Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-11 / 290. szám
A FALU MINT TÉMA Ellentmondások és oldódások Vitára várva Pedagógusok a nevelésügyi filmsorozatról „Izgalmasu paraszti világ? Amikor másfél évtizede már, hogy újjászerveződött, a léginél magasabb rendű formát nyert. Miért keresem témáim túlnyomó részét a »paraszti világban-«? Ezt a kérdést tette fel nemrégiben valaki. Már a »paraszti világ« kifejezésen is vitatkoznunk kellett. Mert egyre inkább nem lehet a »paraszti« jelzővel címkézni ezt az életmódot. Aki benne van, tudja. Tudja, hogy egyre inkább a »munkás« jelző lesz érvényes erre az életmódra, éppen a munka jellegének változása miatt. Szinte évezrednyi egy helyben topogás után másfél évtized alatt olyan átalakulás ment végbe, amilyen csaknem elképzelhetetlen volt, s csak a legmerészebb fantázia vetíthette előre. S a tizenöttizenhat évvel ezelőtti kezdet a szövetkezeti forma megteremtésével csak a »kerítést« és a »kaput« biztosította. A kereteken belül nagyon sok minden történt, s történik napjainkban is. Elsőként is meg kellett tanulni élni a demokráciával. Nem volt könnyű, és még ma sem bizonyos, hogy mindenütt, minden esetben tökéletesen átérezzük a felelősséget, ami evvel jár. Hiszen van rá példa ma is, hogy leváltva a felelős beosztású vezetőt, helyébe nála is kevésbé alkalmas embert állít a közhatározat. De lehet, hogy a falu pillanatnyi közhangulata. Maradjunk még a faluról beszélve a szövetkezeti témánál. Az évszázadok óta alig változó munkaeszközök tizenöt-tizenhat év alatt használhatatlanná, ósdivá, múzeumi tárgyakká váltak. Helyettük gépek, korszerű berendezések üzemelnek. Az átállás nem volt zökkenőmentes. Gyakran az a gazda, aki addig a kaszát, a kapát tudta munkaeszközének, egyszer clak ott állt — mondjuk — a modem sertéstelep automatizmusa mellett. S ne higgyük, hogy ez nem okozott bizonyos konfliktust az emberben. Akkoriban hallhattuk először ezt a kifejezést: »tsz-neurózis«. A kézi eszközökkel való munkálkodásban mesternek bizonyuló gazda olykor kudarcot vallott a géppel. Hetek alatt meghibásodó technológiák tanúskodtál?; az említett szorongásos állapotról. Igaz: egyes helyeken ebben nagy szerepet játszott az is, hogy a szakmunkás-bizonyítványt nem egyszer megalkuvással, a hiányosságok fölötti szemet hu- nyással adták ki. Csoda, hogy egyszerre megszaporodott vidéken az idegorvosi rendelési óraszám? Évi százhetvenezernél tartunk. Bizonyos vagyok benne, hogy a megjelentek egy része — még ha nem is tudott esetleg eredetforrást határozni — innen származtathatja panaszait. A falusi és a városi életforma birkózik, gyürkőzik ma vidéken. Az arányok harca folyik. Mennyit kell megtartanunk az egykori életmódból — az előremutató hagyományosból —, s mit kell beépítenünk az urbanizációs értékekből. A beépítés után pedig meg kell tanulnunk bánni is az értékekkel. S itt tulajdonképpen nemcsak arra a példára gondolok, amikor a falu védőnője arról beszélt, miben változott a falu egészségügyi kultúrája, és félbüszkén, félharaggal emlegette az újonnan épült házak fürdőszobáit. Büszkeségét fakította, hogy a helyiségek egy része újmódi lomkamrául szolgál. A kultúra más tájaira is gondolok itt. A műveit falusi ember »kinemesítésére«. És ez nem is lesz könnyű abban a helyzetben, amikor egye6 falvakból a központosítás során eltávozott az értelmiségi réteg. Aránylag kevés helyen járnak vissza szakkört vezetni, előadást tartani, alkalmankénti jelenlétükkel biztonság- érzetet növelni. Gond még sok helyen az is, hogy egyre több lesz a magányos, idős ember. Nem minden községben áll rendelkezésre olyan állandó pénzösz- szeg, mely biztosítaná számukra a napközi otthon megszervezését. S az is igaz, hogy nem mindenütt van meg a »létszám« sem. De ettől még gond a gond. ft Az unokák munkába lépésével lassan-lassan eltűnnek az egykori osztály rétegérdekei ellentéteinek máig ható konfliktusai. Miről van szó? Arról, hogy a falu nehezen felejt Egyes történelmi szituációk során tanúsított ho- vaállást, magatartást Valamikori »rangot«, birtoknagyságot Az idősebbekben; tulajdonképpen még ma is munkálnak az egykori beidegződések. Az unokák, dédunokák oldják föl ezeket A legtöbb helyen úgy, hogy már nem is értesülnek ezekről a tényezőkről. Az idő gyógyítja a sebeket. Jelenlegi társadalmunk pedig semmissé törli a régi kategóriákat. Végiggondolnivalók sora lenne még hátra. Téma témát kínál. De a válasz tulajdonképpen már kész. Talán az eddigiekből is világos, hogy a falu hosszú ideig »izgalmas téma« lesz még. Kétszer foglalkoztunk eddig a Balázs Béla Filmstúdió nevelésügyi filmsorozatának kaposvári bemutatóival. A szocialista nevelésért című első rész kapcsán magáról a filmről, a következő vetítés után az elmaradt vitáról szóltunk. Tegnap mutatták be a film újabb részletét, folytatjuk mi is a beszámolót. Ismét nem a filmről — illetve közvetve mégis róla — írunk, hanem múltkori témánkat egészítjük ki. Azon háborogtunk, hogy a kaposvári pedagógusok körében érdektelenség tapasztalható a filmsorozattal kapcsolatosan. A nevelésügyi filmsorozat visszhangjának nyomába szegődött újságíró izgalmas tényanyagot gyűjtött csokorba tegnapi beszélgetései során. Megkérdeztem két kaposvári általános iskola igazgatójától, hogy mi a véleménye a filmről? Bizonyára lett volna véleményük, ha veszik a fáradságot, és beülnek másfél órára a Vörös Csillag Filmszínházba megnézni a filmet. A Kaposvári Tanítóképző Főiskolán Deli István tanszék- vezető docens egy idevágó kimutatást tett elém. Eszerint a négyszáz bérletből csaknem ötvenet óvónők és ugyaneny- nyit általános iskolai pedagógusok vásároltak meg. A gimnáziumi tanárok egyáltalán nem »kíváncsiak« a filmre. A Táncsics gimnázium a tanulóknak vásárolt negyven bérletet. Az eddigiek összegéhez adjuk hozzá a tanítóképző főiskola bérlettel rendelkező hallgatóinak a számát. Szabó Zoltánnal, a tanítóképző főiskola adjunktusával is beszélgettem, hogy miként került ez a filmsorozat Kaposvárra. — Kilenc hónapot Budapesten töltöttem, erre az időre jutott a nevelésügyi filmsorozat fővárosi bemutatója. Itthon javasoltam, hogy mutassuk be mi is. Ez a film modellként szolgálhat ahhoz, hogy lássuk hibáinkat, illetve rádöbbentsen bennünket, pedagógusokat, milyen változtatásokra van szükség. Leskó László Á vásári komédia sikere Deli István: — Messzire vezet ez a kérdés. Ha azt mondanám, hogy nincs, akkor hozzá kellene tennem: erről nemcsak ők tehetnek. A mi hallgatóink sem tudnak vitatkozni. Ez az oktatás és a továbbképzés módszertani problémája is. Hadd tegyem hozzá: a nevelőtestületi demokratizmus kérdése is. A filmsorozat a gyakorló pedagógusoknak készült. Paizs Imrének, a Kisfaludy utcai általános iskola könyvtárosánák a véleménye is egybe- hangzik ezzel. A film erényeként említette, hogy időszerű. Másrészt — módszerét illetően — nem deklamál, hanem szemléltet. Azután ő kérdezett: — Mi a véleménye, a pedagógusok tényleg ilyen visszahúzódók? Bár a kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni, én mégis ezt tettem: — A Kisfaludy utcai iskolából hányán látták a két filmet? — Én, egyedül... Horányi Barna Bogiári kápolnák A hideg beálltával is dolgoznak az építők a balatonboglári »kiskápolna« helyreállításán. Elkészülte után a »kék kápolnával« együtt kiállítóteremként fog működni. A kaposvári ifjúsági ház Amatőr Színházában hétfőn este a zalaegerszegi Reflex Színpad vendégjátékát láthattuk. Merő Béla művészeti vezetésével, az ö feldolgozásában és rendezésében Schiller Don Carlos című müvét adták elő. A műsor második részében Pálya István tizennyolcadik századi komédiáját láttuk Gál István feldolgozásában: A Ravaszy és Szerencsést. Értetlenkedik az ember, ha színpad is lévén leköltözik a játék a nézőtérre. Jóllehet nem elvetendő az a törekvés, hogy a játékszín előadóművészei a színpad és a nézőtér közötti konvencionális határt mindenképpen át szeretnék hidalni. A zalaegerszegi Reflex Színpad nem afféle öncélú formabontási szándék miatt óhajt színpadon kívüli — széksorok mögötti, közötti és előtti — játékteret létesíteni, hanem tudatosan. Ha nem vallotta, volna meg rokonszenves őszinteséggel két előadás között a közönségnek a rendező, a Don Carlos elő- adásáöól megsejtettük volna, hogy jól elhatározott szándék, tudatos építés az, amit látunk. Ezért is érdemes, azt hiszem, vitatkozni a rendezővel. Ha odaihall.gatott, nézői kegyetlen színházról, mint afféle divatról suttogtak a szünetben. Elképzelhető, hogy az idő e sorok íróját cáfolja majd: nem hiszek mégsem a kegyetlen színházban, s mint néző egyáltalán, nem kedvelem a színházi »(kegyetlenkedéseket«. Ennek nagyon egyszerű magyarázata van. Zavar a darab szemlélésében. Ha a lábamnál csúsznak-másznak Fülöp király üldözöttjei, az inkvizíció száműzöttjei, ha a képembe sóhajtoznak, netán belém csimpaszkodnak, kiszakítanak a darabból. S ha netán kézen fognának és bevonnának a játékba, szó szerint kirekesztenének az előadásból, hiszen arra gondolnék: rajtam nevet minden körülöttem ülő, miközben attól vacog, hátha ő lesz a következő. Szeretnék tehát azonosuló néző maradni, és szemközt a színpaddal verejtékezni Don Carlosért. Így talán még in- kább érvényesülnének Merő Béla igen figyelemre méltó rendezői elképzelései, és az amatőr színpad fiatal tagjainak nagyszerű (kifejezőkészsége, mozgása. Megjegyzem: Merő Béla sóikkal nagyszerűbb rendező, mint szereplő. S hogy mire képes az Nemrégiben vidám írásom jelent meg, amelynek negatív hőse egy Branyiga nevű maradj., gyáva, részeges fickó volt. Ezenfelül még dadogott is. Azért választottam ezt a nevet, mert úgy véltem, ha létezik is egy Branyiga nevű ember, Branyiga Előd biztosan nincs. De volt _ A cikk megjelenése után ugyanis látogatóm érkezett és igy mutatkozott be: — Branyiga Előd vagyok... —• Lehetetlen — csodálkoztam. — Tessék, itt a személyi igazolványom. — Foglaljon helyet. Ha óhajtja, megírom, hogy nem azonos az általam elképzelt Branyigával. — Kérem, az kevés! Én elégtételt akarok. Én nem vagyok gyáva, részeges, maradi és nem is dadogok. — De mondom, hogy ... — Ne igyekezzék meggyőzni. A maga Branyigája is, szarukeretes pápaszemet viselt. — Tudja mit, éj írásom együttes a »hagyományos« színpadon, azt egy nagyszerű komédiával bizonyította: a megvesztegethető bíróról, a szenátori rangot áhító strázsa- mesterről és iskolamesterről. Ez az a játék, mely a szó legnemesebb értelmében vett amatőrmumka: bármikor kivihető a hagyományos színházi teremből, a vásári pódium felállítható téren, utcán, klubban, ebédlőben. Parádés rendeződ ötletek váltakoznak, nagyszerű szerepjátszás és szerepkarikírozás robbantja a nevetést. Rokonszenvesen közönséges, derűsen illetlen és látványosan közvetlen volt a játék. Igazi siker! főszereplőjévé teszem és hősnek ábrázolom. Azt is megírom, hogy nem maradi, hiszen a mai fiatalok divatja szerint váltig érő hajat■ visel. Az új Brayyiga csak vizet fog inni és lendületesen beszél, mint egy szónok. Hősi mivoltának jellemzéséül megemlítem, hogy 1944-ben pofon ütött egy SS-tisztet. — De kérem, én 1944-ben még csecsemő voltam ... — Persze, persze. Van bejárónőjük? — Van. — Na, akkor megírom, hogy lehordta a bejárónőt, mert porosán hagyta az íróasztalát. — Hogyne, hogy a bejárónő faképnél hagyjon bennünket? A feleségem inkább elviselné, ha én hagynám el őt. — Akkor megment egy fiatal lányt két huligán támadásától. — Kérem, én csak ötvenegy kiló vagyok. — Kiment egy csecsemőt az égő házból. Deli István: — A film abban segíthet, hogy fölrázhatja a pedégógus társadalmat. A pedagógiában található problémák egy része ugyanis olyan, hogy megoldásuk kulcsa is kezünkben van. A tanterv megvalósítása rajtunk is áll. Olyan tanterv ugyanis nincs, amelyik azt mondja, úgy kell csinálni, mint azt a sorozat első filmjében láttuk. Vita, vita és harmadszor is vita: beszélgetésünk sokszor visszatérő kifejezése. — Van-e megfelelő vitakészségük a pedagógusoknak? — Ez jó, de kevés. — Két csecsemőt ment ki. — Jó, de ott van a többi negatív vonás. — Józan lesz! Messzire elkerüli az italboltokat. — Nem bánom, de talán mégis jó lenne még valamit a hősiességemről. — Alaposan megmondja a véleményét az igazgatónak. — Elgondolni is gyönyörű. Hogy én jól a diri szemébe! Hiszen még a csoportvezetőm is remeg tőle. — Akkor megegyeztünk. Mindjárt lediktálom a karcolatot ... És ha egy órán belül eszébe jut valami jó hősiesség, akkor telefonáljon. — Egy órán belül? Lehetetlen! Most vissza kell mennem az irodába és a csoportvezetőnk is a mi szobánkban dolgozik. — Na és? — Nem merek kikezdeni vele. Mindig nagyon murizik, ha valaki magánügyben telefonál. Palásti László A Kossuth Könyvkiadó újdonságai között megjelent Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárának könyve, mely »Az internacionalizmus zászlaja alatt« címmel válogatott beszédeit és cikkeit tartalmazza. Magyar íróknak munkásokról szóló írásait tartalmazza az »Órák, napok, évek« című antológia; gazdag anyagát Erki Edit válogatta, a kötetet Szabó Mária szerkesztette. A Külügyminisztérium összeállításában látott napvilágot a »Magyar külpolitikai évkönyv«, mely a Magyar Népköztársaság külpolitikai kapcsolatait és külpolitikai tevékenységét ismerteti dokumentumszerűen. Az Univerzum Könyvtár egyik legnépszerűbb kötete, a »Testünk titkai« ez alkalommal harmadik, átdolgozott kiadásában kerül az olvasók kezébe, az angol Anthony Smith tollából. A Gondolat Könyvikiadó megjelentette a népszerű Világjárók sorozat 99. köteteként Balázs Dénes útleírását. A »Tájfun Manila felett« egy távoli világ embereiről, gondjairól és örömeiről ad hiteles tájékoztatást. Ugyancsak a kiadó gondozásában látott napvilágot Nyilasi János népszerű tudományos ismertető műve, a »Szervetlen kémiai<. Az Akadémiai Kiadó új könyvei közt találjuk Bogárdi János »Környezetvédelem — vízgazdálkodás-« című művét, amely a Korunk tudománya sorozatban jelent meg. A jelentés-mozgás egysége tudományos problémáit vizsgálja Zsilka János könyve, »A jelentés szerkezete«. Az Üj magyar népköltési gyűjtemény 17. kötete a Szeged környéki Tombácz János meséit tartalmazza. A pompás meséket Bálint Sándor gyűjtötte és dolgozta fel. A történelemmel, a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseivel foglalkozóknak s az ilyen problémák iránt érdeklődőiknek esemény Jemnitz János most megjelent tanulmánykötete, »A nemzetközi munkásmozgalom az első világháború éveiben«, a kötet az 1914—1917 közötti esztendők munkás- mozgalmi eseményeit viasgál- ja marxista szemmel. A Műszaki Értelmező Szótár 36. kötetéiben a filmgyártás és a filmtechnáka témakörének szavait, kifejezéseit magyarázza meg Pozsonyi Gábor; a tárgyszavakat a kötet angol, francia, német és orosz nyelven is közli. A Mója Ferenc Ifjúsági Könyvkiadónál látott napvilágot Molnár Gyula ifjúsági regénye, a »Fiúk a gáton«, Szőnyi Gyula illusztrációival. Mai svéd gyermekversek antológiája az »Ami a szívedet nyomja« című kötet, melynek anyagát Tótfalusi István válogatta és fordította; az ízléses kötetet Szecskó Tamás illusztrációi díszítik. A Delfinkönyvek sorozatában jelent meg Edward Eager ifjúsági regénye. a »Félvarázs«. Ugyancsak ifjúsági regény az ungvári Kárpáti Kiadóval közös gondozásban megjelentetett »Nagymama ikonja«, Albert Lihanov tollából. Benedek Elek bűbájos meséi, a »Több- sincs királyfi és más mesék« kötete ez alkalommal hetedik kiadásban látott napvilágot. T. T. BÁTORSÁG
