Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-11 / 290. szám

Munkabizottságokban tanácskoztak a LEMP kongresszusának küldöttei Folytatta munkáját a szakszervezetek XXIII. kougresszusa (Folytatás az 1. oldalról) demokratizmus fejlesztésével egyidejűleg a centralizmus erősítését is szorgalmazza. A jövőben több következetessé­get kell érvényesíteni a társa­dalom. a tagság érdekeit kife­jező szakszervezeti elhatározá­sok végrehajtásában, de nem a centralizmus elvéből fakadó kötelességek hangsúlyozásá­val, hanem elsősorban a tag­ság részvételével hozott elha tározásokkal, a szervező-, a felvilágosító- és meggyőző munkával. Gál László részletesen tag­lalta a szakszervezeti vezető testületek irányító munkáját, ami az utóbbi . években min­den szinten fejlődött. Az ed­diginél több erőt és időt kell fordítani azonban, a határoza­tok végrehajtásának megszer­vezésére, támogatására, a gondok, problémák helyszíni megismerésére és az ellenőr­zésre. Elítélte a szakszerve­zeti munkában még helyen­ként fellelhető bürokratikus munkastílust, ami többek kö­zött a központi határozatok lemásolásában, ismételgetésé­ben jelenik meg. A munka tartalmi fejlesztéséhez tarto­zik azonban az is, hogy a rendezvények többségét — a társadalmi tevékenységet erő­sítve — munkaidő után tart­sák meg. A korszerű munka­stílusnak megfelelően gondol­kodjanak tehát az irányítás fejlesztéséről, a szakmai szak- szervezetek központi vezető­ségei, középszervei, megyei és budapesti tanácsai, és adja­nak jóval töb'b érdemi és módszerbeli segítséget a szak- szervezeti bizottságoknak is. A vezető- és irányítómunka fejlesztésének alapvető része a kádernevelés. Kedvező fel­tételeket teremtett a tartal­masabb munkához, egy való­ságosabb mozgalmi munkastí­lus gyakorlatának kialakításá­hoz, hogy eredményesen fej­lődött a munkások, aktivisták oktatása és a tisztségviselők politikai, szakmai képzettsége. A szakszervezetek jelentős számban vontak be különbö­ző funkciókba munkásakat fiatalokat, nőket, gondoskod­tak oktatásukról, továbbkép­zésükről. A lehetőségeket azonban még korántsem merí­tették ki, sokkal bátrabban, következetesebben kell — ily módon is — erősíteni a mun­kásosztály vezető szerepét, se­gíteni a vezetők utánpótlását, hogy mind hatékonyabban jusson kifejezésre: a szakszer­vezetek a kommunizmus is kólái. Gál László végezetül nagy elismeréssel mondott köszöne­tét annak a mintegy félmillió szakszervezeti aktivistának, tisztségviselőnek, akinek ál­dozatos munkája jelentősen hozzájárult a" szakszervezetek elmúlt négy évi eredményei­hez, fejlődéséhez. Javult a megyei szakszervezeti szervek munkája Füzesy Gáborné, a Pannó­nia Szálloda- és Vendéglátó- ipari Vállalat szaksnf^-vezeti titkára után felszólalt Kleno- vics Imre, a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsának titkára. Elmondta: javult a megyei szakszervezeti szervek irányító, ellenőrző és koordi­náló tevékenysége. Különö­sen az utóbbi időben eredmé­nyes együttműködés alakult ki az állami szervekkel a dol­gozók problémáinak megoldá­sára, de az SZMT-k és az egyes állami, gazdasági szer­vek, intézmények munkája között hatékonyabb összhang­ra van szükség. Néhány terü­leten — mint például oktatási kérdésekben vagy a kollektív szerződés értelmezésében — ugyanis még sok az eltérő ál­láspont. — Növelni kell a szakszervezet szerepét — hangsúlyozta többek közt — néhány 'területpolitikai prob­léma, például a vidéki ipar- telpek kidolgozásában is. Utána Gyöngyösi István, az Építő-, Fa- és Építőanyagipar: Dolgozók Szakszervezetének főtitkára a lakásépítésben és a nagyberuházások megvaló­sításában elért eredmények­ről, gondokról beszélt. Utalt arra, hogy felépült a 15 éves programban meghatározott egymillió lakás, s ennek való­ságos eredményét, a dolgozók életét befolyásoló hatását a számok ki sem tudják fejez­ni, Sok munka van e számok mögött, hiszen ebben az idő­szakban k-eliett megteremteni az új technológia feltételeit, létrehozni a házgyári hálóza­tot. Az új technológia a be­ruházókat, a tervezőket és az építőmunkásokat egyaránt ú; követelmények elé állította Munkájuk elismerése 'mellett azonban sok jogos bírálatot is kaptak a lakásépítés minőség? hibái, ütemességének hiánya és a lakótelepek egyhangúsá­ga miatt. A gondok és hibák meg­szüntetését sajátos eszközei­vel segíti az építők szakszer­vezete. s elsőrendű politikai feladatnak, becsületbeli kér­désnek jelölte meg a lakás­építést. Kezdeményezte és se­gítette az új technológiák gyors elsajátítását. A szak- szervezet ösztönzésére a szo­cialista brigádok munkaver- seny-felajánlásaik közép­pontjába állították a lakások határidőre történő átadását s a kifogástalan minőséget így bontakozott ki a garan­cialevél-mozgalom, amely sze­rint a brigádok ebben az ok­mányban vállalnak felelőssé­get az átadott laikás minősé­géért. Ezt a mozgalmat fej­lesztik, szélesítik a következő években is. Ezzel összefüggés­ben javasolt a szakszervezet olyan bérezési formát is, am: a minőségre ösztönöz. Az V. ötéves tervben elő­irányzott 150—160 ezer álla mi lakás fölépítésében már nem a kivitelezői kapacitás, hanem a lakásköltségek ala­kulása lesz a kulcskérdés. Az állami pénzeszközök adottak többet nem lehet elkölteni, ha drágábban építenek, akkor csökkenteni kell a lakások számát. Eszerint a lakásépítési költségnek a tervezetten felül?' minden 1 százalékos növeke­dése 1500—1600 új otthonná' csökkentené az állami laká­sok számát, ami főként a fő­várost és a nagyvárosokat sújtaná. Ez az új helyzet megköveteli, hogy a beruhá­zók, a tervezők és a kivitele­zők szigorúan tegyenek eleget az előírásoknak és gondosa? hangolják össze munkájukat. A következő tervidőszakban a lakások méreteinek és föl­szereltségének növelése nincs napirenden, ehelyett hangsú­lyozottan került előté-be min­denütt — az ésszerűség hatá- rain belül — a takarékosság. Egymagában az építőipar nem oldhatja meg ezt a fel­adatot, mert még sok szerve­zet, testület közreműködése szükséges ahhoz, hogy a ter­vezett összeg túllépése nélkül felépüljön valamennyi elő­irányzott lakás. Gyöngyösi István hangsú­lyozta, hogy fontos népgazda­sági érdek a nagyberuházások határidőre történő átadása, a tervezett kapacitások minél előbbi elérése és a beruházási összeg megfontolt felhaszná­lása. Fölvetette azonban, hogy e fontos építkezéseken gyak­ran nem használják ki azokat a lehetőségekét, amelyeket a nagyberuházások megvalósí­tásának követelményrendsze­re és anyagi ösztönzői nyúj­tanak. Befejezésül Gyöngyösi Ist­ván javaslatot tett a kong­resszus határozatának kiegé­szítésére. Indítványozta: hang­súlyozza a kongresszus, ho«v a nagyberuházások megvaló­sításával kiemelten foglalkoz­zék valamennyi érdekelt tár­ca és vállalat, nyissanak zöld utat a szükséges anyagok, gé­pek és szerelvények szállítá­sának. A női egyenjogúság érvényesüléséről Czerván Mártonná dr., a SZOT nőbizottságának elnöke kiemelte: az utóbbi öt eszten­dőben — a párt nőpolitikái határozata nyomán — gyor­sult a nők társsaim! fel- emelkedésének folyamata. A női egyenjogúság érvényesü­lése a mindennapok folyama­ta. A női egyenjogúság érvé­nyesülése a mindennapok gyakorlatában — érzékeny mutatója társadalmunk fej­lettségének, a közélet állapo­tának és gazdasági helyze­tünknek. — A fejlődés mai szakaszában — mint mondta — a nők számára a társadal­mi-gazdasági lehetőségek egyenlő mértékű biztosítása nemcsak társadalompolitikai, hanem gazdasági szükségsze­rűség is, miután manapság már alig akad olyan szakma, amelv nélkülözhetné a nők munkáját. — Az állami, gazdasági szerveknek többet kell tenni­ük a nők képzéséért — mon­dotta —, mert még mindig nagyon sok a magyarázkodás, az objektív okokba és eevéb nehézségekre hivatkozás. Nem egy helyen erősen él még a nők szakmai tevékenységét lebecsülő nézet is. Arra kérte a szakszervezeti szerveket, ne nvugodjanak bele ebbe a helyzetbe: ne fo­gadják el kritika nélkül a ne­hézségekre való hivatkozást, és mutassanak példát a prob­lémák megoldásában. Pavel Stefan, a Román Szakszervezetek Által ános Szövetségének titkára beszá­molt azokról a jelentős erő­feszítésekről is, amelyeket a Román Kommunista Párt ve­zetésével fejt ki a román nép a szocializmus építésében, az ország sokoldalú fejlesztésé­ben. Dusán Bogdanov, a Jugo­szláv Szakszervezetek Szövet­ségének alelnöke utalt a két ország baráti kapcsolataira, ámelvhez szakszervezeteink együttműködése is hozzájárul. Ebédszünet után Besenyei Miklósnak, a Postás Szak- szervezet főt;tkázának elnök­letével folytatódott a tanács­kozás. Virizlay Gyula, a SZOT tit­kára emelkedett szólásra. A szakszervezetek nevelő- munká iának eredményeit és feladatait elem.orv*, ki^'*^7 hogy az ilyen irányú tevékeny­ség eredménye mindig a dol­gozók gondolkodásában, ma­gatartásában. leefőkénrvm pe­dig tetteikben tükröződik. Ezután arról beszélt,. hogy a reyolőmunka valamennyi lebe* őség-ét korántsem hasz­nálták ki, legfőképpen azé'-t. mert még mindig gyakran különválik egymástól a szak- szervezetek termelést segítő és érdekvédelmi, valamint a nevelő munkája; ezt a srak- •szet-veaeti munka minő-ése. tartalmi színvona’a sínTT meg. A nevelőmunkát a kö­vetkező években a joggal el­várt színvonalra kell emelni. A közösségi szellem kiala­kítását a szakszervezetek erő­teljesen segítik, mégpedig ott. ahol a támogatására a legna­gyobb szükség van; a mun­kahelyen. Zahorán Zoltánná, a BKV osztályvezetője, Csorba Gyu- láné, a Minőségi Cl nőgyár technikusa, Terényi Sva, a Népszabadság szerkesztősé­gének munkatársa, dr. Prie- szol Olga, a Közalkalmazottak Szakszervezetének titkára. Jose Antonio Mados Alves, a Portugál Intersindical OPS7Á ! gos titkárságának tagja szólalt fel ezután. Az elnök a tanácskozás elé térjesztette a kongresszus ál­lásfoglalásának javaslatát a portugál dolgozókkal való szo­lidaritásról, ' amit a küldöttek egyhangúlag elfogadtak. Angel Rozas, a Spanyol Munkásbizottságok képvise­lője, Diallo Abdoulaye Lélou- ma, a Guineái Dolgozók Szakszervezeti Szövetségé­nek titkára, Szalay Ist­ván, a 43-as számú Állami Építőipari Vállalat szakszer­vezeti bizottságának titkára, Bedan Fadhil, az Iraki Szak- szervezetek Általános Szövet­ségének főtitkára és Thomas Heery, a? Ír Szakszervezeti Kongresszus végrehajtó bi­zottságának tagja szólalt még fel a délutáni tanácskozáson. Az ír szakszervezeti küldött felszólalásával befejeződött a magyar szakszervezetek kong­resszusának harmadik mun­kanapja. A tanácskozás csü­törtökön 8.30 órakor folytató­dik. (MTI) * (Folytatás az 1. oldalról) állami intézményeink és tár­sadalmi szervezeteink közötti, mindkét fél számára hasznos munkakapcsolat. A gazdasági kapcsolatok, az ipari szakosí­tás és kooperáció megfelel mindkét ország érdekeinek, összhangban , áll a KGST-ben egyeztetett tervekkel és együttműködéssel, és jól szol­gálja a szocialista gazdasági integráció további kibontako­zását. Egyre jobban kihasz­náljuk azokat a nagy lehető­ségeket. amelyek kapcsola­taink bővítésére a tudomá­nyos, a műszaki, a kulturális és a társadalmi élet sok te­rületén adódnak. Örvendete­sen bővül a két ország közötti személyi forgalom, amely szembetűnően bizonyítja, hogy a két ország viszonyát nemcsak pártjaink és kormá­nyaink, hanem - népeink mil­liók és milliók szívből jövő barátsága alakítja. — Hagyománya van már annak is, hogy népeink kö­zös erővel harcolnak minden nép szabadságáért, független­ségéért, nemzeti és társadalmi felemelkedéséért. Azok a len­gyel kommunisták, akik 1919- ben ott küzdöttek a magyar vöröshadseregben, azok a ma­gyar partizánok, akik 1944- ben a kampinosi erdő harci osztagaiban harcoltak, nem­zetközi küldetést is teljesítet­tek. Fegyvert fogtak a né­peiket leigázó burzsoá erők­kel, fasizmussal szemben. A magyarok és a lengyelek ma is vállvetve harcolnak az imperializmus ellen, a szocia­lizmusért, a békéért. Egybe­fűz bennünket tehát az is, hogy külpolitikánk alapvető törekvése szüntelenül erősíte­ni az egységet a Szovjetunió­val, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjával. Önök ismerik Magyarország történelmi út­ját, amelynek egyik legfőbb I tapasztalata, hogy harcunk­hoz, erőfeszítéseinkhez a vi- | lág első szocialista államának, a Szovjetuniónak a léte és in­ternacionalista támogatása adott erőt, neki köszönhetjük felszabadulásunkat, vele szo­ros szövetségben tudjuk meg­oldani a szocializmus építésé­nek feladatait. Múlt és jelen igazolja tehát pártunknak azt az elvi álláspontját, hogy szovjetgilenes kommunizmus nincs és nem is lehet. A tör­ténelmi tények cáfolhatatla- nul bizonyítják a Szovjetunió és az SZKP világtörténelmi szerepét, azt, hogy ez az or­szág és párt vállalja magára a legnagyobb felelősséget és terhet az egyetemes emberi haladásért, a békéért, a szo­cialista világ fejlődéséért ví­vott küzdelemben. Nyílt elvi politika — Pártunk következetesen síkra száll a többi szocialista országhoz fűződő kapcsola­taink erősítéséért, aktívan részt veszünk a Varsói Szer­ződés és a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa tagál­lamainak együttműködésé,- ben, teljesítjük a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom iránti kötelességeinket. Ezt a politikát mi úgy hív­juk: elvi, nyílt politika. Ez azt jelenti, hogy nemzetközi tevékenységünket minden esetben a proletár internacio­nalizmus és a békés egymás mellett élés elvei vezérlik. Csakis így tudjuk képviselni legbensőbb nemzeti és nem­zetközi érdekeinket. Mert mi mindig ennek a két érdeknek az egységéből indulunk ki, mert meggyőződésünk, hogy csak az lehet jó Magyaror­szágnak, ami jó szocialista szövetségeseinknek is, s ami előreviszi a szocialista világ- rendszer közös ügyét, az bol- l dogít bennünket is. Az MSZMP KB titkára a nemzetközi helyzetről szólva emlékeztetett arra a döntő szerepre, amelyet a szocialista közösség országai a nemzet­közi enyhülés megteremtésé­ben és a békés egymás mellett élés elveinek térhódításában játszottak és játszanak, és an­nak a meggyőződésének adott hangot, hogy a szocialista or­szágoknak, a tőkés országok proletariátusának, és a nem­zeti felszabadító mozgalmak­nak együttes ereje feltartóz­tathatatlanul elvezeti az em­beriséget a tartós béke és biztonság világába. Győri Imre a következő­képpen fejezte be beszédét: — Nagy öröm és megtisztel­tetés volt számomra, hogy szólhattam önökhöz közös dolgainkról. Küldöttségünk a legszebb emlékekkel tér haza ebből a nagy hírű gyárból. Biztos vagyok abban, hogy magyar munkástestvéreik, akiknek beszámolunk majö lengyelországi tartózkodásunk tapasztalatairól, a legmele­gebb baráti érzésekkel gon­dolnak majd önökre. Kérem, hogy önök is mindig emlé­kezzenek rá: földrajzilag se távol, de a barátság országút- ján járva egészen közel élnek önökhöz a magyar kommunis­ták, a magyar dolgozók, és népeink magabiztosan, együtt haladnak előre a legigazabb, a legemberibb társadalom, a kommunizmus felé! A lengyel—magyar barátság bensőséges légkörében lezaj­lott nagygyűlés végén Győri Imre átadta a gyár kollektí­vájának az MSZMP KB aján­dékát: Kiss István x-Munkás« című szobrát. (MTI) Losonczi Pál, Lázár György és Biszku Béla fogadta a román külügyminisztert Ford megbeszélése Dobrinyinnal Ford amerikai elnök magá­hoz 'kérette Dobrinyin szovjet nagykövetet és Kissinger kül­ügyminiszter, valamint Brent Scowcroft nemzetbiztonsági főtanácsadó társaságában 40 perces megbeszélést folytatott vele. John Hushen, a Fehér Ház helyettes szóvivője nem számolt be részletesen a meg­beszélés tartalmáról, csupán annyit mondott, hogy »idősze­rű kérdésekről« volt szó. Meg­tárgyalták a hadászati fegy­verkorlátozási tárgyalások ál­lását, Kissinger moszkvai uta­zásának lehetőségét és *más kérdéseket, köztük az angolai helyzetet. A szóvivő nem árul­ta el, hogy Kissinger moszkvai útja bizonyosabb lett-e a ta­lálkozó eredményeként. Az amerikai külügyminisz­ter négy-öt héten belül szá­mít moszkvai utazására. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke szerdán hivatalá­ban fogadta George Maco- vescut, a Román Szocialista Köztársaság külügyminiszte­rét. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke ugyancsak szer­dán a Parlamentben, Biszku Béla, a Politikai Bizottság Az indonéziai invázió elle­nére Kelet-Timor keleti ré­szén továbbra is tartják ma­gukat a FRETILIN erői. Dja- kartai jelentések szerint Ali- lieu. Luquica és Baucau kör­nyékét ellenőrzik a baloldali tagja, a Központi Bizottság titkára pedig az MSZMP KB székházában fogadta George Macovescut. Az őszinte, baráti légkörű eszmecseréken részt vett Púja Frigyes külügyminiszter. Ott volt dr. Biczó György, hazánk bukaresti és loan Cotot, Ro­mánia budapesti nagykövete. erők. Nyugaton az indonéz­barát erők — állítólag —meg­erősítették állásaikat. Djakartai források szerint az indonéziai csapatok által tá­mogatott kelet-timori indonéz­barát erők vasárnap a fővá­ros, Dili elleni támadás során elfoglalták a rádiót, amely ad­dig a FRETILIN kezében volt. Ugyanezek a források azt ál­lítják, hogy a vasárnapi har­cokban 18 Fretilin-katona vesztette életét, míg az in­donézbarát csapatok egy főt vesztettek. Alarico Fernanden, a FRE­TILIN által nemrég kikiáltott Kelet-timori Demokratikus Köztársaság belbiztonsági mi­nisztere szerdán — egy Dar­winban lehallgatott rádiónyi­latkozatban — kijelentette: az indonézbarát csapatok asszo­nyok és gyermekek százait vé­gezték ki a szigeten ... A miniszter Ausztrália se­gítségét kérte az asszon vök, gyermekek és a sebesültek evakuálásához. Az indonéz je­lentésekkel ellentétben, ame­lyek Dili elfoglalásáról szá­moltak be. Fernandes azt kö- ■ zölte, hogy a főváros kéthar- j mada a Fretilin ellenőrzé­se alatt áll. Mint mondta: indonéz repülőgépek és hajók 1 támadják a baloldali erőket. Tüntetés Madridban Madrid belvárosában nagy tömeg követelte a politikai fog­lyok szabadon bocsátását általános amnesztia jegyében. (Telefotó: AP—MTI—KS) Indonéziai invázió Kelet-Timóron Asszonyok és gyermekek százait gyilkolták meg...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom