Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-17 / 14. szám

Nagy emberek tévedései HÉT VÉGI rálóczi Horváth Adóm Somogybán Vttgy Frigyes császárnál megjelent egyszer egy német tudós, aki előállt javaslatával, mely szerint az Angliában feltalált gőzgép segítségével a Havel folyó vizét föl lehet­ne szivattyúzni a közeli Rui- nenbergre. Onann Potsdamba történő vezetése már »gyerek­játék-“ lenne. — Aki ilyet állít, az sza­már! — intézte el röviden az uralkodó, s többé e terv­ről beszélni sem engedett Napóleonnak is volt ha­sonló melléfogása. Két angol tudós, Fulton és Watt előter-, jesztette, hogy a gőz energiá­jának segítségével miként le­hetne tengeralattjárót és tor­pedót készíteni. Napóleon azonban kinevette a tudóso­kat, tervüket őrültségnek tar­totta és utópiának nevezte. Gúnyt űzött belőlük, karika­túrákat rajzoltatott róluk. Watt számításokkal igazol­ta, hogy a gőzlokomotíwal a postakocsi sebességének kétszeresét lehet elérni. Még­is, amikor szóba került a bér­űn—potsdami vasút építése, III. Frigyes ezzel utasította el a tervet: »Semmi szükségét nem látom annak, hogy az emberek fele idő alatt érje­nek oda.« Hasonlóan járt Edison Is, amikor a párizsi akadémián bemutatta fonográfját. »Has­beszélő kóklernek« nevezték. Lehetetlennek tartották, hogy egy kis fém tű hűen vissza tudja adni az emberi hangot. Az elfelejtett nagyhajóim sír Szórakozásra négyezer nap Franciák által összeállított statisztikákból Vettük az aláb­bi adatokat. Egy átlagember életének első ötven esztende­jében ötezer napot alszik, ennél ezerötszázzal többet dolgozik, nyolcszáz napot jár, négyezer napot szórakozik, ezerötszáz napot eszik, négy­száz napot iszik és ugyaneny- nyit betegeskedik. Ezalatt el­fogyaszt 8500 kiló kenyeret, 8000 kiló húst, 2300 kiló fő­zeléket, tojást és halat, 2000 hektoliter folyadékot. Fúrósziget az Északi-tengeren A tengeri olajfúrószigetek egyre mélyebb és veszélyesebb vizekre települnek, hogy min­denütt hozzáférhetővé tegyék — az emberiség számára — a készletek egyhatodát kitevő, víz alatti olajkincset. Olajku­tatás és -kitermelés szem­pontjából az Északi-tenger egyike a legnehezebb terüle­teknek. A konstruktőröknek 20—30 méteres hullámokkal és 100—200 km/óra sebességű viharos szelekkel is számol­niuk kell a mesterséges ten­geri szigetek megtervezésekor. A tengeri fúrószigeteknek két alaptípusa van: kilencven méteres vízmélységig három vagy több lábon állókat tele­pítenek a tengerre, nagyobb tengermélységben viszont már csak az úszó fúrószigetek fe­lelnek meg a célnak. Ez utób­biak lehorgonyzása, elsodró- dástól való megóvása nagyon nehéz feladat. A képen látha­tó fúrószigetnél — amely nor­vég megrendelésre készült és egyike a legnagyobbaknak — a lehorgonyzást úgy oldják meg, hogy robbanótöltettel a drótkötélszálak megfogására szolgáló speciális horgonyokat lőnek be a tengerfenékbe. Így kb. 600 méteres vízmélységig lehet fúrásokat végezni a mes­terséges szigetről. Az éj királynője A kaktuszok téli álma Téli álmukat alusszák a kaktuszok, csak néhány kü­lönleges fajtájuk virágzik, mint a kaktuszgyűjtők által különösen kedvelt karácsonyi kaktusz. Rokona, az óriás kaktusz, az arizonai sivatagban él, 15 mé­ter magasra is megnő. A szélsőségesen száraz ég­hajlat alatt a tűzifát, építő­anyagot és élelmet szolgáltató egyetlen növény. Ehető faj­táinak termését újabban cuk­rozva hozzák forgalomba. A peytolnak vagy pálinkás butykosnak nevezett kaktuszt már a mexikói indiánok is is­merték. Mágikus hatalmat tu­lajdonítottak neki, mert fo­gyasztása beteges bódulatot idéz elő. Hatóanyaga az or­vosok kezében szívbetegek életmentője lehet. Az éj királynője hatalmas virágú, erősen illatos, a késő esti órákban nyílik, éjféltáj­ban fehér és aranybama színben játszó szirmai becsu­kódnak. Konyhasómérgezés A New England Journal of Medicine egyedülálló esetről közöl beszámolót: két 14 hó­napos iker leány sómérgezést szenvedett annak következte- 1 ben, hogy a bátyjuk »játék­ból« 3/4 kg konyhasót etetett meg velük... A gyermekeket két nap múlva vitték kórház­ba általános mérgezési tüne­tekkel: bágyadtság, hőemelke­dés, az orr- és szájnyálkahár- tya enyhe belövelltsége, ét­vágytalanság, vizelet hiánya. A diagnózist a szérumnát- riumszint extrén nagyságának a megállapítását követő »nyo­mozás« során sikerült tisztáz­ni. A gyermekek a megfelelő infúziós terápia hatására ha­marosan meggyógyultak. »Indulj Musám! kettöztessd mindaddig lépésedet, Míg meglátod a Balaton kies partján Füredet, Azt mihelyt meglátod, köszöntsd még messzire Horváthot, Mellyre Tihany kősziklája zengedezzen vivátot.« A fenti részlet egy verses levélből való, amelyet Csoko­nai Vitéz Mihály írt 1792. szeptember 8-án Balatonfüred- re. Addig személyesen nem ismerte Hogváthot, s éppen verses levélével akarta magát ismertté tenni. Udvariasságból hivatkozik Horváth tihanyi tárgyú verseire, amelyek ak­kor jelentek meg, és emlegeté­sük bizonyára jólesett az idő­sebb költőtársnak. Horváth Ádám ekkor már Füreden lakott, ahol első fe­leségének, Oroszy Julianná­nak birtoka volt. Ez a házas­ság azonban nem sikerült, bé­késen elváltak. Horváth 1793 szeptemberé­ben már második feleségével élt Füreden. Sárközy Jusztina Sárközy Gábor zalai alispán unokahúga volt. A házasság- kötés után 1797-ben a Somogy megyei Nagybajomba költö­zött. De második feleségével sem tudott kijönni. Jusztina < asszony igen költekező volt. Tetézte a bajt, hogy 1800-ban a franciák ellen összegyűjtött nemesi önkéntesek részegen kifosztották Horváth nagyba­jomi házát. Szegény ember lett belőle. 1808-ban ettől a fe­leségétől is elvált, egy készülő épületben húzta meg magát. A szerencsétlen házasságok mellett csak a költészet volt vigasztalója. Örömet csak a verselés és a régi dalok, dal­lamok gyűjtése szerzett neki. Még bajomi tartózkodása so­rán nagyrészt elkészült gyűj­tésével. A költőt táblabíróvá választották Somogy megyé­ben. Részt vett a gyűléseken, bizottságokban, igazi közéleti ember volt. Elveiből soha sem engedett. Hajlíthatatlan ma­gyarságáról a legérdekesebb történetet Kazinzcy Ferenc mesélte el Dessewffy József­hez írt levélében. Horváthot f. Ferenc csá­szárhoz rendelték föl kifogá­solt versei miatt, kihallgatás­ra. Magyar ruhájában — mi­után a németes módit mindig megvetette — a lépcsőn talál­kozott Ferdinand herceggel. Az odavetette neki a kérdést: »Du, ist Franz oben?* (Te. fent van Ferenc?), mert azt hitte, hogy a bajuszos, tarso- i lyos ember valakinek a szol­gálattevő hajdúja. Horváth megsértődve a letegezésen, a legnagyobb nyugalommal vá­laszolta: »Ich vas nicht, vas das du* (Nem tudom, mi az a te). És a legnagyobb nyuga­lommal meghajlás nélkül ment tovább. »Elképzelheted A szántódi rév látképe. — írja Kazinczy —, a német mint tsudálta ezt a mennykő eggy embert.* 1812-ig élt Nagybajomban. Második felesége előbb meg­halt, de újabb házasságra már csak élete végén adta a fejét. A Zala megyei Petrike- resztúrra költözött 1812-ben, mint írja »Nagy-Bajomi pos- ványos lakásomat ott hagy­tam: már tsak innen-távolról gazdálkodom, erőltetés nél­kül.* Átjárt tehát még oda gazdasági dolgait intézni. Göcsejen nősült meg har­madszor. Gyámleányát, Ka­zinczy Klárát (nem rokona Ka­zinczy Ferencnek) vette el, aki kitartott az öregedő költő mellett haláláig. A véget kö­zeledni érezvén, még Nagy­bajomba vitette magát, s ott hunyt el csendesen 1820. ja­nuár 28-án. Életében nem ka­pott elismerést, halála után tüntették ki a Marczibányi- díjjal. A 100 arany forintot már özvegy felesége vette föl, de nem készíttetett belőle fér­je sírjára emlékoszlopot — amint mindenki várta. Ez az egyik oka, hogy ma sem tud­juk, hol is nyugszik valójá­ban. Petrikeresztúron a te­metőben mutogatnak egy sírt hármas faoszloppal, de ez nem biztos, hogy az övé. A nagy­bajomiak magukénak vallják, de sírjának nyoma veszett. Amint írásaiból kitűnik, Somogy megyét, ahol férfi­kora jó részét eltöltötte, igen szerette. Meghalni is ide tért vissza. Záhonyi Ferenc Nincs új a nap alatt Az ember azt hinné, hogy a ma technikai találmányai­nak többsége egészen újkele­tű. Ezzel szemben közülük nem egyet már másodszor kellett »feltalálni«, mivel az időközben feledésbe merült. A forráskutatókat szinte valamennyi ókori hadseregben ismerték. A rómaiak, akik gyakran harcoltak Afrikában, nekik is köszönhették sike­reiket E kutatók — egykorú feljegyzések szerint — még kétszáz méter mélységbe is le tudtak fúrni. Sok, ma is lé­tező oázis ebből az időből va­ló. Egy Paramelle nevű fran­cia szerzetesről följegyezték, hogy hagyatékában 10 275 vi­zet rejtő helyet jelölt meg. Ennek alapján indult el egy kutatócsoport több évszázad­dal később, és bebizonyoso­dott, hogy a pap nem sokat tévedett Térképe alapján ki­Éjszaka a szállodában Az alábbi történetet meg­bízható, szavahihető forrás­ból hallottam. Igyekszem hí­ven tolmácsolni. Az egyik fővárosi üzem képviseletében, két hivatalos küldött utazott le L. vidéki városkába. A csinos, vonzó külsejű Edit és a rokonszen­ves András: mindketten a gyár műszaki vezető gárdájá­hoz tartoznak. A két ifjú em­ber jó barátságban volt egy­mással, de semmi több. Ami­kor elindultak, úgy tervez­ték, hogy reggel megérkez­nek L.-be, délután hatkor végeznek a tárgyalásokkal és a 8 óra 20-as vonattal vissza­utaznak a fővárosba. De a tárgyalásokon különböző problémák merültek föl és emiatt másnapra kellett ha- lasztaniuk a visszatérést. így hát egy éjszakára megszáll­tak ■ a városka egyetlen szál­lodájában. Edit az első eme­let 37-ben kapott egy két­ágyas szobát, a férfi pedig egy háromágyast, a második emelet 21-ben. A portás saj­nálkozva jegyezte meg, hogy a hölgy kétágyas szobájában már van egy lakó: halk sza­vú, csendes állatorvosnő. Edit és András magukhoz vették a kulcsokat, s bemen­tek az étterembe vacsorázni. Megittak egy üveg tokajit, azután jó éjszakát kívánva, mindketten fölmentek a szo­bájukba. András már pizsamában volt és fogat mosott, amikor valaki kétségbeesetten dö­römbölt az ajtón. Edit volt. Szinte beesett a szobába, le­dobta magát egy székre és felindultan így szólt: — Képzelje, a szobatár­sam ... — Te jó ég! Csak nem egy férfi? — érdeklődött András. — Rosszabb. Egy nő, aki horkol. Mit horkol.'? Ügy szól, mint egy hajókürt. Kép­telen vagyok mellette pihen­ni. — Kedves Edit, ha nincs más megoldás, szépen itt ma­rad nálam. Remélem, meg­bízik bennem. — Természetesen. De az emberek félreértenék, ha egy férfival egy szobában tölte- ném az éjszakát — mondta gondterhelten Edit. — Csacsiság. Felnőtt embe­rek vagyunk. Magának pi­hennie kell. Válasszon: vagy ez a szoba, vagy a hajókürt. Edit még tétovázott egy ki­csit — illendőségből —, az­tán bólintott: — Itt maradok. — Okos kislány. Most ki­megyek a folyosóra. Gyorsan bújjon a másik ágyába, aztán kiáltson, ha szabad a gazda. Edit már kényelmesen el­helyezkedett az ágyikóban és állig magára húzta a taka­rót. Két perc múlva András bejött, eloltotta a villanyt, és lefeküdt a fal melletti he- verőre. Nyitott szemmel bá­multak a sötétbe, aztán And­rás megszólalt: — Nézze, Edit, modern emberek vagyunk... — Figyelmeztetem, ha egy lépést közeledni mer, így, ahogy vagyok, kiszaladok a folyosóra — harsogta Edit szigorúan. — Csak azt akartam mon­dani, \ modern emberek va­gyunk, kultúremberek va­gyunk, legyen nyugodt, nem élek vissza a helyzettel. De azért egy kicsit elbeszélget­hetne velem. — Jó, egy kis beszélgetés­ben benne vagyok — felelte Edit engedékenyen. Már éjfél is jóval elmúlt és a sötét szállodai szobában a két munkatárs, alig három méterre, zenéről, irodalomról társalgott. — Mi a véleménye a ti­zenkilencedik századi imp­resszionista festők hatásá­ról a mai képzőművészetre? — kérdezte kíváncsian And­rás, de nem kapott választ. András felült a sötétben: — Alszik? — Nem alszom. De ne gon­dolja, hogy engem félre le­het vezetni. Kulturális prob­lémákról fecseg, közben arra gondol, hogy itt van maga mellett egy csinos, fiatal nő, akit könnyűszerrel el lehet csábítani. — Könyörgöm, higgyen ne­kem! Magában nem a nőt nézem, csak a kollégát. Be akarom bizonyítani, hogy ilyen helyzetben is tisztessé­gesen, korrekten viselkedem és betartom a két lépés tá­volságot. — Utoljára figyelmeztetem: átlátok magán! Az is gya­nús, hogy nem kísérletezik, nem próbál közeledni. Emö­gött valami trükköt sejtek. — Semmiféle csalafinta Sá­got ne képzeljen rólam. Sőt, hogy teljesen bízzék bennem, most elköszönök és alszunk Jóéjszakát! — mondta a fér­fi és az oldalára fordult. — Köszönöm. Igazi lovag­ként viselkedett — mondta reggel csendesen Edit. And­rás mintha egy csipetnyi gúnyt is érzett volna a hangjában. A portásnál mind­ketten kifizették a szoba­számlájukat. A portás előzé­kenyen fordult Edithez: — Örülök, hogy a kisasz- szony nyugodtan alhatott. És egyedül. Az állatorvosnő csak ma délután érkezik... András a szálloda halijá­ban függő tükörbe nézett és halkan csak ennyit mondott: »Nagy marha vagy, öre­gem .. .* Galambos Szilveszter lencezer helyen sikerült vizet találni. A villamosságot már az an­tik világban is felhasználták gyógyítás céljára. Akinek kínzó fejfájása volt, ahhoz villamos ráját érintettek. Ez a hal áramütéssel kábítja el áldozatait. Megfelelő erősségű áramütés esetén a beteg nem­csak elkábult, hanem a fej­fájása is megszűnt. A monoklit nem az új kor divatja alkotta. Néró császár­ról föl jegyezték, hogy a gla­diátorok küzdelmét egy re­mekbe csiszolt smaragdon ke­resztül szemlélte. Ezután több évszázad múlt el, míg 1730- ban egy német utazó Rómá­ban az angol követ kabátján »megdöbbenve« fedezett föl egy kerek üvegecskét, amely aranyláncon függött. A követ­kezőket jegyezte naplójába: »Keysler követ úr nyilván szégyellte birkaszemét, és ezért egy kerek üveg mögé rejtette. Szemhéj^ és arcbőre már úgy megszokták ezt az üveget, hogy valósággal kö­rülnőtték, és szorosan tartják anélkül, hogy kezével is tá­mogatni kellene.« Könnyez 5 k-e a krokodil us ? Különös merénylet történt a londoni állatkertben. A krokodilok téli szálláshelyén könnygázbomba robbant. A hatás tökéletes volt, vala­mennyi ott tartózkodó személy sűrűn hullatta könnyeit. A bomba csak a krokodilokra nem volt hatással. Pedig a merénylő fiatalembernek ép­pen ez volt a célja. Mint le­tartóztatása után elmondotta, már régóta tanulmányozta a krokodilusokat, de soha nem látta őket könnyezni, holott sokat olvasott a krokodilus- könnyekről, s ő erre volt kí­váncsi. Most meggyőződhetett arról, hogy az egész nem egyéb üres szólásnál. Nos, ha a fiatalember nem is látott ilyen könnyeket, an­nál inkább az ügyben ítéletet hozó bíróság: az elítélt sze­méből patakzott, amikor ki­hirdették a merényletért ki­szabott két hónap börtönbün­tetést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom