Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-03 / 2. szám

HÉTKÖZNAPJAINK I Palócéi Horváth Ádám Somogybán ff Éhezik a szívem!” A környezettanulmánnyal nem fér össze a poézis. Körül­tekintően száraz alapossága ugyancsak túlhajtott érzelgés- sé silányítja az efféle fájdal­masan tömör jajdulásokat. Az örökbefogadások zárt ki­vitelezésén munkáló hogya­nok és miértek, csorduljon bár túl mércéjén a fölösen mért érzelem, éppen a sóha­jok tárgyának érdekében nem lakhatnak jól ennyivel. Mégis legyen az út járhatóbb, mert ama közmondással, kétszer ad, aki gyorsan, ad; az éhező szí­vek kapják meg azt a gyere­ket is, akire az anyja szüle­tése percétől rá se néz, mégse hajlandó lemondani róla. A gyermek utáni vágy hatalmas hajtóerő. A kielégítetlen anyai szere­tet céltalan hordozása rom­bol, mint valami kórság. Hányszor nyilvánul meg ne­vetségesnek tűnő érzelempa­zarlásban, hogy csak a kutya gyerekként való imádatát em­lítsük Nehéz megküzdeni a fölöslegesség érzetével, ha az én kimarad az élet továbbvi­telének csodájából. Akikben meddő az anyaság, azok tud­ják igazán, hogy csak a gye­rekkel nyer értelmet és em­beri jegyeket a nőiség. Ezért vállalják a reménypisiákoltató kezelések minden tortúráját, és irigyelik azokat, akik az »egészségesek« gondtalansá­gával vetélik el a termékeny ölükben alig megkapaszkodott életet. Sok házasságot juttat ká­tyúba az elmaradt gyermek- áldás. Azok a szerencsések, akik a kölcsönös vádaskodás helyett józanul szembe tudnak nézni a keserű valósággal, és örökbefogadással váltják meg lelkűk nyugalmát. Álcádnak, akik úgy érzik, elég erőt ad magtalanságuk hordozására szellemi fölényük, és mégis összeomlik az elfalazott lélek ereje, mikor kopog az öreg­ség. Van olyan is, aki anyja halálos ágyánál döbbent rá élete céltalanságára; a testvé­ri arcok jegyeinek egyezése Hordozható színes képfelvevő Baglyok és verebek harca Párizsban A baglyokat az ember — szerte a világon — szinte napjainkig rossz ornenű ma­daraknak tartotta és gyakran irtotta is. A legtöbb bagoly éjszaka vadászik, s talán ez volt áz oka, hogy évszázadok folyamán különféle ellenszen­ves — többek között »halált- hozó« — tulajdonságokkal ru­házták föl. A tévhittel ellen­tétben a baglyokat nemcsak különös szemük, hanem igen éles hallásuk is segíti a zsák­mányszerzésben. A gatyás ku- viknak például 95 ezer halló­idegsejtje van. (Összehasonlí­tásul : a hollónak csak 27 ezer!) A baglyok általában rágcsá­lókkal és madarakkal táplál­koznak. A párizsi macskaba­goly például a verebeket irt­ja. A francia ornitológusok becslései szerint Nagy-Párizs területén — beleértve a vin- cennes-i erdőt és a Bois de Boulogne-t — 38—40 macska- bagoly pár fészkel. Számítá­sok és fölmérésele szerint egy bagolypár Párizsban egy év alatt 1600 verebet ejt el, s ez 38-cal szorozva 60 800 vere­bet jelent egy év alatt. 1974-ben Párizs verébállo­mánya 500 ezer volt. A macs­kabaglyok tehát több mint tíz százalékát pusztították el, cse­kély számuk ellenére is jelen­tős szerepet vállalva a város biológiai egyensúlyának fenn­tartásában. A francia ornito­lógusok ezért aggasztónak tartják a baglyok egyre fo­gyatkozó számát.. A baglyok­nak legnagyobb ellenségük az ember — nemcsak a »puskás«, hanem az is, aki kivágja az öreg, odvas fákat, urbanizál, s eközben egyre szűkíti élet­terüket. I ­A különféle elektronikus képátalakítók fejlesztésére né­hány évvel ezelőtt még csak ígéretes lehetőséget kínáltak azok az újfajta, ún. töltéscsa­tolt (CCD) elemek, amelyek­ből »lépésenként« vándorol­nak ki a villamos töltések. Nemrég viszont már elkészül­tek a vákuumcső nélküli első hordozható tv-kamerák, és gyökeres átalakulás várható számos más képérzékelő és adattároló készülékben is. Az egyik nagy japán hír­adástechnikai vállalat hozza forgalomba a képen látható hordozható színes tv-kamerát, amely mindössze 6,8 kilo­gramm súlyú. Élő közvetítésre és az események rögzítésére egyaránt alkalmas. A színes felvétel készítésénél nincs szükség az eddigi rendkívül erős megvilágításra. Sőt, meg­felelően »érzéken yítve«, még sötétben és ködben is hasz­nálható a kamera. A kamera »lelke« egy kb. 5x6 mm méretű, különlegesen elkészített sziliciumlapocska (CCD-kristálylap), arra vetíti rá az átalakításra váró képet a szokásos gyűjtőlencse. A je­lenlegi tv-kamerákban elekt­ronsugár tapogatja le a képet, az új kamerához viszont nem kell elektronsugár, az ún. léptető áramkör helyettesíti a letapogatást. értette meg vele, hogy a gye­rek az anyaság diadala a ha­lálon. Legtöbbjük pár napos cse­csemőt akar. Nem válogatás ez, hanem annak a sorvasztó vágynak a kielégítése, hogy ők is átmenjenek az anyaság számukra elérhető fokozatain. Milyen átgondolt kívánságok­kal érkeznek, és elég egy fe­léjük nyúló kicsi kéz, egy rá­juk virágzó mosoly, és máris mellükre ölelik az apró fölös­legest. Hogy »szülésén« ne maradjon árulkodó nyom. van, aki az ismerősök szemének hordja a kismamaruhát, hogy gyerekkel a karján teljes jogú anyaként léphessen a világ elé. Türelmetlenül várják a hivatalos, hercehurcának tű­nő, de elkerülhetetlen ügyin­tézés végét a már előre meg­vásárolt és a naponként sza­porított gyermekholmik kö­zött, a ki nem élt anyaságuk lázában. Nekik maradéktala­nul öröm máris a kapualjban hagyott, a kórházban felejtett apróság. Boldogan mutogatják a tipegőket, a kiságyat, a csörgős mózeskosarat, a mo­nogramm ozott takarót, a meg­rakott játékpolcot. Még csak az akták sokasodnak, de már tele minden percük a csöpp jövevénnyel, mintha a szívük alatt mocorogna. Nem taszítja őket a sok tra­gédia. Az állami gondozott gyerek lelkén, mint a szú, rág az eltépett vérségi kötelék ke­serves titka. Nem tudják sza­vakba önteni érzéseiket, de a 6ok értelmetlen cselekedetük árulkodik; iszonyú úgy élni, hogy senki sincs, akinek húsa- vére volnának annyi ember között. Mániákus megszállott­sággal próbálja némelyikük föllelni az édesanyjához ve­zérlő utat. Kutyahűséggel ke­resi nyomát annak, aki lel­ketlenül eldobta. Van, akinek sikerül hazatalálni; az anya be se ereszti gyerekét, rend­őrrel fenyegetőzik, vagy sírva kéri, ne tegye tönkre boldog családi életét, és sietősen úti­költséget nyom a markába, hogy gyereke biztosabban kámforrá váljék. A szeren­csétlen gyerek meg bőszült keservében szembefordul azokkal, akik eddig édesszü­lőként ajnároztak, csak azért, mert az »édesanya« kiebru- dalta a küszöbről. Az éhező szívek azonban igaz anyaként nem fontolgatják a kálváriá­jukat is rejthető jövőt, hanem boldogan vállalják ismeretlen sorsúikat a fogadott gyermek­kel. Mihályi Margit A szántódpusztai tervezet A Balatoni veszedelem cí­mű, egy viharos napról és ki­rándulásról írott »hőskölte- ményében« abban reményke­dik Horváth Ádám, hogy Ka­zinczy Ferenc Szántódon meg­látogatja őt. A látogatás végül is létrejött. Fadereglyéből álló revhajó hozta át Tihany- ból Szántódra Kázinczyt. (E jármű még e századunk ele­jén is közlekedett a két hely között, s csak 1927-ben vál­totta fel motoros komp.) Szántódon tökéletes volt a barátságuk. Horváth- igen sze­rette Kazinczyt, szellemi ve­zérének tekintette. Helytelení­tette viszont Kazinczy néme- teskedő irányát, idegen kife­jezéseit. »Nekünk 42 000 szó­tövünk van, mindent ki tu­dunk fejezni, nincs szüksé­günk idegen szavakra« — írja korholóan. Sem régibb, sem hajlékonyabb, az érzelmek ki­fejezésére alkalmasabb nyelv nincs szerinte a magyarnál. Horváth Ádám külsejét Ka­zinczy Ferenc leírásából is­merjük: »Horváth harmintz esztendős, feleséges és gyer­mektelen, igen nemes képeze- tű... eggy szeretetreméltó Ku- rutz. Nem lehet hozzá hason­ló literátort (irodalmárt) kap­ni, mert ö a maga nemében eggyetlen eggy. Szüntelen da­lol, pipázik, tréfát űz.« Jókedvű ember volt, köz­vetlen, szerették is kortársai. Központja volt a társaságnak, zenélt, énekelt, tréfált. Ren­geteg népdalt tudott, mert mindent följegyzett, amit a néptől hallott, élő és korábbi népdalokat, elfelejtett kuruc hadi énekeket. Százharminc évvel halála után jelentek meg ezek nyomtatásban ötöd- félszáz énekek címen. Ez a kötet óriási nyeresége a ma­gyar népdal- és dallamkultú­rának. Felvilágosodott és az em­beri méltóságért lelkesedő A költő füredi lakóháza — Pálóczi Horváth saját kezű rajza alapján. ember volt, nem tudta elfo­gadni a nemes és nem nemes ember közötti megkülönbözte­tést. »Lehetetlen elhinnem, hogy emberi szívhez illendő dolog legyen magát egy Föl­des Űrnak a Jobbágy felett mintegy Istenné tenni« — írja Felfedezett titkok c. könyvé­ben. Felvilágosultsága megmu­tatkozott a közéleti szereplé­sében is. ö követelte elsőnek a magyar nők egyenjogúságát. Szántód pusztán született meg annak a két röpiratnak a ter­vezete, amelyekkel két évvel megelőzte a nyugati hasonló mozgalmakat megindító első munkát. »A magyar asszonyok prókátora a Budán öszve- gyűlt rendekhez« és folytatá­sa »A férjfiak felelete az asz- szonyokhoz« egyenlő hivatal- viselési jogot és országgyűlési képviseletet követelt az asszo­nyok részére. Ha egy nő al­kalmas királynőnek és orszá­got igazgathat, akkor kisebb tisztségek ' viselésére is meg­felelőnek kell lennie — írja röpiratában. Általában úgy tudjuk, hogy az angol Mary Wollstonecraft írta az első felhívást »Vindi­cation of the Rights of Wo­men« — A nők jogának kö­veteléséről. — Ám ez a fel­hívás csak 1792-ben jelent meg, Horváth Ádámé pedig már 1790-ben, két.évvel az­előtt. , Horváth ’Adómnak a nőkre vonatkozó eszméi csak a szo­cialista Magyarországon vál­tak teljesen valóra. Már ezért is megérdemli, hogy az. eddi­ginél nagyobb figyelemmel ápoljuk emlékét. Szántódi versei közül igen­izgalmas az, amelyben e°v vadászatot verselt meg 1789. április 8-án. Három szarvast lőttek le altkor, szokatlanul nagy példányokat. Szívesen megyek Szántódra. De nem az országúton, hanem a révtől vezető ősi szekér- útón. hatalmas jegenyefák tövében. Ma is az az út. ame­lyen még Kazinczyt vezette fáklyák fényénél a három ré­szeg révészlíegény. Záhonyi Ferenc (Folytatjuk.) Messzire szálló nyilak Kevesen gondolják, hogy századunkban vannak még olyan hadseregek, amelyek íjászokat is foglalkoztatnak. Az egykori portugál gyarma­ton, Timoron, egynémely tör­zsi alakulatok még mindig e fegyverrel veszik fel a har­cot az ellenséggel. Jóllehet már sok évszázada lejárt az idő az íj és a nyíl fölött, nem szabad lebecsülni ezt a fegyvert, ha gyakorlott kezek­ben van. Márpedig a kultúra alacsonyabb fokán álló, ma is halászatból és vadászatból élő emberek nagyon tudnak bánni ezzel az egyik legősibb fegyverrel. Történelmi tény, hogy egykor félelmetes »tűz­erőt« képviseltek a lovas íjá­szok. A lőállásból kirepített nyílvessző pedig 3—400 méter­re is elszállt és célba talált. Szükség esetén percenként hét lövést is le tudott adni a gyakorlott íjász. A timorihoz hasonló íjász­egységek természetesen ma már ritkán találhatók. A sportíjászat viszont egyre na­gyobb tömegeket hódít világ­szerte (az Egyesült Államok­ban például több mint ötmil­lió sportíjászt tartanak szá­mon). Tanulságos eredmény­nyel végződött az a verseny, amelyet Olaszországban ren­deztek meg íjászok és pisz­tolylövők között. Mindkét csa­pat tagjai 50 méterről lőttek az ugyanolyan nagyságú cél­táblára. A pisztolylövők csak alig néhány ponttal tudták megelőzni az íjászokat! íi „szítai dzsungel" ladoralóNumaiiían A világ egyik elismert tudo­mányos központjává vált a Szovjetunió Tudományos Aka­démiájának kísérleti patológiai és terápiái intézete, amely Szuhumiban, Grúzia Fekete­tenger menti városában mű­ködik. A kísérleteket majmok­kal végzik. Sok súlyos beteg­ség kutatása folyik, a »szuhu- mi dzsungel« laboratóriumai­ban, ahol csaknem 3 ezer ma­jom él. Az intézetnek széles körű kapcsolatai vannak a hasonló külföldi tudományos kutatóin­tézetekkel. A kutatóintézet tá­jékoztató központja közremű­ködésével lát napvilágot a washingtoni egyetem kiadásá­ban a világ egyetlen — kéthe­tenként- megjelenő — orvosi bulletinje a modern majom­kutatásokról. Nemrég rendez­tek Szuhumiban az Egészség- ügyi Világszervezet kezdemé­nyezésére nemzetközi szim- poziont is. Kerékcsúszás elleni védelem <4 páciens Súlyos balesetek előidézője lehet, ha síkos úton való fé­kezésnél a kerekek »blokko­lása« miatt egy vagy több tengely oldalvezetése meg­szűnik. A kutatók már régen kísérleteznek olyan blokkolás­szabályozó kialakításával, amely megszüntetheti ezt a kellemetlen és veszélyes je­lenséget. Olyan kis segédbe­rendezés megszerkesztése volt a cél, amely a blokkolási haj­lam tekintetében minden egyes kereket ellenőrzés alatt tart, és a fékerőelosztást en­nek megfelelően szabályozza. A nyugatnémet Bosch cég szakembereinek sikerült meg­oldaniuk a feladatot, s a MAN-gyár különféle teherjár­művem már alkalmazzák is az általuk előállított elektro­nikus vezérlésű szabályozó egységet. Ez megakadályozza a túl fékezést és ezáltal a ke­rekek megcsúszását, a vontat­mány »ráfutását«, sodródását is. A szabályozó egység min­den kerék fékjét, a többi ke­réktől függetlenül, az illető keréktől szerzett információ (visszajelzés) alapján vezérli. A páciens szélesre tárta a körzeti rendelő ajtaját, és ki­szólt a folyosóra: — Kérem a következőt! Alacsony, hajlott hátú, idős nénike tipegett be a szobába. A páciens barátságosan meg­jegyezte: — Hogy vagyunk? Hogy Wgyunk? — Elég rosszul, kedveském. A fiam már négy hónapja nem járt nálam. Sajnos, a menyem ellenem uszítja, pe­dig tessék elhinni, én igazán egy rossz szót sem mondok róla senkinek. A páciens együttérzően bó­logatott: — Ilyen az élet. Mindenki­nek van panaszkodni valója. Most miről beszélgessünk? Talán az időjárásról? — Beszélhetünk, leikecs­kém. Reggel, amikor lemen­tem tejért, nagyon fújt a szél. Alig győztem átmeleged­ni. Hiába, már nem vagyok a régi. A páciens továbbra is tü­relmesen érdeklődött: — Miről beszélgessünk még, nénikém? — Most már inkább el­mondhatnám, hogy oldalt, de­réktól felfelé van egy tojás a hátamban!... A páciens gyorsan közbe­vágott: — Ezt már ne nekem tes­sék elmondani, hanem a doktor úrnak. Gyors mozdulattal elhúzta a fehér függönyt: — Főorvos úr, legyen szí­ves. Remélem, sikerült gyor­san bekapnia az ebédjét, amíg én elbeszélgettem a né­nikével. A doktor egy falat kenyér­rel felitatta a pörköltszaftot, és lenyelte az utolsó falatot. Aztán a páciens fülébe súg­ta: — Köszönöm a segítségét. A betegek a rendelőben az első tíz percben magánjellegű pa­naszaikat mondják el. Ezek meghallgatásához nem kell orvos, megteszi egy laikus is. Ezek az improduktív tíz percek rengeteg fölösleges időt jelentenek. Még egy­szer köszönöm fáradozását. Most már én foglalkozom a nénivei. A páciens udvariasan meg­hajolt: — Viszontlátásra holnap délben. Amíg megeszi a töl­tött káposztát, szívesen ren­delek ismét. Galambos Szilveszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom