Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-12 / 291. szám

?1IAG PROLETÁR Ml, EGYES ÖLJETEK? Aitn 80 fillér XXXI. évfolyam 291. szám 1975. december 12., péntek fi szakszervezetek XXIII. kongresszusa lolytatta munkáiét Csütörtök reszel fél kilenckor, az Építők Rózsa l»‘renc Művelődési Házában a beszámolók és az írásos dokumentu­mok feletti vitával folytatta munkáját a magyar szakszerve­zetek XXIII. kongresszusa. A tanácskozáson részt vett Lá­zár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnöke és Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke is. A csütörtöki ülésen az el- I tanácsának titkára nyitotta: nöklő Huszti Györgyné, a Be- j meS­, . Elsőként Timmer József, a loiannisz Hiradastechmkai , SZOT ti;kara emelkedett szó­Gyár vállalati szakszervezeti lásra. Timmer József fi dolgozók érdekei a különböző társadalmi rendszerű országokban is azonos Timmer József, a SZOT tit­kára a magyar szakszerveze­tek nemzetközi kapcsolatai­nak fejlődéséről számolt be. Hangsúlyozta, hogy ennek az internacionalizmus szellemé­ben végzett munkának meg­felelő hátteréül szolgálnak szocializmust építő népünk és a magyar szakszervezetek si­kerei. A világban végbe ment kedvező változások jótéko­nyan befolyásolták nemzetkö­zi kapcsolataik fejlesztését. Világszerte erősödtek a dol­gozók és szakszervezeteik nemzeti és nemzetközi egy- »égtörekvései. Az akcióegység útját kereső erők kezdemé- nyezően léptek fel, s a mun- k;isérd ekek képviseletének kölcsönös elismerése alapján párbeszéd kezdődött a koráb­ban szembenálló szakszerve­zetek között is, ami tanúsítja, hogy lehetséges a közeledés. A nemzetközi szakszervezeti mozgalomban erősödik az a felismerés, hogy a , dolgozók alapvető érdekei a különböző társadalmi rendszerű orszá­gokban is azonosak. Az együt­tes fellépés tehát valóban kö­zös feladatot és felelősséget ró a nemzetközi szakszerve­zeti mozgalomra. E közös munkásérdekeik szolgálatában és internacionalista elkötele­zettségük tudatában munkál­kodtak az elmúlt négy évben a magyar szakszervezetek is. A magyar szakszervezetek a nemzetközi kapcsolatokban elsődleges feladatuknak te­kintik a szocialista országok testvérszervezeteivel és min­denekelőtt a nagy tapasztala­tokkal rendelkező szovjet szakszervezetekkel folytatott baráti együttműködés erősíté­sét. Szoros munkakapcsolattá fejlődött ez az együttműködés, amelyből minden résztvevő szakszervezet értékes tapasz­talatokat, segítséget kapott munkájának javításához. A nemzetközi fórumokon össze­hangolt állásfoglalást terjesz­tenek elő. s ezzel hatékonyab­ban segítik a dolgozók érde­keiért vívott harcot, a párbe­szédet a véleménycserét, a kapcsolatok kiépítését a más irányzatokhoz és központok­hoz tartozó szakszervezetek­kel is. A magyar szakszerve­zeteknek szilárd elhatározása, hogy ezt az őszinte, és a dol­gozók egyetemes érdekeit szol­gáló közeledési politikát való­sítják meg a jövőben is, a két­es a többoldalú kapcsolatok­ban egyaránt. A magyar dolgozók és szak- szervezeteik a Szakszervezeti Világszövetség fennállásának 30. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezéseken és a nemzetközi szakmai szak­szervezetek konferenciáin is­mételten kifejezésre juttatták, hogy tevékenv munkával se gítik az SZVSZ programjának végrehajtását és a VIII. szak- szervezeti világkongresszuson meghatározott feladatok meg­valósítását. A magyar szakszervezetek az utóbbi években újabb erő­feszítéseket tettek azért, hogy szorosabbra fűzzék kapcsola­taikat a fejlődő országok szakszervezeteivel. A proletár-internacionaliz­mus elvének gyakorlati meg­valósításában nagy elismerés illeti a magyar dolgozók mil­lióit, az ország üzemeit, in­tézményeit, megyéit azokért a felajánlásokért a szolidaritási alapba küldött összegekért és sokoldalú segítségükért, amit a fasiszta diktatúrák, a reals, ciós erők és a ki zsákmány o lók ellen nehéz küzdelmet vívó osztálytestvéreinknek juttattak. így nyújthattak segítséget a inagyar szakszervezetek a vi­etnami hazafiaknak, a chilei fasiszta elnyomás ellen küz­dőknek, a jogfosztott spanyol munkásoknak, a bátran küzdő portugál szakszervezeteknek, a fajüldőzés, az izraeli ag­resszió és az arab reakció el­len harcoló szakszervezetek­nek. A magyar szakszervezetek nagy figyelmet fordítottak arra, hogy megfelelő kapcso­latokat alakítsanak ki a fej­lett tőkés országok szociálde­mokrata, keresztény és auto­nóm irányzatú szakszerveze­teivel is. Az egyetértés alap­ján megvalósítható közös fel­lépés és cselekvés lehetőségei­nek felkutatása, az együttmű­ködés, az akcióegység lehetsé­ges útjainak keresése volt a cél. Ezért a SZOT és a szak­mai szakszervezetek a kétol­dalú kapcsolatok létrehozása során kezdeményezték a pár­beszédet, a véleménycserét, a kölcsönösen elfogadható állás­pontok kialakítását. A nem­zetközi szakszervezeti mozga­lomban számolni kell azon­ban visszahúzó erőkkel is, amelyek a hidegháború idő­szakának kommunista- és szovjetell enességében megre­kedve minden fórumon foly­tatják egységbontó tevékeny­ségüket. Ezzel zavarják, fé­kezhetik ugyan a szakszerve­zeti kapcsolatok fejlesztései, de nem állhatják útját, mert bomlasztó törekvéseikkel már a legtöbb tőkés ország szak- szervezeti mozgalma sem ért egyet. Az elmúlt négy évben a szakszervezetek nemzetközi kapcsolatainak fejlődésében Európában következett be a legjelentősebb előrehaladás. Az európai szakszervezeti ve­zetőknek 1974 januárjábán megrendezett genfi találkozó­jával új szakasz, kezdődőit a kontinens szakszervezeti/ kap­csolataiban, s az egységtörek­vések következő fontos állo­mása volt ez év fíébruár vé­gén az ugyancsak Genfben megrendezett európai szak- szervezeti konferencia. E ta­lálkozó alapján már a gya­korlatban is megkezdődött az együttműködés a kontinens dolgozóinak érdekvédelmében. Az európai biztonsági és együttműködési konferenciá­nak Helsinkiben aláírt záró- - okmánya kedvező feltételeket nyújt a nemzetközi szakszer­vezeti kapcsolatok fejleszté­séhez. A magyar szakszerve­zeti mozgalom a testvéri szo­cialista országok szakszerve­zeteivel vállvetve és az együttműködésre hajlandó va­lamennyi szakszervezettel kö­zösen munkálkodni az egyete­mes munkásérdekekért, a tar­tós békéért, a nemzetközi biz­tonságért és együttműkö­désért; a szabadságért, a füg­getlenségért és a társadalmi haladásért Dr. Varga -József, a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese, a tanácsok és a szakszervezetek együtt­működését azért is fontosnak tartotta, mert a lakóhelyi és a munkahelyi közérzetnek közös eredője van, egyik sem vá­lasztható el a másiktól. A ta­nácstörvény megvalósításánál éppen ezen a téren sikerült a legtöbbet tenni; a tanácsi és a szakszervezeti kapcsolatok ja­vultak, ami egyebek között abban mutatkozik meg, hogy az üzemi kollektívák, szocia­lista brigade.',. hozzájárulásá­val a telepítés-fejlesztési tár­sadalmi munka értéke idén elérte a kétmilliárd forintot. Ezután azzal foglalkozott, hogy a szocialista demokrácia szélesítése a tanácsi munká­ban azért lényeges, mert a tanácsi döntések csakis akkor lehetnek jók, ha az előkészí­tésbe széles körűen bevonják a lakosságot. Helyes, ha a tele­pülésfejlesztési terveket az érintett körzetben levő üze­mek dolgozói részletesen is­merik, így az egész vállalko­zást magukénak érzik, és ak­tívan részt vesznek a prog­ramok megvalósításában. Az üzemi munkások rendszere­sebben ellenőrizhetnék azt is. hogyan intézik a tanácsok a lakossági bejelentéseket. Ezután Simon Antal, a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszerve­zetének főtitkára a szakszer­vezetek termelést segítő mun­kájának továbbfejlesztésével összefüggő feladatokról szólt. Hangsúlyozta, hogy szocializ­must építő társadalmunkban dialektikus összefüggés érvé­nyesül a termelést segítő és az érdekvédelmi munka között. Ennél fogva a termeléke­nyebb. a gazdaságosabb mun­ka, hazánk gazdasági bázisá­nak növelése teremti meg a lehetőséget a dolgozók igé­nyeinek, érdekeinek kielégíté­sére és ugyanakkor az elége­dett, a vágyainak teljesülését látó dolgozók még aktívab­ban, tudatosabban válik az országépítő, a társadalomfor­máló munka részesévé. Egyér­telmű tehát, hogy a szakszer­vezetek termelést segítő te­vékenysége nagyon fontos, mondhatni, a legfontosabb ér­dekvédelmi munka. A nehézségek leküzdésében tehát a dolgozók alkotó ten­ni akarására kell építeni. A fontos népgazdasági cé­lok elérésének gazdag forrá­sa a szocialista munkaverseny, az újítómozgalom. A párt­kongresszusi és a felszabadu­lási munkaverseny méreteiben és eredményeiben minden ed­digit túlszárnyalt, színesebbé sokrétűbbé vált a szocialista brigádmozgalom, s túlzás nél­kül megállapítható, hogy elő­nyösen változott a verseny­szervező és irányító munka is. Azonban önkritikusan kell megjegyezni azt is, hogy most bizonyos visszaesés tapasztal­ható az. aktivitásban, amit nem írhatunk a szocialista brigádok' rovására, javítani kell az irányítást, széles kö­rűen tájékoztatni a feladatok­ról a szocialista brigádokat, kollektívákat, s kezdeményező erejüket, aktivitásukat azokon a területeken kell hasznosíta­ni, amelyeken a legtöbbet te­hetnek az üzem, a vállalat és a társadalom céljainak meg­valósítása érdekében. Kulcsár Edit, a Szegedi Ru­hagyár varrónője, szakszerve­zeti bizalmi, saját példája alapján a fiatal, »kezdő« szak- szervezeti tisztségviselők örömteli gondjairól, tenniva­lóiról beszélt. Kérte, hogy a fiatal tisztségviselők lelkes tenniakarását jobban használ­ják ki. Gulyás János, a Vasutasok Szakszervezetének titkára, a megnövekedett szabad idő hasznos eltöltése, ezen belül a munkahelyi sport és testneve­lés gondjairól, feladatairól beszélt. Ranódy László filmrendező, a Filmművészek és Filmal­kalmazottak Szakszervezeté­(Folytatás a 2. oldalon) Tonécstmzfk < LEMP ktutgretsrasa A munkabizottságok jelentéseit vitatták meg A LEMP VTI. kongresszusa csütörtökön délelőtt plenáris ülésen folytatta munkáját Az elnöki tisztet ezúttal Henryk Jablonski, a párt pb-tagja, az államtanács elnöke látta el. A tizenhét munkabizottság szerdai egésznapos vitájáról írásban terjesztették elő a je­lentéseket. A csütörtöki tanácskozáson elsőként Jerzy Lukaszewicz, a központi bizottság titkára szólalt fel. Részletesen ele­mezte a LEMP eszmei-politi­kai és agitációs-propaganda munkájának eredményeit és feladatait, és különös erővel húzta alá az ideológiai mun­ka offenzív jellege fokozásá­nak szükségességét. J. Lukaszewicz megállapí­totta, hogy a párt VI. kong­resszusán elfogadott program sikeres végrehajtását, a len­gyel társadalom és gazdaság eddig soha nem tapasztalt gyors fejlődését döntően a párttagok és párton kívüliek millióinaik odaadó munkája biztosította. Közben a LEMP szakadatlanul erősítette tö- megkapcsolataát, tovább szi­lárdította vezető szerepét és növelte tekintélyét. — A két kongresszus közötti időszakban az ideológiai kér­dések és az eszmei-politikai nevelőmunka a politikai bi-' zottság és a központi bizottság titkársága figyelmének köz­pontjában álltak. El mondhat- I juk, hogy az eszmei nevelő- munkából a régebbinél job- han kivette részét a sajtó, a rádió és a televízió. A tömeg­tájékoztatás tökéletesítéséhez jelentősen hozzájárultak Ed­ward Gierek elvtársnak, vala­mint a politikai bizottság és a központi bizottság titkársága tagjainak rendszeres sajtókon­ferenciái — állapította meg Lukaszewicz. A tizenhét probléma bizott­ság munkájáról készített írá­sos jelentések összterjedelme meghaladja a 150 oldalt. Ter­jedelmes anyaguk felelősség- teljesen, reálisan és mélyreha­tóan tárgyalja az ország szo­cialista építőmunkájának kér­déséit. A küldöttek itt elsősor­ban a problémákról szóltak és azok megoldásának útját- módját keresték. A beruházási probléma bi­zottság vitájának részvevői emlékeztettek arra, hogy a kö­vetkező ötéves időszakban több mint kétbillió hatszáz milliárd zlotyt ruháznak be a népgazdaságba, vagyis mint­egy 700 milliárddal többet, rrtin/t 1971—1975 között. Így a beruházási ciklusok további lerövidítése kulcsfontosságú teendő. Az intenzív beruházá­si tevékenység fontos eleme az aktív hitelpolitika. 1971—1974 között Lengyelország mintegy 21 milliárd dollár értékű áru­forgalmat bonyolított le a fej­lett tőkés országokkal, s ez 3,8—4,00 milliárd dolláros len­gyel deficittel zárult. A lakásépítési bizottság tagjai helyesléssel fogadták, hogy 1976—1980 között több mint másfél millió új lakás építését tervezik. A többá bizottságban főként a szocialista társadalmi viszo­nyok továbbfejlesztésének, a családok helyzete további anyagi, erkölcsi és jogi meg­erősítésének, az eszmei-politi­kai nevelő munka offenzív jel­lege fokozásának, a kulturális dolgozók és alkotó művészek elkötelezettségének, a szocia­lista demokrácia további ter­jesztésének, a LEMP vezető- szerepe és tekintélye növelésé­nek szükségességét emelték ki a felszólalók. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének üdvözletét Voja Szrzentics, a pártélnökség végrehajtó bizottságának tit­kára tolmácsolta. A Vietnami Dolgozók Pártja nevében Ha Huy Giap kb- tag szólalt fel. Aláhúzta, hogy Lengyelország mindig értékes támogatást nyújtott a vietna­mi népnek, és a vietnami nemzetközi ellenőrző bizott­ság tagjaként aktívan hozzájá­rult a genfi és a párizsi szer­ződések végrehajtásához. Szó Csői, a Koreai Munka­párt Politikai Bizottságának tagja, a koreai delegáció veze­tője felszólalásában hangoz­tatta: »Őszintén örülünk a ba­ráti Lengyel Egyesült Mun­káspárt és a lengyel nép nagy eredményeinek, és tiszta szív­ből újabb, még nagyobb sike­reket kívánunk szocialista építőmunkájukhoz. A délelőtti ülésen Kazimierz Barcikowski, a LEMP PB pót­tagja, földművelésügyi mi­niszter részletesen beszámolt az ország mezőgazdaságának helyzetéről és a fejlesztésével kapcsolatos feladatokról. Ki­emelte, hogy 1971 és 1975 kö­zött a lengyel mezőgazdaság kiemelkedő sikereket ért el: összes termelését 22 százalék­kal növelte. A soron levő leg­főbb feladatként a gabona- és takarmányprobléma végleges megoldását és az állattenyész­tés fokozott ütemű fejlesztését jelölte meg. A többi között rámutatott, hogy jelenleg kö­rülbelül 2,5 millió hektár ter­mőföldet a közepesnél gyen­gébben művelnek meg. E te­rületek színvonalas megmun­kálásával a gabonaimportot évente legkevesebb 1,1 millió tonnával lehetne csökkenteni. A csütörtöki plenáris ülés vitája közel 12 órán át tarr tott. Szót kaptak az <vszág különböző vidékeinek és tár­sadalmi rétegeinek képviselői. Egyöntetű támogatásukról biztosították a fő referátu­mokban lefektetett programot. Állást foglaltak a párt eddigi dinamikus társadalom- és gazdaságfejlesztési politiká­jának következetes folytatása mellett. Késő este a kongresszus zárt ülést tartott. A LEMP legmagasabb fóru­ma pénteken délután befejezi munkáját. (MTI) Sztrájkfelhívás Spanyolországban Lj összetételű kormányt várnak A spanyol illegális ellenzék csütörtökön országos általános sztrájkfelhívást intézett a dolgozókhoz a demokratikus reformokkal kapcsolatos köve­telések alátámasztására, és a francoizmus folytatása elleni tiltakozásul. Mint ismeretes, a tegnapi nap folyamán részle­ges sztrájkok keretében sok ezer dolgozó szüntette be a munkát Spanyolország szá­mos nagyvárosában. Ellenzéki források szerint Madridban százezer építőipari munkás lépett sztrájkba. Sok egyete­men a diákok is akciókat kezdeményeztek. Közben Arias Navarro mi­niszterelnök, akit János Ká­roly király a múlt héten erő­sített meg e tisztségében, folytatja erőfeszítéseit az új kormány megalakítására. Jól­értesült körökből származó ér­tesülések szerint várható, hogy a pénteki nap folyamán a miniszterelnök bejelentést tesz a kabinet új összetételére vonatkozólag. A fenti körök úgy tudják, hogy a kormány két kulcsembere Manuel Fra­ge. Iribarne volt brit nagykö­vet és Jósé Maria de Areilza volt washingtoni és párizsi nagykövet lelsz. A két diplo­matával Arias Navarro több megbeszélést folytatott az el­múlt néhány hónap során. Fraga volt tájékoztgtásügyi miniszter, akit Franco tábor­nok 1969-ben menesztett, állí­tólag reformgondolkozású po­litikus, Areilza pedig kapcso­latban áll az ellenzékkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom