő volt. — Szabó József, a szövet­kezet párttitkára tájékoztatott a körzetükbe tartozó puszták ellátásáról. Ennek a szövet­kezetnek a feladata Rádpuszta 60, Irmapuszta 22, Jazvina- puszta 28, Vadépuszta 41 és Vutyapuszta 55 családjának az ellátása. Ezekben a boltok­ban arra törekszenek, hogy a mindennapi élethez szükséges cikkeket megtalálják a vá­sárlók. A boltok készlete 60— 100 ezer forint értékű. A puszták mindegyike meg­közelíthető gépkocsival, van bekötő útjuk, így a nagyke­reskedelmi vállalatok gépko­csijai helybe szállíthatják az árut. Kenyér kétnaponként, a tej és a tejtermék naponta — legrosszabb esetben kétnapon­ként — érkezik. A húskombi­nát a megrendelések szerint — télen a disznóvágások miatt kevesebb az igény — heten­ként legalább kétszer szállítja az árut. A FÜSZÉRT gépko­csijai hetenként egyszer vi­szik a megrendelt cikkeket. Többször sajáti járműveket is használnak az 'áruszállításhoz. A szövetkezetnek van cuk­rászüzeme, így előzetes meg­rendelések alapján — különö­sen hétvégeken — érkezik na­gyobb mennyiségű krémes, torta és más sütemény ezek­be a pusztai boltokba, ahol mindenütt van legalább két hűtőszekrény. Van miből vásárolniuk az itt lakóknak — ezt igazolja, hogy a kis üzletek félmillió és egymillió forint közötti for­galmat érnek el évente. Ta­valy sokat javult az ellátás; Irmapusztán például 42, Jaz- vina pusztán 45 százalékkal több árut adtak el, mint az előző évben. Törődnek azzal is, hogy a boltok tiszták, ren­desek legyenek. Évente festik, tatarozzák az üzleteket. Az áfész megállapodást kö­tött a somogybabodi és a lát- rányi termelőszövetkezettel meg á Balatonboglári Állami Gazdasággal, hogy ezekben, a kis üzletekben mindig legyen friss zöldség, gyümölcs is. nél, aihol a Munkásőr Tsz földjeivel gyarapodott a me- 1 zógazdasági nagyüzem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom