Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-16 / 13. szám

Szemlei szemlélődés A magyar film Pécsett A somogyi származású i pécsi írónak, Tüskés Tibornak Vallomás a városról című könyvében ol­vastam: »Ahogy az egész vá­rosban, az itt élő emberekben is van valami olaszos, medi­terrán jelleg... Az emberek hangosak, átköszönnek egy­másnak a túlsó járdáról, va­laki nak a hóna alatt táska­rádió szól, a lányok fesztele­nül nevetnek, s muszáj utá­nuk nézni, mert talán sehol sem olyan szépek, mint Pé­csett.« E sorok most, immár a VIII. filmszemle alkalmából, fokozatosan érvényesek. Még lüktetőbb lett itt az élet egy hétre. Autogramvadász gye­rekek állnak őrt az esemé­nyek színhelyeinek kapujá­ban; a fiatal lányok hegyesre húzzák ki magukat, csípőjük ring. Hátha, hátha ez a nagy lehetőség Annyi a filmrende­ző ezekben a napokban e szép városban! Itt, a Jakováli Ha­szán dzsámi árnyékában és magasságában plakátok, transzparensek, szemlei zász­lók, több négyzetméternyi ~eget kérő-« meghívók tobo­rozzák az események sokasá­gára a helybelit és az idegent. Az utcákon folyton isme­retlen ismerősökbe botlik a sétáló. De hiszen ez Makk Károly, a neves rendező! És Kovács András, a Hideg na­pok alkotója. És Sára Sándor operatőr-rendező. És Törőcsik Mari. A mi Koltai Róbertunk. Írók, költők serege. Ne foly­tassuk! Tüskés Tibort kérdezzük in­kább: mit ad a helybelinek a szemle? — Nekünk, akik Pécsett élünk, jó alkalom ez arra, hogy az évi filmtermést együtt, egészében lássuk, megismerkedjünk a még be nem mutatott alkotásokkal. Engem azok a filmek vonza­nak, melyekben a dokumen­tatív hatásokra való törekvés az elsődleges. Szívesen néz­tem a Vörös rekviemet, a Jutalomutazást és az Örökbe­fogadást, mert az előbbi szem­pontnak megfelelnek. Igyek­szem részt venni az alkotó jellegű vitákon is. Mint ismeretes, a kritikusok díját Dárday István elsőfil­mes rendező kapta Jutalom- utazás című filmjéért, mely­nek egy részét somogyi sze­replőkkel, somogyi helyszíne­ken forgatta. Vele is beszél­gettünk. I — Köszönöm a gratulációt. Természetesen én is részt ve­szek a naponta fellángoló vi­tákban. Hozzászólásom lénye­ge a filmgyártás és a forgal­mazás kapcsolatának boncol­gatása volt. A rendezőnek döntenie kell, kinek csinálja a filmet. A forgalmazónak pedig ezt méltányolni szük­séges! Tehát a szempontok kölcsönhatásáról olvastam fel »memorandumot«. Jómagam azt tartom szem előtt, hogy egy-egy konkrét társadalmi probléma megragadásával an­nak megoldásában segítsek. A filmnek a társadalom ön­ismereti eszközévé kell válnia. Terveimről annyit: forgató- könyvet írok, s dolgozom al­kotóközösséggel is. Sorozat­filmet szeretnénk csinálni a nagybetűs Jövőről. t Hallgassunk bele az egyik, élénk visszhangreakciót ki­váltó előadásba, melyet Rényi Péter, a Népszabadság fő­szerkesztő-helyettese tartott, Két összenyitott nagyterem telt meg zsúfolásig. Filmka­SI merák működtek. Az Két évig tanultak a kereskedők Vitakörök a fiataloknak Kedvezmény a hallgatóknak ményt jelenlétével megtisztel­te <Jr. Orbán László kulturális miniszter; a helyettese, dr. Pozsgay Imre, és Tóth Dezső, az MSZMP KB tudományos és kulturális osztályának he­lyettes vezetője is. A magyar film lényegbevágó kérdéseiről volt szó. — Ha a tematikai összké­pet tekintjük, jók az arányok. A múlt év tíz alkotása a je­lenben játszódik, közülük öt munkástéma. Egy a paraszti világgal foglalkozik, s van ér­telmiségi kérdéseket boncol­gató film is. És mégis: a mai magyar film elszakadt a né­zőktől. Miért? Kényi Péter részletesen ele­mezte a problémákat. A hat­vanas évek filmjei a társa­dalmi változások konfliktu­sait ábrázolták. A hatalom lehetőségeit mérték föl. Ez volt a kérdés: a győzelem birtokában a hatalom képes-e demokratizálni, humanizálni a társadalmat? Elég, ha Jan- csó és Hernádi Gyula film­jeire hivatkozunk. Korszak- alkotó filmek születtek: Sze­génylegények, Húsz óra, Tíz­ezer nap stb. Ám, ahogy a hetvenes évekre a hatalom bizonyította, hogy új rendsze­rű gazdaságirányítással, a szakszervezetek szerepének növelésével, az üzemi és ter­melőszövetkezeti demokrácia szélesítésével képes megoldani ezt a valóban létkérdés sú- lyosságú problémát, éppen a kétkedők nem találják meg az egyre humanizálódó társada­lom újabb témáit. A hatalom provokálása uyanis időközben elavult. A rendezők egy ré­sze »elveszett« a kisebb hord­erejű, mondhatni partikuláris gondokban. Mások esztétizáló, szépelgő filmeket készítettek. A közbeszólás jogáról nem szabad lemondaniuk a filme­seknek! Drámai anyag kínál­kozik, hiszen a társadalom di­namikus mozgásban van. Az alkoholellenes társadalmi bizottság újjáalakulása előtt Lassan telik a tarsoly Nem szívesség, kötelesség! —- Szólamokra nincs szükség Várják a javaslatokat (Tudósítónktól.) Százan kezdték meg a tanu­lást az ősszel Karúdon. So­kan a politikai, mások az ál­talános műveltségüket gyara­pítják. A pártoktatás különböző tanfolyamain szép számmal tanulnak pártonkívüliek is. Az Aranykalász Tsz mezőgaz­dasági tanfolyamot, az áfész, a Május 1. Ruhagyár telepe gazdaságpolitikai kérdések ipari tagozatát szervezett. A pedagógus-alapszervezet a kulturális élet kérdéseivel, a községi alapszervezet pedig a pártirányítás és pártélet kér­déseivel foglalkozik. Schódl Lajos, a községi pártbizottság titkára elmondta, hogy Ando- cson a nemzetközi politikai kérdéseket tanulmányozzák a községi alapszervezet tanfo­lyamán. A marxizmus—leni- nizmus esti középiskola most először szervezett kihelyezett osztályának hallgatói párt- és gazdasági vezetők. Politikai és szakszervezeti előadássorozatokat is tarta­nak a községben. A tsz szo­cialista brigádjaiból százhar­mincán az időszerű politikai kérdéseket vitatják meg, a ruhagyár telepén pedig a munkahelyi élet időszerű kér­déseivel foglalkoznak a szak- szervezeti oktatás keretében. A KISZ-alapszervezetek tagjai közül száznyolcvanán vesznek részt a politikai kép­zésben, amint azt ifj. Kromek Pál KISZ-csúcstitkár elmond­ta. Ifjúsági vitakört a ruha­gyár telepén, a községben, valamint Andocson és Nagy- toldipusztán szerveztek. Ka­rúdon ezenkívül titkárképzést indítottak, s fórumot szervez­tek az aktivistáknak. Nem­csak helyi, hanem megyei, járási vezetőket is fölkértek egy-egy előadás megtartására. A felnőttoktatás eredménye, hogy tavaly huszonhármán elvégezték a nyolcadik osz­tályt. Az idén tizenegyen ta­nulnak a hetedik, tizenhár­mán pedig a nyolcadik osz­tályban. A kereskedelmi szakmun­kásképző kihelyezett osztá­lyának huszonhárom hallga­tója a nyáron fejezi be ta­nulmányait. Az áfész boltve­zetői, eladói több éves szak­mai gyakorlat után ültek be az iskolapadba, s szerzik meg a bizonyítványt. A szövetke­zet igazgatósága minden tá­mogatást megad: vállalta a kétéves tanfolyam százezer forintra rúgó költségeit, a nagy körzet minden részéből elviszi a tanulókat Karúdra, majd pedig haza. Az »iskolá­sok« a kiesett napokra átlag­bért kapnak, a tanuláshoz pe­dig öt-öt nap szabadságot. „Szép magyar tánc A z előadó a múlt évi filmtermésből kiemel" te a Jutalomutazás és az Örökbefogadás című alko­tásokat. A bemutatandó fil­mek közül beszélt a Vörös rekviem erényeiről, és átlag- színvonalon felülinek ítélte a Ha megjön József című, Kéz- dy-Kovács Zsolt által rende­zett munkát, felhívta a fi­gyelmet Monori Lilinek, a Csiky Gergely Színház tagjá­nak kiváló alakítására. Ezek a filmek egyébként azt bizo­nyítják: a régi parabolák kö­rüli rítusokat nem lehet, s nem is kell újjáéleszteni. A valóság realista ábrázolása kér teret. Leskó László A javaslatokat tartal­mazó levelek jóvoltából nem ünes tarsollyal lát ismét mun­kához Somogybán az alkohol­ellenes társadalmi bizottság. Hosszú-hosszú álom után vég­re dolgozni fog, s ez már bi­zonyos, hiszen a hónap végén megtartják az újjáalakuló ülést. Az alkoholellenes mun­ka eddigi eredményei nem en­gedik, hogy emelkedett han­gon szóljunk a bizottság jö­vőjéről, hiszen sem a múltról, sem a jelenről nem mondha­tunk sok jót. A bizottság né­hány tagja nem tett mást, mint a nagynéha megtartott ülése­ken kifejtette véleményét az alkohol káros mivoltáról, szín­padias kirohanásokat intézett az »ügy« meg nem nevezett ellenségeivel szemben, azután elégedetten helyet foglalt, és a következő ülésig szüneteltet­te alkoholellenes munkáját. Elffajta munkára ezután nem lesz szükség. (Igaz, eddig se volt.) A fenyegetően tornyo­suló feladatok nemcsak a bi­zottsági tagoktól, hanem a ve­zetőktől is más munkastílust követelnek. A hanyagságért eddig még »ejnye-ejnye« sem járt, a beszámoltatásra pedig egyáltalán nem kerítették sort. Az alkoholellenes bizott­ság ugyan senki nyakába se akaszthat fegyelmit, nem hoz­hat rendelkezéseket, de felhív­hatja a bizottsági tag mulasz­tására a munkahely figyelmét, s javaslatokat is kidolgozhat a káros jelenségek fölszámo­lására. Nem tudom, egyálta­lán le kell-e írnom, hogy ed­dig az ilyen értékelő munka is hiányzott. A megyei pártértekezleten elhangzott: haladéktalanul cselekedni leéli a túlzott alko­holfogyasztás ellen, mert a szerepe egyre súlyosabb a bűnözésben és az egészségi ártalmak szaporodásában. Az alkoholizmus elleni küzdelmet a megyei pártbizottság és a megyei tanács intézkedési ter­ve is tartalmazza. Arról tehát szó sincs, hogy bárki is szí­vességet tesz azzal, ha haj­landó részit vállalni az alko­holellenes munkából, melynek 99 — ha nem is a bizottság jó­voltából — akadnák sikerei Somogybán. Néhány napja örömmel adtuk hírül, hogy a kaposvári vasútállomás kör­nyéki éttermekben, bisztrók­ban korlátozzák a szeszárusí­tást, és szóba hozták több italárusító pavilon bezárását is. A Somogy megyei Vendég­látó Vállalat tavaly új bére­zési rendszert vezetett be, amelynek az a legfőbb eré­nye, hogy a vendéglátó dol­gozóinak már nem érdekűk minél több szeszes italt elad­ni. Egyúttal gondoskodtak az üdítő italok és az ételek vá­lasztékának bővítéséről. Ezzel azonban nem tekin­tik — nem is tekinthetik — befejezettnek az alkoholelle­nes munkát,, az eddigi jó pél­dák nyomán újabb korlátozá­sokat is kidolgoznak. A ven­déglátótól — és természetesen a Dorottyától és az áfész-től is — függ, hogy lesznek-e1 a megyeszékhelyen alkoholt nem árusító népszerű presz- szók, klubok. Az utóbbiak megszerve­zéséhez a KISZ megyei bizott­sága segítséget ígért, sőt alko­holmentes ifjúsági napok megtartását is szorgalmazza. A rendezvényeket pusztán a statisztika kedvéért nem sza­bad erőltetni, mert ezzel már a kezdet kezdetén hitelét vesz­ti a tisztességes szándék. Meg­mosolyogják az előadót, aki szólamok hangoztatására szo­rítkozik, s a pokolba kívánják az olyan alkoholmentes ifjúsá­gi napot, melynek órái ván­szorognak az unalomtól. Ne­héz igazán tartalmassá tenni az ilyen rendezvényeket, kü­lönösen altkor, ha az egészség­ügy nem ad elég támogatást. Nem hittem a fülemnek, ami­kor elmesélték: a közelmúlt­ban az egyik kaposvári mun­kahely közössége előadást akart hallgatni az italozás ve­szélyeiről, de a megjelölt idő­pontban állítólag egyetlen or­vos sem ért rá ... Az újjáalakuló alkoholelle­nes bizottságban helyet kap­nak az egészségügy megyei és városi irányítói, munkára ké­rik a bírókat, ügyészeket, rendőröket, a KISZ, a nép­front és a szakszervezet kép­viselőit, és ezzel még nincs vége a sornak. Annyi orvos és más szakember lesz. aki ki­válóan alkalmas előadások tartására, hogy a jövőben az eddigieknél sokkal több ren­dezvény megszervezését terve­zik. Akadt, aki javasolta: a bizottság támaszkodjon a szo­cialista brigádok segítségére — az ötletet meg kell valósí­tani, az alkoholellenes küzde­lemből részt vállaló szakembe­rek eleget tesznek majd min­den meghívásnak. Igen sokszor már késő a fölvilágosítás. a baj megtör­tént vagy várható. Ezt legin­kább az ittasan elkövetett bűncselekmények és a közle­kedési balesetek bizonyítják. A tragédiáit megelőzése érde­kében haladéktalanul föl kell mérni a megyében található alkoholisták számát. Mint a többi munkában, így ebben sem egyedül az alkoholellenes bizottságra számítanak, hanem minden munkahelyre, társa­dalmi szervre is. A kört szé­lesíteni kell, az alkoholisták okozta veszélyeket jelenteni emberi kötelesség. így — ha nincs más megoldás — az arra illetékesek megindíthatják az eljárást az elvonókezelés el­rendeléséért, vagy tesznek azért, hogy a szenvedélyes al­koholista a nagyfai munkate­rápiás intézetbe jusson. A Vöröskereszt megyei vezetősége körlevélben fordult az alkoholellenes bizottság jö­vendő tanaihoz, hogy írásban nyújtsák be javaslataikat a munkaterv elkészítéséhez. Akadt, aki szemmel láthatóan csak azért küldött levelet, hogy »írjon valamit«, néhány szerv képviselője pedig a többszöri sürgetés ellenére vá­laszra se méltatta a kérést. Még mindig nem késő, tíz nap áll rendelkezésre az újjá­alakuló ülésig. Azoknak az ötleteit is vár­ják, akiknek nem küldtek körlevelet.,. Pintér Dezső Zenei önképzőkör az egész országnak »Szép magyar tánc« címmel ű.) műsor készül a Magyar Te­levízióban. Képünkön: A Tiszaháti csárdást adja elő a HVDSZ Bihari János táncegyüttese. Egy különleges zenei él­mény visszhangját hiányolta egy budapesti zenebarát a kö­zelmúltban. Valóban nem mindennapi esemény adta a kezébe a tollat, s fordult le­velével a Film, Színház, Mu­zsika szerkesztőségéhez. A rá­dió helyszíni közvetítést adott a Liszt Ferenc Társaság hang­versenyéről, beszámolt a nem­zetközi Liszt-hanglemezpá- lyázat eredményhirdetéséről — az újságokban azonban (né­hány soros tudósításokon kí­vül nem sokat lehetett olvas­ni róla. A Muzsika című fo­lyóirat — éppen a hosszú át­futási idő miatt — talán majd az e havi számában ír róla — a megszokott nagy késéssel. A hetilap nem sok jóval ke­csegtette a felbuzdult olvasót, őszintén azt válaszolta, hogy a kéthetenkénti jegyzetekben ezután sem tudnak minden hangversenyről véleményt al­kotni. Ha a válogatáson — szerintem — lehet is még fi­nomítani, valóban nem aka­rom elmarasztalni laptársun­kat. Ez a vita azonban mégis elgondolkoztatott engem, s nyilván még sok zenebarátot: megadjuk-e mindig a csillagos ötöst a rádiónak, amely ma az egész ország ?.enei önkép­zőköre, a hangversenyélet gyors és hű krónikása. Kodály Zoltán írta egy he­lyütt, hogy »a zenei önképzés­nek és egymásképzésnek nem lehet más célja, mint keresni az utat a jobbnál jobb zene felé, s ezzel szolgálni az egész nemzet lelki emelkedését«. Igor Sztravinszkij a rádió természetes és vitathatatlan előnyének tartotta — pedig akkor még nem állt a techni­kai tökéletesség olyan fokán, mint ma —, hogy a zeneszer­zők és előadók eljutnak a tö­megekhez, s ők könnyűszerrel megismerik a zenemüveket. Sokan még ma is vitatkoznak azon, hogy mennyi a jó és mennyi a rossz, ha a zenét rá­dióban, lemezjátszón hallgat­ják, nem kényezteti-e el a föl­vétel tökéletessége a füleket, s nem várják-e el ugyanezt egy-egy hangversenyen. Ezek­nek az aggályoskodásoknak csak részben van helyük, hi­szen a rádió ma az első vo­nalban harcol a zenebarátok körének kiterjesztéséért és nö­veléséért. Az ötvenéves rádió a ha­talmas tapasztalatával példát mutat a fiatalabb társnak, a televíziónak is, amely még nem versenytársa ezen a te­rületen, a gyarapodó jó kez­deményezések ellenére sem. A rádió legnagyobb erénye, hogy a helyszínről azonnal vagy felvételről minden ki­emelkedő hazai, sőt külföldi zenei eseményről beszámol. Áttekintést és kitekintést ad az új zenei újság, a zenei pa­noráma és még sok egyéb mű­sor révén. A stúdióban rend­szeresen rendez hangverse­nyeket, zenei vetélkedőket. Különösen érdekesek az egy- egy zeneszerző munkásságát bemutató sorozatok, mint ta­valy a Liszt, most pedig a Bartók zongoraműveit meg­ismertető heti műsor. A zenei főosztály szeme nemcsak a múltra, hanem a jelenre is te­kint. Minden dicséretet meg­érdemelnek az öt esztendő új magyar zenéjének tavalyi be­mutatásáért, most pedig a kö­zönség és a kritikusok 1975. évi díjáért versengő negy­venkilenc mű megszólaltatá­sáért, amely huszonkilenc ze­neszerző alkotása. Ennél is nagyobb jelentősé­gű, hogy a hallgatók rendsze­res képzését is szolgálják a műsorok. E tekintetben az immár negyedik évébe lépő sorozatot, A hét zeneművét emelném ki. Ennek az isme­retterjesztő hatása és értéke megsokszorozódik azáltal, hogy egy negyedévre előre nyomtatásban is megjelennék a zeneművekről elhangzó ér­dekes és népszerű előadások. Most még tovább lépett a rádió, s megnyitotta a min­denki zeneiskoláját. Az adás­ban felhasznált zeneművek hangverseny formájában is elhangzanak, s mindkettőt is­métlik egy héttel később. Így mindenki lépést tarthat a já­tékos műsor helyszíni részve­vőivel, ha kedve tartja, meg­fejtheti a feladványokat. Eb­be az iskolába bárki beirat­kozhat, hiszen a zene befoga­dására — mint az első je­lentkezéskor elhangzott — mindenki alkalmas. S hogy a művek megértésére még al­kalmasabb legyen, ahhoz ép­pen úgy hozzájárul ez a soro­zat, mint az előbb felsorolt jó néhány. Elismerést érdemel a rádió a zenei műveltség gyarapítá­sáért, s azok a jól ismert és közkedvelt munkatársai — Kroó György, Meixner Mi­hály, Czigány György, Varga Ferenc, Sebestyén János, Zsoldos Péter, Földes Imre és a többiek —, akik minden alkalmat és jó ötletet felhasz­nálnak e cél érdekében. Lajos Géza 'Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom